Sziasztok!

Mint pár hete megtudhattátok, a Múzeum átköltözött az új, délelőtti frissítések rendszerébe. Ennek legfrissebb tagja a Semic-féle Csodálatos Pókember 33. száma, amelyben címszereplő hősünk népszerűsége egészen új magasságokba emelkedik.
Legutóbb ugyanis kissé testes formájában találkoztunk a hálószövővel, aki éppen elhatározta, hogy heves gyakorlatozással leadja a tunyaságában felszedett plusz másfél mázsáját. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy az New York lakosságának is feltűnt. És, mint tudjuk, az USA az az ország, ahol túlsúlyos emberekből nemigen van hiány. Ezért mindenki rögtön tudni akarta, hogyan érte el Pókfej ezt a csodás fogyást. A népszerűsége hirtelen az egekbe ugrott, egyes rajongók annyira kíváncsiak voltak a fogyása titkára, hogy egyszerűen képtelen volt levakarni őket magáról – mint ahogy azt a mellékelt felvétel is bizonyítja.
Bizony, Pókunk régóta ácsingózott az emberek figyelmére és arra, hogy kedveljék, így most megtapasztalta, mennyire igaz az a mondás, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül.

Sziasztok!

A mai napra a Mars hadura mellékszálának, a Barsoom bukásának harmadik fejezetét - amely egyben a történet fordulópontja is - adjuk most közre, mely pár órával az előző fejezetet követően veszi fel a fonalat. Megtudhatjuk belőle, hogy az orovar hadsereg és a zöld horda közötti gigászi csatának - az esélyeket meghazuttoló módon - akad néhány orovar túlélője, akik miután szembesülnek kudarcuk következményeivel, a főváros felé veszik az irányt, csakhogy nem ők az egyedüliek, akik erre készülnek. Emellett Tak Nan Lee is tovább keresi a megoldást az üzemben fellépő problémák megoldására, ám figyelmét hamarosan egy újabb probléma igényli: Anouk, a sivatagból kimentett vörös lány világosan a tudós értésére adja, hogy bőséges mennyiségű galibát fog okozni a történet végéig...

 

Jó olvasgatást!

Ma ismét közzéteszünk egy délelőtti frisst a napi főfogás előtt (ami megint mesésnek ígérkezik). A hétfői lendület nem veszett el, megint csak Groo, a barbár egyik kalandját ismerhetik meg azok, akiknek nem volt szerencséjük hozzá a CO-Mixon.
Az Image-féle v3 második füzetében egy picit hátrébb szorul az ezopuszi tanmese és inkább a helyzetkomikumra építő humor kerül előtérbe. A sztori Arbával és Dakarbával* indul, akik a képen látható módon meglehetősen optimistán néznek a szokásos időszaki boszorkánygyűlés elébe.
Akik ismerik ezt a sorozatot, pontosan tudják, hogy Dakarba megjegyzése mit von maga után… Pontosan, Groo odakeveredik a gyűlésre. Márpedig egy közveszélyes(en kétbalkezes) barbár + egy csomó veszedelmes varázskence = totális, és felettébb vicces tömegkatasztrófa.

*Kérdés a potenciális hatfős olvasótáborhoz: van határozottabb igény egy mini magyar Groo-enciklopédiára a részlegen belülre, hasonlóan a Disney-féléhez, csak inkább szereplőkkel? Vagy inkább mindenki meghagyja önmagának a felfedezés örömét?
Mivel Groo világa és szereplőgárdája igencsak terjedelmes, tényleg egy termetesebb olvasói csoport kellene a megvalósulásához.

Sziasztok!

Folytatjuk Nova negyedik sorozatát a tizennegyedik számmal… amivel kapcsolatban őszintén nem lepne meg, ha a sorozat sok olvasójának kedvencévé válna ebből a címből. Ugyanis az, amit a sztori ígért, Nova és az Utazó összecsapása, tényleg megtörténik. És nem úgy, ahogy mondjuk egy átlagos Pókember-füzetben zajlana, ahol a címszereplő hirtelen egy átlagos utcai bűnüldözőből átmegy egy legyőzhetetlen kozmikus istenségbe és nagy-nagy erőfeszítésnek tűnő szambázás árán lenyom egy nála milliószor erősebb ellenfelet (igen, kissé tüske a szememben az a Tűz Urával vívott csata), hanem pontosan úgy, ahogy az elvárható.
Többet nem is mondok róla, inkább hagyom, hogy mindenki maga olvassa el ezt a számot, a bolygómentős sztori középső fejezetét.

És mellé megint egy szöveges frissítés. A tegnapi eladásos cikket a heti Mortal Kombat-sztori követi, ami most tényleg az MK világába vezet minket. Az MKvsDC első mortalos fejezetében Liu Kang útját kísérjük végig, aki megpróbálja kideríteni, miféle különös jelenség sújtja a birodalmakat. A nyomok természetesen, a játék hagyományaihoz híven sok-sok bunyóhoz vezetik őt. Elvégre egy bunyós játék sztori módja érdekes lenne verekedés nélkül.

Ezen a szép és dögmeleg nyári héten egy is pókemberes keretet adunk a frissítéseinknek, avagy készülhettek egy meglepően csodálatos hétre. Ennek első felét a réges-régi Amazing Spider-Man 11. száma jelenti, melyet Usagi Yojimbóval együtt hoztunk el nektek. (Aki a nicknevét arról a figuráról vette, amelynek alkotója a ma délelőtti frissítésünk beírója volt. Látjátok, milyen szépen összeérnek a szálak széles e világon?)
A mai füzetünkben Pókfej ismét egy korábbi ellenségéhez tér vissza, akinek némileg több haja van az előző visszatérőnél, cserébe azonban akad rajta pár felesleges kilő és végtag. Oktopuszról van természetesen szó, akit ekkortájt halál komolyan Pókember legfőbb ellenfelének szántak (és erről igazából még sok-sok évig nem tettek le), és aki ebben a számban olyasmit művel, amelyre talán összesen fél tucat példa létezik az amerikai szuperhősös képregények háromnegyed évszázados történelmében: mindenféle trükk nélkül, legálisan, szabályosan távozik a börtönből. Tudom, tudom, ilyesmit garantáltan nem látott senki ebben a zsánerben az elmúlt negyed században.
Persze erre aligha lehetne egy ezüstkori kalandfüzetet építeni, szóval senki se aggódjon, lesz itt még turpisság Oki felől, amibe belekeveredik egy roppant átlagos és sablonos gengsztervezér is, hogy egy igen meglepő fordulatot hozzanak a hálószövő életében.

És most egy kis személyes hozzáfűzés: az Amazing Spider-Man igazából a főhős személyén túl nem sokban lógott ki az akkori felhozatalból, sőt, ha hozzávesszük, hogy Captain Marvel (manapság jogi vita miatt inkább Shazamnek nevezik) igen hasonló alappal bírt, akkor még azzal sem. Lehet, sőt, valószínű, hogy Stan Lee ekkoriban bízta egyre jobban Ditkóra a sztori kidolgozását, mert ez az a füzet, ahol a történet tényleg új vizekre evez és nyomokban olyasmit kezd el nyújtani, amit előtte csak a klasszikus, nagy nevű aranykori képregényalkotók hoztak el a (többnyire háborús) kalandcsíkjaikban. Talán ez az a pont, ahol a Marvel elkezdett valami korszakalkotót művelni. Nem Ditko hozta ezt el (mára klasszikus névnek számít, ám igazából olyan korban dolgozott, ahol még az ő munkássága is szinte mellékesnek tekinthető), ám a mostani füzettel végre láthatjuk, hogy próbált tevékenyen részt venni a nagy ezüstkori piacrobbantásban.

Kissé más vizekre evezünk a hír végén. Elkészült a májusi amerikai képregényes eladási lista elemzése, amelyet szokás szerint a rovatomban olvashattok el. A mostani sajna egy kissé megint blogszerű lett, nagyrészt inkább véleménynyilvánítás, mintsem egy úgy-ahogy objektív cikk, ám most már tényleg nem nagyon volt ötletem, mivel töltsem ki az amúgy eléggé egysíkú listáról szóló értekezést. (Így is feltűnően gyorsan lemegy a két nagy helyzete benne.)

Sziasztok!

A mai reggeli frissítésben folytatjuk a CO-Mixtól megörökölt Groo-füzetek kirakását. Ma reggel az Image által megjelentetett v3-as sorozat első része van terítéken.
Az új olvasóknak a füzet valószínűleg eleinte kissé furának hathat… bár egy első számról van szó, az alkotópáros (igazából négyes) szinte teljesen az előző, Marvel által kiadott, tíz éven át tartó széria részeként kezeli, emiatt, főleg az elején, rengeteg visszatérő és belsős poén tűnik fel. Sajna akkoriban ez volt a legelső olyan sorozat, aminek beírható minősége volt, így akik magyarul ismerkednek meg Groo világával, azok jogosan érezhetik, hogy lemaradtak valamiről. Ez ellen sajna nem tudunk mit tenni, remélem, így is sikerül belemerülnie mindenkinek eme nem éppen lángész barbár világába.
A sorozat egyik fontos jellemzője lett ekkorra, hogy a legtöbb füzet valamilyen tanulságra hegyeződött ki, akárcsak egy tipikus régi tanmese. Persze mindez Groo sajátságos módján, ezét senki se féljen: semmit sem fognak a szájába rágni, helyette inkább készülhet a szokásos humorra és persze azokra a visszatérő poénokra, melyekhez még az új olvasóink is hamar hozzászokhatnak.

Sziasztok!

 

Ismét vasárnap, úgyhogy ismét csak Transformers! Méghozzá ezúttal az Álcából Autobottá avanzsált Drift - vagyis hát akkor még Patthelyzet - eredettörténetét bemutató minisororozatunk újabb része kerül a képernyőitekre.

 

Miután Zűrzavar, a parancsnoka, árulással vádolta meg a nagynevű, ám igen heves természetű katonát, Patthelyzet szökni kényszerült. Mentőkabinja egy félreeső bolygón landolt, ahol hamarosan találkozott a magát Szárnynak nevező relytélyes alakkal, aki a segítségét kérte egy rabszolga mentőakcióhoz, mely során kiderült, hogy újdonsült társa maga is kibertroni, aki azonban nem kötelezte el magát egyik oldalon sem. Az akció félresiklott, hősünket pedig súlyosan megsebezték az ellenséges harcosok, így ébredése után döbbenten szembesült új küllemével valamint egy városra való - Szárnyhoz hasonló -, független kibertronival. Kik lehetnek titokzatos vendéglátói? Milyen sorsot szánnak a kezük közé került Álcának? Kiderül a Drift második fejezetéből... Jó olvasgatást!