E hónaptól kezdve, ha minden jól megy, a hó első hétvégéjét Disneyvel indítjuk, az utolsót pedig azzal zárjuk majd. Most a Múzeum frissül egy újabb füzettel, a Mickey Mouse magazin 1991. áprilisi számával, amiben az új szerkesztésnek köszönhetően véleményem szerint az egyik legjobb elegyet érték el a közép-kelet-európai kiadványokban: egyszerre van benne klasszikus (egy Barks-sztori, aminek a folytatását a válogatáskötetünkben olvashatjátok idővel), friss (mármint akkor friss – lesz olyan, ami szinte vagy ténylegesen világpremier volt a magyar füzetben) és viszonylag friss is.
Magukban a történetekben elmegyünk a sivatagba, nyomozunk egy alaposat keresztül Kacsaházán, megtudjuk, milyen lehet az, ha egy egérnek kutya élete van, és egyben tanúi lehetünk a hírben látott jelenetnek, amikor Donaldot királlyá koronázzák. És eznem álom, tényleg megtörténik benne. Persze némi csavarral, ám hogy mi az, a füzetből kiderül.

Sziasztok! 

Immár elérhető a semices Fantom harmadik száma is. Mivel Micho rám bízta a frissítést ezután engem hibáztassatok, ha ne talán elfelejteném (reméljük ilyen nem lesz ezután). A feljavítást magam végeztem, jó olvasgatást kívánunk!

Sziasztok!

A mai naptól kezdve kissé módosul a frissítési rendünk. Ez annyit takar, hogy véglegesen szerdára került a Grimm Tündérmesék és a Mars hadura című sorozataink. Előbbi a módosítástól függetlenül továbbra is havi két számmal fog futni, míg az utóbbi esetében a fősorozat mellett még ebben a hónapban elindul az első spin-off sorozat, a Barsoom bukása, de erről a megfelelő időben és helyen majd még szót ejtek.

De áttérve a mai frissítésre. Mint az a bal oldalon is látható a sorozat egyik védjegyének számító Al Rio féle borító Beigli kolléga kérésére ezúttal kispadra került, helyette egy másik került magyarításra. De arra az esetre, ha valaki netán tán hozzám hasonlóan kedveli Rio mester munkásságát, azok számára azért mégis lehetőséget akartam biztosítani a megtekintésére, így elegendő a jelen sorai mellett helyet kapott képre tekintenetek. De hogy a füzet tartalmát is kivesézzük egy csöppet: a mai történet középpontjában egy fiatal pincérlány áll, akit se-veled-se-nélküled jellegű kapcsolat fűz egy brutális baromhoz. S miközben a horizonton feltűnik egy új élet ígérete, a magával vívódó hölgyemény némi támogatást kap Sela Mathers egyik mesekönyvének formájában, amely ismét csak egy klasszikus mesét, ezúttal a Szépség és a Szörnyeteget tartalmazza, vagyis inkább csak az első felét, ugyanis a sorozat történetében először folytatásos fejezetről van szó. A történet másik fele két hét múlva lesz olvasható az oldalunkon, de addig is kellemes időtöltést!

A hírt kiegészíteném azzal, hogy mint minden óraállításnál, így a szerverünk órája most sem igazán követte még a váltást. A dolog továbbra sem rajtunk múlik. Valószínűleg ismét azzal orvosoljuk átmenetileg, hogy 14-re időzítjük a frissítéseket, amik így háromkor jelennek majd meg. – tg

Sziasztok!

Folytatjuk a havisorozattá visszalépő Macskanő v3-ast a 35. számmal, ami a Háborús játékok című crossovertörténet második felvonásának utolsó előtti fejezete. Ahogyan az előző szám esetében, most is hálózsákos remake-ről van szó a honosítás terén: a NewGen a fent említett crossover részeként egyszer már elkészítette ezt a füzetet, ám annak ottani tipója, se fordítási szövegstílusa nem illeszkedik az itt elkészített sorozatba, így egyszerűbb volt a folytonosság végett egy sajátot készíteni belőle.
A sztori az előző és a következő füzettel ellentétben némileg szervesebben illeszkedik a crossoverbe, mint magába a Macskanő történetfolyamába. ugyan majdnem minden itteni jelenet feltűnik a második könyv többi fejezeteiben, mégis sokukhoz kell maga a crossover ismerete is. Selina szempontjából a sztori lényege most az, hogy az East Enden is nagyszabású fosztogatás indult be, és pár kisstílű szuperbűnöző azt gondolja, kiszakíthat magának egy darabot a környékből. Egészen pontosan Chesire (a Fürgeként is ismert Roy Harper lányának anyja, a DC univerzumának második legkiválóbb nem szuperképességű harcművésze – és nem, nem Batman az első) bandájának két szakadárja, akik nem igazán cáfolják meg a szőkés viccek létjogosultságát. Selina pedig természetesen rögtön rendezkedik ebben az ügyben…

És most egy felhívás: elég sok mindent kaptunk az olvasóktól, mióta beindult a Múzeumunk. Ezen felajánlások nagyja nálam fut össze, aminek viszont hozadéka, hogy egy idő után kissé belegabalyodok. Nem csak ezekbe, hanem a FanArtba szánt sorozatokba is. Tudom, hogy az első fejezet után jól elfelejtettem a Dragon Ball világában játszódó dózsinsit, ezt majd pótolom. Ám ha valaki küldött még az oldalnak vagy közvetlen nekem olyan fanképregényt, ami nem került ki és/vagy nem is válaszoltam/unk rá, az írjon egy levelet nyugodtan az oldal címére, mert 99%, hogy egyszerűen megfeledkeztem a kapott anyagról, és rég elhagytam valahol.

Nem csak elhunytak szellemei kísérthetnek bennünket. Vegyünk például egy alkoholistát. Legyen a neve Guy Rogers. Egy bukott színész, aki már sosem jut már vissza a csúcsra. Aki félelmeit felszabadítva, a józan észt feladva átadja magát a lelke mélyén fészkelő szörnyetegnek.
Ez az első Dylan Dog történet, egy pszichothriller, ahol mélyebbre ásnak az alkotók az emberi pszichében, és amit felszínre hoznak az talán meg rettenetesebb, mint egy horror történet. Nehéz olvasmány, amit Corrado Roi karcos, sötét tónusú rajzai még borúlátóbbá tesz. Sclavi ezúttal is Billy Wildert veszi alapul, a Férfiszenvedély (The Lost Weekend) című remekművét. Az alkoholizmust viszont más szemszögből vizsgálja és persze happy end nélkül. Nem kis húzás tőle az is, hogy a sorozat főszereplőjét simán félretolta a téma érdekében és csupán asszisztál egész idő alatt.
Az extrába most sikerült egy olyan történetet találnom, ami hihetetlenül passzol a füzethez. Egy eddig még nem látott kísértettörténetet mesél el, egy alkoholizmussal küzdő magánnyomozó szemszögéből és Dylanunk itt is csak mellékszerepben tetszeleg. És nem! Nem ismételte önmagát benne Sclavi. Tessék megbizonyosodni róla! Kellemes borzongást!

Sziasztok!

A mai frissítésünkben - utoljára szólóban - visszatér Acélfej, a veterán Autobot, aki új teste - no meg pár millió évet felölelő emlékezetkiesése - mellé egy nem mindennapi küldetést kapott a legendás bajtársától Alfa Triontól, méghozzá azt, hogy egyszemélyben mentse meg a Kibertront az azt elözönlő Álcarovaroktól. A Rambó módba kapcsolt öreg robi azonban hamarosan szembesült azzal, hogy akad még néhány Autobot a kihalt planétán, mint például Napcsillantó, aki immár három éve - a Dicsőség Megatronnak eseményei óta - rozsdásodott egyedül a bolygón a magára kiszabott ítélet értelmében. De miközben Acélfej a teljes rovarirtó repertoárját beveti a cél érdekében, addig Alfa Trion és csatlósai sem ülnek ölbe tett kézzel...

 

És most pár szó a Transformers frissítések jövő hónaptól esedékes menetéről. Áprilistól kezdve a hónap első három vasárnapján az alakváltók zúzzák majd le nálunk a jónépet, méghozzá a következő felállásban:

Az első héten a v2 ongoing soron következő eseményei kerülnek terítékre, a másodikon a Furman-Wildman jegyezte, feltámasztott klasszikus éra következik, míg a harmadikon az épp soros minisorozat újabb darabja jön majd, ami azt jelenti, hogy egy hónap múlva Portyázó kerül a középpontba a Reflektorfényben sorozat egyik kimaradt darabjában, majd azt követően érkezik Drift a rég esedékes eredettörténetével, amit egy négy részes mini keretein belül ismerhettek majd meg. Na de addig is jó olvasgatást az Acélfej negyedik, befejező részéhez. Ha pedig bármilyen kérdésetek merült volna fel, nyugadtan nézetek be a fórumba és tegyétek fel azt, igyekszünk mielőbb választ adni rá!

A hír címéből talán sejthető, hogy megint úgy alakult, hogy egymás után két Pókember-történetet is megjelentetünk. Usagi továbbra is szállítja nekünk a klasszikus Lee—Ditko-időszak füzeteinek (újra)beírását, és most a kilencedik füzet van innen soron. Igen, megint egy olyan, ami már kikerült a SpiderTom-hagyaték megjelentetésekor, ám az egységesség bizony fontos szempont, így ez is restaurálásra került a legfrissebb és mindmáig legszebb digitális kiadás felhasználásával.
Ha esetleg valaki lemaradt volna róla, ez az a füzet, amiben felbukkan Elektro, aki itt, mint annyi sok mára középszerűvé vagy még lejjebb satnyult bűnöző, itt egy igen komoly és csak nagy nehezen legyőzhető ellenfél volt Pókunk számára. Akinek a helyzetét nem könnyíti, hogy May néni továbbra is eléggé beteg, amely állapota amúgy Ditko alatt két füzetnél hosszabb távra sose javult. (Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy Ditkótól az öreglány maximum a félszázadik füzetig húzta volna, ahányszor a halálába küldte a párnák között.)

Sziasztok!

Egy kisebb világkörüli út, no meg egy igencsak furára sikeredett spirituális körkép bármely cinikus manhattanit megviselné, hát még ha olyan állása van, amiben nap mint nap felhőkarcolók között kell húszemeletes magasságban közlekednie védőfelszerelés nélkül. Így nem csoda, hogy Pókunk, aki még mit sem sejt az ellen szövődő vészről, próbál a lehető leginkább földhözragadt teendőkkel lefoglalni önmagát. Mivel szerencsére éppen egyetlen intergalaktikus vész sem tűnt fel a színen, így szerencsére kedvenc hálószövőnk maradhatott annál,a mihez valójában ért: az utcai szintű gondok intézésénél. Ezért fordulhatott elő, hogy egy kedves és lelkes állampolgár elkészíthette róla ezt a fényképet, amin épp egy külföldi turistának ad útbaigazítást az Empire State Building felé, és mutatja, hogy bizony, az ajándékbolt nem a földszinten, hanem a harmadikon található ott.

A CO-hagyaték Malemort-jának feldolgozása szakadatlanul halad előre, nekem pedig ennyi idő távlatából már igazából fogalmam sincs, hogy a mostani kötet, szám szerint a negyedik miről szól, így eme rövidke sorokkal csak arra invitálnék mindenkit, hogy velem ellentétben tárolja el a rövidtávú memóriájában ennek a gyönyörűen megrajzolt francia középkori kaland/fantasynek az oldalait.