Az éjszaka árnyai
- Írta: Aldarion
A múltheti felállás után ma ismét komorabb vizekre evezük, mégpedig a szó szoros értelmében, hisz mai képregényünk nem más, mint a Lázálom második fejezete.
Abner Marsh, a veterán folyami hajós és társa, a rejtélyes európai üzletember, Joshua York útnak indították a Mississippin valaha látott legcsodálatosabb gőzhajót, a Lázálmot, s most mindent megtesznek, hogy a hajó kiérdemelje az őt megillető elismerést és hírnevet. S miközben ők összecsapnak a folyam egyik híres-hírhedt gőzösével, a Délvidékivel, azalatt messze onnan egy elhanyagolt birtokon két, szökött rabszolgákat kísérő rabszolgavadász szembekerül a birtok uraival, s kénytelenek rádöbbenni, hogy az éjszaka sötétjében léteznek olyan teremtmények is, melyek ellen mit sem ér a coltok tűzereje...
A magyar változatot én készítettem, a retusálásban és a borítókban beigli69 volt segítségemre. Jó szórakozást!
King: Az... 24 oldalban (szerencsére)
- Írta: talgaby
Habár nem egészen ez volt az eredeti szándék, de sikerült nekünk is legalább annyit késni a Fantasztikus Négyes 565. számával, egy elvileg karácsonyi történettel az aktualitáshoz viszonyítva, mint a Marvelnek az eredeti kiadvány megjelenésekor, amit nagyban köszönhetünk annak, hogy bár Hitch azt nyilatkozta, sose tudott még olyan gyorsan dolgozni, mint a Millarral közös F4-szakaszuk első történetekor, ez a lendület ennél a számnál már erősen elapadt, és nem segítette, hogy rengeteg, eléggé részletes duplaoldal is helyet kapott ebben a részben.
Bár nem nyilatkozott semmi ilyesmit, de a történet eléggé olyan, mintha Millar Stephen Kinget akarta volna utánozni, vagy ami szintén valószínű, kifigurázni ezzel a kétrészes szösszenettel. Ugyanis eléggé szembeötlő hasonlóságok vannak az Az (It) címet viselő regénnyel/filmmel. Itt is kapunk egy látszólag kedves, csendes, békés és dögunalmas kisvárost (mondjuk ez Stephen Kingnél annyira alap, hogy külön cikk foglalkozik azokkal a könyveivel, amik nem felelnek meg ennek a kitételnek... mind a kettővel), egy rejtélyes valamit, ami valamiért gyerekeket ragad el, és mindkét esetben tetten érhető, hogy idegfeszítő(en irritáló) misztikus időhúzással és ködösítéssel próbálnak felépíteni egy ellenséget...
...amiről a végén kiderül, hogy egy szimpla szörnyeteg, amit le kell verni. Millarnál viszont jelentős előny, hogy ezt két képregényfüzet alatt elintézi és nem húzza félezer oldalig az egészet, mert ő legalább tisztában volt vele, hogy a nagy rejtelmet egy közönséges rusnya szörnyre felépíteni olyan pofátlanság, amit legfeljebb Kingnek mernek elnézni az emberek.
Most, hogy ezt a történetet is letudtuk, tényleg szünetet tartunk a címen, hogy áttérjünk a Fantastic Force v2-re, amiben végre kiderül, mi történt az Új Új Oltalmazókkal, miután az F4 átköltöztette őket a mesterséges Új-Földre. És egyben megtapasztaljuk, hogy attól még, hogy valaki egy sikeresnek mondható tv-sorozatíró, nem jelenti azt, hogy van bármilyen érzéke a képregényekhez.
Plusz!
Talán még emlékeztek rá, hogy tavaly nyáron kitettük egy lelkes hazai képregényalkotó (s segítői) saját gyártású történetének, a Zalaman és barátai címet viselő sztorinak az első számát. Nos, Csörnyei Márk nemrég (nálam relatíve nemrég... vagyis pár hete) elküldte nekünk az echte magyar szuperhős (mondhatni: hungarikum) Zalaman, Jászember és persze Kincső kalandjainak újabb fejezetét (vendégszerepben: Nitrites Pácsó... ami a pác és a só szavak összetétele). Tehát szeretettel nyújtjuk át nektek itt, a HálóZsákon is a Zalaman és barátai második részét! Olvassátok, és ha tetszett, nyugodtan véleményezzétek itt, a fórumon vagy akár az alkotó saját oldalán.
Dale belendül
- Írta: talgaby
Eredetileg ide egy teljesen minimál hírt akartam írni, ami kb. annyiból állt volna, hogy "Dögös csaj. Nagy flintákkal. Ha ez sem elég, hogy olvassátok, akkor feladom." De ha már egyszer ekkora a kép, legalább egy kicsit körbe kellene futtatni szöveggel szóval:
A 2008-as Flash Gordon-felújítás első történetének utolsó előtti füzetében az események elkezdenek felpörögni. A kép és az első bekezdés alapján látható, hogy az eredeti sztorikban négycsíkonként elrabolt Dale XXI. századi megfelelője a saját kezébe veszi a kiszabadulás ügyét, márpedig ez azt jelenti, hogy lehet kezdeni sajnálni Ming palotájának komplett őrségét. Mert ez a bajba jutott hölgyike rendet vág közöttük, de keményen. Miközben címszereplőnk meg elkezd egyre jobban szervezkedni, hogy egy zászló alá gyűjtse Mongó minden népét, akinek valami gondja van Minggel. Aztán amikor rájön, hogy ebbe a halmazba Mingen kívül minden mongói beletartozik, kicsit leredukálja az összevonandó seregek számát azokéra, akik elérhető távolságban vannak. És akik nem akarják őt megölni, amiért rajtakapták, hogy a nőjüket csókolgatta. Avagy igen, ha már a nulladik számot Balin herceggel töltöttük, ideje lenne már, hogy így, a végén csatlakozzon a mini eseményeihez. Hisz jobb későn, mint soha.
Nikkelbolha
- Írta: talgaby
Ígérethez híven folytatódik a Póklány, ma az ötvenharmadik füzet van terítéken harmadik házi gyártású tpb-nk keretén belül. A mostani füzet, ígérem, az utolsó ilyen töltelékrész lesz, szóval aki a sorozatnak ezt a nyugalmasabb, inkább az iskolára és a karakterekre koncentráló részét kedveli, az addig élvezze ki ezt a kis átmenetet, amíg teheti, mert utána már nagyon ritkán lesz részünk ilyesmiben.
Mai számunknak két főhőse is van. Az egyikük természetesen May, akinek a magánélete továbbra is egy kibogozhatatlannak tűnő, kardélálló gordiuszi csomó, miközben próbál lavírozni az iskolában zajló események, kisöcsikéjét váró édesanyjának gondjai és a múltja nemrég felbukkant, homályos foltjait tisztázandó tettei között. A másik főszereplőnk pedig egy Meagyn Brady nevű fiatal. Aki nem rendelkezik semmilyen képességgel, csak azzal, hogy az iskolai társadalom úgy döntött, nem vesz tudomást a létezéséről. Valaki, akit annyira nem vesz észre soha senki, hogy talán az iskola egyik legtájékozottabb tagjává válik. Valaki, aki nem tudja, mihez kellene kezdeni az életével vagy azt, hogy tényleg kell-e kezdeni azzal valamit.
Meagyn szerepe elsőre furának tűnik, különösen ha figyelembe vesszük az aktuális bűnözőnket, aki Meagyn tökéletes ellentéte. Nikkelbolha egy energikus, nyughatatlan, akrobatikus tolvaj, akinek az élete abból áll, hogy összelopkodja az akrobatikus képességeit adó szérum nyersanyagát, hogy aztán a képességeivel újabb alapanyagokat szerezzen. És Póklány agyára menjen a folytonos szövegelésével. Ám ami még rosszabb hír főhősnőnk számára, az az, hogy újdonsült ellenfele látszólag még nála is jobb reflexekkel bír.
Plusz!
Múlt héten elmaradt az MK Shaolin Monks történetének frissítése - mondjuk ez a jelek szerint másnak se tűnt fel, vagy legalábbis nem nagyon törte magát, hogy figyelmeztessen rá - szóval ma pótolunk, és dupla adag megy ki. A második és harmadik résszel még mindig nem érünk el a játék intrójának végéig, de már jelentős előrelépést teszünk ennek irányában. A főellenség után most a két főszereplő, Liu Kang és Kung Lao személyiségébe és motivációiba nyerhetünk némi bepillantást, mielőtt megkezdődnek az általános hirig. Jövő héten pedig, a márciusi Mortal-napon jön a folytatás.
Kiegészítés (18:53): a kötetbe véletlenül elfelejtettük berakni az új részt, keildavid figyelmeztetése után immár javítottuk a hibát.
Személytelenül
- Írta: talgaby
A héten ismét elég gyakran találkozhattok velem - szám szerint ötször -, szóval nem is húzom az időt, rögtön belevágunk a frissítésekbe.
És mivel a kvíz határideje a héten lejár, most már nem lesz itt szép piros betűkkel a figyelmeztetés.
Hétindító képregényünk a 2011-es évad elején elkezdett Fekete Özvegy v2-es mini lezárása, amiben végre fény derül arra, miért volt szükség erre a szövevényes átverésre, amit Natasa - vagyis a Fekete Özvegy - és Fury terveltek ki Jelena, vagyis a Fekete Özvegy ellen. Az ok természetesen nem más, mint hogy lekapcsolják azt a korrupt orosz tisztet, aki fű alatt leltározásból visszamaradt orosz atomtöltetekkel akart üzletelni a jó profit reményében. Hogy Rucka emlékeztessen minket arra, hogy nem minden kémsztori lényege az, hogy megpróbáljuk elfoglalni a világot (snitt). Vagy hogy minimum százmillió ember életét mentsük meg.
Ami a történet szempontjából érdekesebb, az Jelena. Elődje a poklon rángatta keresztül egy látszólag nem túl összetett ügy túlságosan bonyolult megoldásának érdekében, ám mindezt okkal tette. Azért, hogy megmutassa fiatal trónkövetelőjének, milyen szakmába akar kezdeni. Vagy az is lehet, hogy a megfáradt kém abba a hiszembe ringatta magát, hogy tapasztalata folytán kivetítheti a saját zavaros életét és viszontagságos gyerekkorát valaki másra, valakire, akit sokkal éretlenebbnek és naivabbnak hisz, mint kellene. De persze az is lehet, hogy végső soron mindez teljesen mindegy, mert Jelena itteni karakterfejlődését az Új Bosszú Angyalaiban (és később a Mennydörgőkben) teljesen semmissé tették. Nekünk pedig itt marad egy egyszerű kémdráma a Marvel-univerzumból.
A találkozó
- Írta: Aldarion
Ismét én jelentkezem, ezen a héten immár másodszor - hú, ezt még komolyan meg kell szoknom -, de míg tegnap a sci-fi műfaj kedvelőinek jártunk a kedvében, addig ma a fantasy szerelmeseinek hoztam el a World of Warcraft tizenhetedik részét.
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy minden résztvevő megérkezett a Theramore-erődben megrendezésre kerülő megbeszélésre, így a tárgyalások végre-valahára meg is kezdődhetnek. Csakhogy nem alakulhat mindig minden az ember (vagy az ork) kedve szerint, így bármennyire is békés hangvételű a megbeszélés, egy kényes pillanatban berontó orgyilkos mindig elrontja a hangulatot... Megérkezik Garona és az őt bábként mozgató Stasia, és - természetesen - sikerül minden eredményt porig rombolniuk, noha a célszemélyeik nem fogják olyan könnyen adni a bőrüket, mint azt szeretnék.
A mai füzet mellett természetesen szokás szerint frissül a rovatom is, mégpedig a harmadik háború kalimdori hadjárata és a híres-hirhedt hyjal-hegyi ütközet lesz a mai téma.
A mai mű magyar változatát én készítettem, a borító pedig beigli69 keze nyomát viseli magán.
Jó szórakozást hozzá!
Kékek vs. zöldek
- Írta: Aldarion
Mint azt már gondolom, mind kitaláltátok, ismét eltelt egy hónap, így ideje folytatni a legutóbb megkezdett Warhammer 40K mininket, az Ultramar védelmezőit. Meg kell mondjam, meglepően nagyszámú vélemény érkezett az első rész kapcsán, a mű - és persze én is - kapott tőletek hideget-meleget, én pedig ezúton kívánom megköszönni mindenkinek, aki vette a fáradtságot és megosztotta velem, mit is gondol erről a műről.
Többen mondhatni sérelmeztétek, hogy Graham McNeill többet foglalkozott Learchus őrmester magasztalásával, mint a történettel. Nos, számukra örömmel jelentem, hogy a mai felvonásban megkezdődik az aprítás, amolyan Warhammer-stílusban, azaz az Ultramarinok végre összecsapnak a galád orkokkal, földön és égen egyaránt. Az egyszerűnek ígérkező kártevőirtás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a század tagjai szembesülnek a ténnyel, hogy messze alulbecsülték az ellenség haderejét, és így a tisztogató hadművelet rövid úton versenyfutássá válik, melynek egyetlen tétje a túlélés.
A mai fejezet honosítását szokás szerint én végeztem, jó szórakozást kívánok mindenkinek!
És a végére egy utólagos pontosítás: a múlt heti Warhammer Monthly készítőinek felsorolásában egy sajnálatos félreértés miatt Recsinek tulajdonítottam a Vérpróba fordítási munkálatait, ám azóta tisztázódott, hogy a valódi elkövető Cajun volt, akinek olyan gyöngyszemeket is köszönhettek, mint például a Gyilokosztag magyarítása. Ezúton is elnézést kérek tőle, ha olvas még bennünket!
Angyalok a Holdon
- Írta: Farek
Ismét visszalépünk egy kicsit az időben, de nem olyan sokat. Mai számunk a Bosszú Angyalai 12. évszáma, ami történetét tekintve az Angyalok 232-233. számai között játszódik, és egy apró utalás már volt rá, az F4 18-as évszámában, az 5. John Byrne-féle kötetben. Szóval talán nem is lep meg mindenkit, hogy annak ellenére, hogy ez egy Bosszúangyal-történet, mi mégis az F4 tárgyalásával nyitunk, akiket az ENSZ Biztonsági Tanácsa idézett be, hogy megkérdezze tőlük, ugyan miért gondolták azt, hogy a Holdra, egy stratégiailag igencsak fontos helyre költöztethetik a nememberek (más néven embertelenek) szupererejű lényekből álló faját? Majd, hogy kivizsgálják az ügyet és megbizonyosodjanak Fekete Villám és népe békés szándékairól, felkérik az Angyalokat, hogy látogassanak el a Holdra és egyeztessenek Attilan lakosaival. Az Angyalok meg is érkeznek, és a királyi család szívélyesen fogadja őket, el nem múló barátságukról biztosítva a Földet és annak népét. De akkor miért viselkedik olyan furcsán Fekete Villám? Mi zavarja Szájzárat, Medúzát és Skarlát Boszorkányt? Mi köze lehet ennek Maximus nemrég bekövetkezett halálához? És ha ilyen nagy a barátság, akkor miért utasítja Fekete Villám a többieket az Angyalok és a Föld megtámadására? És vajon miért akkora barmok a nememberek, hogy gondolkodás nélkül ugranak neki hőseinknek, az intelligencia legcsekélyebb nyomát sem mutatva? És vajon nem unjátok-e még a kérdéseket? Mert én már igen. Szóval… az Angyalok összecsapnak a királyi családdal, és vidám kis párviadalok bontakoznak ki, mint pl. Amazon és Gorgon, Higanyszál és Csodakapitány, Űrróka és Triton vagy épp Amerika Kapitány és Szájzár (!!!) között. Bizony, a nememberek kutyája eléggé szívatja a jó öreg élő legendát, szóval már csak ezért is érdemes elolvasnotok ezt a történetet, amit Hopkin, Genzo és én hoztunk el nektek, szóval, ha nem egy embertelen :) feladat, akkor szívesen várjuk véleményeteket az értékelőrendszeren vagy a fórumon keresztül.
Öt shilling
- Írta: kit
A két héttel ezelőtti, a Fantom-közönséget némiképp megosztó Hero után a mai alkalommal sort kerítünk az idei év első krónikás Fantom-történetére, mely a Bőrcsuklya címet viseli. Claes Reimerthi története 1781-be, a tizenkettedik Fantom korába kalauzol minket, aki olyan jól sikerült (a HálóZsákon is megtalálható) skandináv kalandok főszereplője volt, mint például a Gyilkos bábok vagy a Meghalt a király, melyeket még Micho honosított annak idején. A történet egy kiváló nyomozós sztori, hősünk egy rejtélyes bűntény(sorozat) felderítésére adja fejét, természetesen most sem marad sikerélmény nélkül. A képregény végén ezúttal is megtalálható lesz a Fantom Enciklopédia soron következő két oldala, melyekben ezúttal szót ejtünk például a bandárok vagy Bengália "eredetéről" is. A mai történet szerzője (mint már említettem) Claes Reimerthi, míg rajzolója az a Joan Boix, aki, ki tudja mi miatt, de eddig méltatlanul mellőzve volt a HZs-n annak ellenére, hogy rajzait a legjobbak között tartjuk számon, de ha elnyeri a nép tetszését, elővesszük a jövőben gyakrabban a munkáit. A magyar változat munkatársai Galen, Micho valamint jómagam. Jó szórakozást, várunk mindenkit a fórumon!
Ja igen, a fórumozók számára már nem új, hiszen szilveszteri meglepetésként pár hónapja már megismerhették (igen, szoktunk kivételezni a fórumozókkal) de sokan még csak most olvashatják Az ismeretlen Parancsnok című sztorit, amiben végre megtudhatjuk, miért kell Fantomnak kerülnie a nyilvánosságot a Járőrszolgálat élén, és még a szolgálat ezredese, Worubu sem ismerheti a Parancsnok igazi kilétét... a szálak egyenesen 1831-be vezetnek, amikor még mindenki tudta, hogy Fantom a Járőrszolgálat Parancsnoka - ezt az információt kihasználva, ravasz tervet kovácsolva a Singh kalózok úgy döntöttek, hogy eltörlik Fantomot és a Járőrszolgálatot a föld színéről. Az extra hosszú, izgalmas sztorit a remek Norman Worker írta és Georges Bess rajzolta, a honosításért pedig Micho volt a felelős.
A pusztulás egyben megújulás
- Írta: zozi56
Legalábbis Villámcsapás erre a következtetésre jut ma a Transformers IDW-féle sorozatának soron következő, negyedik részében.
A háború után a Földön ragadt Álca kezdetben lekicsinyli az emberi múlandóságot, élet és halál, pusztulás és teremtés folyamatos körforgását, mely az ő népének szokatlan módon az egész bolygóra is jellemző. Ám az itt töltött idő alatt rá kell jönnie, hogy az emberiség igazi ereje épp ebben van. Míg az Alakváltók évezredek során változatlanul állnak az időben - nevükkel ellentétben -, soha nem voltak képesek igazi változást elérni. Ez a gondolatmenet foglalja keretbe a mai képregényt, jó szórakozást hozzá.
Továbbá ne felejtsétek el, hogy van nekünk egy kvízünk is. Amit a változatosság kedvéért most nem nagy, piros betűkkel írtam ide. Gyertek játszani, nyerhettek tőlünk egy csomó képregényt.
És ha valaki tegnap nem olvasta volna, vagy nem vette volna észre a szavazás fölötti képeken a változást, megemlítem azt is, hogy újraindultak a napi képregények, minden nap új Fantomot, Heathcliffet és Mi a kacsát olvashattok.