Hírek
- Írta: kit
Nagyjából az idei évre tervezett Fantomok kétharmadához érkeztünk. Mai történetünk, Az utolsó sógun kapcsán Japánba látogatunk, ami egyáltalán nem mondható mindennaposnak a Fantom-sztorikat illetően. Tehát a képregény 1976-ból származik, melyet Norman Worker jegyez (ezúttal Bull álnéven), míg rajzolója Maidagan volt. Alapvetően a 21. Fantom a főszereplője, de láthatjuk majd, hogy az események jóval régebbre nyúlnak vissza. A mai számnál is nélkülözhetetlen segítséget jelentett Zerit közreműködése (mint a Diana döntése c. sztorinál), aki a történetet fordította szerb nyelvről, valamint szokás szerint Galen adott ruhát a képregénynek (illetve, még egy borítógalériával is kedveskedett a füzet végén). Természetesen nem vennénk rossz néven a viszajelzéseket, de a fórumot ezúttal (ezentúl) különösen ajánlanám mindenki figyelmébe!
Mégpedig azért, mert a mai naptól (kísérleti jelleggel) öt év után ismét útjára indul a Fantom Napi Képregény sorozat Micho jóvoltából! Röviden annyit elmondanék a dologról, hogy minden nap kikerül majd (hangsúlyoznám) a fórumra egy képsor, mely egy folytatásos sztori része, ahogyan az a napi képsoroknál lenni szokott. A ma induló szál A szerelmi háromszög címet viseli (írója Tony De Paul, rajzolója Paul Ryan), és bizony nem is olyan régi, egy 2009-es vasárnapi képsorról van szó. Bármiféle kérdésetek van ezzel kapcsolatban, természetesen a fórumon feltehetitek, és bátran biztassátok Michót, én is ezt fogom tenni, hogy egyrészt még több Fantom-képregény kerüljön ki a HZs-ra, másrészt hogy nekem is legyen mit olvasni magyarul! Jó szórakozást!
- Írta: Galen
|
Co-Mix C4A
Blateco
• Rozsomák V3 #16
|
Chronopolis Allcomics New Generation Comix
X-Fanzine Samson Comics
|
- Írta: talgaby
Korai Fantaszti-frissítésünkben (eme kifejezés szigorú jogvédelem alatt áll, szóval nem lenyúlni másnak!) folytatjuk a csapat kalandozását a Marvel megszámlálhatatlan alternatív világainak egyikében, ami egy eléggé különös egy Föld, hisz láthattuk már, amint a kies vadnyugati pusztaságban a cowboyok a Wanted-filmet megszégyenítő pályát leíró lövedékekkel párbajoznak, és a hátasaik is robotparipák. De ez még semmi, mert a mostani részben felbukkannak a géppegazusokat megülő valkűrök is, akik ezúttal nem elesett vikingek lelkeit taxizzák a megfelelő túlvilági sörvedelő verseny helyszínére, hanem a bolygó techológiai fejlettségének egyedüli őrzőit szimbolizálják.
Plusz valószínűleg Byrne szeretett volna páncélos csajokat rajzolni gépmadarakon. Ez is egy magyarázat lehet.
Valkűrjeinknek persze lesz némi célja is a történetben, ezúttal ők töltik be a mesélő szerepét. Vagyis igen, máris megtudjuk, mi történt ebben a világban, amitől az ilyenné vált, és alapvetően nem egy nagy meglepetés a történet. Egyike azon elképzelt valóságoknak, amik azzal foglalkoznak, mi lett volna, ha a szeretetre és békére és emberekkel való tisztes bánásmódra alapuló, Európában legelterjedtebb vallás szervezete a szeretet és a béke és az emberségesség nevében nem taszítja több mint félezer év totális szellemi sötétségbe a neki otthont adó kontinenst. Vagyis mi lett volna, ha átugorjuk a sötét középkort és a még szörnyűbb mentális visszaépülést okozó Big Brother-szériát, és az emberiség inkább az eszét használja BB Bogyó és VV Böngyörő szerelmi életének kitárgyalása helyett.
A válasz erre nem meglepő módon az, hogy sikeresen elpukkantották az egész világot, és most mindenki Mad Maxet kutatja, hogy segítsen nekik. Sajnos azonban be kellett érniük helyette egy bizonyos Richardsszal, aki viszont nem túl sokat autózott, még kevesebb fura öltözékű bandatagot lőtt le, helyette viszont barkácsolt magának egy házat. Egy nagy házat. Aminek most hőseinknek és újdonsült barátaiknak neki kell menni fentebb nevezett épület bevételének céljával. Hogy ez hogy sikerül nekik - mert igen, lezárjuk a történetet - az a 273. részből kiderül.
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Csupán néhány hete, hogy kikerült az oldalra az Idő Kereke első három számának átdolgozott változata, de meglőpen népszerűnek bizonyult ahhoz képest, hogy közületek jóval kevesebben kedvelik a kiforrott high fantasy műfaját, és észrevehetően népszerűbbek a hack and slash jellegű történetek... No de a lényegre térve, ma ismét Robert Jordan történetének újabb fejezete kerül terítékre, mégpedig az Új tavasz negyedik fejezete...
Az nomád aielek átkeltek a Világ Gerincén, és lerohanták a civilizált világot, olyan háborút robbantva ki, mely egységbe kovácsolta a máskor egymással perlekedő országokat. Mellettük harcol al'Lan Mandragoran, Malkier, az Árnyék által elpusztított királyság utolsó ura is. Miközben a Ragyogó Falak alatt tombol a vérontás, a Fehér Toronyban két Aes Sedai Beavatott, Moiraine Damodred és Siuan Sanche fültanúi lettek amint rendfőnökük jobbkeze, a Krónikaőr megjövendölte az egykor nagyhatalmú férfi, Aes Sedai, a Sárkány újjászületését s vele együtt a Tarmon Gai'don, a világ sorsát eldönteni hivatott Utolsó Csata közelgését... A két lány elhatározza, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az Újjászületett Sárkány felkutatásáért és megsegítéséért, ám addig még előttük áll a legnagyobb kihívás, amivel Beavatottként szembe kerülhetnek: a próba, mely eldönti, érdemesek-e az Aes Sedai-ok vállkendőjére...
A honosítást ismét én végeztem, a borítóért pedig beigli69-et illeti a köszönet. Jó szórakozást, s ha bármilyen kérdés vagy észrevétel merül fel bennetek, azt nyugodtan tegyétek föl nekünk a fórumon!
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Némi kihagyás után itt van a Megsemmisülés: A Hódítás - Csillagúr címre hallgató mini második száma is, amelyet még mindig barbar beírásában nyújtunk át nektek. A legutóbb láthattuk, ahogy a kree katonai hírszerzés vezetősége összeállított egy piszkos tizenkettőt... vagy piszkos hetet... az éppen a fogdájukban tárolt különböző veszélyességű, fajú, nemű, méretű és nyelvet beszélő idegen lényekből, akiknek az élére az egykori Csillagurat, Peter Quillt tették, aki kitörő örömmel fogadta el a megbízást, és a hozzá mérhető legnagyobb optimizmussal látott hozzá a rájuk bízott feladatnak, ami azt takarja, hogy semmisítsenek meg egy nanoüzemet, ami valószínűleg képes lenne a komplett galaxist igen rövid idő alatt igencsak a Falanx irányítása alá vonni. Ami nem lenne éppenséggel jó dolog.
A mérhetetlenül felsőbbrendű kree haditudománynak hála a csapat bejutása szinte zökkenőmentesen zajlik, leszámítva azt az apróságot, hogy a feltételezett célponttól több kilométerre érnek földet, egy rakás Falanx őrszem között. De attól eltekintve teljesen simán megy a bejutásuk. A gondok inkább akkor kezdődnek, amikor megpróbálják átküzdeni maguk a használaton kívüli, elhagyatott, és ennél fogva kicsit romos földalatti szinteken, de meglepő módon még ez se jelent oly nagy akadályt, mint az, hogy a pszichopata siár berzerkerük egy kicsit túl pszichopata és a jelek szerint a berzerkermódjához elfelejtettek mellékelni egy kikapcsológombot, sőt, Duracellről üzemel, és sehogy se lehet leállítani. De mielőtt még komolyan feszélyezni kezdhetné a csapattársait, akik kicsit aggódnak amiatt, hogy a siár tyúk egy rossz pillanatában a barátsága jeleként cafatokra szabdalja őket, beugrik hozzájuk néhány ismerős, akik hirtelen nem is tudják, milyen módon fejezzék ki a viszontlátás örömét. De az biztos, hogy valamilyen módon köze lesz az energiastukkerekhez. Mert azok sose árthatnak.
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Sakura után a hónapban visszatérünk a fősodorba - vagyis igen, tényleg váltogatva megy majd a két sorozat, így jó sokáig kitart majd a Street Fighter az oldalon - és a harmadik számban is főleg két helyszínre fogjuk korlátozni a cselekményt. Az első természetesen Ryu, akinek ez a sorozat az utolsó esélye arra, hogy még a középpontban legyen, így a füzet felében végignézhetjük, miként próbálja Dhalsim őt is megtanítani arra, hogyan lehet a békére és a világgal való harmóniára törekedve szétrúgni mindenki seggét, aki nem akarja felfogni, hogy mi békeszeretőek vagyunk. Mert semmi sem hirdeti jobban a békés szándékot, mint egy marha nagy energiagömb a delikvens képébe.
A jóga egész jó dolog.
Persze mivel egy bölcs mester által tanított kissé vehemens tanítványról van szó, így nem maradhatnak el az elengedhetetlen kellékek sem. Mocsárból nem fogunk kiemelni semmit, de lesz helyette egy megfelelő testrész segítségével szétzúzandó szikla, és bár a hátizsákos mestercipelés is kimarad, de Ryunak attól még szembe kell néznie az Erő... vagyis a Hado sötét oldalával. Aminek a végeredménye megint ismerős lehet majd sokaknak. Főleg a jedijeinknek.
A másik szál - a kép alapján nem meglepő módon - Cammy és Chun-Li körül forog, akik megismerkednek Mexikóban egy újabb választható karakterrel... akarom mondani a Shadaloo elleni ütközet újabb harcosával, az indián Thunderhawkkal (vagy Thunder Hawkkal, esetleg T. Hawkkal, attól függően, melyik játék melyik konzolos portjának melyik alfajának melyik gyorsaságú verziójával játszik az ember). Természetesen a megismerkedés körülményei hűen követni fogják a sorozatban megszokottakat, vagyis legalább két koponyarázó pofon kiosztásra fog kerülni, mielőtt hőseink leülhetnének rendelni.
Plusz: Mivel a múlt héten Oz okán elmaradt a Mortal Kombat története (bár az Ozban is elkövettünk egy hidegvérű gyilkosságot, de azért mégis), így most dupla adagot kap mind a két olvasó, aki még nyomon követi Taven és a töbiek sorsának alakulását. A 11.8-as és 11.9-es fejezetekben már érezni lehet, hogy közeleg a végkifejlet, mert felbukkan a nagy közönségkedvenc, Scorpion is, aki egy kicsit ideges, de úgy is mondhatnánk, hogy pokoli dühös, de hogy miért, azt csak a nyolcas fejezet olvasói tudhatják meg. A lényeg az, hogy sikerült annyira felingerelni, hogy új létcéljául a Létezés eltörlését tűzte ki, ami azért lehet, kicsit túlzás még egy meglehetősen bizonytalan morálokkal bíró lidérc esetében is. De Tavennek még talán nem is ő jelenti majd a legnagyobb gondot, hanem a családi találkozó, amit ráadásul folyton megzavar Blaze is.
Két fejezetnyire kerültünk ezzel az Armageddon történetének végétől, és most egy hét szünet következik a sztoriban, hogy a hó végi Mortal-frissítésbe kerüljön bele az a fejezet, amiben végre tényleg választ fog kapni a megmaradt - valószínűleg egy fős - olvasótábor arra, hogy pontosan mi történt az utóbbi három részben, és igen, higgyétek el, tényleg sikerült egy olyan csavart belerakni, amit legfeljebb csak a legszemfülesebbek vehettek eddig észre, és ami miatt egyáltalán megérte megírni és talán olvasni is a második MK-trilógia lezáró eposzának eseményeit.
- Írta: Farek
Legalábbis a Bosszú Angyalainak. Emlékeztek még a Bosszú Angyalai 10. számára? Úgy kezdődött, hogy az Angyalok – sajnos csak látszólag – próbálták péppé verni Amerika Kapitányt. Nos, a Bosszú Angyalai 251. száma hasonló módon indul, de sajnos megint csak nem a kívánt eredményt hozza… :) Viszont az Örvénnyel történt leszámolás után tovább dübörög Vízió terve, valamint elkísérhetjük Darazsat is egy kis karibi kirándulásra. Jól hangzik, nemde?
Szóval, mint említettem, a bámulatos android tovább folytatja tervét, melynek végső célja, hogy rendbe szedje ezt a kaotikus világot. Azonban Vízió fura viselkedése már több tagnak is szemet szúrt, akik nem tudják mire vélni az egészet. Miközben páran a tagok közül ezen töprengenek, az Angyalok jelenlegi vezetőjét rémálmok gyötrik, miközben komoly dilemma elé került, hogy beteljesítse-e régóta dédelgetett tervét, vagyis jobbá tegye-e a világot, akkor is, ha a világ nem vágyik arra. Mindeközben Darázs elutazik egy kis lazító kikapcsolódásra, a karibi szigetvilágra, ahol megismerkedik egy jóképű idegennel, aki egyszerűen túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Természetesen igaza is van, a háttérben titok lappang, és Darázs tervezett nyaralása általa nem várt fordulatot vesz…
A karibi kalandot és a nyári utóérzetet Hopkinnak és nekem köszönhetitek meg az értékelőrendszeren vagy a fórumon keresztül.
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
A mai szerdán ismét nem a már megszokott sci-fi képregényeké lesz a főszerep, hanem egy kicsit inkább visszamegyünk a múltba. Bár kicsit jobban belegondolva, ez is már majdnem olyan, mint egy sci-fi. Szóval most ismét a régi Spidertomos honosítások közül szemezgetünk. Ezúttal az egykori honosítóoldal utolsó képregényét tesszük ismét elérhetővé. Ez pedig a Pókember - Szólíts csak Alnek című képregény. Ebben az egyrészes történetben a jó öreg hálószövő barátunk egyik régi ellenfelének, Kravennek a fiával találkozik. Aki bár sokban hasonlít az apjára, de annyiban azért különbözik tőle, hogy ő nem akar Pókember életére törni. Viszont mivel a szuperhősös képregények védjegye (vagy kliséje, nézőpont kérdése), hogy a főhősnek meg kell küzdenie valami gonosztevővel, így ebben a történetben sem leszünk ennek hiányában. Már szinte rögtön az elején több régen látott ismerős Pókember-ellenség tiszteletét teszi a paneleken, és ezzel még nincs vége. Jó szórakozást ehhez a régi honosításhoz, amelyet a két öreg róka, kaine és Micho készített nektek.
- Írta: talgaby
Selinának kifejezetten nincs jó hete. Nem elég, hogy egy nap úgy ébredt a lakásában, hogy azt az utolsó bugyijáig kifosztották, ráadásul még fel is robbantották, majd az egyik barátja elkábította, hogy aztán egy kocsmában összeverhessék, nem sokkal később a Földtől kétzillió kilométerre találta magát a Terra legeszementebb bűnözőinek kötelékében, és ami még szebb, nem is ők jelentették a legnagyobb veszélyt rá nézve, hanem egy szerkezet, ami egy neki tetsző illúzió segítségével próbálta meg foglyul ejteni. És hiába szabadult ki onnan, gyakorlatilag a legelső emberek, akikbe belebotlik, régi pajtásai, Sarló és Kalapács, akik még egy kicsit nehezményezik, hogy Selina egy kicsit átejtette és feladta őket, és akik eme nehezményezést immár másodszorra próbálják meg megfelelően barátságosan kivitelezett csontőrléssel egybekötött élve megnyúzás által feldolgozni magukban. Hiába, van, amikor csak egy jó véres kínzás képes megnyugtatni az ember idegeit. És egyesek ilyen triviális stresszoldó gyakorlatok miatt képesek pszichopatának bélyegezni és mindenféle idegen halálbolygókra száműzni őket.
Viszont akármilyen hihetetlen, nem a két orosz jelenti Selina legfőbb baját, mert a jelek szerint azok akármilyen erősek legyenek, a hasuk a gyenge pontjuk, és Macskanőnek sikerül lyukat beszélni abba. Nem, az igazi gondok ebben a hetvennyolcas sorszámot viselő füzetben egy másik macskaszabásúval kezdődnek, Selina másik régi ismerősével, Wonder Woman állandó vitapartnerével, Gepárddal, ő viszont csak puszta időtöltés végett szeretné kikaparni Macskanő szemeit és más egyéb szerveit. És Selina helyzetén nem sokat segít, hogy Gepárd épp egy általános mindenki-mindenki-ellen össznépi mulatsággal egybekötött tömegverekedés közepén látott hozzá ennek. Még szerencse, hogy kedvenc DC-hősnőnknek van ideje rápöfékelni egyet a problémára. Avagy hamar megtanuljuk mi is, hogy néha jó a bohóc a háznál.
Plusz!
Három hónappal ezelőtt megjelent egy cikk Genzo blogján tőlem, amiben kifejtettem részletes véleményemet oldalunk egyik legbüszkébb gyöngyszemét, a Chuck Norris Karate Kommandójának második számát illetően. Mivel ott már kezd lassan feledésbe merülni, így archiválási célokból (is) most átmásoltam a cikket a rovatomba, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hátha így még olyanok is olvassák, akik eddig nem, és hogy ez érvényes lesz az említett füzetre is - na meg persze talán reklámot csinálok Genzónak, mert az sose árthat.
- Írta: talgaby
Szeptember van, vége a nyárnak, lassan besárgulnak a fák levelei, kezdődik az iskola és új évadok indulnak kedvenc sorozatainkból és a Barátok köztből. Ennek örömére (nem a Barátok köztére) folytatjuk a még nyár előtt félbevágott Fantasztikus Négyes-minit, az Instabil molekulákat a harmadik résszel.
James Sturm történetében a névrokona, Johnny Sturm kerül most előtérbe a Római gyertya címet kapott 22 oldalas irományban, melyet azonban nem az ő szemszögéből fogunk végignézni, hanem a legjobb barátjáéból, Richie Mannelmannéból, aki, mint már korábban is kiderült, a Vakondember ihletője volt. Richie tipikus középiskolás kölyök, onnan is a magányos, kirekesztett fajtából, aki képtelen bárkivel megtalálni a közös hangot, és a valóság elől hajlamos a képzeletbeli világokba menekülni. Persze az se segít rajta, hogy az anyja egyedül neveli, és elég érdekes módszerekkel próbál magának férjjelöltet fogni. Nem csoda hát, hogy amikor Richie összeismerkedett Johnnyval, aki szintén elég komoly szociális gondokkal küszködött, barátok lettek, méghozzá elválaszthatatlanok... ami még több támadás céltáblájává tette őket.
Ám nem ez lesz a mostani füzetben a baj. Johnny és Richie ugyan megint bajba keverednek az iskolatársaikkal, de Richie-t jobban megijeszti majd az a veszedelem, ami Johnny közelébe férkőzik, az egyik legszörnyűségesebb dolog, ami felkavarta a II. vh háború utáni szélsőségesen konzervatív Amerika nyugodt álarc mögé rejtett szociális gondjait, és ami egyben a legveszedelmesebb fenyegetés volt a történelmükben egész addig, amíg valaki ki nem találta, hogy mi lenne, ha egyházat alapítana egy sci-fi regényre és megnyerje az ügyének Tom Cruise-t. Igen, felbukkannak a beatnikek, akik okoznak majd még komoly meglepetéseket szereplőink életében.