A karácsonyi csomagunk harmadik és utolsó eleme egy nagyon régóta fennálló tartozásunk elrendezése is egyben. Régebbi olvasóink emlékezhetnek még rá, hogy az oldalra az eltelt évek során aprénként és néha kissé kusza módon felkerült majdnem az összes Marvel Mini (legalábbis azok, amik nem strip formátumúak), kivéve egy történetet. A házi gyártású Mini Marvel vegyesvágott harmadik számában most végre közzétesszük a Sólyomszem és a Skarlát korona átka című mesét, amivel végre telessé válik a gyűjteményünk. Plusz mellé egybegyűjtöttük az ilyen-olyan ifjúsági képregények végén szétszórt egyoldalas sztorikat is (melyek közül így néhányból lesz olyan is, ami - ha jól számolom - már négyféle változatban lelhető fel nálunk ^.^), hogy tényleg ne legyen senkinek sem hiányérzete.
Sajnos ez azonban azt is magával vonzza, hogy ennyi volt, nincs több Marvel Mini. Az alkotó, Giarusso nem készített és nem is készít már többet belőlük, így ezekkel a képsorokkal kell beérnünk. Reméljük azért ezek is elegendőek lesznek arra, hogy minden egyes újraolvasásnál mosolyt csaljanak az arcunkra.

Sziasztok!

A Marvel ünnepi füzete mellett lassan megszokható, hogy Szán Csenge, a Télepó lánya is állandó vendég a karácsonyi csomagunk kínálatában. Paul Dini igencsak önfejű figurája a mostani füzetben sem hazudtolja meg önmagát, a béke és a szeretet terjesztése helyett továbbra is inkább a saját gondjainak megoldására fordítja energiáját. Jelen esetünkben arra, hogy megismertesse a világgal a létezése tényét. Ennek eléréséhez beveti apuci animációs stúdióját, hogy készítsen egy igazi, klasszikus, cukormázas karácsonyi bábfilmet. Azzal azonban nem számol, hogy a kétezres évek roppant politikailag korrekt és hiperszenzitív marketingfelfogású világában a tévéstúdiók sok mindenre gondolnak karácsonyi műsor alatt, csak olyasmire nem, amiben szerepel a karácsony…
A mostani füzet hivatalosan a v2-es mini első száma, ám ahogy az ismertetőből talán kitűnt, a sorozat elemei önálló történetek, így megfelelő mennyiségű alapanyagot szolgáltatnak az idei évre és még párra. Így a C4A régi és mára lezárult hagyományához hasonlóan nálunk is lesz most egy mini, ami minden évben pontosan ugyanazokon a napokon frissülhet majd.

Ahogy azt már az elmúlt jó pár évben megszokhattátok, a HálóZsákon december 24-e az előző évi Marvel karácsonyi különszám honosított változatának megjelenésével egyenlő. (Bár jó kérdés, jövőre mi lesz, mert a kiadó idén a nagy Now!-s hajcihőben nem jelentetett meg Holiday Specialt). Természetesen idén sem maradhatott el ez, így nagy örömmel nyújtjuk most át nektek a 2011-es kiadást!
Marvel karácsonyból elmaradhatatlan Pókember és a Fantasztikus Négyes valamilyen formában. Előbbi egy olyan ellenségével csap össze, akinek a létezéséről még Amerikában is alig tudnak, ugyanis összesen szerepelt vagy másfél füzetben. Pókember és az ő kapcsolata igencsak tragikus, melyet a hálószövő most egy sajátos gesztussal próbál meg enyhíteni.
A Lény természetesen a nagy politikai korrektség óta a hanukát ünnepli, ez most is így lesz. (Amúgy ha a sztori 2011-ben játszódik, mondjátok meg, hol van benne az eléggé eget verő baki.)
A karácsonyi füzetek másik nagy kedvencei általában a Bosszúangyalok… nos, ők most kimaradnak. Helyettük találkozhatunk Nick Furyvel, aki talán az egyik legérdekesebb csomagkiszállítási metódust alkalmazza, amit a Hidra csak megalapítása óta láthatott. Negyedikként pedig itt van a mostanság szinte elmaradhatatlan Rozsomák, akinek a története talán a leginkább furának tűnhet az olvasóknak, ugyanis olyan környezetben láthatjuk őt, aminek honosításban még a leghaloványabb közelében sem vagyunk. Így hát maradjunk annyiban hogy Logan iskolaigazgatóvá lett, és most tanúi lehetünk annak, miként nevel meg kissé egyedi módszerrel néhány neveletlen diákot az ünnepek apropóján.

Jó olvasgatást kívánunk a képregényhez, sok ajándékot a fa alá, sok bejglit a desszertes tányérra, és persze nagyon kellemes, békés karácsonyt mindenkinek! És ne feledjétek, holnap és holnapután is várunk benneteket a szokásos évi háromnapos ünnepi képregényadagunk másik két harmadára!

Sziasztok!

Közép-európai idő (CET) szerint 11:00 óra van, vagyis az egész bolygón hivatalosan is véget ért 2012. december 21-e. Így immár nyugodtan megnyithatjuk a legutóbbi tárlatunkat, nem kell attól tartanunk, hogy a nézőközönség a világvége okán elmarad.
Különösen, mert Pókemberünk életútját bemutató kiállításunk éppen egy roppant spirituális időszakában kíséri el őt. Ha emlékeztek még rá, legutóbb ott tartottunk, hogy a Hollandiában ragadt hálószövő pénzszerzés okán megalapította a történelem egyik utolsó hippi kommunáját, ám a jelmezes igazságosztókhoz nem szokott hollandok annyira komolyan vették őt, hogy végül a Marvel-világ sajátságos természeti törvényeinek értelmében csakugyan éteri jellemzőkkel ruházódott fel.
És ez csak a gond kezdete volt Pókunk számára. Ugyanis egy valamirevaló természetfeletti jelenség csak úgy lehet az igazi, ha megfelelő démonszerű lények is társulnak mellé, akikkel viaskodhat folytonosan. Így lépett a színre Pókmisztik új ellenfele, a Hülye Állatok Dimenziójából átszökött Lúdcsőrű Pávián is. (Egyeseknek ismerős lehet ez a párhuzamos világ, innen érkezett a mi valóságunkba is sok-sok millió évvel ezelőtt az első pár kacsacsőrű emlős is.) Habár az első összecsapásukról nem készült autentikus fotó, számos szemtanú egybehangzó állítása szerint sikerült a középkori kódexek stilizált fametszet-szerű ábrázolásmódjának segítségével rekonstruálnunk a két ellenfél első összecsapásának egyik legjellegzetesebb mozdulatát, amikor is a Lúdcsőrű Pávián az azóta legismertebbé vált támadásával, a fejtoszással támadt a még mindig misztikus energiáktól világító hálószövőre.

Sziasztok!

Ígértem, hogy idén befejeződik a P. Eryka segítségével átmenetileg feltámasztott Indiana Jones-részleg legújabb története, az Indiana Jones és az aranygyapjú, amelynek második részében a mindig is kissé különleges nagyvárosba, a Földközi- és a Fekete-tenger átjárójában fekvő kellemes éghajlatú Konstantinápolyba vezet utunk. Ahogy az a képen is látszik.
Indy és újdonsült segítője, a kissé karakán Omphale folytatják a kutakodást a legendás aranygyapjú után, és ebben a szokásosnak mondható nácikon túl most inkább egy törökökből álló görög szekta (kissé paradoxon) a legfőbb ellenfelük. Ők ugyanis nagy hatalmat várnak a gyapjútól, amely az újraszentelése után állítólag elég hatalmas ahhoz, hogy a világ uraává tegyen bárkit. (Snitt.)
Hőseink segítségére lesz egy amatőr régész/antikvárius, a konstantinápolyi archívum, pár barátságos háztető, és egy nem olyan barátságos hóvihar ebben a kalandokkal teli füzetben.
Jövőre pedig folytatjuk még egy (valószínűleg nálunk utolsó) minivel, amiben ismét összeáll a Henry Jones – Henry Jones páros.

Az első Fantom első szerelme. Így lehetne jellemezni az idei utolsó, az 1. Fantom életéből kiválasztott kalandunkat. Ahogy már valahol hallhattuk, ez a történet egy lányról szól, akinek szívét rabul ejtette az álarcos bosszúálló. Nem más ő, mint Marabella, egy nemesi származású leányzó, akit a XVI. századi kor szokásaihoz híven, kényszerházasságba taszított a családja. Ennél fogva, Marabella éppen leendő férjurához hajózik, akit sosem látott, és épp ezért, nem is vonzódik hozzá különösebben... pláne, mikor kiderül, hogy egy értelmi fogyatékost szemeltek ki számára... természetesen egy nagyon gazdag értelmi fogyatékost. Szerencsére az 1. Fantomnak is a közelben akadt dolga, így a későbbi legendás dinasztia alapítói egymásra találhattak egy izgalmas történet közepette. Jó szórakozást hozzá, az író ismét Cales Reimerhti volt, a rajzokat pedig a megbízható munkát szállító Felmang & Benny páros jegyezte.
Idén még találkozunk!

 

Sziasztok!

Végéhez ért egy újabb kedves kis minisorozatunk, az Arcana által kiadott Masinéria, az Óraműlány. A negyedik, vagyis záróepizód dramaturgiája szépen megmarad az eddig bevált receptnél, vagyis a végső konfliktushelyzet kialakulása után folyamatos érdeklődés-fenntartás mellett igyekszik lezárni a cselekményt. Vagy kevésbé irodalomelemzésesen: miután a harmadik rész végén láthattuk, hogy Huxley és Tesla nem kis bajba kerülnek, a mostani még jobban fokozza a bonyodalmakat. Annyira, hogy a gyerekek teljesen összezavarodnak, és ebből csak még nagyobb galiba keletkezik. Ezért az őket megalkotó két tudósnak hosszú-hosszú évek után össze kell fognia, hogy megmenthessék őket, és hogy végre pontot tegyenek a közöttük feszülő értelmetlen viszályra.

A sorozat itt azonban nem teljesen ér véget, ugyanis a mini eredetileg egy nulladik számmal indult – egy kétezres évekre jellemző nulladik számmal, aminek első felében gyakorlatilag előzetest olvashattunk a leendő sorozatból, mögötte azonban ott volt pár alkotói jegyzet illetve vázlat. Ez utóbbiakat szedtem ki és csaptam hozzá az eredeti füzeteik végein megjelent anyagot, hogy elkészüljön a Vázlatfüzetnek nevezett kiegészítés is, ahol megtudhatunk pár dolgot az alkotóktól, illetve helyet kap egy extra kis néma történet, ami a Masinéria egyfajta előfutára is volt egyben.

És a végére egy apróság azoknak, akik megkedvelték ezt a szériát: van még miben reménykedni, bár az esélyek sajna egyre halványabbak. :(

PLUSZ!
P. Erykának hála sikerült jelentősen javítani pár korábbi múzeumos képregényünkön. Neki hála sikerült rendbe tenni a Természet csodái 3-8. részeinek és a Miki Egér magazinok összes '88-as és az első három '89-es számainak színeit. Utóbbiból idővel sor kerül majd az összes többire is.

Sziasztok!

Brubaker Macskanő-érájában az előző szám igencsak nagy tempójú rohanása után szerkesztési vagy Gulacy lemaradásának okán most az író behúzza a történetben a mechanikus, a kézi- és a motorféket egyszerre. (Azon most lépjünk túl, hogy ez műszakilag kissé érdekesen kivitelezhető lenne.)
Ennélfogva a szuperhős-képregényeket az akciók miatt olvasók számára rossz hír, hogy a mostani epizódban garantáltan nem fog történni semmi. Ugyanakkor a széria követői számára kellemes meglepetés lesz, hogy visszatértünk a Gulacy előtti rajzstílushoz… még ha csak a mostani, kissé fókból elővett szagú történet hatására is.
Az előző rész végén valahol ott hagytuk abba, hogy Selina macskaszerű makacssága egy picit felforgatta az indokínai egyiptomi szekta életét, ő pedig ismeretlen módon (értsd: az író sem tudta már, hogyan) visszakerült Gotham Citybe. Odahaza pedig egyelőre minden csendes. Annyira, hogy Selinának is elege lesz a macskanősdiből, a jelmezekből, az éjszakai őrjáratból, Gotham minden létező nyűgétől, amit csak az évtizedek során kitaláltak az írók, hogy sanyargassák szerencsétlen metropoliszt.
Nem, a mostani füzet egyszerűen arról szól, hogy Selina ráveszi Bruce Wayne-t egy randevúra. Jelmez nélkül. Szuperbűnözők nélkül. Háztetők nélkül. Csak egy közönséges este vár most rájuk minden izgalmat nélkülözve. Nem lesznek meglepetések, nem bukkan fel a semmiből egy alak, akit közös erővel kell legyűrniük (Millar ebből tanulhatna…), a harminckettedik számban egyszerűen végignézzük, miként köszöntik az ismerősei Selinát, és hogy miként telik az estéje Bruce oldalán.