Éjfél hajnala
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Ma eltérünk kicsit a sci-fi szerdától és az ifjúsági kaland felé vesszük inkább az irányt. Mostani frissítésünk alanya az Egér Gárda első sorozatának utolsó előtti része, az Éjfél hajnala címet kapott ötödik szám.
Sajna a sorozat közel sem olyan tempóban haladt, mint azt reméltem, ami nagyrészt miattam van (igazság szerint ez évekkel ezelőtt úgy indult, hogy 2010 karácsonyára meglesz az első kötet kirakása... most úgy állunk, hogy idén nyáron fejeződik csak be nálunk).
Cserébe viszont legalább fokozódik kicsit az izgalom, ugyanis az előző füzet végén leleplezett áruló, aki magához ragadta az egerek harcának egyik legfőbb szimbólumát, most seregével együtt egyenesen a Gárda központja, Lakatrév felé masírozik. És a mit sem sejtő erődnek mindössze egy magányosan utazó gárdistában, továbbá egy vénséges vén veteránban és két ifjabb társában rejlik minden reménye.
PLUSZ!
Elkészült a mostaniaknál némileg rövidebb és nem annyira izgalmas értekezés az amerikai képregénypiac márciusi helyzetéről. Benne az egyetlen nagy hírrel az elmúlt hónapról a képregénypiacon, amit most rögtön a legelején meg is tudhat mindenki mindenféle ködös felvezető nélkül. Vagy nem.
Baraka, a dajka
- Írta: talgaby
A Mortal Kombat-játékokban Baraka nem éppen a kellem és a báj mintaképe. Igazság szerint kanonikusan egy berzerker hajlamú, vérengző külső világi horda legkegyetlenebb és legaljasabb harcosa, egyben vezetője. Aki hűséges ugyan az urához, de csak amíg az erősebb nála. És akinek nem okoz gondot kedvtelésből lemészárolni pár tucat ártatlant, ha éppen úgy hozza az alkalom.
Ezt a Barakát a Malibu képregényében a jófiúk oldalán látni már eleve elég komoly furcsaság volt, ám az, hogy egy saját füzetet is kapott, az még inkább különös. Az meg, hogy egy kisbabát kell pesztrálnia benne, már döbbenetes.
Bizony, Baraka a szokásos kaszabolásai közepette egyszer csak azon kapja magát, hogy ő lett a mutánsok messiásának - aki jelenleg legfeljebb csak gügyögni tud és gyakran kell pelust cserélnie - gyámja. És hogy Scorpion valamiért üldözi ezt a gyermeket. (Lassan számolhatnánk, Scorpion mennyi mindent akart megszerezni ezidáig magának...) És felbukkan Noob Saibot is, aki itt ugye eleve egy teljesen más karakter (lévén, hogy az ötödik Sub-Zero itt még nem egészen halt meg), ráadásul ő is a jók közé tartozik. Jade és Smoke meg gonoszak. Valahogy érződik, hogy az MKII megjelenésénél még nem egészen volt bebetonozva néhány dolog...
Kétszer öt!
- Írta: talgaby
Sziasztok!
Mára nem jutott se fantasy, se óriásrobotok, helyette kaptok egy dupla frissítést a FanArt részlegünkbe. Ráadásul két ötödik számot - amely pusztán a véletlenek egybeesése, de akkor is nagyon remek hírcímet biztosított.
Az első delikvensünk Csörnyei Márk szerzői sorozatának, a Zalaman és barátainak folytatása. Ha még emlékeztek rá, az előző füzetben lezárolt a cím első története, a hősök győztek, mindenki boldog és elégedett... kivéve Zalamant, aki egy szerelmi vallomásra készülődvén valami elég komoly kellemetlenségbe fut bele. Még jó, hogy akad pár önjelölt vállalkozó, akin levezetheti a feszültségét.
A zalai kalandok azonban csak a mai frissítés első felét fedik le. Ugyanis Sepi is elhozta nekünk saját gyártású helyi magazinjának ötödik számát. Amiben folytatódnak a párkockás kalandok, újabb dokumentációkat olvashatunk a legnépszerűbb amerikai képregényes univerzum karaktereinek hosszas sorából, és persze most is lesz egy tonna poszter, pin-up, borító és egyéb kép a tengerentúli kilencedik művészet kommersz terméséből.
Itt a Lény, hol a Lény?
- Írta: Farek
Az előző részben láthattuk, hogy végül Ben Grimm meghajlott Sólyomszem nyomása előtt és elfogadta a Bosszúangyal tagságot, Tűzmadár nagy bánatára. Így hát a nyugati parti Angyalok 10. részében nincs is más hátra, mint bemutatni a legújabb tagot a nagyközönségnek! Ami nyilván jóval könnyebb lenne, ha a fent nevezett Lény meg is jelenne az ünnepélyes bemutatására. De nem teszi! Vajon mi lehetett az, ami távol tartotta milliók bálványát, a kékszemű szupersztárt attól, hogy elfoglalja az őt jól megillető helyet? Nos, ezt szeretnék megtudni az Angyalok is, akik ezért egy teljes Los Angelest felölelő kutatásba kezdenek, hogy megleljék a barátjukat és kérdőre vonják a távolmaradást illetőn. Azonban a kutatás folyamán belefutnak Elmezárba és Griffbe, akiknek feltett szándéka, hogy rövidre zárják a kutatást. És az erejük is megvan hozzá!
Ha szeretnétek megtudni, hogy hőseink hogy keverednek ki a slamasztikából és miért tűnt el Ben, akkor nincs más dolgotok, mint elolvasni ezt a képregényt, majd pedig mondjátok el véleményeteket a fórumon, de legalább jelezzétek tetszésetek vagy nemtetszésetek az értékelőrendszer segítségével.
Vízipók, homokpók
- Írta: HZs Múzeum
Bár nem biztos, hogy a kép rögtön nyomravezető, de ma megint csak a régi, Semic-féle Pókember-sorozatot vesszük elő, aminek most a hetedik számát ismerhetik meg digitális formában mindazok, akiknek koruk vagy más ok folytán nem volt erre alkalmuk. Akiknek meg igen... azok most nosztalgiázhatnak anélkül, hogy azon aggódnának, mikor fog elszakadni a majdnem negyed százada nyomott újság.
A mostani füzet tudomásom szerint szintén egy olyan darab, ami bizonyos hírnévnek örvend az itthoni olvasók körében, lévén ez az a sztori, amiben összefut Homokember és Vízember, akik aztán a következő részben elég komoly fejfájást fognak még okozni a címszereplőnek.
PLUSZ!
Ben Reilly újabb leírást szállított nekünk, így ma sem maradtok új olvasnivaló nélkül (mármint abban az értelemben, hogy a Pók cask egy utóközlése egy már megjelentnek... szóval értitek). A mostani dokumentáció a Vadföldről értekezik bővebben: olvashattok ennek a különös világnak a történetéről és megismerkedhettek a védelmezőivel illetve legnagyobb ellenségeivel, és hogy még közelebbinek érezhesse mindenki ezt a fantasztikus dzsungelt magához, Ben hozzádobott még egy nem kicsi leírást is az itt található számtalan népről.
Szóval, mondjuk, azok se maradnak olvasgatni való nélkül, akik már ismerik a CsodaPók ezen számát betéve.
Elveszett álmok
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A Tarot: A Fekete Rózsa boszorkánya bizonyos szempontból nem egy hálás sorozat az én szememben. Nem igazán a honosítás elkészítése okán (bár jó párszor Jim Balentet elküldöm a fenébe, hogy annyira rá kell tolni a nevét a borítón a logóra...), hanem mert ilyen rizsázás mellett lehet csak hírt írni hozzá. Hírképet találni meg lassan művészet, ugyanis példának okáért itt van a mostani, a negyvenharmadik szám, amiben a címszereplő boszorkány a szövegtől balra megtekinthető öltözékétől már a második(!) oldalon megszabadul, és nem is szerzi vissza a füzet maradékában. Márpedig hiába van a link mögötti tartalom a korhatáros részben, a hír maga nem, szóval lassan tényleg nem tudom, miveél reklámozzam a sorozatot képileg...
A történetről magáról röviden annyit, hogy Tarot-t magával ragadja egy fura átjáró, ami egyenesen az elveszett álmok földjére viszi őt. Itt kénytelen lesz nyakába szedni a lábát, mivel pár ezer milliárd elfeledett vágy csak arra vágyik (tetszik érteni... a vágy vágyik...), hogy egy élő ember ismét a magáévá tegye őket.
Ja, és Jon új lakótársakat kap. Az odakerülésük története viszont már egy teljesen más lapra tartozik...
Dzsungelből... ugyanabba a dzsungelbe
- Írta: talgaby
A tegnapi eléggé komor DC-képregény után most jöjjön egy jóval könnyedebb DC-képregény. Ami ráadásul féli Dark Horse-os is.
A Superman/Tarzan: A dzsungel fiai című minisorozat befejező epizódjáról van szó, amiben végre sor kerül arra, amire valószínűleg a történet eleje óta vár mindenki: találkozik a két címszereplő.
Erre természetesen egy jó kaland/szuperhősös/ponyva (nem kívánt törlendő) történethez méltó módon csak kétféleképp kerülhet sor: vagy véletlen egymásba botlanak és összeverekednek egy gyors félreértés okán, vagy az aktuális főgonosz miatt botlanak egymásba, hogy rájöjjenek, ugyanaz ellen küzdenek. Mivel előbbire a történetek elején szokott sor kerülni, és mi most nem ott vagyunk - és mert utóbbi az, ami inkább illik egy ponyvához - így sejthető, hogy melyik megoldás áll most itt fenn.
A fentebb említett főgonosz a vademberek királynője, ez gondolom nem meglepő. Az viszont igen, hogy míg az előző számban egy hátrahagyott római centuria elkorcsosult leszármazottai voltak és egy elkopott latint beszéltek, most hirtelen az egész cucc átváltott Atlantiszba. Az okot ne kérdezzétek, kijavítani szándékosan nem akartam.
És hogy miként kerül pontosan sor erre a találkozóra? És hová akar fejlődni mindebből a történet? Hogy mi lesz végül Greystoke lord sorsa, aki egészen eddig a helyét kereste? Nos, kiderül a füzetből.
Zuhanni sosem könnyű
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A DC-univerzumot alapvetően olyan helyként ismerjük, ahol jóformán bármi megtörténhet. Ahol hiperterekből érkezett metaistenek szállhatnak harcba exogenetikusan továbbfejlesztett biomutáns seregekkel, ahol egy félisteni hatalmú űrlény, egy gólembe költözött igazságszellem, egy halember és egy több tucat szakmát mindenkinél jobban elsajátított multimilliárdos összefogva védelmezi az otthonát intergalaktikus hadurak, harmadgenerációs istenek vagy néha egy növényember ellen.
Pont emiatt a DC az a hely, ahol a "földhözragadt" történeteket nagyon nehéz működésre bírni. Rosszabb esetben egyáltalán nem lehet elérni ezt, jobb esetben pedig végig olyan érzést ad, mintha nem is ugyanabban a világban játszódna.
Ez alól egyedül Gothamet szokták kivételként emlegetni, és valljuk be, ebben van némi igazság. Habár Batman a legemberszerűbbnek mondják a DC nagyjai közül (ami egy elég nagy baromság, mert emberünk azon kívül, hogy a bolygó legjobb harcművésze, nyomozója, vegyésze, műszerésze, taktikusa és legalább hatféle távol-keleti misztikus csí-manipuláció legtapasztaltabb gyakorlója... mindezt alig 5-10 év alatt tanulta meg, vagyis az IQ-ja minimum 200 körül van... szóval ennyit a nagy földhözragadtságáról), a kísérőgárdájánál már tényleg jó pár ilyen figurába botolhatunk.
Erre a hosszas felvezetőre azért volt szükség, mert ami most jön a Szuperhősök/DC/Macskanő részleg legújabb darabjában, a v3-as sorozat 17. számában, az minden, csak nem egy szuperhősös sztori. Ez itt egy lelki dráma. Annak a krónikája, hogyan dolgozza fel néhány szereplő mindazokat a megpróbáltatásokat, amiken néhány nappal azelőtt kellett keresztülmenniük. Itt nincs jelmezes gonosz, nincsenek földönkívüliek, nincs még egy szerencsétlen misztikus amulett sem. Csak a dráma főszereplői, akik gondolataik vagy az egymással való beszélgetés segítségével viszik előre az oldalak eseményeit.
Új formában
- Írta: Aldarion
Sziasztok!
Mint az bizonyára mindannyiótoknak feltűnt, kellemetlenül hosszúra nyúló szünetet voltunk kénytelenek beiktatni a havonta érkező Transformers ellátmányba, aminek oka gyarlóan embrei: a honosítóinak akadt némi egyéb irányú, magánéleti elfoglaltsága. Nem állítom, hogy a közeljövőben nem történik meg hasonló, de azért a magunk részéről igyekszünk rendszeresen hozni a további füzeteket.
De hogy a mai frissítésre is kitérjek, újra felvesszük az Űrdongó című minisorozatunk fonalát, méghozzá az utolsó, negyedik fejezettel, melyben eljön a végső összecsapás ideje Űrdongó és Égretörő között, valamint megoldódik az Égfigyelő-incidens is, legalábbis részben.
Azok számára akik esetleg már nem emlékeznek az eddig történtekre álljon itt egy rövid összefoglalás: A frissiben fővezérré kinevezett Űrdongó némi nyomásra elfogadta az egyik merészebb gondolkodású Égfigyelő-csoport ajánlatát, ám hamarosan napvilágra került az újdonsült szövetségesek ajánlata mögött álló valódi cél is, és a csapdába esett Autobotok rövedesen arra kényszerültek, hogy - frakciótól függetlenül - saját fajtársaikra vadásszanak. A szorult helyzetből azonban váratlanul kiút kínálkozott, amikor Dongó a gátlószerkezete megsérül, aki a korlátok ledőlése után teljes gázzal a megoldás után veti magát, azonban még nem sejti, hogy rajta kívül még más is pályázik az Égfigyelő technológiájára...
A magyar változatot Genzo és Tyrant készítette. Jó szórakozást!
És még egy közlemény így a végére: a harmadik szám kikerülése után kiderült, hogy a végleges változatból hiányzik egy oldal, amit azóta pótoltunk, így ezúton hívjuk fel a figyelmeteket eme mulasztásunk kiigazítására, így aki lelkesen gyűjti a sorozato, most kiegészítheti a gyűjteményét!
Pók. Zúz!
- Írta: talgaby
Sziasztok!
A mostani frissítés tárgya meglehetősen kalandos honosítói történetet futott be, ugyanis egy olyan füzetről van szó, aminek elvileg már hosszú évekkel ezelőtt ki kellett volna jönnie a magyar undergroundban magyar nyelven. Mégis csak most kerül sor erre, hála Sepinek, aki egyszerűen fogta és bepötyögte végre egy úgy-ahogy használható szkenbe.
Az alanyunk a Csodálatos Pókember 329. száma, egy viszonylag híres füzet. Itt csap össze ugyanis Pókember a Tri-Sentinellel, a Háromszoros Őrrel, méghozzá nem is akárhogyan: Univerzum Kapitányként a kozmosz őrzőjeként. Avagy íme, elhoztuk hát nektek a híres-neves kozmikus Pókit, hogy végre az is megismerhesse ezt a sztorit, aki nem fért hozzá az eredeti nyelvű kiadásához.