Jövőképek
- Írta: talgaby
Tudom, nagyon rég volt már Tarot-frissítés, és bár nagyon szeretném, ha gyakrabban jöhetne, de sajna az idő szűkös, borítóst meg lehetetlen találni rá. Igyekszem majd megpróbálni elérni, hogy 2010-ben hathetente frissülhessen a mostani 2-3 havonta helyett, de ebbe senki se fektessen nagy reményeket. Addig is lássuk ezt a harminckilencedik számot...A jobb oldalt látható kissé jellegtelen kép nem ízért van a hírben, mert ez az egyetlen nem pucér kép a címszereplőről, hanem mert erről a füzetről szinte lehetetlen tartalmat írni. A mostani számunk a szerelmesekről szóló jubileumi füzethez hasonlóan inkább illusztrál novella, bár most kevésbé filozofikus jellegű és nem is a wicca tanokat vagy a tarot bármely részét helyezi előtérbe, hanem egy olyan témát vesz elő, ami kicsit kilóg az egész sorozatból, és igazság szerint többet vissza se fogunk utalni rá. Négy eddigi főbb szereplő lehetséges jövőit járjuk körbe, melyek mindegyike gyakorlatilag egy hatalmas nagy allegória a központi szereplője jellemét illetően. A négy szemrevételezett karakter sorrendben Tarot, Raven Hex, a Sárkányboszorka (és igen, a jelek szerint tényleg ez a neve) és persze Jon. Az itt olvashatóak egyike se valósult meg eddig az Amerikában futó sorozatban, mindenesetre karaktertanulmánynak talán érdekesek lesznek. Természetesen szereplőink beállítottságától függően lesznek itt békés családi hétköznapok, disztópikus jövők, disztópikusabb jövők, és a világ egyik legfurcsább halálon túli élménye, amit csak el lehet képzelni.
A füzet feljavításában ismét Snake segített be, reméljük, fog majd ezután is. Hogy a negyvenedik mikor jön majd... fogalmam sincs.
Ötszáz éves adósság
- Írta: kit
A mai alkalommal ismét visszamegyünk az időben tizennyolc évet, ugyanis a Takal maszkja című sztori az 1992-es barcelonai olimpia idején játszódik, mely személy szerint az első nagy sportesemény volt, amire emlékszem. Ha némi aktualitást keresünk a képregény kapcsán, akkor a szingapúri első ifjúsági olimpiai játékok mindenképp megemlítendő, mely a napokban zajlik. A történetről annyit árulnék el, hogy hősünk egy rejtélyes oknál fogva a bengáliai olimpiai csapattal tart Spanyolországba. Hogy mi ez a rejtélyes ok, megtudhatjátok a képregényből, mely ugyan némileg rövidebb a megszokottnál, de az ebből fakadó esetleges hiányérzetet majd igyekszünk enyhíteni a jövőben. A történet szerzője Norman Worker, míg az oldalak buborékok közti részein Carlos Cruz rajzait élvezhetjük. Bizonyos szempontból különleges a mai frissítés (is), ugyanis örömmel jelenthetem, hogy hosszú évek várakozása után Micho ismét részt vállalt egy HZs-s Fantomban. Ha nem is olyan szinten, mint annak idején, de fontos szerepe van a mai számban, egészen pontosan az ő gyűjteményéből lett előbányászva a képregény, illetve saját kezűleg szkennelte be nektek a füzetet. Persze nem csak ezt az egyet, így a közeljövőben még találkozhattok ilyennel. A borító Galen munkája, akinek ezúttal nem volt könnyű dolga. Jó szórakozást!Újak és Oltalmaznak
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Millar-F4 jutott mára, vagyis harmadik részéhez érkezett a Láthatatlan Nő halálának története, avagy ezennel átnyújtjuk nektek a Fantasztikus Négyes 560. füzetét. Amit érdekes mód nem az említett szereplővel, hanem az Új Oltalmazókkal kezdünk, és végre megtudhatjuk, kik ők és honnan kerültek ide. De ami még fontosabb, végre az is kiderül, pontosan honnan tettek szert maguknak egy hordozható Galactusra, illetve hogyan sikerült ilyen könnyedén lekapcsolniuk nem csak a Fáklyát, de Victor von Doomot is. Na meg persze az se mellékes, hogy végre kiderül, mit terveznek az említett személyekkel, vagyis igen, lelepleződik az Oltalmazók nagy terve...
...ami sok szempontból elég nagy ökörség. Annyira nagy ökörség, hogy a felvezetésekor a csapat pár tagja ki is fejti, miért marhaság az, amivel a tudományos szakértőjük előállt. Ennek ellenére természetesen a többség ragaszkodik az elképzeléshez, az olvasók pedig nagy valószínűséggel sejtik, hogy mi lesz majd a hatalmas dilemma megoldása. Pláne, ha olvasták az első négy részes történetet ettől a párostól, mert ott szó szerint az ember képébe tolják egy dupla oldalon a választ.
De hogy mit csinálnak ezen a számban azon kívül, hogy elmagyarázzák, amit el kell magyarázni? Nos, természetesen ripityára törjük ismét a fél Baxter-épületet, mert nem lehet úgy belekezdeni egy nagyszabású F4-történetbe, hogy ne nulláznánk le minimum egy teljes emeletet az említett épületből. (Ez kicsit olyan, hogy nincs nagyszabású X-Men-történet anélkül, hogy ne rombolnánk porig a kúriát... ez szinte kötelező elem.) Viszont ami talán meglepő lesz majd, az az, hogy ki végzi a nem kívánt átépítési munkálatokat, ami egyben választ ad majd egy újabb, ezidáig nem igazán tárgyalt kérdésre is. Hogy aztán persze végül szeptemberben, a következő számban mindent lezárjunk úgy, ahogy azt előre sejtettük.
Egy Rettenthetetlen dicsősége
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Hát ez is eljött. Ma végre befejeződik a Boom! Studios Warhammer 40K sorozatának első felvonása, a Kárhozat hadjárat, és ezzel most jó időre nyugdíjazzuk az űrgárdistákat.
Erről a történetről már a kezdetek óta többen is jeleztétek, hogy kissé kuszának találtátok, és ez nem véletlen. Már akkor is írtam, hogy várjátok ki a végét, mert sok, addig értelmetlennek tűnő dolog értelmet nyer a befejező, hatodik fejezetben.
Mint azt már a cím is sugallja a mai rész igazi főhőse egyértelműen Tankred, aki a Raclaw-Gerhardt-páros mellett tovább vívja az Örök Hadjárat csatáit a Birodalmat fenyegető idegen veszedelmekkel szemben. Az elmúlt évek során szembekerültek már orkokkal, eldákkal, nekronokkal és a Tauval, de most talán mind közül a legkegyetlenebb ellenséggel kell szembenézniük: saját hitszegő testvéreikkel, a gyűlölt Káosz híveivel. Az utolsó csatát emberek, gépek és démonok vívják földön és égen, noha aligha kétséges, hogy mely erő fog diadalmaskodni...
A történet befejető része mellett egyébként, mint azt már megszokhattátok, közzétesszük a füzetek eredeti borítóiból összeállított galériát, és azon felül további ráadásként egy rövid, néhány oldalas szószedetet az Űrgárdista rendek - esetünkben a Fekete Templomosok - szerveződéséről, rendszeréről és ismertebb ellenségeiről. Előre szólok, hogy a veterán Warhammer-fanok ne számítsanak világrengető újdonságra, mert a szószedetet kimondottan az univerzummal még csak most ismerkedő olvasók számára készített érdekesség, bár tény, hogy még a veteránok is találhatnak benne érdekességeket.
A kötet magyar változatának összeállítását én végeztem, de külön köszönet illeti Galent és Beigli69-et a grafikai téren nyújtott segítségükért. Jó szórakozást Dan Abnett művének lezárásához, és ha végigrágtátok rajta magatokat akkor a négy kattintásos értékelésről se feledkezzetek meg. Ha pedig bármilyen pozitív/negatív véleményetek van, azt személyesen is kifejthetitek nekünk a fórumon!
Űrporos tizenkettő (mínusz öt)
- Írta: talgaby
Újabb minivel folytatódik a Megsemmisülés: A Hódítás címet viselő galaktikus Marvel-eventünk, amit továbbra is lelkes segítőnk, barbar írt be, és aminek a főszereplője a már az első Megsemmisülés-sorozatban is nagy szerepet kapó Peter Quill, vagyis az egykori Csillagúr, aki kénytelen lesz ismét Csillagúrként tevékenykedni. Persze most már kénytelenek vagyunk megtudni, hogy miért is hagyta el ezt a nevet és az azzal járó tiszteletet és megbecsülést, amit nem más fog szolgáltatni nekünk, mint Keith Ian Giffen, aki nem csak a Megsemmisülést írta, de például az ő nevéhez fűződnek a legismertebb Lobo-történetek, hogy a legendás JLA-sztorijairól vagy a ki tudja, mennyi remek történetéről ne is beszéljünk. Szóval a minőségre nem lesz itt panasz, és hát amúgy is tartozott még ennyivel, miután a Megsemmisülésben még csak utalgatott arra, mi történt ezzel a réges-rég elfeledett kozmikus karakterrel azóta, hogy az olvasók utoljára találkoztak vele a 2003-as Thanos-ongoingban (amit teljesen véletlenül szintén Giffen írt).Persze nem csak egy önmarcangoló visszatekintésről szól ez a füzet, elvégre a mini címe Megsemmisülés: A Hódítás - Csillagúr, vagyis a Hódítás eseményeivel is kellene benne foglalkozni.
Quillt a prológusban láttuk utoljára, amint önhibáján kívül rászabadította a Falanxot a kree-k központi bolygójára, majd kirepült egy ablakon. Most egy tábori kórházban ébred, ahol nemsokára megtudja, abban a mérhetetlen megtiszteltetésben lehet része, hogy ő vezeti a galaktikus Piszkos tizenkettőt, akik nem piszkosak, mert az egyik tagjuk mániákusan megmos mindent, és nincsenek tizenketten, de minden más tekintetben megfelelnek ennek a névnek. Vagyis lesz itt kicsit messzire tévelyedett Univerzum kapitány, a Mikronautákból egyetlen legálisan kimentett karakter, Bug (vagyis Bogár), egy picit túlságosan is berzerkermódban ragadt siár, egy pirokinetikus mentát, és persze egy fa és egy mosómedve. Ha ennek látszólag semmi értelme... akkor olvassátok el a füzetet. Nem azt mondom, hogy több rációt találtok benne, de megbánni akkor sem fogjátok.
És mellé:
Tegnap kicsit sok volt a bunyó, úgyhogy áthoztam mára a szöveges változatát, vagyis mától olvashatjátok a Mortal Kombat történetének 11.5-ös fejezetét, amiben visszatérünk ismét Tavenhez, aki ezúttal a Külső Világba, ott is a császári palotába utazik, hogy felkutassa Quan Chit, aki megölte az őrzőjét és kis híján csapdába ejtette egy barlang mélyén. Persze a palota közel sem lakatlan, és számos akadály keresztezi hősünk útját, amik közül az egyik legnagyobb maga a tömlöc, ahol aztán Tavennek nem egy komolyabb kihívással kell szembesülnie.
MangaSakura
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Street Fighter-részlegünkben kicsit elszakadunk most Ryutól és a világkörüli turnéval egybekötött önfelfedezős tanulókörútjától, hogy belekezdjünk a Street Fighter II nulladik számának végén feltűnt minibe, a Street Fighter legendák: Sakura első számába. Ez a mini amúgy csak az első az eddig megjelent három legendák-sorozatból.
A történetünk főszereplője nem túl meglepő módon Sakura Kasugano, a Street Fighter Alpha 2-ben debütált karakter, aki ahhoz képest, hogy nem szánták fontos szereplőnek, és nem is igazán kapott igazán nagy szerepet a játékok sztorijában a negyedik részig, elég szép rajongótáborra tett szert, amihez talán nagyban köze volt az energikus, lobbanékony, ifjonti természetének, és hogy középiskolás lány létére veterán harcosok hátsóját tudja szétrúgni, ha akarja. Sakura ennek köszönhetően visszatért az Alpha 3-ban egy riválissal, Karen Kanzukival, egy elkényeztetett lánnyal, aki nem mellékesen ügyes harcművész, de Sakura nyilvánosan legyőzte egyszer, és ő azóta tervezi a bosszúját.
Sakura amúgy felbukkant még a Rival Schools című Capcom-játéksorozat egyik epizódjában (United by Fate) is, ahol besegített két barátnőjének, Hinatának és Natsunak; ami azért fontos, mert ez és a fentebb említett Alpha 3-as történetek mind-mind a mostani mini előzményeit képezik, de sem itt, sem a korábbi Stret Fighter-sorozat háttérsztorijaiban nem tértek ki rá, és enélkül pár dolog esetleg zavaros lehet.
Szóval a sztorink kezdetén már ismét ősz van, kezdődik a suli, Sakura pedig gőzerővel edz, hogy megmutathassa majd a mesterének, Ryunak, mennyit fejlődött annak távollétében. Közben Dan Hibiki is folyamatosan körülötte sündörög, ugyanis a fejébe vette, hogy megteszi Sakurát az első számú tanítványává, habár a lány még nem igazán tud erről. Sakura ehelyett szokás szerint bajba keveredik, mert hajnalig edz, és ezt a suliban alussza le. Majd egy chatelés hatására elmegy egy pankrátormeccsre. Hogy ez hogyan jön az előzőekhez? A füzetben kiderül.
Egy végszó még ide: Habár az ComiX Arttól átvettük a náluk megkezdett GitS-et, de gyakorlati értelemben véve ez az első saját készítésű mangahonosítás a Zsákon. Az, hogy Amerikában készült, most csak részletkérdés. Az egész történet a vígjátékelemekkel dúsított bunyós mangák jellegzetességeit hordozza magán - főleg a rajzstílusában -, vagyis még az SF-hez képest is sok verekedés lesz benne látszólag a semmiből. Ez és a sok humoros közjáték mellett a sztori nem fog sebesen haladni, sőt, az egész elég rövid idő alatt zajlik le a mini idővonalát tekintve. Ezt csak azért írom, hogy nehogy esetleg azok is meglepődjenek, akik amúgy már hozzászoktak az Udon eddigi SF-füzeteinek stílusához.
Gyermekáldás
- Írta: HZsTeam
Sziasztok!
Kisebb kihagyás után ismét folytatódik a Zűr című minisorozatunk. Ha még emlékeztek rá, az előző számban ott hagytuk abba, hogy kiderült, May teherbe esett. Ez már önmagában is elég nagy baj a számára, de ami még nagyobb, nem tudja, hogy ki is lehet az apja. Mert annak ellenére, hogy Bennel járt, időközönként Richie-vel is összejárt, hogy... múlassák az időt. Így May nagy zűrbe került, hiszen választania kell, hogy kivel folytassa tovább, és hogy megtartsa-e a gyereket, vagy ne. Ha eddig nem voltak elég bonyolultak a szálak, ebben a számban végképp azok lesznek, és a négy fiatal életét örökre megváltoztatják. Mark Millar ebben a később alternatív eseményszálnak minősített minisorozatban olyan mesterien változtatta meg az általunk jól ismert karakterek előéletét, amilyennek sohasem gondoltuk volna korábban.
A képregény mellé ideje, hogy a matinét is frissítsük, ezúttal az Angyali Levegőbőljött Fenegyerek, vagyis ALF kalandjai folytatódnak, és a korábban elkezdett He-Man eredetet követhetjük nyomon.
Mennybemonologizálás
- Írta: talgaby
Némi kihagyás után (értsd: foglalmam sincs már, mikor volt utoljára) folytatjuk a CO-ról átvett Ascension: A Mennybemenetel c. sorozat itteni kirakását.A hetedik szám gyakorlatilag egyetlen hatalmas nagy monológ, a jó hír viszont az, hogy egyrészt nincs éjszaka, másrészt nem esik, harmadrészt kifejezetten sok bővített, sőt, összetett mondat is van bennük, tehát a Frank Miller-féle tőmonologizálástól megmenekültünk. Megmenekültünk. A tőmondatoktól. Megmenekültünk.
A rossz hír az, hogy David Finch ekkortájt fogyott ki az időből és az ötletekből is, ami meglátszik a rajzokon (bár az eredeti kredit kimaradt, de ilyentájt már egy rakás ember segített neki összehozni a füzetet valami határidőnek látszó dologra) és a sztorin is, ami innentől elég érdekes fordulatokat fog venni, és nagyon ne csodálkozzatok, hogy minden egyes innen megkezdendő történetvonalnál a főszereplők neveit tekintve minden teljesen megváltozik.
A Voivodul elleni háborút követően a dayakok békét ajánlanak a mineaiaknak, mit Petra szívesen elfogadna, ám Grigorieff ekkor árulással vádolja meg Enochot, a dayak vezért, és egy halálig szóló párbajra hívja ki őt a vezetésért. A roppant izgalmasnak ígérkező küzdelem izgalmi fokát kissé beárnyékolja a tény, hogy a második sztoriszál főellensége Grigorieff lesz, szóval remélem, senkit se fog meglepni a küzdelem végkimenetele.
A másik érdekes dilemma, hogy a mineaiak felfedezték a vezérük, Szophoklész holttestét, és bár azon gyakorlatilag még a hullamerevség se állt be, már az egész szenátus azon marakszik, hogy ki legyen az utóda. Annak ellenére, hogy elvileg Mineában monarchia van és Szophoklésznak eléggé szem előtt van az egyetlen utóda, de hát a politikusoknak akkor is muszáj veszekedniük előtte egy kicsit.
Végül a két főhősünk, Lucien és Andromeda maradt hátra, akik érdekes személyiségcserén mennek át. Eddig Lucien volt az, aki képtelen volt beletörődni abba, hogy némi fizikai és lelki változáson ment át, most azonban, a csatát követően végre megbékélt azzal, ami. Andromeda ezzel szemben megkezdte a saját lelkiismereti válságát, ami arra a következtetésre juttatja, hogy ismét fel kell fedeznie önmagát. Hogy miként... a későbbi számokban kiderül.
Miaú, avagy...
- Írta: talgaby
...Macskanő Macskanő ellen!
Miután Selinát nem éppen a legbarátságosabb módon áttessékelték az univerzum túlfelére a Föld összes létező szuperbűnözőjével egyetemben a Zzs-lista legaljától kezdve egészen a Lex Luthor-féle nagyágyúkig - hogy erre miért nem voltak képesek hatvan évig, máig nem tudni, mint ahogy azt se, hogy később majd miért nem sikerül elkapni soha, egyetlenegyet se közülük megint ilyen egyszerűen -, és ebbe bizony belekeveredett Macskanő is, aki igaz ugyan, hogy akkor már négy éve folyamatosan a jófiúk oldalán harcolt, de valamiért a szerkesztőségben ragaszkodtak hozzá, hogy a nyilvánosság kezelje bűnözőként. (Annak ellenére, hogy a Háborús játékokban egyértelműen a Bat-család aktív részesévé tette a média... konzekvencia ott, ahol Dan DiDio volt a főnök? Minő botor gondolat!)
Selina tehát a bolygó legeszelősebb, legkegyetlenebb, legvérszomjasabb, legelviselhetetlenebb társaságába keveredett...
...izé, nem, nem Joe Liebermanéba, hanem a fentebb nevezettekébe. Csak a tisztázás végett.
...és kénytelen volt némi újabb finom rábeszélés hatására fejest vetni magát egy ismeretlen üregbe. És mint az Álmoskönyv is megírta, fejest ugrani egy több ezer fényévnyire lévő pokolbolygón található fura lyukba, amiben vagy földönkívüli technológia van vagy nincs, nem jó ómen. (Az Álmoskönyv meglepően részletes tud lenni ilyen téren.) Selina alapos bajba is keveredett, mert ugyan hirtelen Gothamben találta magát, de odaérkezve Batman egy pisztollyal a kezében fogadta, hogy megölje őt Fekete Maszk meggyilkolásáért.
Erre a roppant szokatlan helyzetre természetesen megvan a magyarázat. És még természetesebben ezt most nem fogom leírni, már csak azért sem, mert ez egy elég komoly pontja a hetvenhatodik füzet cselekményének. A lényeg, hogy Macskanő természetesen megússza a fejlövés általi elhalálozást, azt azonban nem teljesen érti, miért akarja Bruce ennyire a vérét. És az, hogy nem sokkal később szembetalálkozik Macskanővel, aki ráuszít két nagymacskát, nem segít neki jobban tisztázni a helyzetet.
Cowboyok indiánok nélkül
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Második hétfő, újabb frissítés a Byrne-kötetben, már ismerhetitek a dörgést. A mostani frissben a 272. szám kapott helyet, ami ott folytatja a sztorit, ahol az előző abbahagyta. A kis csapat felkereste Reed apjának régi házát, ahol felfedeztek az alagsorban egy kezdetleges időgépet, amin még az öreg Nathaniel dolgozott, mielőtt tíz évvel ezelőtt szőrén-szálán eltűnt volna. Reed úgy gondolja, ideje lenne utánanézni, mégis hova tűnt az apja, ezért összehegesztik az irányítópanelt, és a csapat már úton is van a legutoljára beállított koordinátákra.
Amik egyenesen egy párhuzamos Földre vezetnek. És a jelek szerint némileg északkeletebbre is, ugyanis a kaliforniai tengerpart helyett a középnyugati préri kellős közepén találják magukat, egy hangulatos kis vadnyugati város mellett, ahol Sue tanúja lesz egy hangulatos vadnyugati párbajnak, ahol nem túl hangulatosan lelőnek majd valakit, és furamód nem Charles Bronson vagy Clint Eastwood teszi ezt. Mivel Sue alapvetően nem szereti, ha embereket lövöldöznek le körülötte, így megpróbálja útját állni a vérontásnak, ám ebből csak egy lovas üldözés lesz, aminek szerencsére véget vet az F4 fennmaradó része. De az izgalmak valójában még csak el sem kezdődtek, mert lesznek még itt neandervölgyiek, gigantikus mechák és rejtélyes hadurak, akik lehet, hogy a főhős apjával azonosak, de lehet, hogy nem. Hogy mi erre a válasz, azt tudni fogja mindenki, aki végigolvasta a rovatomban az rpg-kliséket.
És igen, cowboyok és marha nagy robotok. Nem csak a japánok képesek a jelek szerint mindenhova gigantikus lépegetőket rakni... szerencsére. De hogy pontosan mit keresnek ezek a vadnyugaton, arra csak később kaphatunk választ. Addig is ámuldozhatunk közösen az utolsó oldalon.