Hasfelmetszés Londonban
- Írta: Zerit
Dylan Dog Londonban él a Craven Road 7. számú házban. Abban a Londonban, ahol majdnem száz évvel ennek a füzetnek a megírása előtt Hasfelmetsző Jack gyilkosságaitól volt hangos a sajtó. Elkerülhetetlen volt, hogy a rémálmok nyomozója találkozzék a hírhedt sorozatgyilkossal. Kézenfekvő módja, ha valaki megidézi a szörnyű gyilkos szellemét. Sclavi nem sokat várt, hogy megírja hőse és Hasfelmetsző Jack találkozását, feltéve a kérdést: Vajon mi változott e száz év alatt? Mire azonnal választ is ad: semmi. Semmi, talán kényelmesebben élünk és többet tudunk a környezetünkről, de erkölcsileg szinte egy fikarcnyit sem változott az ember. Ami még vicces, hogy inkább hiszünk a természetfeletti magyarázatban, mintsem az ésszerű megoldásban… Nehéz a mondandót úgy bemutatni, hogy ne írnék le egy csomó spoilert, így inkább kívánok kellemes rettegést a történet elolvasásához.
Azoknak, akik már olvasták korábban a CO-MIXon (s nem csak nekik), készítettem a végére egy rövid DyD képregényt. Témába illően egy sorozatgyilkosról szól, akinek a célpontjai magánnyomozók. Dylannak nincs mitől félnie, hiszen ő csak egy sarlatán, utolsó a magánnyomozók között is, és így a gyilkos tartaléklistájára sem került fel. Gondolja ő, de valójában nem így működik egy sorozatgyilkos ködös agya.
Újra a Kibertronon...
- Írta: Aldarion
Sziasztok!Még mindig nagy a szája
- Írta: Genzo
Eltelt egy újabb hónap, én pedig újra összedobtam nektek az utolsó percekben a Deadpool: Nagyszájú zsoldos soron következő, immár kilencedik számát. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy hőseink ottragadtak a zombi univerzumban, ami ugye Fejes hazai pályája. Szerencsére nem ők az egyedüli „normális” emberek, hiszen van itt egy rakás tudóspalánta, akik a zombivírust tanulmányozzák. Jönnek a kötelező kölcsönös segítségek, életmentés, zombirablás, és még egy kis khm... szórakozásra is kerül idő. Komolyan mondom, a képregényben szereplő összes női karakternek három tulajdonsága van: eszesek, dögösek és bele vannak esve Deadpoolba. Ebben a füzetben ezutóbbit olyan szinten tolják az arcunkba, hogy azt hinné az ember, valami James Bond sztorit olvas, csak zombikkal meg poénokkal. Persze, amíg szórakoztató az olvasmány, addig nem panaszkodunk.
Bár poénokból kevesebb van a füzetben, mint alulöltözött csajokból, azért jut belőlük ezúttal is. Filmes utalások is vannak a műfaj kedvelőinek, meg a már megszokott hangulat, szóval minden adott a kellemes időtöltéshez. Jó szórakozást kívánok ehhez a számhoz is. A vélemények záporozhatnak minden felől, állok elébük. És persze lehet válaszolni a szokásos borítós kérdésemre.
Ezzel legyetek el egy darabig, aztán egy hónap múlva folytatjuk.
MűvészPók
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
Múzeumunk ma roppant büszkén mutatja be legfrissebb kiállítási tárgyát, egy olyan darabot, melyről senki se gondolta volna, hogy létezik. Ugyanis azok után, hogy annyi vesződséget okozott mindenki kedvenc falmászójának a távol-keleti filmezés, ki hitte volna, hogy a svédországi sportkitérő után még visszatért a kamera elé? Ráadásul nem is akárhogy!
Történt ugyanis, hogy a nyolcvanas években átmenetileg felkapott, ám hamar elfeledett skandináv művészfilmrendező, Björg Øpæråtör nagy lehetőséget látott a kötélhúzóbajnokban, ezért addig győzködte, míg sikerült leszerződtetnie egyik utolsó filmje, a Fekete fakabát-faló főszerepére. Mivel azonban Pókfej jelmeze piros-kék, és egy valódi művészfilmes csakis 16 mm-es fekete-fehér szalagra hajlandó dolgozni - amin nagyon rosszul jön át pont ez a két szín, különösen egymás mellett - így készíttetett a hálószövőnek egy különleges, fekete-fehér, roppant kontrasztos jelmezt, amellyel így elérte, hogy a film minden egyes olyan képkockájában, amiben megjelenik ez a ruha, garantáltan magára vonja a néző tekintetét, mintegy kifejezvén így a világban uralkodó dualista szinergiára való konstruktív vitualizációs asszociációját, így erősítvén a mű amúgy is kiemelkedő metakommunikációs koncepcionalizmusát.
Mivel az eredeti kópia nem sokkal a forgatás után eltűnt, és emiatt sose mutatták be, így a kötött pulóveres hipszterkultúra legnagyobb sajnálatára a filmet sosem mutatták be. Ám kiderült, hogy a (később közveszélyes kukkolásért elítélt) sminkes fiú titokban lemásolta a kész felvételt és azt eladta egy tanganyikai magángyűjtőnek, akinek hagyatékából nemrég előkerült az eredeti, vágatlan változat. Ennek sikerült most egy frissen digitalizált és lehetőségekhez képest restaurált (plusz, mivel gondolunk azokra is, akik nem kizárólag csak iIzén hajlandóak felkeresni az oldalt, ezért a művészi fekete-fehért utólagosan kiszínezett) változatára szert tennünk, melyet most a Pók-kiállításunk állandó darabjává teszünk.
Rowina ráfarag... vagy ilyesmi
- Írta: talgaby
Gondolom, feltűnt páraknak, hogy tegnap némi... logisztikai malőr okán sikerült dupla frissítést elkövetnünk, és a csütörtöki Fantom ideiglenesen keddi Fantommá vált. Ezért, hogy legyen egy értelmesebb lyuk a két frissítés között, a mai is késő délutánra csúszott, és majd pénteken pókolódunk vissza a szokott ütemre.
Ugyanakkor nagyon jó, hogy ez így történt, ugyanis az Ascension: A mennybemenetel című sorozat 19. számához gyakorlatilag egyetlen árva használható szót sem tudok írni, csak üres szöveggel töltöm itt most a sorokat, hogy a kép mellett ne legyen egy hatalmas üresség. Fogalmam sincs, miről szól ez a szám. Pedig most kitevés előtt végigolvastam. Annyi a biztos, hogy Rowinával - aki valamiért folyamatosan egy szál kendőben pózol egy divatfotózáshoz - nagyon szembeszállnak, Lucien fogságba esik (megint), majd kiszabadul (megint), Andromeda... fogalmam sincs, mi akar az lenni... és egyszer csak vége.
Amennyiben bárki meg tudja mondani, miről szólt a mostani füzet - ami amúgy teljesen lezárja ezt a történetfonalat; annyira, hogy a következő füzetben egy gyökeresen más szál veszi kezdetét egy érezhetően más alapfelállásból -, az ne féljen megírni a fórumon.
Tovább gyűrűzünk
- Írta: Micho
Sziasztok! Ha nem volt még eleged Fantom halálfejes gyűrűjének titkaiból, akkor jó helyen jársz, ugyanis folytatjuk a Gyűrű című sztorit, amit pár hete olvashattatok. A történet úgy ért véget, hogy az 1. Fantom Salzburgból hazatért a Rengeteg Birodalmába, az övéi közé. Ám a 21. Fantom Rex és Tom-Tom társaságában, 400 évvel később a nagyobbik kincseskamrában időzve egy titkos iratra bukkannak, amiben egy elképesztő kaland leírása tárul a szemük elé. Az 1. Fantom itt tesz említést arról, hogyan keveredett slamasztikába Rómában, és miért hajtott mindenki a koponyás gyűrűre. Sosem találjátok ki: a gyűrű egy kulcs Nero császár legdrágább kincséhez, így a kincsvadászat szinte azonnal beindul - az örök város alatti katakombák porát nemsoká vér és izzadtság lepi el. Aki kíváncsi az izgalmas végkifejletre, annak jó szórakozást a Rejtély Rómában c. sztorihoz!Tyúklépésben
- Írta: talgaby
Utolsó előtti nyolcadához érkezett az Ozma, Oz hercegnőjének marveles feldolgozása. A mostani füzetben megtudhatjuk, hogy a tyúkeszű bizony nem feltétlenül jelent mindig ostobát, ugyanis Bill(ina), a kissé felvágott nyelvű baromfi olyasmit tesz most, amelyre egész Oz serege és előkelőségei nem voltak képesek, és ami kis híján Dorkát is egy végtelen hosszúságú és felfoghatatlanul, a világ összes furcsa nagynénikéjét és nyugdíjasát lefölöző módon sok díszmütyürt tartalmazó teremrengeteg csecsebecséinek egyikévé változtatta permanensen.
Persze ebben szerepel némi nagyüzemi csalás is, ám ha a mesék megtanítottak valamire, akkor arra, hogy amíg mi vagyunk a jófiúk, magasról tehetünk szükség szerint a szabályokra.
Persze azért időnként nem árt, ha van egy seregünk is arra az esetre, ha lebuknánk, hogy nem egészen a kijelölt ösvényt betartva értük el nemes célunkat. És egyben végre megmutatkozik az is, hogy a királyi vér nem válik vízzé, még akkor sem, ha az egy kislányban van. (Ami egyben előrevetíti azt a roppant hosszú távú tényt, hogy Ozma a birodalmának egy nem éppen lágy szívű, igencsak elszánt uralkodónőjévé válik majd, amikor elülnek a birodalom körüli, egyelőre még leendő, eléggé heves politikai viharok.)
A baj Zeiss-szal jár
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A Macskanő v3 30. számában elérkezett a jó pár füzet óta már érő nagy összecsapás ideje, Selina végre kiáll a Pingvin által a városba hívott Zeiss-szal. Vagyis inkább Zeiss dönt úgy, hogy felkeresi Macskanőt azzal a céllal, hogy egy roppant képregényes monológ mellett végezzen az East End önjelölt védelmezőjével. És ami döbbenetes, hogy Brubaker képes úgy előadatni egy hatvanas éveket megszégyenítő szupergonosz-kiselőadást, hogy az ne váljon cikivé és tényleg legyen valami haszna a futó sztori szempontjából. Azért valljuk be, ez nem kis teljesítmény.
A harc maga pontosan olyan, mint amilyenre számítani lehet ezen a sorozaton: mozgalmas, kegyetlen és könyörtelen, jóformán végigsöpör az egész kerületen. Bár Selina Gotham egyik legügyesebb és legakrobatikusabb jelmezes alakja, Zeiss egész teste azt a célt szolgálja, hogy a lehető leghatásosabban eliminálja a kiszemelt célpontot. Ráadásul az orgyilkos okos, az egyik legfondorlatosabb ellenfél, akivel Macskanőnek szembe kellett eddig néznie. A kilátások éppen ezért nem túl rózsásak.
A mellékelt kép meg azért szerepel itt, mert legalább annyit elmondhatunk Gulacyról, hogy ha az emberalakokhoz nincs is semennyi affinitása, sok tengerentúli jól fizetett rajzolótársával ellentétben legalább a perspektívát érti és képes használni.
Pepi, Plútó és a többiek
- Írta: HZs Múzeum
Múzeumunk így, az év vége és az ünnepek közeledtével újranyitja gyerekrészlegét, ahová szívesen várunk minden nosztalgiázni vágyó felnőttet... és persze azokat is, akik szeretnének néha egy egyszerű, könnyed, szórakoztató történetet olvasni ahelyett, hogy egy maréknyi New York-i színes jelmezes alak miként menti meg tizenhétezredszerre is az univerzumot az éppen aktuális heti megafenyegetéstől.
A most kirakott/archivált füzet majdnem kereken 22 éve jelent meg az újságárusoknál, ennek következtében igazán használható darabot belőle már alig lehet fellelni. A Miki Egér magazin 1990 novemberi számáról van szó, amiben újfent egy szép nagy adag nemzetközi koprodukció kapott helyett. Ekkoriban ugyanis főképp a spanyol vagy dél-amerikai rajzolók által készített (és angol, német vagy dánok által megírt) történetek voltak igen erőteljes túlsúlyban az olaszokon túli európai piacon.
A mostani füzetben megint nem maradunk sokat egy helyen, hiszen kirándulást teszünk az őserdőbe, sziklát mászunk némi balszerencsével, és még azt is megtudjuk, hogy a súlyemelés bizony közel sem olyan hasznos és egészséges dolog, mint azt sokan el akarják hitetni velünk. Ám ami a legfőbb, hogy ez az a nevezetes szám, amiben bemutatkozik Pepi, a páratlan postagalamb!
Hong Kong-i hajcihő hiperfokozaton!
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Idei utolsó Street Fighter (és egyben bunyós) képregényünkben lezárjuk Chun-Li első nagyszabású rendőri akciójának történetét. Vagyis másképpen szólva ma kikerül a Street Fighter legendák: Chun-Li negyedik száma.
Amiben jó kis Street Fighter-es hagyományoknak megfelelően jóval több akció van, mint bármi más. Kezdve egy múzeumi rablással, folytatva némi éttermi lövöldözéssel, hogy aztán a végén egy hajó fedélzetén jöjjön a kötelező bossfight, avagy mindenki Sagat ellen.
A bunyós részleg most egy két-három hónapos pihenőre vonul, jövőre pedig majd visszatérünk még az utolsó adag Street Fighterrel, az SFIV feldolgozásával és egy SFIII-ban debütált nindzsalány, Ibuki eredettörténetével.