Ahogy múlt héten is említésre került, a mai napon folytatódik a CO-Mixról átvett Sherlock Holmes-füzetek kirakása. A Vak rettegés esetének második felét ismerhetitek most, amiben végre pontot teszünk a Botrány Csehországban című Holmes-novella eme sajátságos alternatív előzménysztorijára. Ám mielőtt végleg legördülne a függöny a Láthatatlan ember ténykedései felett, Holmesnak és Watsonnak is számos komoly katasztrófát kell átvészelniük.

Ezen kívül lehet, a megmaradt néhány olvasójának feltűnt, hogy hétfőtől ismét van Mi a kacsa? az oldalon. Mivel a stripek népszerűségi versenyében a három címem közül magasan ez volt a legkevésbé népszerű, így a mostani százas adag az utolsó is lesz belőle. A június végi kifutását követően a helyére már tervezünk egy merőben más stílusú, de szintén többkockás csíkot, ám egyelőre annak megvalósulása erősen bizonytalan.

Sziasztok!

Tavaly két háromrészes minisorozatot is letudtunk – és ezekben nem csak a hosszuk volt közös, hanem az is, hogy mindkettőnek akad egy ugyanannyi füzetet felölelő folytatása. A Barry Weenről és Fátum ellen-földes kalandozásairól van szó, melyek most a hónapok második keddjein felváltva követik majd egymást.
A Barry Ween 2.0-val indítunk, aminek az első része egy igazi intergalaktikus galibába kavar minket. Ugyanis a sztori elején Barry és Jeremy egy lezuhant földönkívülire találnak, akit Barry legnagyobb ellenkezése mellett hazavisznek, hogy ápoljanak… azonban E. T. dolga roppant sürgőssé válik, amikor megérkeznek a volt munkaadói, hogy számon kérjenek rajta egy bizonyos igen terjedelmes eltűnt összeget.

És ígérethez híven jön a képregény-eladásos cikksorozat második eleme, a tavaly decemberről szóló áttekintés, amit jövő héten az éves összesítő követ majd.

Sziasztok!

 

Ahogy azt egy korábbi cikkben már olvashattátok, az idei évre betervezett sorozataim közül az egyik nem más, mint a méltatlanul elhanyagolt Grimm Tündérmesék. Azoknak, akik esetleg nem ismerik ezt a sorozatot elárulom – a ”rendszeres” olvasóinak nyilván nem mondok semmi újat – hogy ezek a történetek nem tévesztendőek össze a klasszikus Grimm mesékkel, minthogy tartalmát és képi világát tekintve ha nem is érdemel feltétlenül a 18-as karikát, azért óvodában nem szívesen adnám körbe…

 

Tehát mint említettem a mai frissítés tárgya a Grimm Tündérmesék kilencedik száma, melyben Matters professzor, a mesék és mítoszok kiváló ismerője ezúttal egy fiatal hölgyet próbál jobb belátásra téríteni Aranyfürtöcske és a három medve történetével, mely a legutóbbi számmal ellentétben nem spórol a vérrel. De hogy sikerrel jár-e Sela, avagy alkalmi hősnőnk is a mesevilág martalékává válik-e, nos az majd kiderül a füzet végén…

 

És még valami így a végére: legutóbb nem hangzott el a sorozat kapcsán, az az apróság, hogy a hányatott sorsára – na meg a felgyülemlett horrorisztikus mennyiségű füzet hatására úgy döntöttünk, hogy kicsit felpörgetjük a dolgot, így havonta nem egy, hanem rögtön két részt kaptok majd a Tündérmesékből, többé-kevésbé kéthetes időközökkel tarkítva, így a sorozat régi és esetleg új olvasóinak érdemes lesz két hét múlva is erre kerülniük egy újabb füzetért… Addig pedig jó szórakozást!

Sziasztok!

Ahogy egy kommentben már említésre került, a klasszikus Pókemberek restaurálása tovább folytatódik, Usagi továbbra is igyekszik tartani a havi egy füzetes tempót. A mostani, nyolcadik számmal lassan elérünk a sosi által egyszer már újraírt füzetek végéhez, így két hónap múlva már tényleg úgymond "új" történetekkel jelentkezünk ezen a fronton.
Ami egyben azt is jelenti, hogy lassan illene összekapnom magam és nekiesni egy rakás fordításnak…
A nyolcadik füzet, ha valaki esetleg nem ismerné, Pókunk történelmének egyik legelfeledettebb ellenfelét, az Élő Agyat mutatja be, akit a mostani történet után eltelt félszáz évben összesen talán kétszer szedtek ismét elő. (Érdekes módon amúgy pont a legújabb Pókember-sorozat, a Superior Spider-Man első számában szerepelt legutóbb, vagyis alig két hónapja.) És nem hiába: az Agy annyira félelmetesen az ötvenes évek sci-fi/kalandképregényeinek szellemiségét hordozza magában, hogy az ember szinte már várja, hogy a következő oldalra kattintva elkezdődjön egy Ed Wood-film.
De ha ez nem lenne elég, akkor a füzet második felében ismét arcon csap minket egy kis korszellem a hidegháborús Amerikából, ugyanis Pókember és a Fáklya "összecsapásában" tanúi lehetünk annak, mit gondoltak abban az érában a negyvenéves konzervatív középosztálybeli városiak arról, hogy vajon miként gondolkodhat egy társadalmat állandóan felforgatni akaró, lázadó és kezelhetetlen tizenéves. (Bár ezt a történetet az elsővel ellentétben valószínűleg már Lee írta, aki jóval liberálisabb felfogást képviselt ezen a téren, mint a világéletében kissé maradi Ditko. Ja, igen, ha valaki nem tudta volna: kb. ekkor vette át Ditko a sorozat írását is.)

Ahogy tegnap, most is a Múzeumot bővítjük, és ezzel immár zsinórban a harmadik olyan hírnél tartunk, amiben felbukkan P. Eryka neve. Ugyanis akárcsak a tegnapi semices fantomot, a mostani füzetet is ő tette kicsit rendbe, ezúttal színügyileg.
A Mickey Mouse magazin legelső számáról van szó, ami 1991 januárjában látott napvilágot. Ekkor döntött úgy az Egmont, hogy az addigi inkább német séma helyett Kelet-Európában saját kiadványcsaládot hoz létre, ennek lett egyik tagja a magyar füzet. Ez attól az évtől kezdve folyamatos szerkesztőségi szemléletváltásban is megnyilvánult, például szinte teljesen kikoptak a dél-amerikai történetek. Amúgy a magyar lap később pár testvére alapját is képezte, sőt, ha jól emlékszem, a külön szerkesztés és megjelenési rend miatt lesz majd ezen cím alatt pár olyan történet, amiben Magyarország világpreimert közölt. (Persze az Egmont Disneyjeinél ez sokszor 1-2 napon múlott, de mégis.)
A Mickey Mouse magazin amúgy innen fogva a Múzeum állandó kiállítását fogja képezni, vagyis minden hónap legelső nem-pókemberes hetében a magazin egy újabb füzete kerül majd ki. A hónapban még felbukkan a februári szám is, és így pontosan 22 év lemaradással, de hónapra megegyezően visszük majd ezt az újraközlést.
A magazin egyben hivatalosan is megkezdi a Disney-évünket. Újraközlésekkel és honosításokkal együtt idén közel 800 oldalnyit fogunk leközölni ebből a részlegből, többet, mint akármi másból.

Ha valakinek pedig esetleg kezdene csömöre lenni az újraközlésekből, annak az a szomorú hírem van, hogy a HálóZsák 2013-as évének minimum első fele nagyrészt ezekről fog szólni, a frissítéseink közel 50%-a múzeumi vagy más oldalakról átvett anyag bővülését takarja majd. Sajna ez van, ezzel próbáljuk ellensúlyozni az ember- és időhiányt.

A tőlem megszokottakkal ellentétben a mostani hír elég lényegre törő lesz.
Mint tudjátok, a CO-Mix megszűnése után az ottani termés egy tetemes részét mi kaptuk (meg az allcomics, akik nálunk másfélszer annyit), de ebből eddig viszonylag keveset tettünk még csak vissza. Ennek legfőbb oka az volt, hogy még arra sem volt a megmaradt tagságnak ideje, hogy legenerálja a galériáikat. Eryka azonban friss tagként annak megfelelő lendülettel vetette bele magát a tagságába, és nekiállt feltölteni és galériákba rendezni a CO-hagyatékot.
Ennek első példányait most láthatjátok. A CO létezésének vége felé kikerült Sherlock Holmes-kötetekről van szó, ahonnan is egy négy részes minivel, a Vak rettegés esetével kezdünk. A négy rész kétszer két füzetben jön ki, most az első kettőt olvashatjátok, jövő héten meg a befejezését.

És ezzel egyben fel is hívnám a figyelmet, hogy mivel a jedijeink nem igazán érnek rá honosítani, így a szerda gyakorlatilag teljes egészében a CO-s dolgok újraközléséről fog szólni az előrelátható közeljövőben. Ha valaki az ottaniak közül valamit nagyon szeretne viszontlátni, az jelezze a fórumon nyugodtan.

Sziasztok!

Idén már elkezdődik a frissítési gyakoriságom ritkulása, aminek eredményeképp a legtöbb futó sorozatom mind kedden kerül ki. Ezek közé tartozik a Macskanő v3 is, aminek emiatt havira ritkul a megjelenése. Ez utóbbiban szerepet játszik az a tény is, hogy éppen 11 füzet van még hátra ebből a szériából, így remekül kitart a 2013-as évben.
A harmincharmadik szám megint egy fiókból elővett fajta, de itt inkább csak a forgatókönyv tűnik vész esetére fenntartottnak, ugyanis a sztorit láthatóan az épp aktuális futó történetfolyamhoz igazgatták. Lényegében a mostani füzetben tanúi lehetünk annak, amint Selina egy roppant mód nem batmanes módszerrel felderít egy bűntényt. A mostani füzetet talán egyfajta tisztelgésnek is mondhatnánk a hetvenes évek előtt, legalábbis olyan tekintetben, hogy a történetvezetés és a hangulat is végig az akkoriban készült kemény krimiket idézi. Bár Selina nem fog .357-es revolvereket tolni a gyanús alakok arcába, mégis a mostani füzetben az embernek kissé olyan érzése lesz tőle, mintha egy XX-kromoszómás Harry Callahan válna belőle.

Ezen kívül, ahogy ígértem, a héten megkezdődik az amerikai képregényes listaelemzés elmaradt részének kirakása. Legutóbb októbert néztük, így hát most 2012 novembere kerül sorra. Aztán szépen, hetenként remélhetőleg utolérjük majd az aktuális Diamond-jelentéseket is.

A borító és a cím nem hagy kétséget, hogy kik lesznek Dylan ellenfelei ebben a füzetben (és persze a végén kiderült, hogy Sclavi megint jól átvert bennünket). Főleg ha Lone Chaney-t is emlegetik. A történetről annyit, hogy bizonyos szempontból sok ötletet merített (hogy nem mondjam, átültettet egy az egyben) Dario Argento Suspiria című horrormozijából, megfűszerezve néhány vicces kikacsintással Az ifjú Frankensteinből és persze farkasokkal egy picit másként, mint ahogy azt megszoktuk. Ebben a történetben utazik Dylan először külföldre, Groucho pedig egy egész füzeten keresztül próbál elmesélni egyetlenegy viccet. A borítón először szerepel Dylan fehér ingben (a honosított verzióban Galen szakmunkatárs ezt korrigálta). A sorozat 72. füzetében nyert folytatást a történet Utolsó telihold címen, amely szerintem nem méltó elődjéhez.
A füzet végét megint extra történettel egészítettem ki, melynek meglepő módon Farkasvér a címe. Tessék mindenkinek farkasszemet nézni a félelmeivel! Kellemes borzongást!

Sziasztok!

 

Mint azt a minap már olvashattátok a közleményben, nálunk is beindult a 2013-as szezon és arra gondoltam, hogy mivel az engem érintő sorozatok közül legnagyobb érdeklődésnek a Transformers örvend – ráadásul jókora elmaradást sikerült felhalmoznunk a tavalyi évben – itt az ideje belecsapni a lecsóba és folytatni, méghozzá a v2 jelzésű sorozat nyolcadik részével. Ugyanis minden rajongónak jó hírrel szolgálhatok, mert mint az korábban is elhangzott Tyrant előkerült és nem csak hogy beindult, de egyenesen felpörgött! Derék beíró társunk már garantáltan bebiztosította az idei termést, így azt az egyet megígérhetem, hogy nem lesz a tavalyihoz hasonló akadozás.

 

De hogy az aktuális füzetről is szót ejtsek: Több mint két évvel vagyunk a Dicsőség Megatronnak eseményei után. A helyzet időközben világszerte rendeződni látszik – ám mint később kiderül ez csupán a látszat –, de az emberek nem felejtették el mindazt a szörnyűséget, amit a megszállás alatt kellett átélniük. Spike Witwicky, az Égfigyelő speciális robotvadász alakulatának parancsnokát még mindig rémálmok gyötrik az akkor átélt események miatt, főleg, hogy a veszedelmes Pusztítót alkotó hat robotot még nem sikerült kézre kerítenie. Azonban minden megváltozik, amikor véletlenül sikerül meghatározni az egyikük helyzetét…

 

Azt hiszem ezek után már nem maradt más teendőm, mint jó szórakozást kívánni a mai adaghoz!