Frissítések
- Írta: talgaby
És igen, bármilyen hihetetlen, de tényleg itt van a Megsemmisülés utolsó előtti fejezete is, vagy ahogy másképp mondhatjuk, a Megsemmisülés: Galactus hírnökei című kötetünk első fele, aminek nagyon szép borítóját beigli hegesztette össze az eredeti két füzetéből, és még a beírást is sikerült kivételesen egy külsős segítőnk, ezúttal az xfanzine-ról és a C4A-ról ismerős Snake nyakába varrni. Na de hogy miről szól az Annihiláció levezetője...Galactus hírnökeiről. Gondolom most rengetegen meglepődtetek ezen. Négy különálló fejezetben követhetjük majd nyomon Galactus négy egykori (és még életben maradt) hírnökét, hogy miként élték meg az Annihilus halála utáni napokat/heteket. Az első delikvensünk Terrax, aki Paibokkal és a Delikvenssel együtt megszabadul az akaraturaló férgek hatásától, amit Terrax kirobbanó örömmel fogad. Ennek következtében a banda egy elég zord bolygón landol, amit egy zord űrparazita ural zordul, de balszerencséjére Terrax zordabb kedvében van, aminek a következményeit garantáltan a planéta minden egyes lakosa megérzi. Zordan.
A második sztori kicsit rövidebb és filozofikusabb, és kevésbé zord. A központi alakja Csillagpor, akit jóformán ekkor ismerhettek meg az eredeti történet olvasói, és most ti is. Neki az eredete önmagában elég különleges, sikerült olyat alkotni neki, aminek hála különbözik az összes eddigi hírnöktől, és egyben sajátságos mivoltának hála most kicsit elfilozofálgathatunk a nem-anyagi élet nagy kérdéseiről is. Hogy aztán belefussunk Galactusba is, ha már egyszer a neve nagy betűkkel ott virít a borítón. Jó olvasgatást a történethez, jövő héten (tényleg) jövünk a befejezésével.
Itt az év vége, így, akárcsak tavaly, összeszedtük, mik azok az új sorozatok illetve történetek, amiket a 2010-es évtől kezdődően ismerhettek majd meg a HálóZsákon. A fórum megfelelő témájában egy szavazás keretében szeretnénk megnézni, ki mennyire várja majd az új sorozatainkat. A dologról bővebben a téma legelső hozzászólásában olvashattok, továbbá a mintaoldalakat is ott tekinthetitek meg. És reméljük, idén nem csak félszáz embert mozgat meg ez a dolog...
- Írta: talgaby
Vadonatúj kötet, vadonatúj rajzoló.Így indul a harmadik Póklány-gyűjteményünk, ami a keresztségben a Kígyó Éve címet kapta. Hogy miért, arra majd négy szám múlva visszatérünk.
Egyelőre egy kellemes, nyugodt kis átvezető résszel indítunk, aminek legfőbb célja picit nyugodtabb vizekre evezni az eléggé eseménydús ötvenedik szám után. Póklány élete kissé rendeződött, két ellensége rács mögé került, sikerült elrendeznie egy nagyon-nagyon régi ügyet, viszont a legjobb barátnője kórházba került, és a Póklány-élet is kezdte megviselni már az idegeit. Ezért most hagyjuk is egy kicsit pihenni őt, a főszereplőnk ebben a részben egy teljesen közönséges gimis srác lesz, teljesen közönséges gondokkal, amiket egy teljesen közönséges levélben fog megírni és egyben elmesélni nekünk. Mielőtt azonban átmennénk Szívtipró gimibe vagy Dawsonba az összes haverjával együtt, felbukkan szerencsére majd a képen látható hölgyemény is, akinek a neve vagy Electra, vagy nem. Ő jelzi majd nekünk, hogy egy szuperhősös képregényben vagyunk, vagy mi a szösz. És ha valaki aggodalmaskodna, a rajzoló csak átmeneti, visszatérünk majd a klasszikusabb ábrázolásmódhoz is, a Póklány csak egyfajta próbafutam volt az akkoriban szárnyait bontogató UDON-nak, mielőtt komolyabb dolgokat bíztak volna rájuk.
A képregény digitális változatáért és beírásáért ismét csak Sepit illeti a köszönet.
A Mortal Kombat története tovább halad rendíthetetlenül előre, és a mostani fejezet még a múlt hetinél is tartalmasabb, igaz, több szereplőt is mozgat. A színhely Édenia, a szereplőink szinte az összes onnan származó karakter, a bonyodalmat pedig megint csak Onaga adja a feltámasztott Kitana hercegnővel. Hogy pontosan mit és ez milyen változásokat okoz, a 8.5-ös fejezetben olvashatjátok.
Már jó rég volt, hogy utoljára frissült a Matiné. Ma végre szakítottunk rá egy kis időt, és folytatódik az Angyali Levegőbőljött Fenegyerek, röviden ALF kalandja. És amire eddig várni kellett, Alf összecsap ősi ellenségével, a macskával. Már jó ideje feni rá a fogát, talán most végre sikerül elfogyasztania anélkül, hogy a család észrevenné.- Írta: talgaby
És igen, ez a nap is eljött, sikerült a végére érnünk egy mininek a HálóZsákon. Sajna elég kevésszer fordul ez elő még mostanában is.A címből és a képből kikövetkeztethető talán, hogy a Drain címet viselő alkotásról van szó, annak is a hatodik részéről, ami bizony igen komoly fordító és beírói kihívás elé állított, ilyen irdatlan mennyiségű szöveggel ritkán lehet találkozni képregényben. Viszont a sok olvasnivaló mellé szerencsére szorult egy csipet akció is, ami annyiban merül ki, hogy igen, végre tényleg megküzd egymással a főszereplőnőnk, Tsinacu és Reidzsi, a vámpír, akit főhősnőnk még mindig azért akar kinyírni, mert amaz megölte a klánját és átváltoztatta őt. Gondolom nem lövök le túl nagy poént azzal, hogy a történet utolsó epizódjában sikerül is végre. Akinek meg mégis... az most így járt. A füzet alapvetően egyetlen hatalmas nagy kaszabolós csatajelenet két piszok gyorsan gyógyuló, kvázi halhatatlan lény között, így egy darabig elszeletelgetik egymást, mire dűlőre jutnak egymással. És a harc jellege folytán a képeket alapvetően a vörös (a vér) a fehér (a háttér) és a fekete (a szigorúan kötelező hiperlaza és hiperstílusos bőrruci, ami egy magára valamit is adó vámpír számára alapkövetelmény, de Tsinacu esetében szerintem ezt senki sem bánja különösebben) uralja. És persze csakis regisztrált felhasználóknak érhető el.
És itt is szeretnék még köszönetet mondani Sepinek, aki volt olyan kedves és megrendelte és beszkennelte ezt a számot, ami mind a mai napig nem jelent még meg digitálisan más formában.
Nemrég megkeresett minket egy irodalmi oldal gazdája, hogy tegyük ki a linkjüket. A Fiction Kult nevet viselő oldalról van szó, amit oldalt már meg is találhattok a gyűjteményünkben. A bemutatását a fórumon Glandon néven fellelhető felhasználónkra bízom inkább, íme:
- Írta: elwood
- Írta: dr samson
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy az év utolsó hónapjában, még legyen minden szerdán dupla frissítés. Ha már lassan itt a karácsony, legyen ez amolyan karácsony előtti ajándék, én pedig cserébe sok hozzászólásnak örülnék a fórumban, a képregényekkel kapcsolatban. Na és ezzel kapcsolatban még van egy rossz hírem is. Nevezetesen az, hogy sajnos ebben a hónapban már nem valószínű, hogy folytatódni fog a Viharos Édenkert, a 3. résszel. Sajnos nagyon lefoglal az év végi 3 nagy durranás, és ezért erre most nem jutott időm, de cserébe jövő februárban a most elmaradó részt is kirakom majd nektek a G.I. Joe mellé.
Na de előbb nézzük a mai adagot:
Első körben egy önhibámon kívül régen frissülő sorozat, a Mini Titánok 10. részét nyújtom most át nektek (de hála Istennek úgy tűnik a problémák megoldódnak). Ami mellesleg az én egyik kedvenc számom, és ami most két szereplőre, Supergirlre és Batgirlre fog koncentrálni. Bizony, a DC univerzum két oszlopos tagjára, akik bizony elkövetik azt a hibát, amit sok kisgyerek is: nem gondoskodnak megfelelően a kis kedvenceikről. Szóval, nosza, nincs más hátra, a két kis kedvenc útra kel, hogy számos kaland közepette megtalálják gazdáikat és végre megkapják tőlük a jól megérdemelt elemózsiát. És persze mindezt most is Gorgiasz és az én tolmácsolásomban olvashatjátok.
Aztán rögtön folytatjuk is a sort tovább Supergirllel, mégpedig a saját sorozatának a 9. számával. Bizony, ez a frissítés eléggé Supergirl központú lett, de sebaj. Ez a szám elvileg még a múlt hónapban került volna ki, de csúszott, mert megvártam, míg a NewGenen befejezik a Végtelen Válságot, mivel ez a történet, már számos ponton eléggé spoileres arra nézve. De most, hogy ott végeztek, mi is folytathatjuk tovább Kara történeteit, az egyik kedvenc részemmel, amiből megtudhatjuk, hogy bizony az Acéllány élete sem fenékig tejfel…
A honosítást persze itt is én műveltem nektek, de jó szokás szerint a borítóban és a címfeliratban BuB is segítségemre volt. Na de ezzel még nincs vége. Ebben az évben 8 számmal találkozhattatok Kara saját sorozatából és remélem, hogy sikerült megkedveltetnem veletek a DC univerzum eme szimpatikus ifjú hölgyét. Az ebben nyújtott segítségért nagyon hálás vagyok BuB-nak, beigli69-nek és Wearwolfffnak, akik sokszor segítettek ki borítókkal, vagy címfeliratokkal, ha arra volt szükség. Na meg persze nektek olvasóknak is, akik hónapról, hónapra olvastátok Kara kalandjait, és remélem, hogy jövőre is velem tartotok, de már nem itt! Ugyanis Kara költözik és remélhetőleg már januártól a NewGen oldalán olvashatjátok majd újabb és újabb kalandjait, de persze továbbra is az én tolmácsolásomban!
- Írta: talgaby
Nem, ez a cím nem Dr. Fátumot, a Fantasztikus Négyes legnagyobb ellenségét takarja, hanem az id software által 1993. december 10-én megjelentetett, klasszikus, kultikus, gyakorlatilag mindenki által ismert belső nézetes (vagy ahogy ismerni szokás: fps-)játékát, mert, igen, még ebből is készült képregény. És nem is semmilyen!Kezdetnek például ez a szimpatikus pofa itt a szöveg mellett a játék főszereplője, akit csak úgy ismerünk, hogy a Doom Marine. Jellegzetessége volt, hogy az eddig megjelent három és fél plusz egy rész során soha, egyetlen árva szót sem ejtett ki, az egyetlen intelligens hang, ami a torkán kijött, a fájdalmas nyögés volt sebződés, leesés és bármi ilyen esetén. Ebből sok vicc is született, gúnyolták is érte, most viszont végre magyarázatot kapunk arra, miért nem volt soha hangja ennek a fickónak.
Ugyanis a játék főszereplője egy elmebeteg, akinél talán még egy bizonyos ex-Budapest Tv-s médiasz...ereplőnek is magasabb az intelligenciahányadosa (bár ezt a felvetést még komolyan vitatják, egyelőre nem bizonyított, hogy az IQ-skálának van negatív fele is). Ennek következtében a mostani képregényünk is a Chuck Norris és a Godzilla vs. Barkley által megkezdett soroatunkat gyarapítja, amit úgy is nevezhetnénk, hogy ez már annyira rossz, hogy már abban sem jó. (Bár nagy szívfájdalmam, hogy a világ legborzasztóbb képregénysorozatát egy másik oldal már elhappolta előlünk, de azért igyekszünk mi is lesüllyedni olyan mélyre. És nem, ne kérdezzétek, nem fogom elmondani, melyik az.) A képregény olvasása valószínűleg komoly mentális károkat fog okozni mindenkiben, ezért a linkre kattintást és a továbbolvasást, szigorúan ajánljuk mindenkinek. Továbbá megemlítendő, hogy a képregényben talált szövegek teljes egészében hibajavítottak, és igen, a Doom Marine a történetben tényleg így beszél. vagyis ha valaki úgy érzi, nem érti, mit olvas, esetleg azt, hogy mit lát, netán, hogy mi köze a kettőnek egymáshoz, akkor az ne aggódjon. Aki viszont úgy érzi, érti mindezeket, az keresse fel gyógyszerészét, elmeorvosát, és sürgősen utaltassa be magát a pszichiátriára.
Ó, és igen. A képregény szigorúan felnőtt kategóriás cucc, ami nálunk azt jelenti, hogy csakis regisztrált felhasználók érhetik el.
- Írta: kit
Sziasztok!
A múltkori, a megszokottnál pár oldallal rövidebb Fantom képregény után most következzék egy picivel hosszabb. Évadzáró Fantom történetünk a Bengália grófja címet viseli, főszereplője pedig a tizennegyedik Fantom. Az események egy Párizs melletti erdőben 1828 decemberében kezdődnek. Egy bizonyos Theodore Taillefer nevű fiatal ember párbajra hívja az előkelő Vicomte De Arais-t, aki csúful kihasználta az ifjú hugát, Anastasiát. A párbajban Theodore meghal. A gyanús körlmények miatt az eset szemet szúr a francia rendőrségnek, aminek következtében De Arais az ország elhagyására kényszerül. Eközben Anastasia szakítani próbál szenvedéseinek helyszínével, és egy rouen-i otthonba költözik. Azonban a gondok itt is utolérik. Kiderül, hogy a család ügyvédje minden pénzükkel meglépett, a lány így az utcára kényszerül. A cselekmény hamar szerteágazik, találkozhatunk az őserdei járőrszolgálat tisztjeivel, a bandárokkal, megfordulunk egy munkatáborban, tanúi lehetünk egy szerelem szövődésének, és persze feltűnik Fantom is, és kiderül, kicsoda Bengália grófja, miközben száguldunk a tragikus végkifejlet felé. Jó szórakozást hozzá, és köszönet az egész éves figyelmetekért! Februárban visszatérünk!
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A HálóZsákra is megérkezett a Mikulás, és természetesen most is képregény van a puttonyában. Hogy mi az, azt már a kép alapján is lehet sejteni. Igen, akárcsak tavaly, most is egy több mint száz oldalas Walt Disney-válogatással kedveskedünk mindazoknak, akik egy kis Disney-kalandra vágynak. A kötetben most csak három történet kapott helyet, cserébe viszont mindegyik elég hosszas olvasási élményt tartogat, hisz a negyedik válogatás még az előzőnél is vaskosabbra sikeredett. És ezúttal is a kacsák teszik ki a háromnegyedét. Rögtön a legelső történetben például tanúi lehetünk annak, milyen komoly slamasztikába keveri Donaldot a feledékenysége szenteste, de szerencséjére Dagobert bácsi ott van, hogy kisegítse egy markolóval.
A másik két történet már távolabb áll az ünnepektől, sőt, a középsőben egy trópusi országba kísérhetjük el Mickey-t és Goofyt, akik még itt, a messzeségben is képesek egy bűnügy nyomaira akadni, amit persze annak rendje és módja szerint meg is oldanak. És legvégül a kötet leghosszabb sztorijában megint Donald kerül az előtérbe, aki felcsap komoly üzletkacsának, és még egy megdöbbentő ajánlattal is előáll Dagobert bácsinak: Donald vállalja, hogy egyetlen nap leforgása alatt egy dollárból egymilliót csinál. Persze a kacsának megvan a maga fondorlatos terve, de Dagobert bácsi se rest, hogy megakadályozza benne.
Viszont mielőtt belemerülnénk a kötetbe, meg kell említenem, hogy az Egmont nemrég (pontosabban kicsit több, mint három hónapja) megjelentette a Donald Kacsa zsebkönyv v2-es széria első számát. Ha valaki nem emlékezne rá, a kilencvenes évek elején az akkor még Miki Egér (majd Mickey Mouse) magazin mellett futott egy közel száz oldalas zsebkönyvsorozat is, ami jórészt az olasz Disney Italia világából jelentetett meg egy válogatást. A mostani kiadvány is hasonló utat követ, csak ezúttal szinte egy az egyben az olasz zsebkönyveket veszik át, válogatás nélkül. Bevallom, személy szerint egyáltalán nem találom kielégítőnek a magyar változat nyelvezetének színvonalát, se a kötet szerkesztésének láthatóan teljes hiányát, mivel azonban ez az egyetlen Disney-kötet jelenleg a magyar piacon, ezzel kell beérnie mindannak, aki velem együtt kedveli ennek a mesés világnak a történeteit, különösen az olaszok által teremtett univerzumban játszódó kalandokat. A könyvről rengeteg újságos még csak nem is tudja, hogy létezik, úgyhogy a megszerzése aktív közbenjárást igényel, de talán, ha elegen kezdjük el venni, az Egmontnál is elkezdenek odafigyelni lassan a minőségre. És emellett megjegyzem, hogy mivel nem akarok különösebben konkurálni az Egmonttal még az évi két Disney-válogatással sem, így mostantól igyekszem a klasszikus Carl Barks-érára, a skandináv történetekre és a félszáz oldalas vagy még hosszabb olasz történetekre koncentrálni, hogy legyen azért némi változatosság is ezen a téren a magyarul elérhető történetek között.
- Írta: talgaby
Végre sikerült tisztáznunk a Macskanő-sorozatban, ki Selina nemrég született kislányának az apja, és túl vagyunk egy hosszas és igen komoly beszélgetésen az eredeti Macskanő és a jelenlegi közeli ismerősei között, így végre a komoly lelki válság letudása után visszatérhetünk a kicsit kalandosabb történetekhez, amik a Brubaker utáni korszak elég markáns jellegzetességei voltak a sorozaton. Rögtön bele is vetjük magunkat a sűrűjébe, ugyanis egy rövid jelenet után tanúi lehetünk annak, amint Selina meggyőzi átmeneti helyettesét, Hollyt, hogy egy ideig még rejtőzködnie kell a rendőrök elől, ő maga pedig felhívja egy régi ismerősét, hogy a segítségét kérje Holly tisztázásának ügyében. Az ismerős viszont játékos kedvében van, ezért rávesz pár önjelölt, frissen az utcára lépő szuperbűnöző-palántát, hogy mérjék össze az erejüket az East End különleges erőktől mentes védelmezőjével. Sajnáljuk együttesen már így, jó előre őket. Aztán pedig Selinát is, ugyanis a segítség, mint kiderül majd, nem jön olcsón. Sőt, sokkal, sokkal drágábbnak ígérkezik, mint azt Macskanő előre sejtette volna...- Írta: talgaby
Sziasztok!Közeleg a Mikulás, kicsit kedvezünk már most így, a hét utolsó iskolanapján a kicsiknek (és a gyereklelkű nagyoknak). A Marvel Kalandok Fantasztikus Négyes tizenkilencedik részében a csapat esze, Reed Richards kerül a főszerepbe, aki egy olyan környezetbe csöppen, ahol meglehetősen elveszettnek érzi magát: egy vidámparkba. Reed ugye sosem a kifinomult humoráról és a mérhetetlen szórakoztató faktoráról volt ismert, és láthatjuk majd, milyen különösen hat rá ez a számára teljesen idegen világ; mialatt a kvartett másik három tagja jól szórakozik - és Johnny és Ben igazán elemében érezhetik magukat - Reed kisebb összetűzésbe kerül a vurstli tulajdonosával, Arisztiddel, aki a baráti béke jegyében egy különleges meghívóval próbálja elsimítani a közte és a Mr. Fantasztikus között fellépő nézetkülönbségeket. Persze némi halálos veszélyeket jelentő csapdatömeg, gyilkos robotok és egyéb furmányos csapdák is bekerülnek a képbe, de hát az ilyen apróságok már nem számítanak.