Örvénylők
- Írta: Farek
Sziasztok!
Hogy stílszerű legyek, mondhatom, hogy tovább örvénylik :) a Bosszú Angyalai és a földi Örökkévalók története az Angyalok 248. számában.Örvény foglyul ejtette az Egyagyat és a jelen lévő Bosszúangyalokat is, s úgy tűnik, senki sem állhat az útjába. És ugyan ki is lenne olyan bátor, hogy szembeszálljon egy olyan valakivel, aki egymaga kiütött két Bosszúangyalt és simán rabláncra fűzte az Egyagyat, az Örökkévalók kollektív megtestesülését? Én biztos nem packáznék vele, hanem csendben eloldalognék. Szerencsére a maradék Angyalok nem így gondolják, kicsit bátrabbak és erősebbek is nálam, és szembeszállnak vele. De hogy győzzenek le valakit, aki a saját erejüket használja ellenük? Talán itt az ideje bevetni egy titkos fegyvert? Valamint ha mindez még nem lenne elő, színre lép egy új szereplő is, akinek Halálvágy a neve, és a céljai homályosak, így csak még jobban összezavarja a képet.
Azért mi igyekeztünk kitisztítani azt, így ezt a képregényt az én fordításomban és Hopkin beírásával próbáltuk olvashatóvá tenni. Hogy ez mennyire sikerült? Nosza, értékeljétek a képregényt az értékelő rendszer segítségével, vagy mondjátok el véleményeteket a fórumon.
Nyúzott tetemek
- Írta: Recsi, Simoc és Beigli69
Sziasztok!
Messze-messze, egy galaxisban
- Írta: talgaby
A Macskanő, Lex Luthor, Gepárd, Sarló, Kalapács, Joker, Fagy kapitány, Céllövő, Gyilkos Krok, Gorilla Grodd, Tükörmester, Pszimon, Bane, Agyagpofa, Hiéna, Mr. Fagy, Srapnel, Metallo, Sivana, Ivo, Neutron és Solomon Grundy felmennek egy bolygóra.Ez nem egy vicc kezdete, bár józan ésszel belegondolva mégis. 2007-ben George R. R. Martin, aki amúgy egy eléggé ismert és elismert sci-fi-író, kitalálta a DC addigi leghülyébb ötletét, mely szerint mi lenne, ha fognák az összes létező szuperbűnözőt egészen a Zzs-lista legaljáig, és behajítanák őket egy több ezer fényévnyire található, elég zord időjárású bolygóra, hogy éljenek ott. Az ötlet önmagában még nem lenne rossz, talán a világ egyik legütősebb Elseworldje is lehetett volna, mivel azonban Dan DiDio még életében nem hozott egyetlen jó szerkesztői döntést se, amikor sztorivonalakról volna szó, és valószínűleg akkor se lenne képes erre, ha az élete múlna rajta, így kitalálta, hogy ezt a Final Crisis egyik előzményének csinálják meg, és ami bizonyos szempontból még rosszabb, Bill Willingham nyakába rakta, aki ugyan méltó módon kapott egy tonna díjat a Fables (Fabulák) miatt, ami egy leírhatatlanul zseniális sorozat volt több éven keresztül, sok más remek íróhoz hasonlóan a sima szuperhősös sztorikhoz nagyon nem szokott érteni (ebben amúgy rengeteg hasonlóság van köztük Azarellóval, bár utóbbi rendre tönkretesz nagynevű DC-karaktereket is, és valamiért folyton hagyják ezt neki).
Mindez amúgy a Salvation Run nevet kapta, és mindössze azért írom most ide, mert őszinte csodálatomra Dris képes lesz majd az allcomics oldalára honosítani ezt a hétrészes katasztrófát, és mivel a Macskanő hetvenötödik száma és az ezt követő részei hivatalosan is ennek a sztorinak a becsatlakozó füzetei, így, ha csak a hírben is, de illik ezt megemlítenem. Viszont előre bocsátom, hogy a füzetekről leretusáltam a Salvation Run logóját és belül is alaposan figyeltem rá, hogy véletlenül se kerüljön említésre az a borzadály. Amúgy az itteni sztorinak, mint majd kiderül, nem sok köze lesz az ottani nagy egészhez, sőt, mivel a Marvel-receptet követvén az eredeti mini kijövetelekor senki se tudta a szerkesztőségben, hogy pontosan mi lesz a sztori vége (az utolsó rész alapján valószínűleg az írója sem), így előfordul majd, hogy egyes eseményeknek itt nagyon nem lesz köze a főminiben olvasottakhoz.
Rendben, ez letudva, a füzetről is pár szó: Selina természetesen nem örül, hogy a Föld bolygó majdnem összes elmebeteg, rosszakaratú, dilis, szadista, pszichopata gaztevőjével összekerült (leszámítva bizonyos politikai csoportokat és a Phelps-családot), és próbálna kicsit meglógni tőlük, hogy lehetőleg minél kevesebbet zaklassák, ám a szűkös hely miatt ez nem igazán sikerül neki. És Luthorban ugyan némiképp sikerül egy barátféleségre akadnia - már amennyiben barátnak minősül az, hogy Lex nem szemmel láthatóan hülye vagy akarja mindenáron kibelezni őt -, egyelőre a DC legokosabb emberi lényének sincs sok ötlete, miképp kerülhetnének ismét haza. De egy szerencsés felfedezés hamar megváltoztatja ezt, Selina pedig kénytelen belevetni magát az ismeretlenbe Gepárd társaságában, aki közben többször is kifejti, hogy szeretne magának egy új kézelőt Selina megnyúzott bőréből. Ilyen társaság mellett természetesen csupa móka és kacagás vár Macskanőnkre a Pokolbolygó szívében.
Zajszintcsökkentés
- Írta: talgaby
A hónap utolsó hétfőjén ismét kalandozunk egyet a Fantasztikus Négyessel, méghozzá a Marvel Kalandok Fantasztikus Négyes 29. füzetében, ami hosszú idő óta az első olyan szám, ami kihagyás nélkül jön az előző után. Igen, sajna ennyire nem könnyű ebből az időszakból egy elfogadható történetet találni. Bár szerencsére ez nemsokára alaposan megváltozik.A mostani kalandunk kezdetén a kvartett két legveszekedősebb tagja, Ben és Johnny próbálnak életeket menteni egy égő házban, ám a kettejük nem éppen tökéletesen felhőtlen és súrlódásmentes viszonya miatt történik pár apróbb baki, ami miatt a Fantasztikusok vezetője kíméletlen csapatépítő tréningre ítéli őket. Erre pedig megfelelő alkalmat kínál Mennydörgő Ross tábornok (akit fogalmam sincs, miért, de Mennydörgés Rossnak fordítottam itt... látszik, hogy legalább két éve készült a füzet, és nem csak a szövegen, hanem az apró oldalméreten is), aki a segítségüket kéri abban, hogy valahogy próbálják meg lebeszélni a szokás szerint tomboló és zúzó Hulkot, aki folyamatosan elkapja a kísérleti repülőgépeiket a levegőben, hogy aztán elcsócsálja őket. Mivel a nagy zöldség eddig nem mutatott erős vashiányra utaló jeleket, amiket mindenképpen katonai felszerelésből kell pótolnia - pláne, hogy a repülőgépek alumíniumötvözetből készülnek -, még ő is értetlenül áll az új viselkedésforma előtt. Szerencsére az F4 jön, lát, és seperc alatt lerendezi a túlméretezett brokkolireklámot, hogy aztán az összetett mondatokra is képes alteregójától kiderüljön, mi áll az egész ügy hátterében. És a nyomok természetesen visszavezetnek majd a kísérleti telepre...
Titán hajsza
- Írta: Aldarion
Igen, jól sejtitek, elégedetten dörzsölöm a kezeimet, amiért sikerült megkaparintanom magamnak ezt a teljes hétvégét, de hát így hozta a véletlen... :)
S mivel az iménti beismerő vallomásom már nyilvánvalóvá tette, hogy ma is én jelentkezem, akkor ideje azt is elárulnom, hogy nem mással érkeztem, mint a Warhammer 40K - Kárhozat Hadjárat című gyűjteményes kötetünk utolsó előtti, szám szerint ötödik fejezetével.
A mai részben hőseink tovább vívják örök hadjáratukat régi és új helyszíneken egyaránt: Tankred a káosz egyik démonával, Gerhardt a káosz titánok kiásására küldött káosz erőkkel, míg Raclaw káoszfertőzte mutánsokkal kénytelen felvenni a harcot, valahol a Birodalom uralta űr eldugott szegleteiben. A Birodalom és a Káosz ismét szembekerül egymással, oldalaikon az Adeptus Astartesek és káoszfertőzte hitszegő testvéreik néznek farkasszemet egymással. A negyvenedik évezred fortyogó poklában hőseink tovább küzdenek a hitükért, és felkészülnek az utolsó, záró fejezetben rájuk váró borzalmakra...
A magyar változatot ebben az esetben is én és beigli69 készítettük el. Jó szórakozást hozzá!
Már megint egy orgyilkos...
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Hú, de rég is volt, hogy legutóbb új részt adtam közre a World of Warcraftból. Igen, bizony volt, aki jelezte, hogy két hónap kihagyás nagy idő egy ilyen jellegű sorozatnál, épp ezért elnézést kérek mindenkitől, aki múlt hónapban hiába várta a soros hentelést, illetőleg azoktól is, akik mára valamelyik Transformers széria újabb fejezetét várták...
Tehát, mint azt már említettem, Warcraft, mégpedig a kilencedik fejezet. Mindenek előtt azt előre bocsátom, hogy mostanra közel sem teljesen amnéziás hősünk története innentől kissé felpörög, és ez véget vet az "ide-oda-sordródunk-és-darálunk-mert-az-olyan-kúl" jellegnek, az akciók immár a történet első felének lezárását készítik elő, egy könyörtelen ellenféllel való leszámolást... aki ebben a számban - a változatosság kedvéért - ismét ráuszít egy orgyilkost hőseinkre... Gyilkosunk - aki egyébként nem kispályás - neve Lélektűz Vendellin, és az eddigi ellenfelek közül elsőként sikerül olyan eredményt produkálnia, ami jelentős kihatással lesz a továbbiakra. És miközben a mogorva törpével, Törtüllő Thargassal kiegészült csapat az orgyilkossal és annak elbűvölő kedvencével játszadozik, azalatt Bronzszakáll Magni királynak meggyűlik a baja a viharváradi trónon ücsörgő csalóval, és az udvari intrikákban igencsak jártas Prestor úrnővel...
A honosítást még mindig én és beigli69 végeztük. Ha tetszett a történet, akkor nyugodtan értékeljetek bennünket a szokott módon. Jó szórakozást!
Ja, és amit majdnem elfelejtettem: rovatomban kis kihagyással tovább folytatódik az Azeroth történelmét összefoglaló írás, ezúttal a szót ejtünk a három törpe klánt egymásnak ugrasztó háborúról, mely azért is időszerű, mert némi magyarázattal szolgálhat a jelen füzet egy-két mozzanatára, illetve szó lesz még Aegwynnről, az Utolsó Örzőről is...
Apró fejek birodalma
- Írta: talgaby
Sziasztok!
És itt van... igen, egy hónapig kellett rá várni, de végre megtudhatják az izgatott tömegek, pontosan mi is történt Goróval a Vér és mennydörgés harmadik számának végén. Remélem, a várakozás nem őrölte fel túlságosan is a türelmetlenül fel-alá járkáló népeket, és ezt a füzetet is legalább annyian fogják olvasni, mint az előzőeket.
És, emberek... a jó hírem az, hogy ennél lejjebb már nem fogunk menni. Legalábbis történetileg nem (rajzilag még nagyon). Ez itt valószínűleg minden idők legidiótább Mortal Kombat-története, ez a Goro-mini, ami már-már annyira borzalmas, hogy az ember elkezd szórakozni rajta. Az még hagyján, hogy mindenkinek kisebb feje van, mint nagylábujja (Jax teljes alakos képe remek anatómiatanulmány lehetne), vagy hogy a jelek szerint a Külső Világ lakosainak gumiból van a gerince. De garantáltan nem találhattok még a legeszementebb fanfictionben sem olyasmiket, mint itt.
Lesz itt ugyanis bunyó dögivel. Olyan izgalmak várnak ránk, mint Goro egy rendőrautó ellen, egy varjú a rendőrség ellen, Goro egy elmebeteg varázsló ellen; Kitana, Mileena, Reptile és Baraka meghatározhatatlan sorrendben és okokkal egymás ellen - amúgy igen, itt mutatkoznak be az MKII-es karakterek, a sorozathoz illő módon úgy, hogy mindenki elkezdi ütlegelni a többieket, hogy bemutassa a képességeit... hogy az amúgy bőbeszédű narrátor miért nem képes rá, sose derül ki -, Kung Lao egy ellene küldött(!) fa(!!) ellen... és végül Goro minden idők leghülyébb karaktere ellen, aki csak egy verekedős játékhoz kapcsolható valamiben felbukkant (és igen, a Tekken semmi se lesz ehhez képest). Készüljetek, mert a füzet végén egy olyan alak fog bemutatkozni, akit ha valaki kibír röhögés nélkül, az keresse fel az orvosát, diliházát.
De, mondom, a jó hír az, hogy ha ezt a minit - ami amúgy váltva jön majd a Vér és mennydörgéssel - kibírjuk, onnantól elkezd felfelé menni a történet színvonala. Csak legyen mindenki sok-sok türelemmel.
A Mortal-péntek azonban nem csak ennyiből áll, természetesen, hisz mozigépészünk, Sepi, már berakta fáradhatatlan mozigépébe a Birodalom védelmezői c. animációs sorozat következő epizódját is, ami a Felszínesség címet viseli.
Az e havi epizódban a csapat Dél-Amerikába repül, ahogy egy elhagyatott piramis tövében egy idegenre bukkannak, akiről hamar kiderül, hogy a neve Rain, és igencsak közeli ismerősök voltak régen Kitanával. Nagyon közeliek. És Rain a jelek szerint nem bánná, ha ez a kapcsolat esetleg ott folytatódna, ahol néhány ezer éve abbamaradt. Na meg persze azt sem, ha a Kiválasztottak segítenének neki megszerezni egy roppant nagy hatalommal bíró fegyvert, amit természetesen egy rakás fura kinézetű szörnytől hemzsegő, de amúgy teljesen kihalt birodalomban rejtettek el. A csapatnak pedig nincs is más dolga, mint kihozni azt onnan, csakhogy a túloldalon pár olyan meglepetés is várja őket, amiről a lila nindzsa elfelejtett szólni...
De van még stripünk is ]{ombat pavilonjából. A Sárkányamulett folytatásában a Különleges Alakulatnak egy szokatlan gonddal kell szembenézniük, ugyanis a számítógépüket egy roppant érdekes vírus fertőzi meg, amit a jelek szerint sehogyan se lehet kiirtani onnan. Még jó, hogy a többiek is besegítenek.
És a legvégén a múlt héten ígért dupla történetadag. Az (eddigi) utolsó nagy történetrészben visszatérünk Tavenhez, akit legutoljára az Árnybirodalomban hagytunk. Itt hősünk összefut egy nagyon rég látott ismerőssel, aki megkéri, segítsen neki visszaszerezni a lakhelyét, ahol azonban halálosabbnál halálosabb csapdák tömkelege vár a félistenre. Mindez a 11.1-es és 11.2-es fejezetekben.
Baj van, vívó!
- Írta: Farek mester
Visszatérünk a Bosszú Angyalaihoz egy klasszikus történettel, a Bosszú Angyalai 20. számában!Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Kapi önként vállalta a halált, hogy társainak ne kelljen elfogadniuk Bajvívó követeléseit az Angyalok vezetői pozíciójával kapcsolatban. Bár igazából nem értem, hogy ezt hogyan képzelte, mert nem hiszem, hogy ha valami maffiózó annak idején Hoover megölésével fenyegetőzik, és sikerrel jár, akkor onnantól ő lehetett volna az FBI főnöke, de nézzük el ezt az apróságot, mint a ’60-as évek báját…
Szóval Kapi épp a halálába zuhan, én már kezdem elégedetten a markomat dörzsölni, de végül Amondin és a többi Kapi rajongó örülhet, mert természetesen az élő legenda megmenekül. És meg kell adni, elég stílusosan. Persze a gondok nem érnek itt véget, Bajvívó elég érdekesen menekül meg, az Angyalok pedig egymás torkának ugranak, megy a szájkarate. Aztán pedig egy hirtelen fordulattal – és egy váratlan szövetséges, a híres déligyümölcs Datolya… ööö, nem, Grapefruit… vagyis… Narancs… eh, majd meglátjátok, hogy kinek a segítségével – Bajvívó mégis eléri, hogy bevegyék a csapatba! Persze van hátsó szándéka is, de hőseinket sem ejtették a fejük lágyára, szóval mindenki figyel mindenkit. Többet most nem is mondok, a történet befejezését olvassátok el, majd értékeljétek a képregényt, és mondjátok el a fórumon a véleményetek Hopkin feljavításával, valamint az én fordításommal és beírásommal kapcsolatban!
Mongón
- Írta: talgaby
Ennél kifejezőbben talán nem is lehetne indítani a 2008-as Flash Gordon-feldolgozás második számának felvezető hírét. Flash, Dale és Zarkov, miután egy kísérleti hajó segítségével elmenekültek egy halálos veszély elől, egyenesen egy másik ölébe hullottak. Egy bolygóméretű halálos veszélyébe. Vagyis igen, hőseink megérkeztek a Mongóra, ahol rögtön két élesített torpedóval üdvözlik őket, aminek kirobbanó sikere lesz körükben. A robbanás hatására teljesen szerteszét szóródnak, és mind a bolygó más és más részein érnek földet.
Dale úszta meg talán a legkönnyebben, mert egy kényelmes ágyban ébred egy császári palotában. Ami persze a franchise ismerői szemében talán sejteti, hogy ez sem teljesen fenékig tejfel a számára, ám egyelőre a házigazdája, Mongó kegyelmes ura, érdeklődve közeledik a fura nőhöz, akinél talán az a legapróbb furcsaság, hogy beszéli a nyelvüket. (Bár már évtizedek óta tudjuk, hogy az egész omniverzumban mindenki angolul beszél, szóval ez talán mégse olyan különös.)
Flashnek ennél több gondja akad, ugyanis egy dzsungelben ér földet, és az még hagyján, hogy igencsak elveszve érzi magát - nem is véletlenül -, de a környező flóra és fauna is a jelek szerint azt az egyetlen dolgot tűzte ki maga elé létezése céljául, hogy földi történelemprofesszorokat vacsorázzanak. És hiába siet a segítségére egy szemrevaló és megfelelően kevés ruhába öltözött, nem túl barátságos erdőőr, Flashnek a végén így is elakad a lélegzete... csak nem éppen a jó értelemben véve.
Dilemma
- Írta: kit
Egész biztosan mindenkinek feltűnt, hogy két héttel ezelőtt a HZs akadozásai miatt elmaradt a Fantom-frissítés, és mire pótolhattuk volna az elmaradást, már nem lett volna sok értelme. Sajnos technikai gondok miatt még várnotok kell az elmaradt képregényre, de legalább a mai frissítés már a tervek szerint alakul. Mindenekelőtt a legfontosabb megemlítenem, hogy visszatérünk a jó öreg skandináv vonalra, és végre folytatjuk a már nagyon régen elkezdett, és a legutóbb a nyár elején félbehagyott Diana-történetszálat! A mai immár az utolsó előtti rész, és a Diana döntése címen fut majd, valamint végre magával hozza a fordulatot is! Rendkívül fontos elmondanom, hogy nem jöhetett volna létre ez a honosítás Zerit nélkül, ugyanis a - lassan már minden európai nyelven létező - képregényt ő fordította végül magyarra. A történet írója egyébként Tony De Paul, akinek a nevével a Fantom fórumon éledező külföldi ismertetőkben is találkozhattatok már, míg rajzolója a Mann/Usam páros. A borító - lassan mondhatom, hogy a szokásoknak megfelelően - ismét Galen műve. Ja, és egy technikai részlet! A mai alkalomtól visszatérünk - legalábbis a skandinávok esetében - a régen Micho által használt betűtípushoz, mely szerintem/szerintünk jobban passzol szeretett képregényünkhöz. Jó szórakozást hozzá, bármiféle észrevételt akár a képregénnyel, akár a kis ismertetőkkel kapcsolatosan szívesen fogadunk a Fantom fórumon! Két hét múlva pedig találkozunk!