Ma ismét a véreteket szívjuk, mert a sors úgy hozta, hogy egy újabb horrorisztikus történetet tálalunk Fantom kalandjaiból. A dzsungelben titokzatos halálesetek történnek, az áldozatokon számos harapott sebhely található. A babonás bennszülöttek a "suttogó halálról" beszélnek egymás között, és rettegnek az éjszakától, természetesen nem maradnak ki a törzsi varázslók sem az ügyből. A vándorló szellem úgy dönt, hogy a rejtély nyomába ered, és akit érdekel a megoldás, az olvassa el a "Halál szárnyai" c. történetet. Az író a megszokott Claes Reimerthi (Michael Tierres álnéven) és a rajzokért a realisztikus ábrázolásáról híres Felmang/Ferri páros felelt... a fordítást és beírást pedig friss HZs-segítőnk, Jason végezte. Jó szórakozást!

Sziasztok!

Múzeumunk ismételten kétszer jelentkezik, ám sajna a szóvivőnk megbetegedett, így a héten csak a lényegre szorítkozunk a hírek megjelenésének tekintetében.
A mostani kiállítási tárgyunk a semices Robotzsaru nyolcadik száma, amelyben a képen látottak alapján egy eléggé szokványos napot mutathatnak be Detroitban. Az ég kék, a madarak csivitelnek, a polgárok rendet bontanak, egy marha nagy stukkerrel rendelkező rendőr pedig megfeddi őket.

Sziasztok!

 

Kicsit későre csúszott a mai frissítésünk ennek ellenére mégis kikerül, minthogy a Mars hadura kilencedik számáról van szó, amelyben véget ér E. R. Burroughs klasszikus ponyvaciklusának első fejezete, a Mars hercegnője.

 

Miután John Carter segítségével Tars Tarkas végre elrendezte egy régi, függőben lévő ügyét Tal Hajusszal, a tharkok jeddakjával, az új vezér barátja segítségére siet, hogy megmenthessék Dejah Thorist, Hélium hercegnőjét attól a sorstól, hogy kényszerből feleségül menjen a zodangai herceghez. A vállalkozás azonban nem ígérkezik könnyűnek, minthogy Carter kapitány és a tharkok egy városra való katonával kénytelenek szembeszállni, azonban hőseink boldogsága előtt tudtukon kívül még nagyon sok akadály áll, elsőként rögvest egy olyan, ami fenyegetést jelent minden barsoomi életre... Jó szórakozást!

Sziasztok!

Ma délelőtt a CO terméséből megint egy olyan sorozatba kezdünk bele, amiről egészen pontosan zéró ismerettel rendelkezem. Átpörgetve annyi biztos, hogy a benne olvasható konfliktusnak valahol alapjaiban köze van a második világháborúhoz (ennyi horogkereszt eléggé nyomravezető e tekintetben), és hogy valamiféle evolúciós és a fajjal kapcsolatos kérdéseket feszegetnek benne. Tudom, nagyon pocsékul vezetem most fel ezt a sorozatot, de remélem, akadnak azért olyanok, akik belevágnak egy európai akció-thrillerbe azért, mert tudják, hogy a franciák környékén ebben a zsánerben azért egészen elfogadható alkotások születnek.

A mai frissítés, a Street Fighter IV 2. számának hírcíme a közönségessége ellenére igencsak pontos képet ad a mostani számról, ugyanis a füzet igen tetemes részét a játék főellenségének szerepét betöltő Tizenötös, vagyis a későbbi Seth eredettörténetével töltjük, amelyhez természetesen köze lesz M. Bisonnak is. Ugyanis az SFIII… nem igazán kitörő lelkesedésű fogadtatása után (egész konkrétan a sztorit nem túlzás egy egetverően béna marhaságnak neveznünk,ami azért még egy verekedős játék esetében is elég kemény dolog) a Capcom igen meglepő gyorsasággal visszatért a második rész történetvezetéséhez, és minden ennek ellentmondó látszat dacára ez a sztori kb. fél évvel játszódik a Turbo befejezése után. (Annak ellenére, hogy mindenki úgy csinál a játékban is, mintha legalábbis tíz év telt volna el azóta. Sajna a Capcom egy ideje nem igazán van a kreativitása csúcsán. Mármint úgy semennyire.)
Persze valószínűleg teljesen lényegtelen, hogy miről szól a füzet és hogy én mit írtam ide, mert úgyse olvassa el senki se, lévén, hogy egy igen átlátszó marketingfogás keretében ezt a kissé egyszerű füzetet pontosan ugyanazzal a két dologgal próbálom most eladni, amivel a cég is a játékát.

De arra az esetre, ha valaki esetleg bal oldalon is böngészi a megjelenéseket, szólok, hogy kikerült a Mortal Kombat vs. DC Universe történetét elmesélő részleg utolsó előtti fejezete is, amely a főőellenség, Dark Kahn körül forog. Ha már bunyós napot tartunk.

Sziasztok!

A héten a délelőtti frissítés remélhetőleg egy eléggé tolerálható ívet írnak majd le a könnyed szórakozástól a kemény thrilleren át egészen a másfajta könnyed, levezető szórakozásig. Vagy legalábbis ez volt a terv a reggeli részleg rendbetételekor erre a hétre.
A mai alanyunk az Excalibur énekének harmadik kötete, ami talán némileg kárpótol az előző könyv kissé… visszafogottabb színvonaláért. A mostani számban Gwynned minden józan belátása és a szaglóérzéke határozott tiltakozása ellenére a fogságba esett Merlin nyomába ered, kezében Arthur legendás kardjával, lova szarván pedig egy olyan manóval, akiről nehéz eldönteni, hogy most irritál minket vagy sem. És persze nem kell féltenünk a szerzőt a szűzviccek most sem maradnak el, mint ahogy a körülmények által kényszerített kötelező levetkőztetés sem.

És egy kis ráadásként itt egy cikk is az augusztusi képregényes helyzetről Észak-Amerikában. Délután jön még egy írás, szóval ma olvasónapot tartunk.

Sziasztok!

Vepeső ölömmel üdvözlöm minden szevetett olvasónkat a mai Gvoo-füzet plemieljén!
A mostani képvegényben botol balbálunk egy vettegett és vélszomjas hadúl szövnyűséges hadselegével néz szembe, miközben szegény fel se fogja kovlátolt évtelmével, hogy mily vémséges nemezist szevzett ezzel magának. Nem, a mi Gvoonk ugyanolyan, mint mindig is, jól észvevehető bambasággal és övömmel néz a leá váló pelpatvavla, oldalán hűséges és kajánul vigyovgó tálsával, Vakkandovval.
Veméljük, övömötöket lelitek ebben a számban is!

Sziasztok!

 

Hónap első vasárnapja van, tehát akkor Transformers! Méghozzá a v2-es sorozat 16 száma, amiben folytatódik az Álcák bosszúja című történet szál.

 

Miután az Égfigyelőt elárulták, a felháborodott tömegek célba vették az Autobotok menedékéül szolgáló bázist, ami tökéletesen egybevágott az Álcák tervével. A Megatron technológiájával felfegyverkezett emberek tüzet nyitottak közelmúltban a feltuningol Űrdongóra - nagyon utálhatják szerencsétlent az alkotók, mert örökké őt lövik le - aki most élet-halál között lebeg. Hogy teljes legyen az öröm az Észak-Koreából hazafelé tartó Optimuszt és társait is lelőtte egy ismeretlen ellenség. Hőseink kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy vezéreik harcképtelenek vagy eltűntek, így Ultra Magnuszra száll a parancsnokság terhe, aki így most békefenntartóként és Autobot fővezérként is kénytelen helytállni egyszerre ami nem olyan egyszerű. És ráadásul még az Álcák halálból visszatért vezére is tiszteletét teszi az Autobotok előtt.

 

Lesz itt minden: az alkotmány - és más - lábbal tiprása, morcos robotgyűlölők, üldözés, és még Izmos is kieresztheti végre a fáradt gőzt... Jó olvasgatást!

Egymás után immáron harmadik alkalommal jelentkezik a Múzeum, amely ma délelőtt egy vadonatúj szárny megnyitásán üdvözli a látogatókat! A Disney-épületünk legújabb részlege az 1991-ben indult DuckTales című magazin archív példányainak közszemlére tételét tűzte ki maga elé.
A nyolcvanas évek demográfiai hullámában született nemzedék nagyja valószínűleg igen sok emléket társít a Kacsamesék címen megjelent sorozathoz, amely ennek a kiadványnak az alapját képezte. Hiszen az volt az első „hosszú” Disney-sorozat, ami rendszeresen ment az akkor még összesen két adóból álló magyar televízió egyes csatornáján minden vasárnap kora délután. Nem lenne meglepő, ha akadna nem egy olvasó, aki fel tudná még túrni a szekrényt azon videokazetták után, amelyre ezeket az epizódokat rögzítették. Nekik is szól a mostani füzet, a Ducktales 1991/01-es száma. És persze mindazoknak, akik koruk okán lemaradtak erről, ám kíváncsiak minden idők egyik legsikeresebb Disney-sorozatának képregényes megfelelőjére. Benne a Beagly- (vagy ahogy inkább hívtuk: Bigi-)fiúkkal.