Újabb délelőtti frissítés, újabb CO-s hagyaték. A mostani egy kicsit különleges.
Pár hete az olvasók egy része egy úgynevezett „árnyékfrissítésben” részesült, amely során kitettünk egy Black Op névre hallgató politikai akcióthrillert, amelyben a CIA és az orosz alvilág összefonódásának története olvasható jó pár évtizeden keresztül. Ezeket a cikkeket és a füzeteket magukat csak azok látták, akik bejelentkeztek az oldalra.

És mielőtt felvetődne: Igen, előfordulhat, hogy a jövőben is lesznek ilyen előrehozott meglepetések az oldalra bejelentkezőknek, egyfajta mini ajándékként.

Sziasztok!

 

Ma végéhez ér az a múlt hónapban elkezdett, három részes Grimm Tündérmesék történet, melyben hősnőnk belső frusztráltságából kifolyólag, némi lidércnyomás és egy rejtélyes alak hatására múltidézésbe kezdett, hogy felelevenítse mi is vezetett a három kismalacban látott gyilkos ámokfutásához.

 

A belső démonai, majd egy meghatározó kudarca után - igen, ezt most úgy kell érteni, hogy a későbbiekben előkerül még a dolog - ezúttal egy egészen más jellegű eset kerül előtérbe, melynek főhősét a három bakkecske című mese történésein keresztül terelgeti a helyes út felé a professzor asszony. Mellesleg megjegyzem, hogy az egyik legjobban sikerült füzete volt ez a sorozatnak ebben az időszakban. Jó olvasgatást a Grimm tündérmesék tizennyolcadik számához!

A reggeli britanniai mesés kirándulást követően egy jóval gyermekbarátabb mese következik, amely során visszatérünk Oz világába, vagyis egészen pontosan Ozzal, a varázslóval és Dorkával együtt a mangabók, vagyis a növényemberek földmélyi királyságába. Ahol a fent nevezett népség nem igazán tárt karokkal fogadja a felszíni jövevényeket. Pedig Oz, hogy hatalmát bizonyítsa, még egy varázspárbajra is kiáll a mangabók rettenetes udvari varázslójával, aki nem sokat tud felmutatni az olyan trükkök ellen, mint a liliputi malaccsapat elővarázslása. (Egyben valószínűleg ezek a malackák a legcukibb lények, amiket Young valaha megrajzolt.)
Persze hőseink megpróbáltatása igazából még csak most veszi kezdetét, mert Baum, talán hogy kárpótolja kicsit a közönségét az előző, némileg laposra sikeredett regényért, egy egész sereg, igen változatos és érdekes országgal állt elő erre a kötetre, amelyeket természetesen a képregényben sorra bejárunk majd az elkövetkezendő hónapokban.

Ám itt még nincs vége…
Hogy megint kitöltse valami kissé a képregényes eladásokról szóló cikkek közti szünetet, elkészült egy három részes cikksorozat magyar fordítása, amely meglehetősen új megvilágításba helyezi Batman „teremtőjét”, Bob Kane-t. Akár úgy is mondhatnánk, hogy hét és fél évtized elteltével végre leleplezi az amerikai képregény-történelem legnagyobb és legpofátlanabb csalóját, aki dollármilliókat szedett össze egy arcátlan hazugsággal, amelynek fenntartását ráadásul szerződésbe vésette. A cikk erősen részlehajló, ami a fordításban is átüt, ezért előre is elnézést kérek. Ám a benne foglalt tények tényleg eléggé erőteljesek lesznek majd.

Sziasztok!

Ahogyan az allcomics, mi is kicsit össze-vissza adjuk le a CO-Mixtól megörökölt képregényeket, hogy fenntartsunk némi változatosságot mindazoknak, akiknek valami oknál fogva nem volt szerencséjük ezekhez a kiadványokhoz azon az oldalon.
A mai délelőtti frissítéssel egy újabb francia sorozatot indítunk útjára, ami az Excalibur éneke címet viseli, és amely a fantasy részlegben kapott helyet (nem túl meglepő módon).
A történet a középkori Britanniában játszódik, jóval Artúr és a kerekasztal lovagjainak ideje után, amikor az országot igazából senki sem, egyben pedig mindenki (legalábbis minden nagybirtokos) uralta. Amikor a kereszténység a megszokott békés és testvéri szeretetet árasztó, a saját tanaihoz teljes mértékben alkalmazkodó módon igyekezett elterjedni a nép körében heves etnikai tisztogatás és népirtás által. (És ha ez keménynek tűnik, el se hiszitek, mit kap a korabeli kereszténység a kötetekben!) Ebben a kellemes környezetben találunk rá Merlinre, Artúr egykori varázslójára, egy roppant perverz, koszos, mosdatlan, kezelhetetlen vén kujonra, aki kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy egykori világa és a varázslat elenyészőben van. Ráadásul a Tó Úrnője a nyakába akaszt egy tizenéves fruskát, aki a legkevésbé sem visel magán lányosnak mondható jegyeket. Így veszi kezdetét a kaland, amely aztán egyelőre további négy köteten keresztül kíséri majd ezt a furcsa párost.

Plusz… mivel a délutáni, rendes frissítés a gyerekrészleget erősíti, így még most, reggel kikerül az MK vs DC történeti leírásának következő fejezete, amiben Batman nekiáll annak, hogy kiderítse, mi folyik a világukkal.

David Mazzucchelli nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára. Magyarul megjelent Batman: Első év illetve Tükörváros című műve (mindkét esetben rajzolóként), a Fekete-Fehér képregényantológia 5. részében pedig egy rövid képregénye.

Nagy ember című műve a Rubber Blanket antológiában jelent meg, mely bölcsője az Asterios Polyp című grafikus novellájának, az egyik talán legjelentősebb amerikai képregénynek, amit az utóbbi években kiadtak. A Nagy ember ugyan nem rendelkezik ekkora hírnévvel. Az egyszerű történet mégis mély és réteges jellemábrázolással bír, ugyanis a címmel ellentétben a kisember a főszereplője a kételyeivel, a félelmeivel az idegentől, az ismeretlentől, illetve a tehetetlenségéről. Magyarán nagyon emberi vonásokkal tölti meg képregénye minden egyes kockáját.

Kellemes olvasási élményt kívánok hozzá!

Sziasztok!

Mivel a hónapra letudtuk a kijelölt három TransFormerst (legalábbis remélem, hogy csak ennyi volt, és nem csak befurakodtam a vasárnapokra), ezért most megint visszatérünk egy kicsit a Disneyhez.
Vagy talán nem is olyan kicsit.
A mai frissítésünk ugyanis egy igencsak termetes történet, az olaszok egyik nagyobb darabja, amelyet aztán az USA-ban négy füzetbe szétszabdalva jelentettek meg. (Emiatt előre is elnézést, hogy a képek minősége ugrál, a négy füzetet három különböző szkennelő húzta be.)
A közel száz oldalas történet a 80 dollár alatt a Föld körül névre hallgat, és pontosan arról szól, amiről sejteni lehet: Dagobert egy fogadás okán megpróbálja alig nyolcvan dollárból körbeutazni az egész bolygót, és erre természetesen magával ráncigálja szerencsétlen unokaöccsét is. Persze ezt a másik fogadó fél, Rokkerkacsa sem igazán hagyja szó nélkül, elvégre elege van abból, hogy Dagobert állandóan megnyeri a fogadásaikat, ráadásul a hírneve is kockán forog a Milliomosok klubjában. Lesz itt tehát álrendőrökkel való útfeltartás, szabotázs, filmforgatás, érdekes régészeti leletek, és még sok más egyéb, ami egy ekkora oldalterjedelmű sztoriba belefér!

Időszámításunk előtt 250 körül kikerült az oldalra a Deadpool: Nagyszájú zsoldos 11. száma, majd beköszöntött a sötét középkor, amikor a kedvenc zsoldosunknak se híre se hamva nem volt a HálóZsákon. Most azonban kecses főnixmadárként tért vissza a tizenkettedik résszel, hogy azok, akik még emlékeznek rá, örömüket leljék a kalandos történet folytatásában történő elmerülésben.
A történet ott folytatódik, ahol kitudjamikor félbemaradt, hőseink továbbra is a kiutat keresik a zombiverzumból. A hazautat nem igazán segíti a zombivá változott Veronika professzor, a Szivacsember és a kotnyeleskedő A.I.M. ügynökök, akiknek az új hobbijuk a helikopterlopás. A sorozatból már csak egyetlen rész van hátra, aztán mindenki döntse el magában, hogy ez mennyire jó vagy rossz hír. Ha eldöntöttétek, akkor rá lehet ugrani az új részre, és ha minden jól megy, nem lesz ekkora szünet a mostani és a lezáró fejezet között.
Az e havi borítónk pedig szerintem roppant egyszerű, elég ismert dologra hajaz. Ha te is tudod a választ, hogy mire, írd is meg valahova, hogy tudjak neked helyeslően bólogatni.

Sziasztok!

Mint pár hete megtudhattátok, a Múzeum átköltözött az új, délelőtti frissítések rendszerébe. Ennek legfrissebb tagja a Semic-féle Csodálatos Pókember 33. száma, amelyben címszereplő hősünk népszerűsége egészen új magasságokba emelkedik.
Legutóbb ugyanis kissé testes formájában találkoztunk a hálószövővel, aki éppen elhatározta, hogy heves gyakorlatozással leadja a tunyaságában felszedett plusz másfél mázsáját. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy az New York lakosságának is feltűnt. És, mint tudjuk, az USA az az ország, ahol túlsúlyos emberekből nemigen van hiány. Ezért mindenki rögtön tudni akarta, hogyan érte el Pókfej ezt a csodás fogyást. A népszerűsége hirtelen az egekbe ugrott, egyes rajongók annyira kíváncsiak voltak a fogyása titkára, hogy egyszerűen képtelen volt levakarni őket magáról – mint ahogy azt a mellékelt felvétel is bizonyítja.
Bizony, Pókunk régóta ácsingózott az emberek figyelmére és arra, hogy kedveljék, így most megtapasztalta, mennyire igaz az a mondás, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül.