Szerettem volna írni egy hosszabb irományt erről az online fanmade képregényesmagazinról, melynek ötlete évekkel ezelőtt érlelődött itt a Hálózsákon, majd az ötlet a készítőkkel együtt átvonult egy másik honosító oldalra. És miután az az oldal megszűnt, így az ötletből ott termelt magazinok lassán visszavándorolnak a Zsákra. A kör ezzel bezárul. De most nincs időm erről írni, sőt úgy sejtem, amúgy sem érdekelné senkit sem :)

A Strip Search 2. az első, már régóta magányos füzet mellé került, hogy ne szomorkodjék ott egymagában. Az első az álom téma köré gyűjtötte a képregények történeteit, a második füzet témája a bűnös város: igazi vérbeli krimik, korrupt zsaruk, gátlástalan bűnözők, kicsinyes emberi érdekek és sötét nagyvárosi sikátorok. Mi kell más a felhőtlen szórakozáshoz?

A HálóZsák utolsó előtti Street Fighter-történetének, a Street Fighter IV előzményeit feldolgozó mininek végére értünk. És még a hírbe is egy másik nőnemű szereplő igencsak kidomborított másodlagos nemi jegyei kerültek, hogy ezzel is növeljük a sorozat híreinek változatosságát!
Ugyanis sajna maga a sztori nem igazán tartalmazza ezt. Mármint a változatosságot. Aki emlékszik még a Street Fighter II Turbo maxisorozat végére, az nagyon nem fog meglepődni a mostani fordulaton sem. Az aktuális főhősünk (Abel) nagy harcban áll a nála sokkal erősebb főellenséggel… o'pardon, Shadaloo-vezetővel, és amikor már nagyon elbukna, felbukkan a semmiből egy hirtelen Akuma. Akit ugyan a játék lassan egy sima erős figurává butított a régi legyőzhetetlen rejtett főellenséges státuszából, ám itt még igenis egy eléggé komoly hatást keltő alak.

És mellé itt van egy igen alaposan megkésett októberi amerikai képregényes helyzetelemzés is. Ami már a múlt héten is kimehetett volna, ha nem felejtem el, hogy még mindig adós vagyok vele elenyésző számú olvasómnak.

Sziasztok!

A mai délelőtti frissítésünkben megint kedvenc barbárunkhoz látogatunk el az első Dark Horse-os sorozatában. Amely egyben az első minisorozata volt, amely a megszokottaktól eltérően egy egybefüggő, négyrészes történetet mesél el. Amúgy innen fogva Groo csak ilyen négyrészeseket kapott.
A Groo v4 első száma emellett egy remek példa arra, hogy valószínűleg miért nem készül majd több honosítás a bamba barbár kalandjaiból, bármennyire is szeretné egy részem. A Dalnok miatt. Akinek a szövegét annyira nehezen tudom fordítani, hogy még ezek az ütemtelen félrímek is a négyszeresére növelték a készítés idejét.
A mostani történetünk amúgy egy olyan alapfelállással indít, amely teljesen, tökéletesen és abszolúte hihetetlennek tűnik: Groo eszessé válik benne. Egy valódi lángelmévé. Egy zsenivé. Igazi agytrösztté. Aki nemcsak, hogy nem rombol le a puszta jelenlétével mindent maga körül, de a jelek szerint a nép hősévé is vált.
Hogy ez teljességgel kizárt? Tökéletesen elképzelhetetlen? A legkevésbé sem valószínűsíthető? Igen. Mégis ennek lehetünk most tanúi, ha elolvassuk a füzetet.

Ahogy ígértem, nem kellett sokat várni a Lázadás Előszelének folytatására. Tulajdonképpen a Mikulás puttonyában volt a cucc, csak foglalt volt eddig minden nap :) (Pedig Recsi tudhatná, hogy több mint fél évtizede a mikulásnap a Disneyvel egyenlő. :) - tg)
Ki-Adi-Mundi mester lánya elrablójának nyomára akad, azonban az élet a messzi-messzi galaxisban sem egyszerű. Előre nem látott bonyodalom támad, mivel egy eddig kevéssé ismert létforma tűnik fel a hajón, ami Slvint szállítja…
Megjegyzés: Innentől kezdve minden rész rövidebb lesz pár oldallal, mert a hat füzetben kiadott történet 4. részétől a Prelude mellett párhuzamosan néhány oldalon elkezdték a Wow of Justice című, szintén Ki mesterről szóló történetet közölni, így az "eredeti" sztorira kevesebb oldal maradt egy-egy füzetben.
Recsi/Galen

Sziasztok!

Erre a hétre roppant vegyes délelőtti felhozatal jutott, hiszen amatőr képregények, CO-s hagyaték és Múzeum is lesz, vegyesen. És ilyen sorrendben. Ezért hát át úgymond „átadom a szót” most a ma reggeli fanartos képregényünk készítőjének, Malindovszky Ákosnak, aki a következőket írta a Kalandgyár: Találkozások című művéről:

Mindannyian gondoltunk már arra, milyen jó lenne vissza utazni a múltba, vagy csak átutazni a világ másik felére. A kalandgyár erre nyújt megoldást. Felejtsd el a régi műanyag virtuális valóságokat. Ha ide belépsz, ezt nem tudod megkülönböztetni a valóságtól. De vigyázz! Veled jön minden gondolatod, érzésed és félelmed is. Ezzel szembesül Will is, amikor hosszú távollét után hazatérve a Kalandgyár ajtajában találja magát.

A hét lezárásaként némileg informatívabb jellegű kiadványt készítettünk össze számotokra, amely a Marvel-univerzum New Yorkának egyik sötét, mély bugyrába, az erkölcsök teljes hiányának és az emberi aljasság egyik legillusztrisabb birodalmába vezet minket.
Nem, nem a manhattani Apple-üzletekre célzunk ezzel.
Hanem a Marvel fiktív alvilágára, amely egyszerre a húszas évek gengszterromantikájának és a némileg földhözragadtabb thrillerek világának egy fura egyvelege.
New York bűnbandáiról van szó, akikről Ben Reilly gyűjtött össze egy újabb Enciklopédia-magazinra való anyagot, amelyet aztán újfent Genzo öntött egy vizuálisan jóval fogyaszthatóbb formába. A mostani kiadvány a Bandaháború címet kapta, és alaposabb betekintést enged a Marvel utcai szintű figuráinak életútjaiba.
Ami azért is jó, mert a Múzeumban megjelenő Csodálatos Pókemberek épp Pókfej azon szakaszánál tartanak, amikor még komolyabb összetűzésben állt ezekkel a szervezetekkel és a tagjaikkal. Mielőtt a kilencvenes években beletették volna a kibogozhatatlan klón-mizériákba és mielőtt valami über-mega-kozmikus lényt csináltak belőle.

Sziasztok!

Elérkeztünk tehát az Ostrom végéhez a Bosszú Angyalai v1. 277. részében. Az előző rész végén láthattuk, hogy az Angyalok a biztató kezdés után erősen visszaestek: Thor Góliát markában, Áramszünet Zémó irányítása alatt, Jarvis a halál küszöbén. Szerencsére, ahogy az előző számban is látható volt, a hadiszerencsének szokása gyakran megfordulni, így hőseink nem adják fel és hatalmas csatába keverednek a még talpon álló ellenségekkel. Mint például Kapi Roncsolóval. Mondanám ugyan, hogy vajon mi esélye lehetne egy embernek, még ha csúcsteljesítményű is, egy asgardi isten erejével bíró Roncsolóval szemben, de, ugye mindenki emlékszik még két résszel korábban a Darázs-Hangya kontra Szivacsember-Titánia csapatküzdelemre? Szóval, miután a harcok nyomán kélő por leülepszik, már a két ősellenség, Kapitány és Zémó néz szembe egymással…
Ezt a részt különösen ajánlom azoknak is, akik a történetet annak idején csak a Marvel Extrában olvasták, ugyanis az ott kihagyott oldalakat és panelokat kivétel nélkül megtalálhatjátok a füzetben!

Kellemes mikulásnapot minden fiatal és kevésbé fiatal olvasónknak!
Immár hatodik éve, hogy ezen a napon a minden korosztály számára egyaránt szórakoztató Disney-képregényekkel ünnepeljük meg ezt a napot egy házi készítésű, 100 oldal feletti Disney-válogatás keretében.
A mostani, szám szerint tizenkettedik kötetünk ismét az ünnepek témája körül forog, bár a dátum miatt ebbe most a karácsony mellett szellemiségében belekerült a halloween is. Persze emellett nem hanyagoljuk el a Barks-féle történeteket sem, melyek közül az egyikben Donald a maga sajátságos módján próbál némi izomra szert tenni, hogy lenyűgözze vele Daisyt, miközben Dagobert bácsi beleveti magát a lóversenyzés egyedi világába. Amelyről kiderül, hogy bizony már a hatvanas években is nagyipari szinten csaltak benne.

Sziasztok!

A heti utolsó délelőtti frissítés ismét a Múzeumé, ahol egy újabb részletet ismerhetünk meg kedvenc hálószövőnk és az álnok, alattomos, aljas, alamuszi diszkó-cselszövők közötti gigászi összecsapás eseményeiből.
Nemrég láthattuk, miként hárította el a falmászó az egész New Yorkra kiterjesztett hologramos diszkófények fenyegetését, ám sajna ezzel akaratlanul is az ellenségei malmára hajtotta a vizet, akik a másik véglettel próbálkoztak most: vaksötétségbe borították a várost (ami azért is komoly teljesítmény, mert a csata nappal zajlott… állítólag a sötétség elterjesztésében segített nekik, hogy elintéztek egy republikánus konferenciát a környékre aznapra) és bevetették az Ultra-Stroboszkópot™! Aminek az a legfőbb érdekessége, hogy még a fényt is meghajlította annyira, hogy az szabad szemmel láthatóan csíkokban kavargott mindenfelé, mint ahogy azt a közzétett felvételen is láthatjuk.

Valamiért meg voltam róla győződve, hogy ezt a mai frissítést a karácsonyi emelkedett hangulatba szántuk, de kaptam egy sugallatot, hogy bizony ma esedékes. A Fantom krónikákat fellapozva találtunk egy megkapó történetet a 20. Fantom kalandjai között: Fantomunk apja a XX. század első felében, a II. világháború idején a Rengeteg Birodalmában barangolva találkozik egy fehér kisfiúval, aki Tarzan módjára éli életét a vadak között, még beszélni sem tud. A Vándorló Szellem ekkor úgy dönt, civilizált legényt farag a vad fiúból, és magával viszi a Halálfejes Barlangba... és itt kezdődnek a bonyodalmak, ami végül egy tragikus végkifejlethez vezet. Az izgalmas kalandban helyet kapnak még kapzsi orvadászok, náci katonák és fény derül Éden szigetének egyik rejtélyes titkára is. A sztorit Donne Avenell írta, és a részletgazdagságra rendkívül ügyelő Hans Lindahl rajzolta, Jason pedig honosította nektek, jó szórakozást kívánunk!