Ajánló

Deadpool: Nagyszájú zsoldos 02.
Marvel Comics

Hozzászólások

  • JxOxExY 2020.02.17. 22:03
    Nagyon szépen köszönöm! Alig várom a folytatást.

    Bővebben...

     
  • zotyo_a_gazdasz 2020.02.11. 18:05
    Nagyon szépen köszönöm :) Már alig vártam a frissítést :)

    Bővebben...

     
  • Sepi 2020.02.11. 16:14
    Pontos menetrend nincs. Ahogy elkészülünk valamivel, az kikerül. Nitro oldala meg mostanában olyan, mint ...

    Bővebben...

     
  • Sepi 2020.02.11. 16:12
    Egyesével lesznek felrakva. De egyelőre nem tudom mikor lesz rá időnk. :(

    Bővebben...

     
  • kardigan 2020.02.09. 19:56
    Kb mikorra várhatóak? Egyessével lesznek feltöltve?

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 294 vendég és 6 tag böngészi

  • anominus
  • FIREWOLF 01
  • Gabi
  • Gaston
  • Spriest
  • tomyx20

Rovatok

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az elmúlt jó három év eléggé kedvező volt az amerikai képregények terén abból a szempontból, hogy javarészt az a cím, ami a lista élén végzett, joggal ülhetett a trónon, nem csak egy üres, marketingesek által nagy nehezen felduzzasztott szeméthalom volt, mint kb. minden event 2007 óta.

Tény, hogy ez jobbára abban merült ki, hogy Snyder sokat dicsért Batmanje volt az első helyen, ám akadtak azért kivételek, mint Slott szintén sokat dicsért, zseniális Pókembere. Amely két sorozat amúgy jelenleg a második és harmadik helyen található, teljes 79 füzetes különbséggel, ami ezen a szinten olyan, mintha nem is lenne különbség.
Mégsem ez a nagy hír, és ezt minden bizonnyal sokan tudjátok már, ám mégis úgy érzem, megérte eddig húzni, mert minden kedvező csillagállás ellenére ez a csoda aligha tart három napig.

A nagy újság az, hogy az első helyen a Rocket Racoon v2 (igen, v2… nem, komolyan… tényleg volt már egy cím vele…) első száma áll 293.913 példánnyal. Persze, ez messze van az ASM v3 első részének félmilliójától, ám ha úgy nézzük, hogy a szétsztárolt Batman v2 188e-rel indult, most meg egy agresszív mosómedve erre ráver több mint százezret egy recessziót élő piacon… nos, a Sötét Lovagot most egy picit lealázta a Marvel. Oké, nem picit. Akkor is, ha a széria a második számra leesik az nyitány tizedére.
Most persze gondolhatjátok, hogy Bendis biztos jól rástartolt erre a címre, mert megérezte az olcsó népszerűséget a film miatt, plusz a fősorozat is az övé. De nem. A jelek szerint akad legalább egy szerkesztő a Marvelnél, aki még emlékszik arra, mi számít a kopasznál „humornak”, amint azt a Mighty Avengers v1 elején… elszenvedtük. Helyette olyasvalakire bízták a fegyvermániás rágcsálót, akinek van is tehetsége: Skottie Youngra.
Hogy ő az, aki a babás variánsokat és az Oz-adaptációkat rajzolta? Igen. De attól még ez egy felnőtt cím, felnőtt humorral, és ami még szebb: piszok jó. Annyira jó, hogy megérdemli ezt a népszerűséget. A legkegyetlenebb kritikusok is jókat írnak erről a füzetről, amit utoljára Snyder produkált a Batmannel.
Avagy: akármilyen döbbenetes, de most kaptunk végre egy címet a Marveltől. Lehet, hogy csak meglovagolják a meglepően sikeres filmjüket, és az is valószínű, hogy a Rocket Racoon egy év múlva már az első százban sem lesz (ha lesz akkor még egyáltalán), de végre tényleg kapunk tőlük valamit a bejáratott franchise-okon kívülről, ami nem egy rakás szemét. Szóval lehet leborulni Skottie Young előtt.

Közben a DC-nél is gondoltak egy merészet: Dick Graysonból egy korhatár nélküli Jason Bourne-t faragtak az elmésen Graysonnak nevezett új sorozatban. 80e felett nyitott, szóval ha az olvasóknak bejön ez a nem épen eredeti, ám mégis új irányvonal, akkor akár még egy egész szépen teljesítő sorozat válhat belőle a Bat-részlegen belül.
Alatta találjuk a GoG másik spin-offját, a Legendary Star-Lordot, ami egy jóval földhözragadtabb cím, ráadásul a modern követelményeknek megfelelően rögtön azzal indít, hogy kihajítja a figura eddigi teljes történetét és ír neki egy új múltat. Mert csak. Nem, ezt sem Bendis írja, mert azért ez az új változat csak eltér a régitől, nem egy olyan sztori, ami az összes eddigi létező felbukkanásának ellentmond.

Eközben azért ejtsünk szót arról is, hogy az Original Sin továbbra is szépen elvan 90e környékén – kettejük között egy új Spider-Man 2099 v2 első számmal, amely az ellenség és a vevők megtévesztése végett nem 2099-ben, hanem jelen időben játszódik. Cserébe legalább az eredeti alkotó, Peter David írja.
Sőt, akármilyen hihetetlen, de potom négy hónap után kijött a Superman Unchained hetedik füzete. Ki tudja, talán az All-Star Goddamn Batman (and Dick Grayson, Age Twelve) fiaskójával ellentétben eljutunk addig, hogy a roppant elfoglalt alelnök úr befejezze ezt a sztorit.

A kicsik versenyének második helyére meglepetésre a Life With Archie 36. száma esett be. Csak így.
Jó, jó, nem csak így. Nem nagyon volt szó eddig erről a címről, ami az Archie 600. számából ágazott le, amelyben a címszereplő végül elveszi feleségül a barátnőjét. (Melyiket? Nos, mindkettőt, egy-egy külön világban.) A mostani füzetben pedig megakadályoz egy merényletet, és közben életét veszti, hogy aztán a következő számban, a sorozat lezárójában egy keserédes befejezéssel búcsúzzanak el ettől az „elképzelt történettől.” Mindenesetre a hírverés elég volt arra, hogy 57e példányt eladjanak a magazinból.
A Saga továbbra is szépen tartja magát, nyomában Kirkman új sorozatával (aminek a címében hangsúlyozottan szerepel, hogy ő írja), így az Image megint kényelmesen kibérelte volna magának a dobogót, ha Archie nem tolakszik oda.
7-8. helyen egy új versenyzőt látunk, a Titan Comicsot, amelyről ebben a cikksorozatban valószínűleg eddig egy árva szó nem esett. Most fog, mert lecsaptak a Doctor Who adaptációkra, és belekezdtek egy új sagába (nem Sagába, sagába), főszerepben a legutóbbi három Doktorral. Ennek első két füzete (a tizedik és tizenegyedik Doki címének első számai) indítottak kellemes negyvenezerrel.
A Dark Horse be se jutott a Star Warsával az első tízbe. Nagyon tudja már mindenki, hogy kifelé áll a szekerük ezen a téren, és már nagyban várják a Marvel sorozatait, amik az első számokra eléggé durva alkotógárdát ígérnek. De erről majd akkor, ha végre megjelentek.
Az IDW se áll jobban, bár most nem pónikkal nyitnak, hanem a sokadik TransFormers vs. G. I. Joe mini első számával. Másfelől a pónijaikat sem kell félteni, a melléksorozat épp most ért fel fő magazin szintjére, szóval még mindig ez az egyik legtöbb pénzt hozó franchise-uk.

Kötetek terén a szakboltokban csak a Walking Dead 21. tpb-je volt érdekes, úgyhogy ugorjunk.
Ugyanis a könyvesbolti listáról láthatjuk, hogy a Scott Pilgrim alkotójának új könyve – ami egy sikeres szakácsnőről szól, akinek a magánélete és az új vállalkozása sem éppen ideálisan alakul – elég szépen nyitott: második és ötödik helyen (alternatív borítók), a Naruto sokadik száma mögött, rengeteg Attack on Titan társaságában. Érdekesség még, hogy az Injustice második könyve is ott van a felső részen, vagyis a videojátékhoz társuló, amúgy feltűnően sikeres sorozat nyomtatott formában is hozza a pénzt a Warnernek.

A Marvel egyértelműen jó hónapot zárt, és ez most tényleg nagyon szépen felhúzta az egész iparágat. Júniushoz képest 12 millió dollárral, 53 millióra nőtt a teljes bevétel, a vezető kiadó ebből 35%-ot nyúlt le a DC 28%-a előtt, és példányszámban is 38/31-re vezet – igaz, ehhez most eggyel több kiadványra volt szüksége.
Az Image 9%-ot kapartak ki a pénzhalomból, magasan előzve a két ötszázalékost, az IDW-t és a Dark Horse-t. Ez alapján utóbbira nem túl dicső jövő vár a Star Wars kihullásával.
A Dynamite vesszőfutása továbbra sem marad abba, éppen csak az Archie előtt végzett, bár most legalább volt egy érezhető előnye a Boom! Studiosszal szemben.
Az egyszázalékos határt az Eaglemoss és a Zenescope lépte át; utóbbit egy fentebb nem említett jubileum, a Grimm Fairy Tales 100. száma hozta fel. Példányokban a Titan is felugrott ebbe az előkelő kategóriába, illetve ott a Valiant is befért a felső tízbe.

Július öthetes hónap volt, így nem meglepő, hogy 28% feletti a bővülést látunk mind bevételben, mind eladott kiadványokban júniushoz képest.
Ami fontosabb, és ami tényleg jó hír, hogy tavaly júliushoz képest is 14%-os az emelkedés, pedig ott is öt szerda volt (igaz, az utolsó 31-én). Ez most egy akkora bónusz, ami még a féléves 0/−5%-os stagnálást/gyengülést is felhozta +2/−2%-ra.
Persze mondhatjuk, hogy ezt az éves eredményt is szinte csak az ASM v3 és a Rocket Racoon v2 nyitányainak köszönhetjük (nyolcszázezer füzet már elég ahhoz, hogy elmozdítsák az iparág éves statisztikáját). Mégis, végre-valahára egy olyan hónapot zártunk, amikor a piac mutatott valami mást is a teljes letargián vagy recesszión kívül.

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A júniusi amerikai képregényes lista kissé… fura. Legalábbis az eleje. És megint a DC a ludas. Valamiért ez a kiadó nem akarja, hogy ez a rovat visszatérjen a régi szép időkhöz, amikor a Marvel hülyeségeit szapulhattam.

Kezdésként rögtön meg kell említenem a DC júniusi nagy trükkjét, ami arról szólt, hogy speciális borítókat adtak ki egy csomó füzethez, hogy ezzel mesterségesen egy hónapra megnöveljék az eladásaikat.
Nem, nem az 1994-es eladási listát nyitottam meg véletlenül. És nem, nem a 3D-s borítókról van szó. Hanem egy rakás pin-up poszterszerű valamiről.
Ám attól még igen, csak a borítókkal akartak eladni egy rakás füzetet, beltartalomtól függetlenül. Üdvözlet sötét kilencvenes évek. Mert a jelek szerint a teljes iparág összeomlása mégsem volt eléggé alapos lecke egyeseknek. Ez a manőver körülbelül annak felel meg, mint amikor valaki után ugrasz egy hídról, miután végignézted, ahogy palacsintává lapul a köveken… hátha nálad nem úgy lesz.

Persze a dolog sikeres volt egy bizonyos szinten, hiszen a listavezető Batman több mint 130e példánnyal fészkel az élen, mögötte egy 109e-s Pókemberrel. És ezzel kimerítettük a százezresek teljes listáját.
Az Original Sin enyhe meglepetéssel tartja a második füzet eladásait, szóval az event eddig sikeresnek minősíthető úgy is, hogy a negyedik szám három hellyel és ötezer füzettel lejjebb tanyázik. Ami meglepőbb, az a bizonyos két hely közötte.
Ugyanis a Superman 32. száma 89e, a Harley Quinn 7. füzete pedig 93e füzettel bérelt magának helyet a felső tízben.
Előbbit még megértem, hiszen a DC Bendise, Geoff Johns itt vette át a címet, hogy ismét visszavethesse a karaktert úgy félszáz évvel. És ebben nem más segédkezik neki, mint az idehaza nem túl kedvelt, az USA-ban viszont az egyik legnagyobbnak tartott John Romita.
A Harley Quinn esetében viszont megmagyarázhatatlan a dolog. Spéci borító vagy sem, az eladása a másfélszeresére ugrott, pedig magában a füzetben sincs semmi kirívó; csak egy egyszerű butuska kis sztori, semmi több.

A DC heti sorozatai (el sem hiszem, hogy többes számot kell használnom… és még nincs vége, de erre majd a következő cikkben térünk vissza) közül a Batman Eternal továbbra is apránként, úgy ezer füzetenként menetel lejjebb. Ha így folytatja, hosszú távon a mostani 60e környékéből kinézhet egy 40-50e körüli beállt érték, hacsak a színvonal nem esik meredeken.
A Future's End viszont ennél ölesebb létekkel menetel, júniusban újabb 10e olvasó dobta. Így már ugyanazon a szinten pang, mint a frissen indult és filmek segítsége híján továbbra is természetesen senkit sem érdeklő Hulk tizenhatodik újraindulása. Ha nem lennék feledékeny, érdekes lenne szemlélni, hogy a két felesleges cím közül melyik esik majd gyorsabban. Habár lehet, hogy a Hulknak jobb pár lenne a Wolverine v6, hisz ott is már nem tudnak mit kínjukban kitalálni ahhoz, hogy érdekesen tartsák a saját sorozataiban már elég régóta teljesen kifacsart és kiégett figurát.

Amúgy ha már a Marvel házi meccse szóba került, a Pók továbbra is toronymagasan veri a másik két nagy részleget, a Bosszú Angyalait (bár a sorozatok és a tagok száma alapján a Bosszú Vörös Hadserege akkurátusabb leírás volna – a hatékonyságukra is) és az X-Ment. Utóbbi kettő közül továbbra is a B-Men vezet, illetve a három vezérsorozat (Avengers, Uncanny X-Men és Uncanny Avengers) egymás hegyén-hátán tornyosul. A kiegészítő címek azonban… nos, talán érzékletes, hogy labdába se rúghatnak az olyan Batmanhez köthető szatellitsorozatok mellett, mint a Batgirl.
Ugyanakkor ez szinte az egész listára igaz. A két nagynak egyszerűen nincs húzócíme a Batmant és Amazing Spider-Mant leszámítva, van helyette egy nagy halom gyenge vagy közepes.

A kicsik közül az Image nagyot kaszált júniusban. A szokásos Walking Dead mellett – ami most már belegyökeredzett ebbe a 75e környéki pozíciójába – a fejőstehenük… pardon, az első számú írójuk, Kirkman indított egy új horrorsorozatot, melynek főszereplőjének fejében egy démon él, és ebből nyomozunk ki dolgokat. Ennek a dupla hosszúságú és reklámmentes első száma laza 70e-rel nyitott, szóval van némi esélye arra, hogy jókat meccseljen a harmadik helyen pihenő Sagaval a kiadó második legjobban futó sorozata címért. És hogy még mindig ne legyen vége, Gillen is belekezdett egy új modern hard fantasy per szuperhősös ongoingba The Wicked + The Divine címen, ami emberi testbe újjászülető popsztár istenekről szól, akiknek a halandó léte meglehetősen korlátozott, ezért a legszokatlanabb módokon igyekeznek megbirkózni ezzel. A sorozatot kiemeli még, hogy az Image marketingrészlege egészen ötletes kis rövideket társít melléjük.
Igen, tudom. Egy marketinges, aki a jelek szerint józan, és értelmesen végzi a szakmáját. Én sem jósolok három hónapnál hosszabb időt a számára, az a szakma sose tűrte meg a működő szürkeállományt.
A Dark Horse a szokásos kettősét (Serenity + Star Wars) küldte ringbe, jó eredménnyel, de most a két élesen rivalizáló közepes kicsi, a Boom! Studios és a Dynamite Entertainment (Dynamic Forces) is elkezdte komolyan venni a versenyüket. Előbbi a Nagy zűr Kis-Kínában adaptációjával, utóbbi pedig az új New Vampirellával jelentkezik. Valószínűsíthetően ezzel jelzik, hogy ha már megvették, akkor már kifacsarnak némi profitot a Vampirella-franchise-ból, ha a fene fenét eszik is.
(A jelek szerint nem gondoltak még bele, hogy talán nem a kiadványaik tartalmával lehet gondja az olvasóknak, hanem azzal, hogy az első szám után zéró támogatást adnak minden sorozatnak – márpedig ha a kiadványfelelős sem törődik vele, akkor a vevő miért tegye…?)

A könyvek terén ugyan a Sasszézó Sírszökevények továbbra sincsenek a fasorban sem – furamód –, ám nincs hiány zombikból, mert a szaküzletekben az Afterlife with Archie első tpb-je nyitott a Night of the Living Deadpool előtt. Harmadik helyre az Image Velvetjének első tpb-je furakodott be, és ezzel ki is merítettük az érdemleges címeket.
Könyvesboltokban erős a mangadominancia. Amit nyolc(!) Attack on Titan és három Naruto-kötet jelent. Annyira sokan voltak, hogy a Walking Deadet majdnem kiszorították az első tízből. A Marvel amúgy jó érzékkel boltba küldött egy nagy adag új nyomatot a Days of Future Pastből, a DC pedig továbbra is Snyder Batmanjére hagyatkozik inkább.

Hiába dobta be a DC a spéci borítókat, a Marvel kicsit jobban odalépett júniusban, 34/35%-ot (bevétel/példányszám) hasítottak ki a DC 30/33%-ával szemben a valamivel több mint 41 millió dollárt érő tortából.
Az Image csak példányokban ugyan, de elérte a 10%-os bűvös határt, amivel megint kilométerekkel vezet az IDW és Dark Horse előtt, akiket teljes 0,03% választ el egymástól. És úgy, hogy ugyanannyi kiadványt jelentettek meg.
A Dynamite kapálózása egyelőre sikeres volt, egytized százalékkal még a Boom! előtt vannak, de ennek az előnynek egyre rövidebb élettartamot jósolok, hacsak a vezetőség nem értékeli át a dolgokat.
Az egyszázalékos határt közben a Valiant és az Avatar is megugrotta (ne kérdezzétek, hogy utóbbi mivel…), és az Archie sem volt annyira messze – bár olyan közel sem.

Június a nyár kezdete, fut egy event, és a DC ellőtt egy egyszeri kunsztot is, tehát reális, hogy a statisztika jó képet mutat májushoz képest, ugye? Igen, az volna. Helyette háromszázalékos esést látunk, tavaly júniushoz nézve meg teljes egyharmad százaléknyi bővülést. Bevételben. Mert a példányok több mint háromszázalékos mínuszt mutatnak.
Az éves gördülő statisztika egyben az első félév teljesítményét is mutatja, ami bevételben egy nagy kövér nullát ad eredményül. És a több mint ötszázalékos példányszám( ergo olvasó)vesztés továbbra is megmaradt, szóval a stagnálást még mindig csak a folyamatos áremelkedéssel, ám az ezzel óhatatlanul velejáró elvándorlással tartják csak fent, ami általában egyenes út a lassú és keserves kimúláshoz.
Még aggasztóbb, hogy az idei második negyedév +14%-ot mutat az elsőhöz képest, de a tavalyi második negyedévhez viszonyítva a bővülés +4%-os. Ez a kettő azt mutatja, hogy a közepesen jól indult, majd egyre javuló 2013-as esztendő egy stabil, enyhén emelkedő állapotot mutatott, majd jött a DC nagy év végi hülyesége, és azóta a számok felültek egy hullámvasútra, ami a bizonytalan és nehezen kiszámítható piac egyik ismérve. És mint láthatjuk, a DC válasza erre az újabb kunsztokban, az újabb torzító tényezőkben rejlik, amik még szélsőségesebb ingadozást hozhatnak, a Marvel pedig egyáltalán nem segít ennek a rendbetételében, mert ők is sokszor vaktában lövöldöznek.
Jelenleg meglepő módon pont az Image az, ami a valamennyire igyekszik stabilizálni az állapotokat, és ebben a pénzhajhász IDW és a sokáig nevetségszámba vett Boom! Studios vannak a legnagyobb segítségére.
Ettől még nem jön el az indie-k kora a képregényekben úgy, mint most a videojátékok terén, de az biztos, hogy a két nagyból kiábrándultak mérhető része a kicsiknél landolt, és ez a kilencvenes évek tapasztalataival ellentétben igenis jót tehet a piaccal, ha ez a trend kitart még jó ideig.

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Egyszer, réges-régen, amikor a technológia csúcsfokát a nemrég feltalált kerék jelentette… amikor a mindennapi megélhetés kardfogú tigrisekkel való harcot és a vadon termő bogyók keresését takarta… amikor a tűz őrzése volt a legfőbb feladat… és amikor Farek is lassan serdülőkorba lépett…
…körülbelül akkor adta le David Finch a Forever Evil hatodik füzetének ceruzarajzait, hogy belekezdjen a befejező számba.
Legalábbis így érződik, figyelembe véve, mennyi késést szedett össze egy mindössze hétrészes mini készítése során.

Avagy üdvözlet mindenkinek a 2014. májusi tengerentúli képregényes eladási lista elemzésén, amely lista nem meglepő módon a Marvel új nagy nyári eseményével, az Original Sinnel nyit. Csak sajna elfelejtette azzal folytatni.
Mert az első számból ugyan kétszer annyi fogyott, mint az azt megelőző nulladikból (nincs rá magyarázatom azon kívül, hogy amerikaiak), de a második füzetnek már arra se futotta, hogy beférkőzzön a négy darab százezres kiadvány közé. Ugyanakkor hozzáteszem, a felvezetőben említett Forever Evil sem volt képes erre.
Helyette van itt egy szokásos Batman és két Amazing Spider-Man. Nem, nem a második és harmadik rész, az logikus lenne. Márpedig a marketingszak legelső óráján – az ingyenes vodka kiosztása után – a legelső, amit a hallgatók fejébe vernek, hogy a szakmájuk során aki gondolkozni merészel, azt nem csak kiközösítik, de többé sehol sem kaphat állást a Legelső Szabály megszegéséért. Éppen ezért az 1.1-es és 2. számot találjuk a listán közvetlen egymás tőszomszédságában.

Hogy miért kaparom az arcom azért, mert van egy 1.1-es szám? Nos, azért, mert a .1-es számok hivatalosan azért vannak, hogy friss beugrási pontot biztosítsanak az olvasónak egy címbe. Ez a mostani friss beugrási pont a legelső szám megjelenése után jött el. Érzitek, hogy hol a hiba ebben az okoskodásban? Mert ha nem, akkor gratulálok, kiváló marketinges lenne belőletek is. (Bár ez esetben eme hosszú mondatok értelmezése is soknak bizonyul, szóval bizonyos szempontból e sorok a helykitöltésen túl nem sok célt szolgáltak.)

De ha már így belejöttünk, elemezzük kicsit a DC marketingeseit és a szerkesztőség jelenlegi vezetőségét a tetteik alapján.
Mint emlékszünk, a 2006-os Infinite Crisis lezárását követően a DC indított egy 52 részes heti megjelenésű – ezáltal pont egy éven át futó – minisorozatot 52 címen, ami akkora kirobbanó sikernek bizonyult, hogy a befejezését követő két évben két hasonló követte: a Countdown (to Final Crisis) – ami annyira rossz volt, hogy csak a címében szereplő Final Crisis úgy kezdődött, hogy abszolút figyelmen hagyott minden ott történt eseményt – és a Trinity – ami eléggé közepes volt ugyan, de soha, egyetlen szám se okozott kirívó csalódást, így végül sokan egy kellemes valaminek könyvelték el. Ez utóbbi a végére már annyira alacsony számokkal operált, hogy a DC ezt követően hagyta is az éves minisorozatokat.
A múlt hónapig, amikor is útjára indult a Batman Eternal című antológia, ami úgy egyéves, hogy hatvan héten át megy. Ezt azért emelem ki, mert a sajtóközleményben szerepet kapott, hogy egyéves sorozatról van szó. Mert egy év most már hatvan hétig tart.
Vagy mégsem, ugyanis itt egy új, negyvennyolc részes heti sorozat, ami szintén egy évig tart. És a címe New 52: Future's End.
Pontosan. KETTŐ darab heti sorozat megy most egymás mellett. Nem csak nyáron, amikor veszik is az emberek az ilyesmit, hanem jövő áprilisig, illetve júniusig. És ha hozzáteszem, hogy az IGN – akiknél szubjektívebb, messziről lerívóan lefizetett és mindent túlsztárolóan értékelő oldal nem létezik az USA-ban – is csak kínkeservesen tudott összeírni neki egy 7.0-s értékelést, talán érzékelhető, hogy mennyire égbekiáltóan felesleges, sőt, talán egyenesen ostoba dolog ennyire túlerőltetni egy olyan kiadási formát, ami csak időszakosan élt eddig is meg. Mert a Batmannél még megmagyarázhatjuk, hogy a Bőregérrel mostanság minden romhalmazt el lehet adni a képregényolvasóknak, de ez az új cím annyira érdektelen, hogy a negyedik füzetét majdnem 20%-kal kevesebben vették, mint az Eternal nyolcadik számát. Egyszerűen nem tehet már mást az ember mint hogy az arcába temeti a kezét és azt kérdezi az univerzumtól: „Miért?!” – mindhiába. A DC lassan mindent megtesz, hogy teljesen leírjuk őket.

Mindeközben az Image röhög a markába és betolja a felső 25-be a Walking Dead és a Saga aktuális füzeteit. A Dark Horse pedig csak azért nem röhög a markába a kicsik toplistáján elért harmadik és negyedik helyével, mert előbbi egy hatrészes minisorozathoz tartozik, utóbbi pedig egy Star Wars-füzet, aminek a kiadási jogai lassan visszakerülnek a Marvelhez. Meg talán azért sem, mert mögötte két újabb Image-cím van (mindkettő első szám), így harapófogóba került.
Az Afterlife with Archie továbbra is meglepően magasan van a kicsik listáján a kiadó egyéb megjelenéseikhez képest. Amely alatt azt értem, hogy több fogyott belőle mint a következő négy Archie-kiadványból együttesen.
Az IDW továbbra is egész pályás pónirohamot indít, a Dynamite pedig pályafutásuk egyik legmerészebb húzásával próbálkozik. Ugyanis feltámasztják a Chaos! Comics kiadványait, amelynek legelső kiadványa a roppant kreatív Chaos címre hallgat.
Ami sajna azzal a komoly veszedelemmel fenyeget minket, hogy a Knet fórumának kihalása miatt a végén még a Zsákon bukkan fel újra Chaos! Comics Supportee, akinél idiótább trollt a hazai képregényes közeg még nem látott. (Sanda gyanúm szerint ő azt a kategóriát képviseli, aki már marketingesnek és talán még egyenesen politikusnak is túl hülye. Igen, ennyire. Akik abban a balszerencsében részesültek, hogy még aktavín emlékeznek rá, azok fogadják egy hasonszőrű túlélő őszinte részvétét. Mert az a vadmarha olyan nyomot hagyott bennünk, amelyet amíg élünk, ki nem törlünk a memóriánkból.)
Ó, és a Boom! Studios hatalmas meglepetésre nem az Adventure Time valamelyik címével nyit, hanem egy új sorozattal, a Woodsszal, ami annyira nem gyereksorozat, hogy más súrolja a horror zsánerét. És vagy az év egyik meglepetése lesz, mint anno a Morning Glory, vagy az egyik leginkább a fejünket az asztalba verősen rossz sztori. (Mivel ez is naaagy összeesküvéses, mindenki mindenkivel kitolós, egyben nem titkoltan jó adag Walking Dead utánérzéssel nyakon öntött sztori, így kb. az első tpb-re derül majd ki, hogy melyik.)

Kötetek terén kisebb csoda történt, ugyanis a szaküzletekben vásárlók a jelek szerint belefáradtak a zombikba: a huszadik helyig egyetlen árva Walking Deadbe sem futunk bele. Van helyette… nos, igazából semmi. Egy új Batman HC, egy új Batman tpb, és kb. ennyi.
Eközben a könyvesboltokban újabb sebességbe kapcsolt az Attack on Titan-láz, ami mögé az új Godzilla-filmhez társuló GN osont oda. Melyet ugyanaz a Legendary Comics adott ki, ami a Holy Terror!-t is. És amelynek átlagos kritikai pontszáma majdnem pontosan a triplája Miller legújabb „remekművének”. Továbbá, hogy a lehető leginkább stílszerűen és hűen fogalmazzak: csodálkozón vagyok hogy a BlaTeCón még nem van lefordítva hiszen zéró-napos ez-az illusztris mű. Ezt értelmezze mindenki kedve és vérmérséklete szerint.
Zombikat nagyon itt se látunk, bár kétségtelenül jobban állnak, mint a diamondos boltokban. Van helyette viszont némi elengedhetetlen Batman. Talán az egyetlen olyan franchise jelenleg, amit nem egy mozgóképes feldolgozás hajt, hanem valami furamód a képregényes közegből szivárgott vissza az érdeklődés a nagyközönséghez.

A piac felosztásában az áprilisi 16/14%-os (bevétel/példányszám) olló hamar a múlté lett, a Marvel most mindössze 34/36%-ot kapart ki magának a DC 30/33,5%-ával szemben a 43 millió dolláros közösből. Sőt, a DC most alig néhánnyal több kiadványt jelentetett csak meg, tehát nem tömény címdömpinggel hozták fel magukat. Valahol döbbenetes annak fényében, hogy a két nagy vezetősége közötti kiélezett alkalmatlansági versenyt ők vezetik, és toronymagasan.
Az Image alig 0,04%-ra volt attól, hogy elérje a tízszázalékos álomhatárt (eladott példányokban), miközben az IDW alig 0,4%-kal körözte le bevételben a Dark Horse-ot. Példányban meg a DH másfelet vert az IDW-re, szóval utóbbiak a pénzéhségüket enyhén szólva sem vetkőzték le. A Dynamite eközben mindent megtett, hogy átadja a helyét a Boom!-nak, de ez a mutatvány egyelőre még mindig nem sikerült.
Az egyszázalékos álomhatárt most csak az Avatar ugrotta meg, illetve példányokban az Archie sem volt messze. A többiek eléggé alulmúlták a szokott teljesítményüket.

Áprilisban öt szerda(=megjelenési hét) volt, májusban csak négy, vagyis a havi összesítésben várható az erős visszaesés. Ám az, hogy ez mindössze tíz százalék, eléggé szépen mutatja, hogy félmillió ASM vagy sem, az április iszonyatosan gyengén teljesített.
Tavaly májushoz nézve szembetűnik a zombik hiánya, mert a képregények -2/-6%-a a gyenge köteteladásokkal majdnem -5%-os mínuszt eredményez összességében. Sőt, a nagy nehezen pozitívba imádkozott éves gördülő statisztika ismét negatívba fordult (-0,16%). Vagyis a negatív trend továbbra is megtalálható. És nem is az aggasztó, hogy csökkent a bevétel, mert az a -0,16% inkább stagnálásnak tekinthető. A valódi baj a majdnem hatszázalékos példányszámesés, ami egy riasztó mértékben visszaszűkülő piac képét festi fel elénk.

A cikk végi szokásos linkek:
Top 400 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Kapcsolódó fórum

Hogy tetszett a kiadvány?: 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 5.00 (25 szavazat)

Írta: Ben Reilly
Műszaki szerkesztő: Genzo

A böngésző nem támogatja a PDF fájlok megjelenítését. A kérdéses dokumentum letöltéséhez kattints erre a linkre.

Kapcsolódó fórum

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Áprilisban az tengerentúli képregényes piac már erősen a nyári dömpingre készülődik, és ennek meg is lett a nyoma a listán. Ám mégsem ez a legfeltűnőbb rajta, hanem a Marvel kissé kétes erkölcsű április bombasikere.

Ugyanis aki követi a kinti képregényes eseményeket, az tudja, hogy a mozikba került Amazing Spider-Man 2 miatt a Marvel sajnálatos módon visszahozta az élők sorába Peter Parkert, és egyben elindították az Amazing Spider-Man v3-as sorozatot is. Amelynek legelső száma a brutális marketinghadjárat és az összesen nyolc variáns borító együttes hatásának köszönhetően az obamás rész óta először átütötte a félmillió eladott példányszámot.
És hat dollárba került.
Ahogyan az előtte lévő sorozat, a Superior Spider-Man lezáró, 31. füzete is.

Vagyis 12 dolcsit kellett leperkálni két darab képregényért, ami vicces módon pontosan annyi, mint amennyibe a DC áprilisi kunsztja, a Batman Eternal első négy füzete került.
Ha valaki nem hallott volna róla, ez a DC új heti minisorozata, amely jelen tervek szerint hatvan füzetes lesz (igen, hatvan számos minisorozat, szokjátok), és olyan arcátlanul próbálja kihasználni Snyder Batmanjének a sikerét, hogy ha nincs a két szuperdrága Pók, akkor a DC magasan vinné ebben a hónapban a Rinocéroszbőr-különdíjat. (Ne féljünk, májusban még komolyabban pályáznak majd erre.)
Persze mondhatnánk, hogy a DC eddigi három heti címe (52, Countdown, Trinity) közül egy remek volt, egy egészen szórakoztató, és mindössze egyet hasonlíthatunk Shyamalan Utolsó léghajlítójához abszolút arcvakaró baromsági fokban – vagyis 66%-os esély mutatkozik arra, hogy az Eternal legalább elviselhető legyen. Ezt a gondolatot ne feledjük úgy egy hónapig, amikor majd részletesebben is kitérünk a DC heti sorozatokkal kapcsolatos elképzeléseire.

No de vissza a Marvelhez. Akik ismételten újraindították a jelöletlen Hulkot (immár v4-ként), ami pontosan úgy járt, mint Waid másik sorozata, a Fenegyerek márciusban: igazából az égvilágon semmi sem változott, de a marketingesek miatt újra kellett számozni a sorozatot. Ezzel 30e-ről 70e-re nőtt a vásárlók száma, ám a második füzetre rögtön visszaesett 40e-re. Tehát egyelőre nyertek százezer dollárt és talán pár ezer új olvasót. Vagyis a manőver egyszerre volt mérsékelten sikeres és teljesen felesleges.
A Hulk alatt(!) találjuk az idei nyári event indító füzetét, az Original Sin nulladik számát, ami még a megemeltnél is megemeltebb áron, öt dollárért adtak. (Nos, elméletben, mert pár hazai palimadáron kívül ezen a bolygón senki se vesz amerikai mainstream képregényfüzetet borítóáron, még maguk az amerikaiak sem, akiket ugye a sztereotípia nem éppen a bolygó legeszesebb lényei közé sorol, köszönhetően például annak, hogy minden ötödik felnőtt amerikai szerint a Nap kering a Föld körül.)
Mondjuk a DC is dobott egy hasonlót a Justice League United nulladik részével, ami 68e példányával akkor is várakozáson alul teljesít, ha a legtöbb olvasóhoz hasonlóan tudjuk, hogy a füzet leánykori neve Justice League Canada volt. De ennél a címnél legalább az vigasztalhat minket, hogy az eléggé gyenge JLA v6-ot váltja és már a nulladik része izgalmasabbnak ítéltetett, mint az előzménysorozat egésze.

Egy gyors Marvel-vegyescsokor, mielőtt az indie-kre térünk:
Hickman Avengerse egyre jobban lemásolja a Fantasztikus Négyesét: előfordulhat, hogy jó, de lassan történelmi mélypontokon vannak az eladásai. Eközben a B-Men egyre nagyobbra nyitja a rést az X-részleg és a Bosszúangyalok közt, akiknek hiába van hetvenkilenc ongoingjuk, ha egyszer Bendis füzetei önmagukban majdnem kiteszik a teljes Avengers-szerkesztőség eladásait.
Az Inhuman, ami elvileg egy nagy-nagy dolog volna, eléggé gyatrán indított a maga 58e példányával. Ugyanakkor az Embertelenek sosem vonzottak igazán nagyobb olvasóközönséget, ezért már önmagában az a tény, hogy a Marvel köréjük építene egy nagyobb bázist, egyrészt fura, másrészt (talán) dicséretes. Mondjuk a helyzetét nem sokban segíti, hogy az alapsztorija a legutolsó betűig megegyezik a másfél évtizedes Earth X egyik szálával (terrigén köd szivárog a Földre, ezért mesterséges Embertelenek bukkannak fel mindenfelé).
Érdekes párosítás a Deadpool vs. Carnage. Előbbi ugye mostanság a legtöbb helyre (feleslegesen) beerőltetett figurájuk lett, aki emiatt teljesen elvesztette az eredeti alapkoncepcióját; utóbbi meg mindig is a kiadó legérdektelenebb alakjai közé tartozott, akivel immár húsz éve ugyanazt a történetet adják el újra és újra és újra. Dobjuk még mellé a Deadpool Kills the Marvel Universe íróját, hogy egy eléggé kétes minőségű, ámde meseszép borítójú elegyet kapjunk.

A kicsik terén az Image két Walking Deadje nem meglepő módon a lista elején végzett, és a Dark Horse Serenity-minje megint elcsípte a dobogó alsó fokát, amely alá bekerült a Lucas-féle vázlatból készített Star Wars aktuális száma is.
A Valiant közben előszedett egy újabb figurát a régi portfólióból. A neve Rai, a félmisztikus technoszamuráj, aki a XLI. század hajnalának Japánjában, egy Föld körül keringő technoállamban osztja az igazságot. Ja, és Clayton Crain illusztrálta az első számot, talán ezért is ment el belőle több, mint a Star Wars ongoingból.
Az IDW továbbra is pónikkal támad, a Dynamite pedig nem egy, hanem rögtön két olyan új sorozatot is indított, amelyeket mindenki elfelejt majd egy hónap alatt.

Kötetek terén a Diamondnál semmi extrát nem mutattak – a Sex Criminals tpb-je ment csak 10e fölé –, mégis egész jó hónapot zárt a piac. Ami talán meglepő, az az, hogy a nagyon beharangozott és egészen pofás Pókember-GN, a Family Business nem érte el a hétezres eladást sem.
Könyvesboltokban a márciusi mangadominancia teljesen a visszájára fordult. Ugyan a Naruto milliomodik része trónol az első helyen, de a húszas lista 13 eleme nyugati, közte egy nettó regisztertonna Walking Deaddel (és egy nagy adag Attack on Titannel, ami persze már a mangákat erősíti).

Áprilisban a Marvel a Pókoknak köszönhetően több mint 15%-kal nagyobb bevételre tett szert az ősrivális DC-nél, és ez az előny megmaradt a példányszámok tekintetében is. Kétséges, hogy még egyszer lássunk ekkora különbséget. Csakis akkor kerülhet sor erre, ha a DC nagyon elrontja a nyarat, és az Original Sin kategóriákkal sikeresebb lesz, mint a nulladik száma volt.
Az Image megint közel járt a 10%-hoz (példányszámban el is érte azt), amivel bebiztosította a vezető helyét az indie-k csapatában. Mögötte a Dark Horse és az IDW újból egy szoros meccset vívtak (fél százalékon belül), ahogyan a Boom! Studios, az Eaglesmoss és a Dynamite triásza is. Mögöttük az Avatar és a Valiant érte még el az egyszázalékos küszöböt, bár a Viz és a Random House is elég közel voltak hozzá.

Az áprilisi összehasonlító számok átnézése előtt fontos, hogy tisztázzunk valamit: ebben a hónapban öt szerda volt, míg márciusban, illetve tavaly áprilisban csak négy. (Szerdán kerülnek a szaküzletekben az új megjelenések, füzetekből ekkor megy el egyszerre a legtöbb.) Amennyiben beleszámoljuk azt, hogy e mellé csak négy hétvége párosult, akkor is legalább 15-20%-os növekedéseket kellene látnunk mindenhol.
A márciusi összevetés gond nélkül hozza ezt a kívánalmat. A füzetek 23/14%-ot ugrottak (ami nagyon mutatja, hogy mennyire túlárazott a két listavezető), és a kötetek hatását is belevéve összességében 18/13%-os javulást tapasztalhatunk. Persze itt azért látszik, hogy plusz félmillió füzet ide vagy oda, a példányszámok azért nem is kicsit elmaradnak a vártaktól. Márpedig hosszú távon ez az érdekes, nem az adott havi beszedett pénz.
Tavaly áprilishoz nézve rosszabb a helyzet – füzetek: +17/+7%; könyvek: +17/+11%; összesítve: +17/+7%. Vagyis itt érzékletesebb, mennyire csalóka a Marvel kunsztja, hiszen a könyvek segítettek a statisztika megtartásában. (És azt a piacot az Image –Dark Horse – IDW triásza hajtja.)
Még szemléletesebb mindez az éves gördülő statisztikán: füzetek terén a bevétel -0,9%-on, a példányok majdnem -7%-on állnak. Ez utóbbi elég komoly aggodalomra ad okot, mert ez a statisztika mindenféle időszaki hatásoktól mentesen mutatja a piac aktuális helyzetét, ami határozottan – és egyre inkább – csökkenő tendenciát mutat. És amint majd a későbbiekben láthatjuk, a két nagy olyan lépéseket tett ez ellen, amik egyhamar ismét öngerjesztővé tehetik a folyamatot. Vagyis a remek tavalyi év után olyan, mintha lassan nem visszacsúsznánk, hanem visszamásznánk a gödörbe.

Végezetül a szokásos linktrió:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Csekély 27 hónapnyi tömény memóriakihagyás után esetleg be is fejezhetjük végre ezt a sokéves listát.

76. Ha a hős felszalad a tetőre, nem fogok utána rohanni, hogy aztán dulakodás keretében megpróbáljam lelökni őt onnan. Ugyanígy nem fogok vele kézitusába keveredni egy szakadék szélén sem. (A lávató felett kifeszített kötélhíd még csak megfontolásra sem érdemes.)

77. Ha egy pillanatnyi elmezavaromban felajánlom a hősnek, hogy legyen ezentúl ő a megbízható hadnagyom, maradok annyira józan, hogy ezt csakis akkor tegyem, amikor a jelenlegi megbízható hadnagyom hallótávolságon kívül tartózkodik.

78. Sose fogom kiadni azt a parancsot a Terrorlégióimnak, hogy „Fogjátok el élve!” Helyette azt mondom majd, hogy: „Amennyiben a lehetőségek megengedik, próbáljátok meg élve visszahozni.”

79. Amennyiben a végítéletnapi fegyveremen található egy visszafordító kapcsoló, azt a használata után azon nyomban beolvasztatom és emlékérmeket csináltatok belőle.

80. Ha a leggyengébb osztagom képtelen volt megállítani a hőst, a legjobb embereimet fogom kiküldeni ellene ahelyett, hogy egyre erősebb és erősebb csapatokat vetnék az útjába, miközben ő az erődöm felé tart.

81. Ha egy mozgó emelvényen küzdök a hőssel, lefegyvereztem és éppen megölni készülök őt, ám ő csodálkozó tekintettel mögém néz és a földre veti magát, követem a példáját, és nem fogok kíváncsian hátrafordulni, hogy vajon mit láthatott.

82. Nem fogok olyan ellenségre tüzelni, akik egy létfontosságú tartóoszlop vagy egy nagy, kiegyensúlyozatlan szerkezet előtt állnak.

83. Ha egy asztalnál vacsorázok a hőssel, és mérget kevertettem az italába, amennyiben valami okból kifolyólag el kell hagynom az asztalt, amikor visszaülök, új italokat hozatok ahelyett, hogy eltöprengjek azon, vajon volt-e elég ideje kicserélni a poharakat.

84. Nem fogom az egyik nem tagjait a másik nemből való őrökkel felügyeltetni.

85. Akármilyen tervet is dolgozzak ki, annak legutolsó lépése sose lesz olyan összetett, mint mondjuk, hogy állíts be 12 ékkövet a szent oltár meghatározott pontjain a teljes napfogyatkozás pillanatában. Sokkal inkább olyan jelleget ölt majd, hogy nyomd meg az egyes számú gombot.

86. Gondoskodok róla, hogy a végítéletnapi fegyverem alaposan karban legyen tartva és le legyen földelve.

87. A veszélyes vegyszereket jól lezárt tárolókban fogom tartani, amikor éppen nem kell használnom őket. És semmilyen körülmények között nem fogok függőfolyosót építeni föléjük.

88. Ha egy bérenccsapatom csúfos kudarcot vall egy megbízásában, nem fogom megdorgálni őket, hogy aztán ugyanazt a feladatot bízzam rájuk ismét.

89. Amennyiben sikerül megszereznem a hős csodafegyverét, nem fogom pihenőre küldeni a Terrorlégióimat és az őreimet abban a hiszemben, hogy akinél a fegyver, az teljesen megállíthatatlan. Elvégre akkor nem tudtam volna elvenni a hőstől sem, aki addig használta.

90. Nem úgy fogom berendezni a központi vezérlőtermemet, hogy az összes munkaállomás az ajtónak háttal álljon.

91. Nem fogom leinteni a lihegő és láthatóan izgatott küldöncöt, hogy várjon, amíg be nem fejeződik az aktuális, szórakoztatásomat célzó műsor vagy tevékenység. Elvégre könnyen előfordulhat, hogy fontos hírekkel érkezett.

92. Ha valaha is beszélnem kell a hőssel telefonon, nem fogom ingerelni. Helyette inkább azt mondom neki, hogy az állhatatossága folytán sikerült magamba néznem és felismernem az eddigi terveim kilátástalanságát, továbbá ha adna nekem pár hónapot, hogy csendes, visszavonult magányomban elgondolkozzam a sorsomról, valószínűleg végül képes lennék visszatérni az igazságosság ösvényére. (A hősök ilyen szempontból roppant hiszékenyek.)

93. Amennyiben úgy döntök, hogy kettős kivégzést tartok, mely során egyszerre végzek a hőssel és a számomra csalódást okozó vagy engem eláruló beosztottammal, én fogok meghalni elsőként.

94. A foglyok letartóztatásakor megtiltom az őröknek, hogy hagyják, hogy azok még felkapjanak egy pusztán csak érzelmi értékeket képviselő, lényegtelen apróságot.

95. A tömlöcömnek meglesz a saját képzett orvosi személyzete, akik mellé saját testőröket rendelek ki. Így ha egy fogoly lebetegszik és a társa azt mondja az őrnek, hogy vészhelyzet lépett fel, az őr majd a sürgősségi csapatot hívja ahelyett, hogy kinyitná a cellát, hogy érdeklődve bepillantson.

96. Az ajtók irányítóelektronikáját úgy terveztetem meg, hogy a panelt kívülről tönkretéve bezárja, belülről kisütve pedig kinyissa az ajtót, nem pedig fordítva.

97. A tömlöcöm celláiban nem lesz semmi sem, aminek fényvisszaverő felülete van, vagy ki lehet bogozni.

98. Ha egy csinos, fiatal pár lép be a birodalmamba, szoros megfigyelés alá vonom őket. Amennyiben látom, hogy boldogok és szenvedélyesek, békén hagyom őket. Ám ha csak a körülmények kényszerítették össze őket az akaratuk ellenére, és egész végig csak veszekednek egymással és kritizálják a másikat, kivéve amikor épp a másik életét mentik meg, mely során szexuális feszültségre utaló nyomokat is fel lehet fedezni, azon nyomban elrendelem a kivégzésüket.

99. Minden egyes létfontosságú adatfájl minimális mérete – rendeltetésétől függetlenül – legalább 1.45 megabyte lesz.

100. És végezetül, hogy az alattvalóim garantáltan agyatlanul, üres tekintettel viseljék az uralmamat, mindenkinek ingyenes, korlátlan internetet fogok bevezettetni.

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Nem hittem volna, hogy valaha ilyet írok, de a 2014. márciusi tengerentúli képregényes piac számai alapján a Marvel és a DC most leborulhat és kezet csókolhat az Image-nek, amiért elérték, hogy a két nagy irdatlanul rossz számaiból majdnem egy nullszaldót hoztak ki egymagukban.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy arról az Image-ről beszélek, amelyet több mint húsz éve azzal az alapötlettel hoztak létre, hogy a szép rajzok mindent eladnak, a sztorit meg elég a Marveltől, esetleg néha a DC-től ellopni úgy, hogy még csak nem is ügyelünk a látszatra. Elég nagy utat tettek meg az alapítók módszerese kikopása óta.

A füzetlista ugyanis továbbra is siralmas. Megint csak a Bőregérből áll a hat számjegyűek csoportja, ezzel a Batman v2 immáron két és fél éve a piac sarokkövének számít. Ami talán annyira nem meglepő annak tükrében, hogy ez a cím volt mindig is a viszonyítási alap (ezért van mindig 100-as indexe).
Ironikus, hogy mögötte három olyan társa jön, amelyek lassan a késéseikről lesznek hírhedtek. Az első Jim Lee Superman Unchainedje, amelynek befejezését körülbelül a végtelenségig eltolták. Sajna ez a legkevésbé sem meglepő, elvégre Lee előző szériája halál pontosan ugyanígy járt. Imádni való, hogy a tisztelt elnök úr állandóan bevállal számára teljesíthetetlen feladatokat, mert hiányzik neki a rajzasztal. Valaki egyszer megmondhatná neki, hogy akkor inkább csináljon borítókat, hátha azokat nem odázza el az idők végéig.
De Finch sem sokkal jobb a Forever Evillel… igaz, ő a hétrészes minisorozattal összesen két hónapot szedett eddig össze. Az meg, hogy mikor lesz valaha vége Williams Sandman: Overture-jének, szerintem még a legfensőbb égi hatalmak sem tudják.

A Marvel megint az immár utolsó előtti hónapját élő Superior Spider-Mannel tűnik fel elsőként. A két füzete a Világ Legfeleslegesebb és Legátlátszóbb Újraszámozását, a Daredevil v4-et fogja közre, amelynek kezdőfüzetét az különbözteti meg az előző széria lezárásától, hogy semmi. Ugyanaz a gárda, ugyanaz a sztori… ugyanúgy fogja az arcát mindenki, amikor értesült az újraindításáról.
Mert most mindent újra kell számozni, hiszen ez a NOW! módi. Márpedig a NOW!-módszer bizonyítottan az iparág leges-leges-legegyedibb és leges-leges-leges-leges-leghatásosabb módszere, ezért annyi sorozatra kell kiterjeszteni, amennyire csak lehet.
Az, hogy közben a cég eladásai esnek, mint az IQ-szint az Ezo tévé nézése közben, nem számít. Elvégre mióta fontos a marketingesnek az eredmény, ha egyszer megvalósíthatja a saját egyedi, sohasem látott és minden eddiginél kiválóbb ötleteit?
Ennek örömére ebben a hónapban is megkapjuk a kellő .NOW! számainkat. Igaz, most a felelősük kicsit bealudhatott, mert alig öt ilyen van, cserébe viszont kettő magas besorolású címeken (a két Uncannyn).

Valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy Marveléknél most az első számokra izgulnak, így a múlt havi kilenc után kapunk még ugyanennyit. Köztük a fenti Fenegyerek-szerűen „újjáindított” Wolverine and the X-ment és egy hasonszőrű Secret Avengerst. De akad itt új sorozat az Ezüst utazónak, Marvel Kapitánynak, Ms. Marvelnek (a sors iróniája, hogy a mostani Kapitány egyben a korábbi Ms. Marvel, szóval az üresfejű szőkés viccek élő marveles megtestesülése ismét saját szériában teheti tönkre a Marvel-univerzum ezreinek életét az ostobaságával), Szellemlovasnak – mivel ő nem túl sikeres figura, ezért természetesen az ő sorozata *széles mozdulat* All New előtaggal –, és Iron Patriotnak (Vashazafi lesz talán). Ó, és hogy ne unatkozzunk, kapunk még egy Avengers ongoingot, Undercover néven. Ezzel a hónapban tíz, ismétlem, TÍZ darab olyan kiadvány jelent meg, aminek a nevében ott van az Avengers. Szóval ha még egyszer egy elvakult rajongójuk azt mondja, hogy „de sehol sincsenek a kilencvenes évek X-eihez képest”, az nyugodtan elhallgathat úgy mindörökre.

Tippeljétek meg, mi van a kicsik listájának élén. Komolyan, tippeljétek. Mert aki nem a Walking Deadet mondta, az vagy nem olvasott még egyet sem ezekből a cikkekből, vagy remek karrier vár rá politikusként/marketingesként.
A mostani dupla ütemű Sasszéző Sírszökevények mögött még mindig a Dark Horse Lucas-féle vázlatból készített minije kapaszkodik a dobogóba, ami mögé odatettek még egy Serenityt is, amire az Image egy Jupiter's Legacyvel felelt. Nem, én sem emlékszem, mikor jelent meg a harmadik száma.
Az Image lejjebb a Millarworld egyik újabb elemével, a Starlighttal erősít, amelyben Millar megint egy öreg szuperhőst állít a középpontba. A füzetet Goran Parlov, egy horvát rajzolta, akit Európában a Bonelli egyik művészeként, az USA-ban meg főleg egy Megtorlóhoz köthető grafikusként ismernek. Ellene a Dark Horse a Buffy tizedik évadát vetette be, egy hangyányival kisebb sikerrel. Talán azért nem találjuk sokkal-sokkal fentebb, mert ehhez az évadhoz Whedonnak már szinte semmi köze nincs.

A Dynamite legújabb próbálkozása a Magnus, Robot Fighter feltámasztása, ami papíron még jó is lehetne: az egész sztori egyfajta Blade Runner/Dredd előfutárnak tekinthető egy eléggé alaposan kidolgozott háttérvilággal, amelyet a kilencvenes években a Valiant az eredetihez hűen még tovább csiszolt és modernizált. Ettől függetlenül azonban ennek se jósolok nagy jövőt, akárcsak a Dynamite összes hasonló kísérletének.
Érdekes módon a többi kis kiadó nem csinált semmi különöset a hónapban, mind elvoltak a saját bejáratott címeikkel, amik a saját kibérelt helyeiken üldögélnek.

Kötetek terén az Image most odacsapott kicsit, a képregényes boltokban az új Walking Dead és Saga tpb-k is 20e példány felet indultak, ráadásul ez a páros vezeti a könyvesbolti listát is a kötelező két zombis compendium előtt. Szaküzletekben kiemelendő még az Avatar: The Last Airbander új kötete és a Top Shelf egyik friss GN-je, a Nemo: Roses of Berlin – ami nem egy újabb világháborús dráma, hanem Alan Moore League of Extraordinary Gentlemenjének egyik spin-offja.
Könyvesboltokban az Image fenti négyesfogata mögött visszatértek a keletiek, amelyek fáklyahordozója ezúttal az Attack on Titan. Ha jól tudom, nemrég kezdték meg az USA-ban a szinkronos (ugh… USA „szinkron”) változat vetítését, valószínűleg ez is közrejátszhat abban, hogy négy kötet is szerepel a húszas toplistán.

A kiadóknál szokás szerint a Marvel vezet, 34/26 (bevétel) és 38/29 (példányszám) százalékos arányban veri a riválist, amihez néggyel kevesebb új kiadvány szükségeltetett.
A kicsiknél a kötetek miatt az Image kegyetlenül elhúzott, lazán hozta a 11%-ot mindkét téren, amivel igen kiemelkedő teljesítményt nyújtott – nem is emlékszem, mikor volt utoljára 10 százalékos részesedés felett. Mögötte a Dark Horse és az IDW, illetve a Dynamite és a Boom! Studios elég jó és szoros csatákat vívtak. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy a Dynamite teljesen lecsúszott a három vezető mögött.
Az egyszázalékosok közé befért még az Eaglemoss, az Avatar és a Random House, de közel volt a Valiant és a Zenescope is, illetve példányokban az Archie. Összességében ezek az egy százalék körül éldegélő kicsik mostanság elég jó időszakot élnek, kevésbé hat rájuk a piac esése.

A minden kifejezést meghaladóan rettenetes februárt követően a füzetek alig négy százalékot javítottak, ami gyakorlatilag a nagy nullával egyenlő. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy márciusban tíz százalékkal több ideig voltak nyitva a boltok, mint februárban, akkor még aggasztóbb a helyzet.
Még szégyenletesebb ez, ha a tavaly márciussal vetjük össze, ugyanis itt a füzetek már tízszázalékos mínuszban vannak. Ezt egyetlen valami ellensúlyozza, ám ez némileg semmissé teszi az eredményt: tavaly ugyanekkor kezdődött az Age uf Ultron egy dupla számmal, illetve jelent meg a Guardians of the Galaxy v3 200e feletti első füzete. Emellett a Marvel mostani első számos próbálkozásai különösen harmatgyengének hatnak.
Mint azt a bevezetőben írtam, a napot és a statisztikát a kötetek mentik meg, vagyis főleg az Image. A segítségükkel a februárihoz mért összesített bevétel 10, a tavaly márciusival összemért pedig -1,5%-ig jön fel. Sőt, még az éves gördülő statisztikát is megmentik, ugyanis ez a különbség a februári -6%-ról felment -4,4%-ra. És mindez egy kiadónak hála. Azért ez figyelemre méltó még akkor is, ha nagy valószínűséggel egyszeri mutatvány lesz.

A cikk végére jöjjenek a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Amikor már az ember komolyan kezdte elhinni, hogy a két legnagyobb amerikai kiadónál az összes értelmes gondolkodásra alkalmatlan vadmarhát sikerült a marketingrészlegen belül tartaniuk, távol a cég teljesítményére komolyan kiható döntéshozatalból… akkor kapunk olyan számokat, mint a 2014. februári, ami minden kétséget eloszlat: nem, a jelek szerint továbbra is áll a helyzet, hogy aki már politikusnak is túl hülye, az menedzsernek megy.
Ám mielőtt belekezdenék ebbe, előtte fussuk át azért a listát…

Akárcsak januárban, most is egy szem füzetet találunk 100e példány felett. Nem különösebb meglepetésre ez a Batman v2 28. füzete, amin Dustin Nguyen továbbra is megmutatja, milyen ügyes rajzoló és borítókészítő.
Második helyen a hirtelen visszatérő Forever Evil tűnik fel, amely most már meg sem próbált 100e környékén maradni. Bár számomra az is valahol kész rejtély, hogy pontosan mi a DC célja ezzel a címmel és miért olyan jó ez az olvasóknak.
A Marvel elcsípte a dobogó legalsó fokát Rozsomák önálló címének tizenhetedik újraindításával. Nem csak ezt a címet indították újjá most, és furamód nem ettől várjuk majd, hogy a második számra a legnagyobb arányú veszteségét szenvedje el a mostani „friss” felhozatalból.

Ugyanis a Marvelnél a jelek szerint a vezetőség visszatért ahhoz a lassan húsz éve bizonyítottan hibás dogmához, miszerint ha valamit újraindítunk első számmal, automatikusan jó lesz és majd veszik. De se a Wolverine v6, se a Fantastic Four v5 (jesszus, ez a sorozat egykoron újraindíthatatlanul stabilnak számított, félelmetes, milyen idiótán bánik vele a cég) nem tesz le annyit az asztalra, amitől érdemes lenne valami sorozatindító nagy eseményre.
Nem javít a helyzeten, hogy utóbbi címet James Robinsonra bízták. Aki, igen, olyan füzeteket írt, mint minden idők egyik legjobb szuperhősös sorozatának számító Starman. Másrészt ő követte el a Justice League of Justice Americe: Cry for Justice (JUSTICE!) című… jelenséget. És a jelek szerint a Fantasztikus Négyese ez utóbbi színvonalát követi, ugyanis az egész annyira sötét, komor és olyan mostohán bánik a szereplőkkel, mintha egy tíz évvel ezelőttről itt ragadt 13 éves emós kislány fanficje lenne. Mert ez, mint tudjuk, olyan trendi.
Ó, elnézést, egy korábbi évtizedre gondoltam. Valójában marhára nem trendi.

Ám ez a két sorozat elbújhat az újraszámozások bajnoka mellett, aki immár lassan három évtizede próbálja nagyon kínkeservesen elhitetni a nagyközönséggel, hogy ő milyen remek figura. Természetesen a Marvel – kilencvenes években gyártottakat leszámítva – leglaposabb, leginkább egysíkú, változásra koncepció szintjén alkalmatlan tömeggyilkosáról, a Megtorlóról van szó, aki a hónapban visszatért a színre a Punisher v11 lapjain. Nem, nem elgépelés, immár tizedszer indítják útjára a sorozatát. Mert mint a rajongóitól tudjuk, a siker legbiztosabb jele, ha másfél évente vásárlók hiánya miatt megszüntetik a címedet, ugye? (Válasz: nem. A nagy helyzet az, hogy azt a pár fanatikust leszámítva a figura senkit – se olvasókat, se filmnézőket, SENKIT – nem érdekel. Jó lenne, ha végre szembesülnének ezzel a ténnyel. Tudom, nehéz Megtorló-rajongóként értelmesen gondolkodni, mégis.)
És ami még érdekesebb tény, hogy egy egészen olvasható sorozatot (mert Greg Rucka Gath Ennishez hasonlóan ráérzett, hogy mi az az egyetlen – ismétlem, egyetlen – dolog, amitől Frank Castle nem vetekszik Spawnnal a Minden Idők Legbénább Sikeres Figurája címért) egy színes-szagos hollywoodi sablonsztorira cseréltek. Szó szerint, mert Frank a filmfővárosba megy. Ide most képzeljen mindenki minimum egy dupla facepalmot.

De ha már a Marvel hülyeségeinél tartunk, szót érdemel, hogy folytatják a .NOW!-s számozást, ami immár a középkategóriás sorozataikat is megfertőzte. Mindenesetre tapsoljuk meg a marketingeseket, mert leküzdötték a minden bizonnyal roppant erős kísértést: az „új” címek – akad jó pár, összesen kilenc – nem 1.NOW! számozással kezdtek. Ez legalább bizonyítja, hogy még egy marketingesnek is lehetnek időről időre működést imitáló agysejtjei.
Heh, bedőltetek. Persze, hogy nem lehet. De nem ők a legfőbb döntéshozók, szerencsére. Azért a Marvelnél és DC-nél is akadnak olyanok, akik konyítanak a szakmához. Máskülönben megint a kilencvenes éveket élnénk meg.

Még búcsúzóul osszuk ki a Legfeleslegesebb Kiadvány díjat a Marvelnek a Superior Carnage Annualért. Amelyben láthatjuk, amint a Vérontó-szimbióta megöl sok embert. Hatalmas meglepetés. Emlékszem, legutoljára ezt… ja, igen. Minden. Létező. Vérontós. Képregényben. Láthattuk utoljára. Komolyan megérte erre papírt áldozni. És volt 25e megvezetett marha, akik adtak öt dollárt azért az illúzióért, hogy ez más lesz, mint a figura összes létező feltűnése.

Jut eszembe, tudtátok, hogy a Marvel egy eseményben visszahozta a Marvel UK megszűnése után szinte teljesen felszívódott hőseit? Nem csoda, ugyanis ez egy viszonylag értelmes színvonalú esemény, amihez a kopasznak semmi, ismétlem, semmi köze nincs, amitől szinte automatikusan 50%-ot emelkedik a minőségi rátája. Csakhogy a kiadó szégyelli, hogy valami épkézláb eventet is képesek voltak összehozni, ami nem éri el a Siege, a Fear Itself vagy az Age of Ultron mélységeit, ezért egészen pontosan nulla jelenlétet biztosítanak neki a sajtóban. De akit érdekel, keressen rá a Marvel Revolutionary War minikre.

A kicsik részlege megint egy dupla Walking Deaddel nyit, amit egy Lucas-vázlatos Star Wars követ. Februárban nem jelent meg új füzet a Sagából.
A Dark Horse az általános piaci hangulat ellenére (erről majd lejjebb) jó hónapot zárt, mert a harmadik hely után viszik a következő kettőt is a Serenity-mini folytatásával és a nemsokára meghaló Star Wars ongoinggal. Sőt, csak kicsit lejjebb találunk egy Tomb Raider v2-t is. Melyet Gail Simone írt. Ez így csak jó kombináció lehet, hacsak valaki nem tartozik azok közé, akik nem képesek túljutni a játékfigura nemrég történt teljes újraindításán. (Mondjuk ez az új játék színvonalától függetlenül kissé érthető, elég sok évnyi történetet és világépítést vágtak ki az ablakon.) Ráadásul képregények terén ez a cím jó ómen, mert anno a Top Cow gyártotta a sorozatát, amely korának egyik legjobb, legmagasabb színvonalú bűnös élvezete volt (mint a legtöbb Top Cow képregény a kilencvenes években).

Az IDW továbbra is a pónikkal erősíti magát – az első három címük mind hozzájuk kötődik –, ám a Dynamite Entertainment most beelőzte őket egy új Turok-sorozattal. Amely valószínűleg az összes többi feltámasztott retrófigurájuk sorsára jut és két hónap múlva azt is elfelejtjük, hogy egyáltalán a piacon van. (De komolyan: emlékeztek még a Doc Savage sorozatukra? Én sem, pedig még csak a harmadik számnál tart, de a listán olyan mélyen van, hogy az ember már észre se veszi.)

A könyves lista eléggé érdektelen, pedig egyedül itt tapasztalhattunk némi növekedést. Ám ez inkább csak abban mutatkozik meg, hogy az adott helyezéseknél egy kicsit nagyobb számokat látunk, mint megszoktuk, amúgy semmi kiemelkedő nem történt a Diamondnál ezen a téren.
Bár, ha őszinték akarunk lenni, akkor a könyvesboltokban sem. Az élen a két Walking Dead compendium, mögöttük az új Naruto és az Attack on Titan első kötete. (Mindig csak az első kötet…) A lista első tényleg érdekes eleme a hatodik Locke & Key kötet. Igazság szerint a februári könyves eladások felettébb unalmasra sikeredtek.

A kiadók versenyét hatalmas meglepetésre a Marvel nyerte a DC-vel szemben, bevételek szintjén 34/28, példányszámok esetében 37/31 arányban, amihez 101 új kiadványt használtak 111-gyel szemben.
A kicsik között az Image kényelmesen hozta az első helyet, mögötte viszont a Dark Horse és az IDW között alig 0,6% különbség volt. Mindkét kiadó egész erős februárt mutatott fel a körülményekhez képest. Ezzel szemben a Dynamite csak a Turoknak hála kerülte el, hogy megint azon aggódjanak, hogy az amúgy nem túl jó hónapot produkáló Boom! Studios ott lihegjen a nyakukon.
Mivel a két nagy szándékosan megpróbálta visszafogni magát, ezért a kicsik nagyobb teret kaptak, ami megmutatkozik abban, hogy az Egalemoss, a Zenescope, a Valiant és az Avatar is bejutottak az egyszázalékosok klubjába.

Januárhoz képest a piac ötszázalékos esést szenvedett el, és ezen a tényen csak az szépít, hogy egész sok olcsó kötetet vettek a szakboltokban (négy és félszázalékos bevételesés ellenére hat százalékkal több könyvet adtak el).
Ez még így önmagában nem lenne annyira meglepő, hiszen a kiadók – főleg a két nagy – félnek a februártól, ezért kevesebb mindent adnak ki, ami persze magával hozza a rosszabb számokat.

Csakhogy!
Ha egy kicsit belegondolunk a fentebbi állításba, miszerint a nagyok félnek a februártól, akkor azért megfogalmazódik a kérdés, hogy mi a fütyülős lószerszámért indított a Marvel pont ekkor egy rakás új sorozatot, amik közül ráadásul ötöt (Rozsomák, F4, Megtorló, X-faktor, Ms. Marvel) elvileg kiemeltnek szánnak. Mert ha az volt az idea, hogy az első számok majd jól kiugranak a lassú hónapban, akkor alaposan arcra estek.
Másrészt a visszafogott február papíron szép lenne, csak ezt a manővert nem idén találták ki, hanem elég sok éve alkalmazzák. És a kicsik – ahogy fentebb is láttuk – egész jó hatásfokkal ugrottak rá erre, sikerült kicsit megtolniuk az iparág szekerét. Mégis, tavaly februárhoz képest 15%-os példányszám- és 10%-os bevételcsökkenést látunk a füzetek terén, amit a kötetek +3/+15%-a tornáz fel −6,7/−12,8%-ra.
Vagyis a nagy helyzet az, hogy a torzító tényezőktől megszabadulva is látszik, hogy a piac bizony az év elején megzuhant, és nem is kicsit. Hogy az amerikai gazdasági nehézségek miatt? Részben igen, de a helyzet közel sem olyan vészes, hogy hirtelen az embereknek kilenctized annyi pénzük lenne szórakozásra (ráadásul az amerikaiak az alapvető létszükségleteken túl pont a szórakozáson spórolnak a legkevésbé a szűkös időkben). Sokkal sanszosabb, hogy mégis visszaütött a DC tavalyi kis 3D borítós, piackifacsarós akciója, és most nézhetjük, ahol sorra röpködnek a mínuszok a havi értékesítésösszesítésekben. Köszönje meg mindenki nyugodtan a DC fejeseinek a hatalmas ötletüket. Aki a közelükben él, használhat ehhez baseball-ütőt és hasonló hagyományos hálakifejező eszközt.

A cikk végére néhány szokásos link:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Amennyiben valaki ezt a cikksorozatot többé-kevéssé a megjelenéskor olvassa, az könnyen felidézheti, hogy milyen jóslattal éltem 2014 kezdésével kapcsolatban. (Már csak azért is, mert egyrészt ideális esetben annak megjelenése óta egy hét telt el. És mert úgy október óta folyton ezt hajtogatom valamilyen formában.) Azt írtam, hogy 2014 gyengén indul, és ez teljességgel be is vált. Arra viszont én se számítottam, hogy a 2011-es januári toplista számai fogadnak 2014 első hónapjában.

Ugyanis ismét az a helyzet állt elő, hogy a százezer felettiek részlege kimerül az első helyezettben. Ami természetesen a Batman v2 aktuális füzete, melyet a Detective Comics 27. száma követ majdnem 27e példányos lemaradásban, 88e eladott darabbal. És nyolcdolláros árral.
Ha esetleg nem ugrik be valakinek rögtön, hogy mi állhat a mögött, hogy 100 oldalasra bővítették ki a 27. füzetet, amikor az igen távol áll mindenféle kerek számtól (hacsak nem hármas számrendszerben gondolkozunk): eredetileg a Detective Comics v1. 27-ben debütált a Denevérember. És bár egy részem szívesen írná, hogy a nyolcdolcsis ár rablás egy sima ünnepi kiadványért – ami egyben Batman 75. születésnapját is hivatott üdvözölni –, az igazság az, hogy a DC egy nagyon jól összerakott füzettel készült az alkalomra, ami nem csak egy újszerű eredettörténetet ad az olvasóknak (hogy ez kinek mennyire tetszik, tényleg ízlés dolga), de még a leges-legelső Bat-sztori modern feldolgozása is helyet kapott benne.
Mondjuk attól egy öt- vagy hatdolcsis ár vevőbarátibb lett volna. Meg valószínűleg nem tartotta volna az év egyik legfontosabb DC-s különszámát messze 100e példány alatt, hanem megkapta volna az őt illető 200e feletti olvasószámot. Szóval azért szerkesztői hülyeség itt is akadt. Mármint az igencsak botrányos(an, arcpirítóan, megalázóan szexista) Miller-féle borítón kívül, amit azért még két-három éve egy értelmesebb szerkesztő csuklóból kihajított volna a szemétbe egy külön reklámkampány készítése helyett.

Ha valaki esetleg azon kb. egy tucat ember közé tartozik, aki nem a Marvel alkalmazottja és mégis szeretné, hogy a fővonalas Avengers-címek sora kereken tízre bővüljön, annak nagy szerencséje van: a Marvel ezt a hónapot választotta arra (lehet, azt hitték, majd bezsebelik a hagyományosan lassabb piacot), hogy útjára indítsa az Avengers Worldöt, ami gyakorlatilag a JLI (Justice League International) marveles kiadása: a Bosszú Angyalai világszerte hárítják el az amúgy többnyire New Yorkot favorizáló fenyegetéseket. És… és igazából közel sem annyira horrobilisen rossz, mint az ember sejtené a tizedik rókabőrről. Jelenlegi állás szerint amúgy ez lesz a franchise harmadik központi pillére a havi sorozattá váló Avengers v5 és New Avengers v2 mellett, és ezt is Hickman írja… részben.
(Habár a második szám is szerepel a listán – csak sokkal lejjebb –, most nem térek ki rá, mert most az ötödik heti füzeteknek szinte nulla idejük volt arra, hogy vevőkre találjanak.)
A Marvel menet közben folytatta a hülye számozások időszakát, ami sajnos nem egy Monty Python krokit takar, hanem a valóságot. A 25. Superior Spider-Man után a harmadik legsikeresebb füzetük az All New B-Men 22.NOW!-adik füzete, de a felső huszonötben ott van még egy Guardians of te Galaxy v3 11.NOW! is.
Amúgy ha valaki nem tudná: a „NOW!” részt hangsúlyosan és legalább tizenöt decibellel hangosabban kell kiejtenünk, mint a maradékot, mert csakis így adhatjuk át a hallgatóságunknak a megfelelő hatóerejű NOW!-ságot. Emellett a B-Ment leszámítva minden „All New” előtagot erőteljes karmozdulatoknak és felettébb lelkendező hanghordozásnak kell kísérnie. Ez is természetesen a NOW!-ságunkat erősíti.

Ha azt hittük, hogy a Worlddel megúsztuk az Avengers-részleg bővülését, akkor még nem ismerjük eléggé a Marvel marketinges részlegét, akik ugye sok mindenhez nem értenek. (Ami önmagában nem meglepő, elvégre a marketingeseknél az emberi lényként való gondolkodás teljes hiánya szakmai előfeltétel.) Köztük ahhoz sem, hogy meddig kell ütlegelni a döglött lovat. (Ez egy angol szólásmondás borzalmas tükörfordítása volt. Elnézést érte.) Szóval bedobtak még egy új ongoingot, ami a (széles karmozdulat) All New Invaders címet kapta.
De nem csak ez emlékeztet minket a túlhajszolt franchise-okra, hiszen kapunk egy új Deadpool-minit is Night of the Living Deadpool címen. Talán mindent elmond róla, hogy az IGN is csak hatosra tudta értékelni. (Ha nem lenne érthető: az IGN az a hely, ahol mindenről, a világ legrosszabb dolgairól is jót kell írni, mert kifejezetten ezért fizetik őket. Szóval ha valamire 60%-ot adnak, kikövetkeztethető, mit érhet igazából.)

Esetleg feltűnhetett, hogy a nagy decemberi első helyezett nem igazán tűnt még fel a cikkben. Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárul, hogy az Origin II 2. száma megfelezte az első eladásait. Stílusosan fogalmazva: „Nuff said!”

A kicsik kötegét kis meglepetésre a Walking Dead vezeti. Kétszer is, mivel a mostani 12 részes történet elvileg kéthetente jelenik meg. Mögötte pedig a Sagának hála az Image elviszi a teljes dobogót.
A negyedik helyre a Dark Horse futott be, de nem Star Warsszal, hanem egy új Serenity-minivel, ami a Leaves on the Wind címet viseli. Az IDW újfent a pónikkal tűnik fel elsőként, amivel érdekes kontrasztot mutat a mögötte lévő Archie zombi kiadása.
Közben a Boom! Sudios tovább feji az Adventure Time-ot, rögtön három kiadványuk is volt ez alatt a cím alatt. És ezzel megint közeledtek egy kicsit a még mindig gyengélkedő Dynamite-hoz.

Az, hogy a diamondos kötetlista mennyire nem tartogat semmit, talán az szemlélteti a legjobban, hogy az első két helyezett a Saga és a Walking Dead első tpb-i 4e példánnyal. Ugrunk is a könyvesbolti listára, ahol mindenki totális döbbenetére nem a Walking Dead vezet. Sőt, az első háromban sincs benne. Helyette a Naruto legújabb kötete (a hatvannegyedik, amivel oldalszámra lassan utoléri az Action Comicsot…) és két Attack on Titan trónol a dobogón. Bizony, egy másik Titan-kötet is felbukkant a listán az első mellett. Döbbenet.
Mögöttük már ott sorakozik a Walking Dead-trió két compendiummal és az új tpb-vel, ami után egy kis Batman, majd még több keleti jön. Ezzel a lista szinte már-már a régi könyvesbolti egyensúlyi állapotot mutatja.

Januárban mindkét nagy kiadó egyaránt 106 új kiadvánnyal örvendeztette meg az olvasókat, és mint eddig, most is a Marvel használta ki jobban ezt: 34/37%-ot (bevétel/példányszám) termelt a DC 28/30%-ával szemben.
A kicsik közül az Image visszavette toronymagas vezető szerepét, de az IDW is elég kényelmesen ott maradt a Dark Horse előtt. A Dynamite és a Boom! Studios között pedig immár csak fél százalék maradt.
A karácsonyi szezonban valamiért gyengélkedő Eaglemoss lehet, hogy csak januárban könyvelte el a bevételeit, mert hirtelen két százalék felett találjuk, amivel toronymagasan veri az egyszázalékosok közé visszatérő Vizt és az itt ritka vendégnek számító Avatart. Érdekes módon a Zenescope is közel volt most a bűvös határhoz, közelebb, mint a tavalyi csodakiadó, a Valiant.

A 2013. decemberi listánál láthattuk, hogy a Diamond kötetes értékesítése nem igazán tükrözte a karácsonyi vásárlási lázat. A januári pedig még siralmasabb azzal, hogy még ebből is faragott egytizedet. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a füzetek majdnem hat százalékot estek, megkapjuk az év első hónapjának nem túl kecsegtető eredményét: közel nyolcszázalékos visszaesést. Ami önmagában még nem lenne nagy baj, ha a füzetek nem lennének ennyire mínuszban. Legalábbis kétséges, hogy a Forever Evil hiánya ekkora lyukat ütött volna az eladásokon.
Mivel 2013 januárja sem volt különösebben erős, így a vele való összehasonlítás – ami nem meglepő módon az éves gördülő statisztikával is megegyezik – közel sem ennyire vészes. A füzetek bevétele itt szinte semmit sem változott, ám riasztó, hogy a példányszámok majdnem nyolc százalékot estek. Ez persze mutatja, hogy egy év alatt átlagosan mennyit emelkedtek az árak, főleg a két nagynál. Mégis a kötetek azok, amik kialakítják az ötszázalékos bevételzsugorodást. Ám ezek hatása már lassan annyira elenyésző, hogy lassan igazából csak megszokásból foglalkozunk velük. Ebből is látszik, hogy ez a piac szinte teljesen átvonult a könyvesboltokba.

A cikk végére pedig pár szokványos link:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Habár e sorok megjelenésekor már bőven 2014 márciusát írjuk, mégis ez a cikk az, amiben búcsút intünk a 2013-as esztendőnek az amerikai képregényes eladások listájának elemzése terén. Lássuk hát, hogyan alakult a helyzet a tengerentúlon ebben a pici, ám számunkra oly kedves szegmensben.

Szinte hihetetlen, de azok után, hogy a Walking Dead (a 100. számával és annak számtalan variáns borítójával) a 2012-es füzetes lista élére ugrott, 2013-ban majdnem pontosan megismételte ezt. Csak most a 115. számmal. És ha nem lett volna a Saga, akkor megint az első tpb-je állna az éves összesített Diamond-kötetlista elején. Ám így is eléggé hamar kijelenthetjük, hogy az Image ismételten egy remek évet zárt maga mögött, mindössze két franchise-nak (de főleg a Walking Deadnek) hála. Hogy szám szerint mennyire, a cikk második felében még kitérünk.

Habár az egyes hónapok listáin a DC több füzetet küldött a felső tízbe, mint állandó vetélytársa, az éves összesítésben mégis a Marvel volt az, amelyik hat kiadványt a magáénak tudhat itt a DC három füzetével szemben. Ráadásul utóbbiak közül kettő egyazon sorozathoz, a Superman Unchainedhez kötődik, a harmadik pedig talán az év legnagyobb csalódása, a Justice League of America v6 (vagy v2, ki hogy nézi) első száma volt. A Marvel természetesen szintén első számokkal szállt harcba, ám ezek már többé-kevésbé sikeresnek elkönyvelhető szériák kezdéseit takarják. Ezek közül talán leginkább a Superior Spider-Man emelkedik ki, amely egy-két kósza feltörekvőt leszámítva a kiadó vezető sorozata volt egész 2013-ban – már ha az olyan eseményeket, mint az Age of Ultron vagy az Infinity nem számoljuk.

A DC legnagyobb vigasza az lehet, hogy ők szolgáltatják a legstabilabb sorozatot a lista elejére. Természetesen a Batman v2-ről van szó, amelynek 15 számából 13 az első ötvenben található, és csak kettő esett 100e példány alá.
Batman amúgy is az év legerősebb füzetes franchise-a volt, a Sötét Lovag kismillió sorozatából 94 füzet szerepel az éves toplistán (ami ezer darabos a szokásos havi 300 helyett), amellyel még az Avengersek összes inkarnációját is megelőzi. És ebbe most csak az öt fő Batman-címet (Batman v2, Detective Comics v2, Batman Incorporated v2, Batman & Robin v2, Batman: The Dark Knight v2) számoltuk bele, ami ellen a Bosszú Angyalai kilenc ongoinggal (Avengers v5, New Avengers v2, Might Avengers v2, Secret Avengers, Avengers Assemble, Young Avengers v2, Avengers AI, Avengers Arena, Uncanny Avengers) szálltak ringbe… hogy aztán rútul kikapjanak. Pedig őket egy sokkal kedveltebb (meg legyünk őszinték: bugyutasága ellenére is ezerszer jobb) mozi hajtotta, mint a Denevérembert.

A Marvel—DC tengelyen kívüli élet meglehetősen szerény az éves toplistán, hiszen az ezerből összesen 92 cím az, amelyet nem ők birtokolnak. És ha még az Image-et, a harmadik legnagyobb kiadót is kivesszük, a helyzet még siralmasabb, mert a legnagyobb indie-knek is alig negyvenhárom füzet jutott egész évre. És az utolsó befutó hely annyira nem volt elérhetetlen a maga alig 28e példányos szintjével.
Ha csak ezt a szűkített listát nézzük, a felső rész alapján még egyértelműbb az Image dominanciája a kicsik között: a top10-ből 9, a top25-ből 20 hely az övék. A Dark Horse legsikeresebb címe egyértelműen a Lucas-vázlatból készített Star Wars-mini lett, amit a Star Wars ongiong (melyet nemsokára le kell állítaniuk, miután a Disney visszavette a licencet) követett. Érdekes módon utánuk a Valiant töri meg először az Image-sort a Unity című csapatsorozatuk első számával. De a gyereksorozatok se panaszkodhatnak, hisz a Boom! Studios Regular Show-ja és az IDW Powerpuff Girlse is egész magasan van, ráadásul utóbbi kiadó My Little Pony-sorozata is feltűnik még az összesítésben.
A negyedik leggyakoribb kiadó a kicsik közül az Aspen, akik az év során számos új sorozatot indítottak egydolláros (vagy csak nagyon olcsó) első számokkal, amik példányszám tekintetében előkelő helyre emelik őket ezen a listán. Velük szemben az Archie és a Dynamite is a Valiant-hoz csatlakozik ama tekintetben, hogy egy-egy kiadványukkal emlékeztetnek itt minket a létezésükre. Előbbi az Afterlife with Archie című sajátságos mini, utóbbi pedig az újragondolt Red Sonja első számával. A Boom! pedig mindannyiukat megelőzi a maga kettő darabjával: a fent említett Regular Show mellett a Sons of Anarchy első száma jutott be 937. helyen.
(Amúgy ha esetleg érdekel valakit, a darabszámos toplista: Marvel 498 – DC 410 – Image 49 – Dark Horse 18 – IDW 15 – Aspen 5 – Boom! 2 – Archie/Dynamite/Valiant 1)

Habár a 2013-as évben a piacot továbbra is a két nagy határozta meg, az esztendő mégis az indie-k előretöréséről szólt, amik közül is kiemelkedik az Image továbbra is töretlen Walking Dead dömpingje. Vagyis hiába örülhettek a Marvelnél, hogy a bevétel tekintetében 33,5%-ot hasítottak ki az ágazat 517 millió dollárt érő tortájából a DC 31%-ával szemben, kettejük összesen két százalékkal kevesebbet tesznek ki, mint a 2012-es összesítésben. És a maradék két százalékot egyáltalán nem a 7,3-ról majdnem pontosan 8%-ra erősödő Image viszi el (hiszen a Walking Dead már 2012-ben is erre a szintre repítette őket), hanem eléggé megoszlik a kicsik között. Ott van az erősödők között a Dark Horse, a majdnem egyötödöt bővülő IDW és a Boom! Studios is.
Persze szerepet játszik az indie-k nyomulásában a Valiant feltűnése is, amely 2012-es debütálásakor a felső tíz közelében sem volt, 2013-ban meg a maga 0,98%-ával bejutott a tíz legtöbbet kereső amerikai képregénykiadó közé. Ami, akárhonnan is nézzük, hatalmas siker. Meg persze ötmillió dollár a kasszába.

Ahogy azt már megszokhattuk, a bevétel alakulását megint csak jórészt a füzetes eladások uralták. Habár a piac példányszámok tekintetében még hét százalékot sem növekedett, az általános árnövekedésnek hála 10%-kal több pénz folyt be belőlük, ami a kötetek hatásával kiegészülve összesen 9,04%-os bevételemelkedést hozott erre a naptári évre.
Az áremelés hatását talán jobban szemlélteti az, hogy darabra szinte pontosan annyi kiadvány fogyott, mint 1999-ben (ami ugye egy eléggé gyenge időszak volt, közvetlen a nagy összeomlás után), a bevételek mégis 50%-ot nőttek. Mielőtt azonban átkozódni kezdenénk a nagyvállalatok pénzéhségét illetően, tegyük hozzá, hogy az infláció ezen időszak alatt 40%-os volt.
Ugyanakkor mégis csapjuk hozzá ehhez az egész gondolatmenethez, hogy a kilencvenes évek során a képregények ára megduplázódott, és azóta is egy viszonylag nehezen fenntartható szintet ütnek meg.
De legalább ezen maradtak és nem szállt el a kiadók agya egy még drasztikusabb áremeléssel.

Persze a fenti számok közel sem fedik le az egész piacot. Elvégre Észak-Amerikában a képregény-eladások közel fele a könyvesboltokon keresztül történik. Vagyis a nagy kétezres évek eleji tpb-őrület nem tett mást, mint a szakboltokból átköltözött a szélesebb körben elérhető csatornákra. Az ottani részarányok és bevételek eléggé másként alakulnak, ami még jobban felboríthatja a fentebb látható erőviszonyokat, és jó eséllyel az indie-k javára.

Nem mehetünk el a digitális képregények mellett sem… Annak ellenére, hogy sokak várakozásával ellentétben ez a szegmens 2013-ban eléggé beleállt a földbe. Annyira, hogy a Diamond be is szüntette 2014 elejétől a digitális értékesítést, vagyis a comiXology lassan monopol helyzetbe jut (vagy már jutott, ha leszámítjuk az egyes kiadók saját digitális áruházait). Jelenleg a szakma eléggé borúlátóan áll ehhez az egészhez, annak ellenére, hogy az USA-ban és Kanadában eddig soha nem látott mértékű tabletforradalmat várnak.

Hogy mindezek alapján pedig mire számíthatunk 2014-ben…? Csak találgathatunk. Nagy az esély egy gyenge kezdésre, amit a szokásos év eleji gyengélkedésen túl tovább fokozhat az, hogy ha valamikor is visszacsap a DC nagy pénztárcaölő 3D-s akciója, akkor az az első naptári negyedév lehet. Mindezek mellett vagy ellenére a bővülés szinte garantáltnak látszik, ám az üteme az eddigi tendenciák alapján érezhetően alacsonyabb lesz az ideinél (vak tipp alapján 4-5% környéki, esetleg kicsit alacsonyabb), ám ez az USA gazdasági helyzetétől függően drasztikusan változhat akármelyik irányba. És persze ott van még az is, hogy 2014-ben ismét irdatlan mennyiségű képregényfilm kerül a mozikba, amik a könyvesboltokban komoly, a Diamond hálózatában talán mérsékelt fellendülést hozhatnak nyár folyamán. Ám, hogy egy klisével éljünk… ezt majd az idő eldönti.

És a cikk végén pár link:
Top 1000 képregényfüzet
Top 1000 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Alkategóriák

eh logo

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta