Szólíts csak Alnak
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai szerdán ismét nem a már megszokott sci-fi képregényeké lesz a főszerep, hanem egy kicsit inkább visszamegyünk a múltba. Bár kicsit jobban belegondolva, ez is már majdnem olyan, mint egy sci-fi. Szóval most ismét a régi Spidertomos honosítások közül szemezgetünk. Ezúttal az egykori honosítóoldal utolsó képregényét tesszük ismét elérhetővé. Ez pedig a Pókember - Szólíts csak Alnek című képregény. Ebben az egyrészes történetben a jó öreg hálószövő barátunk egyik régi ellenfelének, Kravennek a fiával találkozik. Aki bár sokban hasonlít az apjára, de annyiban azért különbözik tőle, hogy ő nem akar Pókember életére törni. Viszont mivel a szuperhősös képregények védjegye (vagy kliséje, nézőpont kérdése), hogy a főhősnek meg kell küzdenie valami gonosztevővel, így ebben a történetben sem leszünk ennek hiányában. Már szinte rögtön az elején több régen látott ismerős Pókember-ellenség tiszteletét teszi a paneleken, és ezzel még nincs vége. Jó szórakozást ehhez a régi honosításhoz, amelyet a két öreg róka, kaine és Micho készített nektek.
Macskaellentétek
- Írta: talgaby
Selinának kifejezetten nincs jó hete. Nem elég, hogy egy nap úgy ébredt a lakásában, hogy azt az utolsó bugyijáig kifosztották, ráadásul még fel is robbantották, majd az egyik barátja elkábította, hogy aztán egy kocsmában összeverhessék, nem sokkal később a Földtől kétzillió kilométerre találta magát a Terra legeszementebb bűnözőinek kötelékében, és ami még szebb, nem is ők jelentették a legnagyobb veszélyt rá nézve, hanem egy szerkezet, ami egy neki tetsző illúzió segítségével próbálta meg foglyul ejteni. És hiába szabadult ki onnan, gyakorlatilag a legelső emberek, akikbe belebotlik, régi pajtásai, Sarló és Kalapács, akik még egy kicsit nehezményezik, hogy Selina egy kicsit átejtette és feladta őket, és akik eme nehezményezést immár másodszorra próbálják meg megfelelően barátságosan kivitelezett csontőrléssel egybekötött élve megnyúzás által feldolgozni magukban. Hiába, van, amikor csak egy jó véres kínzás képes megnyugtatni az ember idegeit. És egyesek ilyen triviális stresszoldó gyakorlatok miatt képesek pszichopatának bélyegezni és mindenféle idegen halálbolygókra száműzni őket.
Viszont akármilyen hihetetlen, nem a két orosz jelenti Selina legfőbb baját, mert a jelek szerint azok akármilyen erősek legyenek, a hasuk a gyenge pontjuk, és Macskanőnek sikerül lyukat beszélni abba. Nem, az igazi gondok ebben a hetvennyolcas sorszámot viselő füzetben egy másik macskaszabásúval kezdődnek, Selina másik régi ismerősével, Wonder Woman állandó vitapartnerével, Gepárddal, ő viszont csak puszta időtöltés végett szeretné kikaparni Macskanő szemeit és más egyéb szerveit. És Selina helyzetén nem sokat segít, hogy Gepárd épp egy általános mindenki-mindenki-ellen össznépi mulatsággal egybekötött tömegverekedés közepén látott hozzá ennek. Még szerencse, hogy kedvenc DC-hősnőnknek van ideje rápöfékelni egyet a problémára. Avagy hamar megtanuljuk mi is, hogy néha jó a bohóc a háznál.
Plusz!
Három hónappal ezelőtt megjelent egy cikk Genzo blogján tőlem, amiben kifejtettem részletes véleményemet oldalunk egyik legbüszkébb gyöngyszemét, a Chuck Norris Karate Kommandójának második számát illetően. Mivel ott már kezd lassan feledésbe merülni, így archiválási célokból (is) most átmásoltam a cikket a rovatomba, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hátha így még olyanok is olvassák, akik eddig nem, és hogy ez érvényes lesz az említett füzetre is - na meg persze talán reklámot csinálok Genzónak, mert az sose árthat.
Beatnikek!
- Írta: talgaby
Szeptember van, vége a nyárnak, lassan besárgulnak a fák levelei, kezdődik az iskola és új évadok indulnak kedvenc sorozatainkból és a Barátok köztből. Ennek örömére (nem a Barátok köztére) folytatjuk a még nyár előtt félbevágott Fantasztikus Négyes-minit, az Instabil molekulákat a harmadik résszel.
James Sturm történetében a névrokona, Johnny Sturm kerül most előtérbe a Római gyertya címet kapott 22 oldalas irományban, melyet azonban nem az ő szemszögéből fogunk végignézni, hanem a legjobb barátjáéból, Richie Mannelmannéból, aki, mint már korábban is kiderült, a Vakondember ihletője volt. Richie tipikus középiskolás kölyök, onnan is a magányos, kirekesztett fajtából, aki képtelen bárkivel megtalálni a közös hangot, és a valóság elől hajlamos a képzeletbeli világokba menekülni. Persze az se segít rajta, hogy az anyja egyedül neveli, és elég érdekes módszerekkel próbál magának férjjelöltet fogni. Nem csoda hát, hogy amikor Richie összeismerkedett Johnnyval, aki szintén elég komoly szociális gondokkal küszködött, barátok lettek, méghozzá elválaszthatatlanok... ami még több támadás céltáblájává tette őket.
Ám nem ez lesz a mostani füzetben a baj. Johnny és Richie ugyan megint bajba keverednek az iskolatársaikkal, de Richie-t jobban megijeszti majd az a veszedelem, ami Johnny közelébe férkőzik, az egyik legszörnyűségesebb dolog, ami felkavarta a II. vh háború utáni szélsőségesen konzervatív Amerika nyugodt álarc mögé rejtett szociális gondjait, és ami egyben a legveszedelmesebb fenyegetés volt a történelmükben egész addig, amíg valaki ki nem találta, hogy mi lenne, ha egyházat alapítana egy sci-fi regényre és megnyerje az ügyének Tom Cruise-t. Igen, felbukkannak a beatnikek, akik okoznak majd még komoly meglepetéseket szereplőink életében.
Út a Pokolba
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Szeptember hónap első vasárnapja van, ami azt jelenti, hogy a Gears of War soron következő részével érkeztem. A soros, nyolcadik füzet ismét csak egy független, egyfejezetes mű, amiben Fenix és csapata csupán pár oldal erejére, mindössze mellékszereplőként aprítja a sáskákat, de ennek ellenére nincs mitől tartanotok, legalábbis azoknak, akik élvezték a múlt havi fejezetetet, mert ahhoz hasonlóan ismét egy, a halál torkából visszamászó katonákra jellemző érzés áll a középpontban, mégpedig nem más, mint az élni akarás.
Igazság szerint egyből hoztam is egy ráadás füzetet, ami valójában csak egy pár oldalas kis szösszenet, egy különszám, amiből kicsit többet is megtudhattok Dominic Santiago múltjáról és az Ányával végeztetett kutatásának miértjeiről.
Ma nem igazán vagyok beszédes kedvemben, úgyhogy itt véget is vetek a mondandómnak, illetve még annyit azért elárulok, hogy a magyar változatot mindkét esetben én készítettem, míg a különszám esetében jelentős segítséget kaptam beigli69-től a borító elkészítéséhez.
Jó szórakozást!
Boszorkányüldözés
- Írta: talgaby
Avagy amikor nem a boszorkányt üldözik, hanem a boszorkány üldöz valaki. És nem a Blair Witchben.
Vagyis üdvözlünk mindenkit, itt van a Marvel-féle Oz-feldolgozás ötödik száma, amiben, amint a címből, felvezető mondatból és ebből a szép nagy, hírbe tett képből látható, a mostani füzetünkben Dorka és útitársai a gonosz Nyugati Boszorkány birodalmába bóklásznak azzal a célzattal, hogy megölés általi elhaláloztatás útján permanens megoldást találjanak a nyugorok, meg úgy nagy átlagban Oz birodalmában mindenki elég nagy problémájára. Már persze amennyiben problémának tekintünk egy állandó fenyegetést, ami egy kicsit túlzott szociális gondokkal küszködő, természetfeletti hatalommal és egy roppant érdekes, ámde hatásos csörgősipkával bíró öregedő, despotikus hajlamokkal megáldott nőszemély képvisel. Mindenesetre, mint azt az előző számból megtudtuk, a nagy és hatalmas Oz, akinek számos alakja van, kifejezetten preferálná, amennyiben a Kansasből odaröppent Dorka és nem éppen szokványos segítői megszabadítanák a birodalmát fentebb nevezett nyugati önkényuralkodótól, akinek sajna ama patriotizmusát se veszi jó számba, hogy felvette magára az országa nevét is.
Persze a boszorkány jó diktátorhoz méltóan nem tűri, hogy csak úgy mindenféle jöttmentek meggyilkoltatás útján jobb létre szenderítsék, így beveti a sereget, a flórát, faunát és még a felmosóvödröt is, hogy útját állja az ellene küldött félelmetes halálosztagnak, ám azok nem rettennek meg semmitől, és remélhetőleg nem árulunk el túl nagy titkot azzal, hogy a végén a D.O.R.K.A. kódnévvel bíró, álcázott elit Oz-alakulat sikerrel teljesíti az akciót, sőt, út közben még a Boszorkány birodalmát is sikerül annektálniuk. Amikor már azt hittétek, a mesék kedves, aranyos történetek, miközben véres politikai leszámolásokat mutogattak itt már a gyerekeknek száztíz évvel ezelőtt is.
A zűrök megoldódnak
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai számmal befejeződik a Zűr című mini, ami Ben bácsi és May néni első találkozásáról szól, valamint Peter Parker szüleiről. Az előző számban ott hagytuk abba, amikor Mayben tudatosult, hogy terhes, és kiderült, hogy nem Ben az apja. Ben persze azonnal szakított Mayjel és elhagyta a Hamptonst. May pedig nem tudott dönteni, hogy megtartsa-e a gyermeket, vagy elvetesse azt. Végül úgy döntött, hogy inkább egy harmadik lehetőséget választ, és elmenekül. Úgy remélte, hogy ez majd megoldja a problémáit. A befejezésben kiderül, hogy mi lesz a pici gyermek sorsa, hogyan alakul Ben és May kapcsolata, és hogy mi lesz Richarddal és Maryvel. Millar múltat felülíró, a rajongókat feldühítő alternatív minije még tartogat meglepetéseket.
Új sci-fi
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai napon egy kicsit gondban volt a sci-fi-szerdával, mert kissé megcsúsztunk pár képregénnyel. De találtunk azért valami olyat, ami pont erre a napra illik. Ahogy a cím is elárulja, ma egy új képregénysorozat kerül fel az oldalra. De persze ez most csak itt lesz új, mert ez a sorozat korábban már elérhető volt a Co-Mix oldalon. Ez pedig a Serenity című sorozat, ami a Dark Horse kiadónál jelent meg. Biztos sokaknak ismerős lehet a cím, hiszen volt egy hasonló című mozifilm is, illetve egy tv-sorozat is Firefly címmel. Akik látták a filmet, azok biztos tudják, hogy a Serenity valójában egy űrhajó neve, és a képregény a hajó legénységéről fog szólni. Sok poént nem tudok, és nem is akarok így hirtelen lelőni a képregénnyel kapcsolatban, inkább olvassátok el a Serenity első számát, és ismerkedjetek a szereplőkkel.
A HálóZsák Szelleme: 6 év, 60 képregény
- Írta: kit
Mindenekelőtt egy technikai(nak tűnő) részlet: a mai Fantom frissítéstől egy kis változást tapasztalhattok majd a letöltő részben, ugyanis végre külön fület kap kedvenc képregényünk. Mindenkinek javaslom, nézze meg bátran, és ha bármi hibát tapasztal, azt nyugodtan jelezze a fórumon! Eredetileg nem szándékoztam megemlíteni, hogy elértük a 60-at a Fantomok számát illetően, de aztán kiderült, hogy nagyjából 6 év telt el azóta, hogy Hatalmas Barátunk első kalandját olvashattátok itt a HZs-n, úgyhogy ez mindenképp szót érdemel. Abba most nem is mennék bele, hogy ez a 60 sok vagy kevés, ezt megtettem már az 50-es szám kapcsán, nézzük inkább tartalmilag mit is takar ez az időszak.
2004. júliusában a Krokó-szigeti rejtéllyel indult útjára a sorozat honosítása, mely mint ismeretes, két egymástól jól elkülönülő érára bomlik. Az első éra nagyjából 2006 őszéig tartott. Ezen periódusban - a Fantom olvasóknak nyilván nem jelent újdonságot - a képregényeket döntő többségben Micho fordította és írta be, akinek személyes kedvence lett a Vándorló Szellem. De olyan legendás tagok is billentyűzethez illetve egérhez jutottak Fantom kapcsán, mint Dórika, Troll, Zerit vagy Joruto. Az első jó két évet egyértelműen a változatosság jellemezte. Összesen 33 képregény került ki, melyből 3 klasszikus történet, köztük az unikumnak számító legelső Fantom sztori Lee Falktól 1936-ból, a Singh Testvériség. Honosításra került a teljes Marvel, valamint a DC Kiadó miniszériája is, olvasható volt egy Charlton kiadvány, bemutatkozott egy új vonal a Moonstone kiadó gondozásában, de természetesen nagyon sok skandináv Fantom is készült. Csak a szerintem legnagyobbakat kiemelve, ilyen volt a La Mancha lovagja, A Halálos színjáték, A ragály, A szellem, aki kétszer halt meg... és ne feledkezzünk meg a kétrészes Fantom Zigomar ellen című ritkaságszámba menő történetről sem, ami egyenesen szerbiából érkezett hozzánk.
Időközben Micho úgy döntött, felhagy a honosítással nem kímélve a Fantom részleget sem... a 2007 és 2008-as évek űrje alapján talán jogosan kritizálhatja bárki a címben szereplő 6-os számot, de ez a két év magában hordozta az újrakezdés lehetőségét, ami be is következett 2009 márciusában, amikor is elhatároztam, folytatom itt a Vándorló Szellem kalandjait. Nem volt egyszerű vállalkozás a sorozat újraélesztése, azonban már a felhozó évadnak is megvoltak az olyan népszerű történetei, mint A rejtélyes roncs, a Moonstone féle A sárkány öt napja vagy épp a Jerikó kürtjei, mely utóbbi mint kiderült, kishíján már a Micho-érában előkerült, csak már nem készülhetett el teljes egészében a viszavonulása miatt. A 2009-10-es időszakot egyre inkább a skandináv kiadványok uralják, egy-egy klasszikussal, Moonstone-nal díszítve. Jól mutatja ezt, hogy a HálóZsákon olvasható mintegy 37 skandináv Fantomból immár 21 ebben az érában készült el, került ki az oldalra.
Így érkeztünk el mai képregényünkhöz, mely meglehetősen mostoha sorsú, ugyanis eredetileg a július közepén jelentkező szerverproblémák idejére terveztük, majd egyéb gondok miatt csúszott és csúszott, de mától végre olvasható. Címe A kísértetrom, ami egy krónikás sztori, és az 1888-as évek Angliájába kalauzolnak el minket, a 18. Fantom és fia együtt próbálnak megoldani egy rejtélyt. A két héttel ezelőtti számhoz hasonlóan ez a darab is Micho gyűjteményéből származik, sőt ezúttal egy-két szófordulatot is ő kölcsönzött a képregénybe. Csak a rend kedvéért az alkotók Claes Reimerthi és Kari Leppänen, míg a magyar változat munkatársai Micho, Galen (szuper új "Krónikák sorozat" borító) és jómagam, Kit, de külön köszönet illeti Farek mestert, aki beszkennelte nekünk a képregényt, és Trollt, aki ezt az ünnepi Fantom-animációt készítette nekünk... vigyétek felé az egeret, valóban "kísérteties" lett. És hogy mit hoz a jövő? Legrövidebben úgy tudnám összefoglalni, ahogy Micho mondta egyszer: a legjobb történetek csak ezután kerülnek elő! Jó szórakozást, és várunk minden kedves régi és új olvasót legalább egy szóra a fórumon!
Az X bolygó!
- Írta: talgaby
A hír címe leginkább valószínűleg egy hatvanas évekből származó ponyva sci-fi címére emlékeztethet. Ami valószínűleg nem véletlen, mert a mai frissítésünk egy hatvanas évekből származó ponyva sci-fi. Peter P-nek hála ugyanis elkészült a Fantasztikus Négyes hetedik füzete, és ezzel végre a Chronopolis és a Zsák gyűjteményével együtt legalább az első tíz szám elérhető most már magyarul a nagyközönség számára. 
(Hogy lesz-e folytatás, nem tudjuk, mivel ez a beíró saját szkenje, és a Masterworksök meglehetősen drága könyvek, így nem biztos.) De inkább nézzük a mostani füzetet.
Egy 1962-ben megjelent képregényhez méltó módon ebben a füzetben is több minden történik, mint manapság tizenkettőben. Fantasztikusaink meghívást kapnak egy bankettre Washingtonban, amire igazság szerint egyikük se nagyon akar elmenni, mondván, hogy túl sok kínos helyzet várna ott rájuk, de hát egy kormányzati meghívó az egy kormányzati meghívó, és még nekik is be kell látniuk, hogy a világ legnagyobb szuperhőscsapatának lenni jár bizonyos kellemetlenségekkel is. Vagyis nem lehet mindig olyan kellemes társaságban lenni, mint Fátumé vagy a Bábosé, néha le kell süllyedni a politikusok közé. Amúgy pontosan úgy megy, ahogy arra az olvasó számíthat. És ami még rosszabb, az egészbe belekavar egy földönkívüli robot is, ami nem máshonnan érkezett, mint az X bolygóról! Ami nem a Naprendszer tizedik bolygóját jelöli, hanem egy nagyon távoli világot, és amit igen, maguk a lakosok neveztek el így. A jelek szerint a hatékonyan rövid szavak és nevek kedvelői.
Mivel persze ez egy Kirby-képregény, így a földönkívüliek létcélja nem az, hogy elfoglalják a Földet, hanem teljesen más indok vezérli a robotot. Ezt persze a csapat tagjai első ránézésre nem tudják, ezért első reakciójukként alaposan átfontolják, mit kereshet egy nagyra nőtt űrkonzerv a sarkukban, majd értelmes, emberi lényekként nekiállnak püfölni. Amiből persze csak gondok lesznek. De közel sem akkorák, mint amik az ottani helyzet megoldása után várnak rájuk. Ugyanis az addig leírtak csak a képregény felét se teszik ki, de aki kíváncsi a részletekre, az inkább menjen, és olvassa el magát a füzetet.
Plusz egy közlemény még mellé: a múlt pénteki Defenders of the Realm csonkán került fel a Matinéba. Ezt ma reggel orvosoltuk, szóval már elérhető a teljes epizód, tehát mind az a három ember, aki szokta nézni a sorozatot, most már nyugodtan megtekintheti.
Az utolsó nyom
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Bár a cím egy krimihez is beillene, ma nem a detektívtörténetek kedvelőit örvendeztetem meg valamivel, hanem sokkal inkább a Warcraft-rajongókat, mégpedig a sorozat tizenegyedik fejezetével. Tudom, mostanság kissé sűrűn jöttek a füzetek egymás után, más művek rovására, de ennek magyarázata abban keresendő, hogy a nyár elején volt egy kis elcsúszásom a Warcrafttal, amit azóta próbálok behozni... Mindenesetre a maival végre sikerül, így szeptembertől ismét csak fix havi egy rész jön, és más, rég hiányolt címek is helyet kapnak majd a repertoárunkban.
De hogy a történetről is írjak valamit: A kontinenseken átívelő hajsza egy harcos kiléte után a végéhez közeledik. Immár biztosnak tűnik, hogy Lo'gosh valójában Varian Wrynn, Viharvárad törvényes királya, kinek trónján jelenleg egy bitorló pózol. Ám hőseinknek még meg kell oldania egy utolsó rejtélyt: fel kell fedniük, hogy ki áll a bábkirály háta mögött... Ám mint kiderül, a körülmények ezúttal lépéselőnyben vannak, hisz a viharváradi Windsor marsall, Varian gyermekkori barátja már megtudta a bábmester kilétét. De nem lenne Warcraft a történet címe, ha egy ilyen fordulatot harc nélkül hagynánk magunk mögött, így a csapat ezúttal is a tettek mezejére lép, hogy kiszabadítsa a Sötétvas törpék fogságából a hűséges harcost, kit nem máshol, mint a Feketeszirt mélyén megbúvó erődítményben tartanak fogva...
Emellett ismét frissült a rovatom, mégpedi ez alkalommal egy új, a Warcraft első két részének eseményeit taglaló fejezetbe vágunk bele, azaz ezennel kezdetét vette a Horda azerothi inváziója...
A honosítást ezúttal is én készítettem, a borító pedig beigli69 munkája. Jó szórakozást!