A rhodoszi kincs
- Írta: Micho
Mai frissítésünkben folytatódik a magyar kiadás, de ezúttal Galen nélkül... sajnos időhiányban szenved, és vissza kellett adnia Fantom-munkáit, reméljük, azért idővel utoléri magát és újra kísért majd bennünket. Ezúttal célirányosan "A rhodoszi kincs" című kalandot vettük elő, mivel egy soron következő honosítás előzménye lesz, így jó lesz tisztában lenni vele annak, aki már nem emlékszik rá egészen pontosan, mi történt benne. 1538-ban járunk, és az 1. Fantom (aki még egyáltalán nem tudja, hogy így hívják, vagy hogy egy 400 éves dinasztia ősapja válik belőle) már két éve időzik Bengália dzsungeleiben, és "A Bosszúálló" néven segíti az elesetteket. Honvágya egyre csak erősödik, amikor egyik éjjel álmában meglátogatja unokafivére, aki azt kéri tőle, szerezze vissza a becsületét, mivel árulás áldozata lett. Kit Walker felkerekedik, és hosszú útja Máltára vezet, ahol megtudja, milyen körülmények között hunyt el rokona. Megfogadja, hogy tisztázza Simon Walker nevét, és egyben teljesíti küldetését, hogy visszaszereze a Johannita Lovagrend elveszett kincsét a Barbár kalózok vezérétől, Szulimántól. Véleményem szerint az 1. Fantom egyik legérdekesebb kalandja ez, aki itt találkozik először a máltai lovagokkal, akikkel később közösen verik vissza a hódító török hordákat... de ez már egy későbbi történet, ami reményeink szerint egyszer még honosításra kerül. Legközelebb már a 2. Fantom lesz a főszereplő, akit a rend visszahív Máltára, mert szükség van a legendás álarcos lovagra. Az író a krónikás kalandok nagymestere, Norman Worker, és a rajzokat Kari Leppänen készítette, aki szintén otthonosan mozog a történelmi helyszínek és korabeli viseletek ábrázolásában. Jó olvasást kívánunk!
Ming-mángorlás
- Írta: talgaby
Egy hónap kihagyással ugyan - ami nem igazán tűnt fel a jelek szerint senkinek, még nekünk sem - befejezzük a még bőven tavaly elkezdett sci-fi minisorozatunkat, a Flash Gordon 2008-as remake-jét, amelyet az azóta onnan eltávozott DeMatteis által vezetett Ardden stúdió adott ki, és amelynek a második történetére azóta is türelmesen(?) várunk... de csak nem akar túljutni így, lassan fél év után sem azon az első számon. Na de ez a mostani füzet szempontjából lényegtelen.
Mert hát még egyelőre ott tartunk, hogy Flash és a társai, Zarkov professzor és Dale Arden, na meg Mongó változatos népei közül egy pár szövetséget kötött azzal a céllal, hogy véget vessen Ming, a bolygó nagyjára kiterjedő rémuralmának a fentebb nevezett diktátor folyamatos, hosszú távú, erőteljes és fokozott fizikai bántalmazása által, amelyet általános közakaratra és közfelkiáltással kiterjesztenének a zsarnok hűséges katonáira, bérenceire és a Teletubbiek-ra is (akik amúgy Ming gonosz tervének a részei, mely szerint előbb teljesen elpusztítja a földiek agysejtjeit, és így könnyebben tudna leigázni minket, de szerencsére Flash segít a bajban).
Ugyanakkor persze ezt a szép tervet akadályozza ama tény, hogy Ming tisztában van a szándékaikkal, és hasonló intenzív fizikai behatások és egy nagyobb népességre kiterjedő mészárlás által ellentételezné a személye ellen indított atrocitáskísérleteket. Amiből így, vegyítve, egy bazi nagy ramazuri keveredik ki, melynek a lényege az, hogy addig öljük a másikat, amíg vagy ő fogy el vagy mi. Ám akárcsak egy jó stratégiai (ami valójában taktikai, de már így terjedt el) játékban szokás, vannak itt mindkét oldalon hősi egységek, és mi is az ő történetüket követjük szemmel, szóval vár még ránk némi izgalmas kis Ming kontra... nos, mindenki más bunyó is, aminek a vége megfelelően klisés és mégis érdekes ahhoz, hogy fenntartson némi izgalmat a leendő folytatásra nézve, csak sajna, mint ahogy arról fentebb is szó volt, ez a folytatás nagyon nem akar érkezni mind a mai napig.
(Érdekes, mostanság ilyen pózoló csajos napokat tartunk hírkép-ügyileg.)
Mileenap
- Írta: talgaby
Mai képregényünk egyszerűen olyan remek hírképpel szolgált, hogy egy ilyen alkalmat nem lehetett kihagyni, ám hátulütője, hogy sokat kell írni mellé. Bár valahogy úgy érzem, ez nem fog gondot jelenteni.
A Malibu Comics által megjelentetett Mortal Kombat-képregényeknek volt egy érdekes kis alcsoportja, amik egy-egy karakterre koncentráltak. Akkoriban még nem nagyon létezett ilyesmi (mármint hogy egy egész csokor legyen egyszerre ilyenekből, egyrészes, önálló karakteres sztorik léteztek már addig is), de manapság már az ilyesmit leginkább spotlightoknak, vagy ahogy elwoodék a TransFormers esetében magyarították, reflektorfénybeneknek nevezzük. Az MK-füzetek közül kronológiailag az első a Kitana & Mileena címet viselő füzetecske.
A füzet több szempontból is különleges. Egyrészt ez az egyetlen olyan sztori, ami gyakorlatilag teljes egészében egy visszatekintés, bár van körülötte egy keret, amitől bele lehet szuszakolni a nagyobb történetfolyamba. Másrészt egyedül itt találkozhatunk olyan névvel a stáblistán, ami később is felbukkan még az amerikai képregényeknél. Greg Hornról van szó, aki amellett, hogy a gömbmellek (és ennélfogva az antigravitációsan visszahajló, tapadó felsőruházat) egyik legjelentősebb kortárs képviselője a mainstream képregényrajzolás terén, leginkább onnan ismert, hogy ő rajzolta a Marvelnél egy csomó, női főszereplős sorozat (köztük a nálunk is pár számmal magát képviselő Elektra, vagy a Ms. Marvel v2, esetleg a She-Hulk v2) borítóinak nagyját.
A történet, mint már feljebb említésre került, egy visszatekintés. Amivel szinte már korszakalkotó az MK-történetekben, hisz azt meséli el, hogy miként tett Shao Kahn szert a Külső Világ trónjára. Mivel ekkoriban még sehol sem volt Onaga, így az első filmből is ismert változat él még itt, miszerint a Külső Világ eredetileg Kitana szülőhazája, Édenia volt, a császár pedig Jerrod királytól bitorolta el a trónt. Amiben, mint most kiderül, nagyban segítsége volt a fővarázslója, Shang Tsung és egy földi klán is. De, ahogy mondani szokás, akit a részletek is érdekelnek, az csak a képregényben találja meg azokat.
Mortal-nap révén nem maradhat el a szokásos havi képregénycsík sem. Ismételten egy olyan jön soron, amelyet régebben meg lehetett találni az YBK oldalán. Reptile szösszeneteiről van szó, és aki eddig figyelemmel követte ezt a részleget, az már sejtheti, ez mit jelent: töméntelen mennyiségű szóviccet, a humor legszebb formáját. És ami még szebb: lesz majd ebből egy következő adag is.
Végezetül pedig (igen, sajna most sem lesz animációs film) a heti Shaolin Monks-frissítés legújabb, vagyis tizenegyedik epizódjában ellátogatunk az Élő Erdőbe, amelynek mélyén hőseink igen komoly hüllőkoncentrációra lelnek. Mielőtt azonban nekikezdhetnének a szaurinvadászatnak, át kell verekedniük magukat egy rakás zombin, életre kelt szobron és számtalan, számtalan húsevő fán is. Igazi kis piknik ez a számukra.
Szöszik és vörösök
- Írta: talgaby
Hétfői csajos részlegünkben most egy kicsit pihenni hagyjuk Selinát, hogy kiheverje azokat a megrázkódtatásokat, amik Frank Miller nem enyhén nőgyűlölő mentalitása miatt érték őt jó negyed évszázaddal ezelőtt. Sőt, egy időre elbúcsúzunk magától a fő DC-univerzumtól is, hogy átnyergeljünk a második kedvenc számú DC-világba, a leginkább Bruce Timm munkássága által felépített DC Animated Universe-be, vagy nagyon leegyszerűsítve, a DC rajzfilmes világába.
A mostani, amúgy háromrészes minisorozatunk főszereplője Gotham legdilinyósabb szöszkéje, a Joker barátnője, Harley Quinn, aki legjobb barátnőjével, Méregcsókkal együtt keveredik ezúttal mindenféle hajmeresztő kalandokba. Amúgy fentebb nevezett Méregcsók az, aki a hírképben is szerepel, valahogy Harley-val nem volt ilyen megfelelően előnyös és figyelemfelkeltő hírkép a mostani füzetben.
A minisorozat legelső számának története - ami amúgy ugyanúgy önálló sztorinak tekinthető, mint a majd soron következő kettő is - indításképp egy ritka, különleges növény körül forog kezdetben, amit hősnőink természetesen meg akarnak szerezni maguknak azzal a céllal, hogy Méregcsók botanikai és biogenetikai ismereteivel mindenféle nem túl kellemes mellékhatású vegyszereket nyerjenek ki belőle. És természetesen ennek a tervnek mindössze két akadályozó tényezője van. Az egyik Gotham legismertebb bőregere, aki, mint mindig, most is éppen jókor van jó (vagy hősnőink szempontjából kevésbé jó) helyen. A másik maga Harley, aki annak ellenére, hogy diplomás pszichiáter, mégis annyira tipikusan szöszke, hogy az már szinte önmagában felér egy szuperképességgel nála.
A kaland vége természetesen Arkham. Ahonnan, mint tudjuk, megközelítőleg naponta háromszor szöknek meg az elítéltek. Talán nem okoz túl nagy meglepetést, hogy Harley-ék is nemsokára felkerülnek erre a listára.
Vissza Ozba
- Írta: talgaby
A tavalyi esztendőhöz hasonlatos módon idén ismételten azzal ünnepeljük meg Lyman Frank Baum születésének évfordulóját, hogy belekezdünk leghíresebb műve, az Oz-sorozat egyik epizódjának kirakásába.
Az Oz-történetfolyam, mint tudjuk, az amerikai gyermekirodalom egyik legismertebb gyöngyszeme, ami annyira híres, hogy még itt, a Kárpát-medencében is alig akad valaki, aki ne hallott volna legalább az első részéről, a Wizard of Ozról (magyarul Oz, a nagy varázsló vagy Óz, a csodák csodája néven ismert), ami amúgy egy képregényes vonatkozással is bír, ugyanis ennek a műnek köszönhetően született meg Superman és Pókember első közös kalandja is (pirospont annak, aki megmondja, hogyan). Ám a legtöbb ember ismerete itt többnyire meg is szakad, ugyanis azzal már kevesen vannak tisztában, hogy az Oz-sorozat egy több tucat regényből álló folyam. Ebből a második, a Marvelous Land of Oz legfrissebb, Marvel-féle feldolgozása debütál most nálunk Oz csodás földje cím alatt.
Dorkától ugyan búcsút mondtunk - átmenetileg -, ám most sem maradunk gyermekkorú főszereplő nélkül. Bemutatkozik ugyanis Tip, az eleven kisfiú, akit egy vén varázslónő, a komisz Mombi nevelget Oz földjének északi országában, az előző könyvben még nem tárgyalt gilkinek földjére, ami a színskála bíbor részét jelképezi a birodalomban. Őt fogjuk elkísérni egy újabb kalandra, amibe aztán belevonjuk majd régi ismerőseinket, a Madárijesztőt és a Bádog Favágót is (kinek amúgy részben megismerjük majd a valódi nevét is) és még pár új szereplőt. Ám ahhoz, hogy elinduljon a kaland, még Tipnek ebben a füzetben megfelelő mértékben bajba is kell keverednie. Márpedig amikor egy nap Mombi elmegy, hogy a közeli városban vásároljon ezt-azt, nem kell sokat törnie Tipünknek a fejét ahhoz, hogy kitaláljon valamit, amivel aztán garantáltan kihúzza a gyufát kissé talán túl komisz nevelőjénél.
És a végére egy megjegyzés: habár, mint némi segítség után értesültem róla, a könyv megjelent magyarul Kalandok Oz birodalmában (vagy Kalandok a birodalomban, hogy még felismerhetetlenebb legyen) cím alatt - és ezen kívül a következő, az Ozma of Oz is létezik magyarul -, az első regény adaptációjával ellentétben ezúttal nem a hivatalos fordítás került feldolgozásra. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem sikerült időben megszerezni a könyvet, hogy felhasználhassam. A másik, hogy az idehaza megjelent három vagy négy Oz-regénynek eddig összesen hat különböző fordítója volt, és már a fülszövegek alapján látható, hogy hat különböző stílusban készültek a szövegek. Mivel a HálóZsákon az első történetnél a legelső, Szőllősy-féle változat került felhasználásra, így úgy döntöttem, a későbbi részeket annak szellemében és remélhetőleg stílusában, az ott megismert terminológia felhasználásával fogom prezentálni.
Az első találkozás
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
A sajnálatosan hosszúra nyúlt szünet után ma végre visszatérnek kedvenc alakváltóitok, méghozzá rögtön egy, a klasszikus Marvel-érát kiegészítő négyrészes miniben, amely nem mást regél majd el, mint a G.I.Joe és a Transformers első találkozását. Ez a történet már csak azért is kötelező jellegű olvasmány minden Tf-fannak, mert ennek során alakul át Űrdongó Aranybogárrá, ami, valljuk be, sokunk számára elég kuszának tűnő váltás volt a Marvel fősorozatában...
A G.I.Joe parancsot kapott egy új, különleges atomreaktor, az úgynevezett Alfa erőmű ünnepélyes felavatásának biztosítására. Az átadás azonban korántsem zajlik zökkenőmentesen, hisz egyszerre két csoport is célba veszi az objektumot: a Joe-k által már jól ismert Kobrák és a számukra addig még ismeretlen Álcák. A hab a tortán, hogy számukra minden alakváltó egykutya, így a helyszínre kiküldött Űrdongó nem kis felfordulást okoz megjelenésével. És míg a Joe-kat lefoglalják az Autobotok, azalatt a háttérben az álcák is megkezdik áldatlan ténykedésüket...
A bár a cikk az én szerzeményem, eme történet magyar változata még Elwood és Tyrant közös munkájaként született. Jó szórakozást hozzá!
Sarki fény!
- Írta: Farek
A Bosszú Angyalainak kalandjai folytatódnak a 256-os számban. Az Angyalok Vízió távozása után az előttük álló feladatokat veszik át, és próbálják tovább élni az életüket, ám mindeközben árgus szemek figyelik őket. Továbbá érkezik egy váratlan látogató is Herkuleshez, aki kicsit felforgatja az Angyalok életét, de nem annyira, mint egy rejtélyes segélyhívás. Az Angyalok így útra kelnek, hogy egy titokzatos hajóroncs nyomán eljussanak a Déli-sarkra, ahol egy rejtélyes történet során kibontakozik egy Terminus nevű veszedelem, ami vagy aki Ka-Zar és rejtett birodalma, Vadföld felé veszi az irányt. Közben a történet másik szálán tovább folytatódik Csodakapitány különleges utazása a galaxis legtávolibb sarkában, de ennek a vonalnak a befejezésére még várnunk kell egy kicsit. Higgyétek el, megéri majd…
A fordításért továbbra is én felelek, míg a beírásért Hopkint illeti a dicséret. Amit ki lehet fejezni az értékelőrendszer vagy a fórum használatával.
A mai nap másik újdonsága, hogy Ben Reilly elkészített egy leírást Asgardról és az isteneiről. Az első részt máris elolvashatjátok, megismerhetitek belőle Asgard, Odin, Bor, Thor és mások történetét.
Love Story
- Írta: zozi56
A Járőrszolgálat, a Cod-fok és 1776 után ma folytatjuk a négy héttel ezelőtt felfüggesztett Kate Somerset-sztorit. Valahol ott hagytuk abba, hogy miután a kis Kate-et a tizenhatodik Fantom kiszabadította a Singh Testvériség karmai közül, a lánynak nem igazán sikerült visszazökkennie a hétköznapokba, és maga is kalóznak állt Maddox kapitány oldalán. Ezt követően nem sokkal egy, a Singh kalózok elleni ütközet után a Vándorló Szellemet (aki a csata főszereplője volt) kegyelemből a tengerbe dobatta. Megszületett hát a Kalózkirálynő, akinek élete a mai részben gyökeres fordulatot vesz. A mai történet főszereplője (Kate mellett) már a tizenhetedik Fantom, aki a kalózok üldözése kapcsán persze összefut Somerset bandájával is... A mai szám ismét David Bishop és Cesar Spadari műve, a magyar verzióban pedig a megszokott (Galen, Micho, kit) trió működött közre. A képregény végén ismét jelentkezünk az enciklopédiánk egy darabkájával. Jó szórakozást!
Póklány problémái
- Írta: talgaby
Mai frissítésünkkel folytatjuk az aktuális Póklány-kötetünket. Melynek beírása még mindig Sepinek köszönhető. Ezen a szép, verőfényes, dögmeleg (legalábbis Pesten az), kvázi-nyári napon az ötvenötödik rész kerül terítékre, ami a Kígyó éve nevezetű sztorivonal második száma is egyben - az úgynevezett Quesada-korszaké, amikor már ezt a sorozatot is úgy írták, hogy alapvetően gyűjteményes köteteket tartottak szem előtt a sztori összerakásánál.
Mivel DeFalco régimódi íróként inkább a folyamatos történetszövés híve a hat füzetre bontással szemben, így ennél a sztorinál akadnak bizony dramaturgiai bakik, melybe ez a szám is beletartozik. Az előző rész eléggé felpörgetett kezdése után most alaposan visszafogjuk magunkat a cselekménnyel, legalábbis azzal a részével, ami a Kígyó Katonáit, ezeket a kedves, szerető egyéneket illeti. Sokkal inkább szétszóródik a mostani füzet, megosztjuk a figyelmünket May - az előző szám végén látott - érdekes húzása, sulis bajai, szüleinek gondjai, a Kígyók utáni nyomozás és maguk a Kígyó Katonái között, ami egy 22 oldalas füzet esetében bizony azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenre jut 2-3 oldal.
Ám hogy mégse érezze az ember, hogy az egész csak egy időhúzás lenne, DeFalco mester a jó öreg folytatásos trükkhöz nyúl, ami a képregények műfajára annyira jellemző, mégpedig a szép magyar szóval cliffhangernek nevezett eszközhöz. Mert ha ez nem egy izgalmas befejezés a mostani epizódnak hősünk számára, akkor erősen javasolt mindenkinek megnézni néhány epizódot az Adam West-féle, méltán becsült és szeretett Batman-sorozatból.
A végső összecsapás
- Írta: Aldarion
Negyedik hónapja követjük nyomon az Ultramarinok negyedik századának harcát az Espandort elözönló ork hordák ellen, így ma végre eljött a végső leszámolás ideje. Héraposz védői és az Ultrák vállvetve néznek szembe az ostromló idegenekkel és azok titkos fegyverével, a böszmeteggel. Az orkok sokan vannak, módszereik cseppet sem barátságosak, de az emberek küzdőszellemét nehéz megtörni, különösen, ha egy jól képzett káplán tartja bennük a lelket...
Learchus és katonái most lépnek utoljára pályára nálunk, ami azt jelenti, hogy jövő hónaptól a Boom! Studios újabb Warhammer-minije veszi kezdetét, méghozzá nem más, mint az Exterminatus, melyben az Ordo Maleus inkvizítora megpróbál választ találni a Kárhozat Hadjárat néhány megválaszolatlan kérdésére.
A mai fejezet magyar változatát én szállítottam. Jó szórakozást!