Sziasztok…

Eléggé sokféleképpen felvázoltam már a mai hírt, számos változattal próbálkoztam arra, hogyan is közöljem az olvasókkal azt, ami a következő sorokban olvasható. Végül úgy tűnt, hogy talán minél egyszerűbbre fogom, annál jobb lesz mindenkinek.

A mai nappal megjelenő TransFormers: Első regeneráció 88. száma egyben jó darabig az utolsó TF, ami az oldalunkra kikerül. Nem tudjuk, meddig tart a szünet: lehet, csak néhány hónapig, lehet, évekig.
Tudom, hogy ez most a rajongói bázisát sokként éri, mégis most arra kérném minden olvasónkat, hogy fogadja el ezt, ne kérdezzétek meg, miért történik vagy hogy mi lesz most így a franchise-zal.
Köszönöm.

Elérkeztünk a Bosszú Angyalai 275. számához, melyben az Ostrom című történet egyik legemlékezetesebb fejezetét olvashatjátok! Hősök és gonosztevők csapnak össze több fronton is, és a tét emberek és egy isten élete!
Talán sokan emlékeznek még erre a részre a Marvel Extrából. Már akkor, gyerekként is éreztem, hogy itt igencsak egyenlőtlen felek küzdelme zajlik, amikor Darázs és Hangya nézett szembe Titániával és Szivacsemberrel, de akkor még nem is tudtam, hogy mennyire! Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy látatlanban bárki, a legelvakultabb BA rajongó sem fogadna a hősökre, inkább félretenné a pénzt két, egyenként arasznyi kis koporsóra. És mégis, az igazság és a hősiesség győzedelmeskedik! Meg persze az írói akarat…
Már gyermekként is értékeltem azokat az ötleteket, amikkel Roger Stern megfordította a csata menetét, szerintem a lehetőségekhez képest még a leghihetőbben. A lényeg, hogy kicsi a bors, de baromira szétrúgja az ember valagát, ha ötletes író kezébe kerül!
Persze nem csak nemes, hanem aljas dolgok is zajlanak a füzetben, amikor is a kúriában a diadalittas Zémó Mister Hyde-dal az oldalán alaposan kiélvezi a győzelmét és testi-lelki kínzásban részesíti a hősöket.
Szóval remélem, a régi olvasók örömmel olvassák ezt a füzetet egy új formában, akiknek pedig még nem volt hozzá szerencséjük, azok ugyanúgy elámulnak majd a történteken, mint annak idején én. Jó olvasást!

Az Artorias bolygóval nem sikerült felvenni a kapcsolatot, így nem tudnak a veszélről, amely feléjük tart. Élik mindennapi életüket, nem sejtvén, hogy a Yuuzhan Vongok közelednek…

Amíg nem kreálunk neki idővonal-elemet, a sorozat maradéka elérhető a füzetgaléria tetején található breadcrumb segítségével.

Sziasztok!

Igazából egy nappal elmaradtunk, de talán még nem olyan vészes egy ekkora csúszás az új Mickey Mouse – egész pontosan az 1991 októberi füzet – füzet kirakását illetően.
A ma délelőtt kikerülő, frissen archivált szám megint csak négy történetet tartalmaz, amelyek által igencsak sokat utazhatunk, hiszen felkeressük benne az Andokot, egy óceáni kis szigetet és még egy idegen bolygóra is ellátogatunk. Továbbá a füzet érdekessége, hogy az utolsó történet azon ritka képregények egyike, ahol egyszerre szerepel Dagobert, Donald és Mickey jó pár ismerősük és rokonuk társaságában.

Sziasztok!

Múzeumunk lassan kezd kifogyni a csütörtöki anyagból, szóval reméljük, valaki fel tud még ajánlani friss kiállítási tárgyakat nekünk nemsokára. De addig is…
Visszatérünk Robotzsaru világába, egy elképzelt jövő Detroitjába, amely itt egy lepusztult, törvényt nem ismerő, amorális vállalatok által irányított, a politikai vezetők által teljesen magára hagyott város egy cinikus, a realitásoktól egyre távolodó Amerika peremén.
Ööö… amitől igazából pontosan olyan, mint a jelenünk valóságos Detroitja. Leszámítva, hogy ott nem mászkálnak kiborgok. Vagy legalábbis nem tudunk róla.
Szóval Robotzsaru. Aki a mostani szám első felét gyakorlatilag egy valóságshowban tölti, csak itt ahelyett, hogy egész nap másnaposan fetrengene egy kanapén vagy beleböfögne a kamerába egy kis nézettségért (félelmetes, hogy a Transmetropolitan bizonyos elemei hogy életre keltek, mi?), filmzsánerek tipikus jeleneteiben vesz részt vadnyugati párbajtól kezdve egy kis temetőbéli vidám démonirtásig. A nagyobbik gond az, hogy mindezt szolgálat közben, az utcán végzi. Amitől persze a társai kissé furán néznek rá. És aggódva. Bár valószínűleg mindenki aggódna, ha egy ház falát kidönteni képes tűzerővel bíró, nagy kaliberű lövegeknek is ellenálló páncélzatú kiborg hirtelen mindenféle ellenségeket hallucinálna maga elé, és ő ennek a kiborgnak a közvetlen közelében tartózkodna.

Mára igazából egy teljesen másféle, gyökeresen eltérő hangulatú CO-hagyatékot szántam, ám a sors egy nem túl kegyes játéka folytán annak kirakása ellenkezett volna a jó ízléssel. A következő bekezdés ezért igazából kissé nehezen íródott, és ki is fog majd lógni hangulatilag a főoldali szomszédságából.
Grooban az a legszebb, hogy valamiképp mindig könnyen találok hozzá megfelelő hírképet, ami visszaadja azt a mindent átható bugyutaságot, ami címbéli barbárunkat és kalandjait áthatja. A ma délelőtt (újra)közölt Image-féle sorozat 10. füzetében Groo egy szokatlan vetélytársra akad, aki még nála is hatásosabban műveli azt, amihez barbárunk a harmadik legjobban ért: a hajók elsüllyesztéséhez. (Az első amúgy a kaszabolás, a második pedig a sajtszósz. Senki se ért úgy a sajtszószhoz, mint Groo. A kaszaboláshoz meg pláne. Különösen, ha társul hozzá egy hadsereg is.)
Persze egy igazi Groo-rajongó már sejtheti, hogy valami turpisságnak kell állnia mögötte, hiszen alig akadhat bárki széles földkerekségen, aki gyorsabban elsüllyeszthetne bármely vízen lebegő alkalmatosságot Groonál. Aggodalomra semmi ok, a történetből kiderül majd, milyen csodásan csalafinta cselszövéssel csámborognak csalfa csalóink.

Elnézést kérünk az utóbbi napokban tapasztalható szerverfennakadásokért. Sajnos nincs hozzáférésünk, így fogalmunk sincs, mi okozza és mikor múlik el stabilan. Ugyanakkor hosszas szünetek nincsenek, így érdemes akár fél óra múlva visszanézni, hogy ismét megyünk-e.

Sziasztok!

Mivel elég komoly lyukak vannak most a frissítési rendünkben, ezért most gyorsan összedobtam egy villámfrissítést mára. (Eredetileg az ötödik kedd üres lett volna.) Az alanya a Silver Sable 14. száma, amellyel amúgy is tartozok az olvasóknak, hiszen ebben zárul le a két másik akkori zsoldossorozattal, a Cage-dzsel és a Terror Rt. v1-gyel közös crossovere, a Szerelemért, se pénzért című történet. Amelynek elején három címszereplőnk éppen az aktuális főgonosz ártalmas befolyása alatt található, és nem éppen kellemes foglalatossággal töltik akaratukon kívül az idejüket. Hogy miként szabadulnak ki ebből és osztanak némi kilencvenes évekbeli igazságot, kiderül a Darkness-szel és nitróval közösen elkészített füzetből.

Kiegészítés: Tudjuk, hogy az óraátállítás miatt megint egy órával hibádzunk, de ez továbbra is a szerverünkön múlik, szóval fogalmunk sincs, mikor csatlakozunk időben az ország (és a régió) maradékához. Addig is maradunk annál, hogy 16:00-ra időzítjük a 15:00-kor kikerülő híreket.

Hó utolsó vasárnapja, vagyis most a nagyra nőtt és állandóan egymásra lövöldöző robotok helyét átveszi némi nosztalgia egy történelmi kaland-mese által. Vagyis, igen, eljött az a nap, amikor új fejezettel bővül Don Rosa Dagobert bácsi életét elmesélő sorozata.
Maradunk továbbra is a fősorozatbál, aminek az ötödik fejezetében Dagobert oly sok tengerentúlon eltöltött év után visszatér a hazájába, a családjához, ősei kastélyához, hogy megmentse azt az adóhatóság és a kissé ellenszenves szomszédok kapzsi markától. Csakhogy a Borostafalviak tényleg nagyon akarják ezt a birtokot, hogy minél több birkát legeltethessenek rajta. (Ne feledjük, ekkoriban a könnyűipar forradalma miatt a gyapot és a gyapjú is az egyik legjobb befektetésnek bizonyult… még ekkor, félszáz évvel a fellendülés után is.) Persze ehhez Dagobertnek és az ősöknek is lesz némi szava. Szó szerint, hisz egy elég hosszas diskurzusba elegyednek.

Üdvözlünk mindenkit a Múzeumunk Pókember tárlatán! A ma délelőtti közszemlére tett kiállítási darabunk különleges fajta, ugyanis kivételesen nem a hálószövő életének egyik szakaszába pillantunk bele, hanem egy olyan eseménybe, ami később igen nagy hatással volt az életére.
Mint emlékezhetünk, hősünk nem olyan rég elhatározta, hogy visszatér a szórakoztatóiparba, és ezt egy remekbe szabott cirkuszi előadással alapozta meg. Csakhogy nem sejtette, hogy ezzel a tettével felhívta magára egy roppant sötét és veszedelmes társaság figyelmét. Ők voltak azok, akik a világ harmadik legnagyobb emberiség elleni bűntettét akarták végrehajtani: vissza akarták hozni a diszkót. Nem csak a zenét, az még önmagában nem lett volna annyira rémséges. Hanem az öltözködési szokást is.
Ehhez a vezetőjük, Ez-Tényleg-Divatos-Dzseki (valódi nevét sajnos a hatóságok máig nem derítették ki) aljas szövetségre lépett a Mephisto kódnevű egyénnel. Utóbbi amúgy egy lecsúszott hollywoodi horrorszínész volt, aki legtöbbször a púpost alakította a különböző Frankenstein-feldolgozásokban, ám ez idő alatt meglepően széles körű kapcsolathálót alakított ki magas körben forgó személyekkel (valamiért a gazdagok odavannak az őrült tudósok világuraló ötleteikért). Ezt a befolyását akart aztán bevetni ahhoz, hogy eltöröljék a kor egyre jobban feltörekvő szintipop mozgalmát és visszahozzák a férfiakon is köldökig dekoltált ruhákat, sőt, kötelezővé tegyék őket.
A következőkben megjelenő kiállítási darabjainkban igyekszünk majd minél jobban rekonstruálni, miként vetettek gátat ennek a gyalázatos tervnek. (Bár sajnos a rendelkezésünkre álló anyagok igen hiányosak.)