"De még nem ismertétek Fátumot!"
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Őszinte leszek: majdnem totálisan megfeledkeztem arról, hogy még mindig adós vagyok hat Heroes Reborn-füzettel. Mert, igen, ennek még mindig nincs vége. Néha komolyan úgy érzem, a hivatalosan egy évet megélt Heroes Rebornnak már soha az életben nem lesz vége.
A mostani füzetünk alanya és egyben címe: Fátum. Remélhetőleg a központi alak személye nem fog különösebb meglepetést okozni senkinek sem. :)
Azoknak, akik szokták nézni, kik készítettek adott füzetet, ismerős lehet a mostani szám írója. Ugyanis (mint néha úgy érzem, minden létező képregényt 1997 és 2002 között) ezt is az előző évezred legvégének egyik leghiperaktívabb, és máig igen termékenynek minősíthető írója, Chuck Dixon követte el. Ebből és a füzet 2000-es készítési dátumából talán már sejthető lesz, milyen hangulatot és narrációs módszert alkalmaz az egész minisorozatban. (Ami amúgy három részes, emiatt néz ki egyelőre olyan furán a Heroes Reborn galériájában.)
A cím biztos, hogy nem lesz havi gyakoriságú nálunk, de legalább ezt az első minit még idén biztos elolvashatjátok végig. Igazából még régen, eredetileg azért is került folyamatos csúszásba, mert az előzménye és a levezetése is a Fantasztikus Négyes v3-ban olvasható. Azonban beíró- és időhiány miatt egyre kétségesebb, hogy abból a címből valaha honosítsak bármit is.
PLUSZ!
A vártnál kicsit korábban lettem kész az amerikai képregénypiac áprilisi eladási listájáról szóló cikkel. Az előző hónapban volt kavarodás rendesen a tengerentúliaknál, de igazából ez sok szempontból jó híreket jelent az olvasóknak. Bár kétséges, hogy a DC új licencpolitikáját megváltoztatná és hirtelen megint DC-s képregények jelennének meg idehaza.
Újra mega-Mortal!
- Írta: talgaby
Nagyon rég volt már olyan Mortal-frissítés, ami egy füzetnél több olvasnivalóval láthatta el az érdeklődőket. Most azonban összejött pár régebbi tartozás, így hát ismét egy hármas pakkot köszönthetünk a mai napon.
Az első természetesen a Malibu sorozatának aktuális epizódja, a Harchullám ötödik száma. Aminél jó hír mindenki számára, hogy aki esetleg elfelejtette volna az elmúlt egy hónap alatt Siang eredettörténetét, melyet még a széria elején olvashatott... az most végigolvashatja ismét. A következő számban pedig majd újra, az azt követőben meg ismét újra. Charles Marshall valamiért komolyan nagyon kedvelte ezt az általa alkotott figurát.
Persze ennél többről is szó lesz a füzetben. Reptile például kivételesen valami olyasmit is csinál, ami nem egy teljes katasztrófában végződik, és beveti az eddig még nem túl gyakran látott hipnotizáló képességét. Mileena eközben megfelelően pózolva tölti az időt. Sub-Zero pedig próbálja elhitetni velünk, hogy van olyan jó nindzsa, mint azt el akarja képzelni önmagáról. Majd találkozik a valósággal egy Kintaro formájában.
Nemrég felfedeztem, hogy az egyik korai MK-strip, a Mortal Kombat 1 története, még nem került ki az oldalra. Részben valószínűleg azért, mert tavalyelőtt kicsit átírtam a négyéves fordítást, de valamiért a kirakás elsikkadt. Most ez pótlásra kerül. A sztori az MK1 eseményeit dolgozza fel a maga kissé sajátságos módján, három részletben.
Végezetül pedig, akármilyen hihetetlen, de visszatér a szöveges MK-részleg is, ugyanis nagy nehezen sikerült elég időt találni, hogy véglegesíthessem az eddig kirakott sztori elejét, az MK1 előtti időszakot feldolgozó eseményeket. Ezáltal az eddigi 1. rész két nagyobb részre (nulladik és első) oszlik, amik közül a nulladik foglalkozik picit részletesebben az egész MK-féle teremtéstörténettel. Ezt a szakaszt kétfejezetenként letudjuk a következő hetekben, utána pedig végre jöhet a részletes leírás arról, ami a két első nem-verekedős játékban zajlott. Szóval fogadjátok szeretettel az átírt és átdolgozott 0.1. és 0.2. fejezeteket!
Kényszermegoldások
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Ma ismét az IDW gondozásában megjelenő Dungeons & Dragons sorozatunk kerül terítékre, ami azt jelenti, hogy máris fordulópontjához érkeztünk az első, Árnyragály címre hallgató történetében, méghozzá a harmadik fejezetével.
A mai részben lesz itt minden: élet-halál harc az ork vezérrel, bravúros és - hát őszintén szólva - igencsak meglepő megoldással; leszámolás az alakváltóval, aki a legutóbbi fejezetben igencsak kihúzta a gyufát hőseinknél, valamint végre fény derül a törpe történelem egyik sötét titkára is, ami végre a helyes irányba tereli a kicsiny kalandozócsapatot, hogy végre kezdetét vehesse az Árnyragály végjátéka.
A magyar változatot én készítettem, a borítót beigli69 szervírozta. Jó szórakozást!
És még mindig vad az a föld
- Írta: Genzo
Megállás nélkül folytatjuk a népszerű Deadpool sorozatunkat, a Nagyszájú zsoldost. Immár a negyedik részhez érkeztünk ma, aminek kapcsán mindenféle sablonos dolgot írhatnék, olyanokat, mint „az izgalom tovább fokozódik”, „remek akciók, és ütős poénok mindenfele” stb stb. Ezek amúgy tényleg igazak jelen esetben.
Szerintem a történet már mindenkinek megvan, nem túl bonyolult dolog. Szóval Deadpoolt felbérelik az A.I.M.-tól, hogy menjen Vadföldre egy titkos fegyverért, ami Deadpool zombiverzumbeli feje. Erre a fejre a Hidra is szeretné rátenni a kezét, ráadásul Vadföld lakói istenként tartják számon Fejest, ígyhát ők sem szívesen adnák ki kezeik közül a fő istenségüket. Ennyi lenne az alapszitu, és ha ez nem lenne elég beteg nektek, akkor még megfejeljük az egészet egy zombi T-Rexszel, meg az A.I.M. titkos fegyverével, a Prométheusszal, aminek nincs köze az idei év egyik legjobban várt filmjéhez, értelemszerűen.
A füzet második része tartogat egy kis változást azok számára, akik kezdenék megunni a jelenlegi helyzetet. Vessétek rá magatokat a negyedik számra, aztán várom a véleményeket a fórumon. Illetve a válaszokat is a szokásos kérdésre: Mire utal a képregény borítója. Ezúttal sincs nehéz dolgotok ezzel kapcsolatban, klasszikus filmplakát esett áldozatául a rajzolónak.
Nincs más hátra, mint hogy jó olvasást és szórakozást kívánjak, aztán egy hónap múlva találkozunk.
Plusz! Mostantól a főoldalon is el tudjátok mondani a véleményeteket a képregényekről. A nyíl segít, hol.
KapiPók
- Írta: HZs Múzeum
Sziasztok!
Múzeumunk ma a Semic-féle Csodálatos Pókember 10. számát mutatja be nektek, amiben a központi téme a relaxációs gyakorlatok lesznek.
Mint tudjátok, egy szuperhős életében kevés idő adatik meg a pihenésre. Különösen, ha a nappali civil élete mellett legalább három címben kell negyedére zsugorított időintervallumban küzdenie a gonosz, a becstelenség és a Justin Bieber-klipek ellen. Pókember sem kivétel, sőt, mivel a népszerűslge miatt a Marvel szerkesztősége egész bűnözőseregeket vett fel, hogy általuk minél több kalandba kényszerítsék Petert, így szegény falmászónak néha szemhunyásnyi ideje sem marad. Éppen ezért belekezd egy új, kísérleti módszerbe, a power walking (egyfajta intenzív, még nem kocogásba átforduló gyaloglásos edzési módszer) mintájára létrehozott power sleepingbe. Ami, mint a képen is látható, annyira jól megy neki, olyan erősen megtanult tőle pihenni, hogy fekvés közben még a levegő is izzik körülötte.
PLUSZ!
Silver, a 20 évvel később című fanképregény alkotója újabb röviddel jelentkezik nálunk, mely ezúttal a fantázia helyett sokkal inkább a valóságban gyökeredzik. Barátnőjével - aki a Hikari nicknevet használja - együtt rajzlapra vetették pár élményüket, melyet úgy gondoltak, most megosztanak a HZs olvasóival is. Fogadjátok szeretettel a művüket, melyet ezen a linken érhettek el.
A Kerekasztal Fantomja
- Írta: kit
Késelések és első Fantomról szóló sztorik után a mai alkalommal ismét egy nem szokványos történettel jelentkezünk, amit Zerit fordított nekünk Sir Fantom címmel, amely bizonyos szempontból a HálóZsákon már tavaly óta olvasható Merlin szeme sztori előzménye, így a téma rajongóinak előszeretettel ajánljuk. Mint ahogyan arról a cím is árulkodik, a valóságtól a megszokottnál jobban elrugaszkodott, mesebeli kalandokkal tarkított történet végén megtudhatjuk, hogyan lett hősünk (a huszonegyedik Fantom!) a Kerekasztal lovagja. Az sztorit Ulf Granberg írta és Jaime Vallvé illusztrálta. Külön köszönet külföldi illetőségű delboj barátunknak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a szkent. Jó szórakozást!> Aligha lett volna gondjuk ezzel úgy, hogy elfelejtettétek kitenni a cikket. És különben is, a szolgálati közlemények legalább informatívak. Plusz a hírképet lehet nyugodtan méretezni. :-) - talgaby
> Már méretezve volt. De kisebbre nem akartam, mert Fantomunk... hmm... meglehetősen félreérthető pózban térdel, és egy kevésbé részletgazdag képen még akármire is gondolhatnának az ide tévedők ;) (Micho) u.i. tényleg, miért nem tesszük kommentálhatóvá magukat a híreket is? Zozi...? 8)
Vissza... majdnem Ozba.
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Immáron harmadik éve, hogy a legismertebb amerikai tündérmese-birodalom atyjának, Lyman Frank Baumnak születési évfordulóján nekikezdünk az úriember egyik újabb történetének képregénybe öntött változatának. Bizony, az Oz, a nagy varázsló és az Oz csodás földje után belevágunk az Eric Shanower és Skottie Young által alkotott Ozma, Oz hercegnője-átiratba. (Sajna ez az utolsó év, amikor ezt zsinórban megtehettük.)
A mostani történet az utolsó, ami magyar olvasóknak még talán ismerős lehet, lévén ugyanezen a címen ez a könyv még megjelent kis hazánkban, a további részek azonban már nem. (És ez legalább hűen követi Szőllősy Klára eredeti fordítását.) Lehet, hogy nem ez a széria legkiemelkedőbb darabja (többnyire az Emerald City of Ozt tartják annak), ám a kiadási sorrendet tekintve ez lesz az első igazán fontos darab, amelynek eseményei nem csak a könyvön belül jelentősek, hanem nagyon, nagyon hosszú távra kihatnak hivatalosan elismert kanonikus történetfolyamra.
A Marvel-féle feldolgozás első számában rögtön régi ismerőst köszönhetünk, ugyanis visszatér Dorka, az első könyv főszereplője, aki most forgószél helyett a víz miatt kerül bajba - és egy újabb meseországba. Kalandjára ezúttal a sunyi kis dög Totó helyett (kár, hogy esélytelen eljutni odáig, amikor megértenétek, miért mondom ezt - bár szerencsére legalább a modern rebootban a szerző egyetértett ezzel a kijelentéssel) egy eléggé érdekes jellemvilágú tyúk, Bill(ina) kíséri el, aki a mostani könyv egyik legmeghatározóbb szereplője lesz egyben. A ma olvasható huszonkét oldalon a páros túlél egy tengeri vihart, rátalál egy ebédet termő ligetre és összefut a Kerekesekkel (akik itt egy picit gyerekbarátabbak, mint a '85-ös nemhivatalos mozis filmfolytatásban). És ez, ahogy mondani szokás, még csak a kaland kezdete számukra... és számunkra.
Ja, és új szavazás van a főoldalon a napi képregényekkel kapcsolatosan.
Plusz még hír, hogy hosszas kihagyás után ismét elérhető az átalakított (és személyes véleményem szerint a hat tonna JavaScriptől megszabadulva jóval felhasználóbarátabb és gyorsabb) Black Team Comics, vagyis BlaTeCo honlap.
A történet vége
- Írta: zozi56
A mai Prédikátorban olvashatjátok a Vadászok történet utolsó fejezetét - és utolsó fejezet lévén természetesen igen nagy izgalmak várnak rátok. Ebben a részben megtudhatjuk, hogy Cassidy önfeláldozása mihez is vezet pontosan, és még több derül ki Herr Starr indítékairól is. Hõseink is pengeélen táncolnak, lévén a Grál õrzõi nem ismerik Cass valódi kilétét - de ez csak idõ kérdése. Vajon mi történik, ha rájönnek az ír vámpír hazugságára? Mihez kezd Jesse és Tulip Starr két fogvatartott csatlósával? És vajon pontosan mi is az a Maszada nevû titokzatos hely...? Ha ez az ízelítõ nem lett volna elég, akkor annyit még el kell mondanom, hogy talán az egész sorozatban Jesse itt használja a legkegyetlenebbül a mindenható Szót - sosem felejtitek el, az biztos. Jó olvasást a Prédikátor 17. részéhez, a Zozi-Predash rovat két hét múlva tér vissza a Bûnbocsánat következõ részével.
Ultra Magnusz bekeményít
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Nagyon hosszú kihagyás után ma végre folytatjuk az IDW kiadó Transformers v2-es ongoing sorozatát, méghozzá a rég esedékes ötödik számmal. A kimaradások miértjeiről és hogyanjairól a fórumunk rendszeres látogatói már valószínűleg mind értesültek, így arra most nem térnék ki.
A mai fejezetre már annál inkább. Acélfej halálát kivizsgáló Ultra Magnusz meglepő dolgokkal szembesült a Földre érkezése után: Optimusz feladta magát, Űrdongó az Autobotok új vezére, és még Nagyágyú is összedolgozik az Álcákkal. Minthogy Magnusz nem hisz a hirtelen változásokban így Dongóval és csapatával a helyszínre indul, hogy elbeszélgessen egy kicsit a bolygó elhagyására törekvő társaikkal, mert ha valaki, hát ő már jól tudja, hogy Svindli az Svindli, és mindig sántikál valamiben. Természetesen ezúttal sem téved nagyot, és várakozásának megfelelően hamarosan színrelép valaki, aki cseppet sem rajong sem az Autobotokért, sem a helyszínre siető Égfigyelő ügynökökért...
Az ötödik szám magyar változata még mindig Elwood és Tyrant közös munkájaként készülhetett el. Jó szórakozást hozzá!
Hárman párban
- Írta: Farek
Jöjjön hát a Nyugati Parti Bosszúangyalok 2. sorozatának 11. része, és legyünk is túl rajta. Azért mondom ezt, mert igazából egy eléggé töltelék szám, aminek a sorozat későbbi részeiben nem is lesz emlékeim szerint folyománya (bármilyen ígéretesen is ér véget), illetve csak minimálisan viszi előbbre a történetet. Két dolog miatt viszont mégiscsak érdemes elolvasni: egyrészt megismerkedhetünk végre Seregély eredettörténetével, valamint kiderül – legalábbis számomra –, hogy Tony Stark nagy Star Trek rajongó. Az előbbi elég nyilvánvaló, a második nem annyira, bár így is eléggé az. Akinek mégsem, az jelezze a fórumon, elmagyarázom.
A történetről röviden: Seregély, mint ex-titkosügynök, feldúltan értesül arról, hogy volt munkahelyét csúnya vádakkal illetik a sajtóban. Ezért férjével és Vasemberrel együtt felkerekedik, és meglátogatják Fury-t és legényeit, ahol elég meleg fogadtatásban részesülnek. Ráadásul távozóban beléjük kötnek a Fegyvermesterek is, szóval hármójuknak elég mozgalmas ez a rész. Mi van még ezen kívül? Energikon tovább építgeti filmes karrierjét, Tigra féltékeny kiscicaként viselkedik, Pym pedig tovább nyomoz Pándémonium mester után. Nagyjából ennyi.
Remélem, azért még élvezni fogjátok a Hopkin és általam (meg persze az alkotók által) végzett munkát.