151. Nemi egyenjogúság, kiegészítés (Rynn-törvény):
Abban a szinte elképzelhetetlen esetben, ha a játék főhőse egy nő, búcsút inthetünk mindenféle lehetséges szerelmi szálnak. Már ha a boltosok folytonos arcátlan flörtölését nem vesszük annak.

152. A rivaldafény kisajátítása (Edea-szabály):
Ha egy szereplő előre kijelentetten csak egy bizonyos ideig csatlakozik a csapathoz, sokkal klasszabb lesz majd, mint az összes többi csapattag.

153. „Anyu, miért nem használsz egy Főnixtollat Aerisen?”:
Ne számíts arra, hogy a játék működési elvei alkalmazhatóak a „valódi” világban is.

154. A Gold Saucer-szabály:
A játék legerősebb fegyvereit/felszerelését/varázslatait kizárólag madárversenyek megnyerésével és hasonló fáradalmas tortúrák által szerezheted meg.

155. A gonosz lehet, hogy örökké él, de nem öregszik valami szépen:
Habár egész seregek és a világ leghatalmasabb varázslóinak szövetsége kellett ahhoz, hogy egy világpusztító háború keretében elzárják az ősi gonoszt, kiszabadulásakor egy viszonylag tapasztalatlan kalandorcsapat is könnyedén végleg elpusztíthatja.

156. Sepiroth emlékművének kibúvópontja:
Bármilyen gaztett megbocsátható – még ha egész országok is pusztultak ki miatta –, ha elég klassz vagy.

157. Az elkárhozott utópiák alapszabálya (Zeal-törvény):
Az összes ideálisnak tűnő utópiát valójában egy gonosz erő működteti, ennek következtében az a végzete, hogy egy nagy, látványos robbanásban lelje a végzetét.

158. A lelki tanácsadás szabálya:
A kaland utolsó harmadában a főhős elkövet valami ostobaságot, ami lelkileg teljesen összetöri. Emiatt aztán minden egyes élő csapattag részletesen feleleveníti neki, hogy mennyi mindent tanultak azóta, hogy csatlakoztak mellé. A főhős önbizalma ettől azonnal helyrejön.

159. A rossz jó, szivi!:
A hősök mindig nyugodt szívvel számíthatnak a jó szándékú vámpírok, vérfarkasok, sárkányok, tolvajok, démonok és láncfűrészes gyilkosok segítségére a világ megmentését célzó kalandjuk során. Ugyanakkor…

160. A jó rossz, szivi!:
Nem árt óvatosnak lenni a kedveskedő papokkal, hűséges tisztekkel és nagy átlagban bármilyen komolyabb hatalmi helyzetben lévő szereplővel szemben, aki önszántából felajánlja a segítségét. Különösen akkor, ha megmentették az életeteket is, és többször is tanúbizonyságot tettek a jóakaratukról…
Ilyenkor ugyanis titokban már a veszteteket készítik elő (már persze amikor be tudják ezt szorítani a szűkös időrendjükbe az országuk elárulása, a terroristaszervezetek támogatása a gyerekek nyalókáinak ellopása közé), és csak arra várnak, hogy a lehető legalkalmasabb pillanatban hátba döfjenek, kivéve, ha…

161. Leo tábornok kivétele:
A másik oldalnak dolgozó nemes és szimpatikus szereplők motiváció mindig tiszták. Persze őket meg túlságosan lefoglalja az, hogy elölről próbáljanak ledöfni ahhoz, hogy túlságosan örülhessetek ennek, szóval így is, úgy is csak rosszul jártok. Továbbá ennek a kategóriának a képviselői mindig áldozatul esnek a…

162. A hasznavehetetlen volt rosszfiú axiómája (Mullen tábornok törvénye):
Nem számít, mennyire kemények és legyőzhetetlenek a gonoszok csatlósai, amint átállnak a jók oldalára, kiderül, hogy valójában nem is annyira rosszarcok. Olyannyira, hogy a főgonosz ilyenkor két mozdulattal legyőzi őket.
Mielőtt azonban még megszánnád őket, hamar kiderül, hogy az utolsó pillanatban gyáván eliszkoltak, hogy inkább rátok sújtson le az ő árulásuk következménye.

163. A világ minden ideje… (Rinoa-törvény):
Hacsak nincs egy visszaszámláló a képernyő egyik sarkában, annyi időd van az összes sürgető feladatod teljesítésére, amennyit csak akarsz. Akkor is, ha adott feladat mondjuk az, hogy mentsd meg a halálos szakadék felett fél kézzel kapaszkodó csapattársadat.
Siess vagy lézengj, úgyse számít… mindig pont a legutolsó pillanatban érkezel meg.

164. Hölgyeké az elsőbbség, avagy Belleza szabálya:
Amikor a dolgok kezdenek rosszra fordulni, mindig a főgonosz vonzó női csatlósa hagyja el elsőként a süllyedő hajót és áll át a jók oldalára. Habár ez sem menti meg attól, hogy valamikor a játékot lezáró videó előtt hősiesen feláldozza magát a szerelméért – legyen az a főhős vagy a főgonosz.

165. Tűzben edződni (Cecil-szabály):
A sötét, komor és morózus szereplők végül egy hosszú, körülményes és félig-meddig spirituális kalandnak köszönhetően jóvátehetik minden bűnüket. Ezek a küldetések a teljesítésük alatt meglehetősen nehéznek tűnnek, de a legvégén kiderül, hogy a teljes összképet nézve meglehetősen túlértékeltek voltak.

166. A kulcsfontosságú tárgyak alapszabálya:
Sose adj, ajándékozz, rakj vagy kótyavetyélj el semmit, amit a játék kezdetén vagy a legelső városában szerzel vagy kapsz. Ez különösen érvényes mindenre, aminek látszólag nincs semmi gyakorlati haszna, ugyanis ekkor lép képbe a…

167. A fordított hasznavehetőség szabálya:
Minden egyes szerzett tárgynak megvan a maga haszna. És minél haszontalanabbnak vagy értéktelenebbnek tűnik valami, később kiderül, hogy annál nagyobb hatalommal bír. És minél hamarabb teszel szert adott tárgyra, annál később kell felhasználnod azt. Továbbá minél nagyobb idő telik el a tárgy megszerzése és használata között, annál nagyobb erő birtokában van.

168. Szép volt, Serge!:
Egyszer csak kiderül majd, hogy a játék első (minimum) hatvan százalékában valójában a gonosz erők mozgatták minden tetteiteket, és végig az ő érdekükben cselekedtetek. Extrém esetekben ez felmehet egészen 90%-ig is. Ez is csak azt mutatja, hogy mindenki sokkal jobban járt volna, ha szépen a feneketeken maradtok.

169. Gilligan észrevétele:
Bármely szereplő, aki amnéziában szenved, a játék vége előtt kigyógyul belőle. Habár többnyire egyikük sincs elragadtatva attól, amit ekkor megtud önmagáról

170. Luke, én vagyok a te fárasztó, agyonhasznált kliséd! (Lynx-szabály):
Ha bármiféle halvány utalás van arra, hogy X főellenfél valójában a főhős apja, akkor X főellenség biztosan a főhős apja.

171. Az apróbb kellemetlenségek világa:
A tömegpusztító járvány, gyilkos gáz, bolygóirtó meteor vagy bármely egyéb nagyméretű tömegkatasztrófa, ami milliókkal végzett szerte a világon, semmiféle hatással nem lesz a csapattagokra (és azok barátaira és családtagjaira), leszámítva esetleg azt, hogy később újra össze kell majd gyűjteni a társaságot.

172. Az arany chocobo alapszabálya:
Biztosan lehetőség nyílik legalább egyszer arra, hogy minden eddiginél tovább fejleszd a fegyvered vagy felruházd a hátasod azzal a képességgel, hogy bárhová eljuthasson vagy bármit megtehessen. Ennek megszerzésével sok-sok órát töltesz el, hogy aztán a játék maradékában pontosan egyszer használd ezt a tárgyat vagy képességet.

173. Az arany chocobo-szabály folyománya:
A legvégső fejlesztés varázsformulájára a játékban csak nagyon homályos utalásokat találsz. Elvégre ezért találták ki a húszdolcsis stratégiai útmutatókat.

174. Árukereskedelmi szabály:
Adott boltban található áruk minősége csakis attól függ, hogy milyen messze vannak a főellenség rejtekhelyétől. Nem számít, ha egy virágzó gazdaságú kereskedelmi központban kezdesz, akkor is az egész játék legrosszabb felszerelését árulják. Ezzel szemben a Gonosz erődjétől kőhajításnyira található, három lelket számláló falu egyetlen vályogboltja az egész bolygó leghatalmasabb fegyvereit tartja a polcokon.

175. Főkulcs-szabály:
Bármely zárt ajtó, amivel a főhős a kalandjai során szembekerül, a játék végére biztosan kinyílik.

176. „Látod, mindig a gonosz győz. Az ostoba jó pedig elbukik!”:
Ha a főellenségnek szüksége van tíz legendás medalionra a világ leigázásához, amiből kilenc már nálatok van, az összes csapattag kiemelten fontosnak tartja, hogy mind a kilencet magukkal kell vinniük a gonosz kastélyába ahhoz, hogy megszerezzék a legutolsót. Ahelyett, hogy elrejtenétek őket, és ezzel is keresztbe tegyetek a terveinek.
És amint beteszitek a lábatokat a főhadiszállásába, elrabolja az egyik csapattagot – többnyire a főhős szerelmét –, amivel arra kényszerít, hogy elcseréld az egész világot a barátod életéért.

177. Dark Helmet kiegészítése:
Amint átadtad a maradék medalionokat, ne hidd, hogy valóban visszakapod a szerelmedet/ barátodat/ testvéredet/ szülődet/ bármely egyéb véletlenszerű csapattagodat. Szívás!

178. Ez nem az én szakterületem, mondá Wernher von Braun:
Az összes űrállomás, repülő város, lebegő kontinens és minden egyéb hasonló garantáltan a földbe csapódik még a játék vége előtt.

179. A legjobb tervek is…:
A legvégső főellenség nagyszabású terve hiába okozná sokmillió ártatlan halálát, volt hozzá elengedhetetlen több kormány, államvezetés, hadsereg és teljes országnyi lakosság ügyes manipulációja, és kellett a kivitelezéséhez öttől ötezer évig terjedő időszak, a főhős akkor is kevesebb mint öt perc alatt előáll egy ötlettel, amivel egy csapásra tönkreteszi azt.

180. Pürrhoszi győzelem:
Mire összeszeded az összes szükséges felszerelést, megoldod mindenféle személyes gondodat és végre felkészülsz a végső csatára, hogy megmentsd a világot, annak kilenctizede addigra már úgyis elpusztult. De legalább a maradék tíz százalékát még megmentheted!

181. Költői ellenfelek alapszabálya (avagy a Kefka-törvény):
Minden ellenség hirtelen költővé, filozófussá és/vagy drámai színésszé változik, amikor
a) Először találkozik a főhőssel.
b) A győzelem küszöbén áll vagy végre minden készen van a tervéhez.
c) Hamarosan kezdetét veszi valami jelentős esemény a játékban.
d) Közvetlen a végső csata előtt.
e) Mielőtt meghalna, amikor is mindig elég nagylelkűnek érzik magát, hogy ellásson némi bölcsességgel arról, hogy élvezd ki addig az életet, amíg még megteheted.

182. Időkompresszió:
Ahogy egyre jobban közeleg a végső összecsapás, az események egyre zavarosabbá, megmagyarázhatatlanabbá és bonyolultabbakká válnak…
Mintha egy mindenek felett álló kozmikus forgatókönyvíró hirtelen észrevette volna, hogy közeleg a határidő, ezért a lehető leghamarabb összecsapta a sztori végét.

183. Adam Smith bosszúja:
A játék vége felé mindenhol a Legendás Hősökként tekintenek rátok, minden egyes megmaradt államvezető és befolyásos személy felsorakozik mögöttetek, ráadásul még a semmiből felbukkanó véletlenszerű járókelők is barátságosan hátba veregetnek benneteket, hogy kifejezzék szívből jövő jókívánságaikat.
Ugyanakkor még csak ne is reménykedjetek abban, hogy a boltosok bármekkora engedményt adnak, vagy akár ingyen átnyújtanak nektek egy létfontosságú felszerelési tárgyat a főgonosszal vívott végső csata előtt.

184. Adam Smith bosszújának folyománya:
Nem számít, mekkora pusztítás érte a kontinenst/bolygót/világegyetemet, akkor is akad egy boltos, aki túlélte a világvégét, és ott üldögél a főgonosz kastélyának ajtajában az egész játék legerősebb fegyverzetével a hóna alatt, mintha mi se történt volna.

185. A cselekmény hosszú karja:
Az összes rosszfiú – nem számít, milyen messzire próbáljon menekülni – a játék végére vagy minden kétséget kizáróan halott, vagy átállt a jó oldalra. Nincs köztes lehetőség.

186. Apokalipszis… valamikor nemsokára:
A mellékküldetések elvégzésére legalkalmasabb idő az, amikor egy hatalmas meteor lebeg a bolygó felett, egyértelműen arra várva, hogy becsapódjon és elpusztítsa az egész világot.

187. „Szóval, Andros, felfedted hát valódi alakod!”:
A legvégső főellenséget legalább kétszer kell megölnöd. Eleinte ugyanis egy hétköznapi személynek tűnik, akivel viszonylag könnyen végzel. Ám ekkor hirtelen a hős méretének legalább ötvenszeresére növekszik, és nagyságrendekkel keményebb ellenfélnek bizonyul.

188. Ezt kapd ki, Jézus!:
És hiába gyűritek le így is, még korántsem végeztetek. Csak ekkor változik át a végső alakjába, ami szinte biztosan valamilyen angyalszerű, szárnyas figura lesz, a háttérzene pedig mindig egy templomi orgona és egy kórus énekének modern keverékére vált.

189. A történet tanulsága (Ghaleon-szabály):
Az univerzum összes létező gondja megoldható azzal, hogy megkeressük a megfelelő hosszú hajú szépfiút, és a lelket is kiverjük belőle.

190. A Fegyverek törvénye:
Mindig akad egy rejtett főszörny, aki jóval nagyobb kihívást jelent, mint a főellenség legvégső, világpusztító forma. Szerencsére ez a lény sosem akarja felfedni magát, mert ha megtenné, akkor valószínűleg könnyűszerrel leigázhatná az egész világot.
Ugyanakkor teljesen mindegy, hogy milyen jutalmat kapsz a legyőzéséért, ugyanis ha egyszer végeztél vele, akkor onnan fogva már semmi sem veheti fel veled a küzdelmet.

191. A Legvégső szabály:
Bármi, ami az Ultima vagy Ultimate (Legvégső v. Leghatalmasabb) nevet viseli, nem az. Mindig akad valami a világon, ami még annál is hatalmasabb.

192. Ismerd a közönséged (Vyse-szabály):
A játék összes női karaktere ellenállhatatlanul vonzónak tartja a férfi főhőst.

Március. Jön a tavasz, nyílnak a virágok, és a cikk megírásának pillanatában mínusz kétezer fokban odakinn esik az eső. Ennek semmi köze sincs ugyan a 2010 márciusi amerikai képregényes toplistához, mivel azonban az roppantul unalmas lesz most, muszáj volt valamit írni ide, és a szokásosnál is jóval szubjektívebbre venni a hangvételt. De a lényeg:

A szokásos első helyezettünk az utolsó részéhez érkezett, és a finálé a jelek szerint kicsit több ember érdeklődését vonta magára, mert plusz ötezerrel, összesen 135e-n végzett. De a második helyezett Siege is ennyit erősödött, és a természetesen még mindig magasan álló Green Lantern v4 is picit visszább jött, de még így se sikerült visszakapaszkodnia 100e fölé. Sőt, a GL v4 után erős csökkenés tapasztalható az eladott példányszámokban, a még mindig zseniális Batman & Robin például már alig 85e-n áll, a GL Corps v2 pedig lement bőven 80e alá. De még így is megveri a Bendisvengerseket, amik kart karba öltve ücsörögnek a 6-7. helyen, miközben a Dark Avengers azon gondolkozik, hogy mitől is zuhan ennyire az olvasottsága, amikor a többi Siege-hez kapcsolódó sorozat márciusban vagy erősített egy picit, vagy teljesen stagnál, egyedül ő és a Thor mentek lejjebb.
Ráadásul nem egyedül angyalkodnak, mert alig egy ezressel lemaradva ott van az Ultimate-univerzum legnagyobb sorscsapásának (nemzetközi körözvényeken és a legtitkosabb szekták gyűlésein csak Jeph Loeb néven suttogják) legfrissebb sorozata, az Ultimate Comics New Ultimates (csak úgy kimondatja magát ez a dallamos cím, mi... szinte látom, egy újságosnál hogy pillognának idehaza, ha kérnék egy áltimétkomiksznyúáltimétszet...), ami majd természetesen a második számra ugyanúgy össze fog zuhanni, mint a többi új Ultimate-sorozaté, most viszont mindenki örülhet vagy retteghet az erős nyitástól.
Mert a hetvenegyezer bizony most marha erősnek számít. A tizedik helyen álló sorozat, a Jaj-segítség-Quesada-megint-előállt-egy-ötlettel-és-most-meg-is-akarja-írni-belém - a fentebb említett szekták legbelsőbb köreinek legbeavatottabbjai merik már csak Amazing Spider-Mannek nevezni őt hangosan anélkül, hogy a gondolattól eliszonyodván ne kezdjenek ámokot futni - 623. része 66e-n örömködik, ám pusztán azért, mert valami ok miatt most a sorozat úgy döntött, szerez plusz tízezer olvasót csak úgy a nagy semmiből. Az ASM eladásainak görbéjéből jósolni lassan olyan lesz, mint előre meghatározni, melyik társasági összejövetelen fogja legközelebb riogatni a jónépet egy hirtelen jött Kiszel Tünde. Bár a későbbi adatok alapján, ha jól sejtem, ez egy nagyobb sztori első száma lehetett (őszinte leszek, pár hónapja akkora traumát okozott Joe Kelly... nevezzük írásának... a sorozatban, hogy azóta majdnem jobban kerülöm, mint a Vörös Veszedelmet). Ó, és amúgy a kimaradt kilencedik hely az Uncanny X-Mené. Ami azért lényeges, mert rögtön a 11. helyen ott a Second Coming, ami bizony a Messiás-trilógia utolsó felvonását készíti elő, szóval az X-fanok kezdhetik készíteni a pattogatott kukoricát, mert az eddigiek alapján még mindig ez az egyetlen részleg a Marvelnél ahol egy nagy eseménytől az ember nem érez ellenállhatatlan késztetést az olvasása után, hogy vindieselesítse önmagát hajszálai módszeres kitépkedésével.
A hónap maradék négy ASM-je - és igen, valamiért most ötöt adtak ki, mintha sietniük kellene valahova, és nem jönne másik tíz Pókember-ongoing - gyönyörűen esett lefelé, hogy a végén visszaálljon a februári 53e-s szint. Így látatlanban tisztára olyan, mintha megint Guggenheim írt volna valamit, hogy aztán a visszatérő olvasók egy halálsikoly közepette és kereszteket vetve távolodjon el a sztori maradékától. A köztes helyeket a még mindig zuhanó Thor, a DC második legjobb ongoingjává erősödött Batman – melyet szerencsére elvettek egy ideje Winicktől, és a R.I.P. rajzolója, Tony Salvador Daniel írja, némileg jobban, mint az elég sótlan Battle for the Cowl-t -, a meghatározhatatlanul teljesítő Captain America igen-végre-tényleg-folytatódom-miután-egy-évet-vártunk-arra-a-szerencsétlen-Rebonraadik száma és a nagyon sok csúszással kijött Ultimate Avengers foglalja el. Plusz egy Justice League of America v4...

Itt álljunk meg egy picit.
Bár volt egy elég hosszú kitérője, de amikor létrehozták a JLA-címet még a hatvanas években, az volt a célja, hogy ez legyen a DC nagyágyúja, a sorozat, ami mindent ver. Ez a v1 idején – 1960. és 1987. között - többé-kevésbé igaz is volt. Aztán áttértünk egy olyan szériára, ami az ismeretlenebb karakterekkel foglalkozott, ám az írójának, Keith Ian Giffennek hála az egyik legelismertebb csapatképregény lett. A sorozat eladásai azonban a kilencvenes években esni kezdtek, ráadásul ekkor már rengeteg testvérszéria is ment, egyre langyosabb sikerrel, így a a szerkesztőség kicsit megunta ezt az egészet, és egyberántották az egészet, felkérték Grant Morrisont, és ezzel úgy aládurrantottak a DC-nek, hogy egyes hatásait még így, másfél évtized után is érezni.
(Közbevetés a közbevetésben: Az első sorozat címe Justice League of America volt, ezt követte a Krízis után a Justice League International, amit aztán átneveztek Justice League Americára – igen, „of” nélkül –, a következő sorozat viszont simán csak „JLA” volt, hogy aztán a 2006-os megint Justice League of America legyen, ami elméletben egy v2-es jelölést jelentene, és használják is így. Viszont a második sorozat miatt elterjedt és általam is használt a sorozatok nemes egyszerűséggel JLA v1/v2/v3/v4-es jelölése. Zavarkeltő gubanc feloldását célzó közbevetésünk vége.)
A következő cirka 5-6 évben ez volt a DC zászlóvivője, a sorozat, amivel megpróbáltak még konkurálni az X-Men sikerével is, bár általában nem túl nagy sikerrel. Ennek ellenére a DC-n belül mindig is elég szép helyen állt.
És itt van a másik oldalon James Dale Robinson. Igaz ugyan, hogy ő jóformán egyetlen sorozattal szerezte meg a hírnevét, a Starmannel, ám azt a címet nem egy kritikus minden idők legjobb szuperhős-sorozatának titulálja, a gyűjteményes kötetei hatalmas példányszámban kelnek el. A mérleg másik oldala viszont a Justice League: Cry for Justice. Ami csak a felvezetője volt annak a ténynek, hogy Robinson átvette a JLA v4-et. Az a Robinson, ha hozzátehetem, aki a hetvenezres Superman-címekből képes volt harmincezres sorozatokat csinálni fél év alatt.

Mindezt azért hoztam most elő, hogy kicsit elgondolkodjak, pontosan miért is volt remek ötlet ennek az embernek a kezébe adni egy amúgy is halódó sorozatot, aminek a minőségét folyamatosan visszahúzta, sőt, néhol tönkretette, hogy a szerencsére már leköszönt DC-főszerkesztő, Dan DiDio gyakorlatilag semmi teret nem hagyott az íróknak, és végig beledirigált mindenbe. Amivel amúgy azt érte el, hogy a JLA a neve ellenére is egy felső-középkategóriás cím volt csak, Robinson viszont három füzet alatt eddig elűzte az olvasók egyharmadát. Három füzet alatt. Már a lesüllyedt Pókember is jobb nála. Az egyre rosszabb Thor jobb nála. A lezuhant Captain America jobb nála. És nem sok választotta el attól, hogy egy Dynamite-füzet jobb legyen nála. Ugyanis...
A lista 20. helyén egy érdekes példány található, a Dynamite által megjelentetett Green Hornet (gyűjtő lelkületűek számára: a v4-es széria) első száma, amelyet Kevin Smith írt, és amelyben a végül elutasított forgatókönyvét adja ki ilyen formában. A füzet megközelítőleg hatvanféle variáns borítóval jött ki, plusz ezeknek a negatív és vázlat-változataival, amely kunszt az író nevével párosulva egy kedves 54e-s végeredményt hozott, amivel közel 8e példányt vert arra a Buffy Season Eightre, ami általában a legjobb nem-Marvel/DC-s sorozat díját szokta elnyerni minden egyes hónapban. A top25 maradék helyein pedig végül aprócska, de jó hír, hogy a Marvel Nevén Nem Nevezett Sorozata ha csak kicsit is, de esett, ami ellentmond a lista általános tendenciájának (most a stagnálás volt a menő márciusban).

És most a középrészleg... Az igazat megvallva a 15. hely óta már a középrészlegben vagyunk, mert hiába voltak fentebb gyönyörű 90-150-es indexek, ha egyszer az alapsorozat, a Batman is 61e-n áll, és 50e környékén már ott a középkategória. Mindenesetre ez a részleg márciusban gyakorlatilag elviszi a lista tetemes részét, és elmegy a 86. helyig. És ebbe a hetvenpár helybe belezsúfolódik a két nagy sorozatainak kétharmada, némelyik nem is egy füzettel, és mindegyik gyakorlatilag változatlan eladásokkal. Van itt még mindig rémesen rosszul álló Fantastic Four, egy rakás, de továbbra is lefelé haladó Deadpool - immáron négy ongoinggal -, egy rakás Fall of the Hulks-tie-in, amikben közös, hogy a számok alapján a kutyának se kellenek... de lényegében az egész lista innentől eléggé unalmas. Szóval most a részekre bontás helyett sorrendben megpróbálok csipegetni érdekesebbeket, ha vannak.

A legelső Image-cím a hónapban a Walking Dead első száma. Ez a fura kijelentés azt takarja, hogy miután a DC két alkiadója valamiért elkezdte megjelentetni a legendás sorozataik legelső számát némi bónuszanyaggal - amely bónuszanyag gyakorlatilag egy hatalmas reklám, hogy szerintük mit kellene megvenni könyv formájában - az Image a régi gyökerekhez visszatérve rögtön fogta magát, és ellopta az ötletet. Így jelent meg ez a kiadvány is, amely vevőcsalogató értékét növelte az egyetlen dolláros borítóára. A kiadvány lényege attól még ugyanaz: "Légyszi vedd meg a Walking Deadet tpb-ben, HC-ben, omnibusban és compendiumban, sőt, ha lehet, mindegyikben egyszerre!" Viszont annyira rágyúrtak erre az egy kiadványra, hogy közben a Dynamite jött be a következő két "kicsis" helyre a szokásos Boys-zal, és egy Green Hornet-minivel, a Year One-nal. Eztán jön csak megint az Image a de-rég-loptunk-a-Marveltől-hát-gyorsan-visszaszokunk-rá hatodik füzetével, hogy aztán a Spawn 196. részének eladásait tekintve hangosan felröhöghessenek, amint a Todd McFarlane által megint tönkretett, és ismét faképnél hagyott sorozat csak egy hajszállal maradt le az új Pókember-ongoing, a Peter Parker első részétől. Kevésbé jó hír viszont a Girl Comics... erről is egy kis kitérő.

A Marvelnél valaki úgy gondolta, milyen jó fejek lesznek, és hagyják, hogy a női képregényalkotók is teret nyerjenek, hát csináltak nekik egy kiadványt, amit elkereszteltek Girl Comicsnak. Az ötletből sütő sovinizmus hímnemű létemre is kis híján ösztrogénvihart keltett bennem, ami már biológiailag is érdekes lett volna. Nem elég, hogy úgy tesznek, mintha a női alkotók nem lennének elég jók ahhoz, hogy akármilyen más címben megállják a helyüket, és csak ilyen antológiákra fussa nekik, voltak olyan kedvesek, hogy még egy dollárral megemelték az árát, és öt dolcsiért árulták. Amitől természetesen az első szám 13e-n indított. Szóval most nem elég, hogy képesek lesznek számokkal dobálódzva bizonyítani, hogy a női alkotók nem hoznak annyit, még ők vigyoroghatnak, hogy márpedig milyen felvilágosultak és előzékenyek voltak ezzel a nagylelkű kezdeményezéssel. De kis megjegyzés a végére... a DC-nél az egyik közönségkedvenc író, Gail Simone, egy nő. A Y, the last man rajzolója, azé a sorozaté, ami szó szerint milliókat hoz  a könyvesboltokban, szintén egy nő. És a DC-nél nem külön antológiákba rakják őket, hogy nesztek, ide írjatok.
És mindez azért fura, mert annál a DC-nél van ez a nagy emancipáció, ahová Frank Miller ír manapság, akinél nagyobb nőgyűlölő írót rég nem hordott a hátán a Föld...
De ezek után nem csodálom, hogy a Breaking into Comics the Marvel Way (Hogyan törjünk be a képregényiparba a Marvel-módszerrel) c. kiadvány elhasalt a piacon, amikor a cég eléggé szépen sugározza a "majd mi megmondjuk, hogy elég jó vagy-e ahhoz, hogy egyáltalán rád vessük csak hímneműeket látó, úri tekintetünk" mentalitást.


A füzetekkel ellentétben a könyvpiacon eléggé pangott minden. A februári második helyezett Kick-Ass premiere HC a visszaesése ellenére az élen végzett, egyedül a Buffy hatos tpb-je tartotta vele a lépést. De például az Image McFarlane-jött-látott-és-megint-ellopta-Venomot sorozatának első kötete hiába megy mindössze tíz dolcsin, ami a fele annak, amennyibe a többi ekkora kötet kerül, a kutyának se kellett. Vagyis van még remény, hogy a sok-sok milliós Észak-Amerikában tényleg csak 20e agyilag sérült ember van, aki ezért hajlandó és akar is pénzt kiadni. Ami viszont már kevésbé jó hír, hogy a Planetary utolsó HC-ja is ugyanilyen gyengén teljesített.
Viszont kijött tpb-ként is a Heart of Hush, aki szereti a Denevérembert, annak feltétlen javasolt a beszerzése, az egyik, ha nem a legjobb Hush-sztori olvasható benne. Ám akad itt még újabb kiadást megélt Walking Dead első tpb, egy új Showcase (benne a World's Finest, egy elég vegyes, de szórakoztató antológia a hőskorból), a Steve Ditko-féle klasszikus Creeper, digitálisan felújítva (és jó drágán); egy marha nagy Chobits-gyűjtemény (amitől most a fejembe szorult a belőle készült sorozat főcímdala), de a Viz Media is egy kicsit belendült - vagy megkergült, nézőpont kérdése - mert elég szép kihagyás után kijött zsinórban öt újabb kötetnyi One Piece-szel, amik szépen körbelövöldözték a listán a teljes Peanuts- (vagy ahogy idehaza ismerik: Snoopy-)gyűjtemény 13. kötetét, az 1975-76-os csíkokat egybegyűjtő könyvet.


A számok bűvöletében élve az öt megjelenési nap jót tett a hónapnak, mert tavaly ilyenkorhoz képest teljes 20%-kal nőttek a bevételek, amik még a kötetek 10%-os esése mellett is összesen  +11%-os mérleget adtak márciusra. Ezzel pedig annyira beerősített a piac, hogy teljesen eltüntette a január-februári kisebb visszaesést, így a tavalyihoz képest az első negyedév egy +2%-os növekedéssel zárhatott, amit persze segített, hogy csak a füzetek egyedül 6%-ot erősödtek 2009 első negyedéhez képest (a kötetek viszont 8%-ot estek). Ugyanakkor ehhez két dolgot kell hozzátenni:
2009 eleje volt a válságot leginkább megérző periódus, így azt nem volt nehéz túlszárnyalni, bár maga a tény, hogy sikerült, már ad némi okot a bizakodásra.
Egyre több cím ára megy fel négy dollárra, a lista elejéről már csak a Batman&Robin, a GL-ek és az ASM van a régi, három dolcsis áron, és utánuk nagyon sok emelt árú sorozat érkezik. Ugyanakkor az, hogy 10 éves viszonylatban nézve a példányszámok erősödtek, ha csak egy picit is, talán végre azt jelenti, hogy a képregénypiac kezd megint talpra állni és növekedésnek indulni. A következő negyedév alakulása elég tanulságos lehet majd ebből a szempontból.

És hogy a kiadók miként osztoznak ezen:
A Marvel tovább erősödött, jelenleg egyre közelebb állnak hozzá, hogy ők uralják az eladott példányszámok felét a piacon. Bár a bevételük nem sokat nőtt, de a 47/42%-os arány így is szép növekedést jelent számukra. Ennek leginkább viszont a DC itta meg a levét, ami tovább esett, 30/27%-ra, ami 4/4%-os csökkenést jelent nekik.
Az alsóházban tovább megy a pofozkodás a dobogóért, amit most nem kis meglepetésre az IDW szerzett meg, ami ugyan egyetlen komoly címet se tudott felmutatni, de annyi kisebbet adtak ki, hogy azok elegendőek voltak egy 3,6/4%-os részesedésre. A februári harmadik Dark Horse-nak ugyan ez fájhatott, ám az a tény, hogy ennek ellenére megőrizték az arányaikat, már nem annyira. A Dynamite-nak csak az ötödik helyre volt jó a Green Hornet-dömping, de a +1/1,5%-os erősödés biztos nem fájt nekik, mint ahogy az Image se sírhatott a fél/fél százalékos visszaeséstől, ami kb. az Image United megjelenésének hiányát takarta csak. A Boom! Studios ellenben a tavaly év végi hirtelen beerősödés után teljesen visszaesett, két-két százalék alatt van immár.
De vesztes még az Archie is, amit megelőzött egy eddig nem nagyon említett független kiadó, a Zenescope, aminek a legismertebb kiadványai talán a Grimm Fairy Tales-sorozat és jövevénycímei. A mangakiadók is visszaszorultak, de mellettük a legjobban a Wizard ment lejjebb, mert még a pindurka Aspen és az Avatar is előtte végeztek a maguk fél/fél százalékaival.

És az elmaradhatatlan linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet

101. A hasznos hiszékenység törvénye:
Ha bárki egy teljesen nevetséges állítással lép oda eléd – teszem azt, hogy ő nem egy macska, hanem valójában egy vörös sárkány – három esetből kétszer az igazat mondja. Ezért érdemes mindenkinek hinni, akivel csak találkozol, jó eséllyel később még kifizetődik.

102. A kifordítottság elve:
Ha bizonytalan vagy abban, hogy mit kellene tenned, kérdezd meg a környező lakosokat. Azok vagy siettetnek, hogy csinálj meg valamit – mely esetben azon nyomban meg kell tenned azt; vagy mindent megtesznek azért, hogy lebeszéljenek egy bizonyos cselekedetről – mely esetben azon nyomban meg kell tenned azt.

103. A halálközeli tudattágítás élménye (Fei-szabály):
Ha egy küzdelem során semmilyen fegyveretek vagy tudásotok nem elég ahhoz, hogy egyáltalán megsebezzétek az aktuális főszörnyet, akkor biztos lehetsz abban, hogy egy láthatatlan időzítő leteltével az egyik csapattag hirtelen megvilágosodik, és szert tesz egy olyan képességre, amivel két másodperc alatt fasírtot csinál az ellenségből.

104. Wutai-szabály:
A legtöbb RPG-ben – játszódjanak azok bármilyen környezetben – található egy, a feudális Japánról mintázott terület. És ez a pagodákkal, kegyhelyekkel, sógunokkal és szusival teli földdarab az adott világ kizárólagos szamuráj- és nindzsaexportőre.

105. A baka-törvény:
A Gonosz Birodalomnak dolgozó katonák kivétel nélkül faragatlanok, lusták, kétbalkezesek és nyúlszívűek. A Hősies ellenállás tagjai pedig az utolsó emberig harmatgyengék és képzetlenek, akiket az ellenség a legelső pillanatokban mind egy szálig elintéz.

106. A csapdák törvénye:
Bármilyen nyilvánvaló is legyen egy csapda, addig nem fejezheted be a játékot, amíg bele nem estél.

107. A fák napjának szabálya:
A játék egy pontján el kell beszélgetned egy fával, és követned kell az utasításait.

108. A Klub első szabálya, hogy…:
Ha az utad során bármikor említést tesznek neked egy harci tornáról, a játék folyamán kénytelen leszel megnyerni azt.

109. A láthatatlan bürokrácia törvénye:
A királyi családot, annak cselszövő tanácsadóját és a pincében bütykölő házi tudóst leszámítva az utad során – néhány őrön és a konyhaszemélyzeten kívül – egyetlen közalkalmazottba se fogsz botlani.

110. Az automatizálás csodája:
Ehhez hasonlóan akárhány gyárba tévedj be, ott legfeljebb pár kósza őr képviseli az emberi életet. Munkásoknak, karbantartóknak nyomát sem láthatod.

111. A kényelmes régészet törvénye:
Bármilyen ősi gépezetre bukkanjatok, az tökéletesen működőképes állapotban lesz, és a későbbiekben sem romlik el. Nem számít, hogy a körülötte elterelő város elsüllyedt, összeomlott, felrobbant vagy a földdel vált egyenlővé, maga az eszköz olyan lesz, mintha frissen építették volna.
Sajnálatos folyomány, hogy ez érvényes az ősi őrökre és védelmi gépezetekre, akik nem néznék jó szemmel, hogy lelépnétek a romváros minden kincsével a zsebetekben.

112. Ezek se olyanok már, mint régen (Cid törvénye):
A modern gépezetek ezzel szemben folyton-folyvást a legrosszabb pillanatban mondják be az unalmast: például amikor már csak egyetlen lövésre volna szükség az óriási ágyúból, hogy legyőzhesd a nagy szörnyet.

113. Gondoljon ide egy megfelelő transzvesztita viccet (avagy a Cloud kisasszony-szabály):
Ha a férfi főhősnek valamiért lánynak kell öltöznie, mindenki sokkal vonzóbbnak tartja egy „valódi” lánynál. Ezzel szemben, ha a női főhős férfinak adja ki magát, mindenki azon nyomban felismeri… kivéve a főhőst és a legfőbb ellenséget.

114. Helyet! Helyet!:
A városokban mindig több lakó van, mint ahány ház. A település nagy részét ugyanis a boltok, templomok, kocsmák, titkos átjárók, fogadók és a város leggazdagabb emberének kúriája foglalja el.

115. A tudományos időzítés törvénye:
Ha a főhősnek szüksége lesz egy éppen feltalálás alatt álló szerkezetre, kiderül, hogy a világ egyik zugában valaki már az egész életét annak a bizonyos eszköznek a kifejlesztésére szentelte, és többnyire már csak egyetlen kulcsfontosságú komponensre van szüksége hozzá, ami persze egy szörnyektől nyüzsgő tömlöc legmélyén található.

116. Megfelelően kell körbejárni:
Ha bármikor utadba akad valaki egy településen, aki egy bizonyos, látszólag hétköznapi tárgyért (ami lehet egy darab szappan vagy egy matrac) cserébe megosztana veled egy létfontosságú tárgyat/információt, készülj fel arra, hogy az elkövetkezendő legalább fél órát ennek a tárgynak a felkajtatásával töltöd, miközben egyre hajmeresztőbb csereüzleteket kötsz városszerte.

117. Sok beszédnek sok az alja-szabály:
Az RPG-k világában a diplomácia teljesen hasztalan. Minden egyes béketárgyalás, fegyverszünet és hasonló ajánlat valójában csak egy álca, amivel csak el akarják hitetni a hiszékeny jókkal, hogy vége a háborúnak. Vagy arra használják, hogy agymossák a világ vezetőit.

118. Hagyj fel az életeddel (Setzer-szabály):
Nem számít, milyen izgalmas, cselekménydús életet élt egy szereplő a csapathoz való csatlakozása előtt, amint bevettétek, tökéletesen megelégszik azzal, hogy egy léghajón ücsörögjön egész nap, amíg szükségetek nem lesz rá.

119. Ne tűnj ki:
Ha egy helybéli szokatlan öltözéket visel vagy bármely más módon kitűnik a többiek közül, akkor:
— Csatlakozik a csapathoz, amint teljesítettek egy feladatot a számára.
— Az ellenség szolgálatában áll.
— Összebarátkozik a csapat egyik nőtagjával, hogy aztán az ellenség azon nyomban elrabolja és túszul ejtse.

120.Kicsi Némó-szabály:
Ha az egyik karakter álmodik valamiről, akkor az vagy egy 100%-osan pontos múltbéli emlék, vagy egy távoli, éppen zajló esemény 100%-osan pontos látomása, vagy egy 100%-osan pontos jóslat – vagy ezek bármilyen tetszőleges kombinációja.

121. Gyermekvédelmi szabály (avagy Rydia törvénye):
A 12 évesnél fiatalabb gyermekek ellenállnak a halálnak. Olyan kataklizmákat élnek túl, gyakran egyetlen karcolás nélkül, ami több száz felnőtt ember vesztét okozta. Amennyiben az említett szerencsétlenség árvává teszi a gyermeket, további védelemben fog részesülni.

122. Az eltűnt mester hipotézise:
Majdnem mindegyik erőember egyetlen idős mestertől tanulta minden harcművészeti ismeretét. Említett mester időközben azonban vagy átállt a gonoszokhoz, vagy megölték, vagy rejtélyes körülmények között nyoma veszett.

123. Az eltűnt mester hipotézisének folyománya (Sabin-szabály):
Ha a fentebbi szabályban említett mester eltűnt, akkor biztosan találkoztok vele az út során. Ekkor kihívja a tanítványát, hogy legvégül megmutassa neki azt az egyetlen, ősi, csakis általa ismert technikát, melyet a kiképzés során végig elhallgatott előle.

124. Godzsira-axióma:
A városokat romba dönteni képes óriási szörnyetegek a következő tulajdonságokkal bírnak:
— Alacsony intelligencia
— Mérhetetlen fizikai erő
— Távolsági támadások
— Gigantikus karmok és agyarak, amik feltételezhetőleg más óriásszörnyek felfalására használatosak
— Sérülékenyek egy náluk tízezerszer kisebb fegyverrel szemben
— Ökológiailag roppant érzékenyek

125. „Te sem tudtál aludni, mi?”:
Ha bármely karakter belefut egy másik olyan szereplőbe, aki éjszaka egyedül áll a holdfény alatt, akkor azok ketten óhatatlanul egymásba szeretnek.

126. Az abszolút hatalom abszolút módon ront meg, avagy az Athena-szabály:
Ha egy jófiú/lány valami okból kifolyólag átcsábul a sötét oldalra, az átállás pillanatában olyan mérhetetlen erőtartalékokat fedez fel önmagában, amellyel egyetlen intésével elsöpörheti az egész csapatot.

127. Minden megbocsátható (Nash szabálya):
Ám ha a csapat egyik garantáltan megbízható tagja fordul szembe veletek, akkor az szinte szóra sem érdemes. Úgyis visszajön majd, miután végzett a rejtélyes különfeladatával/amnéziájával/agymosásával, aminek következtében a csapat összes mindenható, misztikus tárgyát odaadta valakinek.

128. Az öltözködés első szabálya:
Minden egyes szereplő egyetlen öltözetet visel, ami az egész játék során egyszer sem változik. Kivéve, amikor az ellenség katonáinak öltöznek, hogy beosonjanak a titkos bázisba.

129. Az öltözködés második szabálya:
Minden egyes szereplő ruhája, legyen az bármilyen hivalkodó, bonyolult vagy egyszerűen különös, tökéletesen alkalmas hegymászásra, sivatagi vándorutakra és a csatornában való mászkálásra. És még azután is kifogástalan állapotban lesz, hogy közvetlen ezek után az adott szereplő a király elé megy kihallgatásra.

130. Az öltözködés harmadik szabálya:
Minden futurisztikus környezetben a női katonák és különleges ügynökök egyenruhájának elengedhetetlen tartozéka a miniszoknya és a térdharisnya. A férfiakénak pedig egy hatalmas és különösen nevetséges kalap.

131. A politika első szabálya (avagy a Kancellár-törvény):
Minden uralkodó legfőbb tanácsadója már évek óta szövögeti a hatalom átvételéről szóló terveit. És az időzítés csodájának hála a csapat mindig a puccs kezdőpillanatában lép be a trónterembe.

132. A politika második szabálya (avagy a Bűnbak-alapelv):
Ha a tanácsadó a gonosz uralkodó egyik embere, akkor ő legalább annyira gonosz, ha nem még jobban, mint az ura, és jó eséllyel ő a legvégső főellenség (ld. a Hamis befejezés szabályát). Amennyiben a jó király tanácsadója, úgy valószínűleg minden terve mögött valójában csakis az ország érdekeit tartja szem előtt, ám ez se akadályozza meg abban, hogy a csapatot tegye meg bűnbaknak minden egyes sorscsapás miatt, aminek következtében a banda igen hamar a tömlöcben találja magát.

133. A politika utolsó szabálya:
A királyságok mindig jók. A birodalmak/császárságok mindig gonoszak.

134. A külső jegyek öröklésének szabálya (Ramus-törvény):
Több tucat generáció lehet közöttük, de egy uralkodó közvetlen leszármazottja akkor is megszólalásig hasonlítani fog az ősére.

135. A beugró játékosok törvénye:
Ha a csapat egyik tagja meghal vagy visszavonul, nem számít, milyen különleges képességekkel rendelkezett, jó eséllyel azonnal felbukkan valaki, aki ugyanazokkal a képességekkel bír, és ugyanolyan szakértelemmel forgatja ugyanazokat a fegyvereket.

136. Hogyan viselkedjünk szép nők közelében, első rész (avagy a Yuffie-szabály):
Minden jól kinéző fiatal nő azért van, hogy téged segítsen. Még akkor is, ha szóban forgó nőnemű lény idegesítő, hasznavehetetlen vagy láthatóan bűngonosz.

137. Hogyan viselkedjünk szép nők közelében, második rész (Rogue-szabály):
Minden jól kinéző középkorú nő azért létezik, hogy megöljön téged. Még akkor is, ha szóban forgó nőszemély többször is kivívta a feltétlen bizalmadat.

138. Nos, ennyit erről…:
Miután hosszas vesződségek és veszedelmek árán megszerezted azt az egyetlen tárgyat, amely megmenthetné a világot, a bekapcsolása pillanatában a) eltűnik b) ellopják c) kiderül, hogy nem működik.

139. A baljós Gyűrű:
A baljós Gyűrű (nagybetűvel) egy olyan földrajzi képződmény, amit sokszor nem is látni a térképen. Amikor már úgy gondolnád, hogy minden jól alakul, és a Gonosz erői is megfutamodtak, hirtelen szörnyek, démonok és őrült istenek özönlenek elő a Gyűrű közepéből, és a helyzet tízszer olyan rosszá válik, mint előtte. A legfőbb ellenség is többnyire ezeknek a gyűrűknek a közelében álldogál, miután elnyerte az isteni hatalmat. Ha több ilyen baljós Gyűrű is van a világon vagy az egész világtérkép egyetlen hatalmas Gyűrű… akkor azt bizony megszívtátok.

140. A relativitás törvénye NPC-kre nézve (Magus-szabály):
Vannak olyan szereplők, akik emberfeletti tettekre képesek, hátrakötött kézzel igáznak le egész seregeket és bámulatos képességekkel rendelkeznek… egészen addig, amíg nem csatlakoznak a csapathoz, és át nem veszed felettük az irányítást. Ekkor ezeknek a hihetetlen képességeknek teljesen nyomuk veszik, az életerőpontjaik legjavával együtt.

141. Őrség! Őrség! (avagy Lindblum teljes foglalkoztatottsági törvénye):
Minden létező zugot őriznek és fallal vesznek körbe (felvonókat, kikötőket, régi kötélhidakat, az erdőben kanyargó út véletlenszerű pontjait), kivéve azt, amit tényleg őrizni is kellene.

142. Köszönjük, hogy megnyomta az önmegsemmisítő gombot!:
Minden katonai létesítmény és városméretű hadi gépezet rendelkezik egy látható helyen elhelyezett, könnyen működésbe hozható önmegsemmisítő rendszerrel.

143. A zuhanás szabálya:
A szerepjátékok szereplői hatalmas mélységeket zuhanhatnak anélkül, hogy némi eszméletvesztésen kívül bármi bajuk esne. Sőt, a zuhanás kifejezetten gyógyít! Ha bárkit lelőnek, leszúrnak, agyonvernek, majd lehajítanak egy magas szikláról, az nem sokkal később egyetlen karcolás nélkül tér vissza.

144. Anyagtudományi alapok:
Az arany, ezüst és egyéb nemesfémek a való világban túl puhák ahhoz, hogy fegyver készüljön belőlük, ez azonban nem zavarja az RPG-k kovácsait. Sőt, az ezekből készült fegyverek és páncélok annyira hatásosak, hogy soha egyetlen viselőjük sem gondolt arra, hogy beolvassza őket és az így nyert aranyból élete végéig gondtalanul éldegéljen.

145. Anyagtudományi haladó kurzus:
utad során sokaktól hallod majd, hogy egy bizonyos ultraritka anyagból (vas, mithril, stb.) milyen fantasztikus képességű felszerelést készülhet. Bárcsak szert tehetnél egy kevésre belőle!
Ám amint ténylegesen szerzel – természetesen egy sor halálos veszedelem árán – mondjuk egy kis vasat, mindenki a tegnap híreként tekint rá, és egy új és még fantasztikusabb anyagról, például az aranyról lelkendezik.
Ez a sor aztán egészen addig folytatódik, amíg el nem érsz a mitril (vagy a helyi megfelelője) után következő anyagig.

146. Félidei nyújtózkodás (Elc-szabály):
A játék egy bizonyos pontján a főhős a történet szerint súlyosan megsebesül és kórházba kerül ahelyett, hogy egy varázsló egyszerűen meggyógyítaná. Így legalább két hosszabb mellékküldetés idejéig harcképtelen állapotban marad a női főhőssel együtt, aki viszont nem hajlandó felkelni a kórházi ágya mellől. Végül egy látomásban megélt kalandot követően azon nyomban teljesen felépül.

147. Vivi varázskönyves szabálya:
A játék során több órát fogsz eltölteni húsztól százig terjedő számú képességek és/vagy varázslatok tanulgatásával, melyek közül a játék végére megközelítőleg hármat használsz rendszeresen.

148. Nemi egyenjogúság, első rész (Feena-törvény):
Az RPG-k tipikus női főszereplője többfajta halálos fegyvert tart magánál és könnyedén keresztülvágja magát egy egész sereg szörnyetegen, gyilkos kiborgon és mutáns démonon anélkül, hogy akárcsak megizzadna.
Lehet tapasztalt nindzsa, szuerképességű titkos ügynök, a világ legnagyobb kalandozója.
Ugyanakkor, ha a játék egyik főellensége mögé lopakodik és megragadja őt az Általános Női Karaktermegragadó Ponton (az egyik felkarján), teljesen magatehetetlenné válik, és az is marad addig, amíg a főhős meg nem menti.

149. Nemi egyenjogúság, második rész (Tifa-szabály):
Ha a csapat bármelyik női tagja egy hirtelen dühroham következtében úgy dönt, hogy otthagyja a csapatot – mert ő egyedül is képes valamilyen feladat elvégzésére –, óhatatlanul is csúfosan elbukik, és a végén a többieknek kell megmenteniük őt.

150. Nemi egyenjogúság, harmadik rész (Luna-szabály):
A női főhős statisztikáinak maximalizálására fordított minden órád teljes időpocsékolásnak számít, amint kiderül, hogy az a legvégső csata alatt éppen halott, megbűvölték vagy foglyul ejtették.

Ahogy a cím is sugallja, egy gyors áttekintés jön a tavalyi évről.
Mármint az amerikai képregénykiadók szempontjából, persze.
A képregényipar a kilencvenes évek robbanásszerű növekedése, majd az évtized teljes és totális összeomlása után 2000-ben ismét lassan erőre kapott, és egészen idáig folyamatos növekedést produkált. A számok persze meg se közelítették annak az évtizednek az eladásait, mégis sikerült elég stabilan kialakítani egy 100e feletti csúcskategóriás réteget. A globális gazdasági válság viszont erre az ágra is lecsapott, hiába része a szórakoztatóiparnak, ami hagyományosan jól bírja a gazdasági csuklórohamokat. Ennek ellenére a helyzet nem annyira rémes, mint akár lehetett volna, ahogy azt Steve Geppi, a Diamond (az összes észak-amerikai kiadó képregényfüzeteinek terjesztője) vezetője is megjegyezte.

A Diamond, mint már régóta, most is összeállította az 500 legjobban fogyó képregényfüzet és -kötet listáját (link a cikk végén), ami egyrészt nem mutat sok újdonságot, másrészt vannak rajta bőven érdekes dolgok.

A legelső helyen természetesen az a bizonyos Amazing Spider-Man, konkrétan az 583. szám áll, aminek a végén egy pár oldalas obamás történet kapott helyett. A közel 530e-s összeladásával kimagaslóan vezeti a listát, ez a füzet egyedül önmagában közel 2 millió dolláros bevételt termelt a Marvelnek.
A top 10-ben nem túl meglepő módon a Blackest Night első öt száma kivétel nélkül helyet kapott, akárcsak két füzet a Captain America: Rebornból. Hozzájuk csapódott még a Batman & Robin és a Dark Avengers első számai, ezzel teljessé téve az első tízet. Ezt a listát nézve elég erős DC-fölényt tapasztalni, de ha kissé kiterjesszük, változik a kép - igaz, nem sokat.
Bár nemrég valaki megjegyezte nekem, hogy Bendis a Marvel pénzcsinálója - ami igaz is - a listán finoman szólva is elég gyengén szerepel. Az első huszonötben a fentebbi DA #1-en túl mindössze a New Avengers jubileumi, 50-es száma található, de a Marvelt is rajtuk kívül mindössze még két Reborn-rész és az Amazing Spider-Man 600. száma erősíti. Minden mást elvisz a két Green Lantern-sorozat BN-hez kapcsolósó részei és a Batman & Robin.
Összesen 38 füzet jutott 100e fölé tavaly, a fentebbi sorozatokon kívül nem sokaknak volt esélye elérni ezt az álomhatárt. Mindössze a Dark Avengers/Uncanny X-Men crossover nyitófejezetének, egy Batman-füzetnek, a Battle for the Cowl első részének, a Final Crisis utáni első Detective Comicsnak, az Ultimate Comics Avengersnek és a Thor 600. számának, ami nem egy túl vegyes felhozatal. Így az írók versenyét szinte a semmiből előbukkanva magasan a DC egyik alappillére, Geoff Johns nyerte, utána következik Grant Morrison 7 füzettel, és Brian Michael Bendis csak a harmadik néggyel.
A listán gyakorlatilag a két nagy dominál, de elképesztő mértéken, egyedül a Buffynak sikerül úgy-ahogy képviselnie a többieket, de ő is mindössze a 152. hellyel kezdődően. Semmi, ismétlem, semmi más nem jutott be, egyelten Image, IDW, vagy bármilyen más kiadó által megjelentetett füzet sem.

Persze a köteteknél már más a helyzet, ám mivel ez csak töredékét képviseli a valós eladásoknak - lévén, hogy a könyvesbolti eladásokat nem a Diamondon keresztül intézik -, így legfeljebb csak remélhetjük, hogy az itteni helyezések legalább részben megfelelnek az összképnek is. (Ha valaki esetleg képes lenne linket találni nekem a könyvesbolti képregényeladási statisztikákhoz, azért hálás lennék. Az is bőven kilenc számjegyes forgalmat takar egymagában.)
A könyveket természetesen a Watchmen vezeti, de hogy ne csak egy régi Moore-képregény legyen elöl, a mester legújabb irománya, a LoEG III első könyve is rögtön ott van a második helyen. Aztán nem túl nagy meglepetésre a könyvesbolti tömeggyilkos, Kirkman Walking Deadje jön, amit még a képregényboltokban is többen vesznek könyv formájában, mint füzetként. A Marvel nagy eseménye, a Secret Invasion idénre átcsúszott gyűjteményes változata igen szerényen húzza már meg magát a hatodik helyen, és nem is csoda, mert egy Stephen King-adaptációt és az obamás sztorit magába foglaló premiere hc-t leszámítva a kiadó semmivel sem képviselteti magát az első negyedszáz helyen.
Nem így a DC, ami mindig is erős volt a könyvpiacon, és ezt most se hagyta abba. Persze a Vertigónak is igen sok köze van ehhez, a Fables, az Y, the Last Man, a 100 Bullets és még sok minden más garantálja, hogy a könyvnyomás sose álljon le náluk. Ugyanakkor a mainstrean részleg is szépen aratott a nagy dérrel-dúrral beharangozott, ám igencsak harmatosra (vagy mondjuk ki kereken: iszonyat gyengére) sikeredett Joker HC-val, a Killing Joke sokadik újrakiadásával, a Final Crisisszel vagy a Sinestro Corps Warral, és persze sok-sok régi és hihetetlenül híres történetük újrakiadásával (Kingdom Come, TDKR, Batman: Year One, Sandman... a lista nagyon sokáig sorolható).
A Dark Horse itt is elég hamar felbukkan, de itt már nem a Buffyval, hanem az Umbrella Academyvel, amit a kritikusok egyszerűen nem győznek agyondicsérni, és nem véletlenül, az utóbbi évek egyik legkreatívabb képregénye, ami csak megjelent. De a Boom! Studiosnál megjelenő Irredeemable és Garth Ennis Boysa is kimagaslóan teljesített éves viszonylatban.

A számokat tekintve a kép vegyes, és mint általában minden statisztikánál, itt is lehet úgy alakítani, hogy rémületesnek tűnjön, de úgy is, hogy elég fényesnek.
Az év utolsó negyedében összesen 18,66 millió füzet ment el, ami 11%-os esés a tavalyihoz képest, de az áremeléseknek köszönhetően a bevételcsökkenés mindössze 6%-os volt. Egész évben összesen kis híján 75 millió füzetet adtak el majdnem 258 millió dollár értékben, ami -4 ill. -2 százalékos csökkenést jelent a 2008-as évhez képest. Ugyanakkor azonban öt éves viszonylatban nézve - ami azért még reális visszatekintés - a példányszámok a válság ellenére is 1%-ot, a bevétel pedig négyet nőtt, vagyis a tendencia egyelőre még mindig felfelé mutat a füzetek terén.
A köteteknél a megbízhatatlanság miatt csak az első százat vizsgálták, így az utolsó negyedév 11,61 és a teljes év 77 és fél milliós forgalma a tavalyival összevetve a kissé aggasztónak látszó -21%/-28%-os képet adja, ám ha összeadjuk a fentivel, akkor a végeredmény az, hogy a füzetek és a 100 legjobb kötet összesített eladása a maga 335,47 millió dollárjával mindössze négy százalékot esett a teljes ágazat szintjén, amely adatért nagyon sok más iparág a bolygón akár ölni is képes lenne. Persze még hozzátenném, hogy ezek becsült adatok, de a Diamond néhány éve bevezetett új előrendelési rendszerének hála a hibahatáruk szinte elhanyagolhatóan alacsony.
Végül azért megjegyzem, hogy a kiadók nem csak füzeteket és könyveket adnak ki, léteznek magazinok is, és nem csak a Wizard. Ezeknek a forgalmazása is a Diamondon keresztül történik, és ha ezeket is hozzávesszük, akkor a végösszeg egy elég szépen hangzó 428 millió dolláros összbevétel ami már csak két százalékkal marad el a tavalyitól. Ehhez az eredményhez persze az is hozzájárul, hogy '96 óta, amióta a Diamond az egyetlen terjesztő, még sose fordult elő olyan, hogy a képregények átlagos ára (füzet, kötet, magazin együtt) 7%-ot nőtt volna, ami bőven meghaladja a dollár tavalyi 3% alatti inflációját is - ami amúgy még viszonylag alacsony volt, pláne, ha a Bush-éra alatti brutális dollárromláshoz viszonyítjuk.

És hogy miként osztoznak ezen a kiadók? Nos, itt nincs nagy meglepetés. A Marvel, bár az év folyamán többször is úgy tűnt, hogy visszább esik a piacvezetői pozíciójából, végül éves szinten 45%-ot szakított ki magának a példányok tortájából, igaz, a bevétele már "mindössze" a piac 40%-át tette ki. (Érdekes, hogy a decemberi számai is gyakorlatilag ugyanezek.) A DC ugyan feljebb jött, de még így is a példányok esetén a harmada, a bevételnél pedig a háromtizede csak az övé. A Dark Horse tovább őrizte az első helyét a kistigrisek között, 4/5,1%-kal, az IDW viszont egy hihetetlenül mozgalmas évvel és rengeteg lobbizással átugorta az Image-et.
Jönnek fel ezen kívül a kicsik, bár annyian vannak, hogy külön-külön szinte alig látni változást. A Dynamite a tavalyi lendület megőrzésével megtartotta a hatodik helyet, de a Boom! idén annyira rákapcsolt, hogy az év utolsó negyedében már erősen veszélyezteti a Dynamite pozícióját.
Mivel a képregényboltok inkább az amerikai cuccokat árulják, így nem csoda, hogy a Viz, a Tokypop és a többi amerikai manga-, manwha- és egyéb távol-keleti képregények kiadója szinte nem is képviselteti magát a listán. Az Archie-nak viszont jót tett az Archie #600 meglepően jó szereplése, mert a Viz kivételével az összes vetélytársát átugrotta, köztük a Wizard magazin kiadóját is. Igaz, az Archie-nál megint kezd felkapottabb lenni a Sonic is.
A sok kicsi azonban sokra megy, mivel nem volt egészen az év második feléig nagy esemény a nagyoknál, ötéves csúcsot döntöttek összesített részesedésben, ami az utolsó két negyedévben ugyan visszaesett, de még így is nagyobb szeletet sikerült kihasítaniuk maguknak, mint eddig bármikor.
Hogy mi jön 2010-ben... fene tudja. Az biztos, hogy a szokásos gyenge évkezdést a Marvel az év legelső hetén egy komolyabb eseménnyel, a Siege-dzsel próbálja ellensúlyozni, és már most hallani olyan híreket, amik azt sejtetik, a kiadók mindent megtesznek azért, hogy ezt a kisebb piacszűkülést megállítsák és folytassák az elmúlt évtized általános tendenciáját a képregények eladásának kibővítésével. A DC részéről egyelőre sokat nem hallani, annyi biztos, hogy ők tovább akarják erősíteni a könyvek eladásait, a legújabb imprintjük, amibe sikerült megnyerni Straczynskit is, ezt a formát célozza meg. A kisebb kiadók háza tájáról egyelőre nem sok mindent hallani, egyedül az Image volt az, ami mintha próbálná szűkíteni a kínálatát, ami valószínűleg arra utal, hogy ismét csak pénzügyi gondok kezdenek felmerülni náluk (bár inkább a Top Cow mutat egyre jobban erre utaló jeleket, igaz, ők mér több mint egy éve).

2009. top 500 képregényfüzete és -kötete

Új év, új évad a HálóZsákon, megváltozott képregényeladási elemezgetés. Amint azt tavaly év végén ígértem, rövidebb áttekintések jönnek idén, és a képek is kimaradnak. Úgyhogy nem is húzom tovább, jöjjön a tavaly év végi lista elemzése:

Az amerikai képregénypiac év végi hajrája év végi katasztrófába torkollott. Az eddigi listavezetők hatalmasakat buktak, kezdve rögtön a Blackest Nighttal, ami a 114e-s novemberi eladásait követően kerek százezren végezte, vagyis közel 30%-ot esett!
Mielőtt azonban megszólalnának a vészharangok, mindössze annyi történt, hogy az év utolsó hetében odaát nem jelent meg semmilyen új füzet, és a BN hatodik részére is mindössze egy hetük volt a vásárlóknak, hogy beszerezzék. E mellé ráadásul a DC bevetett egy rendelési kavart is a terjesztőkkel, ami elég zavarólag hatott. Így  nagy valószínűséggel vissza fog még köszönni a füzet a januári lista első 100 helyén valahol.
A fentiek érvényesek a Green Lantern v4-re is, ami a vártaknak megfelelően immár 100e alatt van. A sorozat stabil visszaesést mutat a történet kezdete óta, de még így is a DC egyik legerősebb címe a crossovernek hála.
Harmadik helyen található az első Marvel-füzet, ami természetesen a Reborn, igaz, már így is egy hónapos késéssel jött ki. A sztori magával rántotta az epilógusát is, a Who Will Wield the Shieldet, ám az már 10e-rel kevesebben, 80e-n áll csak. Szintén ennyi nyitott a Blackest Night: Flash mini első része is, ami így beelőzte a GL Corps v3-at is.
A BN: Wonder Woman Angyali szendvicsbe került, ugyanis a 70e-n indító mini körül minimális differenciával a New és a Dark Avengers címek találhatóak... ami, igen, azt jelenti, hogy a Marvel elméletileg zászlóvivő címei lassan középkategóriássá válnak. Ebből a szempontból talán nem olyan különös, hogy az összes Avengers-cím véget fog érni az idén év elején lezajló Siege után. Egyes pletykák szerint - bár ezek valószínűleg csak találgatások - ezt a franchise-t is heti sorozatként életszik újjá, mint az Amazing Spider-Mant. Bár ismétlem, ennek nincs még semmiféle tényalapja, csak annyi tudott, hogy lesz Avengers v4 #1 valamikor nem sokkal az év eleji kis-nagy esemény után.
A tizedik helyen megint egy BN-tie-in, a BN: JSA első része, aminek érdekessége, hogy még száz füzet különbség sincs közte és az év végi kavarásoknak (is) áldozatul esett JLA v4 között. Utóbbi egyébként igen különös képet mutat, mert a 38. szám hatvanezer alján mozgott, a 39. közel 90e-rel ment, míg a mostani, negyvenedik visszaesett 68e-re.

A Blackest Night összes aktuális címének ellövése után a Marvel végre átvehette a terepet a top25 második felében, amit nagyban köszönhet amúgy annak is, hogy az X-Men füzetekből szokatlanul sok jelent meg az év végére. A két Uncanny X-Men a Siege felvezetőjével és a hónap legjobb Amazing Spider-Manjével viaskodott, megelőzve a Fall of the Hulks indítófüzetét és mindkét Avengers Annualt is. Az X-ek vezércíme azonban, az Astonishing v3 továbbra is gyengélkedik, igaz, a mostani sztori végre úgy tűnik, 10 hónapon belül képes lesz lemenni. X-fronton amúgy elég nagy a stabilitás, nem úgy mint a Thornál, ami Straczynski távozása után ugyanúgy csúszik még mindig folyton, de nem csak a megjelenési dátumot illetően, hanem a helyezését is. Az egykoron százezres cím most ötvenre satnyult, és ez még nem a lejtő alja.

Ezen a ponton megjegyezném, hogy az egy hetes kimaradás miatt minden létező cím rosszabbul áll a mostani listán, mint az előzőeken, úgyhogy innentől jórészt azokat említem meg, amik ennél a kb. 5%-os változásnál nagyobb mértékben mozogtak.

Hiába érkezett el a karakter eddigi történetének egyik legérdekesebb pontja, az Invincible Iron Man az Eisner-díja ellenére is esik, méghozzá ezúttal nagyon. A dolog sok szempontból érthetetlen, és ebbe nem csak a történet remek mivolta játszik, hanem az is, hogy hamarosan jön a következő film, aminek megindult már a reklámkampánya is, mégse látszódna, hogy ennek lenne visszahatása a képregényeire. Ennek ellenére valószínűleg érdekes lesz szemmel tartani az Iron Man címet és az esetleges miniket/egyrészeseket a következő hónapokban.
Jót tett az Incredible Hulknak a Fall of the Hulks című kis esemény, mert azon nagyon kevés cím közé tartozik, amik erősíteni tudtak az előző hónaphoz képest, méghozzá egész jól. A "sima" Hulkhoz képest háromszoros a növekedése. De hogy ez így marad-e, nem tudni, ugyanis a Fall of the Hulks másik egyrészese, a Gamma, az Alpha 62e-hez képes már csak 46e-n áll.
Bár egy hónapot késett, de az ötvenedik rész után megjelent az immár visszaszámozott X-Factor 200. száma, ami egy igen áldásos +20%-os növekedést ért el a sorozatnál. Sajna így is csak 36e vevőre talált, ami biztos, hogy később megint rohamosan csökkenni fog. A Web of Spider-Man v2 meg pont az ellenkezőjét csinálja, sajna elég hamar rájöttek az olvasók, hogy ez csak a SM Family folytatása, mert megint 10%-kal ment lejjebb, és nem úgy néz ki, mint ami meg akar állni.

A két nagyról kb. ennyi érdekességet lehet elmondani decemberre. Amúgy még a végén hozzátenném, hogy érdemes megnézni a listán a 88. és a 120. hely között található címeket, amik 24e-től 17e-ig terjednek amúgy. Továbbra is elkeserítően sok remek sorozat vergődik az alacsony régiókban.

Az Image Comics mostanában megint megpróbál belehúzni, ami egyben a régi receptjeik és a régi alkotóik előbányászását jelentette. Az eredmény elég felemás, ugyanis kétségtelen, hogy a Venom... izé, bocs, Spider-Spawn... mégsem... szóval a Haunt még mindig a legjobban menő sorozatuk, ami magasan jobb eredményeket ér el, mint addig a listavezetőik, ennek viszont megvan az az aprócska hátránya, hogy a kritikusok nagy kedvenc kiadójából megint a kilencvenes évek eleji színvonalra süllyesztették a minőséget, ami hosszabb távon akkor majdnem a cég halálához vezetett. A második nagyágyújuk, Kirkman nyakába varrt értelmetlen és üres crossover is sajna ez a kategória, bár az még mindig jobban tartja az eladásait, mint az amúgy szépen eső Haunt. (És ha már Kirkman... a Walking Deadezt valahogy most se zavarta a recesszió meg a kimaradt hét és ilyenek, tökugyanannyin áll, mint eddig is.)
Amúgy hiába tör vissza az Image és készül a Spawn 200. részére, még mindig képtelenek elbitorolni a legjobb nem-Marvel/DC cím trófeáját a Dark Horse-tól, aminek a Buffyja most egy Willow-ról szóló egyrészessel képviseltette mindössze magát, de azt ugyanannyian megvették, mint a Buffyt is. Ugyanakkor Mark Waid iszonyatosan nagy kritikai visszhangot kapott és agyondicsért sorozata, az Irredeemable is egész jól felhúzta a Boom! Studiost, akik szintén az utolsó negyedévben döntöttek úgy, hogy ideje lenne nagyobb szeletet kérniük abból a  bizonyos tortából.
Bár nem szívesen vallom be, de jót tett a Disney-képregényeknek, hogy az addigi vaskosabb zsebkönyvből átváltottak az olcsóbb, de ötödannyi oldalt tartalmazó füzetekre. Amióta a Boom! átvette őket, másfélszeresére nőttek a képrgényboltos eladásaik. Bár nem csodálkoznék, ha ezek újságosoknál is ott lennének.

A kötetlista szinte tejesen behalt, a boltos eladások ezen a téren gyakorlatilag az égvilágon semmit nem mondanak. Ennek elég jó bizonyítéka, hogy a nem vicces Deadpool v4 második tpb-je simán a második helyen van, de az is, hogy a nyolcadik helyen az eladott példányszám már csak a fele az elsőének. Ami esetleg érdekes lehet, hogy megjelent pár figyelemreméltóbb kötet: a klasszikus Rocketeer teljes gyűjteményes HC-jának első kötete, az új SW Clone Wars-tpb, a következő Transmetrolpolitan-újrakiadás, a Thor: Tales from Asgard tpb-változata (bár ez majdnem annyi az áremelés miatt, mint a HC...), tagtársam, sámson doki nagy kedvencének, Supergirlnek a legutóbbi minije egy kötetben, de van itt új Deluxe Ex Machina (ami gyakorlatilag egy normális, méretnövelt hc-t takar), vagy egy nagy kedvenc, a teljes Mini Marvels-gyűjtemény potom 20 dolcsiért. De sok-sok minden más is, a linken minden szemezgethet magának nyugodtan.

A Blackest Night előretörése után a Marvel alaposan felkötötte az év végére a gatyát, mert bizony a piaci részesedés tortagrafikonjára ránézni is félelmetes: a Marvel 49%-át uralta a piacnak! Igaz, a köteteknek és a Marvel drágább füzetei visszaszorulásának következtében a bevételnek "mindössze" a 44%-át vitte el. A DC-nek nagyon megártott az utolsó hét kimaradása, 30/27%-ra esett vissza, így viszont az Image-Dark Horse-IDW hármas elvihetett több mint 10%-ot. Megemlítendő még, hogy a Boom! nagyon hajtja magát, immár lassan 2% közelében vannak, ami ahhoz képest, hogy teszem azt tavaly ilyenkor hol voltak, hatalmas fejlődés.
Összességében a december elég rossz hónap volt, három hetes vagy sem. A füzetek tavaly ilyenkorhoz képest tizenegy, a kötete pedig duplaennyi százalékot estek, aminek az összesített hatása így -14%-ra jön így ki. Ennek következtében a novemberi bővüléssel együtt sem sikerült javítani a negyedéven, az végül -6%-ra jött ki.

Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet

Az év utolsó amerikai képregénypiaci rövid értékelése jön így, a két ünnep között. A hírek alapvetően pozitív irányba mutatnak, de nem lebegnek azért még rózsaszín felhőcskék az USA képregénypiacának ege fölött, ugyanis a szép képet elrontja pár apróság, aminek főleg a Marvel-fanok nem fognak örülni. De nézzük részleteiben a 2009. novemberi amerikai képregényeladási listát:

A legjobbak... izé, vagyis a top10:

Gondolom, nem lep meg senkit, hogy a Blackest Night ötödik része végzett a csúcson, ami egy különleges promónak (tömören és röviden: kütyüvel kezdték el árulni) köszönhetően feljebb tornászta az eladásait. De a Green Lantern v4 is képes volt még megtartani a 100e feletti példányszámot, igaz, már csak éppen hogy.
Azt októberi listával ellentétben most már feljutott egy Marvel-képregény is a dobogóra a Captain America: Reborn harmadik részének köszönhetően, ami igaz, így is iszonyatos késésben van már az előzetes tervekhez viszonyítva. Nagy szerencséje a cégnek, hogy az olvasók még úgy is kíváncsiak a történetre, hogy már jóformán mindenki tudja, mi a vége.
A Batman & Robin sajna lement 100e alá, ami talán annak köszönhető, hogy a második történet a Red Hoodra koncentrált, akit a rajongók nagy átlagban eléggé rühellnek. Persze az is lehet, hogy ez csak a normális vásárlócsökkenés, de egyelőre még reménykedem abban, hogy a cím megmarad a DC legerősebb és legstabilabb sorozatának, mert megérdemli. De az 5%-os esés mindenesetre kicsit aggasztó.
A következő három helyet a Blackest Night tie-injei foglalják. Elül kivételesen nem a GL Corps v2 tanyázik, hanem a crossoverbe becsatlakozó JLA v4, amit az Adventure Comics v2 negyedik száma követ, és csak utánuk jön a Corps. Ezzel egy hellyel lejjebb taszították a New Avengerst, ami eddigi szokását megtartva megint megszabadult kétezer vásárlótól, de még így is kezd egyre jobban elszakadni a még gyorsabban lejjebb csúszó Dark Avengerstől, ami meglepő módon kezd a Marvel egyik kevés olvasható ongoingjává kinőni, ami azért is fura, mert egy csapatcím, és Bendis írja. De hát a top10-ben most mindössze három Marvel-cím van, szóval a jelek szerint a tengerentúli képregénypiacon a csodák tényleg megtörténhetnek, köztük az is, hogy BMB képes két füzetnél hosszabban jól írni egy csapat sztoriját. A két angyali sorozat között amúgy a szintén szépen csúszkáló Flash: Rebirth ötödik része kapott helyet.

Visszatérő Marvel-uralom:

A lista legtetejét megint a DC bérelte ki, de a középmagas mezőnyben a Marvel visszavág. Igaz, inkább csak a pozíciókkal, nem a számokkal. Hetvenezer alatt elég nagy iramban esnek a számok, igaz, az ötvenezres rész kifejezetten stabilan tartja magát és csak gyarapszik az ide kerülő címek száma. A 11.-től 20. helyig tartó szakasz érdekessége, hogy mindössze két DC-képregény jutott ide, a Batman 693. és a Booster Gold v2 26. számai. Utóbbi egyébként szintén kütyüs volt.
A maradék nyolc Marvel képregény közül négyet az Amazing Spider-Man heti megjelenésű számai visznek el, aminek érdekessége, hogy a számok kifejezetten emelkedő tendenciát mutatnak, 61e-ről mentek fel 68e-re. Mivel én részemről olvashatatlanul színvonaltalannak tituláltam ezt a sorozatot három hónapja, így nem tudom, pontosan mi ennek az oka. A másik négy helyen két X-sorozat, az Uncanny és az Astonishing v3, továbbá a zuhanásban a jelek szerint máris megtorpant Ultimate Avengers (ami nagyon, de nagyon lenyomta az Ultimate Comics Spider-Mant, erre majd mindjárt vissza is térek) és egy pókemberes Dark Reign-egyrészes csücsül amúgy.
A huszonegyedik helytől visszatér a nagyon vegyes kavalkád, gyakorlatilag a Marvel és a DC sorozatai párban járnak, és mindig picit az előbbi kiadó javára billen a mérleg minden esetben. Van itt Vasembertől kezdve a Straczynski-féle Thor-sztorit lezáró Thor Giant-Sizedon és a JLA: Cry for Justice-on (melyben immár minden oldal helyett csak minden másodikon mondja ki valaki legalább egyszer azt, hogy "justice") át a feltámadni látszó Superman/Batmanig szinte minden. Sajnos viszont X-Men Legacy nincs, az már elérte az ötvenezer legalját is. Sajna nem lehet minden hír jó...

Középen:

50e alatt nagy átlagban változatlan a helyzet, de azért akad itt az ötvenedik helyig pár érdekesebb dolog. Az első az, hogy ide esett vissza a Mighty Avengers, amivel, ha a Marvel presztízskérdést csinál abból, hogy az évek óta legjobban erőltetett részlege továbbra is az elitjének tűnjön, könnyen lehet, hogy megpecsételte a saját sorsát. Jelenleg a sorozat a legjobban fogyó kisebb kiadós címmel, a Buffyval van egy szinten, de míg az már jó ideje tartja ezt, a Mighty folyamatosan megy lefelé.
Szóba került feljebb az UCSM. Nos, Bendis leghosszabb ideje futó sorozata (ha nem vesszük figyelembe az újraszámozást) újabb mélypontot ért el, és a tendencia alapján még egy darabig lejjebb is fog menni. A jelek szerint a rajzok tényleg totálisan alávágtak a sorozatnak, és nem tudom, Mijazava mennyit segíthet ezen, annak ellenére, hogy amúgy egy kiváló tinisorozat-rajzoló, az összes igazán jó képregénye a középiskolások körül forog.
Rosszabb hír, hogy az állítólag sokak által várt Superman: Secret Origins továbbra is legfeljebb egy középkategóriás sorozatnak számít, aminek a közelébe tudott férkőzni a második legjobb független cím, az Image United, ami, igen, ahogy a címe is sejteti, arról szól, hogy az Image szuperhősvilágának összes egyede összejön, hogy minden ok és értelem nélkül szétverje egymást hatszor huszonkét oldalon. De persze lehet, a szép fogyásban közreműködik, hogy egyazon termékkód alatt jelentették meg mind a hét(!) variáns borítóját, és az elvakult McFarlane- és Liefeld-rajongók (mind a három) megvették az összeset...
Ami viszont érthetetlen a számomra, hogy az Incredible Hulk, sokkal, mégpedig brutálisan sokkal rosszabbul teljesít, mint a Sorozat, Mit Nem Nevezünk Nevén, Mert Az Is Rontást Hoz. És ami még rémisztőbb, lesz egy nagy, össznépi Hulk-esemény is, aminek a lényege valószínűleg annyiban fog kimerülni, hogy az összegyűl az összes Hulk zöldtől a kéken és a lilán át a pirosig, hogy a különböző színű gammalényekkel együtt sok-sok füzeten át megverekedjenek a nagy semmi miatt, de a remek marketingstratégiának hála ezt úgy igyekeznek majd eladni, mint ami érdekes is. Azért néha rossz belegondolni, hogy az amúgy tehetséges Jeff Parkert pont ebbe a részlegbe kellett előléptetés címén átrakni, amivel gyakorlatilag meg is ölték az írói karrierjét.
A Deadpool-fanok élvezkedhetnek a három Deadpool-sorozaton, az eladásaikon viszont már nem. A főcím, ami természetesen az írónak hála már másfél éve olvashatatlan, jól teljesít, de a másik kettő, a Merc With a Mouth és a Team-Up a jelek szerint nem fognak már sok számot megérni. Ami az utóbbi esetében kár, mert már a 899. résznél tart, nem is lett volna messze a jubileumi szám...
De a Rozsomák-rajongókra is rájár a rúd, mert a kedvenc kanadai szőrmókjuk nem hogy az X-címekből kezd lassan kiveszni, de már saját sorozata is alig akad. A fia, Daken elbitorolt tőle kettőt is, a megmaradt pedig annyira pocsékul teljesít, hogy csodálkoznék, ha a Weapon X megérne 12 számnál többet.
Amivel viszont szinte biztosan lassan kezdeni kell valamit, mégpedig valami nagyon nagyot, az a Fantasztikus Négyes. A 39e-s 47. hely szinte már szégyen a Marvel egyik alapkövének számító sorozat esetében. Legalább annyira, mint a Superman-füzetek kriminálisan alacsony eladásai a DC-nél.
Bár nem csak az Acélember áll rosszul. A kötetlistán taroló Setét Torony-sorozat füzetformában a jelek szerint a Vertigo-címekhez hasonlóan gyakorlatilag halott ügynek számít, de a kisebb X-címek sem akarnak feljebb menni sajna, pedig már crossovereznek is keresztbe-kasul. Igaz, még mindig fényesebben állnak, mint az elég nagy késéssel indult Spider-Woman v4, vagy az első számmal még 30e-t sem elérő Punishermax (igen, így, egybe, és igen, a Marvel marketingesei képesek voltak találni egy olyan mélységet, amit eddig nem tudtak elérni, akármilyen hihetetlen is ez). Az immár v7-esnek számító cím, ami amúgy a v5-ös folytatása, ezennel elérte, hogy a Megtorló címeinek rendszerezése képtelenebb feladattá vált az X-Men-füzetek sorrendbe rakásánál, ami azért, valljuk be, elég komoly munkát igényelt.

A nagyok legalja:

Ha már a harmincasok alatti rész került szóba, itt aztán rogyásig vannak a különböző Marvel-és DC-füzetek, hogy aztán a többi kiadó is szépen be-beköszöntgessen. Van itt a Fekete özvegy eredetét (eddig kb. harmadszorra) felülíró mini, egy új sorozat az X-ek Pszichéjéről (ennek az ötlete ugyan honnan jött?), a még mindig 25e-t elérő Archie a 603. számával, az új Oz-sorozat a Marveltől, ami talán az elmúlt százegynéhány év történelme során először dolgozza fel a második Oz-könyvet, de akad itt Incredible Herc is...
Itt álljunk meg egy pillanatra. Ezt már három hónapja kellett volna leírnom, de imádom a Marvelt néha. Szóval volt nekünk egy Incredible Hulk v3-unk, amit aztán átneveztek jó két és fél éve Incredible Herculesnek, de megtartotta a számozását. Aztán a sorozatot visszavette a nagy zöldség és visszaszámozták az eredeti sorozatra, így született meg az Incredible Hulk (v1) 600. száma, DE megtartották az Incredible Hercules sorozatot, aminek a számozása is megmaradt! Szóval volt egy sorozatunk, amit átneveztünk, de folytattunk, hogy aztán vissza is nevezzük és -számozzuk, de ne is nevezzük vissza és a számozását is tartsuk meg. Ezek után ha születne egy új Incredible Hulk-sorozat, amit az első számmal indítanának, ember legyen a talpán, aki megmondja, az hányadik sorozat lenne...
A kis kitérő után még pár apróság innen, a huszonezresek környékéről...
A Punisher v6 - mivel ebbe könnyen bele lehet hülyülni... a jelenlegi 616-os cím - egyre inkább úgy tűnik, halott ügy, de arra is kíváncsi lennék, a bámulatosan rosszul nyitó Doctor Voodoo-sorozat után kinek volt az a remek ideája, hogy indítsanak egy új Strange-sorozatot, ami aztán természetesen olyan gyengén nyitott, hogy nézni is rossz. Aminek az első száma 23e olvasót érdekel, annál biztos nem kell hosszú történetfolyamokban gondolkoznia az írónak. Aki amúgy Mark Waid, egy elég ismert figura, a Zsák olvasóinak is talán ismerős lehet a Kingdom Come írójaként.
De ha már a halálraítéltnek tűnő sorozatoknál tartunk, van itt megint csak Nova v4, Guardians of the galaxy v2, Ms. Marvel v2, Secret Six v3, szóval a szokásos adagok, minden, ami jó, csak nem veszik. Ja, és ha már fentebb szóba került a pocsékul indító Strange, van jobb is: Deathlok v4, ami első számon indított húszezernél. Igaz, négy dollárba is kerül, és nem is tervezik hosszú távra, de akkor is. Persze ez közel sem olyan rossz hír, mint az, hogy az X-Men Forever lement 20e alá, akárcsak a Black Panther v5 (aminek a gyors újraindítása szerintem akkor is hibás döntés volt, akárcsak az eXiles vagy a Moon Knight esetében).

A kicsik területe:

A Vasember-film kapcsán valószínűleg hamarosan egy elég szép reklámgépezet fogja felölelni az egyre lejjebb csúszó War Machine v2-t is, de továbbra sem tudok felülemelkedni azon a tényen, hogy minek kellett egy Doctor Voodoo-sorozat, amikor már a második száma a béka alfele alatt van, és még hol van a sorozat a valószínűsíthető stabilizálódástól... A sorozat állapotát jól mutatja, hogy a Star Wars-képregényekkel és a Conannal van egy szinten, ami a kisebb kiadók (jelen esetben a Dark Horse) esetében egy jó hely, de a Marvel szempontjából már inkább ciki.
Szerencsére azért vannak jó sorozatok is, vagy legalábbis olyan címek, amik eltartják a kisebb kiadókat. Persze akadhatnak kivételek, mert van úgy, hogy jön egy állítólag híres és nagynevű képregényalkotó, aki bejelenti, hogy ő most jól visszatér, amitől úgy tűnik, hogy nagy a hű meg a ha, sőt, még a volt kiadójának jelenlegi aranytojást tojó tyúkjával (aki speciel jelen esetben kb. egy mázsa, szakállas és hímnemű) is összefog a garantált siker esetében. A siker receptje pedig természetesen az, ami húsz éve is remekül bevált, annyi ötletet lopunk el a Pókemberből, amennyit a per veszélye nélkül még lehet, és kiadjuk saját ötletként. Csak persze amikor a Pókember színvonala is a béka feneke alatt van, és a kilencvenes évek generációja is értelmileg elhagyta a fél számjegyű IQ színvonalát, előfordulhat, hogy a nagy visszatérés nagy leégéssé válik.
Nem, nem Liefeldről és a Youngblood v4 orbitális égéséről beszélek, (hiszen az egy Tini Titán-másolat volt eleve, nem Pókember), hanem Todd Mcfarlene-ről, aki egykoron a fentebb emíltett Liefelddel és még pár társukkal *khmfrankmillerkhm* együtt sikeresen tíz évnyi sötétségbe taszították az amerikai képregényipart. És bár kétségtelen, hogy a Spawn egykor nagyon jól ment - az okokat máig kutatják, mert manapság tíz embert nem találni, aki azt mondaná, hogy az jó volt - manapság ugyanez a recept azt eredményezi, hogy egy ötvenezres eladással indító sorozat a második számára elűzi az olvasói felét! Ilyen orbitális buktát még James Justice Robinson Jutice League of Justice America: Cry Justice for Justice (by Justice) című Justice-sorozata sem tudta megcsinálni, pedig az is valahol a legalja felé van színvonalban. Persze McFarlane-t nem kell félteni, már most leszedette a nevét a borítóról, hogy nagy szemekkel nézzen, hogy neki semmi köze ehhez. Nem baj, a Spawnt még mindig tönkreteheti a 200. számmal, azt nem ússza meg.
De hogy valami jóról is írjak, a TransFormers ongoing, ami a roppant kreatív és hihetetlenül meglepő TransFormers Ongoing címet kapta (egész jól próbálják leplezni, hogy ongoingot akarnak csinálni vele, mi?) kiemelkedően jól indított a maga 15e példányával. Bár a rajzok finoman szólva is... ééééérdekesek, lehet, hogy a végén még ki is fizetődik az IDW-nek ez a Hasbro-licenc. (Bár amint meglátok benne egy olyan robotot, aminek golyói lesznek, és kiszállok...)
Van még itt viszont 10e fölött Chew (erről majd kicsit lentebb), a doki bagy örömére egy egyre inkább betonstabilnak tűnő GI Joe, amit képesek voltak a mozi... ööö... hogy is fogalmazzak finoman... megközelítőleg két működő agysejttel rendelkezőknek készített mozifilm nem éppen kiemelkedő sikere ellenére is egész jól szinten tartani; Witchblade, aminél most a nagy felpörgetés után kicsit visszafogottabb történetek mennek, de még Terry Moore Echójának is beköszönt végre egy újabb része.
(A gyerekrészlegről szóló bekezdést mostantól kihagyom, mivel ott annyira nincs változás, hogy unom hónapról hónapra leírni ugyanazokat. Ha lesz valami érdekes, majd a húszasok alatti részhez rakom be.)

Elkönyvelt Image-sikerek:

A képregénybolti kötetek eladásai finoman szólva sem voltak túl izmosak novemberben, amit majd a cikk alján kicsit bővebben ki is fejtek, de még így is egész betömörült a banda, és közülük is kiemelkedik az Image mostanában egyik legjobbnak tartott újdonsága, amit akár a Haunt ellenpárjának is mondhatunk, mert ez nem csak, hogy olvasmányos, de új ötletek vannak benne, és érdekes is. A Chew-ról van szó, melynek főhőse egy olyan nyomozó, aki az általa elfogyasztott ételtől lát látomásokat, konkrétan azt hogy az ételnek milyen volt az élete, mielőtt a tányérjára került volna. Nem egy mindennapi képesség, ami nem mindennapi történeteket szül. Ezek közül az elsőt gyűjtötte kötetbe az Image és adta ki puhafedeles verzióban, és - ez a legszebb - 10 dollárért. Aki ért angolul, annak kvázi kötelező ezt megvennie.
A második helyen Garth Ennis Beszólokaszuperhősöknek c. sorozatának soron következő, szám szerint ötödik tpb-je található, ami már közel sem ilyen baráti áron, 19 dollárért megyeget a tengerentúlon is. Aztán egy DC-kettős követi, egy Green Lantern- majd egy Batman: Battle for the Cowl HC. Előbbit még megértem, de az kicsit meglepett, hogy az amúgy kiszámítható és elég gyengécskén megírt denevérsztori ilyen szépen megy keményfedelesben is.
Az Incognito, Brubaker szuperhős-noirjának viszonlag jól teljesítése viszont nem. Aki szereti az xfanzine-on is olvasható Criminalt, az imádni fogja ezt a sorozatot is, bár a húsz dolláros árát már valószínűleg nem annyira.
A Deadpool Classic harminc dolcsis árát meg pláne. Bármennyire is hiánypótló a Joe Kelly-féle sorozat ilyen formában történő újrakiadása, azért a rablásnak is megvannak a maga mértékei.
De vannak még itt finomságok, mint a Superman: Red Son Deluxe kiadása, ami ha ugyanazt takarja, mint a két Whatever... esetében, akkor egy jóformán kötelező vételt csinál belőle. Akárcsak az X-Men Legacy: Salvage című történetéből, amiben mindenki kedvenc marveles déli virágszálának olyan esemény történik az életében, ami tényleg alaposan megváltoztatja azt, és ez hihetetlen módon tényleg nem valami marketingfogás volt. Persze én még reménykedek, hogy a Legacyt kiadják 12 részes oversized HC-kban is, mert hát csak úgy az igazi...
Megjelent továbbá a Brubaker Captain America v5-jének csúcspontját jelentő sztori, a Death of Captain America mind a tizennyolc(!) részét magába foglaló omnibus is, ami ugyan elég drága (65 dollár), de legalább tényleg van is benne olvasnivaló bőven. Amitől viszont csuklottam egyet, az a Marvel Masterworks Deathlok, ami nem elég, hogy tíz füzetet tartalmaz csak, de ezért is képesek voltak 65 dollárt elkérni, és ami még megdöbbentőbb, a lista 55. helyén van ennek ellenére is. Emellett az 56. hely 40(!) dolláros Green Hulk/Red Hulk hc-ja már szinte nem is lep meg.
Rengeteg jó kötet jelent meg amúgy, amik a felsorolt jobb-rosszabb sztorik mellett így hirtelen szemet szúrnak, azok az új Sherlock Holmes-sorozat első története (bár ez is negyedszáz dolcsi), a Peter Milligan-féle Shade, the Changing Man-sorozat első tpb-jének új kiadása, amit a második kötet megjelenésének köszönhetünk, vagy egy bazi vastag Walking Dead-tpb (de komolyan, 1100 oldal, és puhafedeles, ragasztott?!?). De nyugodtan böngésszétek majd át a listát, vannak rajta még finomságok, frissek és régebben megjelentek egyaránt.

A számok:

Szinte látom, a rengeteg felcsillanó szemet... mindegy, még mndig így a legérzékletesebb, hogy pontosan mi is a helyzet az Atlanti-óceán túlfelén. Szóval...
A Watchmen hiánya nagyon érződik a kötetek eladásain, mert tavaly novemberhez képest a háromnegyedükre estek csak vissza, ami eléggé odatett az összesített értékeknek is. Bár nem csak a Watchmen nyomta meg akkor az eladásokat, volt akkoriban egy vadiój Dark Tower-kötet, Alan Moore LoEG-jének új része és egy Hősök-kötet is, szóval nem volt éppen gyenge a tavaly november. Szerencsére a képregényfüzetek eladása a mindössze két 100e feletti cím ellenére is 12%-ot emelkedett tavaly ilyenkorhoz képest, amikor pedig két kegyetlenül reklámozott esemény is ment. Ennyit jelent, hogy rengeteg címnek sikerült stabilizálnia magát a 35-60e közötti sávban. Így hiába esnek már nyolcadik hónapja a könyvek a képregényüzletekben, az összesített eladási mutatók novemberben 2008 ugyanezen hónapjához képest dollárban mérve kihoztak egy szép, kövér nullás eltérést. Vagyis igen, válság vagy sem, az amerikai képregénypiac egy év távlatából nézve fikarcnyit sem változott. Az októberi gyászos jelentések végére rakott pozitív előretekintés eddig beigazolódni látszik, de még rengeteg múlik a decemberen és a nagy karácsonyi rohamon. Igaz, valószínűleg a könyvesboltokban eladott kötetek alapján érzik majd meg a pozitív hatást a cégek, a Diamond által forgalmazott dolgok esetén nem kell majd hirtelen kiugrásokra számítani.
A százalékos megoszlás újabb fordulatot vett. A Marvel végre felhagyott a sorozatai áremelgetésével, már csak az újonnan indítottak esetében látható új négydolláros a listán, a DC ezzel szemben viszont meg kicsit megkésve, de elkezdte ugyanezt, és nem egy sorozatán árat emelt, nagy valószínűséggel azért, hogy ezzel próbáljanak meg életben tartani pár címet, és a nagyobb bevételekkel kiegyensúlyozni a fogyásokat. Vagyis pont fordítva csinálják, mint a Marvel, ami a jól menőkre rakott egy nagyobb sápot, és ezzel el is kaszálta legalább három top címét.
A középmezőny erősödésének hála a Marvel a DC top10-es uralma ellenére visszajött, és az eladott füzetek 42%.át adta novemberben, ami az összbevételből egy 37,85%-os szeletet jelentett a számára. A DC ezzel szemben a múlt havi nagy előretörés után visszament 35/32%-ra. Itt is látható, hogy az áremelés miatt mennyire közel került egymáshoz a két szám a DC-nél. Ezzel viszont teret hagytak a Dark Horse-nak, aminek sikeróült kicsit beleerősítenie, az Image viszont eléggé megérezte a Haunt iszonyatos bukását. És végül megemlíteném, hogy a Dynamite majd az IDW után lassan a Boom! Studios is eléri, hogy számon tartsák a komolyabb "kis" kiadók között, miután eléggé stabilan képes 1,5% felett tartania magát már egy ideje. Kíváncsi vagyok, a Disney-licenc megszerzése mennyit segít majd ezen.

És a legvégén persze nem maradhatnak el a linkek sem. Íme:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése a Diamond szerint

51. Majmok bolygója-szabály:
Minden egyes városnak vagy országnak voltak olyan ősei, akik a saját technikai fejlődésük áldozataivá estek.

52. Álmatlanság-szabály:
Ha azt mondják, ingyen megszállhatsz egy fogadóban, az sose lesz valóban ingyen. Készülj arra, hogy az éjszaka közepén felkeltenek egy fontos történeti elem miatt.

53. A piszkos anyagiak, avagy a Lemina-szabály:
Nem számít, mennyi pénzt vagy kincset harácsoltatok már össze, a csapat fukar tagja akkor is folyton panaszkodni fog az anyagi helyzeteteket illetően.

54. Nem szeretem a hadigépeket…:
Mindig vannak óriásrobotok. Mindig.

55. Houdini kívánalma:
Bárki – legyen az a csapat tagja vagy sem – amint rácsok mögé kerül, azonnal kiszabadul… legyen börtönben, erődítményben vagy bármilyen fogva tartásra alkalmas helyen.
A csapattagokat egy természeti katasztrófa, esetleg egy előző nap megismert barátságos kisgyerek szabadítja ki, az NPC-ket pedig a csapat tagjai.
A rosszfiúk nem szorulnak segítségre, maguktól törnek ki, mert ők olyan rosszarcok.
Ezen kívül a szökést követően a helyi rendfenntartó szervek többé kísérletet sem tesznek a szökevények újbóli elfogására.

56. Zeigfried paradigmája:
Csak azért, mert valaki fura, még nem biztos, hogy fontos is.

57. A természetes monopólium szabálya:
Egyetlen városban sincs két boltnál több… kivéve, ha a történet szempontjából lényeges, hogy legalább száz kereskedő legyen, akiket a megadott sorrendben kell végigjárnod (ld. a Megfelelően kell körbejárni c. szabályt). És az összes boltban ugyanaz kapható ugyanannyiért.

58. Visát nem fogadunk el:
A világ összes létező kereskedője – még ha a leges-legtávolabbi eldugott sarokban vagy egy több száz éve elveszett lebegő városban él; de még azok is, akik más nyelvet beszél vagy teljesen más fajba tartozik – ugyanazt a pénznemet használja.

59. A közönyösség alaptörvénye:
A ti csapatotok az egyetlen, akik a világ megmentésén fáradozik. Az összes többi hős vagy csatlakozik hozzátok, vagy kiderül róluk, hogy szélhámosok.

60. A jó, a rossz és a csúf szabálya:
a. Az összes visszataszító, torzszülött és ronda férfi karakter vagy gonosz, vagy annyira tisztességes/erkölcsös/bölcs, hogy már rég szentté kellett volna avatni őket.
b. Az összes férfi szereplő, akinek olyan sebhelye van, ami nem akadályozza őt a harcban (pl. a szeme alatt) eredendően gonosz. Kivéve a főhőst, mert a sebhelyek klasszak, és senki se lehet klasszabb a hősnél. Kivételt jelentenek a láthatóan ősöreg szereplők, mert ők automatikusan nem lehetnek olyan klasszak, mint a főhős.
c. Bármely női szereplő, akinek bármilyen szépséghibája van, legyen az sebhely, mesterséges végtag vagy bármi, egyértelműen gonosz, hisz a jó női szereplőket egytől egyig el kell csábítania a főhősnek.

61. A csatlósok mércéje:
Az egyik ellenségednek lesz három imádni valóan kétbalkezes alantasa, akikkel újra meg újra harcba kell szállnotok. Habár a főnökük mindig rájuk bízza a legfontosabb és legtitkosabb terveit, azok folyton elszúrják azokat. Eközben megállás nélkül veszekednek egymás között, elkotyognak mindenféle titkos információkat, és nagy átlagban csak akkor győznek, ha a céljuk a csapat feltartóztatása vagy figyelmének elterelése volt.
Végül a játék egyik tetőpontján a csapat nagy nehezen meggyőzi őket arról, hogy a gonoszokat szolgálják, ők pedig átállnak a ti oldalatokra. Igaz, hogy ti sem veszitek majd semmi hasznukat, cserébe viszont megszabadultok egy idegesítő, visszatérő harctól.

62. Az ezeréves szabály:
Az Ősi Gonosz mindig percre pontosan ezerévenként bukkan fel, és a legutóbbi megjelenése 999,9875 éve volt. A régmúlt hőseinek minden próbálkozásuk ellenére sosem sikerült elpusztítaniuk őt, csak bebörtönözniük, hogy majd az eljövendő generációk gondoskodjanak róla (ami felveti azt a kérdést, hogy pontosan miféle bebörtönzést is takar ez, de ezt talán ne feszegessük).
A jó hír az, hogy a mostani feltűnésével ez a gonosz végleg és teljesen elpusztíthatóvá vált.
A rossz hír pedig az, hogy ez a feladat csakis és kizárólag rátok vár, senki másra.

63. A mesélő hatékonyságának elve:
Ha a főgonosz viszonylag belátható időszakon belül egyszer már vereséget szenvedett egy csapat kalandozó kezétől, akkor az egyikük garantáltan közétek áll álnéven. Emellett elég nagy esély mutatkozik arra, hogy az érintett személy nem más, mint a főhős rég nem látott apja.

64. Ayn Rand bosszúja:
A nagyobb városokat leszámítva a kontinensen nyoma sincs bármiféle központosított hatalomnak vagy kormánynak. Ugyanakkor ez talán megmagyarázza, hogy miért támadnak meg folyton-folyvást a világtérképen.

65. Az utazás első törvénye:
A világon minden közlekedési eszköznek minősül – várak, városok, katonai akadémiák, ami csak eszedbe jut – ezért ne lepődj meg, ha az ősi erődítmény hirtelen megremeg a lábatok alatt, és az egész építmény a levegőbe emelkedik. Ennek következményeképp bármilyen repülésre alkalmas tárgy királyul néz ki, az aerodinamika pedig elmehet a fenébe.

66. Az utazás második törvénye:
Ha rátalálsz egy spéci utazási eszközre – legyen az léghajó, gőzhajó, óceánjáró, űrrepülő –, akkor abból szinte biztosan mindössze az az egy darab létezik. Ez persze nem akadályozta meg a bolygó lakosságát abban, hogy gigantikus épületegyütteseket húzzanak fel bolygó-szerte ennek az egy eszköznek a kiszolgálására.

67. Az utazás harmadik törvénye:
Egy földrész két területe között csakis és kizárólag egyetlen szűk hegyi átjáróján át vezet az út egy amúgy megmászhatatlan hegység kellős közepén. Általában egy monostor állja el ezt az átjárót, ami azt jelenti, hogy minden átmenő forgalomnak le kell pakolnia a csomagjait, hogy átkelhessenek a barakkokon, könyvtáron, konyhán és tróntermen át a túloldalra.
Ez talán magyarázatot ad arra, miért maradnak az emberek inkább odahaza. (Esetenként a monostort egy bonyolult földalatti labirintus helyettesíti, ami viszont a kőomlás veszélyét és a kiismerhetetlen felvonós feladványok nyűgét vonja magával.)

68. Az utazás negyedik törvénye:
Az utatok során használt járművek háromnegyede elsüllyed, kisiklik, felrobban, lezuhan vagy valamilyen egyéb látványos módon végzi be.

69. Az utazás ötödik törvénye:
Mindenkinek mindenre van jogosítványa. Elég, ha megmutatod a főhősnek a hajóhidat vagy a kormánykereket, és ő elvezeti a legnagyobb és legbonyolultabb űrállomást is.

70. Az utazás hatodik törvénye:
Senkinek se lehet nálad klasszabb verdája. Ha valaha látsz egy menőbb járművet, az a játék vége előtt vagy a tied lesz, vagy találsz valami még jobbat, vagy egy hatalmas robbanás kíséretében megsemmisül.

71. Az utazás hetedik törvénye:
Egy másik kontinensre tartó út pontosan addig tart, amíg elbeszélgetsz az összes utassal és a kapitánnyal.

72. Az utazás nyolcadik törvénye:
Rövidebb út nem létezik… kivéve, ha arra kényszerülsz, hogy azon menj, amely esetben kiderül, hogy az sokkal hosszabb és veszélyesebb az eredetileg tervezett útvonalnál.

73. Az utazás utolsó törvénye (avagy Bazi Joe törvénye):
Amint az feljebb is kitűnt, számotokra minden út egyenlő a megpróbáltatással. Mindenféle járműveket kutattok fel, ősi, elfeledett szerkezeteket használtok, katonai őrjáratokat kerülgetek, és a többi. De ez csakis rátok érvényes. A játék összes többi szereplője minden gond nélkül bármikor eljut bárhová.

74. Ha meglátod a Buddhát egy véletlenszerű találkozó során, akkor öld meg őt!:
A világtérképen jártatokban-keltetekben mindennel végeznetek kell. Emberekkel, állatokkal, növényekkel, rovarokkal, tűzcsapokkal, kunyhókkal… minden létező dolog rátok feni a fogát. Bár lehet, hogy ennek köze van a krónikus kleptomániátokhoz is (ld. Garrett törvényét).

75. A számok törvénye:
Több olyan tárgy és varázslat létezik, melyek hatása az aktuális életerőpontjaidtól, szintedtől és számos egyéb olyan dolgoktól függ, amelyeknek nincs semmi értelmük. Kivéve, ha a szereplők mindenfelé számokat látnak. Amely esetben bizonyosan teljesen természetes a számukra, hogy az adott varázslatuk csakis olyan szörnyeken működik, melyek szintjeinek száma osztható öttel.

76. A mágikus hasznavehetetlenség elmélete:
Az utad során több hasznosnak tűnő varázslatba botlasz: kővé változtatás, némítás vagy azonnali halál, stb. Ugyanakkor harc során sosem használod ezeket, mert:
a) A közönséges ellenségeket a szokványos támadások is elintézik, vagyis pazarolnád rájuk a látványos – és nem egyszer hosszú – varázslataidat?
b) A főnökök és a szokatlanul erős szörnyetegek védettek velük szemben.
c) A varázslat csak az esetek elenyésző százalékában hat.

77. A mágikus hasznavehetetlenség elméletének kiegészítése:
Amikor az ellenségek rajtatok használják a kővé változtató, némító, azonnali halált okozó stb. varázslatokat, azok az esetek 100%-ban hatásosak lesznek.

78. A bájcsevegés szindrómája (avagy Crash Bandicot: a szerepjáték):
A legtöbb modern RPG-ben a fő küldetés teljesítésének kulcsa az, hogy ötven órán keresztül menj egyenesen előre,és időnként szakítsd csak meg ezt az utat azért, hogy megnézz, megölj és/vagy tartalmas beszélgetésbe bonyolódj mindenféle kellemes külsejű dologgal.

79. A xenobiológia szabálya:
A világ ragadozó fajai között megtalálhatóak a következők: óriáspókok, óriáskígyók, óriási skorpiók, óriásbogarak, polipok, a levegőben lebegő halak, vízköpők, gólemek, húsevő növények, kimérák, griffek, nimfák, hidrák, minótauruszok, földben turkáló, nagy karmú lények; olyan lények, amik képesek megbénítani benneteket; olyan lények, amik képesek elaltatni benneteket; legalább húszfajta mérget lövő, csápos lény… és sárkányok. Mindig vannak sárkányok.

80. A baráti tűz alapelve, avagy Final Fantasy Tatics-szabály:
Ha egy támadás hat az ellenségekre és a csapatra is, akkor az el fogja találni a szövetségeseid felét, de egyetlen ellenséget sem.

81. Kazamatatervezési alapok 1:
A vízesés mögött mindig van valami rejtett meglepetés.

82. Kazamatatervezési alapok 2:
Ha két ajtót látsz magad előtt, akkor a közelebbi mindig zárva lesz, és a kulcsa a távolabbi mögött található.

83. Kazamatatervezési alapok 3 (avagy Tapétaveszély):
Az előrehaladást a berendezés hirtelen változása jelzi: megváltozik a fal színe, a mintázata, a falon égő fáklyák kinézete, stb.

84. Kazamatatervezési alapok 4 (avagy a lakberendező számításba vette a testenkívüliséget):
A legtöbb helyen található egy „rejtett” átjáró, amit felülnézetből sose vehetsz észre, de a csapat szemszögéből nézve majd' kiböki a szemüket.

85. Kazamatatervezési alapok kiegészítés:
A kazamatákban fellelhető rejtvények mindegyike beleilleszthető az alább felsorolt kategóriák egyikébe:
— Keress meg egy apró tárgyat, és dugd be egy kis nyílásba.
— Tologass ládákat (kőtömböket, szobrokat, stb.) megadott kapcsolókra.
— Húzz meg bizonyos karokat, amik kinyitnak, ill. becsuknak bizonyos ajtókat.
— Jegyezd meg bizonyos tárgyak sorrendjét.
— Lépj be a megfelelő sorrendben egy sor ajtón.
— Valami, amiben szerepelni fog egy óra vagy egy felvonó.
— Egy megoldhatatlan rejtvény, amely egy fordítói baki miatt teljesen értelmezhetetlen marad a számodra.

86. Várj! Az egy támfőnök!:
Egy földalatti búvóhely főnökének legyőzése automatikusan maga után vonja a hely összeomlását, aminek nincs ugyan semmi értelme, de legalább látványos menekülési jeleneteket szül.

87. A kereslet és a kínálat törvénye:
Egy nagyhatalmú ellenfél holttestén többnyire találsz majd egy olyan tárgyat, ami roppant hasznos lett volna az adott ellenség elleni csatában.

88. Edison dilemmája:
Soha, egyetlen kapcsoló sincs a helyes állásban.

89. Nos, ennyit az istenekről:
A legfőbb istenségek – feltéve, hogy tényleg léteznek, és nem csak az egyház találta ki őket, hogy megtévessze a hívőit – alapvetően gonoszak, és a végén el kell pusztítani őket. Kivételt jelent a négy ősi természetszellem, akik a világ teremtése óta őrizték a rendet, most viszont az emberiség tettei miatt elveszítették minden erejüket, és nektek mindenféle lehetetlen küldetést kell végrehajtanotok, hogy visszaszerezhessék azt.

90. Az utca embere-szabály:
Nem számít, milyen gyorsan utazzatok, a szóbeszéd nálatok is gyorsabban jár. Mire odaértek valahová, a helyiek már rég arról beszélnek, hol jártatok. A tetteitekről szóló mesék akkor is szájról szájra járnak, ha senki sem volt a közelben, aki szemtanújuk lehetett volna.

91. Bárhová menj, ők ott lesznek:
Nem számít, hová mennek a szereplők, az ellenségeik akkor is mindig megtalálják őket. Lehet, hogy csak megkérdeztek egy járókelőt (ld. eggyel fentebb). De ne aggódj – igaz, hogy könnyűszerrel a nyomotokra akadnak, de sose használják ki az alkalmat, hogy a levegőbe repítsék a sátratokat vagy a fogadót, ahol éppen megszálltok.
(Képzeld csak el, ahogy elsötétül a képernyő, megszólal az alvást jelző nyugtató dallam, majd egyszer csak: BUMM, vége a játéknak.)

92. A döntésterelés szabálya:
Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mit tervezel a továbbiakban, azt pusztán csak udvariasságból teszi. Ugyanis addig ismétli a kérdést, amíg meg nem kapja tőled a „helyes” választ.

93. A szajkózás-szabály:
A hétköznapi járókelők mindig ugyanazt mondják – nem számít, hányszor beszélsz velük. Folyományaként arra se számíts, hogy megmagyarázzák a korábban elejtett utalásaikat és rejtélyes félmondataikat.

94. Franklin Covey nagyon, nagyon, nagyon tévedett:
Sose jó ötlet, ha csak a jelenlegi ügyeiddel foglalkozol és szisztematikusan haladsz feladatról feladatra, célállomástól célállomásra. Ugyanis könnyen lehet, hogy ezzel sose érsz a játék végére. Csakis úgy szerezhetsz valódi hatalmat, ha minél többet lődörögsz, mellékküldetésekkel ütöd el az idődet, és minden arra járónak elosztogatod a pénzedet.

95. Szelektív sérthetetlenség szabálya:
Az RPG-k szereplői fel se veszik az olyan apróságokat, mint a kegyetlen hőség vagy hideg, esetleg a mérges gázok. Kivéve akkor, amikor egyszer csak nagy hirtelen mégis. Meglepetés!

96. A fegyverkedvelőktől vagyok, avagy a Billy Lee Black-szabály:
Az RPG-k szereplői mindössze egyvalamiben értenek univerzálisan egyet: mindegyikük ellenzi a fegyvertartási törvények szigorítását. Még a legájtatosabb vallások és a legpacifistább szereplők sem tudnak ellenállni egy jó nagy stukkernek.

97. A három nő szabálya:
A főhős csapatában mindig vagy egy, vagy három nő lesz, a férfiak számától függetlenül.

98. Tapasztalat nem szükséges:
Amikor a főhősnek valamilyen bonyolult és veszélyes feladatot kell életében először végrehajtania, sokkal ügyesebb lesz benne, mint a legképzettebb veteránok.

99. A fordított evolúció szabálya (a Zeboim-alapelv):
Minden egyes ősi civilizáció sokkal fejlettebb (volt) a jelenlegieknél.

100. A tudomány és a mágia egyenlősége (Citan-törvény):
Habár a varázslók a mágiára, a tudósok pedig a tudományokra specializálódtak, a képességeik mégis tökéletesen felcserélhetőek.

Sajna nem sok jó hírrel tudok szolgálni az októberi képregényeladási listát illetően, de hát néha a keserű pirulát is le kell nyelni, igaz, nem nekünk, hanem az amerikai kiadóvállalatoknak. Ennek ellenére ami most jön, nem lesz valami, szép, essünk hát túl az októberi számokon.

Marvel? Milyen Marvel?

Vagyis a legteteje, ami egy olyan top10-et rejt ezúttal, amilyenre valószínűleg még soha sem volt példa az amerikai képregénypiacon az elmúlt hetvenegypár évben, ugyanis a DC hat(!) kiadvánnyal birtokolja az első helyeket. Az első természetesen a Blackest Night negyedik száma, a második meg a még éppen hogy 100e felett maradó Batman & Robin ötödik része. A jelen tendenciák alapján ez volt az utolsó szám a sorozatból, ami még hat számjegyes eladást produkált, de még így is magasan a DC és az amerikai képregénypiac legjobb és legjobban teljesítő havi sorozata (és ami meglepő, tényleg havi sorozat, pedig nem sokan fogadtak volna erre a tényre jó fél évvel ezelőtt). Az utolsó százezres pedig természetesen a Green Lantern v4 aktuális része volt.
A negyedik helyen viszont már elég nagy ugrás tapasztalható, mert a BN: Batman harmadik száma szűk 15e-rel lemaradva, 86e-n foglalja el ezt a majdnem dobogós helyet. Utána a GL Corps v2 majd a BN: Superman következik, amik két érdekes tényt vonnak magukkal. Az egyik, hogy furamód egyiknek se csökkent az olvasótábora, mégis több helyet feljöttek, ami igen, azt takarja, hogy majdnem minden létező top sorozat elég nagyot esett; másrészt pedig ezzel az első tíz helyből ötöt csak a Blackest Night történetei tesznek ki. Csak emlékeztetőül, a Marvel nagy eseményei közül egyedül a Secret Invasionnek sikerült három sorozatot ilyen helyre pakolnia. Dan Buckley valahol biztos a haját tépi most, ami amúgy is elég ritkás, szóval nem tesz jót neki...
A Marvel azzal igyekezett megvédeni a mundér becsületét, hogy a hetedik hely alatt már ahol csak lehetett kirugdosta a DC-kiadványokat a lista magasabb régióiból, és nagy átlagban sikerült egy elég stabil saját listát teremtenie. Rögtön úgy indít, hogy négy, 76-75-73-72e-s sorozat, ami a New Avengers-Dark Avengers-Uncanny X-Men-Amazing Spider-Man (#608) kvartettet takarja. De itt álljunk meg egy kicsit.
Eddig nem tudtam, hogy a DA tényleg zuhan vagy csak az NA bírja meglepően és az igazat megvallva irreálisan jól magát, de most már nyilvánvaló, hogy a kettő együtt. Bár a New is rengeteg olvasót veszített (közel húszezret), de a Dark Avengers nagyon hamar leszállóágba került, ami részemről azért érthetetlen, mert ez az első olyan ongoing, amint Bendis ír, az Avengers címet viseli, és mégis olvasható minőségű, sőt, kifejezetten jó (amit a New-ról már jó négy éve nem lehet elmondani). A Dark viszont két hónap alatt elhagyta valahol az olvasói közel ötödét, és még az árára sem lehet fogni, mert ez kezdettől fogva a drágább füzetek közé tartozott. (Ja, igen, ha már az ár, a Marvel árazásával kapcsolatban egy elég figyelemreméltó tendencia körvonalazódik ki a listán, amit így, külső szemlélőként igencsak érdekes lesz majd nézni.) És persze még az is megemlítendő, hogy a két Avengers ezzel utolérte az amúgy viszonylag stabil majdnem-nyolcvanezres UXM-et is. Lehet, hogy megint eljön az a pillanat, amikor a Marvel legjobban fogyó havi sorozata egy X-füzet lesz? Bendis agyvérzést fog kapni vagy átveszi azt a címet...
Aki meg esetleg az ASM jó helyezésén lepődik meg, annak csak szólok, hogy a hónap egyetlen másik Amazing-füzete, a 609-es, már a jóval szerényebb 16. helyen van 61e példánnyal. (Apró segítség kellene, de ez nem a mostani Guggenheim-féle szörnyszülemény első és második számait takarja? Mert akkor a szokásos Guggenheim-effektust láthatjuk, amivel már erről a sorozatról is képes egyetlen hét leforgása alatt elkergetni az olvasók negyedét.)

Marvel-DC csata, fő küzdőtér:

A tizedik helytől lefelé szokás szerint kezdetben nagyon erős Marvel-dominancia van, de ez sem akadályozta meg Judd Winnicket, hogy tovább rombolja az új Batman ázsióját a Batman-sorozat 691. és 692. számaival (jesszusom, most tudatosult bennem, ez az ember fogja írni a 700. részt... jesszusom!). És ez a széria már elérte, hogy jobban teljesít az Astonishing X-Mennél. Még egyszer: Winnick Batmanje jobban áll, mint az Astonishing X-Men v3, ami a Marvel legkiemeltebb sorozata volt majd' négy éven át, melyet jelenleg Warren Ellis ír, és amit Simone Bianchi rajzol. Valami nagyon nem stimmel ezzel a képpel, még akkor sem, ha Ellis amúgy tényleg egy elég közepes sztorival kezdte a történetfolyamát.
14. helytől lefelé nagyon szép párharcok következnek. A BN: Titans közel egy ezressel ütötte ki az Ultimate Comics Avengerst (négy dolcsis sorozat!), ami eddig 94-64-re illetve 68-64-re verte őt; cserébe viszont a már említett ASM #609 174 példánnyal beelőzte a JLA v4-et (Joe Quesada és Dan DiDio egyszer összeülhetnének eldönteni melyiküknek sikerült jobban tönkretenni saját munkaadója zászlóvivő sorozatát a folyamatos beleszólásaikkal) és a Dark Wolverine is legyűrte a Detective Comicsot.
A Spider-Man Family v2 átkereszteléséből született Web of Spider-Man v2 jól járt a névcserével, mert bár a tartalma nem változott, de az alsó százas részből hirtelen 58e-rel a 20. helyen találta magát, ami szinte biztosan csak átmeneti, de akkor is szép teljesítmény (amúgy az oldalszáma alapján az egyetlen olyan Marvel-sorozat, ami jogosan kerül többe a társainál). De van egy másik örömteli hírem is, hogy az egy ideje négydolcsissá változtatott Sorozat, Amit Nem Nevezünk Nevén, Mert Bűn, tovább esett, bár most sajna csak kétezer vásárlót. Úgyhogy mindenki továbbra is erősen próbáljon meg összpontosítani arra, hogy amikor megjelenik egy újabb száma, senki se vegye meg a tengerentúlon a Marvel emberiségellenes bűntettét. Ezzel mindenkinek csak jót tesz.
Az Igazságliga nem csak az Igazságért fog sírni, hanem egy épeszű íróért is. Múlt hónapban a Cry for Justice még éppen csak a JLA alatt volt, a negyedik száma viszont már olyan mélyen a fősorozat alatt van, hogy lassan görgetni kell a listában, hogy megtaláljuk őket. A sorozat tovább halad tehát a teljes, totális és minden képzeletet felülmúló csőd felé, a DC meg már bánhatja, hogy az írójának adták a fősorozatot is. De jó hír, hogy még mindig mindenkinek minden harmadik szava az benne, hogy "justice", tehát legalább következetesen olvashatatlan. Manapság már ez is valami. Ami viszont szomorú, hogy még így is jobban megy, mint az X-Men Legacy, ami továbbra is egy kiemelkedően jó X-es, meg úgy nagy átlagban Marvel-sorozat. A jó hír azonban az, hogy a Legacy meg jobb az UC Pókembernél (megint négy dollár!), ami ezúttal csak ötezer olvasó elvesztésével folytatja mélyrepülését. Talán egyszer meg fog állni a zuhanásban.

A Marvel és egyben az amerikai képregénypiac legrégebbi sorozata, a Deadpool jubileumi kilencszázadik (és egyben öt dollárba kóstáló) száma sajna nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, patinás neve ellenére alig 51e-n voltak csak rá kíváncsiak. Talán majd az ezrediknél... De még így is jobban teljesített, mint a visszaszámozott Incredible Hulk, vagy, ami viszont meglepő, a Messiás-trilógia történetei közé ékelt X-Necrosha-crossover felvezető egyrészese, ami kéz a kézben jár az X-Force v3-mal, és együtt vezetnek a négy dollárra emelt Iron Man v5 előtt. És ez az egész brancs meglepő módon Geoff Johns régóta várt története, a Superman: Secret Origins előtt található. Ahhoz képest, hogy Superman legújabb és teljesen hivatalos és elvileg bebetonozandó eredettörténetéről van szó, amit a karakter egyik nagy kedvelője, Johns ír, elég szerény ez a 48e-s szám a listán a második rész mellett.

De még érdekesebb, hogy miután annyira szidták sokan mindenféle érthetetlen, mondvacsinált vagy egyéb ok miatt Mark Millar Fantasztikus Négyesét, aminél a kritikusok kedvence, az egyik legújabb nagy Marvel-fogás, John Hickman (igen, a Nightly Newsért majdnem Eisnert kapó író, aki a Pax Romanát is készítette más egyebek mellett, és aki egy életre tönkretette Nick Fury eredettörténetét és a SHIELD összes létező sztoriját) elérte, amit még Millar sem: az F4 lassan az első ötvenben sincs, és már negyvenezer olvasója is alig maradt, vagyis elkergette a Millar alatt érkezett 10e olvasót és még ugyanannyit mellé, 33%-kal rontva három hónap alatt az eladásokat. A Marvel-univerzum alapkövének eladásait. Ez már szégyen. Ráadásul a történet a legkevésbé sem mondható eddig rossznak. Így most már olyan sorozatok vannak előtte, mint az egyre lejjebb és lejjebb csúszó JSA v3, a Red Robin vagy a szintén elég szép pénzbe kerülő Adventure Comics v2.
De ha már szóba kerültek a nagy bukások a Marveltől, a Marvels Project is megérdemel annyit, hogy megemlítsem, a kezdeti 89e-s eladásától a harmadik szám 39e-je már olyan messze van, hogy lassan arra se fogunk emlékezni, hogy ez valaha a top10 közelében volt. Mondjuk annyit hozzátennék, lehet, segített volna rajta egy pöttyet, ha a cég kicsit reklámozza is két eldugott kis interjún túl is. De nem csak neki van ilyen mostoha sorsa, az áprilisban harmadik helyen indító Wolverine: Weapon X (szintén négy dollár!) még ennél is rosszabbul megy.

A nagyok alsóháza:

Supermanre még mindig rájár a rúd, ráadásul a szeptemberi aranyosan berendezkedett hármas bolyt is szétrobbantották. A New Mutants v3 visszaerősödött a harmincezresek közepére, de a DC újabb értelmetlennek tűnő próbálkozása, az Azrael-sorozat is itt indított, ezzel szétzúzta az amúgy stabilan 34e végén tanyázó Superman-füzetek csoportosulását. De Paul Dini se örülhet, mert a két Bat-családba tartozó füzete, a Streets of Gotham és a Sirens is ezen a környéken csücsül. Ami azonban sajnálatos, hogy a szó szerint éveket késett Planetary #27, ami végül tizenegy(!) év után nagy nehezen lezárta Warren Ellis történetét, csak 31e példányban kelt el. Bár valószínűleg a könyvpiacon gyilkolni fog majd a könyvbe foglalt verziója.

Peter Allen David - ha valaki nem ismerné, akkor az a fickó, aki annyira szegény, hogy még vezetéknévre se futotta neki - X-Factor v3-a sajna nem emelkedett ki a gyenge harmincasok közül a jubileumi félszázadik szám ellenére sem. De legalább jobban ment mindkét Titán-sorozatnál, amik megint gyönyörűen egymásra találtak, ráadásul ha így folytatják, be fogják érni a Mini Titánokat is lassan. De még legalább az Archie-nál jobbak, ami még mindig az első százasban tartózkodik a szokatlan, jövőbeli történetével.

Harmincezer alatt most elég sok sorozat van, októberben már a 70. hellyel átlépte a lista ezt a határt, míg például egy hónappal előtte ez csak a 84. helyen történt meg. Ide jutott például a Ms. Marvel v2 is, ami már nem először kacérkodik a megszűnés esélyével, de talán a közelgő félszázadik szám megint javít rajta valamelyest. De itt tanyázik már a Power Girl és a Wonder Woman v3 is, a Punisher v6-ról nem is beszélve. Igaz, a v5 még rosszabbul áll 22e-n, nem csoda, hogy átnevezték - megint - v7-re, és újraszámozták. Amivel igen, hivatalosan is sikerült lassan kibogozhatatlanabb sorozatszámozást és -névadást eljátszaniuk Francis Castiglione 616-os és MAX-os változatának történeteivel, mint ami az X-képregények körül volt a kilencvenes években. Ha nem tudnám jobban, azt mondanám, hogy valaki a szerkesztőségben legalább annyira rühelli a figurát, mint én. (Annak ellenére, hogy a sorozatai az utóbbi három évben érthetetlen módon olvashatóvá váltak.)
Húszezer környékén megint jó pár jobb sorozatot találni, de egy kicsit magasabbról, pontosabban 23e-ről megemlítenék egy érdekességet: valakinek a Marvelnél az az ötlete támadt, hogy jó dolog lenne kihozni egy Doctor Voodoo-ongoingot. Ha nem tudjátok, ki az, nem kell feltétlen megijedni, egy C-kategóriás figura volt, amíg Bendis ki nem találta, hogy ő örökli Dr. Strange titulusát. A karakter népszerűségét nagyon hirdeti, hogy a saját sorozata ennyin nyitott. Csoda, ha a negyedik számig el fog jutni. Nem tudom, mivel töltik az idejüket a szerkesztők a cégnél, de hogy nem szerkesztéssel, az teljesen biztos.
Ha már viszont a húszezerről volt szó, közel (10%-os határ) került megint az Outsiders v2, a Black Panther v5, a War Machine v2, de itt van az X-Men Forever (ami szerintem jelenleg a második legjobb X-sorozat), a hivatalosan is elkaszált Son of Hulk és a Doom Patrol v5 is. Az X-Babies új minisorozata meg az első részével sem érte el ezt a határszámot, szóval arról is lemondhatunk, hogy ezek saját havi sorozatot kapnak egyszer...
Amúgy egy apróság, de érdekes: a Witchblade a 131. számmal hirtelen a 16e aljából feljött 20e fölé. És ha már szóba került a Boszorkánypenge...

A kis kiadók ha nem is nagyon, de elkezdtek belehúzni. Szeptemberben a 31. helyen jöhetett csak először bármi a Marvel-DC tengelyen kívül, most viszont a 28.-on találjuk a Buffyt, utána közvetlen meg egy Image-sorozatot, a Haunt első részét. Aki nem tudná mi ez, csak annyit mondok, hogy McFarlane új karaktere. És igen, ha valaki ara gondolt, hogy a Spawnnal nem másolta le eléggé Pókembert, annak igaza van, ennek a karakternek már hálója is van, az eredettörténeténél viszont már kreatívak voltak. Nem a Marvel egyik figuráját másolták, hanem a DC Kísértetét. Igen, ez a McFarlane-féle kreativitás, hogy most másik kiadó karakterét lopjuk el és régebbről másoljuk az eredetet. Komolyan mondom, ez az ember egy zseni, hogy egyetlen saját ötlet nélkül hülyére tudta keresni magát történetírással és rajzolással.
Amúgy az említett Archie-s kitérőt leszámítva a legjobb kisebb kiadós címek maradtak a szokásosak. Ennis Boysa és a Whedon-féle Angel továbbra is a kevés 20e fölötti sorozatok közé tartoznak, rajtuk kívül a Star Warsok és a látszólag megint értelmes időközönként folytatott Hellboy azok, akik a hagyományos Spawn-Invincible páros mellett kiemelkedően nagy példányszámokkal operálnak.

Gyerekeknek:

Rövid lesz ez a bekezdés, mert Nyugaton a helyzet nem sokat változott. Uncanny X-Men First Class maradt 11e-n, Wolverine FC pedig egy ezressel lejjebb. Igaz, most szokatlanul rengeteg cím ékelődött közéjük, köztük az olyan gyerekfüzetek, mint a Freddy vs. Jason vs. Ash vs. Akitlicencelnitudunk második menetének utolsó előtti füzete, vagy a Hellblazer, esetleg a House of Mystery v2. :)
(Apró közbevetés: a Skull Kill Krew, ami indulása óta egy négy dolláros, de 22 oldalas sorozat a Marveltől, az ötödik számával immár tízezer példány alatt van. A cikk végén még visszatérek erre.)
Sonic, a piszokul gyors sündisznó, leverte a Mini Titánokat, igaz teljes négy darab füzettel, de akkor is. A másik Sonic-sorozat, a Universe azonban eléggé le van már maradva, ami kicsit szokatlan a süntől. De utána megint egy jó kis páros jön, a Boom! által visszahozott Walt Disney's Comics & Stories, ami 697 számot megért úgy, hogy végig egy elég vastag zsebkönyv volt, de most hirtelen standard füzetté változott, így, egy számmal a 700. előtt, 33 példányt vert a Batman: Brave and the Bold rajzfilmsorozat képregényes változatára. De a másik Disney-képregény, az Uncle Scrooge (Dagobert bácsi) már egy ezressel elmarad emögött. Ami azt jelenti, hogy a visszatérés után megfordult az állás, eddig a kacsamagazin vezetett szinte mindig az utóbbi, Gemstone-os években. A zsugori kacsa amúgy egy csőrhosszal kapott csak ki a Die hard Year one második részétől.
Valamennyivel lejjebb már sűrűbb az élet, a Billy Batson-sorozat mögött szorosan ott az egyik Muppet-mini és a Super Friends is, de a Marvel Adventuresök is azonnal bekopognak a Spider-Mannel, ami még a Super-Hero Squadjuknál is erősebben teljesített. Utánuk egy kis szellemvadászat Scooby Doo-val, majd a valószínűleg hamarosan kimúló MA Super-Heroes, és véget is ért a lista és a gyerekrészleg is.

Vénemberek részlege:

A kötetlista azért kapta ezt az alcímet, mert elég szépen vezet rajta a potom 35 dolláros (de legalább tényleg marha vastag) Wolverine: Old Man Logan keményfedeles (és nem a pöttöm premiere, hanem a normális, méretnövelt fajta) változata. Igaz, az utána jövő 15 dolcsis aktuális Jack of Fables-tpb vagy a húsz dollárba kerülő Legion of 3 Worlds HC mellett még így is elég szép pénzt kérnek érte...Ami meglepő, az a 13 dolláros Dark Horse-kötet, a Noir első részének szereplése, pedig a kiadó jóformán azt is elfelejtette bejelenteni, hogy ez a sorozat létezik nála. Tényleg zéró reklámot kapott. Nem úgy mint a BPRD, ami immár a 11. kötetnél tart, és ezzel továbbra is szépen emelgeti a Dark Horse-nál a Mignola-világ bevételeinek összegét.
De ha már pénz, sajna a Marvelnél nem szoktak le teljesen az irreális összegekről, az Ultimate Wolverine vs. Hulknál is úgy érezték, ezt vinni fogják, bármennyibe kerüljön, és hiába premiere és negyedszáz dollár, tényleg vitték. Még az első tízben is benne van egy Sandman-HC előtt.
A DC amúgy folytatja az Absolute-változatok erőltetését is, ezúttal a Gaiman-féle Sandmnahez kapcsolódó Halál saját minisorozatainak egybegyűjtött, A4-esnél is nagyobb változata jött ki a nyomdából, alig 100 dolláros borítóáron. De végre megérkezett a Trinity harmadik kötete is tőlük, igaz, ez is harminc dollár, de legalább van benne anyag bőven, több mint 400 oldal.
Kis érdekesség. Ha valaki nem tudná, Stan Lee már bő három évtizede folyamatosan írja a Pókembert... napilapokba, képregénycsíkként, és még ma is ő viszi. A Marvel most fogta és összegyűjtötte az 1977 és 1980 között megjelenteket egyetlen, 340 oldalas kötetbe. A rossz hír az, hogy negyven dollárért.
Mást nem tudom, mit lehetne kiemelni... esetleg, hogy végre, ki tudja, hány év könyörgés és várakozás után megjelenhetett végre Amerikában Maszamune Shiró világhírű mangájának, a Ghost in the Shellnek a legújabb kiadása (remélhetőleg végre cenzúrázatlanul). A kiadó pedig azt ígérte, idővel jön majd végre a többi is. Már marhára ideje volt. Most már csak azt kellene elérni, hogy itthon is legyen végre, ha már a Dominion volt.

Összességében:

Az igazán rossz hír eddig nem biztos, hogy kitűnt, de a helyzet az, hogy a füzeteladási lista számai átlagosan 14, a köteteké pedig 17 százalékot estek tavaly ugyanilyenkorhoz képest, és az eddigi éves összesített enyhe plusz pár tized százalékot levitték mínusz egy százalék alá. Novemberre már jobb számokat jósolnak, de az évet valószínűleg nem fogja úgy elvinni a december a hátán, mint tavaly, így meglehet, hogy a végén tényleg nadrágszíjhúzás lesz az amerikaiaknál, ami viszont akár idehaza is visszaüthet. Elég sok fog múlni az elemzők szerint a következő két hónapon, de főleg az ünnepeken, ami főleg a könyveladásokat szokta nagyon meghúzni Észak-Amerikában is.
Amire viszont végig utalgattam fentebb, az a kiadók aránymegoszlása októberben. A Marvel megtartotta ugyan az első helyet, de darabra visszament 40%-ra, dollárban pedig 36,5%-ra. A DC ezzel szemben elérte a 38/34%-os arányt, amivel évek óta nem látott mértékben közelítette meg a riválisát. Talán akkor voltak ilyen közel egymáshoz, amikor a Marvel még nem indította el a 2006-ban Civil Wart, de a DC-nél már nagyben ment az Infinite Crisis. Ami viszont megfigyelhető, hogy arányaiban a Marvelnél közelebb van a dollár a példányszámhoz, sokkal közelebb, mint eddig bármikor az elmúlt hónapokban. A magyarázat a négydollárosok igen komoly bukásában keresendő valószínűleg. A komolyan (60e fölött) teljesítő sorozatok közül ugyanis csakis a két Avengers és az UC Avengers a négy dolcsis, a másik öt cím a régi árán van, de a lista első száz helyén is érezhetően jobban mennek a három dollárba kerülők. És ami még érdekesebb 10e példány környékén rengeteg olyan Marvel-mini vagy frissen indított ongoing van, ami ennyibe kerül. Lehet, hogy csak véletlen vagy csak ismeretlen címek, ezért teljesítenek gyengén, de akkor is érezhető, hogy az áremelt képregények bizony igen hamar igen sok példányt estek, és ezzel már gyakorlatilag az áremelés előtti állapotra negligálták a bevételre gyakorolt jótékony hatásukat. Hamarosan nem csodálkoznék, ha lennének olyan sorozatok, amiknek visszaállítják vagy legalább ötven centtel csökkentik az árát.
Nos, ennyi volt mára, már csak a szokásos linkek maradtak:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet