Hírek
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Második hétfő, újabb frissítés a Byrne-kötetben, már ismerhetitek a dörgést. A mostani frissben a 272. szám kapott helyet, ami ott folytatja a sztorit, ahol az előző abbahagyta. A kis csapat felkereste Reed apjának régi házát, ahol felfedeztek az alagsorban egy kezdetleges időgépet, amin még az öreg Nathaniel dolgozott, mielőtt tíz évvel ezelőtt szőrén-szálán eltűnt volna. Reed úgy gondolja, ideje lenne utánanézni, mégis hova tűnt az apja, ezért összehegesztik az irányítópanelt, és a csapat már úton is van a legutoljára beállított koordinátákra.
Amik egyenesen egy párhuzamos Földre vezetnek. És a jelek szerint némileg északkeletebbre is, ugyanis a kaliforniai tengerpart helyett a középnyugati préri kellős közepén találják magukat, egy hangulatos kis vadnyugati város mellett, ahol Sue tanúja lesz egy hangulatos vadnyugati párbajnak, ahol nem túl hangulatosan lelőnek majd valakit, és furamód nem Charles Bronson vagy Clint Eastwood teszi ezt. Mivel Sue alapvetően nem szereti, ha embereket lövöldöznek le körülötte, így megpróbálja útját állni a vérontásnak, ám ebből csak egy lovas üldözés lesz, aminek szerencsére véget vet az F4 fennmaradó része. De az izgalmak valójában még csak el sem kezdődtek, mert lesznek még itt neandervölgyiek, gigantikus mechák és rejtélyes hadurak, akik lehet, hogy a főhős apjával azonosak, de lehet, hogy nem. Hogy mi erre a válasz, azt tudni fogja mindenki, aki végigolvasta a rovatomban az rpg-kliséket.
És igen, cowboyok és marha nagy robotok. Nem csak a japánok képesek a jelek szerint mindenhova gigantikus lépegetőket rakni... szerencsére. De hogy pontosan mit keresnek ezek a vadnyugaton, arra csak később kaphatunk választ. Addig is ámuldozhatunk közösen az utolsó oldalon.
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Miután tegnap sikerült félig megsüketülnöm Kecskeméten a Nemzetközi Repülőnapon, ma újult erővel érkeztem a gép elé, hogy megosszam veletek a World of Warcraft tizedik fejezetét. Bár tudom, hogy épp csak több, mint két hete került ki a legutóbbi fejezet, most mégis ez a soros füzet, mert - mint az a borítón lévő dátumból is látszik - még a mai alkalommal is csupán a felgyülemlett csúszást próbálom egyenesbe hozni, ami pedig egyben azt is jelenti, hogy a hónap végén még egy újabb fejezettel is jelentkezni fogok, hacsak a plafon előbb rám nem szakad...
De hogy a mai történetről is ejtsek pár szót... Hőseink legutóbb megtudták, hogy Lo'gosh ellenségének hatalma nagyobb, mint gondolták, keze pedig messzebbre ér, mint azt szerették volna... Mindemellett kiderült, hogy Thargas, a csapat újdonsült törpe harcosának fivérét fogságba ejtették a Bronzszakáll-klán ősi ellenségei, a Sötétvas törpék. Miközben Bronzszakáll Magni, Vasüllő királya kilátástalan diplomáciai harcot folytat a viharváradi nemességgel annak érdekében, hogy támogatást szerezzen a Sötétvasak egyre élénkülő támadásai ellen, Lo'gosh nehéz döntés elé került: Vasüllőbe siessen, hogy segítséget kérjen ellopott élete visszaszerzéséhez, vagy útra keljen és segítsen új szövetségesének kimenteni testvérét a biztos halálból? Mint az már kiderült, hős királyunk elkötelezte magát az utóbbi mellett, noha komoly nehézséget jelent Valeera sérülése és egy sor nem várt esemény... Sok akció és kőkemény törpe virtus, ez jellemzi a mai fejezetet.
A magyar változatot én készítettem, a borító pedig ismét csak beigli69 keze és (gépe) munkáját dícséri.
Emellett ismét csak frissült saját rovatom, melyben Azeroth történelméről szoktam rövidebb fejezeteket megosztani veletek, noha a mai rész rendhagyó módon nem kötődik Azeroth-hoz, csak a következményeiben. Igen, a mai rész helyszíne Draenor, szereplői pedig Kil'jaeden, a Megtévesztő; Ner'zhul; Gul'dan; valamint az Árnyék Tanács, avagy így született meg a Horda.
Jó szórakozást!
- Írta: elwood
Utolsó részéhez érkezett ebben a hónapban az IDW kiadó Transformers sorozatának Dicsőség Megatronnak című ciklusa. A mostani újabb két rövidebb történetet tartalmazó füzet már átkötés a folytatást ígérő új, állandó sorozatba. Egyik főszereplőnk Spike Witwicky őrnagy, aki egy kórházi ágyon fekve meséli el részben azt, hogy hogyan is került oda, valamint hogy milyen szerepe volt és lesz Megatron kiiktatását követően a hadseregben. A másik rövid történetünkben Űrdongó a frontvonal másik oldaláról közli beszámolóját az elmúlt évek eseményeiről, és a kilátásai cseppet sem tűnnek rózsásnak... hogy mit akar ez jelenteni, arról a füzet bővebb felvilágosítással szolgál. A honosítást most is tyranttal közösen készítettük.
- Írta: talgaby
Kicsit vacilláltam, hogy melyik lenne jobb a cikk címének: "Oz" vagy "Smaragdvárosban". Nincs igazán oka annak, hogy az utóbbi mellett döntöttem, talán csak az, hogy emez hosszabb és az RSS-ben jobban feltűnhet.
Ez a kis bevezető azért volt itt, mert a Shanower-Young páros féle Oz-feldolgozás negyedik füzete gyakorlatilag teljes egészében a Smaragdvárosban játszódik, és a füzet a könyvnek azt a szakaszát dolgozza fel, amikor a kis társaság tagjai egyenként Oz elé járulnak, hogy elmondják neki, mi a szívük vágya.
És igen, egyenként. A filmmel ellentétben, ahol a kor technikája és a költségvetés is behatárolta a lehetőségeket, és egyetlen speciális effektet használtak fel a könyvben találhatóak közül, a regényben a Madárijesztő, a Gyáva Oroszlán, a Bádog Favágó és Dorka is Oz más és más megjelenési formáival találkoznak Smaragdváros tróntermében. Lesz itt hatalmas Fej, szépséges Hölgy, félelmetes Szörnyeteg és izzó Tűzgömb, de a lényeg, mint tudjuk, ugyanaz marad: Oz arra kéri a vándorokat, hogy ha már Dorka úgyis belejött a gonosz boszorkányok semlegesítésébe, menjen és ölje meg neki a gonosz Nyugati Boszorkányt is, akinek egyszer már sikerült elkergetnie a seregeit. Hogy pontosan miképp kellene elérnie ezt egy kislánynak, egy szalmaembernek, egy mozgó konzervdoboznak és az állatok leggyávább királyának, maga a hatalmas és bölcs Oz se tudja, de hát azért szép az élet, hogy tele legyen meglepetésekkel. Még ha Dorkáék nem is így gondolják.
Ennyi lenne ez a füzet mára, de cserébe legalább megcsodálhatjuk a talán legszebb Smaragdváros-ábrázolást, ami valaha született a könyv több mint száz éves megjelenése óta. Nemhiába kapott ez a feldolgozás két Eisner-díjat is nemrég.
Mellé... nos, igen. Mivel ez egyike azon ritka heteknek, amikor csak két hírt írok, csak ide fér be a heti MK-fejezetünk, bármennyire nem illik a mai képregényünkhöz. Röviden csak annyit a 11.4-esről, hogy megint váltunk Tavenről, ezúttal Shujinkóra, hogy kiderítsük, mi történt vele a Deception utáni hónapokban. De utána visszatérünk majd hamarosan a főhősünkhöz is.
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai napon nem lesz Bosszú Angyalai frissítés, így akik azt várták volna, azoknak sajnos csalódniuk kell. De helyette előástunk egy régi képregényt a honosítás régmúltjából. Abból az időszakból, amikor még az oldalunk alapítója, Micho és a mára már szerzői kiadóvá vált Spuri is aktívan honosítottak, a mai képregényt is ők készítették. Ez pedig nem más, mint a Batman Kalandjai, és annak is a második része, ami jó ideje elveszett. Nekünk is Tovima küldte el az egyik felhívásunkra. Ezúttal is köszönjük neki.
A képregényről sokat nem lehet mondani, elvégre akik ismerik a sorozatot, azok tudják, hogy a régi rajzfilmeket veszi alapul, így borítékolható a könnyed szórakozás olvasása alatt. És azért sem lehet sok újat hozzátenni, mert korábban már kikerült a történet folytatása, tehát ez inkább amolyan előzményként olvasható. A történetben Macskanő egy rablásra készül, Batman pedig igyekszik mindezt megakadályozni. Remélem, hogy tetszeni fog nektek a képregény.
- Írta: Recsi
"Dooku a Serenno bolygón született, hatalmas vagyon és a grófi cím örököseként. Szülei szigorúan nevelték, ám büszkék voltak Erő-érzékenységére, és készségesen átadták őt a Jedi Rendnek. Kétségtelenül a legjobb tanuló volt az évfolyamában, de a legkiválóbb eredményeket mégis a telekinézisben és a harci játékokban hozta. (...)
A háború csúcspontján, a Coruscant feletti hatalmas csatában a szeparatisták zászlóshajója, a Láthatatlan kéz (Invisible Hand) fedélzetén Anakin Skywalker legyőzte, majd - Palpatine nyomására - kivégezte Dookut."
Dooku életéről és haláláról sok írásos emlék áll rendelkezésre, elsősorban a Rendnél eltöltött időkből. Sok legenda kering azonban elveszett (mások szerint készakarva elrejtett), titkos nyelveken íródott fóliánsokról (ú.n. .cbr-ekről), amelyek a gróf Rendből való kilépése után születtek. Ezekből talált meg egyet három jedi könyvtáros, Kenand, Recsi és Galen. A fóliánst restaurálták, lefordították a galaxisban beszélt basicre, majd közzétették a holoneten.
Olvassátok hát Dooku és Quinlan Vos igaz történetét hazugságról, árulásról és bosszúról.
Az Erő legyen veletek!
- Írta: Galen
|
|||||
- Írta: kit
Eltelt két hét, ismét Fantom. Rég úgy érzem már, hogy itt lenne az ideje egy krónikás sztorinak, ugyanis ilyen utoljára valamikor decemberben került ki. Nos, tovább nem kell várnotok, ezúttal sort kerítünk rá, sőt az év hátralévő részében a Fantom krónikák kerülnek előtérbe. Mai számunk a Frew kiadó 1500. füzete, és A Fekete Varjú kincse címet viseli. Bizony sokak számára akár ismerős lehet ez a név, hiszen itt a HálóZsákon is találkozhattatok vele. Egészen pontosan A kalózkirálynő bosszúja című történetben, amit át is ismételhet mindenki, aki nem sajnálja az időt, hisz a mai képregény annak a bizonyos sztorinak az előzményeit mutatja be. Írónk az a Layla Bess, aki mai rajzolónk, Georges Bess felesége. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy mindösszesen három Fantom történetet írt, A Fekete Varjú kincsén kívül a "Black Ivory" és a "The Moment Of Freedom" című sztorikat. Ő volt egyébként az első hölgy, aki Fantom képregények írására adta fejét. A magyar borítót Galen készítette, ezúttal pedig a fordítás és a beírás is saját munka. Jó szórakozást! Észrevételeket pedig szívesen fogadunk a fórumon!
És a Zsák összes tagja nevében szeretnénk gratulálni a füzet honosítójának, kitnek a 26. születésnapja alkalmából. Isten éltesse! - HZs-Team
- Írta: talgaby
A nyár utolsó hónapjában... a nyár hagyományosan utolsónak nevezett hónapjában, ami általában nem akadályozza az időjárást, hogy utána is két hónapig átlag negyven fok legyen árnyékban... befejezzük a könnyed F4-mininket, a Tűzijátékot. A sztori eddig se volt valami bonyolultnak nevezhető (fiú meglátja lányt, lány a fiút, egymásba szeretnek, rájönnek, hogy más fajba tartoznak, ráadásul a családjaik kicsit ferde szemmel néznek egymásra, köszönhetően, hogy a lány nagybátyja egy megalomániás elmebeteg, aki el akarja pusztítani a világot, a fiú rokonai meg szuperhősök... a szokványos, hétköznapi tinidráma, naponta látni ilyeneket az utcán és az újságokban), és ez most se lesz másképp.Kristály továbbra is szomorú, hogy egy nullmező alatt rekedt az embertelenekkel együtt, és mindent megpróbál, hogy kijusson onnan, ám a családja igyekszik értelmesebb belátásra téríteni. Kivéve Fekete Villámot, aki a végén szót emel Kristály mellett. Az anyagi kár eléggé jelentős lesz.
Johnny közben szintén szomorú, még a hírben is sír, és a főiskolai barátja, Wyatt Wingfoot segítségével útra kel, hogy saját maga próbálja meg kiszabadítani Kristályt - és vele együtt annak pereputtyát - Maximus negatív zónája alól. Még szerencse, hogy Wingfoot elkíséri, mielőtt Johnny kétségbeesésében bevetne egy olyan eszközt, aminek az elsütését garantáltan megbánta volna.
De a végén természetesen minden szép és jó lesz, a fiatalok egymásra találnak, máskülönben Kristály aligha vehette volna át Sue Storm helyét, amíg ő elment GYES-re a későbbi számokban.
A mini lényege elvileg az F4 48-70. számai közötti rések kitöltése lett volna, gyakorlatilag azonban az utolsó számot megnézve többet reklámozott klasszikus Lee-Kirby füzeteket, mint amennyit a köztes események elmesélésével töltött. Ennek persze valószínűleg abszolút semmi köze nem volt ahhoz a tényhez, hogy akkoriban jelent meg a pont az ezeket a füzeteket magában foglaló Masterworks-gyűjtemény is, és nem tette a minit egy elég olcsó marketingfogássá, mint teszem azt a legutóbbi X-Babies minit (aminek minden egyes számában teljesen véletlenül egy egész oldalas hirdetés volt a Star Comics gyűjteményeiről, amely karakterek merő véletlenségből a mini vendégszereplői voltak).
De hát nem is ez számít, csak az, hogy sikerült találni egy épkézláb minit, amivel eltelt ez a nyár is, szóval szeptembertől sulikezdés mellé jöhetne vissza az Instabil Molekulák, aztán... csak akad valahol egy értelmes (és értelmes minőségű szkennel bíró) F4-hez köthető sztori a hónapok első hétfőire.
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Újabb hónap kezdődött el a mai nappal, ráadául vasárnap van, így szokásomhoz híven már be is futottam a legújabb Gears of War-fejezettel, szám szerint a hetedikkel. A mai és a jövő havi fejezetek kis időre elszakadnak megszokott hőseinktől, bár egy-két jelenet erejére mellékszereplőkként felbukkannak, így helyettük most mások szemével látjuk a sáskák elleni háború mindennapjait. Elsőként mindjárt egy Tai nevű harcossal (igen, ő az itt balra) találkozhattok, aki első ránézésre úgy fest, mintha az Utolsó mohikánból keveredett volna át ebbe a sorozatba. Mint azt a cím is sugallja, Tai kissé filozofikusan szemléli az eseményeket, míg azok el nem vezetik a végső, elkerülhetetlenül tragikus végkövetkeztetéshez... A különlegessége ennek a fejezetnek, hogy visszaemlékezésein keresztül ezúttal bepillantást nyerhetünk a sok évvel korrában vívott, eddig csak szóban emlegetett Ingaháborúba is, még ha nem is túl hosszasan.
Mivel mondandómat nem kívánom bő lére ereszteni, ezért már csak annyit fűzök hozzá, hogy a honosítást kivételesen egyedül készítettem, és már csak annyi maradt, hogy jó szórakozást kívánjak a füzethez!