Írta: talgaby

Megjelent: 2010. december 14. kedd; 15:00

Készült: 2010. december 14. kedd; 15:00

A novemberi képregényes eladások Amerikában elég vegyes képet mutatnak, ami jelen állás szerint egyszerre lehet csalóka és reménykedésre okot adó is. Az elemezgetés előtt azonban a konkrét listáról pár szó.

A DC keményen indított, az első tízből nyolc hely az övék. A lista élén a Batman: The Return c. egy részes található, ami lezárja Bruce Wayne visszatérését és némileg elrendezi a közeljövőben azt a kérdést, hogy mi lesz akkor most Batman-tájékon. Az öt dolcsis füzet – a DC marhára kihasználja, hogy csak jövőre ígérte be az árcsökkentést, most hirtelen mindent felhúztak négy dolcsira, amíg lehet – közel 100e példányban ment el, ám végül megint csak nem sikerült áttörni ezt a bűvös határt.
A második hely egy első számé, ami szintén Batman, szintén Grant Morrison írta, és szintén erősen a kilencvenesekben van. A Batman Inc. jól indul, nem annyira, mint a Batman & Robin, de ígéretesen. Meglátjuk, hogy megy majd neki a jövőben.
A harmadik hely az Avengers v4 hetedik számáé, ami laza 16e-t jött fölfelé az előző részhez képest. A látszat azonban csal, ez egyelőre egyszerinek tűnik, legalábbis az eladásokat nagyban erősítette, hogy volt variáns borítója, és hogy némileg marketingelten csatlakozott a csapathoz a Vörös Veszedelem, ami furamód az olvasók tömeges elriasztása jótékony hatással volt a címre. Vagy mindenki csak vett két példányt a borítók miatt és valójában a fele alá esett az olvasók száma, ki tudja.
Innentől a nyolcadik helyig csak DC van, mégpedig a szokásos Brightest day-ekkel, ezúttal két Batman & Robinnal és a Return of Bruce Wayne befejező részével. Ezzel gyakorlatilag a Denevérrészleg a DC-nél hivatalosan is kört vert novemberben Geoff Johnsra és az összes Zöld Lámpásra. Utóbbi amúgy annak ellenére megyeget lefelé, hogy közeleg a mozifilm és már megy a marketing, ám ez nem nagyon ütött még vissza a képregényekre.
Ami a Pókembert illeti... A Big Time c. szakasz a 648. számmal vette kezdetét, ami egyben a havi három ASM-es megjelenési ütem végét is jelentette. Innentől fogva a nagy terv az, hogy egy hónapban két füzet jelenik meg, és roppant elmés módon ugyanazon a napon. Vagyis gyakorlatilag nyolc dollár (több, mint 1600 Ft) egy 60 oldalas kiadványért. És idehaza a honi CsodaPók árára panaszkodnak, ha azt húsz forinttal emelik. Ám ami most érdekesebb, hogy az utolsó triplás hónapban a 647. szám elment 55e-n a maga öt dolláros ára mellett, majd jött a Big Time, ami big time kiugrott, mert felment 77e-ig. A rá következő szám pedig 52e-n állt meg. Most vagy nagyon a hó végére esett a megjelenése (de a Marvel katalógusa szerint nem, mert 24-e), vagy ennyi volt a nagy Big Time Vészmanóstul, Skorpióstul. Pedig Dan Slott írja, akinek önmagának van vagy egy hatvanezres rajongótábora.
Még talán három sorozatról pár szót a fentebbi részlegből. Az első a New Avengers v2, ami az Avengers v4-gyel ellentétben csodásan megy lefelé. De még az is semmi a Wolverine v4-hez képest, ami megint eldobott magától 12e olvasót (mondjuk a Daken-ongoing is ugyanúgy veszített 20%-ot). Most már hivatalosan is lassan a Weapon X-széria alatt lesz és az elmúlt elég sok év legpocsékabb számait kezdi produkálni. Ami azért vicces, mert Daniel Way alatt, aki írni ugyan nem tudott, de legalább jó lelkesen próbálkozott, még ott sem volt ennyire rémes az eladás, mint most, az egyetlen épkézláb Rozsomák-író, Jason Aaron alatt. Ó, és a harmadik... sokaknak jó hír lehet, hogy az anno 2005 környékére beígért Batwoman-ongoing, amint akkor még Rucka írt volna, most nagy nehezen megvalósult a Batwoman #00-val, amit Rucka helyett a Detective Comics eddigi rajzolója, J. H. Williams jegyez. Potom öt év és a vezetőség cseréje kellett, hogy a DC rábólintson egy homoszexuális karaktert címszerepbe állító sorozatra. Nem csodálkoznék, ha ezzel egyben azokra a vádakra is válaszolni akarnának, mely szerint egy icipicit túl konzervatívvá kezdett válni a cég a „minden főszereplőnk fehér férfi vagy Wonder Woman” elvével. A Batwoman egyelőre hasonlóan indított, mint a Birds of Prey v2, meglátjuk, neki hogy fog menni.

Egy külön bekezdés az Ultimate-részlegről. Igen, továbbra is le tud nyűgözni még ennyi idő után is az ottani szerkesztők bámulatos inkompetenciája. Ha nem látszódna rajtuk a görcsös igyekezet, hogy produkáljanak valamit, azt mondanám, szándékosan rombolják az egészet. Az még hagyján, hogy Steve Dillon duplázik az Ultimate Avengersen, ami gyakorlatilag öngyilkosság, lévén hogy Dillon stílusa abszolút nem illik egy szuperhősös sztoriba (bár nagyon másba sem, ha nincs mellette Ennis, rég elfeledte volna mindenki, hogy egy ilyen nevű alak valaha firkálgatott képregényoldalakat), de mikor végre fél éves előkészítés után itt a nagy alkalmuk, azt is elszúrják. A 17. füzettel visszaszámozták az Ultimate Spider-Mant #150-re, amitől minden valószínűség szerint azt várták, hogy a 100. részhez hasonlóan vagy duplájára nőjön az eladás. A jelek szerint ebben annyira tökéletesen és feltétel nélkül bíztak, hogy reflexből meg is emelték az árát öt dollárra. Majd valószínűleg hatalmasakat hüledezve néztek, hogy a füzet elhasalt, de nagyon. Plusz ötezer ember nem a világ, hiába lett ezzel átmenetileg a legjobb Ultimate-sorozat. Még a top25-be se tudott bekerülni egy ilyen jubileummal.
Emellé még bejött az a pofon is, hogy az októberben 49e-rel nyitó Ultimate Thor Jonathan Hickman gondosan romboló kezeinek hála kapásból veszített 18e olvasót. Kevesebben vették, mint a Daken-ongoingot. Azért ez már nagy szó.

És még egy érdekes jelenség: sorozatok, amikről a Marvelnél valaki azt hiszi, érdekelnek bárkit, pedig nem. Ilyen az Astonishing Thor. A sztori gyakorlatilag szabad kezet kap, hogy Thorral végigakciózza egy nagyszabású sztori keretében a fél Marvel-univerzumot, mégis alig érdekel valakit, pedig az írója, Robert Rodi képregényes múltja olyan címeket tartalmaz, mint a zseniális Loki minisorozat.
Nem ilyen árnyalt a helyzet Deadpoolnál. Ki tudja, hány füzet jelent meg novemberben, aminek a címében szerepelt Deadpool? Öt: Deadpool v4, Deadpoolmax, Deadpool Corps, Deadpool Team-Up és Deadpool Pulp. Ez az öt összesítve nem termelt annyi bevételt, mint a listavezető kiadvány. Szóval ennyit arról, hogy Deadpool népszerű és a Marvel két szerkesztőjén kívül érdekel bárkit. Habár lehet, talán továbbra is szerepet játszik a tény, hogy egyetlen sztorija sem vicces és elfelejtették, hogy a karakter lényege saját maguk paródiája lenne a skizó viccek helyett.

A kisebbekről:
Mivel nem volt újabb egy dolláros Dynamite-kiadvány, többé-kevésbé visszaállt a régi rend. Továbbra is a Buffy vezet, ezúttal a 30. helyről. Utána egy Dynamite-féle első rész jön, a Vampirella,mi azonban már nem egy dollár. Hanem négy. Mondjuk a Dynamite kétségtelenül sokáig ült a karakter jogain – annyira, hogy időközben idehaza egy kiadó lefutotta velük a teljes licencprocedúrát és megjelentetett egy Vampirella-könyvet – és lehet, most próbálják gyorsan behozni a befektetett összeget. Nem sokkal marad el amúgy mögötte a Walking Dead, aminek a füzetes változata továbbra se mozdul semerre.
Az IDW próbálja tartani magát, a True Blood még ott van a listán, ám újabb 33%-ot esett, ami gyakorlatilag lassan a sorozat halálát fogja jelenteni. Közé és a Boys közé sikerült még becsempésznie a Dark Horse-nak egy új Hellboyt, egy one-shotot. Rajtuk kívül nincs több kis kiadós az első 100-ban, bár a Green Hornet-k tényleg csak egy hajszállal csúsztak le erről.
Ami meg a múlt havi Warlord of Marsot illeti, a második füzet négyszeres ára és feleakkora olvasótábora mellett annyira nem panaszkodhat. Különösen egy nagyapáink- és Farek-korabeli sci-fi ponyva újramelegítése esetén.

Ami a könyvelést illeti, a Walking Dead továbbra is szépen megy, ezúttal a legújabb tpb van az első helyen. De az első tpb még mindig ott lébecol a top10-ben, szóval még mindig akadnak olyanok, akik kíváncsiak arra, milyen lehetett a tv-sorozat eredeti formája.
A második helyen egy új Serenity-történet, a Shepherd's Tale található. Mögötte már többnyire ongoingok gyűjteményes kötetei, de akad egy-két érdekesebb darab. Ilyen például az új Mouse Guard HC, ami még nem a v3, csak egy sztorigyűjtemény, melyeket az alkotó Peter Davidson ismerősei követtek el. Megjelent továbbá a Top Cow-tól a Witchblade-et felpörgetni szándékozó tpb-gyűjtemény első darabja, a Redemption v1, ami mindössze négy dolcsiért tartalmaz öt füzetet a Ron Marz érából. De kijött a második Fables HC is végre, viszonylag emberi áron, nem beszélve a DC egyik nagy novemberi dobásáról, az Absolute All Star Supermanről, ami elég szépen megyegetett a képregényboltokban is.
A Dark Horse elkezdte összeszedni végre a klasszikus Kull-sztorikat, amik még a Marvelnél jelentek meg. AZ első, több mint 350 oldalas kötetet 20 dolcsiért dobták ki, ennyit simán megérnek a feljavított oldalak, pláne, hogy igazi klasszikus hetvenes évekbeli sword & sorcery.
A Thor-mozi a jelek szerint valamennyi hatással csak bír, mert a hosszas könyörgés után megjelenő Straczynski-féle Thor-omnibusra 1716 vevőt írnak. Ez amúgy mindössze azért fura egy cseppet, mert a kiadvány december 22-én jön ki, vagyis e cikk megjelenése után. Valahol valamelyik képregénybolt nagyon tudhat. (Habár lehet, hogy a két különböző borítós omnibust szétszedik. Ugyanis van egy alap, Copiel borítójával, és valahonnan van egy Michael Turner egy Thor-rajzával, amiről eddig én részemről nem is tudtam, hogy létezik, mégis most, évekkel az alkotó halála után megjelenik.)
És persze muszáj megemlíteni, hogy a BOOM! Kiadta az első Darkwing Duck-tpb-t. Az egyetlen gond vele, hogy öt füzetnyi anyag és 15 dollár, ráadásul az idehaza is már-már megszokott kisebb méret. Meg talán az, hogy nem Dan Slott írja, pedig az akkora királyság volna, hogy valószínűleg megszakadna tőle a téridő-kontinuum.
Végezetül pár szó a Superman: Earth One-ról. A jelek szerint hiába siránkozik sok kritikus afelett, hogy gyakorlatilag a mai trendeknek megfelelő nyámnyila, döntésképtelen fiatalt csinált Straczynski az Acélemberből, a remény és a hősiesség élő megtestesítőjéből, a második nyomatot ugyanúgy elvitték most novemberben. Ráadásul a – számok nélküli – könyvesbolti összesített listán is ez a legjobb képregénykötet, megelőzve az ott még mindig szépen fialó Scott Pilgrim-sorozatot és a Walking Deadeket. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a Joker HC tiszavirág éltű sikerével ellentétben ez a könyv elég szép fogadtatásra lelt az olvasóközönség körében, már csak az a kérdés, a második kötettel mi lesz a helyzet.

A számok bűvöletében élve a helyzet továbbra sem rózsás. A tavaly – nem túl izmos, sőt, elég gyenge – évhez képest az első 11 hónap eladásai összességében majdnem 6%-ot estek füzetek, és több mint 4%-ot kötetek tekintetében. A teljes mérleg -5,66%-on áll jelenleg. Mivel mostanában már a legtöbb gazdasági szektorban megállt a stagnálás vagy beindult a bővülés, így ez a tendencia kezd egyre komorabb képet festeni. Ám az is megjegyzendő, hogy a szórakoztatóipar más ágazatiban hasonlóan pocsék a helyzet, mintha rajtuk egy jó másfél-két éves csúszással menne végig a válság.
Havi visszatekintésben az idei november 10%-kal rosszabb volt füzetek, de a Walking Deadnek hála 14%-kal jobb kötetek tekintetében.

Ami most érdekesebb, az a kiadók részesedési listája. A DC a jelek szerint tényleg kezdi kiheverni az átszervezése miatti sokkot, és megújult energiákkal vetették bele magukat a kiadásba. Vagyis inkább úgy mondhatnánk, hogy mindent feltettek most a Köpenyes Igazságosztóra, ugyanis egyértelműen a Batman-részleg viszi most a bevételek vagy ötödét, ami lassan a Green lantern-dömpinget is felülmúlja. Morrison hármasának hála a DC novemberben 33/37%-os arányt ért el a piacon (bevétel/példányszám) a Marvel 34/40%-ával szemben. Vagyis igen,kis híján beérte bevételben a nagy vetélytársat, ami elég szép, ahhoz képest, hogy negyed éve még annyira le volt maradva, hogy a három következő kiadóval együtt se nagyon érték el a Marvel részesedésarányait.
Ha figyelembe vesszük, hogy az előző bekezdés szerint a képregénypiac szűkül, így látható, hogy ez azt jelenti, a Marvel bizony komolyan gyengülni kezdett és bár még nem nagyon kell féltenie a piacvezető pozícióját, köszönhetően annak, hogy a DC novemberi sikere egyértelműen egy egyszeri alkalom volt, nem árthat odafigyelniük arra, hogy a konkurencia a jelek szerint kezdi beérni őket. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az Iron Man 2 film sikerét nem sikerült képregényekben kihasználniuk és a Thor-sorozatok is iszonyat gyengén muzsikálnak, vagyis a filmek már nincsenek olyan jótékony hatással, mint az előző években (na igen, talán nem egy rakás elsietett közepes vagy gyenge vackot kellett volna a piacra ontani), tehát nem számíthatnak erre a trükkre, lehet, hamarosan eljön az az időszak, amikor a Disney fejesei náluk is leülnek, hogy megbeszéljék, mégis, mi legyen a szerkesztőségben, ahol szerkesztés jellegű munka vagy hat éve nem folyik.
Mivel a két nagy novemberben a szokásosnál 2/2,5%-kal nagyobb szeletet hasított ki magának a tortából, a kisebb kiadók nyers számai szinte mind romlottak. De náluk amúgy is az az érdekesebb, hogy az egymáshoz viszonyított aránymutatóik hogy állnak.
A novemberi győztes közülük egyértelműen az Image, amin végre meglátszik a Walking Dead sikere, és ami könyvesboltban most még jobban rákapcsolt. Jelen pillanatban elmondható, hogy jóformán Kirkman viszi a cég bevételeit. Ugyanakkor jót tett a Hellboy a Dark Horse-nak, tartották magukat a hónapban, ellentétben az IDW-vel, ami a True Blood esésével együtt menetelget szépen lefelé.
A november két nagy meglepetése a Dynamite, ami megduplázta a bevételeit, hála a Warlord of Mars megkétszereződött bevételének és a Vampirella mérsékelt, de tűrhető fogadtatásának. Érdekes még amúgy, hogy a füzetekkel operáló kisebb képregénykiadók közül náluk van a legkisebb arány a dollár és a példányszám-részesedés között. Nem matekosoknak lefordítva ez annyit tesz, hogy ők adják nagy átlagban a legolcsóbban a füzeteiket/könyveiket. A másik nagy meglepetés az Archaia, ami gyakorlatilag a Mouse Guard HC-val elérte, hogy felkerüljön a top20-as listára, amire amúgy magától ritkán adódik esélye.
Ami a lista maradékát illeti, az a fura helyzet állt elő, hogy bár 0,5% alatt amúgy is nagy szokott lenni a mozgolódás – köszönhetően annak, hogy egyetlen sikeresebb kiadvány azonnal meg tudja nyomni bármelyiküket – most azok, akik általában magasabban szoktak lenni – Zenescope, Tokyopop, stb. - helyet cseréltek az alsó részleggel – Oni, Random, Fantagraphics, stb. De nyers számok tekintetében nem igazán látható nagy különbség köztük, itt gyakran tényleg tized százalékok döntenek csak.

És a cikk végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. november 25. csütörtök; 15:00

Készült: 2010. november 25. csütörtök; 15:00

A múlt havi kissé hosszú, ámde legalább megfelelően borús hangulatú amerikai képregénypiaci cikket követően itt egy újabb, nem annyira hosszú, de legalább megfelelően borongós hangulatú írás. Avagy igen, kijöttek az eladási adatok, szóval merüljünk bele az októberi számokba.

Szeptemberben a Marveltől egyedül az X-szerkesztőség egyik első számos kiadványa volt képes megverni a Brightest Day egyeduralmát a DC-től. Októberben a Marveltől csak az X-szerkesztőség egyik első számos kiadványa volt képes megverni a Brightest Day egyeduralmát a DC-től.
Nem, nem mentem ár hirtelen Frank Millerbe, hogy bármit írok, azt meg kell ismételnem. Nem, nem mentem át Frank Millerbe, hogy bármit írok, azt megismétlem. Annyiról van csak szó, hogy a még év eleje felé beígért új csapatcím, az X-Force újra-újraindítása végre kezdetét vette, bár, hogy legyen benne egy csavar és hogy ne kelljen rögtön v4-re ugrani, a sorozat mostani neve Uncanny X-Force. Hamarosan követi majd az Uncanny New Mutants és az Uncanny X-Factor is, az Uncanny X-Men Legacy egyelőre még valószínűleg nem fog eljönni. Talán már csak azért is, mert akkor tényleg megkülönböztethetetlenné válnának a sorozatok.
A fentebb említett Brightest Dayek amúgy így, féltávhoz közeledve furamód elkezdtek nagyobb ütemben esni. Hogy most ebből hány olvasó várja ki inkább a tpb-ket, még kérdéses. Velük együtt és egyenlő mértékben ment lejjebb amúgy a Green Lantern v4 is, ami nem csoda, mert a két sorozatot gyakorlatilag az olvasók nagyja egynek veszi.
De nem merült még ki ezzel a DC készlete a top10-ből. Szokás szerint itt, a legtetején agyonverik a Marvelt, a Return of Bruce Wayne és a Batman & Robin is ott vannak a nagy Avengers-trió előtt.
És akkor pár szó az Avengersekről. Próbálom a lehető legkevesebbet szidni most Brian Azvanamitmondokéskuss Bendist ebben a bekezdésben. Szóval a Brubaker-írta Secret Avengers, azok után, hogy az egyik legmeredekebb zuhanást szenvedte el, most a legstabilabb lett, ezer olvasót se vesztett. A New Avengers v2 is úgy-ahogy bírta, a Brightest Dayek arányaival esett. Nem úgy az Avengers v4, amiben ugyan nem történik semmi, és jót már csak a legelvakultabb Bendis-bológatóemberek írnak róla, cserébe viszont az esése kétszer akkora, mint a környezetében bármelyik sorozatnak. Konkrétan már a New Avengers alatt vannak az eladásai. Vagy, hogy szemléletesebb legyen, annyi olvasó hagyta el két hónapon belül, mint ahányan Star Wars-képregényeket vesznek a tengerentúlon. Azért ez talán már valahol jelzésértékű. Pláne, ha hozzávesszük, hogy az itthon ugyan sokak által szidott, de az USA-ban igenis közönségkedvenc John Romita Jr. rajzolja, akit lehet kritizálni, de tény, hogy az elmúlt két évben ő volt az egyetlen, aki két számnál hosszabb ideig képes volt megemelni az Amazing Spider-Man eladásait, sőt, akkor egy azóta meg nem ismételt növekedést ért el a sorozaton. És még ő se nagyon tud itt csodát tenni.
Nem úgy a tizedik helyezettnél. Elkezdődött a Kick-Ass 2, aminek már nekifogtak a film gyártásának előkészítésébe (jesszus, legalább a képregény forgatókönyvét befejezhetnék már előtte...), és rögtön 65e-rel nyitott. Ami egy szerzői képregény esetében, akármennyire is a Marvel adja ki, nem egy jó, hanem egy kiváló eredmény. Persze várhatóan lejjebb megy majd ez a szám, de ha csak a top25-ben benn marad, nem lesz oka az alkotóknak vagy a kiadónak a panaszra.

Habár a kiadónak talán akad más oka majd a panaszra. Például a 11. és 12. helyek. Az X-Men v3 még az Uncanny felett van ugyan, de már nem sokkal. A jelek szerint a fősorozat lassan óhatatlanul is átveszi a vezető helyét a szerkesztőségen belül. De az, hogy a Wolverine v4 mennyit esett, még engem is meglepett. Az előző cikkben a nyolcvanasokba saccoltam valahol a 104e-s indulószám alapján, ehelyett lement 63e-re. Még Bendis Semmisemtörténikbennemvengersei is vártak legalább három hónapot, mielőtt ennyire lementek volna. És továbbra is jelzem, az elmúlt elég sok év egyetlen értelmes Rozsomák-írója viszi ezt a sorozatot. Összesen annyi megnyugvást lelhetnek a kiadónál ezzel a ténnyel kapcsolatban, hogy még így is megelőzik a GL Corps v2-t, de ami presztízsszempontból főbb, a JLA v4-et is. Ez utóbbi amúgy két szempontból nagy blama a DC-nek. Egyrészt azok után, hogy egy viszonylag erős sajtóvisszhanggal bejelentették, hogy nem emelnek tovább árakat, sőt, inkább visszacsökkentik azokat, kiadták az öt dolcsis JLA-t. A másik, hogy ez egy jubileumi szám volt, az ötvenedik. És semmit sem emelkedtek az eladások. Egy JLA jubileumnál. Ha ez nem szánalmas, akkor nem tudom, mi az. És ami vicces, hogy a netes sajtóban ez a tény meglehetősen el lett rejtve, nem igazán kürtölik szét, hogy egy JLA #50 be tudott bukni.
De nem csak ott vannak gondok. Az valószínűleg csak részemről szívfájdalom, hogy az X-Men Legacy megint egy mélypont felé közelít, elvégre csak Vadóc sorozatáról van szó... de igazság szerint a Thor is most vergődik aközött, hogy a filmes hírek feljebb húzzák vagy az érdektelenség le; az Ultimate Comics Thor szerkesztőségi rekordot csinált az ötvenezrével, ami az egykor a Marvel utódjának kikiáltott világ esetében legfeljebb csak egy kedves, csendes ünnep, nem több; de a legnagyobb kondulást a vészharangon az ASM újabb mélypontja jelenti, ami most a hatvanezer közelében sem volt. Tényleg nagyon kell az a frissítés neki.
Nem beszéltem viszont múlt hónapban a Fantastic Fourról. Hickman többnyire dicsért – szerintem viszont hebehurgya és karakter- és világidegen – történetei a kritikusoknak tetszettek ugyan, de a rajongók háromnegyede eldobta a címet. Ám nemrég bejelentették, hogy a Three című történetvonalban Hickman megöli az egyik csapattagot, és ez az állapot hat számnál tovább fog fennmaradni (feltételezhetően Hickman maradásáig vagy maximum egy történettel az utánig, de esélyesebb, hogy 12 számig). Ezért az 583. rész egy laza 40%-os emelkedést mutatott, amit az 584. még tovább húzott. Jelenleg a cím megint erős középkategória a maga 37. helyével, veri a Hulkot vagy a Daken: Dark Wolverine-t. Sőt, az immár komplett eventté fejlesztett Return of Bruce Wayne mellékágait.
Igen, a DC nem bírta ki, és az utolsó előtti számra kitalálták, hogy egy komplett kis gyűjteményt csinálnak a gothami karakterekkel és az oda kapcsolódó sorozatokkal Bruce Wayne visszatérése köré. Az, hogy ez egy kapkodó döntés, az olvasóknak is lejött, mert a kiadványok nagyja 30-40e környékén mozog, ami a fele sincs a mini aktuális eladásainak. Nem tudom, mennyire volt okos döntés ez a roppant marveles húzás tőlük, elvileg az új vezetőség lényege pont az lett volna, hogy megpróbálják ésszel vezetni a céget.

Ami a kisebb kiadókat illeti, Buffy hozza a formáját és az eladásait, ott van a 30. helyen. A második helyet a kisebbek versenyében most a Dynamite nyerte el egy újabb nagyon régi sci-fi karakter előhalászásával. A John Carter: Warlord of Mars első száma 36e példánnyal a 44. helyen indított. Ami szép is lenne, elvégre a klasszikus sci-fi és a mostanság felbukkanó modern képregényes remake-jeik elég jó színvonalat hoznak, csak sajna ezt a szép eladást inkább az egy dolláros ár produkálta. Nagyon meglepő lenne, ha a második szám elérné a 15e példányt. Az pedig még szebb lenne, ha tovább húzná kivételesen, mint a Buck Rogers, ami szintén egy erős sorozat volt, mégis elkaszálták, még mielőtt bármilyen történet elindulhatott volna igazán benne (komolyan, majd Ti is meglátjátok jövőre, de a sztori beindulásakor jön ki a Vége felirat...). Ami viszont kitalálható, hogy a True Blood emiatt most leszorult a dobogó harmadik fokára, leszorítva az Image-et a Walking Deadjével, aminek a füzetes eladásait különösebben nem zavarják a tv-sorozat sikerei. Persze kötetekben tovább gyilkolnak.
A kissé vegyes színvonalat produkáló Boom! Újabb nagy dobással próbálkozik, amikor is elkezdték kiadni a Soldier Zerót, aminek az első száma megközelítette a Boys eladásait. A sztori különlegessége, hogy Stan Lee találta ki. Márpedig akibe egy csepp cinizmus is szorult és a képregénygeek rajongásán túl is képes nézni Lee műveit, pláne az utóbbi harminc évből, az tudja, hogy az Ember elmúlt néhány évtizedes munkássága annyit se ért, mint a papír, amit azzal a szörnyű büntetéssel sújtottak, hogy rá nyomtatták a történeteit. Szerencsére ezzel a ténnyel ha Lee nem is, a Boom! fejesei tisztában vannak, mert csak arra kérték meg, hogy dolgozzon ki egy karaktert és az eredettörténetét, amit aztán odaadtak valakinek, akinek tehetsége is van: Paul Cornellnek. És a kritikák most dicshimnuszokat zengenek, még azok is, akik hozzám hasonlóan meglehetősen óvatosan és gyanakodva közelítettek a hatalmas Stan Lee felirathoz a borítón. Az eredmény: sikerült átmenetileg lenyomni Kevin Smith Green Hornet-jét. Csak 151 füzettel ugyan, de sikerült. A Boom! Pedig örülhet, különösen, hogy az Irredeemable kifulladása után megint van egy sorozatuk, ami segít nekik némi bevételhez jutni a gyerekrészlegükön kívül is.

Kötetek tekintetében nagy meglepetés nincs. Aki szemmel tartja a GN-ek megjelenéseit és a korábbi listákat, az megtippelheti az első hátrom helyezettet.
Az élen Joseph Michael Straczynski Superman: Eart One-ja végzett 16e példánnyal, ami a roppant vegyes fogadtatás ellenére is azt jelenti, hogy az első szállítmányt bizony elkapkodták. Az utánrendelés számai roppant érdekesnek ígérkeznek.
A második helyen az Image borzasztó mennyiségben a piacra ontott, ámde emiatt marha olcsó Walking Dead v1-es tpb-je található. A számai nem valami nagyok, de ilyen stabil eladás mellett lassan azt csinálja, amit másfél éve a Watchmen, csak kisebben. Ugyanakkor ha a sorozat jó fogadtatása kitart, simán lehet, hogy egy ideig még felbukkannak Walking Dead-kötetek a top10-ben.
A dobogó alsó fokán Darwyn Cooke új Parker-adaptációja áll. Habár Cooke az ideje nagy részét ezekkel a könyvekkel tölti, másban is benne van azért a keze, így nem valami nagy az adaptálás tempója, de hát Cooke, szóval megéri bármennyit várni rá.
Amúgy meg... Walking Dead, valami innen, Walking Dead, valami onnan, Walking Dead, valami eminnen, Walking Dead... Walking Dead tpb-ben, Walking Dead HC-ban, kész csoda, hogy a compendium nem jutott oda.
De van a listán még egy Azarello-féle Luthor HC, ami biztosan egyeseknek örömet okoz majd, mert a kritikusok évek óta igyekeznek elhitetni az internetes közönséggel, hogy ezt a minit szeretik és jó. Mondjuk ha valakinek tetszett a Joker HC (tudjátok, amiben nem Joker szerepelt, csak egy kisminkelt gettóvezér), annak talán bejön ez is. Csak ne feledjétek, hogy a marketingszöveg, mely szerint ez a történet Luthort hősnek, Supermant pedig kész bűnözőnek állítja be, nem igaz (utóbbi már csak azért is, mert Superman szerepel benne kb. 3 oldalt, de abból az egyiket folyamatosan mutogatják mindenütt, mert jó karakteridegen, de legalább látványos).
Amúgy érdekes módon vagy túl fáradt vagyok, vagy tényleg nem igazán jött ki most semmi igazán különleges ezen kívül egy újabb Vertigo GN-t, a Green Womant leszámítva. Jobbára csak régebbi sorozatok reprintjei vagy ongoingok egybegyűjtött kötetei. Az egyetlen, ami talán megemlíthető ezek közül, az az Eisner-díjas Scary Godmother Dark Horse-féle új kiadása.

A számok... nem túl biztatóak, hacsak valaki nem a DC Comics nagy rajongója. A jó hír az, hogy a hihetetlen eredményesnek mutatkozó Walking Dead-kampánynak hála az októberi köteteladások több, mint 13%-kal voltak nagyobbak a képregényüzletekben, mint tavaly ilyenkor.
És itt egy kis közbevetés. Előfordulhat, hogy más oldalak 20%-ot fognak írni, ami ugyanúgy igaz. Eddig általában csak az első 300 cím adatai voltak elérhetőek mindenkinek, de a Diamond most az arányszámokat közzétette a teljes havi forgalomra. Ebből látszik, hogy köteteknél alapvetően a legteteje adja a forgalom oroszlánrészét, míg füzetek esetében a lista gyakorlatilag a leges-legaljáig folyamatosan, egy görbe mentén esik. Ennek az egyetlen érdekessége az, hogy úgy tűnik, az a jelenség, ami a két nagynál érvényben van, mely szerint inkább a közép- és alsó kategória tartja el őket egy-két nagy cím mellett, iparág szintjén is igaz, és rengeteg kicsi cím jut mindenkinél egy-egy kiemelkedőre. Ám van egy hátulütő is, mégpedig hogy a középmezőny is ugyanúgy változik, mint az eleje vagy a vége, vagyis nem fordulhat elő, amire volt amúgy reális esély, hogy megint a független kiadványok húzzák fel a képregényágazatot az innovatív ötleteikkel: vagyis ez a bizonyos görbe nem nagyon rugalmas, minden egyszerre stagnál vagy csökken még mindig mindenhol. De most vissza az eredeti témához...
A füzetek eladásai top300-as szinten 2009 októberéhez képest 3%-ot csökkentek, összesítve pedig másfelet. Ami ellentmond látszólag a fentebb említett jelenségnek, csakhogy ami érdekesebb most, az az évi összesített részlista. Január óta a tavalyi első 10 hónaphoz képest a füzetek 4/4,8%-ot (top300/össz), a könyvek pedig 5,3/4,5%-ot mentek lefelé, amivel az összesített eladás 4,3/4/7%-ot estek. Ebből is látszik, hogy a top300-on kívüli eladások ereje elég csekély, sőt, igazság szerint az indie képregények kezdenek megint szépen csendben halódni. Bár még nagyon ne temessük őket azért, ugyanis a listáról tudni kell, hogy ez a dollárlista, nem a példány. És mivel a Marvelnél rengeteg négy dolláros képregény van, de a DC se fukarkodik velük, továbbá mivel bejelentették, hogy jövőre a DC szinte mindent, a Marvel meg talán legalább egy-két vezető címét visszaviszi a régi árra, bele kell kalkulálnunk azt a faktort, hogy ez az összesített 4,7%-os bevételi esés egy komoly áremelés mellett következett be, vagyis a példányszámokra vetítve ennél sokkal sötétebb képet kapnánk. Komolyan, havi szinten legalább hét számjegyes mértékben szűkült az amerikai képregénypiac, amire még nem biztos, hogy az árcsökkentés gyógyír lesz. Ugyanakkor nem ez az egyetlen fegyver a kiadók kezében, most a Marvel és a DC is elég erősen elkezdte a mozgóképes tervezeteket, és míg a Marvel a mozivásznakat támadja teljes mellszélességgel, a DC-nél komoly terveket körvonalaztak egy tv-s univerzumra. Hogy ezek milyen hatással lesznek majd a szülőmédiumra... elválik.

Részesedésarányok tekintetében a Marvelt igencsak megrázta az Uncanny X-Force közepes kezdése a Wolverine v4 hihetetlen esésével párosulva, amire rájött a két Bendisvengers erőteljes szűkülése is. A lényeg, hogy a szeptemberi 39/44%-uk (dollár/példányszám) leesett 35,5/40,5%-ra. Ezt a négy/négy százalékos koncot egy az egyben a DC nyelte le, és mellécsapott még két/két százalékot az Image-Dynamite-mindenegyébkicsi csoporttól, amivel feljött 31,5/35,5%-ra a múlt havi 25,5/29,5%-ról. A Dark Horse maradt a helyén a harmadik pozícióban, de ami meglepő, hogy az IDW jön mögötte negyediknek egy közel fél százalékos emelkedéssel, amit gyakorlatilag az Image-től nyúlt le. Az Image gyengélkedése különös a nagy kötetdömping mellett, de a jelek szerint tényleg nagyon súlyosan érinti, hogy már ezer éve csúszik a Spawn és a Haunt is náluk.
A Dynamite a jól teljesítő John Carter ellenére komolyan visszacsúszott, habár pont az említett indítófüzet olcsó ára miatt vicces mód a két részesedésaránya szinte teljesen azonos. A másik nagy vesztes az Oni, ami ismét visszasüllyedt a 15. hely környékére, miután a Scott Pilgrim-láz teljes egészében lecsengett. De rajta kívül az 1/1% alatti kiadók nagyja is rosszabbul járt, és ahogy fentebb is írtam, a nagyon kicsi példányszámú képregények helyzete, bár hullámzó, de októberben kifejezetten rossz volt, összességében jó 5-6%-ot veszítettek a nagyobb társaikkal szemben. Kivéve kettejüket. Érdekes módon – bár a számok változnak, de ha az egymáshoz viszonyított arányokat nézzük, akkor nem – az Archie Comics és az Avatar Press talán a legstabilabb képregénykiadók jelenleg az Egyesült Államokban. Nem nagyok, nem bővülnek, de egy tapodtat sem esnek. Külön irónia, hogy míg az egyikük kifejezetten fiataloknak szóló, a legszigorúbb konzervatív erkölcsi értékeknek megfelelő, sokszor nem is titkoltan egyházpárti történeteket jelentet meg (habár mostanában próbálnak kicsit eltérni ettől a begyöpösödött, merev mentalitástól és nyitni a modern társadalom felé azon túl, hogy a sztorikban megjelentek a mobiltelefonok és a közösségi oldalak), addig a másik a brutális, gyomorforgató erőszaktól hemzsegő sorozatairól és polgárpukkasztó szatíráiról ismert. Két gyökeresen ellentétes cég, és mégis egyformán megingathatatlanok.

És a végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. november 04. csütörtök; 14:00

Készült: 2010. november 03. szerda; 11:02

Amennyiben az ide tévedő törzsolvasók hármasából bárki azok közé tartozik, akik hajlamosak elítélő véleményt kialakítani a nagy és profitorientált vállalatok profitorientáltságáról és a bevétel növelését célzó intézkedéseikről, az ne olvassa el ezt a cikket, mert ami most az USA-ban megy bevételi szinttartás címén, az kezd kriminális lenni. És az se segít ezen a helyzeten, hogy a harmadik féléves eredmények immár napvilágra kerültek és... nos, a cikk végén majd visszatérünk erre. Sőt, a szeptemberi listáról szóló bejegyzés most inkább erre fog koncentrálni, mint a konkrét listára.

Ám először természetesen végignézzük a lista legtetején végzetteket.
Első helyen a Wolverine v4 első száma végzett, ami nagyon senkit se lepett meg, az viszont igen, hogy alig érte a százezret. Konkrétan 104e-rel indított, vagyis esélyes a nyolcvanas közepe-eleje a második füzetre. Pláne, ha hozzávesszük, hogy ahány kritikát olvastam róla, mindegyik kiemeli, hogy mennyire klisés és nem történik benne semmi, plusz nem javít a helyzeten, hogy a vámpírok helyett a Marvelnél most mindenütt démonok rohangálnak. Itt is. Pedig az írója Jason Aaron, aki az elmúlt nagyon sok év terméséből az egyetlen író, aki képes volt valami olvashatót is alkotni a Marvel kaszaboló szőrmókjával, de a jelek szerint az örök ellenség, a szerkesztői nyomás ellen ő is tehetetlen volt.
És mielőtt továbbmennénk, némi okfejtegetés arról, hogy tényleg mennyire fontos egy képregény címlapja. Aki figyelemmel követi, tudja, hogy a Wolverine v3 a végén átalakult Dark Wolverine-né és a főszereplője James Howlett helyett Akihiró Daken, vagyis Rozsomák fia lett. Ennek ellenére a címet vették, mert ez volt „a” Rozsomák-ongoing. (Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a Bendis-faktor alatt, mely szerint tök mindegy, mit ír Bendis, amíg valahol a borítón rajta van egy nagy A betű, veszik.) Így van ez most a jelen esetünkben is, mert a Wolverine v4 a körülményekhez képest jól indult. Daken története pedig egy új sorozatban folytatódik, a Daken: Dark Wolverine-ben, ami abban a pillanatban feleződött és első számára el se érte a 49e eladott példányt. Ami nem igazán akar ellentmondani a már egy ideje hangoztatott birka-elméletemnek, mely szerint egy csomó tengerentúli vásárló a címet veszi meg, nem a tartalmat. Ami még a modern fogyasztói társadalom szempontjából is félelmetesen nagy hülyeség, mintha valaki egy dvd-t csak a borítóért venne. De menjünk tovább, még csak a lista első helyénél tartunk. Viszont a fentebbi állításomhoz még gyorsan hozzátenném a DC esetében a Geoff Johns-faktort is, mégpedig azért, mert...
A dobogó másik két fokán a két Brightest Day van, amik még mindig meglepően jól mennek. Johns mostanában rengeteg mindent magára vállalt a DC-nél, amik nem igazán akarnak jót tenni az amúgy is látványosan leromlott minőségének. Bár ha tényleg minden energiáját a filmes tervekbe öli, a cég biztos nem fog panaszkodni, csak meglegyenek a bevételek. Bár a közönség a jelek szerint a Zöld Lámpásaihoz még mindig ragaszkodik, ugyanis a negyedik helyen meg a GL v4 aktuális része áll, háromezerrel megelőzve a Batman & Robint.
A legjobb nem első számos Marvel-ongoing még mindig az Avengers v4, és igen, a hatodik helyen találunk csak elsőre Bendist, ami biztosan a végletekig frusztrálja a kopasz írómasinát. De ha az nem, akkor az a tény már biztos, hogy a múlt havi látszólagos stabilizálódás után megint mindkét sorozata több mint 6%-ot esett, még a hetedik helyen lévő New Avengers v2 is, ami most már 80e alatt van... amire már nagyon rég nem volt példa. Alig pár száz füzet választotta el, hogy ne csússzon a Batman mögé, amely viszont a másik két Zöld Lámpás-sorozatt és a Flash v4 társaságában a DC egyedüli lőszermennyiségét képviseli a top20-ban.
A kilencedik helytől ugyanis tömegével jön a Marvel: a Secret Avengers éppen beelőzte az Amazing Spider-Mant, aminek volt egy kiugrása a 641. számra, bár az a hó végére gyorsan eltűnt és a sorozat visszament szépen 60e alá. Így a Pók tényleg csak azért hozott több pénzt a konyhára, mint az X-Men, mert hetente jött ki egy füzet, de az X-Men v3 és az Uncanny továbbra is magasan verik az eladásait. Egyedül a Legacy gyengélkedik megint, viszont X-23 sorozata ahhoz képest, hogy mennyire nem előtérben szereplő karakter, a maga 48e példányával egész szépen nyitott (majdnem annyin, mint a Dark Wolverine, miközben Daniel Way már vagy hat éve próbálja kézzel-lábbal A-listát szereplővé tenni Dakent a cégen belül).

A lista tetején a számok igen gyors ütemben esnek, a 80e-s határt a hetedik, a 70e-st a kilencedik, a 60e-st a tizenhetedik helyen elhagyjuk, de az ötvenesek is csak a 23. helyig bírják rajta. A negyven- és harmincezres részleg azonban egyre nagyobbá válik, szeptemberben 38 sorozat tartozott ide, amiből egyedül továbbra is a Dark Horse Buffyja az egyetlen, ami nem a két nagytól jött. De a negyvenhárom tagot számláló húszas bandában is csak a szokásos kicsiket lehet látni: az Image Walking Deadjét a 27e-rel, az IDW True Bloodját 24e-rel (ez a háromezer példány amúgy 12 helyet jelent) és a Dynamite Green Hornet-jét és Boysát 20-20e-rel. Ezek ketten amúgy a top100-at is zárják egyben.

A DC-ről eddig is lehetett tudni, hogy jóval toleránsabb volt a saját sorozatival szemben, mint a Marvel - ahol a 20e példány alá esés gyakorlatilag egyet jelentett a halálos ítélettel - ám úgy tűnik, a Marvel is kénytelen volt átértékelni ezt a hozzáállását, miután a 15-20e-s sávban két tucat sorozata is ott van, köztük olyan nevekkel, mint a Punisher, Black Widow vagy Iron Man. Sőt, jelenleg a DC-nek már gyengébb a felhozatal a nagyok legalsó sávjában, mint a Marvelnek. Teljesen kiszorították innen a kicsiket, bár persze azokat se kell félteni. A Dark Horse-nál érezhetően fellendülés tapasztalható a Star Wars-részlegen, mintha a rajongók gyorsan ki akarnák élvezni az univerzum kínálta kalandok lehetőségeit, mielőtt megérkezik az eredeti trilógia 3D-s, szagos, agyi érzékelőközpontba sugárzott változata új számítógépes jelenetekkel és a kor igényeihez alakított átírásokkal, mely szerint az összes birodalmi rohamosztagos és lázadó lézerfegyverek helyett walkie-talkie-t fog ezentúl a kezében fogni, és a csaták is az amőba nevezetű játék segítségével dőlnek el. (És sajna ez nem valami szarkasztikus túlzás...)
De a Zenescope is örült szeptemberben, mert az egykor nagyon jó, mára nagyon nem jó sorozatuk, a Grimm Fairy Tales elérte az ötvenedik számát, ami elég szép eladásokat produkált nekik. Akárcsak az Aspennek az új Fathom-mini. És ami még furább, mindkettő igen erősen megelőzte a Boom! Studios Irredeemable-jét.

Kötetek szintjén most már teljesen meglátszik, hogy az első és valószínűleg egyetlen Scott Pilgrim-film megbukott a tengerentúlon, mert teljesen lementek az eladások. Persze még mindig ott van az összes képregény a kötetlista felső negyedében, de a legerősebbjük már csak az ötödik.
Az első amúgy az Old Man Logan tpb változata, ami potom 30 dollárba kerül csak. Viszonyításképpen a kétharmad-annyi oldalt számláló hatodik helyezett Image-tpb tíz dollárért fáj. De úgyis mondhatnánk, hogy az Old Man Logan tpb-ben majdnem többe kerül, mintha az ember megveszi füzetben. Ami eléggé ellentmond a tpb-k intézményének, aminek az volna az egyik lényege, hogy egy kötetben, olcsóbban be lehessen szerezni egy sztorit.
Scott Pilgrim mellett van még egy sorozat, ami szépen képviselteti magát, mégpedig a Walking Dead. Szinte semmit se tudni a tv-sorozatról, mégis az összes képregénygeek elkezdte venni, hogy mi lehet olyan jó benne, hogy már egész filmsorozat lesz belőle. És valószínűleg hasonló fog történni legközelebb a DC által kiadott Red vadonatúj kiadásával, amit a film szinte biztosan eléggé meg fog nyomni.
És egy gyors körút azokról, amiket talán még érdemes megemlíteni:
Kijött Alex Ross és Paul Dini közös könyvsorozatának, a World's greatest Super-Heroes-nak a nagyközönség számára megvehető változata, egy normál méretű tpb. Ez öt, eredetileg albumként (mármint méretre) kiadott kötetet foglal egybe, amit eddig egyben csak Absolute formátumban lehetett kapni, arany áron. De van most már második Incorruptable tpb és új kiadásos Metropolitan is, nem beszélve az új Tiny Titansről. Bár ami egy gyűjtőt izgathat, az a Dark Horse-tól a gyűjteményes The Amazing Screw-on-Head vagy a Vertigótól az American Vampire első HC-ja.

És most kicsit szokatlan módon előbb a kiadók részesedési aránya:
A Marvel továbbra is őrzi piacvezető helyét 39/44%-kal (bevétel/példányszám), ami egy 1/1%-os esés augusztushoz képest. Összességében azonban egyre inkább kinéz nekik egy 35-40/38-43%-os éves részesedés, amivel elég stabilan kijelenthető, hogy hiába szokás a nagy kettősről beszélni (Marvel és DC), egyre inkább a Marvel az, ami monopolhelyzetbe kezd kerülni a piacon. Jelen pillanatban nagyobb a részesedése, mint az utána következő háromnak együttesen.
A hónap és az év vesztese immáron bizonyosan a DC. Jelenleg 25/30%-on állnak, és a vezetőség meg is szólaltatta emiatt a vészharangokat. Erről majd lejjebb. Az viszont egyre biztosabb, hogy már lassan az éves 30%-os részesedés is kezd bajba kerülni, ami egyben azzal fenyeget, hogy a kiadó történetének egyik legpocsékabb évévé váljon.
Mivel a két nagy részesedése közel 4/4%-ot ment lejjebb, várható módon a kicsik törtek előre. A két legnagyobb nyertes a Dark Horse és az Image volt, ami azért érdekes, mert mindkét kiadó elég konzervatív hozzáállást mutat az utóbbi időben, nem igazán látni semmi merész húzást tőlük. A Dark Horse-nál még magyarázható az újabb Star Wars-hullámmal a jelenség – és az SW-füzetek feljebb is mentek némileg -, de az Image esetében még a tonnányi Walking Dead-tpb nyomása sem igazán tekinthető oknak, lévén, hogy a nagy dömping inkább októberre várható.
A két „közepes kicsi”, az IDW és a Dynamite nem igazán tudták kihasználni a nagyok által nyitott rést; az IDW erősödött talán a leggyengébben, ami némi matekkal kikövetkeztethető, hogy önmagukhoz képest estek az eladásaik. Ez lehet közönséges időszaki fluktuáció, ám megjegyzendő, hogy érdekes ellentétet mutat a többi kicsivel, akik kivétel nélkül erősödtek némileg (kivéve a másik „közepes kicsit”, a Dynamite-ot, ők stagnáltak). A többi kicsi arányosan osztozott a fennmaradó plusz 1,5/1,5%-okon.

És akkor a végére a számok. Mármint a nem részesedésarány számai. Az ICv2 elemzője nemes egyszerűséggel a cikke címében közölte, hogy az amerikai képregényeladás 2010 harmadik naptári negyedében totális katasztrófa volt. A második negyedévhez képest a füzetek eladásai tizennégy, a köteteké pedig hat százalékot estek (az össz változás -12%). Augusztusról szeptemberre nézve pedig egy -12/-2%-os esést könyvelhettünk el, ám ez nem igazán mond sokat. A füzeteknél egyértelműen betett az X-Men v3 első számának tiszavirág éltű sikere, köteteknél meg a Scott Pilgrim-láz lecsengése.
Ami már érdekesebb, az az egy éves visszatekintés. Tavaly szeptemberhez képest már csak -4/-8%-os a visszaesés, ami összesítve egy 5%-os szűkülést jelent a piacon. Ám figyelembe véve, hogy a rosszabbodó trend már a tavalyi év második felében megmutatkozott, így ez egy kicsit csalfa remény. Jelen pillanatban egy igazán fontos adat van a cégek, elemzők, de ami a főbb, a részvényesek előtt, hogy a negyedév több mint tíz százalékos bevételkiesést mutat. Egészen pontosan 16%-ot a füzeteken (a fenti számok mind példányszámra vonatkoznak), a kötetekről nincs pontos információ – különösen, hogy azok nagy része könyvesboltokban van forgalomban, így a szokványos egy éves átfutási idejük miatt inkább csak év végén lehet normális köteteladási statisztikákat kimutatni.
Hogy ennek mi az oka, lehet róla vitatkozni. A legtöbb olvasó és képregény-kereskedő azonnal és hevesen az áremelést szokta hibáztatni. Hogy mennyiben van igazuk, nem tudni. Két dolog biztos. Az egyik, hogy a példányszámok 14%-os esése mellett a 16%-os dollárkiesés nem azt sugallja, hogy az ár annyira komoly tényező lenne, ugyanakkor az érintett sorozatokon tapasztalható 20-50%-os olvasószámvesztés megint nem ezt mutatja.
A másik biztos dolog, hogy ez az egész áremelés egy nagyon rosszul kivitelezett, elkapkodott válaszreakció volt egy nem létező problémára, ami újabb gondokat szült.
A válság kezdetekor a képregénypiac, mint minden más, elkezdett összehúzódni. Ez tény. Ahogy az is, hogy a kezdeti időszakban, közel egy évig, ez az összehúzódás sokkal kisebb mértékű volt, mint szinte akármelyik iparágban, sőt, ha a szórakoztatóipar egyes szegmenseit nézzük, az egyik legstabilabb ágazat volt. Ennek ellenére az első negatív számok láttán a Marvelnél a pénzügyi igazgatóság úgy döntött, kármentés címén megemelik a legfőbb címeik árát egy teljes dollárral, ami a kiadó történetében példa nélkül álló, 33%-os emelést jelentett. Ezt ügyes marketinggel sikerült eleinte elfeledtetniük (a Secret Invasion c. nagy eseményük kezdetére esett, és még le lehetett nyelni, hogy a biztos példányszámugrást akarták meglovagolni, ami szintén kicsit gusztustalan tett, de üzleti szempontból még megérthető), ám idővel minden egyes érintett sorozat kivétel nélkül komolyan meglátta a kárát. Jó esetben a lecsökkent példányszámot kiegyensúlyozta a bevételnövekedés, sőt, egy-két esetben némi plusz dollárt is jelentett havonta a konyhára, ám ha elkezdenénk összességében nézni a négy dolláros címek példányszámait, valószínűleg ideális esetben nullszaldósra, de reálisabban nézve (melyet a fentebbi -14 és -16% közti két százalék sugall), ez a kunszt hosszú távon ártott a cégnek. És akkor még a köteteket érintő átlag öt dolláros áremelésről, ami egy időben felment tíz(!) dolcsis növekedésre, még nem is esett szó. A Marvel-könyvek képregénybolti eladásai egyértelműen több éves mélypontra zuhantak.
A bajt tetézte, hogy a DC elkezdte követni lassan a konkurenciát. Ők megfontoltabban próbálkoztak, igyekeztek új címekhez, alacsonyabb példányszámra várt minikhez igazítani az áremelést, ami az utóbbiak esetében még valamilyen szinten elfogadható: mivel kicsi a forgalom, így némi áremeléssel próbálják ezt kompenzálni, ami egyes esetekben egy ritkán elővett karakter saját címének az ára. Ez régebben is így volt (a minik igen gyakran drágábbak az ongoingoknál), ezután is valószínűleg így lesz. Persze a Marvelnél ezt is tovább vitték, ott gyakorlatilag minden létező mini eleve négy dollár volt, de az már megint más eset. A lényeg, hogy a DC elkezdte majmolni őket, és az érintett címek hirtelen elkezdtek ott is esni.
Ám nem igazán foghatjuk a DC hanyatlását az áremelésre, lévén, hogy míg a Marvelnél a top sorozatok 60-80%-át érintette a jelenség, a DC-nél ez a harminc százalékot se érte nagyon el. Nem, a DC-nél ennél sokkal komolyabb bajok voltak, és az egyiknek még neve is volt, Dan DiDio. DiDióról esett már szó itt korábban, mint arról a főszerkesztőről, aki mellett Joe Quesada a visszafogottság mintaképe. DiDio Quesada után került a saját főszerkesztői székébe, és a konkurenciához hasonló módon teljes energiával belevetette magát az alá tartozó fiktív világ megújításába, hogy átemelje azt a XXI. századba. Ami sikerült is neki, a szakma ünnepelte. Csak nem tudott leállni, és a végén mindenbe beleszólt olyan módon, hogy egy-két író nyilvánosan elkezdett panaszkodni, hogy DiDio mellett semmi kreatív munka nem tud folyni, mert mindent felülbírál. (közismert, hogy ebbe rokkant bele a teljesen ellehetetlenített JLA v4-es sorozat.)
Ez a jelenség csak egy része volt a bajnak, ami a DC szerkesztőségében uralkodott, és ami végül odáig vezetett, hogy maga az anyavállalat szólt közbe. Idén év elején kiszivárgott, hogy tisztogatás lesz a DC fejesei között, ami gyakorlatilag ott helyben halálra is ítélte az egész évüket. Senki se mert semmibe se belekezdeni, és jellemző, hogy az egész év legnagyobb durranása náluk Straczynski átigazolása volt, de még neki is fél évig malmoznia kellett a Brave and the Bold v2-n, mire oda merték adni neki a jelenlegi címeit. A sztori következő állomása már viszonylag közismert. DiDiót úgymond előléptették kiadóvá, amivel kivették a kezéből a DC világa feletti ellenőrzést, és berakták mellé Jim Lee-t. Ez utóbbi döntés kicsit érdekes annak tükrében, hogy Lee alkiadója, a WildStorm, pénzügyileg jó ideje nem volt már sikeres, lévén hogy Lee művész, nem üzletember, és most, hogy teljesen kiszedték a kreatív pozícióból, az egyetlen komoly ütőkártyájától, a rajzolásra szánható idejétől fosztották meg. A WildStorm imprint így januártól meg is szűnik, hogy mi lesz a sorozataikkal, egyelőre még kialakulóban van. De most nem is ez a lényeg.
Hanem hogy a DC-nek mostantól nincs főszerkesztője. A poszt megszűnt, helyette Geoff Johnst nevezték ki kreatív igazgatónak. Ezzel csak egy probléma van: Johns egy roppant, már-már gyermekien lelkes író, aki rajong a DC ezüstkori képregényeiért. Annyira, hogy gyakorlatilag mindent, amihez hozzáért az elmúlt öt évben, negyven évvel visszaforgatta a múltba, amivel egy roppant anakronisztikus, a jelen korhoz abszolút nem illő világot kezdett el kialakítani a DC-nél, az úgymond „unalmas fehér férfi főhősök univerzumát”. De ez még a kisebb baj, mert van elég tehetség a DC-nél, hogy ellensúlyozzák ezt (még akkor is, ha Greg Rucka nem olyan rég bejelentette a távozását a cégtől). A másik gond, hogy Johnsnak semmi szerkesztői tapasztalata. Zéró. Sőt, ha az ember megnézi, a legjobb időszaka egyértelműen az volt, amikor szerkesztői kontroll alatt dolgozott, és amint szabad kezet kapott (Infinite Crisistól), az általa nyújtott átlagszínvonal érezhetően esett. És ez a tapasztalatlanság a harmadik gonddal kiegészítve már aggasztó: Johns jelenleg a DC tévés részlegének feje is, amely részleg szeretne két éven belül egy egész kis élőszereplős világot kialakítani a képernyőn. Plusz mellé Johns írja a Flash mozi forgatókönyvét, visz vagy két-három havi sorozatot és a képregényekben is szeretne egy újabb nagy eseményt előkészíteni. Emellett el lehet képzelni, mennyi ideje lehet igazgatni az egész szerkesztőséget. Csak szemléltetésképp, mióta Joe Quesada átvette a saját posztját a Marvelnél, többször is panaszkodott, hogy egy hónapban kevesebb ideje van rajzolni, mint előtte egy nap alatt. Johns pedig úgy akarja ezt a tisztséget betölteni, hogy megnégyszerezte a saját önálló munkáit.
Ennek persze megvan a maga hatása az egész cégben, a DC láthatóan kezd széthullani. Lehet, hogy ez csak átmeneti időszak, úgymond most vezetődik le a tisztújítás során kialakult feszültség, ám tény, hogy zéró központi irányítás van, ami kezd anarchiához vezetni a címeiken belül is. A felső vezetés meg nem nagyon tehet semmit, elvégre most avatkoztak bele a szerkesztőségbe elég drasztikusan. Ennek ellenére a pénzügyi igazgatóság gyorsan kapcsolt, mert elkezdték a saját mentőakcióikat, karöltve a marketinggel, és minden valószínűség szerint pár részlegszerkesztővel is. A lényeg, hogy januártól nem lesz négy dolláros DC-füzet, vagy ha mégis, akkor az nem 32 oldalas (ebből 20 vagy 22 a történet) lesz, hanem 40-44 oldalas (30-32 sztorioldallal). Teljesen visszaállítják a másfél évvel ezelőtti állapotot, ami már most határozottan pozitív visszajelzést kap mindenhonnan. Leszámítva egy apróságot. Ezzel az akcióval megszűnnek a háttértörténetek, így a DetCom Gordon-sztorija és az AcCom Jimmy Olsen-rövidje, amit már most a legjobb Olsen-sztorinak szokás kikiáltani az All Star Superman óta. Sajna ez már a valamit valamiért elv érvényesülése. (Bár lehetne még tovább fanyalogni azon, hogy 75%-os árért 66%-os történetmennyiséget adnak ezentúl). Ám mégis, ezzel az árcsökkentéssel és vele együtt a Batman-részleg látványos megerősítésével, abban reménykedhetnek, hogy lassan a helyére billen a mérleg és visszaszerzik a korábbi helyüket a piacon. Talán igazuk van, ám még ha így is lesz, ez csak az első lépésnek ígérkezik egy hosszú, és számukra minden bizonnyal fájdalmas folyamatnak. Ám lehet, hiába.

Ugyanis egy kissé hosszú végszó: A DC tehet bármit, jelenleg nem ők határozzák meg az amerikai képregénypiacot. Hanem a Marvel. Ahol az eséseik ellenére nagyon kényelmesen elvannak a piacvezetőségük fölényes tudatában. Igaz, a DC fentebbi bejelentése után azonnal kiadtak egy nyilatkozatot, mely szerint ők is igyekeznek majd visszaállni a régi árakra, ám amíg megmarad ez a csökkentett, de stabil példányszám az említett címeken, erre vajmi kevés az esély (ugyanakkor kétségtelen, hogy a fentebbi címek egy része megint esik, ami sok százezres kiesést jelent így hónapról hónapra). És emiatt, részesedés ide vagy oda, a teljes piac továbbra is megy lefelé, a teljes eladott példányszámok hét számjeggyel esnek éves szinten, és minden eddigi tendencia a felé mutat, hogy az amerikai képregénypiac kezd teljesen összeomlani... megint. Amely összeomlás kevésbé lesz zajos, mint a másfél évtizeddel ezelőtti, ahol sok százezres sorozatokból hirtelen néhány tízezresek lettek, ám attól még a tény az marad, hogy amíg a nagyok, de pláne a Marvel ragaszkodnak a mostani stratégiájukhoz, egyre esélyesebb, hogy nem kell hozzá 15 hónap, és az egész kártyavár látványosan összeomlik. Márpedig erre se a kiadóknak, se a terjesztőknek, de pláne az olvasóknak nem lenne semmi szükségük. Nem szükségintézkedések kellenének ide, hanem ugyanaz a bátor újító szellem, ami 2001-ben megreformálta a teljes észak-amerikai képregényipart. Ehelyett a két akkori vezéralak (Quesada és DiDio) is a saját biztosnak vélt taktikájukat erőltették, ami három év alatt teljesen tönkretette az addig elért eredményeiket. DiDio már távozott és a helyén talán már megindult valami a káoszból. Quesada azonban marad és maradni is fog a jelek szerint, és tovább erőlteti a saját elképeléseit, amik eddig két részleg összerogyásához is vezettek. Lehet, jó lenne, ha a Disney-nél is megfontolnák, hogy talán mégse ártana kicsit körülnézni a frissen vásárolt képregénykiadójukban. Ugyanakkor az is, hogy talán nem csak Quesada hibája ez, és ennél sokkal komolyabb beavatkozás kellene a Marvelnél is, mert az is szinte tény, hogy a szerkesztői munka mint olyan, már évek óta nem létezik ott. Csak ez nem azt jelenti, hogy az írók azt a kreatív szabadságot élvezik, amit az elődeik a hetvenes években - amikor még szinte kizárólag az író döntött a sorozataiban megjelent történetekről - hanem azt, hogy egy irányítás nélkül maradt cégben mindenki azt tesz, amit éppen jónak lát, és aki figyelemmel követi a Marvel sorozatait, az jól tudja már, hogy ez mennyire kritikán aluli átlagszínvonalt eredményezett az elmúlt 3-4 évben.

A cikk végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. szeptember 24. péntek; 13:00

Készült: 2010. szeptember 24. péntek; 13:00

Az augusztusi amerikai képregényes lista nagyon sok mindenről szól, de jó hírekről nemigen. És bár esetleg örömet lelhetnénk mondjuk abban a hírben, hogy az elmúlt sok év legjobb szuperhős-képregényét, az All Star Supermant, aminek az Absolute változata október végén érkezik a boltokba, filmvászonra, pontosabban egy dvd-n megjelentetett animációs filmre viszik, ez a tény nem igazán sokat tesz hozzá a képregényes helyzet egyre gyászosabb alakulásához a tengerentúlon.

Az enyhe balsejtelmem, amely arra vonatkozott, hogy az X-Men v3 első számának kiugró eredményéhez nagyban hozzájárult a fél tucat variáns, beigazolódott. A második füzet 50%-os eséssel a nyolcadik helyre csúszott vissza, ami még egy második számos visszaeséshez képest is nagyon sok. Bendis Avengers v4-e ezt négy hónap alatt érte el, és stabilizálódott is azon a szinten. Ugyanis az említett sorozat aktuális – ötödik – száma szinte darabra pontosan maradt ugyanott, és ez a hónapban a harmadik helyre már bőven elég volt neki. De ugyanez a helyzet a New Avengers v2-vel is, ami a harmadik számra beállt. Vagyis a helyzet az, hogy vesztettek olyan 5-10e vásárlót, cserébe viszont a megmaradtak most havonta két füzetet vesznek négy-négy dollárért, ami sajnos megint olyan képet fest, mintha a marketingesek döntései bölcsek lennének és igazolnák a saját hülyeségeiket.
Csakhogy ez nem igaz. Az amerikai képregénypiac valójában fentebbi osztály döntései miatt esik. Hogy mennyire? Az eddig nem említett első két helyezett két Brightest Day, az egyik 93e, a másik 91e példánnyal. Egy kétheti minisorozat áll az élen, és egy ongoing sincs 90e felett sem, a 100e pedig már gyakorlatilag elérhetetlen. A jelenlegi legstabilabbnak mondható élsorozatok 60-70e környékén mozognak. Ilyen például a Batman – ami most Morrisonnal megint kicsit feljebb mozog, mint előtte, de ez csak ideiglenes a Batman Inc érkezéséig... bár megjegyzendő, hogy a DC jelenleg nagyon sokat vár el a közeledő új Batman-címektől, és előreláthatólag a felbukkanásukkor megint lesznek majd 100e-s címek, de a kérdés, hogy mennyibe fognak kerülni, és hogy meddig bírják majd. A Batman & Robin is, akármilyen jó sorozat volt eddig (amúgy augusztusban nem jelent meg belőle új szám), szépen lement a felső-középkategóriába.
De fentebbi úgymond élcímek közé lehetne rakni akár az Uncanny X-Ment, meglepő módon a Secret Avengerst – ami amúgy az ötödik, így zsinórban három Bosszúangyal-cím van megint az élen, ami engem őszintén meglepett, és bevallom, erre a legkevésbé sem számítottam, pláne a tartalmi gyengeségeik mellett – vagy a Green Lantern Corps v2-t. Ez utóbbi kapcsán megemlítendő, hogy az új, vagyis harmadik Zöld Lámpás-ongoing, az Emerald Warrior, aminek Guy Gardner lesz a főszereplője, ára ellenér egész jól indított, konkrétan 68e példánnyal.
De egész szép átmeneti növekedést ért el az Amazing Spider-Man is, aminek a One Moment in Time c. történetszálában Joe Mágia-ezért-nem-kell-magyaráznom Quesada megpróbálta megmagyarázni a mágiát, aminek köszönhetően a sztorija második számára visszament a sorozat az eddigi törzsolvasói szintre. Ha jól emlékeszem, Joe Kellynek azért legutóbb kellett két füzet ahhoz, hogy ezt elérje, bár a lényegen ez se változtat, a főnökség, a szerkesztőség és a marketingesek ha a beledöglenek, se képesek stabilan feljebb vinni a névlegesen zászlóshajó sorozatuk eladásait, ami jelenleg azért frusztráló, mert Bendis ugyan a szívük pici kis csücske, akinek rossz szót mondani se szabad, mert azért is dádá jár, de az ASM meg a főnök heppje, és eléggé rosszul jön ki, hogy a főszerkesztő akármit talál ki, az olvasók abban a pillanatban visszavágják.

Ha valaki olvassa a Kneten Maniac rovatát, az esetleg ne lepődjön meg, ha az Ultimate guru lelkendezik, mert megint lett egy Ulti-cím a top15-ben. A látszat azonban csal, mert az Ultimate Comics Avengers 3 első része ugyan tényleg azon a helyen áll és 7e példányos növekedéssel az előző évad befejezéséhez képest, de a sorozat nagy átlagban még mindig stagnál, és nem sok esélye van arra, hogy mostanában megtörténjen, hogy egy teljes évad 50e felett maradjon. Plusz az Ultimate-részlegen mostanság tapasztalható pánik kiváltó oka lehet még, hogy az UC Spider-Man lassan az Adventures utáni leggyengébben fogyó Pók-cím lesz. Csak míg ugye az Adventures eleve egy kicsinek szánt szerkesztőség, és inkább csak azért létezik, hogy ne érje vád a kiadót, hogy képtelen minden korosztálynak olvashatót termékekkel előállni, amely tényre az egész márkanevét építette évtizedekkel ezelőtt, az Ultimate még mindig egy elvileg pátyolgatott alkiadó volna, bár már csak az Ulti-szerkesztők hiszek ezt, akik kétségbeesésükben mindent megtesznek, hogy igazolják borzasztóan amatőr döntéseiket és megóvják az állásukat és hírnevüket. Viszont mivel a „második Gah Lak Tus trilógiának” is nevezhető Ultimate Mi-a-Fenéről-Szól-Ez-az-Egész, avagy a „nem mondom el, hogy ki az ellenség, csak a 12 részes történet 8. számának legvégén” – vagy egyes elmaradott népek nyelvén hívhatjuk Ultimate Mysterynek is – olyan szinten hidegen hagy mindenkit, hogy egy alsó kategóriás mini szintjét is alig éri el kiadói szinten. A szerkesztőség, ami 10 éve még annyira jól ment, hogy komolyan felmerült a Marvelnél, hogy teljesen átváltanak arra. Most aztán látszik, milyen kiváló döntés lett volna (avagy igen, egy nagy baromság, amit meglepő módon nem követtek el a Marvelnél, akármilyen hihetetlen).
A felsőbb sorozatok között több komoly változás nem igazán tapasztalható. A Batman Odyssey várható módon esett egy 24%-ot, a Shadowland pedig a kissé lassú felvezető számának hála veszített 10e olvasót – bár hozzáteszem, az első rész reprintje meg több mint négyezres eladást produkált, így furamód a jelek szerint a sorozatban van még lehetőség, csak valamiért most az eladások eloszlanak két hónapra. Bár a Brightest Day is kicsit hasonló cipőben áll, csak ott nem nagyon van mit feljebb hozni, elvégre eddig is az élen táncolt. Ó, és amúgy roppant kedves, hogy a Diamond, aminek szokása jelezni, ha egy füzet egy esemény része, a Shadowland mini mellé odabiggyesztette, hogy az a Shadowland része. Ha esetleg nem tudnánk. (Avagy igen, már nem csak a kiadók, de már a forgalmazó is elkezdte aktívan hülyének nézni az embert. Cuki.)
Eközben a Fantastic Four tovább zuhan, Hickman tovább döntögeti tehát a húsz éves negatív rekordokat, de ez feltűnhetett a szerkesztőségben az Ultimate-ek legfőbb ellenségének – nem, nem Loebről van szó – is, mert az író megkapja majd az Ultimate Thor c. mini írásának lehetőségét, hogy immár módszeresen tönkretegye az egyik legnépszerűbb Ultimate-karaktert is, ezzel valószínűleg megpecsételve a szerkesztőség sorsát. Mert a jelek szerint ha valakinek mostanában rosszat akarnak, nem csak Loebet (ó, amúgy egy megjegyzés, mert elég általános hiba: Loeb nevét akivel csak találkoztam, franciásan, a ralliversenyzőhöz hasonlóan lőbnek ejtette, de Jeph Loeb neve, hiszitek vagy sem, kiejtve fonetikus, vagyis loeb) lehet ráuszítani, hanem Hickmant is. Aki amúgy, bármilyen meglepő, mielőtt teljesen eltűnt volna a tehetsége a Marvelhez érkezésekor, a szakma egyik legígéretesebb, legtehetségesebb írója volt. Van valami ebben a Marvelben, amitől a jó írók egyszerűen olvashatatlanul borzalmassá válnak. Lehet, hogy Quesada a pókemberes Mefisztó-üggyel csak a saját Sátánnal való alkuját akarta leplezni, amely szerint kiszipolyozza mindenki tehetségét, és azt a Pokolba küldi. Vagy még rosszabb, dianetika-könyvek íróinak, akik ezzel tovább terjeszthetik az emberiséget fertőző legkegyetlenebb, legveszedelmesebb mentális kórt, amitől mindenütt théta-hullámokat látnak. A gonosz sose alszik. Vagy amikor igen, nagyon jó vekkere van.

De nem csak az F4 áll rosszul, Straczynski Wonder Womane se nagyon akarja immár elhagyni a harmincasok táborát, sőt, inkább csak megy tovább lefelé. Valahol azért szerintem eléggé szomorú, hogy jelenleg az amerikai piacon a legjobb, női címszereplővel bíró sorozat alig ötvenes indexszel próbál a felső ötvenben maradni. Bár hozzáteszem, Simone Birds of Prey v2-je még mindig szépen tartja a negyvenes közepét, csak kicsit lejjebb a Vörös Veszedelemtől. Ám ha utánuk keresnénk női címszereplőket, eléggé le kell görgetnünk, ugyanis a következő a még mindig zseniális és talán még mindig az aktuálisan legjobb tinisorozat, a Batgirl v3, ami most kéz a kézben kezdett járni Zatanna ongoingjával a húszezresek felső harmadában, nem sokkal a hetvenedik hely előtt.
Mint korábban, most is számos Marvel- és DC-sorozatról nem teszek említést, javarészt azért, mert nem állt be náluk különösebb változás, nincs hozzájuk kapcsolódó érdekesebb hír vagy csak nem tudok róluk egy teljes bekezdésen át morgolódni.

Kicsik szempontjából visszaállt a világ rendje, ismét a Buffy vezet közöttük, ami most megint egy egyrészessel tört be a negyvenedik helyre 38e példánnyal. Őt követi az... ööö.. Image United harmadik része, aminek a borítója emlékeim szerint vagy négy hónapja szerepelt a CoverArtban. Ez fura. Mindenesetre az biztos, hogy a sorozat késett, és az is, hogy minden ép ész ellenére ez a legjobban fogyó Image-ongoing, pedig effektíve arról szól, hogy sok Image-karakter verekszik, de senki, még az író se érti, Miért, csak bunyóznak kivehetetlen képeken. Ó, viszont van minden számhoz nyolcvanhárom variáns plusz a spéci borítók, így lehet, ezért van ilyen magasan, mert akad kétezer ember, akit érdekel, csak megveszik minden borítóval, mert azok együtt kiadnak egy szép képet.
Amúgy a United mögött nem sokkal, még ezerrel se marad le a Walking Dead, aminek mostanában olyan részletes előzetes tartalmai vannak. Az, hogy mégis hét hely van köztük, csak jelzi, mennyire sűrű a harmincas-húszas részleg, gyakorlatilag több mint hatvan helyet ölelnek át a listában, a felső harmad nagyját. És még nem is arról van szó, hogy ide koncentrálódik a két nagy kiadó terméseinek java, ugyanis a Marvel jelenleg futó hivatalos eseményének, a Heroic Age-nek az átfogó minije, az Age of Heroes a tizenezresek között van. Érdekes, hogy a Marvels Project (jesszus, a helyesírás-ellenőrző már reflexből át akarja írni ezt projektre, aminél fertelmesebb szó nem létezik) is hasonlóan ment csak nemrég. Mintha tényleg semmi igény nem lenne a klasszikus hősökre, akik még úgy voltak hősök, hogy nem gázoltak térdig mások beleiben és az elfogadott emberi erkölcsökben.
Az IDW megint elkezdett feljebb kapaszkodni, a múlt hónapban említett True Blood továbbra is szép helyen áll, alig egy hajszállal a Walking Dead alatt. De a kiadó egy másik kiadvánnyal is bejött a kicsik top10-ébe, mert a Dungeons & Dragons (ami legnagyobb meglepetésemre v1, mert egész eddig nem létezett ezzel az egyszerű névvel képregény) nulladik, igaz, egy dolláros száma 23e példánnyal ott van az ötödik helyen, egész mélyre taszítva ezzel a Dynamite Boysát, ami amúgy egy új spin-off minit is hozott magával alig egy kicsit lejjebb. Zöld Lódarázs most nem volt.

Kötetek közt még mindig Scott Pilgrim vezet. A filmje ugyan bukta volt, folytatás esélye elég alacsony – bár a főszereplő, ha egy kicsit növeszti a haját, elmehet egy Addams Family remake-be Hogyishívják kuzinnak, szóval van még lehetőség a pályafutásában – a képregény mégis szépen fogyogat, az összes kötet ott van gyakorlatilag az első tízben. Mellettük olyanokat találunk, mint a Fablesből leágazott Hamupipőke (vagy C4A-san: Szinderella) mini, az Unwritten második kötete, az egész olcsó első Walking Dead-tpb vagy az újabb Dark Tower premiere HC, aminek lehet, besegített, hogy nemrég kiderült, igen egyéni és roppant kockázatos módon kívánják filmre vinni Stephen Akármilyenszertírokakkorismegveszik King mostanában egyik leghíresebb történetfolyamát.
Ezeken kívül ami érdekes lehet, hogy kijött a harmadik Locke & Key kötet, egy érdekes Vertigo-kötet, a Dark Rain, a Marvel által megszerzett Moore-féle Marvelmanek első gyűjteményes kötete...
...ami az irónia magasiskolája, ugyanis amikor Moore elkezdte csinálni a Marvelmant, a Marvel ügyvédei hatalmas nagy puffogással kiabáltak,hogy de már ez milyen, meg hogy merészeli belerakni a Marvel nevet valami címébe, és amikor rákérdeztek hogy levédették-e, mondták, hogy nem, de hát ők a Marvel, akkor éppen marha híresek voltak, és hát nehogy már az legyen, amit ők mondanak... aminek az lett a vége, hogy Moore inkább átnevezte a karaktert Miraclemanre, és tovább elmélkedett azon, hogy a marketingosztályokon mennyire hülye emberek léteznek. Az esetet amúgy pláne pikánssá teszi, hogy a karakter az ötvenes években született, amikor még nem is létezett a Marvel Comics, és nem is jutott eszükbe verni a nyáluk addig, amíg Moore híressé nem tette, amitől az egész inkább egy faroklengető médiacirkusz volt. De ami ez után jön, még aranyosabb, mert jogi vita alakult ki a karakter tulajdonjoga körül, ugyanis McFarlane, mint akkoriban nagyon sok másra is, kijelentette, hogy az övé (hogy pontosan milyen okkal történt ez ennek és sok más karakternek az esetében, máig komoly rejtély jogászok és elmeorvosok között, de hát McFarlane nem csak ilyen szempontból csinált elmekórtanilag megkérdőjelezhető dolgokat), viszont a Marvel, mintegy kiengesztelvén a rajongókat a régi baromsága miatt, összeszedett annyi pénzt, hogy kivásárolja mindenkitől a jogokat, és most végre elkezdték megjelentetni a gyűjteményes köteteket. Amiket nagyon komolyan ajánlok mindenki figyelmébe, annak ellenére, hogy Marveltől megszokott módon pofátlanul drága a kötet. De mondjuk az Image se panaszkodhat, mert míg a Chew első tpb-i meglepően olcsóak voltak, az első HC cserébe rögtön 35 dolcsiba fáj borítóáron, igaz, roppant vicces képet mutat,hogy közvetlen az ugyanannyiba kerülő Siege HC mellett szerepel, amely utóbbiban nem hogy extrák nincsenek, de jóval kevesebb oldalból is áll... és mondom, ugyanannyiért. Nem lehet ilyenkor nem sóhajtani egyet a Marvel arcátlan pénzhajhász hozzáállásán.

A cikk elején említettem, hogy az amerikai képregénypiac hirtelen elég gyászos képet kezdette el mutatni. Ezt a százezresek hiánya és a mindössze két kilencvenezres is egész jól sejtette, de a számok ennél sokkal ijesztőbbek. A füzetek 17%-ot, a kötetek 21%-ot estek, ami a legnagyobb zuhanás volt a tavaly májusi nagy krach óta. Jelenleg a statisztikákat az eddigi hírek alapján a DC mentheti majd meg a Batman-címekkel, de az már látszik, hogy a Marvel hiába piacvezető jelenleg és viszi el a top25 kétharmadát, nem tud már olyan vásárlóerőt felsorakoztatni maga mellé, ami egymagában elég volna az amerikai eladások stabilitásának megtartásához, sőt, a kiadó hanyatlása megint kezdi magával rántani az egész piacot.
A fentebbi állítást igazolják a nyers számok, ugyanis a Marvel időszakos rekordot állított fel a piaci részesedésből. A magyarázat elég egyszerű, a DC-nél eléggé kifutott most egy rakás mini és kisebb sorozat,, és bár a múlt hónapban úgy tűnt, megpróbálják kisebb minikkel feljebb hozni magukat, most a Marvel ontja magából az alsó- és középkategóriás címeket, amikkel megpróbálja fenntartani magát és az elvárt bevételi adatokat. Mivel ezek közül sokat olcsó bérmunkában készíttet mindkét nagy kiadó, többnyire latin-amerikai művészekkel, így egész jó profitot tudnak termelni az alacsony példányszámok mellett. (Vagyis ja, kizsákmányoló termelés a képregényiparban, már ezt is megértük.) Így a Mavel-dömping miatt a kiadó augusztusi részesedése felment 41/45,5%-ra (bevétel/példányszám), vagyis már majdnem a piac felét ő viszi. És igen, ez igazolja, hogy ha ő esik, akkor minden esik, vagyis így jön ki, hogy a Marvel előretörése miatt miért esett a piac.
A DC a hónap vesztese volt, nagyon érződött a Batman & Robin és a Green Lantern v4 hiánya, 4/3,5%-ot estek, 28/32%-ra. Ezt viszont kihasználták a kicsik, akik felosztották maguk közt a különbséget. Az Image 1/0,5%-ot, a Dark Horse és az IDW fél százalékot, a többiek pedig 0,2-0,1 százalékot tornászták feljebb magukat. Az abszolút nyertes egyelőre egyértelműen az Image, amit nagyban segít mostanság, hogy sokan elkezdték felfedezni maguknak a régi Walking Dead-köteteket, és az első tpb folyamatosan fogy, de kérdés, meddig marad ez így. Amúgy az Oni Pressnek is jól jött a Scott Pilgrim-láz, mert a Viz mellé most ő is feljött az 1% feletti bevételrészesedésűek táborába, igaz, ez a mangakiadó kárára is történt, ami 0,2%ot (arányaiban 15%-ot) esett le júliusról augusztusra, bár igaz, az utolsó nyári hónapban nem volt egyetlen igazán erős megjelenése sem.

És a végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedései

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. szeptember 07. kedd; 15:00

Készült: 2010. szeptember 07. kedd; 15:00

Előszó: A most következő cikk közel három hónapja jelent meg először az egyik törzsfórumozónk, Genzo blogján, ami legfőképpen honosított, magyarul kiadott vagy amerikai képregényekről szóló ismertetők, kritikák, vélemények megjelentetésével foglalkozik. Ez volt az első oda írt cikkem, egyben valószínűleg az utolsó előtti is, és mivel mostanra már elég mélyre süllyedt a főoldalán ahhoz, hogy megfelelően észrevehetetlen legyen, így egy kis önpromócióként, meg azért is, hogy az irományaim, amíg lehet, egy helyen legyenek, ide is kirakom. Plusz talán Genzo is hasznot húzhat ebből, mert egy kis főoldali reklámmal talán növekszik az ő olvasottsága is. Vagyis igen, keressétek csak fel nyugodtan a blogját, érdemes. Hogy ne csak egy beágyazott link látszódjon belőle, íme a teljes elérési cím:
http://genzocomics.freeblog.hu/

Valószínűleg nem igazán akad olyan három évnél idősebb Homo Sapiens a nyugati civilizációkban, aki ne ismerné Chuck Norris nevét, nem kevéssé köszönhetően annak az internetes mémnek, ami - akármilyen elképzelhetetlen is ez - még az internetet is képes volt túlnőni az elmúlt évek során. Mára mindenki tökéletesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy nincs olyan istenség egyetlen ismert vallásban sem, származzon az a Földről vagy a tágas univerzum akármelyik bolygójáról, ami csak megközelíthetné Chuck nagyságát.

Pedig ezzel a ténnyel már a nyolcvanas években is tisztában voltak. Csak akkor még igyekeztek egy gyerekműsor bohókás álcája mögé rejteni.

Chuck Norris Karate Kommandója egy meglehetősen rövid életet (konkrétan öt epizódot) megélt szombat reggeli rajzfilm volt a nyolcvanas évek közepén, amiben Chuck és a barátai - egy mérhetetlenül kimért és lovagias szamuráj (Kimo); egy szumóbirkózó (Tabe), aki természetesen csakis a kajára tudott gondolni, de mellékesen tonnákat emelt meg félkézzel; egy idegesítő kamaszkölyök (Reed) és az ő sokkal érettebb és ennek okán állandóan hisztiző szerelőzseni ikernővére (Pepper); egy elmésen csak Farkasnak elkeresztelt... nos, farkas, és mind közül a legidegesítőbb, Chuck nevelt fia, a vietnami Too Much (vagyis Túl Sok), akinél tenyérbemászóbb figurát animált sorozatokban nagyon keveset találtak még ki - bátran szembeszálltak egy világméretű terrorszervezettel, amelynek vezetője a titokzatos Karom, és esküszöm, ez a figura egyenesen a Bigyó felügyelőből jött. A jelek szerint néhány év után csak feltűnt valakinek, hogy az az alak ön-, köz- és univerzális mértékben veszélyes mindenkire maga körül százmilliárd fényéves körzetben. Vagy csak megunták, hogy ennyi idő alatt sem volt képes lekapcsolni egyetlen elcseszett Bond-bűnözőmásolatot, és inkább a világegyetem legkeményebb alakját állították az ügyre. Nem tudni. Csak annyit, hogy Chuckék is ugyanúgy körberohangálnak a világon, és szembeszállnak a Karom roppant félelmetes nindzsáival, akik annyira kemény ellenfelek, hogy egy igazi Szupernindzsa vezeti őket! Igaz ugyan, hogy ezen nindzsák egyike sem ért a harcművészetekhez és feltűnőbb ruhákban járkálnak, mint bármely kétballábas ellenség akármelyik Amerikai nindzsa-filmben, de ez ne zavarjon minket.

Habár a sorozat nagyobbat bukott, mint Kiszel Tünde tudományos oktatófilm-sorozatának terve, a Marvelnél, ahol a nyolcvanas években mindenből képregénysorozatot csináltak, amiben humanoidnak tűnő alakok szerepeltek, és egy egész irodát működtettek az olcsó franchise-képregényeknek (Star Comics néven), természetesen akadt valaki, aki remek ötletnek találta, hogy készítsenek képregényt ebből is, és dobják piacra a sorozat indulásával egy időben.

Vagy csak féltek attól, hogy Chuck Norris kikaraterúgja a valagukat a téridő-kontinuumból, ki tudja.

És nem is ez a legfurább az egészen, hanem az alkotógárda. A Star akkori szerkesztője, Jo Duffy írta mind a négy megjelent részt. Duffy korának egy elég népszerű szerkesztője volt, bár érdekes módon sose jutott a nagy címek közelébe. Az egészséges sovinizmus akkor is erősen jellemezte az irodát, nem csak most. Duffy szereplése egyébként azért is fura, mert a tény, hogy egy nő írt egy sorozatot, aminek a lényege összefoglalható három szóban (benyalunk Chuck Norrisnak), kicsit érdekesen veszi ki magát a nemek szerepét illetően. Ugyanakkor Duffy volt a Glory c. sorozat írója is, egy tipikus közép-kilencvenes évekbeli Image-képregényé, amelynek története gyakorlatilag annyi, hogy egy bikinimodell egy szál semmiben egy kardot lóbálva szexi pózokban küzd a generikus rosszfiúk ellen. Némi görög mitológiai hablatyal megtámogatva. (Aki el akarja ezt képzelni, olvassa a Dymanite Athena-sorozatát, elég hasonló alapszitu.) Emiatt amúgy évekig nem hittem el, hogy Jo Duffy nő. Pedig de.

A másik fő alkotó pedig nem más, mint Steve ÉnalkottammegPókembertésmindenkielmehetamúgyafenébe Ditko. Pókember rajzolóját állították rá a Chuck Norris-képregényre! Ami a Star Comics alatt jelent meg! Ha ez nem jele annak, hogy valaki valahol nagyon utálta Ditkót és az emberbarátinak közel sem nevezhető személyiségét, akkor nem tudom, mi.

De vissza a képregényhez. Az első számot annyian és annyi helyen döngölték a sárga, piros, kék, lila, pepita és minden más színű földbe, sárba, vízbe és nem légnemű közegbe, hogy már felesleges bármit is mondani róla. Még ha magyarul nincs is eddig róla komolyabb kritika. A második füzetnél ilyenről már szó sincs, sőt, még az első kritikusai sem hiszik el többnyire, hogy ebből készült folytatás is, pedig igen. És ami a legdurvább, hogy a második rész mellett az első csak egy szende próbálkozásnak tűnik. Nem hiszitek? Akkor menjünk végig rajta.

Már maga a borító is azt sugallja nekünk, hogy Chuck Norrisszal nem érdemes packázni. A fickó olyan durva, hogy még akkor is kidől az ellenfele, amikor fél méterrel a feje fölött repül el a lába. Chuck Norrisnak már a menetszele halálos! Ráadásul mivel jó eséllyel görnyedt állapotodban ér az utolsó eszméletednél lévő pillanatod, még azt is tudni fogod, hogy ki intézett el, ugyanis Norris annak ellenére, hogy nem csípte meg egyetlen radioaktív rovar sem, de még csak egyetlen katonai atomkísérlet területére se tévedt be, hogy mindenféle különleges képességre tegyen szert a nagy mennyiségű radioaktív sugárzás magába nyelésével (gyerekek, ne feledjétek, ha beleestek az atomreaktorba, legalább 75%-os esélyetek van, hogy rák és egyéb sugárfertőzéses kellemetlenségek helyett minimum a repülés képességével jöttök elő), mégis saját szuperhőslogója van a mellkasán, rajta a monogramjával. Chuck Norris. Két betűbe belesűrítjük, és még így is halálos.

De nem csak Chucknak van vér a pucájában. Bizony, az eredeti beíró, Hugh Felix olyan bátor volt, hogy a nyitóoldalon Chuck feje mellé odaírta haaatalmas betűkkel, hogy Margie, ami egy női név. Megjegyzendő azonban, hogy Felixről soha többet nem hallott ez után senki sem. Pedig sejthette volna, hogy bajba kerül emiatt, hisz az egész oldalon az összes létező szövegbuborék nyíltan közli velünk, hogy a kikötő összes munkása, világlátott tengerésze és egyéb bámészkodója már attól elveszíti az uralmat saját bélrendszerének működése felett, hogy Chuck Norris elsétál közöttük. Chuck Norris, emberek. Nem kell hashajtó, csak hogy meglásd őt feléd közeledni.

De Chuckot nem érdeklik a bámészkodók, még akkor sem, ha az egyikük annyira megrémül a nagy Chuck férfias kisugárzásának szelétől is, hogy az opportunista Túl Sok fél pillanat alatt rádumál egy olcsó tengerparti bóvlit azok közül, amiket a bolygó összes nyaralóhelyének összes árusítóhelye kizárólag a hülye turistáknak képes a nyakába varrni helyi nevezetességként, még akkor is, amikor bizonyos esetekben adott helyi nevezetességre hatalmas betűkkel van fröccsöntve a Made in Thailand felirat. Chuck azonban nem törődik vele, hanem egyenesen a legkeményebb kikötői keményfiúk törzshelyéül szolgáló bárba tart, ahol James Bondot megszégyenítő elmés taktikával kideríti, hogy a legújabb szuperszámítógépet, a Banana 7000-est hamarosan el akarják majd rabolni. Ugyanis, mint tudjuk, ha a legújabb fejlesztésű szuperszámítógép körüli pletykák érdekelnek minket, akkor a legjobb információforrás a kikötői kocsma.

A helyieknek persze némileg az önbizalmába gázol, hogy egy hároméveseknél is ciki trükkel szedték ki belőlük a szupertitkos információt, és ez a sértés annyira elhomályosítja az értékítéletüket és a józan eszüket, hogy üvegekkel és széklábakkal mennek neki Chucknak, és még egyetlen valamirevaló Fülig Jimmy segítségét se kérik. Ennek eredményeképp természetesen pontosan négy izgalommal és akcióval teli panellel később már mindegyik vagy a törött csontjait számolja a padlódeszkák között fetrengve, vagy próbál kimenekülni a vízparti vendéglátóipari egységből. Azonban a kikötőben terjengő rothadó halszag hamar az agyukra telepszik, ugyanis hárman is megfordulnak, hogy szembeszálljanak Chuckkal. Mert ha harmincan nem bírtatok el vele egy rakáson, hárman biztos jobb esélyetek lesz. Nem túl meglepő módon a következő oldalon már egyiküket se látjuk.

Túl Sok, aki az egész jelentet csendes távolságból végignézte, a tőle megszokott idegesítő kis kripliként fél pillanat múlva már Chuck vállát veregeti, hogy milyen szépen elintézték őket, sőt, még hozzáteszi, hogy mivel látta, hogy az egész banda annyira berezelt tőlük, hogy biztos nem mertek volna hazudni nekik, így nem jelentett neki lelkiismeret-furdalást a vízbe gáncsolni a szerencsétlen menekülőt. A jövő nemzedéke, hölgyeim és uraim. Egy híresség mögé rejtőző, gerinctelen, kegyetlenkedő szemétláda, aki még a turistáktól lenyúlt pénzt se adná vissza az áru eredeti gazdájának, ha Chuck nem szól rá. És ő a Karate Kommandó megbecsült tagja. Nem is olyan nagy csoda talán, hogy sose kerülnek a Karom elfogásának közelébe. Azon se csodálkoznék, ha Túl Sok lenne a beépített embere, aki csak azért van, hogy szétzilálja a csapatot és tönkretegye az akciókat.

Újabb vágás, ezúttal a Karate Kommandó két ázsiai tagjára, Kimóra és Tabére. ők ketten igazából csak azért kellettek, mert valamivel még muszáj volt igazolni a "karatét" a csapat nevében. Igaz, hogy az egyikük szumózik, a másik pedig egy szamuráj, de hát ferde szemű mind, biztos karatéznak. Imádjuk a nyolcvanas évek faji felvilágosultságát. És ha ez nem lenne elég, esküszöm, a szamurájjal valahol nagyon nincs rendben valami. A busidó észveszejtően szigorú tanai szerint élő, az életét egyetlen szempillantás alatt feláldozó, vakon hűséges harcos, akinek az ura és a kardjai a legszentebbek az életében, az ideje nagy részét olvasgatással és versírással tölti, és az egész oldalon csakis arról beszél, hogy kifejezett vágya, hogy egyedül sétálgasson a természet lágy ölén, és később verset írjon. És ha nem lenne ez elég, hogy az ember úgy érezze, szamurájunknak kicsit talán túlságosan is balra húz a katanája, a szumósunk a végén megkéri, hogy ha kettesben lesznek, olvassa fel a verset. Ez az a pont, ahol nagyon nem akarom tudni, hogy vajon miért van ezeknek közös szobája a hatvanezer négyzetméteres központban...

De ennyi elég volt a... zavaróan fura párosból, vágás a testvérpárra! Akik közül a fiú szerepét a mai napig nem sikerült meghatároznom. Pepper, a nőnemű testvérfél a csapat műszerésze, számítógép-szakértője és sofőrje, ami bizonyos szempontból szép, mert a legtöbb csapattal szemben, ahol a női tag csak kötelező díszletként van ott, Pepper komoly szereppel bír. Kicsit talán túl komollyal. Olyan, mint egy ösztrogén-vezérelte svájci bicska. Aki időnként hisztizik, mert hát ő nő. Valahol a koncepcióterveknél valaki valamit nagyon eltolt, de nem vagyok benne biztos, hogy csak itt. Szóval Reed, a hímnemű testvéregyed... Reed valószínűleg az álcázás nagymestere lehet, ugyanis az ideje nagy részében magát egy hisztis 12 éves csitrinek álcázza, és most is egy teljes oldalt végigvinnyog arról, hogy mennyire unalmas a szobában ülnie és a Banana 7000-es szuperszámítógépre vigyáznia. Pepper pedig végre megunja, és az egyetlen épeszű csapattagként azt teszi, amit bárki tett volna fél órával ezelőtt: elküldi Reedet a fenébe. Az meg, mivel eszet elfelejtettek neki írni, vagy inkább a nővére kapta a teljes szürkeállományukat, szó nélkül távozik is... az őrszolgálat kellős közepéről. Chuck Norris jól képzett, vérprofi, megingathatatlan Karate Kommandója, akik egy nyavalyás őrszolgálatot se képesek végigülni! Az inkompetens nindzsák hirtelen sokkal veszélyesebbnek tűnnek, nemde?

És most... most, kedves olvasók, ki itt lapoztok, hagyjatok fel inden ép ésszel, mert ami most jön, amellett Zuzu Petals az értelmi hányados evolúciós csúcsa. Ha bárki azt hiszi, hogy a viccbeli szőke rendőrnőknél lejjebb nem lehet menni... íme Reed! Reed a szálloda előterében ugyanis belefut egy lányba, aki a nyakába ugrik, és sírva közli vele, hogy azért jött, hogy ellopja a szuperszámítógépet, mert a beteg édesanyjának szüksége van a pénzre, és a Karom követői pénzt ajánlottak neki, ha elviszi a déligyümölcsről elkeresztelt masinát nekik.

És itt most álljunk meg. A Karom, a bolygó ÖSSZES nemzetközi bűnüldöző szerve által legjobban keresett személy, a mesterbűnöző, aki annyira tökös, hogy szembeszáll magával Chuck Norrisszal, azt a zseniális tervet eszelte ki, hogy beküld egy tök ismeretlen lányt a Karate Kommandóhoz, és kicipeltet vele egy teljes SZÁLLODÁN át egy legalább háromszáz kilós számítógépet. Nem Chuckot és a Karate Kommandót kellene a fickó után küldeni, hanem a lánycserkészeket. Két perc alatt letakarítanák a CIA és az Interpol komplett körözési listáját, ha ez a tag áll az élén. De nem ez a legszebb... hanem, hogy amint a végén kiderült, Reed végig el is hiszi ezt. És nem ez a legdurvább. Hanem hogy a lány igazat mondott. Tényleg beteg az anyja, és szó nélkül odasétált a Karate Kommandóhoz, hogy ellophatja-e a szuperszámítógépet. Itt mindenki teljesen retardált?! (Ellövöm a poént: igen.)

De vissza a fő történethez, mert akármilyen hihetetlen, itt az is van. Ugyanis a Banana 7000-es még mindig ott van abban a szerencsétlen hotelszobában, de már nem sokáig. Ugyanis KÉT nindzsa bekopog, és miután Pepper szó nélkül ajtót nyit nekik (igen, mert amikor egy szuperfontos objektumot őrzünk, és tudjuk, hogy az ellenség le akar csapni, kérdés nélkül ajtót nyitunk minden vadidegennek), azok rátámadnak, és azzal fenyegetőznek, hogy lelövik... a számítógépet. Hé, nem azért jöttetek, hogy ELLOPJÁTOK? Nem a lányt kellene inkább kilyuggatni? Tudjátok... zsákmány elvisz, akadályozó tényező kiiktat, nem fordítva.

De nem. És persze ebben a negatív átlag-IQ-jú világban ez a terv működik. Pepper, aki egészen addig egymaga szétrúgta a hatalmas támadósereg valagát, hagyja, hogy megkötözzék, akár a húsvéti sonkát, és a két nindzsa a dög nehéz géppel és Pepperrel együtt távozik a zsúfolt tengerparton, és senki se veszi észre őket. Itt mindenki vak is, nem csak hülye?

De hiszitek vagy sem, még mindig nem vagyunk a mélyponton. Ami most jön, az minden idők legmerészebb tette az ősrobbanástól a mai napig, ugyanis amikor Reed közli a bandával, hogy amúgy elmondták neki, hogy el akarják rabolni a gépet, de ő azt hitte, ezt anélkül teszik, hogy ártanának az azt védelmező nővérének, és még meg is állapítja mellé, hogy mekkora marha volt (JÓKOR jut eszedbe, Sherlock!) Chuck idiótán rávigyorog, és megnyugtatja, hogy nem az ő hibája volt. AKKOR KIÉ?! Ez a marha veszélybe sodorta az akciót, a számítógépet, az egyik csapattagot és a komplett Kommandó minden hitelét, a minimum, hogy hármas intergalaktikus sebességgel kellene úgy tökön rúgni, hogy még az ükunokái is csak szopránban tudjanak énekelni. De nem, helyette a Kommandó összedugja a fejét, és előállnak a mesteri tervvel: a farkassal kiszagoltatják Pepper nyomát. Mert az elrablói biztos nem tették autóba, aminek a benzinszaga teljesen elnyomná az emberét, nem, helyette biztos végigcűgölték a másfél méteres szuperszámítógéppel együtt a nindzsaruhájukban a nyüzsgő tengerparti turistaparadicsomon. Mivel azonban a Karom követőinek a rajzfilmes szabályok értelmében ostobábbnak kell lenniük a főhősöknél, akármilyen kivitelezhetetlen is legyen ez... igen, pontosan ezt tették.

És még csak a sztori kétharmadánál tartunk, emberek! És a Karom követői még nem lőtték el az összes kártyájukat. Ugyanis, amint lapozunk egyet, kiderül, hogy az egész átokverte bandában nincs SENKI, aki tudná, hogyan kell bekapcsolni egy számítógépet. 1986-ot írtunk, emberek, a fél USA-nak volt már otthon legalább egy tetves Commodore-ja. És kiderül, hogy legalább egy tucat nindzsa volt ráállítva erre az akcióra. Hogy miért csak kettő vett részt ebből konkrétan a, nos, az akcióban, nem tudjuk. Biztos akkor ment a Dallas. De aggodalomra semmi ok, ugyanis az akciót amúgy teljes mértékben felnyomó Margie (és igen, a címszereplő az a lány, aki előadta az operába illő nagyjelenetét Reednek) meggyőzi őket, hogy hagyják kettesben Pepperrel, ő majd ráveszi az együttműködésre. Miért is ne. Elvégre Reed ikernővére, van rá 50% esély, hogy ő is olyan hülye, mint az öccse...

Eközben a főhőseinknek sikerül lekövetniük a szagot... egy külvárosi házikóba. Azért kíváncsi lettem volna a szomszédok arcára, amikor a tucat nindzsaruhás alak beköltözött melléjük. De mit tegyenek hőseink? Elvégre nem kockáztathatnak egy frontális támadást ennyi lehetséges ártatlan ember jelenlétében! Természetesen akad egy mesteri tervük, ami a Karom követőiével vetekszik: odamennek és bekopognak. És azok kinyitják az ajtót. Igen, a nindzsák hivatalosan is olyan hülyék, mint ők. De mivel a fentebb említett szabály szerint MUSZÁJ idiótábbnak lenniük, így delikvensünk teljes nindzsafelszerelésben, pisztolyt lóbálva nyit ajtót. A pizzás fiúnak biztos nem tűnik fel, ha így fogadják, sőt, a postás esetében is biztos segít elvegyülni a környezetben, mint ahogy egy nindzsának ugye kellene.

A kommandósok erre természetesen rohamoznak, de a tucat nindzsa befejezte a Dallas ismétlésének nézését is, így semmi sem akadályozza meg őket, hogy visszatámadjanak. És ugyan mindegyikük pisztolyt fog a kezében, de a jelek szerint a költségmegszorítások miatt a Karomnak nem volt ideje megtanítani őket, hogyan kell meghúzni egy nyavalyás ravaszt. De még ha tudnának is, akkor se lenne esélyük az olyan védhetetlen taktikák ellen, mint a ruhájuk díszítéséül szolgáló keresztövet elvágó szamurájnyisszantás, ami a jelek szerint hipnotikus szuggesztióval is párosul, mert bár említett szamuráj ott áll aztán előttük védtelenül, hogy telepumpálhassák ólommal és egyéb, szervezetre ártalmas mennyiségű nehézfémmel, a nindzsáink meg se bírnak moccanni. Az elérhető rosszfiúk kínálatának nagyon a legmélyéről kellhetett összeválogatni őket a Karomnak.

De most lehetne kérdezni, hol van a Karate Kommandó legmegbecsültebb tagja? Nem Chuck, ő természetesen egymaga elintézett a tucat nindzsából a különböző paneleken összesítve legalább negyvenhatot. Hanem bizony ott van Túl Sok is, aki magára vállalta azt a nemes és elszánt feladatot, hogy Farkas pórázát tartva levadássza a nindzsák macskáját, aki minden bizonnyal a banda legveszedelmesebb titkainak őrzője is. És onnan lehet tudni, hogy ez egy roppant fontos feladat volt, hogy a végén természetesen megdicsérik. A semmiért. Felvételiznem kellene a Karate Kommandóba, csak félek, elkapnám az idiotiszt, ami mindenkit megfertőzött már ott.

Fogytán a képregény, és ez Duffynak is feltűnhetett, mert az utolsó előtti oldalon egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az időközben csodásan pálfordult Margie egy nagy és valószínűleg drága váza segítségével leüti az utolsó nindzsát, amely tettért aztán a befutó kommandósok mindet hajlandóak megbocsátani neki, sőt, amikor kiderül, hogy az anyja tényleg beteg, még egy rakat pénzt is adnak neki. Margie pedig annyira aggódik beteg rokonáért, hogy szép nyugodtan Reed nyakába ugrik, végigcsókolja, és teljesen nyugodtan, vidáman álldogál a Kommandó mellett. Azért ahhoz képest, hogy amikor másodszorra láttuk, egy folyót sírt a nagy aggodalmában, amint megvan a lóvé, eléggé higgadtan kezeli ezt a beteg anyás szituációt. De persze a lényeg az, hogy a gép megmenekült, a nindzsákat elfogták, és a végén vidám, barti módon beszólhatnak a csapat egyetlen nőtagjának is, amin mindenki vigyorog, mert remek poén élcelődni az egyetlen nőn, akinek ráadásul háromszor több esze van, mint Chuckon kívül az egész bandának együttvéve.

Ez a képregény rossz. Ugyanakkor zseniális is. Van a rossznak egy olyan határmezsgyéje, amitől a rossz átmegy gagyiba, és megint elkezd élvezetes lenni. Mindenki látott már ilyet, B kategóriás szörnyfilmektől kezdve olcsó, mégis szórakoztató játékokon át azokig a rémületes zenékig, amiket valamiért mégis képesek vagyunk végighallgatni. Viszont egy idő után a rosszaság ezen is túlmegy, és onnantól fogva egyszerűen érezzük, ahogy egyesével, sikoltva halnak el az agysejtjeink. Mint az All Star Goddamn Batman esetében. Vagy a Teletubbieséban. (Igazság szerint nemzetközi vitát lehetne nyitni arról, melyik lehet károsabb az emberiség szellemi egészségére nézve.) És ez a képregény ennek a gagyin rossz/szürkeállomány-pusztítóan rossz határnak a lehető legvékonyabb mezsgyéjén táncol. Néha az ember a fejét veri már kínjában, hogy mennyire félelmetesen hülye itt mindenki, ugyanakkor már kíváncsian olvas tovább, hogy miként lehet ezt még fokozni, hisz annyi oldal van még hátra. És pont ezért is fordítottam és akartam, hogy minél több emberhez eljusson. Mert a gagyi néha igenis jó. Bruce Campbell filmjeit is ezért imádjuk. Kell időnként valami, ami a rosszaságával szórakoztat, és képregényben keveset tudok, ami jobban megfelelne ennek a Chuck Norris Karate Kommandójánál.

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. augusztus 24. kedd; 15:00

Készült: 2010. augusztus 24. kedd; 15:00

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. július 30. péntek; 15:00

Készült: 2010. július 29. csütörtök; 18:17

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. július 14. szerda; 14:34

Készült: 2010. július 14. szerda; 15:40

A weboldalak többségében fontosak a látogatói visszajelzések. Mivel a HálóZsák alapvetően a szórakoztatóipar egyik szegmensét képviseli a maga módján a magyar oldalak között, így a mi esetünkben természetesen még lényegesebb, hogy mit gondolnak rólunk, vagyis inkább az általunk nyújtott "szolgáltatásról", vagyis a megjelentetett képregényekről azok, akik idelátogatnak. Elvégre a Zsák célja legfőképpen az indulása óta az, hogy minél szélesebb körben ismertessen meg a hazai (vagy éppenséggel nem hazai) olvasókkal a magyar nyelven olyan képregényeket, amiket másképp biztosan nem szerezhetnének be, vagy legalábbis nem ezen a nyelven.
Ugyanakkor a Zsák nem igazán tekinthető egy konkrét felépítéssel bíró szervezetnek, hanem egy változó számú, lelkes, (többé-kevésbé) fiatalokból álló honosítógárdának, akik többnyire egymástól függetlenül, egy laza központi, szerintünk demokratikusnak mondható irányítás alatt dolgoznak a szabadidejüknek és aktuális kedvüknek megfelelő módon és tempóban. Így nem igazán létezik úgymond központi vélemény vagy hozzáállás sem részünkről szinte semmilyen ügyben - bármennyire is az ellenkezője látsszon vagy higgyék egyesek -, tehát ami most jön, az az én teljesen szubjektív véleményem... ami ugyanakkor az oldalon eltöltött pár évem tapasztalatából is merítkezik.
Szóval amiről most írnék, az az év júniusának vége felé kirakott szavazásunk, amit e sorok írása előtt egy nappal zártunk le. Erről van szó:
http://halozsak.hu/index.php?option=com_poll&id=29:szerinted-a-halozsakon
A kérdés arra irányult, hogy az olvasók szerint mi az, amit meg kellene változtatni az oldal felhozatalában, milyen képregényeket látnának gyakrabban a Zsákon. Egyben bizonyos szempontból egy egész jó szociológiai vizsgálat is lehetne abból a szempontból, hogy a valamivel több, mint félezer olvasó szemében mi az, ami neki a "képregény" fogalmával egyenértékű. Többek között ezért is nem volt olyan opció, hogy "Mindennel meg vagyok elégedve."

A győztes kategória részemről kicsit meglepett, ugyanis én második helyre vártam a sci-fi/fantasy képregények kedvelőit. Ez is bizonyítja, hogy ez a két zsáner idehaza továbbra is elég népszerű, továbbá azt is, hogy igenis van átfedés a sci-fisek és a képregényesek között.
Ami viszont gyökeres ellentétet mutat az amerikai helyzettel. A tengerentúlon ugyanis a fantasy műfaj a Conan és a Red Sonja-sorozatokat leszámítva a klasszikus kardozós/mágikus értelemben véve jelenleg nem létezik. Ugyan vannak olyan sorozatok, főleg a Top Cow-nál, amikre a fantasy jelző illik, ám azok teljesen más felfogásban készülnek.
A sci-fivel ugyanez a helyzet. A klasszikus sci-fi-történetek képregényváltozata majdnem mindig a biztos bukással egyenlőek odaát, ami megjelenik, az is vagy megemelt áron, vagy rengeteg reklámmal, hogy valami eltartsa a sorozatot.
És egyben ez az oka annak is, hogy nagyon szép, hogy a szavazók több, mint harmada sci-fit/fantasyt követelne rajtunk, de ami nincs, azt sajna nem lehet adni. Legalábbis angol nyelvről, amiről a Zsák jelen tagságának gyakorlatilag egésze fordítani tud. Szóval jelen pillanatban mindenkinek meg kell elégednie a fő fantasy-felelősünk, Aldarion munkáival (amiket egyébként pont ezért tettünk a vasárnapi, kiemelt helyre, hisz mi is látjuk, mekkora olvasottsággal bírnak) és azokkal a szerdai képregényekkel, amiket Recsi - és Galen - szállítanak.

A második helyezett volt az, amiért gyakorlatilag a szavazást indíttattam. Kíváncsi voltam, hogy mennyien gondolják úgy, hogy hiába van az amerikai képregényeknek több, mint hetven éves múltja, és még mellé sok-sok évtizednyi termés az európai alkotók műveiből, nekik csak az a fontos, hogy minél hamarabb olvassák magyarul azt, ami az USA-ban fut. Az elmúlt időszakban feltűnt, hogy bizonyos honosítási trendek elkezdtek a felé mozogni, hogy "ha nulla napos Marvel/DC, akkor arra tömegesen jön a nép, bármilyen legyen a tartalma", és meglepetésemre 29%-os arányban sokan azt mondják, igen, nekik mindegy, mi, csak friss Marvel vagy DC legyen.
És most kifejteném, miért biztos, hogy ilyesmi NEM, vagy csak nagyon minimálisan lesz a HálóZsákon.
Az első ok, hogy Magyarországon az utóbbi néhány esztendőben ismét komoly próbálkozások születnek arra, hogy valamiféle képregényes kultúr alakuljon ki a magyar nyelven kiadott papírképregények körül. És ez alatt nem feltétlen a Cartoon Network magazint vagy a szpektákjúlör szpájdörment értem (félreértés ne essék, semmi bajom a gyerekképregényekkel, veszek és olvasok én is ilyet 26 éves fejjel, de ez a képregényeknek egy eléggé kicsi, sőt, pár évtizede elhanyagolható és el is hanyagolt szegmense), hanem az olyan történeteket, amiknek a célközönsége jó eséllyel már a kereső korosztályba tartozik. És ebbe bizony beletartozik valamennyire a fővonalas DC (jelenleg Batmannel) és a Marvel is (többnyire kimerülve a Pókemberben és Bosszú Angyalaiban). Ezek az elmúlt évtized terméséből válogatnak, és mindkét nagy amerikai kiadó esetében megvan az esélye annak, hogy a főbb eseményeket magyarul is megjelentetik.
Ám ez a buktató is, ugyanis mind a DC, de leginkább a Marvel esetében olyan sztorik zajlottak le, amik, ha átmenetileg is, de alaposan felkavarták a kiadók univerzumait. És ezek mindegyike érezteti a hatását az összes létező sorozatban is, ami a fő univerzumokban játszódik. Ezek mellett viszont egy honosítónak, akinek gyakorlatilag kötelessége, ha csak passzívan is támogatni a magyar képregénykiadás helyzetét, eléggé felelőtlenség lenne elkezdeni olyan képregényeket kiragosgatni, amik komoly eseményeket árulnak el a kiadók világaiból még azelőtt, hogy a magyar változat megjelenhetne. Emiatt is született egy sajna nem írásba foglalt egyezmény két-három éve az akkori honosítók között, hogy amennyire lehet, nem nyúlunk a 2005-2006 utáni Marvelekhez/DC-khez, kivéve ha tényleg nem kockáztatunk semmiféle összeütközést a még meg se jelent magyar kötetekkel. Ezért van elméleti tiltólistán rengeteg Civil War környéki és utáni Marvel-sorozat, ezért kellett leszedni a NewGenről az Identity Crisist (és lehet, egy nap majd az Infinite Crisist is), és többek között ezért sem lehet nagyon igazán friss képregényeket találni honosítva sok oldalon.
A másik ok, hogy a friss történetek, különösen mondjuk egy alig egy-két számot megélt vagy még ki se adott sorozat vagy mini esetében, nem lehet előre megmondani, milyen lesz a vége. Elég gyakran tapasztalható mindként nagynál, hogy egy ígéretesen induló történet a végére befullad vagy egyszerűen rosszul lesz lezárva, de olyan is, hogy egy jól hangzó cím egy jó estben is középszerű történetet takar csak, amit igazából a borítóval és nem a tartalmával akartak eladni. Ugyanakkor ha csak hat-hét évet megyünk vissza - ami gyakorlatilag még a közelmúlt a képregények világaiban -, már jól ismert, és mi főbb, ismert hatású és kifutású sztorik közül válogathatunk, nem is beszélve arról, hogy mennyi remek történetre lelhet az ember, ahogy megy visszafelé az időben.
Ugyanis minél nagyobb korszakot ölelünk fel egy rég futó sorozat vagy egy sok évtizedes fiktív univerzum életében, annál több minden közül válogathatunk és nyújthatjuk át a valóban figyelemre méltó történeteket. Ez a stratégia vezérli a Marvelt is az utóbbi időben, akik a 2001-2008. közötti dömping után (gyakorlatilag minden ebben az időszakban füzetben megjelentetett képregényüket így vagy úgy, de kiadták kötetben), most elkezdtek szemezgetni a régi sorozataik legkiválóbb történetei közül, hogy a saját árkategóriájuk szerinti közép árfekvésben megjelentessék azokat.
És ez az, ami talán nagyobb erőt jelent abban, hogy miért nem akarunk és miért nem fogunk igyekezni ennek a 29% által támasztott igénynek a kielégítésében. Jelen pillanatban két nagyon friss sorozat is megy nálunk, ami ennek a kritériumnak felel meg (Millar Fantastic Fourja és az Annihilation Conquest), amik így is gondos odafigyeléssel jelennek meg, hogy ne nagyon utaljanak még a leghalványabban se az akkori nagy eseményekre (Civil War és World War Hulk), és ez nekünk már így is több, mint elég. Akinek csak az a fontos, hogy aktuális amerikaiakat olvasson, akármilyenek is legyenek azok, azoknak nem a HálóZsák lesz a javallott vagy a kedvenc oldaluk, ez szinte garantált.

A harmadik helyen egy fura szavazati opció található, ugyanis a klasszikus szuperhősös korszakok alkotják jelenleg a felhozatalunk elég komoly részét. Így a kérdés inkább arra irányult, van-e, akinek ez se elég, vagyis aki azt szeretné, hogy a Zsák teljesen vagy még nagyobb mértékben szuperhős-honosító oldallá váljon.
Ami sejthető, most elmondom, miért nem fog. :)
A Zsák indulásakor valóban az volt az oldal fő profilja, hogy elkészítse a teljes MC2-univerzumot és a Marvel alternatív valóságaira koncentráljon (gyakorlatilag a What If...-ekre), ám ez igen hamar megváltozott, és a Zsák egy időben pont, hogy arról volt ismert, hogy itt a szuperhősökön kívül is lehet minden zsánerbe és stílusba tartozó képregényeket fellelni, legyenek azok kicsiknek szóló kiadványok, krimik, thrillerek vagy akár véres-beles horror. Bár, mint fentebb is írtam, nem képviselem a véleményemmel az oldalt, mégis én arra szeretnék törekedni, hogy a HálóZsák továbbra is az az oldal maradjon, ahová nyugodtan jöhetnek azok is, akik a nagy kiadók szuperhősös történetein kívül is akarnak olvasni valamit. Nem kívánunk konkurálni a felnőtt képregények fellegvárával, a C4A-val vagy az európai vonalat nagyban erősítő CO-Mixszal, hanem szeretnénk kiegészíteni a kínálatukat, és olyasmiket megjelentetni, amik egyik fentebbi oldal stílusába se illenek, mégis szórakoztatóak, elgondolkoztatóak, élvezetesek... jók. És még csak nem is a populárisabb sci-fi/fantasyre kell gondolni (lásd a fentebbi értekezést), hanem az olyanokra, mint mondjuk az X-Akták, a Tarot vagy a Fantom (ami egy krimivel átszőtt kalandsorozat, hiába raktuk a jelmeze miatt a szuperhősök közé). Sőt, szeretném, ha - akár a jelenlegi tagság, akár a leendő segítőink vagy tagjaink által - az ilyen sorozatok, történetek, füzetek aránya tovább nőne, és minél több olyan lelkes újonc jönne hozzánk, mint anno Aldarion és kit voltak, akik a munkájukkal segítenek színesebbé, változatosabbá tenni a kínálatunkat (és a "más" nem a kilencvenes évek Image-ét jelenti náluk). Igen, fontos a Zsákon a szuperhős-vonulat, azon belül is eléggé Marvel-központúak vagyunk, és ez valószínűleg így is fog sokáig maradni, de jó lenne mindenkivel érzékeltetni,hogy ezeken a sorozatokon kívül is léteznek jó, sőt, nagyon jó képregények.

A negyedik és ötödik hely bizonyos szempontokból eléggé fedi egymást, hisz az elgondolkodtató, igazán komoly képregények jelentős részének köze sincs a nagy kiadókhoz, de ez így nem teljesen fedi a valóságot, teszem azt a Kingdom Come is eléggé ékesen bizonyítja ezt. Ez a két kategória volt az, amiről fentebb írtam, hogy a Zsák leendő arculatának következő lépése kellene, hogy legyen, hiszen ha van valami, amiről itthon alig hallani még honosítói körökben is, az a Marvel/DC/Image-tengelyen kívüli élet. Igaz, elég nehéz digitális változatot is találni az ilyen sztorikból (amik nem WildBlueZero-félék... amikről annyit kell tudni, hogy olvashatatlanul rondák és feljavíthatatlanok), viszont egy-egy ilyen gyöngyszem időnként többet tud érni, mint egy teljes évfolyam akármelyik Marvel-ongoingból. És egyben ez az egyetlen kategória, aminél nyugodt lélekkel mondom, hogy ha valaki talál egy igazán figyelemre méltó darabot, nyugodtan lelkendezhet róla a fórumon vagy ajánlhatja honosításra (ezzel szemben a "légyszi csináljátok meg a Civil Wart/akármilyen Marvel-sorozatot" jellegű hozzászólásokat, ha lehet hanyagolja mindenki).

A hatodik hely mindössze azért került bele, hogy lássuk, hányan vannak, akik teljesen elkötelezettek egyetlen sorozat/sorozatköteg mellett. nem kívánom lelombozni őket, nem mondok olyat, hogy csak azért se lesz, vagy hogy olvasson mást. Az az opció azért lett ott, hogy ha tényleg akad egy ennyire elkötelezett rajongó, aki ezt ki is fejti nekünk a fórumon, annak igazság szerint mi, honosítók, nagyon is örülünk.Mi is emberek vagyunk, kicsit/nagyon hiúk is, örülünk, ha valakinek elnyeri a tetszését a munkánk. És bár nem biztos, hogy közvetlen ehhez köthető, de nem hinném, hogy véletlen volna, hogy a nem egy Bosszú Angyalait éltető, ilyen jellegű hozzászólás is segített abban, hogy Farek és Hopkin a hónapban a szokásos kettő helyett öt BA-füzetet is terveztek (bár a szervergondok miatt egy már elmaradt sajnos).

Utolsó előtti helyen az van, amit sejtettem, a gyerekképregények utáni érdeklődés legfőbb oka egyszerűen csak az volt, hogy arányaiban mennyien lehetnek a tényleg ifjú vagy kisgyermekes olvasók, akik szeretnék, ha több olyan füzet jelenne meg, aminél nem kell akár egy képzeletbeli 12-es, 16-os vagy 18-as karikától tartani... És mert általában az ilyen történetek többsége elsősorban a szórakoztatást tűzi ki maga elé (esetleg némi tanulság levonásával fűszerezett oktatás kíséretében), ami kifejezetten tudja fokozni az élvezhetőség mértékét fiatalabbak és idősebbek számára is (el se hinné az ember, amíg nem tapasztalja, hány felnőtt ember van oda a Disney-képregényekért, de mondhatnám példának a huszonévesek körében elég népszerű Marvel Adventures-szériákat is).
Sajna nagyon sok jót nem mondhatok az ide szavazóknak. Lesznek gyerekképregények, részemről igyekszem legalább egy-két havonta produkálni valamit ebbe a kategóriába, de sajna közel harminc éve szinte teljesen eltűntek az ilyenek az amerikai piacról, így a lehetséges honosítható készlet meglehetősen szűkös.

És a legvége... heh, igazság szerint egyetlen ember miatt került csak bele a szuperhősök redukálását kérő opció, de hacsak nem szavazott kilenc másik proxyról, érdemes megjegyezni, hogy a jelek szerint van egy kis minimális átfedésünk a C4A-val és CO-val. Mint fentebb írtam, nem kívánunk konkurálni a felnőtteknek szóló képregények nevét viselő vagy a kiválasztottak oldalával, de ez nem jelenti azt, hogy ne igyekeznénk szuperhősmentes sztorikat keresni.

Hogy ebből mi az, ami meg is fog valósulni, nem tudni. Aki a tagságból le akarja vonni a saját következtetéseit, le fogja, aki nem, nem. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a honosítók majdnem mindegyike a saját dolgait többnyire a saját szórakoztatására csinálja, és olyan képregényeknek készíti el a magyar verzióját, amit ő személy szerint is kedvel, és nem csak azért, mert talán valakinek tetszeni fog. Legalábbis remélhetőleg. Mert ez egy hobbi, és ha valaki nem élvezi a saját hobbiját, annak valószínűleg nem árt más elfoglaltság után nézni. Így sokszor nehéz befolyásolni valakit, hogy milyen füzetet készítsen el és milyet nem. Persze vannak, akik meghajolnak a közakaratnak, különösen, ha az elég vehemensen kér valamit, mivel azonban az elmúlt két évben egyetlen általam látogatott képregény-honosító oldal fórumán se fordult elő (vagyis egyetlen egyén igen), emiatt nem igazán hinném, hogy önszántából valaki is változtatna a saját munkatervén.

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. június 29. kedd; 16:00

Készült: 2010. június 29. kedd; 16:00

Írta: talgaby

Megjelent: 2010. június 04. péntek; 15:00

Készült: 2010. június 04. péntek; 15:00