Ki van itt?

Oldalainkat 2716 vendég és 2 tag böngészi

  • k@rcs1
  • Kratokgabi

Rovatok

Egészséges Herotika rovatunkban hosszabb szünet után egy több szempontból is érdekes témával jelentkezünk – hogy mik ezek a szempontok, azt a Nyájas Olvasók utólag döntsék el maguk… Mindenesetre mai cikkünk főhőse, azaz hősnője (ez a megkülönböztetés elég hamar nagyon fontos lesz) Chelsea Cain amerikai írónő:

Leásunk helyetted II. - Mystery Wolverine 4 - utóirat: A Kicsi, a Nagy, a Walter és a kis japán

A múltkor kitárgyaltuk Rozsomák közös eredetét, megemlékezve elődjéről, id. Szürke (született Magányos) Farkasról, továbbá kvázi-utódjáról, Agyarról, és nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy van még pár ikertestvérük… illetve akár el is mehetnénk, de mindenki veszettül unatkozik, szóval miért is mennénk? Node először is tisztázzuk az „ikertestvér” fogalmát; nem a Rozsomák népszerűsége csúcsán született olcsó másolatokról, „rip-off”-okról lesz szó, mert akkor itt ülnénk reggelig, ráadásul az unalom csak fokozódna (ami nem jelenti azt, hogy esetleg valamikor ne térnénk majd vissza rájuk). Ehelyett olyanokat szedünk össze, akiknek a születése Rozsomák (azaz a címbeli Kicsi) teremtésével vagy egészen korai történetével függ össze.

Leásunk helyetted II. - Mystery Wolverine 3.: Loganritmikus függvény

Sorozatunk első két részében eljutottunk oda, hogy Dave Cockrum teljes rajzolói szabadsággal, sőt, Chris Claremont mellett az írásba is belekotnyeleskedve alakíthatta a karakterei sorsát, ideértve Rozsomákot is. Íme a nagy ember, az első (megjelent) képen, amit Dave Cockrum rajzolt – a Hulkban látott eredeti, „cirmos-bajszos” maszk helyett immár full feketében. A váltásra a képregény semmiféle magyarázatot nem ad, viszont második megnézésre feltűnő, hogy a maszk kétoldalt kissé hullámos…

Leásunk helyetted II. - Mystery Wolverine 2.: Három a Rozsilány

Második óra, ismétléssel kezdünk. Amikor Dave Cockrumról volt szó, részletesebben is kifejtettük, hogy a hetvenes években a Marvelnél Roy Thomas és a nemrég elhunyt Len Wein vezetésével elindult egy kezdeményezés, hogy egy nemzetközi, újonnan dizájnolt karaktereket felvonultató csapattal fejjék meg még jobban a külföldi piacokat. A választás az X-Menre esett, és ez máris érdekes: az X-eké volt ugyanis az egyetlen jelentős csapat, ami kizárólag fiatalokból állt. Az alsó hangon többszáz éves Thor mellett világhírű tudósokat (Tony Stark, Bruce Banner, Hank Pym) felvonultató Bosszú Angyalait igazán nem lehet junior társaságként aposztrofálni, a Fantasztikus Négyes két tagja, Reed Richards és Ben Grimm pedig egyenesen háborús veteránok voltak (még akkor), ráadásul őket folyamatosan családként emlegették. A többi, rövidebb életű csapatról nem is beszélve. Ezzel szemben az X-Men megalkotásakor Stan Lee-nek már végképp semmiféle hülye ötlet nem jutott az eszébe, hogy miért vannak különleges képességeik, ezért kitalálta, hogy mutánsok, azaz a képességeikkel születtek – ez magától értetődően hozta magával az iskola máig is érvényes koncepcióját, ahol a ifjú hősök megtanulják használni frissen jelentkező képességeiket.

Leásunk helyetted II. - Mystery Wolverine 1: A hőskor farkatlan farkasa

Bizonyára mindenki értesült róla, hogy a Marvel Legacy-ben egészen váratlan, még a képregényeket legjobban ismerő, hétpróbás öreg mesterek fantáziáját is próbára tevő fordulat történt: Rozsomák visszatért a halálból!!! Ugyan, ki gondolta volna?… Ennek tiszteletére eljött az idő, hogy alaposan kitárgyaljuk Rozsomák első megjelenését, azaz a karakter eredetét, dizájnját, satöbbi. Ez önmagában is izgalmas lenne, mert egy karakter története mindig (na jó: általában) érdekes, és ennek a sztorinak külön fűszerezést ad, hogy már a karakter legősibb alapjaiban ott rejtőztek azok a gyökerek, amik később odáig vezettek, hogy Rozsomák legyen az X-ek „rejtélyes karaktere”. Azaz hogy ő legyen a képregény-történelem talán legismertebb „mystery box”-a, valójában még jóval azelőtt, hogy ez a kifejezés a médiában egyáltalán létezett volna.

Fülledt Herotika V: Ez legalább sze-x, bébi!

A múltkori magvas gondolatok után gyorsan oldjuk egy kicsit a feszültséget; ezúttal a New X-Men #118 híres-hírhedt esetét elevenítjük fel. Hogy rögtön a dolgok mélyére hatoljunk, annyi történt, hogy a rajzoló, Ethan Van Sciver minden egyes oldalon elrejtette a SEX szót. Itt van pár oldal, megtaláljátok?

Hidrológiai propaganda ismeretek IC professzorral, három kreditpontért.

Nem kívánom az olvasók életkorát feszegetni, mindenesetre én még emlékszem a nyolcvanas évekbeli híradókra (1984-től már színesben – mivel ekkor vett apám színes tévét, nade ’83-tól már Dáciánk is volt). Más kérdés, hogy kb. annyi maradt meg, hogy csak a műsor közepétől volt érdemes nézni, mert ekkor jöttek az olyan érdekfeszítő dolgok, mint a medencébe ugró és úszó házinyulak, autókrossz-tudósítások (Telesport…), szovjet tudósok eredményei, amerikai tudósok kudarcai, stb. A híradó, azaz bocsánat: a Híradó első felét letudtam annyival, hogy öltönyös emberek nagy termekben unalmas dolgokat csinálnak, vagy a repülőtéren smárolnak. Mármint egymással.

Felteszem, az olvasók jellemfejlődése már némileg túlhaladt ezen a szinten, és körülbelül tisztában vannak azzal, hogy nagyjából mi történik a világban, még ha ez esetleg nem is érdekli őket. Nem baj, nem is kell – sőt, sokan azért is olvasunk képregényeket, hogy addig se kelljen ilyen hülyeségekkel foglalkozni. Épp ezért talán nem vagyok egyedül azzal, hogy ha mégis ilyesmit találok a képregényeimben (vagy bárhol, ahol nem keresem), az nagyon irritál.

„Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja a Wanderer csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy ott dinókat dugjanak meg.”

Nem hangzik valami ütősen, ugye? Pedig ez aztán valóban a legvégső határ lenne, vagy perpillanat annak tűnik, de mint tudjuk, mindig van lejjebb… Sokadszor is kiadjuk a figyelmeztetést: töményet kézközelbe, tizennyolc-a-köbön karika, senki se olvassa el, aki mégis, az magára vessen, mert most is olyan dolgokat láthat és olvashat, amik még évtizedek múlva is kísérthetik…

„Állítólag a férfiaknak tizennyolc másodpercenként támad egy szexuális gondolatuk – de ez képtelenség, akkor mire gondolnak a többi tizenhét másodpercben?”

Tudományos kitérők után vissza a könnyedebb vizekre, és a tér- és idődimenziók helyett próbáljuk ismét a képregény-alkotók szándékait megérteni. Persze nem biztos, hogy könnyebb lesz… Pedig az alkotók fantáziájának ELVILEG a külső és a belső cenzúra is határt szab, vagyis a külső hatóságok, például a Comics Code Authority (aminek az áldásos tevékenységét A Széntigris Tamás bátya ellen posztban már érintettük), és az öncenzúra, vagyis hogy „nem mennek házhoz a pofonért”.

Noha a múltkor még azt lengettük be, hogy nem legyeskedünk túl messzire a képregények lenge öltözetű hölgyeitől, egy kis kitérőt teszünk más vizekre. Röviden: nem lesznek majdnem pucér csajok, lesz viszont fizika. A szokásos figyelmeztetés marad érvényben: én szóltam, és aki itt marad, magára vessen…

Alkategóriák

eh logo

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta