Bruce, a skót
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Ahogy azt már sokan felfedezték, a jelenlegi szavazásunk egyfajta előzetes közvélemény-kutatásként felméri, mennyire várják az olvasóink a jövő évben debütáló újdonságainkat. Ami régebbi olvasóinknak nem lehet újdonság, hiszen tavaly - igaz, csak a fórumon - ugyanúgy megtartottuk, és amit egy bizonyos grafikus novella nyert meg. Ezzel a hosszas bevezetővel arra akartam célozni, hogy most, az év legutolsó napján örömmel mutatjuk be ezt a több mint egy teljes éve beígért GN-t, a Skót kapcsolatot! Aminek a kirakását nem időzítettük a vicc kedvéért 23:59:59-re.
A történet alkotói valószínűleg nem lesznek ismeretlenek sokak számára. A sztorit az idehaza leginkább a Batmanben nyújtott maradandó alkotásairól ismert Alan Grant követte el. Grant amúgy tőlünk kissé nyugatabbra jóval híresebb, köszönhetően a 2000 AD magazinban publikált irdatlan mennyiségű munkájának (aminek igen tetemes része Dredd bíró vagy ahhoz kapcsolódó sorozat) és annak, hogy ő volt az, aki felfuttatta Keith Giffen egyik leghíresebb figuráját, Lobót. A nagy brit íróhullámban Amerikába érkező alkotó egy másik honfitársát kérte fel a mostani könyv megrajzolására. A Frank Quitely művésznéven elhíresült úriemberről van szó, akinek a munkáját némelyek elviselhetetlennek tartják, sokan azonban a valaha élt egyik legkiválóbb rajzolónak kiáltották ki (egy elég szép tömeget megmozgató internetes szavazáson nemrég erős másodikként jött ki Jack Kirby után). A könyvet szokás Quitely első teljesen mainstream munkájának is titulálni, lévén ez volt az első amerikai megbízása, ami nem a Vertigo, hanem a központi DC-világ logója alatt jelent meg. Annak ellenére, hogy az első minisorozata technikailag szintén fővonalas DC, na meg annak is, hogy ezen kívül egészen 2009-ig nem is készített semmit ebbe a világba.
A cím és a két skót alkotó alapján nem nehéz kitalálni, hogy ebben a szép, 64 oldalas könyvben a Sötét Lovag kicsit kimozdul a komor nagyvárosi környezetből és elutazik Skóciába. És ennek apropóján kapunk egy kis emlékeztetőt arról, hogy Bruce Wayne a története szerint egy ősi, áttelepült skót família leszármazottja, amivel arra emlékeztet a sztori minket, hogy a karakter Robert de Bruce, vagyis I. Róbert skót királyról kapta a keresztnevét. Ami amúgy egyike azon elenyészően kevés ötleteknek, amiket Bob Kane nem hazudott később a magáénak. Nagyon-nagyon sok mással ellentétben.
Természetesen a sztori nem lenne vérbeli Batman-történet, ha nem futnánk bele már a negyedik oldalon egy fura rejtélybe, amiből aztán egy több évszázados klánbosszú némi misztikummal megkavart drámája kerekedik. Lesz itt ősi varázstekercs, rejtett templomos-korabeli kincsek, Street Fighter-szerű vonatos bunyó előre bejelentett támadásokkal, lövöldözés és emberfeletti erejű félzombik támadása. Ám mindez végső soron csak egy marha nagy ürügy arra, hogy az alkotók bemutathassák a hazájukat az amerikai közönségnek, amiben nagy segítségre lesznek Quitely pazar tájképei, amiken igazán látszik, hogy bár egyes helyeken inkább unatkozott rajzolás közben, mintsem dolgozott, ám a saját otthonának bemutatásában tényleg nem ismert tréfát. De ezt ti is megláthatjátok, ha elolvassátok a könyvet.
És ezzel a történettel egyben búcsút is veszünk a 2010-es esztendőtől a HálóZsákon. Boldog új évet mindenkinek, aki olvassa ezt, és annak is, aki nem. És ne feledjétek, januárban visszavonulunk egy kis pihenőre, hogy februártól remélhetőleg minél kevesebb kihagyással szállíthassuk nektek a további remek képregényeket.
A sárkányok újra támadnak...
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
A hétfői ígéretem szerint már itt is vagyok a Dragonlance Krónikák második kötetének harmadik és negyedik fejezetével, melyekkel véget ér a Téli éj sárkányainak története.
A körülmények kényszerítő erejének engedve a Dárda hősei különváltak. Míg a csapat egyik fele Tanis vezetésével Silvanestibe indult, hogy Csillagszellő Alhana kérésére kisegítse szorult helyzetéből Loracot, a Csillagszónokot, aki az egyik titokzatos sárkánygömb felhasználásával próbált meg szembeszállni a támadó sárkányseregekkel, addig a többiek Lauranával az élen csatlakoztak Solamnia három lovagjához, hogy segítsék őket titkos küldetésük teljesítésében, amely nem más, mint felkutatni és megszerezni egy sárkánygömböt. Útjuk során eljutottak a Jégfal-palotába, ahol leszámoltak egy újabb Sárkánynagyúrral, majd később Ergoth földjére vetődtek, ahol nem várt üdvözlésben részesítették őket a hazájukat maguk mögött hagyó qualinesti és silvanesti elfek. Krynn népei között fokozódik feszültség és széthúzás, ám egy régi ismerős visszatérése új reménnyel tölti fel a csüggedő szíveket, miközben Sturm, a lovag, felkészül élete legnagyobb csatájára...
A magyar változatot ismét az én tolmácsolásomban olvashatjátok, míg a borítókat ezúttal is Galen készítette. Jó szórakozást a történethez, s ha bármiféle kérdés vagy észrevétel fogalmazódna meg bennetek, bátran keressetek meg a fórumon!
Oroszlánok és bálnák
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Abból a jeles alkalomból kifolyólag, hogy Galenből ismét sikerült kiszedni egy meseszépen feljavított és magyarított borítót (a virágokat nyugodtan küldjétek az öltözőjébe), és mert továbbra is elhatározásunk lenne, hogy próbáljuk tartani az évi minimum kettő kötetnyi tempót belőle, büszkén szeretnénk bemutatni nektek a második legtermetesebb ünnepek közötti történetünket, ami Aldarion másfél száz oldalas eposzához hasonlóan a fantasy részlegünket erősíti: íme a Vörös Sonja v4-es sorozat negyedik kötete, ami a 19-24. füzeteket foglalja magába. És egyben egy szép hosszú szöveget kapott a linkje, hogy könnyű legyen rákattintani.
Miután az előző gyűjteményben tanúi lehettünk annak, amint Kulan Gath potom nyolc füzeten át más se csinált, csak feltámadt - hiába, ő nem egy Jézus, neki kicsit lassabban ment -, az író, Oeming úgy döntött, kellene valami pörgősebb szakasz, aminek könnyebb tíz szónál hosszabban összefoglalni a cselekményvázlatát. Ez ugyan nem sikerült tökéletesen, de még így is elmondhatjuk, hogy ebben az öt füzetben gyakorlatilag két komplett sztorit kapunk magunknak.
A kötet első felében kiderül, hová jutottak hőseink a Borat-Na Forival történt nagy leszámolást követően. Nem túl meglepő módon a kellemes környezet eléggé veszedelmes csapdákat rejt (ez még mindig a howardi világ, ahol a flóra és fauna minimum 40%-a emberhúson él), hőseink pedig jól belemásznak mindegyikbe, hogy mellé még egy kisebb faji területi vitába is bonyolódjanak. Amiből csakis úgy tudnak kimászni, hogy drámarendezővé és -dramaturggá válnak. Ilyen fajta megoldásra biztos nem számított volna senki sem a hősnő jellemének ismeretében. Az előadásra amúgy érdemes lesz odafigyelni, mert bár nagyrészt csak az eddig unalomig ismételgetett (vér)filozófiát hajtogatja ez is, lesznek benne elemek, amik a maguk nyakatekert módján fontosak lesznek még a sorozatban.
A színitanodát követően hajóra szállunk, és mialatt a mesélőnek hála tanúi lehetünk annak, miként mészárolja le a fél bolygót kedélyesen Kulan Gath hétvégi kedvtelésből, belecsöppenünk egy meglehetősen melville-i történetbe. Zombikkal. Szóval unalomra nagyon nincs kilátás benne. Különösen, hogy jelen esetünkben a fehér bálna szénfekete és nem mellékesen egy isten. Ó, és háromszor akkora, mint egy cet. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy Sonjáék időközben szert tesznek egy szárnyas (fej)vadászra kísérőnek és hogy a zombik komoly dilemmába kerülnek, hogy a bálnát vagy a rőt hajút öljék előbb, sejthető, hogy elég szép kis akciók várnak ránk a kötet második felében. Rengeteg (és tényleg rengeteg) duplaoldalas képpel, ami egy újabb remek indok arra, hogy ha valakinek nincs két monitorja inkább letöltse a mai frissítést. Ó, és előre is elnézést a bálnás sztori képminőségéért. Nem malac edition, ez igaz, de nagyon sokat nem sikerült kezdeni vele. A jó hír viszont az, hogy képminőségileg ez volt a sorozat mélypontja, innen már többnyire kezelhetőbb szkennek álltak rendelkezésre.
A másik újdonságot mára Ben Reilly hozta nektek, bővítette a Marvel Enciklopédiát. Ezúttal nem egy új karaktert mutat be, hanem Doktor Strange leírását folytatta a második résszel.
Aprócska csodák
- Írta: talgaby
Üdvözlet tinéktek!
Mai frissítésünk különleges vala, lévén egy olyan sorozatot folytatánk, melyből már sok-sok napkelte óta nem vethettétek pillantásotokat friss oldalakra. Bezony, nem másról beszélék most, mint a Marveleknek Minijeiről, melyből most, az esztendőnek végéhez közeledvén átnyújtánk tinéktek egy új gyűjteményt, benne két megtermettebb elbeszéléssel kedvenc szereplőitek sagáiból. Vala.
Kezdetnek bemutatánk Midgardnak ismert hálószövőjét, ki legújabb kihívásával nézé szembe, mikor is ura s feljebbvalója megfeddé őt elhanyagolt munkájá miatt. Ennek következtében kirendelé mellé két új fegyverhordozót vala, kik segíték őt némes munkájában.
Második elbeszélésünkben Vasnak embere meglepé a Bosszúnak Angyalait, amikor is ama nevezetes csapat minden egyes tagjának elkészíté saját, személyre szabott páncélját vala. Bosszúnak Angyalait azonban ez mélyen összezavará, elvégre nem tetszenék nekik ama ötlet, mely szerint Vasnak embere őket is robotokká akará változtatni. Eme félreértés leküzdése után tanúi lehetünk, biza, ahogy Bosszúnak nemes Angyalai megismerkedék újonnan magukra öltött vasgúnyájukkal, habár Midgard bátor hálószövője kifogásolá, hogy az ő öltözéke hiányosabb vala, mint társaié. Mielőtt azonban ezt kitárgyalhatá Vasnak emberével, ama acéllovag útra kél, hogy megismertethesse fejlett gúnyáit ama Angyalokkal, kik nem tartózkodának éppen társaik körében. Ám eme feladat komoly félreértések sorát kelté, ráadásul felhívá figyelmét egy roppant veszedelmes s roppant balsejtelmes ellennek, ki aztán lesből lesújt óvatlan vitéz hőseinkre. Vala.
S végül leszállt az Éj!
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Valamikor az év elején a kérésemre Zozi56 kiírt egy szavazást a fórumra, mégpedig arról, hogy melyik régóta szabadságolt sorozat folytatását szeretnétek végre elolvasni itt nálunk. Akkori ígéretemhez híven mindent meg is tettem, hogy a kiírt sorozatok némelyike valóban folytatódjon is, s eme törekvés jegyében azóta már elolvashattátok az Új tavasz befejezését, valamint Drizzt legendájának harmadik felvonását, a Menedéket. De itt még nincs vége, mert ma nem mást hoztam el megkésett karácsonyi ajándékként, mint a Dragonlance Krónikák második kötetének, a Téli éj sárkányainak első és második részét, s noha a történetet eredetileg egyben kívántam közzétenni, de tekintettel a mű hosszára mégis inkább a kettéválasztás mellett döntöttem.
Rég volt már, hogy a Dárda Hősei utoljára hallattak magukról az Őszi alkony sárkányaink befejezésében – miképp a történetben is ugrottunk egy keveset. Miután Verminaard, a Sárkánynagyúr halálát lelte Pax Tharkasban, a menekültek - Tanis és Paladine frissiben felszentelt papjának, Elistannak vezetésével - Thorbardinban, a hegyi törpék királyságában kerestek maguknak menedéket. Csakhogy az idő múlásával mindenkiben bizonyossággá érik a gyanú: nem maradhatnak ott örökké. Épp ezért hőseink újra felkerekednek, hogy folytassák az útjukat, mely hamarosan Krynn történelmének legendás alakjai közé emeli őket. S miközben barátság és ármánykodás, bajtársiasság és árulás, szerelem és féltékenység irányítja minden lépésüket, a háttérben felbukkan egy újabb ellenfél, kinek legyőzése sokkalta nagyobb erőfeszítést kíván, mint azt közülük bárki is gondolná…
A történet honosítását én végeztem, a színvonalas borítókért és kreditoldalakért Galennek jár a köszönet, míg a lektorálás ezúttal szó szerint grandiózus feladatával Zozi56 küzdött meg. Jó szórakozást, és ha tetszett, akkor figyeljétek kitartóan a Zsákot, mert a történet másik fele még a hét folyamán érkezni fog.
Bucó, Szetti, Csenge
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Karácsony második napján újból tiszteletünket tesszük az Északi-sarkon, hogy bepillantsunk a Télapó egy szem drágalátos kislányának, Szán Csengének az életébe, aki valószínűleg a világtörténelem leghosszabb kamaszkorát éli meg az elmúlt néhány száz esztendő során. Vele már találkozhattunk itt egyszer a Zsákon tavaly, amikor sikerült megakadályoznia, hogy az álnok hóvarázsló tönkretegye a karácsonyt és mindenféle kínzásoknak vesse alá a famíliáját. Idén viszont egészen másfajta bajba keveredik. Amiben szerepelnek lemmingek is. Akiknek lesz háta.
A Jubileum címre keresztelt kiadvány - sokadik a Szán Csenge történetek közül, de egyike azon elenyészően keveseknek, amiknek létezik szkenje - egy mini antológia, két történet kap benne helyet. Bár a kiadvány a sorban sokadik, mindkét sztori visszaemlékezés, így kronológiailag még nem állunk olyan rosszul. Azt mesélik el, miként találkozott Csengi két barátnőjével, egy kelekótya boszorkánnyal és egy kissé különös texasi seriffel, aki egy még különösebb városkában tartja fenn a rendet (vele amúgy születtek teljesen önálló történetek is).
A második füzetünk - igen, különleges nap, két frissítés is egyben - kicsit ötvözi az előző kettőt. Egyrészt két történetet tartalmaz, másrészt egy régi magyar kiadvány digitalizált változata, amit ezúttal a HálóZsák Nyugdíjasklub szállított le nektek. És most egy ízig-vérig magyar képregényről van szó, a Bucó, Szetti, Tacsiról, annak is az 1987-ben kiadott téli füzetéről. Az albumot a sorozat talán legkedveltebb rajzolója, Haui József követte el, és az alkalomhoz hűen két karácsonyi sztori szerepel benne, cím szerint a Télapó trükk és a Jóember a hóember.
Kiskacsák nagy gondja
- Írta: talgaby
Karácsony első napján nem fogunk fogolymadarakat osztogatni körtefákon, helyette jön nálunk egy kis kacsakarácsony. Főszerepben a három kicsi, Niki, Tiki és Viki, kiknek gondja nem épp pici. Néhány nappal az ünnep előtt úgy dönt a hármas, hogy játékuk már van elég, újabbat hiába várnak. Levélben nyilatkoznak így a Télapónak, hogy adja az idei jussuk egy arra méltónak. Csakhogy aztán felbukkan egy új elem, őket pedig elfogja a félelem. A levelet visszavonni már nem lehet, hisz odalenne az unokaöccsök hitele. Nem marad más hátra, Donaldhoz fordulnak, tőle új játékot koldulnak. A kacsa azonban komoly feltételt szab, teljesítése nélkül a hármas ajándékot nem kap. A feladat pedig nem könnyű falat, ki kell találni hozzá a gondolatokat. Ebben segítene Dézi, a helyzetet alaposan megnézi. Fáradozása sajnos hasztalan, de Dagobert is tanácstalan. A dilemmába fájdul bele Kacsanagyi kontya, a helyzetet Gusztáv pedig tovább rontja. Az események eztán érdekes fordulatot vesznek, bár hogy mit, nem áruljuk el nektek. Olvassátok inkább Carl Barks meséjét, egy 1950-ben kiadott képregényét. Darkness, a titkos Disney-fan szkennelte be néktek, hogy ezt a régi kiadványt el ne feledjétek. Nem honosítás, inkább digitális adatmentés, reméljük, elnyeri az általános tetszést. És ha esetleg fura volt a hír prezentálása, figyeljetek oda alaposabban a megfogalmazásra!
Szenteste skrullokkal!
- Írta: HZs Team
Sziasztok!
Végre eljött az év egyik, ha nem a legjobban várt napja, december 24-e, vagyis szenteste. Egybegyűlnek a családok, körülállják a karácsonyfát, béke és szeretet tölti el a Földet, és ajándékokat osztunk szeretteinknek, amiket kis szerencsével nem a mai délelőttön vásároltunk az utolsó pillanatban hárommillió másik sorban álló társaságában.
A HálóZsákon a megszokott módon ünnepi kiadványokkal kedveskedünk ma és a következő két napon is, sőt, idén már ne is nagyon várjatok szokványos frissítést, az ünnepekre való tekintettel (majdnem) mindennap valami különlegesség fog várni rátok.
A legelső alanyunk a már-már megszokottnak mondható Marvel karácsonyi különszám. Idén a DC-s megfelelője elmarad, hiszen a felelőse, sámson doki kilépett, azt majd az ő oldalán keresgessétek.
Mielőtt egy szemfüles olvasó megjegyezné, igen, a 2009-es kiadvány borítója csakugyan megegyezik a 2004-esével. Nem mi tehetünk róla, a Marvel így adta ki. Volt még egy másik borító, de azon a Hulk volt látható a Vörös Veszedelemmel, ám az a borító egyrészt nehezen retusálható volt, másrészt a Hulkok egy pillanatig se szerepelnek a füzetben, harmadrészt nem romboljuk az oldal színvonalát Ross tábornok hulkosított formájának mutogatásával, így kénytelenek voltunk beérni a mostanival. Ó, és igen: nem, nem volt 2008-as kiadvány ebből, nem ugrottunk át semmit.
A 2009-es különszám hat történetet tartalmaz, amiből kettő valószínűleg olyan, hogy a Kingpin kiadó nem fog repesni az örömtől, hogy megjelentettük, de karácsony van, így talán ez is belefér. Elvégre a tavalyi riporteresből se származott gond.
A legelső sztorink rögtön a sűrűjébe vezet bennünket, hiszen tanúi lehetünk annak, amint az Illuminátus, a Marvel legfőbb szuperhőseinek titkos csoportosulása összecsap eddigi legkeményebb ellenfelükkel, a Télapóval. A tagok minden leleményességére és Namor egy eddig be nem mutatott különleges képességére is szükségük van, hogy szembeszállhassanak a Télapóval anélkül, hogy veszélybe sodornák a karácsonyt.
A második szösszenetünk kicsit hosszabb, bár ez is inkább csak egy több oldalba foglalt képeslap arról, ahogy a Wakandába költözött Vihar visszatér az X-Menhez, hogy velük együtt ünnepelje meg a karácsonyt. A változatosság kedvéért ez a történet az xfanzine egyik tervezett crossoverére nézve lesz spoileres. Viszont cserébe az egyik legszebb üzenettel bír az összes közül.
Harmadik sztorink egy egyoldalas rövid, amit egy Titkos Invázióhoz kapcsolódó, közel sem olyan vidám, sőt, inkább ijesztő pár oldalas követ majd. És ezekkel ki is fogytunk az új sztorikból, az eredeti kötetben négy régebbi karácsonyi történet újrakiadása következett. Ebből kettőre most nem kerül sor, lévén, hogy azok eredetileg külön füzetekben jelentek meg, ám akadt kettő, amik az 1993-as és 1994-es karácsonyi különszámokból kerültek ide.
Az első egy újabb rövidke, ezúttal Pókemberrel a főszerepben, aki a Times Square-i gigantikus karácsonyfa égőinek felkapcsolására érkezik a feleségével, Mary Jane-nel, akit akkor még nem adott el egy, a Sátánnal kötött alkuban (erről részletesebben lássátok majd a 2012-es Csodálatos Pókember füzeteit). Ezt követően pedig eljutunk az egyetlen hosszabb történetig, melynek főszereplői Bestia és Jégember, akik szembenéznek egy régi ellenfelükkel, hogy aztán végül megállapítsák, a karácsony valószínűleg sokkal univerzálisabb ünnep, mint azt hinni lehet. És közben még be is öltözhet az egyikük a Télapónak, hogy terjessze a jókedvet és a szeretetet.
Ennyi volna az első adag, holnap folytatjuk majd a karácsonyi füzetek kirakását. Addig is jó karácsonyfa-díszítést, legyetek jók, ne vigyétek túlzásba a bejglit vagy a kedvenc karácsonyi süteményeteket, és legyen egy nagyon békés, boldog, kellemes szentestétek a szeretteitek körében!
Karácsony Kombat
- Írta: talgaby
Egy nappal szenteste előtt a béke és szeretet ünnepének előestéjének előestéjén jó alaposan szétrúgunk néhány segget. (Amely szó amúgy gyakorlatilag már nem is nagyon számít káromkodásnak. Hogy változik a nyelv...)
A Malibu-féle Mortal Kombat-sorozat első nagy sztorija a vége felé közeledik, a Vér és Mennydörgés hatodik és egyben befejező számával már csak egy füzetnyire vagyunk a Tao Te Zhan sagát lezáró duplaszámig. Amit roppant kedves módon csak februárban fogtok megismerni, hogy addig is izgulhassatok a végkifejleten. Már persze ha akad valaki, akit érdekel annyira ez a sztori,hogy izguljon miatta.
Habár a sztorit a Bajnoki kiadás fogja lezárni, aminek az összes promója (amiből egy mintha belekerült volna valamelyik honosított füzetbe is) úgy tálalt, hogy 48 oldal tömény bunyó, nagyon a hatodik részben se kell félnünk attól, hogy bármiféle unalmas dialógus vagy történetvezetés megzavarja a színtiszta akciót. Elvégre csak a kilencvenes években készült. A jó hír az, hogy a füzetet ismét a sorozat állandó rajzolója, Patrick Rolo követte el, aki ugyan önmagában egy borzalmas alkotó volt, ám ebben a sorozatban mégis valahogy egész jól működik a stílusa. És talán némileg az is segít, hogy a saját készítésű szkenjeink közül - melyből ez az utolsó előtti előtti - ez lett valószínűleg a digitalizálást elkövető sámson doki legjobb műve a behúzott MK-füzetek közül. Bár tudom, hogy ez keveseknek érdekes, de érdemes megnézni, milyen ügyes munkát végzett a kor átlagához képest a színező és a kihúzó is.
De hogy Charles Marshall, az író alkotásáról is essék pár szó: amint fentebb már jeleztem, ebben a számban gyakorlatilag mindenki megint verekszik mindenkivel a Tao Te Zhanért, aminek végre megfejtjük az utolsó előtti talányát is. Felsorolni a párosításokat hosszú lenne, legyen annyi elég, hogy továbbra se kell az összetűzésekhez mélyebb indok, és még mindenki harmadik személyben beszél önmagáról. Ami viszont menti a füzetet, az talán pont ez. A dialógus annyira hihetetlenül hiteltelen és elképzelhetetlenül valószínűtlen, hogy az elnagyolt rajzok és a nagyzoló pózolások mellett egy megfelelően szórakoztató akcióorgiává változtatja a mini lezárását, amit meglepő módon Kano dob fel a legjobban. Eddig is elég eszement szövegei voltak, de amit a bérgyilkos ebben a számban lenyom rövidke szereplése alatt, az bizony emlékezetes lesz.
Képregényes téren maradva egy igazi különlegességet mutatunk be a Mortal Komik részlegben, egy karácsonyi történetet Scorpionról és arról, hogy miként fedezi fel magának a lidérc az ünnep szellemét és rúgja farba a változatosság kedvéért egy másik univerzum egyik legkedveltebb karakterét. A sztorit az aktualitása miatt muszáj volt most kirakni, ám meg kell említeni, hogy ennek igazság szerint van egy előzménye, ezért is került a 11. helyre a letöltőben. Ezt a bizonyos előzményt szintén jövőre tesszük majd ki.
És végül az ünnepekre való tekintettel a héten nem hat, hanem nyolc karakter leírása kerül ki, amivel egyben a végére is érünk a szereplőlistának. Kétségtelen, hogy az utolsó két sor nem tartogat már olyan nagyágyúkat, mint az előző heti adag, ám az egyik közönségkedvenc így is bejutott. Jó olvasgatást tehát Shujinko, Sindel, Smoke, Sonya, Stryker, Sub-Zero, Tanya és Taven adatlapjához az érdeklődőknek. Jövőre pedig... majd még elválik. Valószínűleg nem rögtön a legelső alkalommal, de lesz még jó darabig bővülés a szöveges részlegekben.
És végül annyi, hogy bár az ünnepekre való tekintettel lehetne, mégis elmarad a soron következő epizód a Defenders of the Realmből. Ennek legfőbb oka, hogy jövőre így még marad a füzetek mellé, plusz talán itt tényleg megéri várni, mert a sorozathoz képest most két erősebb epizód következik, amelyek egyike ráadásul eléggé különleges, hiszen itt bukkant fel leges-legelőször Quan Chi, akinek később nagy szerepe lett a játékokban. De erről bővebben majd februárban. (És igen, igyekszem minél többször jelezni már most, hogy az újabb olvasóknak ne okozzon meglepetést: januárban ismét teljes hónapos szünet lesz a Zsákon. Bár addig azért kaptok majd igazán különleges képregényeket is, hogy ne unatkozzatok az év legelső hónapján.)
HAARP
- Írta: Dana Scully FBI ügynök
"A Mulder ügynök és általam leadott jelentés, valamint az ellenálló csoportok erőfeszítéseinek ellenére a HAARP projekt működésének környezeti hatásait azóta sem vizsgálták felül. A kongresszus megszavazta, hogy függesszék fel a HAARP-nak nyújtott anyagi támogatást. Ennek ellenére a HAARP soha nem állt le. A pénz továbbra is áramlott a projektben érintett egyetemek és más fel nem fedett források adományaiból. A HAARP kísérletei folytatódnak, bár sokkal lassabb ütemben."
Bővebben a HAARP projektről itt.
Boldog új évet midenkinek! Jövőre találkozunk!