Hozzászólások

  • Pierre de La Croix 2019.12.12. 23:10
    Nem t'tom, a Ven Patast egyszer meg Rick Jones is legyozte, pedig o meg May neninel is ergyabb a ...

    Bővebben...

     
  • Farek 2019.12.10. 14:24
    Lehet. Bár az ő hatalma a saját alvilágában a legnagyobb. De jó eséllyel tényleg ráfaragtak volna.

    Bővebben...

     
  • xeraph 2019.12.07. 14:52
    Én igen. :) Lukács Gyuri 1971- es sci-fijének ez volt a címe: THX 1138

    Bővebben...

     
  • Recsi 2019.12.07. 12:12
    Mindenki utánanézett, miért thx 1138 a műhold neve, ugye?

    Bővebben...

     
  • Recsi 2019.12.06. 09:17
    Szia! 5 részes, még jön egy.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 618 vendég és 3 tag böngészi

  • 24747
  • Farcsi
  • Fidzsi

Rovatok

Rozsomák (és egy földönkívüli csaj) a Bosszú Angyalai (Vízió, Tűzcsillag, Jogbajnok) ellen (Rozsomák v2 #134, Erik Larsen, Jeff Matsuda)

E sorozatunkban olyan képregényes bunyókat tekintünk át, amiknél felmerül, hogy nem az a fél nyert, aki esélyesebb lett volt, vagy legalábbis nem olyan módon nyert az esélyesebb, ami a szereplők ismeretében indokolt lett volna – és ezért az író sporttárs a felelős? A második részben a megkerülhetetlen Rozsomákot nem kerüljük meg a szóló sorozatának 133-ik részében kezdődött hatrészes, jobbára az űrben játszódó történet második részében. A sztori bárgyú, a rajzok rondák, abszolút nem meggyőzőek és ha mindez nem lenne elég, ilyen karakterekkel van tele:

Ha szuperhős akarsz lenni, a bevásárlólistádon viszonylag előkelő helyen fog szerepelni egy menő verda, és ha nemzetközi babérokra törsz, aligha lehetsz meg egy jófajta repülőgép nélkül – már ha nem tudsz magad elrepülni odáig. De hol árulják azokat a repcsiket, amivel igazán nagyot lehet villantani?

Rossz hírünk van: sehol, legalábbis ami az elmúlt kb. harminc évet illeti. Például az USA, ami egykor ontotta az F-14 Tomcathez hasonlóan legendás vadászgépeket, a nyolcvanas évekbeli F/A-18-as óta egyetlenegyet sem bírt produkálni, ami ne csak kongresszusi jelentésekben és piffpuff filmekben létezne – például az F-35-ös még felszállni se nagyon tud. (Ha az F-22-est ide is számítjuk, elvégre aktív karrierjük során legalább másfél bombát ledobtak már, idestova az is húszéves. A mi JAS-39 Gripenjeink is a nyolcvanas évek szülöttei.) Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a polgári légiközlekedésben már a Concorde is csak egy tűnő álom, az űrkutatásban pedig negyven éve nem jutunk vissza a Holdra, az a repülésb…olondok számára igen szomorú eredmény jön ki, hogy a nyolcvanas évek óta szinte semmi olyasmit nem láttunk az égen, amibe egy magára valamit is adó szuperhős akárcsak befogott orral is beülne.

Bezzeg azelőtt még a legnagyobb szupercsapatok írói se szégyellték, ha a légierőtől vagy a NASA-tól kérték kölcsön a repcsijüket, hiszen a jövőt nem kellett elképzelni: ott repült az alkotók feje fölött. (Ha szerencséjük volt, atomtöltet nélkül.) Az ezüst- és bronzkori képregény-rajzolóknak nem kellett különösebben facsarni a fantáziájukat: szuperhőseik igényeit nagyon is jól kiszolgálták a valóságos repülők, persze személyre szabva őket.  Nézzünk néhány példát…

Fiatalabb olvasóink bizonyára nem emlékeznek azokra az időkre, amikor Magyarországon a labdarúgás egy olyan sportot jelentett, amit néhányan játszottak és sokan nézték. Pedig volt ilyen, nem sokkal azután, hogy a törökök kimentek és egy kicsivel azelőtt, hogy visszajöttek volna. A meccsekre akkor még nézők is jártak, és a bíró egy-egy nem tetsző ítélete után bizony olykor felhangzott a rigmus: „Szemüveget a bírónak!”, még vitatottabb esetben (vagy néhány üveggel később): „Megvárunk, megvárunk, meccs után meg-vááá-runk!!!” Jelezve ezzel, hogy az elégedetlen szurkolók e pillanatban tehetetlenek, de a mérkőzés végeztével szívesen meginnának valamit a bíróval, vagy legalábbis innának (még) valamit és utána felkeresnék a bírót…

Kedvelt képregényeink bővelkednek a „meccsekben”, ahol a bíró szerepét az író tölti be, és alighanem mindannyian találkoztunk a fentihez hasonló esetekkel (noha nem tudunk olyanról, hogy valamelyik képregény-alkotót ezzel kapcsolatban valós fizikai inzultus érte volna). Új fícsörünkben ilyen eseteket veszünk sorra, és persze ismét megköszönjük az inspirációt Brian Croninnak, akitől ugyebár az egész rovat ötlete származik. Blogján nagy népszerűségnek örvend a „Wrong side” sorozat, amiben azokat a képregényes bunyókat veszi sorra, amiben szerinte nem az a fél nyert, aki esélyesebb lett volna (vagy legalábbis nem olyan módon nyert az esélyesebb, ami a szereplők ismeretében indokolt lett volna). Mivel ezen kiválóan lehet részletekbe menő, akár anyázásig fajuló, amúgy teljesen értelmetlen vitát folytatni, miért is ne honosítanánk meg a formátumot a HálóZsákon is?

Üdv mindenkinek az újévben, illetve most már jócskán február van, tehát mindenhol véget érhetett a szilveszteri romeltakarítás, vagy ha német tábornokokat is tisztelhetünk az olvasók között: Rommel-takarítás. Aktuális témánk címét a neves autós kommentátor, Dávid Sándor könyvétől loptuk:

EH 003 01

Ő a korabeli autóversenyzés túlbiztosítottnak éppen nem nevezhető világát idézte meg a címválasztással, míg mi a képregények azon karaktereit, akiket már eleve azért találtak ki, hogy aztán meghaljanak. Drága halottainkat teljesen önkényesen öt csoportra osztjuk, de ha a kedves olvasók kívánják, gyártok hozzá ideológiát is; például ez a nagyobbik lányom kedvenc száma, mert jelenleg ötös pelenkát hord. Na, most jobb? Lássunk inkább hozzá…

Mi a közös Rozsomákban és Horn Gyulában? Hogy mindketten alacsonynak születtek, hogy mindketten meghaltak (a miniszterelnök továbbra is alacsonyan, Rozsi viszont közben megnőtt: eredetileg 165 centi magas volt, de a filmvásznon már a 188-ig nyújtózkodó Hugh Jackman alakította), és hogy a két időpont között huzamosabb ideig bagóztak, pedig nem kellett volna.

A neves szocialista politikusnak azért nem, mert amellett, hogy egészségtelen, a Parlamentben a szabályok tiltották is a dohányzást, de ő mégsem tudott ellenállni a staubnak. Rozsomáknak egészségügyi aggályai ugyan nem voltak és a Parlamentben sem járt (vagy legalábbis azt a sztorit még nem adták ki), több évtizedes füstölés után mégis el kellett nyomnia a blázt. Itt van például ez a remek borító Ethan Van Scivertől, ami a New X-Men #119-hez készült…

 

Üdv mindenkinek!

Itt Inner Circlenagydumás zsoldos  a rovat vezetője.

Újonnan induló sorozatunkban képregényes érdekességekből szemezgetünk, ideértve a sztorikat, az alkotókat, a füzetekben megjelenő reklámokat, mindenfélét – lényeg, hogy érdekes legyen. Az inspirációt Brian Cronin-nak köszönjük, sok éve futó, zseniális blogját a goodcomics.comicbookresources.com-on találjátok. Persze egy-az-egyben semmit nem fogunk sehonnan se lenyúlni, legfeljebb egy-egy témát (és persze rengeteg képet, amit ők is máshonnan nyúltak), úgyhogy nagyrészt a hazai lelkes rajongók szürkeállományára hagyatkozunk; de ugye, ezzel se maradunk le senkitől? :) Homályos vagy konkrét ötleteket szívesen fogadunk, és akkor csapjunk bele; reméljük, jól fogtok szórakozni!

Első témánkhoz a régi mondásra támaszkodunk, mely szerint akinek vaj van a fején, nem sétálhat a napon. Nade…

 

Akiknek nincs vaj a fején…

…azok bátran sétálhatnak a napon. Sőt, a Napon, vagy akár a Nap belsejében is. Néhány olyan alkalmat idézünk fel, amiben vídiakemény hőseink kajakra megjárták a Napot, jellemzően napolaj nélkül. Ki is lehetne az első, mint…

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Közismert sztereotípia, hogy az amerikaiak szeretnek háborúskodni. Szintén viszonylag ismert tény, hogy anno a Secret Wars, vagyis a Titkos háború címet úgy adták a Marvel kultikus maxisorozatának, hogy a társuló játékgyártó cég egyszerűen megkérdezte a kiskölyköket, hogy milyen szavak vonzzák őket egy címben, és az első két helyen ez a kettő végzett.
Hogy miért e fura felvezetés? Nos, azért, mert a Marvel annyira háborúskodott júliusban, hogy ezzel elvitték a négy első helyet.

A lista élén, nem igazán meglepő módon, a titkos variáns, vagyis a Secret Wars (2015) futott be, tartva a múltkori 220e körüli szintjét. Mögötte már csillagosodunk Lando Carlissian saját sorozatának első számával, amely 192e-s nyitásával hozza a Star Warstól elvárt szintet. Maga a fősorozat amúgy kettővel lejjebb található, 160e példánnyal, ami stabilizálódásra utaló jeleket mutat.
A két sci-fi közé egy újabb felmelegített cím férkőzött be, a Civil War (2015) első száma, amely most egy Secret Wars tie-int takar egy olyan alternatív Földről, ahol a Polgárháború eseményei addig eszkalálódtak, hogy az Egyesült Államok szó szerint kettészakadt, Amerika Kapitány és Vasember területeire. Habár egyértelmű, hogy a mostani 170e-s kezdés egyedül a címnek köszönhető, a szerkesztőségnek volt annyi józan esze, hogy Leinil Yut tegyék meg rajzolónak, az írását pedig a Death of Wolverine alkotójára bízták, hogy próbálja megismételni a mini sikerét. (Bár ha a színvonal is ugyanolyan lesz, ez eléggé kétes esélyű kísérlet.)

A DC-re egész az ötödik helyig kell várni, és az az egy szem árva Batman v2 is beszorult a Star Wars v3 és a Darth Vader közé. Mögötte viszont jön egy kis meglepetés:
Az Archie 73 év után újraindította a cég nevét is adó sorozatot.

Bizony, ezzel véget ért a jelenlegi leghosszabb ideje futó képregénysorozat is, hogy egy vadonatúj Archie-val nyissanak, amely metamorfózist nem más vezényel, mint Mark Waid és Fiona Staples. (Bizony, a Sagát rajzoló Fiona Staples.) Szóval a kiadó finoman szólva is elég komoly nagyágyúkat vonultatott fel egy olyan rizikós kunszthoz, amelyről vagy jó darabig beszélni fogunk, vagy belerokkannak.
Hét évtizednyi egyenrajzok és egyentörténetek után, amelyeken a tengerentúlon szó szerint nemzedékek sora nőtt már fel, köszönhetően a mindig egységes és nem szájbarágósan családbarát színvonalnak, az Archie Comics teljesen megújítja a névadó figurához kötődő portfólióját, hogy egy kevésbé időtlen, mégis modern tiniszériává alakuljanak. Valljuk be, ez eléggé rizikós döntés akkor, amikor a tinik még mindig valóságshow-kon, amatőr tehetségkutatókon, online tévén és közösségi oldalakon lógnak, és nem igazán olvasnak már klasszikus fikciót sem.

Mindettől függetlenül ez a 101e példányban elkelt füzet eddig az idei év kritikusok és olvasók által is egyik legmagasabb pontszámra értékelt képregénye. (Mondjuk már tudható hogy akad egy-két versenyző, akik simán letaszíthatják innen, de azokról majd akkor essék szó, ha megjelennek.)

Habár a Secret Wars miatt továbbra is érkeznek az újabb és újabb tie-inek – köztük a Civil Warhoz hasonlóan felmikrózott Age of Apocalypse vagy Siege –, mégis inkább két júniusi debütálásra térnék vissza. Az első az Amazing Spider-Man: Renew Your Vows, amely a jelek szerint nem tudatosította eléggé az olvasókban, hogy egy alterverzumos sztoriról van szó, így el is veszítette a kezdeti lendület felét.
Mint ahogy a Justice League of America vol. nagyonsok is. Bryan Hitch önálló próbálkozása hiába akar nagyon menő lenni, egyszerűen nem nagyon fogja meg az olvasók érdeklődését, így valószínűleg további esés várható, amíg szépen ki nem golyózzák őt is előbb egy íróval, majd valószínűleg egy rajzolóval, mint anno David Finchet a Batman: The Dark Knight v2-ből.

A függetlenek piacán a fentebbi Archie-hoz kapcsolódó hír talán már megsejttette, hogy a kicsik előretörése továbbra is töretlen a Marvel mindent elnyomó marketinggépezetének ellenére.
A saját listájuk élén a szokásos Walking Dead mellett Vaughan egy új minije futott be a harmadik helyre a most kissé lejjebb szorult – de nem gyengélkedő – Saga helyett. A We Stand on Guard a jövőben játszódik, ahol is bemutatja, Kanada miként veszi fel a harcot egy inváziós sereg ellen. Akik történetesen az USA.
Mögötte az Oni tűnik fel, amely vállalat egy felettébb ritka vendég ebben a rovatban. Nem is emlékszem, hogy a nagy Scott Pilgrim hisztéria óta egyáltalán volt-e szó róluk. Most az Invader Zim, egy tíz éve véget ért, de eléggé sikeres animációs sorozat folytatásával bukkantak fel ismét a színen, megelőzve az IDW egyik újabb véletlenszám-generátorral készített crossoverét, a Star Trek/Green Lanternt, illetve a Valiant új szériáját, a Book of Death-t. Ami amúgy egy event gerincsorozatának első száma, amely esemény során úgy tervezik, hogy megszabadulnak pár szereplőjüktől (köztük a jelek szerint pár sorozat címszereplőjétől is).
És ezzel a szövegtömeggel még mindig csak a friss és érdekesebbnek tűnő címek egy kis részét sikerült csak lefedni. Nagyon erős most az indie-k mezőnye, ami különösen fura egy olyan időszakban, amikor a Marvel ipari fejőgéppel pumpálja ki a pénzt az olvasótáborból.

Kötetek terén a szakbolti eladások megint csak érdektelenek: a Fables 22. tpb-je hozott érdemi számokat, minden más csak tartotta az előző havi változatos, de kiadványonként nem túl feltűnő szintjét.
A könyvesboltokban a DC kissé visszavágott a Marvel nyomasztó fölényének. Hogy hogyan, miért? Senki se tudja. Nem volt semmi reklámkampány, a következő film még jóformán a kanyarban sincs, mégis a Killing Joke sokadik újrakiadása végzett az élen, mögötte még hét másik DC-kötettel, amivel szemben a Marvel az egy szem örökzöld Civil Wart mutatta csak fel.
Furamód a keletieknek alig jutott hely egy már szinte örök bérletesnek mondható Naruto és Attack on Titan 1. mellett; egyedül a Tokyo Ghoul nyitókötete fért még be.
És persze a Titannak hála itt sem szabadulunk meg a Gruból kinőtt minyonoktól.

Az, hogy a Marvel nyert, méghozzá fölényesen, aligha meglepő a cikk korábbi részeit tekintve. 38/41%-uk (bevétel/példányszám) ismét akkora előnyt ad nekik, hogy összeadhatjuk az utánuk jövő három kiadót, és csak akkor kapnánk hasonló számokat. Amiben benne van a DC 24/24%-a is.
A kicsik szintjén az Image példányokban ismét átlépte a 10%-ot, de bevételben továbbra is csak ostromolja ezt a szépen csengő bűvös számot. A Dark Horse-nak most a Fight Club 2-n túl nem volt semmi értékelhetője, így esélye sem volt, hogy befogja a második helyezett IDW-t.
A Boom! Entertainment és a Dynamic Forces cicaharca nem ért véget, mert utóbbi nem adja fel, de a kihívó előnye még mindig megvan – igaz, teljes 0,02%-kal. Persze a Boom! számára ez csak egy vigasz, mert az Archie most eléggé komolyan eléjük ugrott.
Hogy a függetlenek helyzetét tovább szemléltessük, a hónapban igen népes táborrá bűvült az egyszázalékos kiadók klubja, benne olyan nevekkel mint a Titan, Oni, Avatar, Valiant, illetve Viz.

A június sem volt egy rossz hónap, de a július így is túlszárnyalt rajta, bevételben 7, példányokban 3 százalékkal. Persze a képet erőteljesen árnyalja, hogy júniusban négy megjelenés volt, míg júliusban öt. A válasz erre a furcsaságra abban rejlik, hogy a Secret Wars kapcsolódó kiadványai ugyan jól nyitnak, de a korábban megkezdettek mindegyike nagy mértékben veszített olvasókat (tízezres nagyságrendekben címenként).
Ez meg is látszik a tavalyi, szintén öthetes júliushoz mért összevetésből, ahol a füzetek 5/8, az összkép pedig 3/6 százalékos esést mutatnak. A Marvel egyszerűen annyi pénzt kiszipolyoz a legjobban reklámozott címeivel, hogy ezt a saját középszintű sorozatai (meg persze a DC kiadványai) sínylik meg.
Mindenesetre az idei évet ettől még nem kell félteni, hisz a gördülő statisztika még így is tíz százalék felett van, aminek még a fele is elég volna év végére ahhoz, hogy egy elfogadható naptári évet zárjanak a tengerentúlon. (Persze ha maradna ez a szint, azon senki se sopánkodna…)

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

2015 júniusa a tengerentúlon képregényes szempontból a Marvel menetelésének folytatásáról szólt, a DC gyorsan lezajlott Convergence-e a legtöbbek emlékéből már ki is kopott. Persze azért nem hagyták magukat ilyen könnyen, lássuk a részleteket.

Nem jelent különösebb meglepetést, hogy a Secret Wars (2015) áll ismét a dobogó élén, egy továbbra is szépen hangzó 218e-s szám társaságában. Mögötte meglepetésre egy Pókember-mini, a Renew Your Vows első része szerepel. Habár a cím alapján azt hihetnénk, hogy ez csak egy gyors különszám, ami visszacsinálja a One More Day ökörségeit, valójában mindössze egy újabb Secret Warhoz kapcsolódó miniről van szó, amely felméri a terepet, hogy mennyire fogadnák el a rajongók Petert végre apaszerepben.
Bizony, a falszövő itt ismét házasember, és van egy Annie nevű kislánya. Akinek a megmentéséért amúgy a füzetben effektíve feláldozza a Csatavilág azon szeletének összes szuperhősét, hogy azok ereje mind egy szálig egy világot elfoglaló (snitt) őrült kezébe jusson. Avagy ez a mini egy akkora What If, hogy az már félelmetes.
Nem mintha a többi Secret War-os minisorozat más lenne, persze, hiszen a szerkesztőség teljesen szabad kezet adott az alkotóknak most, hogy éljék ki magukat. (Ami amúgy meg is látszik, ha valaki végigböngészi a címeket, amelyek között ilyen aranyosak is vannak, hogy Mrs. Deadpool and the Howling Commandos vagy Weirdworld.) Ám a Renew Your Vows reklámplakátja a családos Peter Parkerrel eléggé hatásos fogásnak bizonyult.

Hogy a marveles dobogó teljes legyen, a harmadik helyre a Star Wars v2 futott be, amely most tartotta a múlt havi bő 150e példányt. Habár a társfüzetek eléggé belesüllyedtek a szokásos mezőnybe, ami azt jelzi, hogy a fősorozatot is lassan utoléri a közönségesség átka, az összkép még így is jóval fényesebb, mint az elmúlt tíz évben bármi a Dark Horse-tól.

A DC időközben lezárta a Convergence-féle nagy átalakulást, amelyet azzal ünnepelt meg, hogy megint elindította a Justice League of Americát, amely ismét a Justice League mellett fut párhuzamosan. Én pedig már tippelni sem merek, hogy akkor ez most sorozatszámozás szerint hanyadik lehet.
Maga a sorozat a rajzolók által írt szériák sorát gyarapítja, és olyan is. Az elkövető ezúttal Bryan Hitch, aki a Ligát egy látszólag jóravaló törzzsel hozza össze, ám kiderül, hogy az egész arra ment ki, hogy feltűnjön a végén valaki, aki állítólag a kriptoni napisten, Rao. Az egész sztori jó esetben is középszerű, rossz esetben csak másokat másol. De legalább a rajzok szépek.
Ez a meglehetősen vaskos indítófüzet a hatdolláros árcédula ellenére egészen 150e-ig repült, amivel éppen csak lemaradt a Star Warsról, és jó 8e-t vert a Batman v2-re.
Ám ez se javított túl sokat az összképen a DC számára, akik a felső tízből csak három, a felső 25-ből hat helyet szedtek össze, míg a Marvel hetet és tizenhetet.

A fennmaradó kettő természetesen az Image-é, azon belül is a két egymást követő Walking Deadé, melyeket nem is sokkal lejjebb követ egy Saga.
A Dark Horse továbbra se adja fel, a Fight Club 2 és az Archie vs. Predator is nagyon szép eredményeket hozott nekik, ám ez nem sokat ért az Image lehengerlő fölényével szemben: akárcsak a Marvel, ők is bezsebeltek maguknak 17 helyet a kicsik top25-ös listájából.
A DH mögött furamód nem az IDW a harmadik legjobb befutó, hanem a Titan a Minions című sorozatával, amely a címéből is kikövetkeztethetően a Gru című animációs filmből nemrég kivált Minyonokhoz kapcsolódik.
Mögötte továbbra sem az IDW köszönt ránk, hanem az Archie a kissé baljóslatúan hangzó 666. számmal, amely amúgy egy meglehetősen könnyed kalandsorozatot tartalmaz Tom DeFalco tollából. Csak ezt követően bukkannak fel a pónik, akiket a régi marveles számozást követő G. I. Joe és egy új Szellemirtók mini követ. Ez utóbbiban a modern animációs sorozat stábja fut össze a klasszikus animációs sorozatéval.

Ez a köteg aztán egész jól lefedi a kicsik érdemi részét, rajtuk kívül egyedül a Lady Mechanika töretlen sikere és a Dynamite folyamatos kínlódása érdemelhet szót. Utóbbinak a múlt havi csöcsparádé, a Swords of Sorrow se hozta meg a nagy sikert, Simone ide vagy oda.

Kötetek terén a szakboltokban a Wytches első tpb-je, illetve az East of West produkált egyedül értékelhető eredményt a Marvel legújabb GN-je mellett. Ez utóbbi Jim Starlin új Thanos-sagájának következő állomása, az Infinity Relativity, amelyben Thanos gondja mindenki kedvenc világpusztítójával, Annihilusszal gyűlik meg.

Nem mintha a könyvesboltokban pezsgett volna az élet. Az olyan szokásos címek mellett, mint a Naruto, a Walking Dead vagy a Civil War tizenkilencedik újrakiadása, mindössze egy érdekesség található, Alison Bechdeltől a Fun Home. Amely amúgy egy kilencéves kiadvány, szóval ez sem igazán hoz sok újdonságot.

A számok tekintetében ismét a Marvel örülhetett, mert 41/43 (bevétel/példányszám) százalékos részesedése finoman szólva is toronymagasan a DC 25/28%-a fölé emeli.
Az Image megint a tíz százalékkal kacérkodott, amit el is ért a példányok listáján. De a bevételből lecsípett, kb. 4,7 millió dollárt jelentő 9,81% után se nagyon sírhattak.
Mögötte szokás szerint az IDW következik, de a Dark Horse most tényleg alaposan összekapta magát, hisz egy százalékra megközelítette a negyedik helyet.
A Dynamite immár lassan szokásosnak mondható módon elbukott a Boom! Entertainmenttel szemben, mögöttük pedig a Titan és a Viz is csatlakozott az egyszázalékosok illusztris társaságához, melyet példányszámok terén az Archie is sikeresen teljesített.

Kétszer félmilliós nyitányt kissé bonyolult lenne hónapról hónapra megismételni, így annyira nem meglepő, hogy májushoz képest negatívon állnak a számok füzetek terén. Ami már döbbenetes, hogy alig -6%-on, amit a könyves lista egészen -0,35%-ig tornázott fel.
Tavaly júniussal összehasonlítva a Secret Wars (2015) sikere még látványosabb a 16%-os bővüléssel, ami füzetek terén a teljes féléves összehasonlításban is visszaköszön. Jelenleg amúgy az idei év összteljesítménye 13/15%-kal jobb, mint a tavalyié, ami már-már gyanúsan szép.
Természetesen a negyedéves összehasonlítások sem maradhattak el a Diamond részéről, és azok is megerősítik, hogy az észak-amerikai vásárlóknak volt elég pénze, hogy bírják az idei rohamot. Az első negyedévhez nézve 20, a tavalyi második negyedév teljesítmények viszonylatában (megint csak) 16 százalékos az erősödés, ami egy eléggé biztató trend… csak bírja a tengerentúliak pénztárcája.

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Mint az előző havi elemzésen láthattuk, a DC mindent megpróbált, hogy a Convergence-szel visszamásszon valami értékelhető pozícióba. Még egy tonna minit is elindítottak, hogy ezzel maguk felé billentsék a mérleget. Mindhiába.
És akkor még nem is sejtették, hogy az, hogy a Convergence kikapott a Star Warstól, még csak a jéghegy csúcsa volt.

Az a helyzet ugyanis, hogy a Marvel ebben a hónapban mindent vitt. És mindezt annak köszönheti, hogy akárcsak évekkel ezelőtt a Fantasztikus Négyes esetében, Hickman most is megcsinálta: több mint három év tömény szenvedés és egy majdnem teljesen elfeledett event után a Bosszú Angyalaival indított gigantikus eposza révbe ért a Secret Wars (2015) oldalain, amely egy viszonylag csendes, 527e példányos eladással nyitott.
Ez kétszer annyi, amivel a Civil War indított 2006-ban, amikor a Marvel képregényei egy másfél évtizedes népszerűségi csúcson jártak, és amit egészen idáig a cég legsikeresebb sztorijának tekintettek. Sőt, ha belegondolunk, hogy a brutálisan reklámozott, nagy költségvetésű filmmel, illetve magával a Disney-vel megtámogatott Star Wars v3 is csak kétszer ennyivel indított, akkor a Secret Wars (2015) máris a lehetőségek kimeríthetetlen tárházának tűnik. Amit a Marvel azért megpróbál gyorsan kimeríteni – erre még visszatérünk nemsokára.

A listán ott szerepel a folytatás is 210e példánnyal (ami még mindig magasabb, mint amit a Convergence valaha elért), ám érdekes módon nem a második helyen. Az most a Boom! Studiosé. Igen, a Boom! Studiosé, amit leginkább csak gyermekképregények kiadójaként ismerünk, amelyre a Bravest Warriors – az Adventure Time készítőinek új sorozatából készült adaptáció – mostani sikere sem cáfol meg.
Persze az se ártott, hogy legalább 450.000 példány a Loot Crate májusi dobozában is helyet kapott.

A lista felső része elméletben a Convergence-féle DC-s teljes univerzumátalakítás és a Secret Wars-féle marveles teljes univerzumátalakítás összecsapásáról szólt. A gyakorlatban a Marvel elvitt 17 címet a felső 25-ből. Benne az ő eseményükhöz kapcsolódó minik tömkelegével, amik már az Ultimate univerzummal való összeolvadást követő új világegyetemüket készíti elő. Felsorolni is nehéz lenne őket, mert legalább negyven kapcsolódó kiadványt indítottak, amelyek egy része már egy új ongoing eleje, a többi meg csak minisorozat. És ezeken felül ott vannak a nem megszűnt címeken olvasható tie-inek is. A Civil War anno kb. 110 füzetben ment le, a jelek szerint a Secret Wars (2015) ezt erőlködés nélkül meg fogja duplázni (lehet, hogy triplázni).
Mindeközben a Star Wars elszenvedte az első komolyabb visszaesést. Egy ötödik számtól ugyan a 146e se rossz teljesítmény, de ez nagyon feltűnően elmarad az áprilisi 203e-től. Ennek fényében nem meglepő, hogy a Disney megerősítette a sorozatok kánon jellegét (vagyis amik itt történnek, a filmek szempontjából is igazak lesznek, ellentétben az eddig Expanded Universe néven illetett, nemhivatalos sztorikkal), beleértve a nem is tagadottan kiszivárogtatott hírrel, hogy a képregényekben debütál Han Solo neje. Nem, nem Leia, hanem az a nő, akit még „Az új remény” kezdete előtt vett el.

Ilyen brutális ellenszélben nem volt könnyű a kisebb kiadók helyzete, mégis derekasan állták a sarat. A Boom! kis előrelépéséről már volt szó, mögötte pedig nem meglepetés, hogy a Walking Dead bukkan fel. A harmadik helyezés már érdekesebb, mert kitúrták a Sagát a dobogóról, és a Dark Horse mászott vissza oda a Fight Club 2 (Harcosok klubja 2) első számával. Ami amúgy nem rókabőr, ugyanis az eredeti regény írója követte el, aki ezt a formátumot választotta a sztori folytatásához.
A kiadó másik meglepetése, az Archie vs. Predator is szépen tartja magát, illetve a Dynamite ismét megpróbálkozott egy újdonsággal, a Swords of Sorrow-val. Ami nemes egyszerűséggel kifejezve egy csöcsparádé Vampirellával, Dejah Torrisszal, Vörös Sonjával, és minden egyéb, bikininél több ruhát nem hordó hősnővel, akiknek a kiadási jogát birtokolják. És ami vicces, hogy Gail Simone írja, tehát van esély arra, hogy valami sztorit is tartalmaz a tinifiúknak szánt képeken túl.
Az IDW a hónapban teljesen ráfeküdt az ifjúsági címekre. Eddig nem esett szó róla, de átvették a Boom! Studiostól a Disney-képregények kiadási jogát (a jelek szerint a Marvelnél nem akartak ezzel foglalkozni), és a múlt havi Uncle Scrooge után most kijött a Donald Duck magazin első füzete is, amely szépen elvan a pónik eddigi címei és a Jem & the Holograms mellett. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem örülök az ifjúsági képregények eme enyhe, de határozottan érezhető felemelkedésének.

Kötetek terén a szakboltokban egyedül a James Gordon: Earth One nagy nehezen kijött második könyve érdemel említést a maga 16e eladott példányával.
De a könyvesboltokban is kitört az uborkaszezon. Az élen a 23-as Walking Dead tpb áll, mögötte egy Zelda-manga, melyet két Marvel enciklopédia (a külsősök által készített, nem a Marvel Handbook) követ, pár olyan kimozdíthatatlan örökzölddel, mint a Civil War vagy a Killing Joke. Összességében ez a lista se mondható valami izgalmasnak.

A számok… nos, a DC vezetősége azért biztos csuklott egyet, amikor meglátták, hogy a szétreklámozott nyári eventjük kellős közepén sikerült összehozniuk egy kemény 25/26%-os piaci részesedést (bevétel/példányszám) a Marvel 40/41%-ára. Az, hogy a konkurencia a földbe döngölte és megtaposta őket, talán még egy enyhe metafora – akkor is, ha a DC bevétele így is figyelemre méltó a maga tízmillió dollárjával.
A kicsik közül az Image még mindig megközelíthetetlen, 9/10%-uk erősen a többiek fölé emeli őket. A Dark Horse ugyan mutat jeleket némi feltámadásra, de az IDW még mindig messze van, és a Loot Crate-nek hála még a Boom! Studios is fölé mászott most erre az egy hónapra. Viszont így a Dynamite-nak már nem kellett aggódnia: az ő 2,2%-uk fényévekre volt a Boom! 4%-ától.
Az egyszázalékos álomklubba befért még az Eaglemoss és a Viz is, illetve példányszámokra nem volt most se messze a Valiant.
Az igazság az, hogy ha megtisztítanánk a listát a Secret Wars és a Convergence torzító hatásától, akkor valójában soha nem látott magasságokban látnánk a független piacot. El se tudom mondani, mennyire jó hír ez az egész iparágnak; sőt, talán az egész tengerentúli képregényes szakmának.

Ugyanis a kicsik előretörése nem a piac szűkülése miatt lehetséges, épp ellenkezőleg. Tény, hogy a két nagy most zsákszámra talicskázza haza a pénzt, ami azzal járt, hogy áprilishoz nézve a májusi összbevétel alig 13%-ot esett. Ne feledjük: áprilisban öt megjelenés volt, májusban meg csak négy, és április már így is egy eléggé erős hónap volt a Convergence miatt.
Még szemléletesebb, ha a szintén négyhetes tavalyi májushoz viszonyítunk, ahol már +13/+19% fogad minket. És itt most a második szám a fontos. Mivel mindkét félmilliós füzet hivatalosan öt dollárba került, így ők igazából a bevétel felé billentenék a mérleget. Az, hogy a példányok mégis így nőttek a bevételhez képest, egy eléggé meglepő bővülést mutat.
Nem csoda hát, hogy az éves gördülő statisztika +12/+15%-a öröm a szemnek. Hátha most így marad, a nagy eventek lecsengése után is. De még egy 10%-os példányszámbővülés is páratlan volna, ha kitartana év végéig.

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

2015 áprilisában a DC tényleg mindent megtett, hogy szépítsen az egyre katasztrofálisabb eredményein. A Convergence által ringbe hajítottak mindent, amit csak lehetett: nyári event, heti megjelenés, megemelt ár (öt dollár füzetje), negyvennégy kapcsolódó kiadvány; illetve számos régi figura és még több bizonyított, közönségkedvenc szakmai veterán (Wolfman, Marz, Wein, Hama, hogy csak párat említsek) bevetése minden létező reklámozható szinten…

…és mindez arra volt elég, hogy a Star Wars mögé felsorakozzanak.

Ugyanis a Convergence-ből hiányzott az, amit manapság már a kocaképregényesek is elvárnak a tengerentúlon: a nagy név a vezető írói székben. Mert valljuk be, hányan tudják, hogy kicsoda Jeff F. King, aki amúgy egy kanadai televíziós producer? Ugyan ott van mellette Ethan von Sciver, és a borítókkal és az előzetes oldalakkal sok embert megvehettek, ám ez se volt elég a nagy áttörésre. A nulladik (valójában első) szám 143e-s nyitása után a sorozat hamar leesett 100e környékére, és ez a tendencia később sem állt meg.

Tény persze, hogy az öt Convergence-szel és a Batmannel sikerült legalább a Star Warson kívüli Marveleket kiszorítani a felső tízből; a Spider-Gwen, az egyetlen marvel-univerzumos cím, ami még mindig százezer felett van, csak a tizenegyedik helyre futott be. Gyorsan hozzátenném, hogy az Amazing Spider-Man v3 annyira közel volt a hat számjegyhez, hogy ez a különbség még bőven a statisztikai hibahatáron belül lehet.
Nem volt messze a Deadpool 250. száma sem (valójában 45., de 250.-ként ünnepeljük), ami szerencsére emlékeztetett arra, hogy miért nem fogjuk igazából sose szeretni a Marvelt. Ugyanis a kicsike tíz dollárba kerül. Igen, egy füzetért annyit kérnek, mint az Image egy egész tpb-ért. Legalább az oldalszámot hozza, ha a tartalmat nem is. Ó, és Deadpool meghal benne. Ezt csak azért vetem így ide, mert a sztori se kerít különösen nagy eseményt belőle.

Mivel a Disney nyomására a Marvelnek is erőltetnie kellene az emberteleneket, így az Inhuman orbitális bukása ellenére újra próbálkoznak. Ezúttal az Uncanny Inhumans című sorozattal (valljuk be, ez egy eléggé rettenetes cím), ami igazából az Inhuman széria megszakítás nélküli folytatása nulla változással a receptben.
Mellette persze az X-ment nem szüntethetik csak úgy meg, ezért inkább bevetik a két legütősebb fegyverüket a mutánsok sorozatainak tönkretételére: Bendist és a reklámok teljes hiányát. Mondjuk a kopasz javára legyen írva, szépen lezongorázta a Black Vortexet – a Guardians of the Galaxy v3 és az X-ek crossoverét –, illetve volt benne annyi szakmai becsület, hogy nem hagyta az AXIS-szal önmagát szinte teljesen leégető Remendernek, hogy az Uncanny Avengers v2-vel megelőzze őt. (Bár az, hogy ötvenezer ember van, aki még mindig hisz ennek a kóklernek, valahol elkeserítő…)

A DC-ről kissé nehéz beszélni, mivel annyi convergence-es sorozat kering a listán, amik hol a szereplő szériája helyett, hol mellette jelentek meg, hogy szinte kibogozhatatlan most, hogy mi, hol és miért történik. Csak annyi a biztos, hogy a Batman Eternalt, egyetlen olvasott heti sorozatukat, a pénz reményében 60 részes miniből előléptették végtelenített heti ongoinggá. Hátha kitart a csoda még egy darabig. (Nem fog.)

A független kiadók frontja meglepő módon nem az Image-ről szól. Vagyis de, ám az itteni listán legalább van egy kis változatosság a felső 25-ben.
Nem kell félteni őket, most is elvitték az első három helyet, és persze a Walking Dead nyert… de negyediken már a Titan Comics új Doctor Who-ja áll (a 9. Dokival), majd a Valianttól a Bloodshot: Reborn.
Aztán… nos… Archie vs. Predator. 'Nuff said.

Kötetek terén nem jelent meg Bookscan lista, így csak a Diamond szakbolti eladásai láthatóak, ahol hatalmas meglepetésre a Walking Dead új tpb-je nyert, majd az Avengers: Rage of Ultron GN követi. Amit amúgy abszolút nem a film miatt adtak ki (egy betűnyi különbséggel a címben), ez csak puszta véletlen. Legalábbis a marketingesek ezt próbálják beadni. Mi meg jól elhisszük nekik, mert mint tudjuk, a marketingesek mindig becsületesen igazat mondanak. Amúgy nem csak ezzel próbálnak rátelepedni a filmre, mert akad egy Avengers: Ultron Forever is a füzetek között. Ám hiába írja Ewing, senki se fog rá emlékezni nem hogy hat, de három hónap múlva sem.

Amint a bevezetőben már említettem, hiába tett meg mindent a DC, a Convergence se volt elég az üdvösséghez: 34/31 és 36/34 százalékos (bevétel és példányszám) arányban kikaptak a Marveltől.
A kicsik mezőnye továbbra is esélytelenül szétszakadt: az Image tartja a tíz százalék feletti részt, az IDW kereken hat százalékon követi, a Dark Horse-nak meg már a négy százalék is elérhetetlen álomnak tűnik. A Dynamic Forces/Dynamite Entertainment (egyszer eldönthetnék végre, melyik a hivatalos) még küzd, de a Boom! Studios továbbra is tartja a frissen szerzett előnyét.
A fentiekkel újfent kimerült az egyszázalékosok klubja, ahol is a futottak még kategóriát az Avatar Press képviseli bevételben, a Valiant pedig példányokban. Hogy az előbbi hogyan műveli ezt zéró kötetes forgalommal és a füzetes listán való szereplés majdnem teljes hiányában, rejtély.

Április ötszerdás hónap volt, így természetesen az a minimum elvárás, hogy legalább 23-25%-ot hozzanak a márciuson, ami teljesült is: a füzetek 32, a kötetek 41%-ot nőttek, a végeredmény egy jó kis 35%-os növekedés. Vagyis azért azt elmondhatjuk, hogy a DC lendített a piacon, csak nem annyit, amennyit reméltek.
Sokkal fontosabb a tavaly áprilissal való összevetés, ami szintén öt megjelenést mutatott fel. A javulás itt összesen közel 18%-os bevételben, több mint 21%-os példányszámokban. Ez az idei évet eddig 12, illetve 14 százalékos előnybe hozza a 2014-essel szemben, ami már olyan javulás, amit mindenki szívesen lát, nem csak egy számmisztikával megvezetett naiv részvényes az éves osztalékfizetés előtt.

A cikk végére a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Alkategóriák

eh logo

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta