Ajánló

Vakító fehérség 3.
Akció képregények

Vakító fehérség 3.

Hozzászólások

  • Micho 2019.11.10. 19:48
    Ott van az, csak a Múzeum felől közelítsd meg.

    Bővebben...

     
  • Bran Galed 2019.11.10. 12:42
    Sajna MCU-ban egyikük se nagyon lesz már. Jut eszembe: a Fantom-részleg nem engedélyez hozzáférést, pedig ...

    Bővebben...

     
  • lata59 2019.11.09. 13:08
    Szia, én is egy csomót lementettem viszont egy idő után abbahagytam, pedig Fantom-mániás vagyok, a ...

    Bővebben...

     
  • Recsi 2019.11.07. 11:02
    Értem. Illetve nem, de nem számít. A lényeg, hogy várjuk az ötletelést a fórumba, hogy milyen (elsősorban ...

    Bővebben...

     
  • solymosgyu 2019.11.05. 10:51
    Mert nem számítógép az agyam. azért. Nem tudtam volna belépni.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 499 vendég és 5 tag böngészi

  • 24747
  • AmbrusAttila
  • Jason Todd
  • KockasZebra
  • nordbee

Rovatok

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Tudom, nagyon furán fog ez most hangozni, de a 2012-es év utolsó tengerentúli képregényes eladási listáját a DC nyerte úgy, hogy a Marvel lett az első. Senki se aggódjon, erre a szokatlan paradoxonra a cikkben megtalálható a válasz.

Novemberben a Marvel Now! indítócímeivel a hagyományosan nagyobbnak mondott kiadó a felső tízből elvitt kilenc helyet, egyedül a DC szuperaduja, a Batman tartotta velük a lépést. (Nem is akárhogyan.) Utóbbi cím most lecsúszott a harmadik helyre (némi olvasóvesztéssel), cserébe viszont a DC négy helyet is kapott a top10-ben.
A dobogó felső két fokán egy jubileumi és egy első szám szerepel, ami megint a Denevér felé tereli az erkölcsi győzelmet. Ám attól még a két Marvel-füzet érdemei egyelőre vitathatatlanok, különösen az előbbié. Az Amazing Spider-Man 700. füzete, Peter Parker halála 200e olvasót érdekelt így első körben, ami a füzet megemelt oldalszámából is fakadó potom nyolcdolláros ára mellett (összehasonlítás: ez jó pár hazai Marvel-kötet borítóára) egymagában kitette a Diamond által forgalmazott termékek bevételeinek majdnem kerek négy százalékát.
Még egyszer: a decemberben megjelent több mint félezer füzet és magazin, továbbá az összes forgalomban lévő kötet és figura, póló és egyéb teljes bevételének huszonötödét egyetlen termék zsebelte be. Ez szó szerint olyan, mintha százból négy embernek pontosan ugyanolyan márkájú és típusú telefonja lenne. A Nokiának nem volt soha ilyen trükkje. (Bár a füzet kissé extrém túlárazása miatt lehet, az Apple jobb példa lenne.)
Ezzel a füzet természetesen eléggé megdobta az előző számok 60e környéki eladásait, és még csak ezután jött az új sorozat az új Pókemberrel: a Superior Spider-Man. Valószínűleg általa a januári első helyezett kilétét is egész jó eséllyel megtippelhetjük.
A második helyezett az Avengers v5 első száma, Hickman újabb hosszú-hosszú eposzának első felvonása, ami… eléggé alacsony lelkesedésű fogadtatásban részesült. Már csak azért is, mert ahogy azt már talán említettem, Hickman három csapatnyi szereplőt zsúfolt a sztoriba, amitől az első szám egy icipicit nem tart semerre sem. És ennek meg is lett a böjtje.

Ugyanis most jön az a rész, amitől a novemberi lista elemzése sem örvendezett a hatalmas, 100e feletti eladások láttán. Ugyanis nem egy friss Now!-féle címből megjelent a hó végén a második füzet is, csakhogy azok eladásai átlagosan 50%-ot estek. Ezt az olvasóvesztést még rá lehetett fogni arra, hogy a hónap legvégén jöttek ki. Most már azonban látszik, hogy az első számok ereje egészen pontosan egyetlen füzetig tartott, és a sorozatok nagyja már most, a második hónapban többé-kevésbé arra a szintre állt vissza, mint ahonnan elindultak. Páran tartják még kissé a jobb helyzetüket – például Waid Indestructible Hulkja és a Deadpool v5, meg a Fantastic Four v4 – ám a többieknél szó szerit mintha mi sem történt volna. Ez visszaköszön majd amúgy a piaci elemzésben is, ahol a Marvel egy darab Pókembernyivel vezet. De ezt majd akkor.
Amíg a Marvel szinte pillanatok alatt elkezdte a gyengeség jelét mutatni, a DC folytatja ugyanazt az iramot, amit eddig diktált. Bár a címei inkább stagnálnak olvasószám ügyében, mintsem emelkednek, mégis ez a stabilitás egy eléggé megnyugtató képet fest a tavalyi események tükrében. És ez azért is nagy szó, mert jó ideje hallani, hogy a szerkesztőségükben sok minden van, csak nyugalom és kiszámíhatóság nem. És mert attól még, hogy stabilak, nem feltétlen lesz hirtelen minden sorozatuk jó. De a New 52-n maradt olvasóik a jelek szerint azt kapják, amire számítottak, míg a Marvel most nem igazán tudott új embereket megnyerni magának úgy sem, hogy jó pár címben teljes szemléletváltást vezetett be, és már így, a legelején akadnak olyanok, melyekre a kritikusok külön felhívják az olvasók figyelmét. Ilyen például a Thor: God of Thunder, ami a Wonder Woman v4-hez hasonlóan egy hatalmas nagy fantasy, csak ez inkább a „heavy metalos” fajtából; vagy a Deadpool, ami sok-sok év után végre valóban humoros és nem csak görcsöl vele; de említik még a ponyva-sci-fivé avanzsálódott Captain Americát is, amit az odakint nagyon kedvelt (idehaza inkább erősen megosztó) Romita rajzol. Persze akadnak olyanok is, amiket szinte az előzetessel leírtak sokan, mint mondjuk az Avengers: Arena, ami a Battley Royal című manga lebutított és felvizezett amerikai másolatának, a Hunger Gamesnek (Éhezők viadala) még felvizezettebb koppintása, ráadásul az egészet azzal próbálják eladni, amivel az összes felkapott, ócska slasher-filmet: „nézzétek, itt gyerekeket mészárolunk, és ez tök legális, mert kitalált!”

A két nagyon kívüli élet most a megszokott mederbe tért vissza, és egy Walking Dead – Saga párossal indít. Mögöttük még tartja magát az IDW új kedvenc licence, a My Little Pony, ami mögött a Boom! Studios egy friss minije, a Deathmatch áll. Aminek az alapötlete valahol minden képregényolvasó álma, másrészről meg a legundorítóbb szenzációhajhászás: egy rakás (két univerzumnyi, csak hogy az utalás totál áthallható legyen) újonnan kitalált, de erősen az ismertekről másolt szuperhős és -gonosz egy nagy börtönben találja magát, majd egy isteni lény közli velük, hogy meg kell küzdeniük egymással, mert a világuk sorsa a tét. Ha esetleg valaki szerint ez egy modern és véres átértelmezése a Titkos Háborúnak, az nyert egy zöld hangszórót. De talán nem is ez az alantas ösztönökre építő dolog lenne benne a baj, ha az egészet nem akarnák megint valami fogyasztói társadalmat kritizáló és mellette állandó pszichológiai manipulációs izének eladni. Mert egy sima megabunyó nem lenne élvezetes, muszáj moralizálni. Ennyit a szórakoztatásról az öntömjénező észosztás ellenében.
A Dark Horse kicsit visszahozott a múltkor megtört lendületéből, és rögtön egy hármast tolt a felső tízbe. De a Dynamite se panaszkodhat az Alex Ross által illusztrált Masksre, mert a második szám negyedére esett ugyan vissza az elsőhöz képest, de harminc variáns után az a csoda, hogy nem veszítette el az olvasók kilenctizedét. Így egy szolid mini lehet belőle a tizenezresek közepe felé, ami a kisebb kiadóknál az ideális felső-középkategóriának számít.
És mivel a kezdetek óta minden alkalommal ejtek szót róla, így szokássá válva jöjjön a Valiant is: a kiadó most némileg visszább esett, az átlag olvasószám is kisebb volt. Bár gondtól még nem kell tartani. Azért sem, mert náluk jóval picibb kiadók is elvannak még azon a piacon.

A kötetek helyzetéről szóló bekezdéssel most rekordot döntünk: Walking Dead. Semmi más. Diamondnál és könyvesboltban is. Kész. Ennyi.

A piaci részesedésnél a Marvel megint gyakorlatilag az első két helyezettjével vezet a rivális DC előtt. De főleg a Pókembernek köszönheti, hogy a negyvenmilliós bevétel kerek harmada lett az övé 36%-os példányszámrész mellett. A DC 29/35%-ot ért el ebben a kettőben. Utóbbinál látszik, hogy ha a Pókembert leszednénk, akkor a DC füzetes forgalma jelenleg egyenlő a Marvelével. Vagyis az állás elég szoros, de a helyzet most a DC javára dől egy keveset, amit nagyrészt a Batman-részleg teljesítményének köszönhetnek.
A Marvelnek ugyanis most már nincs válasza erre. Bendis távoztával a már amúgy is kifulladt Angyalok nem tudnak igazi átütő erőt mutatni, az X-részleg meg egyszerűen a középmezőnybe süppedt. Slott Pókja jó ugyan, de egymaga van és a társsorozatai senkit sem érdekelnek. Így előfordulhat, hogy hacsak az Age of Ultron nem tesz csodákat, akkor akár középtávon is átveheti a DC az elsőséget. Vagy ha a Now! címei mégis csodát művelnek, szemben a most kibontakozó trendekkel.
Az Image természetesen most is hozta az összesített harmadik helyet, mégpedig több mint kilenc százalékkal. Utoljára a sötét kilencvenes években volt ez a kiadó a két számjegynyi részesedés közelében, most a karácsony hatására majdnem elérték megint. Persze ennél feljebb valószínűleg már nem nagyon másznak, de attól még nem lenne meglepő, ha pezsgőt bontottak volna a hír hallatán. Mögötte most az IDW jön, de a Dark Horse alig volt elmaradva tőle mindkét táblázatban. Hazok számára, akik végig szoktak futni a teljes eladási listán, ez most furának tűnhet, lévén hogy a Dark Horse a kicsik „szűkített” listáján végig ott van a felső részben, az IDW meg alig pár címet tudott csak odatolni. Csakhogy az IDW-nél érvényesül az úgynevezett „long tail” hatás: rengeteg fajta kiadványból adtak el kisebb példányszámot, míg a Dark Horse kevesebbel képviseltette magát a palettán. És a képregények médiumában a sok kicsi tényleg nagyon sokra megy.
A fentieken kívül most csak a szokásos jelöltek jutottak egy százalék fölé: a Dynamite, a Boom! és az Eaglemoss. A jóslat mégsem vált be, a Viz nem tudott érvényesülni a karácsonyi piacon.

A Marvel új címeinek visszaesése, illetve hogy most csak egy szám jött ki belőlük, eléggé érződik a havi összehasonlításban, hiszen karácsony ide vagy oda, novemberhez viszonyítva -2,4/-3,5%-ot (bevétel/példányszám) estek az eladások. Ám ez elhanyagolható a tavaly decemberhez képest, ugyanis ott ez a szám 15/12%-os növekedést mutat, amit a füzetek orbitális mértékben megnyomtak (+19/12% a saját statisztikájuk; amit most a nagyon drága és sok példányos ASM torzít, ennyivel nem növekedett az átlagár).
A negyedik negyedév növekedése viszont annyira nem szívderítő. Tény, hogy 3,5/5%-ot nőtt a piac, de ez egy karácsonyi szezonban akkor is gyatra, ha az előző magában foglalta a nyár javát. Jobb a helyzet az előző év utolsó negyedéhez képest, itt a Walking Dead az, ami rengeteget lendített az adatokon és összehozta az összesített +11/5%-ot.
Itt azért nagyon könnyű kiolvasni, hogy erről a sorozatról van szó, mert a kötetek 2011 Q4 és 2012 Q4 között 14,5/14%-os növekedést mutatnak, márpedig annak a ténynek a tudatában, hogy tavalyhoz képest több mint tíz százalékot emelkedtek a könyvárak, látható, hogy a legolcsóbb tömeges cím húzta a szekeret. És az a Walking Dead.
Az év önmagában hozta azt, amit várni lehetett, de erről majd a következő cikkben, az éves áttekintésben lesz szó.

És addig is lezárásként itt vannak a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Amikor ezeket a sorokat írom, már tisztában vagyok a decemberi számokkal, így sajnos a mostani cikkben nehéz lenne átadni azt a hangulatot, ami a novemberi észak-amerikai képregényes eladási lista megpillantásakor járhatta át az embert. Mindenesetre megkísérlem valamiképp szavakba önteni azt, amit az egyszeri képregénykedvelő tavaly december közepe felé érezhetett az akkor erősen a naptári év vége felé közeledő állapotok láttán.

Bár már októberben láthattunk jeleket a top10 DC-dominanciájának megtörésére az Uncanny Avengers és a kiegészítő sorozatának debütálásakor, a Marvel Now! kezdete hivatalosan a november volt. És a kiadó nem is lacafacázott sokat, nekik hála a mostani lista majdnem ugyanúgy néz ki, mint a 2011. szeptemberi, amikor a DC kidobott 52 db első számot.

Az első helyezett nem túl meglepő módon Brian Átírom-az-egész-Marvel-univerzumot-mert-szerintem-mindenki-előttem-dilettáns-volt-és-nem-úgy-csinálta-ahogy-kell-de-majd-én-most-úgy-megmutatom-mint-még-előttem-senki-sose-akkor-is-ha-a-történeteim-cselekményének-háromnegyedét-másoktól-lopom-folyton Bendis All New X-Menje. Aminek az alapkoncepciója az, hogy visszarángat a hatvanas évekből öt karaktert, hogy megmutassa nekik a jelenlegi világot és ez alapján formálja át őket teljesen. Csak hogy érthető legyen a nevére aggatott becenév is. A füzet amúgy kiemelkedően jó kritikákat kapott, azok, akik mernek is rosszat írni Bendisről, ők is inkább csak a dialógusait vették elő, az író mára egyik legmegosztóbb stílusjegyét. (Nem titkolt, hogy e sorok írója agyérgörcsöt tud már kapni a Bendis-dialógusoktól, melyeknél csak Miller belső monológjai számítanak borzalmasabbnak és repetitívebbeknek.)

Az All New X-Men első számának 181e példánya meglepő módon alig 113-as indexet kap, ugyanis rögtön második helyen ott szerepel majdnem 160e példánnyal a Batman v2 is, ami ezzel elérte a nulladik számmal beállított középtávú rekordját. Ez a füzet jelenleg olyan hihetetlenül erős és olyan húzóerőt képvisel a mostani szűköcske piacon, mint anno a nyolcvanas évek legvégén az Uncanny X-Men – csak az akkor egy sokkal nagyobb vásárlóközönség előtt művelte ugyanezt. A kezdetben nagy rivális JLA v5-öt már több mint 45e példánnyal veri. Utóbbi amúgy jelenleg kilencedik a listán.

A köztük lévő hat helyet a Marvel töltötte fel természetesen, mégpedig öt első számmal és az Uncanny Avengersszel. Az elsők közül a Captain America v7 vezet (lassan beéri a Megtorlót elindított sorozatok számában), mögötte Deadpollal, aminek most az elmúlt évekkel ellentétben örülünk. Azért, mert a Marvel végre kirúgta a hihetetlenül tehetségtelen Daniel Wayt a címről és egy olyan emberre bízták, akinek van humorérzéke. Ami egy paródiakarakter esetében feltűnően előnyös tulajdonság. A páros mögött egy Indestructible Hulk – Iron Man v6 – Fantastic Four v4 triász következik. Utóbbi érdekessége, hogy a testvérsorozata – amivel ráadásul a legelején még a történetében is osztozik –, az FF v2, majdnem 35e példánnyal van alatta.

Az Uncanny Avengers megérdemel talán egy új bekezdést, mivel a helyzete nem éppen rózsás. Ha még emlékszünk, az októbert 300e példányszám felett indította, amiben persze benne volt a cirka tucatnyi variáns borító is. Azonban ebből a második számra 114e példány maradt, vagyis még a fele sem. Ami azért fura, mert Remender mostanság olyan, mint Bendis volt 2004 környékén, a népesség imádja. A rajzolót, Cassadayt meg pláne. Tehát minden adott lenne, hogy a sorozat megismételje a New Avengers v1 zajos sikerét, ám most úgy tűnik, az se biztos, hogy ez lesz a kiadó vezető címe. Tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy hiába volt a legalább féléves előkészítési fázis, Cassaday már a harmadik számot nem tudta időben leadni (Cassaday a feltűnően lassú rajzolók közé tartozik, havonta tíz oldalt se szokott összehozni), így a cím hivatalosan átment kéthaviba. Egyébként meg reálisan nézve valószínűleg a szép emlékű Astonishing X-Men v3-hoz hasonlóan évi két-három füzet várható majd belőle.

A felső tízet az egyik legpozitívabb kritikai fogadtatásban részesített Thor: God of Thunder címre keresztelt heavy metal fantasyeposz első száma zárja le, ami egyben a hat számjegyűek részlegének végét is jelzi. A 11. helyezett All New X-Men #2 már csak 96e példányt tudott felmutatni, és utána még erősebben jön egy szakadék a nyolcvanezresekhez. Ezek és a hetvenezresek között amúgy ott találjuk a fentebbi sorozatok második számait is. Ez az adat egyszerre baljós és csalóka, ugyanis alig három nap eladásait foglalják magukba. Ám a füzetek esetében igazából pont ekkor megy el a nagyja.

Habár a Marvel befészkelte magát most legfelülre, és nagy átlagban is rengeteg pénzt kerestek, a november mégis inkább a DC hónapja volt. A legtöbb közép/felső kategóriás címük visszakapaszkodott az év közepi szintre, amivel lassan kiküszöbölik a nulladik számok környékén tapasztalt riasztó visszaeséseket. Igaz ugyan, hogy a JLA v5 lassan ugyanarra a sorsra jut, mint a v4-es elődje, ami igazából csak azért ment, mert hát mégis csapatcím… ám a Bőregér és társai most a jokeres nagy event körüli felhajtásnak hála tolják a szekeret. És bár a Before Watchmen-címek kifutása sem érdekel már senkit, az ismertebb DC-s figurák sorozatai stabilizálódtak. Így összességében egészen örülhetnek, mert lehet, hogy a Marvel most lendületet vett és az élre tört, de a saját cégük közben tartja magát vagy akár kicsit erősödik is.

A két nagyon kívüli élet nem, ismétlem: NEM az Image-dzsel kezdődik. Sőt, nem is a második helyen vannak, hanem éppen csak a dobogó harmadik fokán egy Battyogó Bekrepáltakkal, ami mögött persze azért ott van a Saga is – annak ellenére, hogy ezt a sorozatot már szinte biztosan a legtöbben kötetben akarják megvenni. (Mondjuk a Mászkáló Megpurcantakat is.)

Nem, első helyen a My Little Pony: Friendship is Magic képregényes változatának első füzete áll. És mielőtt a főképp hímnemű közönség sikítva rohan egy sarokba, muszáj hozzátenni, hogy minden elérhető beszámoló alapján úgy tűnik, az az animációs sorozat az alapja ellenére is kifejezetten uniszex. (Vicces, de igazából anno a totális cukormázasítás előtt az első népszerű animációs sorozatuk sem éppen az a tündibündi kislánymese volt, hanem azt is igyekeztek mindenkinek fogyaszthatóvá tenni a rózsaszín hercegnős álommá változtatás előtt.)

Második helyen a Dynamite egyik érdekes ötlete áll, a Masks. Aminek a lényege tömören az, hogy fogták az összes feltámasztott ponyvahősüket, és bedobták őket egy krimi-thriller-kaland crossoverbe. Amit végig Alex Ross fest. És ami össze is kapart magának 63e vásárlót. Bár ebben esetlegesen benne lehet még egy apróság is. Például, hogy… harminc különböző borítóval adták ki. Harminc. Borítóval. És az ember azt hinné, az Avatarnál viszik a piti pénzharácsolás miatt túlzásba ezt az ósdi trükköt. Gyakorlatilag a borítókból magukból egy hosszabb kiadványt lehetne csinálni, mint maga a füzet.

Negyedik helyen egy olyan cím áll, ami talán mostanság némi érdeklődés tárgya lehet: az amerikai gyártású Dredd első része. Aminek a fogadtatása a brit olvasók részéről… ööö… mondjuk, hogy a pozitív jelzőkkel fukarabbul bántak, mint Kiszel Tünde a hat szótagnál hosszabb szavak használatával. De az amerikaiak sem voltak annyira elájulva tőle.

A Dark Horse elé bejött most egy Valiant is az X-O Manowar utáni másik legismertebb hősük feltámasztásával. Shadowmanről van szó, akit talán a kilencvenes évek legvégén készített Akklaim-játékként ismerhettek a legtöbben. Ő egy időben Turok mellett a legnagyobb sikerű figura volt az akkori Akklaim-portfólióban, sikere szó szerint az ismert Marvel- és DC-hősökével vetekedett. Persze mára ez elkopott, és csak 25e példánnyal indított az új sorozata, ám a betonstabilan 13e fős Valiant-olvasótáborhoz képest ez is szép.

Utána jön csak a Buffy kilencedik évada, amit szorosan követ a Boom! Studios új üdvöskéje, az Adventure Time.

A Diamond által terjesztett képregényköteteknél magasan a Walking Dead 17. kötete vezet, a mögötte jövő négy eladásai teszik ki összesen az ő 26e példányát. (Ezzel a számmal amúgy füzetként benne lenne a felső 100-ban.) Egy Fables-kötetet, az első Adventure Time tpb-t, a 75 dolláros Avengers vs. X-Men HC-t, a második színes Scott Pilgrim-kötetet (igen, kiszínezték és HC-ként újra kiadják… és veszik!) és a Tetovált lány képregényes feldolgozásának első könyvét találjuk mögötte sok más egyéb mellett.

Könyvesboltban – ami igazából egy kissé valósághűbb képet ad a Diamonddal ellentétben – totális nyugati dominancia van ismét. A Walking Dead két compendiuma magasan ül a vezető helyen, mögöttük a Building Stories nevezető nyomdai kísérlettel. (Kategorizálhatatlan, hogy pontosan mi ez, jobb híján képregénynek mondják, de az csak egy kis részét képezi az egésznek. Ha valaki ért angolul, nézzen utána, érdekes.) De itt is felbukkan az Avengers vs. X-Men és még mindig szépen elvan Straczysnki (akinek senki se tudja leírni a nevét) Supermanjének második könyve.

És persze sok Walking Dead. Egy kevés mangával, hogy azért jelezzék ő is, ki volt az úr ezeken a listákon a nagy zombihiszti előtt.

Az első számok első körének hála a Marvelnek sikerült kétségtelenül maga felé billentenie a mérleget, így a negyvenmilliós tortának kicsit több mint a harmadát tették zsebre egy 40%-os lefedettség mellett. A DC annyival nincs lemaradva, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de azért most ott van egy 4, illetve 7 százalékos lyuk kettejük között (bevétel és példányszám sorrendben).

A harmadik helyet, ami egyben a nagy kicsik első helyével egyenlő, immáron teljesen kibérelte magának az Image. És valószínű, hogy hacsak nem dob a másik kettő éppen valami hatalmasat, ez a Walking Dead tévésorozatának lecsengéséig így is marad. Az Image jelenlegi számai amúgy 7,7/6,7%, ami kiemelkedően jó teljesítmény azok után, hogy a hármas inkább az 5% körüli tartományban folytatta eddig a csetepatéját. Az Image mögött amúgy most az IDW kerekedett felül az átmenetileg látványosan meggyengült Dark Horse-on.

A Dynamite-nak nagyon besegített a Masks, bőven 3% felett van mindkét viszonylatban. Az 1% felettieket a Boom!, az Eaglemoss és a Viz hármasa zárja. Náluk a decemberi listában is jó eredmények várhatóak, mert mindketten jól ajándékozható termékekkel rendelkeznek. Amúgy érdekesség, de példányszámban a Valiantot most egy század százalék választotta el attól, hogy a részesedése ne nullával kezdődjék. Ahhoz képest, hogy éppen csak fél éve indultak, ez azért teljesítmény. De ugyanígy közel volt most a Random House is.

Bár sok Now!-hoz tartozó címből kettő szám is kijött rögtön a legelső hónapban, igazából a november szokványos négyhetes hónap volt. Így az októberi öt megjelenési héthez képest nem csoda, hogy – Marvel vagy sem – az eladások csökkentek. A füzeteké alig, a köteteteké viszont (persze csak Diamondnál) nagyon, a teljes mérleg így -13/-5%. A hetek számának hatása érvényes a tavaly novemberhez viszonyított összehasonlításra is, ám itt már a kötetek gyengélkedése ellenére is példányszámban pozitív (+1%) a mérleg – igaz, a bevételek attól még 1%-ot estek. Az ok amúgy az, hogy nagyrészt a DC-nek hála a teljes lista átlagára idén alacsonyabb, mint tavaly volt.

Ami igazán hasznos lehet most, az a 2011-es első tizenegy hónap összesítésének összevetése 2012 hasonló időszakával. Az eddigi 10% feletti éves növekedés most is áll, 14/11% környékén. Ezek után nagyon komoly krach kellett volna, hogy a 2012-es év ne érjen el egy laza +10%-ot 2011-hez képest. Ám ezek a számok és értékeléseik majd az évösszesítő cikk hatáskörébe tartoznak.

Végezetül a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az októberi tengerentúli képregényes lista bevezetőjében szeretném tisztázni, hogy én alapvetően kedvelem a Marvel Comicsot. Rengeteg kiváló történettel és figurával ajándékozták meg az emberiséget a jogelődjük megalapítása óta eltelt közel háromnegyed évszázadban. És rengeteg kiváló történetet jelentetnek meg manapság is, miáltal segítenek kicsit kikapcsolódni mindazoknak, akik szeretnek időről időre alámerülni a modern korhoz igazított héroszok kalandjaiban. Ennek ellenére valahogy minden hónapban meglépnek valami olyan gerinctelen és undorító manővert, ami mellett egyszerűen nem mehet el csak úgy az ember. És ez igazság szerint nem egy újdonsült vagy átmeneti állapot, gyakorlatilag Jim Shooter hatalomra kerülése óta, vagyis gyakorlatilag jó 35 éve ez szinte mindennapos. (Shooter volt az, akinek olyan remek dolgokat köszönhetünk, mint Claremont X-Menjei… másrészt ő találta ki azt, hogy soha, egyetlen szereplő jelleme se módosulhat permanensen, mert az olvasóknak a folytonosság kell, vagyis hiába lendül ki néha a mérleg, mindig pontosan ugyanoda kell visszatérnie, és ez mindmáig pontosan így megy. Akkor is, ha a mostani cikk füstölgésének tárgya az ellenkezőjét sugallja.)

Ugyanis a Marvel megint megcsinálta. Megint eljátszotta, hogy a sok tucat füzeten át húzódó aktuális nagy eseményének slusszpoénját, lezárását, az egész hóbelevanc legfontosabb részét fogta, és az amúgy is drágább árnál még jobban megemelte, mert tudta, hogy aki eddig már végigkísérte, akkor se fogja kibírni, hogy pont a leges-legvégéről maradjon le, és kicsengeti érte az öt dollárt. (Nem reklám, de ezért az összegért jelenleg kis hazánkban amerikai képregényből reklámmentes 48, sőt, jövőre 72 oldalt lehet kapni.) Vagyis igen, az Avengers vs. X-Men (aminek egészen véletlenül pontosan az lett a vége, amit az egész indulása előtt hónapokkal előre megmondtam, csak nem olyan katasztrofális mértékben, elvégre Bendiskének nem lehet továbbra sem alávágni) befejezése kijött, sokba került, és eladtak belőle a hó elején 170e példányt, ami igazából nagyon messze volt attól, hogy az első helyhez elég legyen. Ugyanis rögtön utána már jött is a Marvel Now! zászlóshajója: a mostanában egyre felkapottabb író (részemről gyengének tartott, de mivel ezzel tényleg szinte teljesen egyedül vagyok, így ez figyelmen kívül hagyható megjegyzés), Rick Remender és az egyik legkiválóbbnak kikiáltott rajzoló, a többek között a Planetaryből vagy az Astonishing X-Men v3-ból ismert John Cassaday nevével fémjelzett Uncanny Avengers, ami 300e feletti eladásával erősen uralja a listát.

Na de hogy akkor most már tényleg mi a fene ez a „Now!”?

A rövid válasz erre az, hogy a Marvel igencsak „marveles” válasza a DCnU-ra (amit mára már mindenki csak New52-ként ismer). Fogtak egy aktuálisan tervezett nagy eseményt – jelen esetünkben a Bosszú Angyalai mind a tizenhét alcsapatának és az X-Men San Franciscó-i (majd összes egyéb) részlegének összecsapását, és a végén kihoztak belőle egy olyan fundamentális változást, ami kihat az összes sorozatra.
Csak itt nem az összes sorozatról van szó, persze, hanem a két csapatról és az azokhoz közvetlen kapcsolható címekről.
És a változás sem annyira fundamentális, három panel alatt visszacsinálható.
És nem cserélték le az összes sorozatukat sem.
Vagyis, ahogy az előbb írtam: „marveles”. Van is hatalmas változás, de igazából nincs is mert mi van, ha az olvasóknak nem tetszik, akkor gyorsan visszacsináljuk, mert hát azért mégse, meg hát kissé olyan bizonytalanul, és a többi, és a többi. Míg a DC szerkesztősége eldöntötte, hogy lépnek egy nagyot, leradírozzák a világuk nagyját és a lehető legnagyobb iramot véve előrefelé meneküléssel próbálkoznak, addig a Marvel kijelenti, hogy megteszi ugyanezt, és igazából egy szép köntöst leszámítva nem csinál semmit. Persze, HATALMASNAK tűnő változások vannak itt, melyekből tényleg lehet egy permanens átalakulás a világuk egyensúlyában, de ahogy az előbb említettem: míg a DC szándékosan becsukta önmaga mögött a kaput, hogy bármi legyen, innentől csakis előrefelé haladhasson, addig a Marvelnél ugyanezt a jelképes kaput tárva-nyitva hagyták, és a bal kislábujjukat dugták át rajta, ám erről kijelentették, hogy ez pontosan ugyanaz, mint amit a DC művelt. Márpedig pontosan ez a „mindent megváltoztatunk, de csak olyan óvatosan, hogy azért nehogy tartós maradjon, mert akkor most mi lesz, te jó ég!” jellegű mentalitás az, amiért a DC egy év alatt elérte, hogy a Marvel iszonyatos ismertsége és jóval nagyobb népszerűsége mellett is erőből és görcsölés nélkül leverje a legfőbb riválist a képregényes kiadványok piacán.

Persze a fentebb leírtaknak most pont az ellenkezője látszik, mint mindig ilyenkor, amikor a Marvel művel valamit. A 300e-s eladás első számra magasan veri a JLA v5 231e példányos indulását – persze ott azért a sztárrajzoló melletti sztáríró nagyon enyhe kifejezéssel élve sem igazán hozott valami színvonalasnak vagy minőséginek (vagy akár öt működő agysejt felett mentális károsodás nélkül elviselhetőnek) nevezett munkát; Remendernél a személyes ellenérzéseimet leszámítva erre kicsi az esély, ráadásul Cassaday bizonyos szempontból sokkal szélesebb képregényes kört fog meg, mint a szintén imádott, ámde valahogy mégis erősen a kilencvenes évek legsötétebb korszakát idéző stílusú egykori WildStorm-alapító.
Ám a másik októberi indulás, az Uncanny Avengers társsorozatának indított team-up cím, az A+X már csak 105e vásárlót tudott felmutatni az első számra, ami pontosan ugyanaz a szint, mint az összes többi első szám a Marveltől az elmúlt másfél évben. És ami eléggé gyenge szereplés ahhoz képest, ha belegondolunk, hogy a New52 JLA-n túl is tudott bőven másfél százezres indításokat produkálni. Ugyanakkor lehet, hogy Hickman két darab, kétheti Avengersei még jobban meglepnek majd a következő hónapban minket.

Mivel nagyon sok szöveg ment el a Marvelre, ezért a két nagy helyzetéről most csak nagyon címszavakban:
A nulladik számok hónapja után megmaradt a Batman v2 iszonyatos előnye a JLA-vel szemben, Snyder sorozata egyértelműen egyeduralkodó a kiadónál. Az addig összetapadt Green Lantern v5 – Detective Comics v2 – Action Comics v2 triász is szétszéledt, utóbbi most már egyértelműen süpped a középkategóriába, lassan a kiegészítő top Bat-címek (Dark Knight és B&R) is megelőzik; társa, a Superman v3 pedig már a top25-re is teljesen esélytelen.
A Before Watchmenek belesüllyedtek az érdektelen középmezőnybe, lassan pénzügyileg is kvázi bukásnak minősíthetjük a kezdeményezést. Ez sem fog bekerülni arany betűkkel a DC nagykönyvébe. Egyetlen pozitívuma, hogy nem egy totális katasztrófa – bár ha meggondoljuk, milyen nevek állnak mögötte, talán mégis az.
Az Uncanny X-Men v2 és az Avengers v4 kergetőzése még utoljára hozott egy kis fordulatot, amikor utóbbi látszólag beelőzte a mutánsokat, ám azok a hó végén kijött utolsó füzetükkel alaposan maguk mögött hagyták az egykor (jóóóóóó régen, úgy ‘98 tájékán) szebb napokat látott bosszúangyalokat.
A Marvel csinált egy mini eventet az alsó Pók-címeken, a Scarlet-Spiderön és a Venom v2-n Minimum Carnage címen. Sajna a borzalmas és iszonytató emlékeket hordozó címválasztás pontosan azt a negatív hatást érte el, amit egy 12-es IQ-val rendelkező (vagyis nem marketinges, pláne Marvel-marketinges) előre megmondott volna. Pedig az a két cím bőven az olvasható kategóriában van, szemben azzal a bizonyos rossz emlékű romhalmazzal, melyet még MINDIG képesek egyesek követelni az aktuális hazai Pók-kiadónál. (Komolyan, emberek, húsz év alatt annyira nem lehetett felfogni, amit mindenki mond, hogy a Maimum Carnage-től értelmes olvasó inkább a lehető legtávolabb marad?)

A kicsikre térve... Ha szeretnél kiakasztani egy statisztikust, add oda neki a Walking Dead füzetes változatának visszamenőleges eladási adatait, és kérdezd meg tőle, hogy alakul majd ez a szám a következő hónapban. Ugyanis a 100. szám hatvanhét alternatív, variáns, exkluzív, aláírt, nem aláírt, kihajtható, behajtható, Avatar-szinten túlmenő, Zenescope-ot megszégyenítő számú borítós változata után bekövetkezett esés most úgy néz ki, hogy 20e emberrel többen vették az októberi számot, mint a szeptemberit – és ezzel amúgy az összesített lista 9. helyére került fel.
És ha már a Botorkáló Boldogultaknál tartunk: ha valakinek bármi kétsége lett volna afelől, hogy Kirkman tényleg ugyanúgy, mindenféle beleszólás és szándékos lassítás nélkül viszi a sorozatot, mint amit az Image próbál beadni... kiadtak egy különszámot Michonne-nal. Mert ők nem fejik addig ezt a tehenet, amíg ki nem szikkad, ááááá! Persze rövid távon ennek meg is lett az igencsak szembeötlő hatása, ahogy arra majd a cikk végén kitérünk.
A Walking Dead alatt kerek századik helyen találjuk a Happy (bérgyilkos exzsaru, akit amúgy követ egy nagy szemű, cuki, kék unikornis, és igen, ez egy halálosan komoly történet) második számát, amint gyilkos harcban áll a Buffy kilencedik évadával és a Morning Gloriesszal Image-félistenné nőtt Nick Spencer thriller-noirjával (mert ugye abból roppant kevés van a piacon, pláne Image-éknél), a Bedlammal.
Az IDW csak hatodik helyen kullog a Star Trek TNG/Doctor Who (vagy ha magyarosan akarjuk, akkor az Űrszekerek: Új nemzedék/Ki vagy, doki?) crossoverével, mögötte pedig ott a Boom! Studios az Adventure Time-mal, amiről immár kijelenthetjük, hogy a négydolláros ára ellenére messze a kiadó legsikeresebb sorozata. (Kiadón belül második helyen ennek a spin-offja szerepel, harmadikon meg az eredeti animációs sorozat alkotójának egy másik sorozatának licencelt terméke.)
A Dynamite 15. (összesített 148.) helyen áll Ennis utolsó Shadow-füzetével, éppen csak a Valiant fő címe, az X-O Manowar felett. Utóbbi kiadónál a maradék címek továbbra is stabilan egy tömbben vannak, alig a húzócím alatt. Még mindig csak az elején járunk a kiadó feltámasztásának, de eddig meglepően stabilak, már van egy alap olvasótáboruk.
Amúgy csak érdekességképpen, a lista legdrágább kiadványa természetesen az IDW-hez kapcsolódik, a TMNT 2012-es évkönyvéért kilenc dollárt kérnek el. Ez összehasonlításképp egy hazai megjelenésű Marvel-kötet ára. Ami ugye 100-120 oldalas. Ez itt 48, és abból van reklám. Erre mondják, hogy nem a lóláb lóg ki, hanem már a ló is kiesett.

A köteteket a képregényboltokban a friss megjelenésű Superman: Earth One második könyve uralta, 20e példányával messze legyőzte a 15e-rel második Sagát és a második Walking Dead compendiumot, ami mögött a változatosság kedvéért még több Walking Dead következik. Így két és fél év után kezd egy olyan halovány gyanú megfogalmazódni bennem, hogy ezt a Walking Deadet mintha kissé felkapták volna.
Ezt persze erősíti a BookScan listája, amit a második compendium vezet nem is kicsit. Manga megint csak elvétve található itt a sok zombi és denevér között, ráadásul a nyugatiakat erősíti egy érdekes médiakísérlet (Building Stories) vagy Charles Burns, egy igencsak egyedi stílusú underground művész új könyve.

Számok tekintetében a 300e eladott példány az bizony 300e eladott példány egyetlen címből. A Marvel visszavette a vezetést, bevételben 35/31, eladásban 39/34 arányban. Mögötte most nem volt kérdés, hogy az Image jön, a közel nyolc és fél százalékos részesedésével majdnem akkora szelete volt az októberi tortából, mint az utána jövő IDW – Dark Horse párosnak összesen. Utóbbit ráadásul példányszámban nem sok híján befogta a Dynamite/Dynamic is.
Mögöttük elég sokan meglépték az 1%-ot: ott van a Boom!, aminél az Adventure Time egyre jobban kezd húzóággá válni; az Avatar, amit a Moore-nak tulajdonított horror és a Crossed-ongoing két része segített most; a Random House, amit a fentebb a könyvesbolti lista kapcsán említett két különleges kiadás tolt meg; és a Zenescope, aminek egyedüli stiklije most a női Robin Hood-sorozata, amelyet csakis és kizárólag az ad el, hogy a főhősnő ruházatába még Vampirella is belepirulna. Ugyanakkor mondjuk kérdéses, hogy egy csipkés-hálós fűző mennyire kényelmes és hasznos viselet egy közép-angliai erdőségben.
Az AvX jó zárása és az Uncanny Avengers indulása a Random House kiadványaival, a feltámadt Walking Dead-mániával és a Superman Earth One-nal együtt mindkét fronton igen erősen feljebb húzta a számokat. A füzetek egy hónap alatt 20/16 (bevétel/példányszám), a kötetek 24/13, a teljes szegmens pedig ezáltal 21/16%-ot bővült. Ez amúgy konkrétan plusz közel kilencszázezer eladott terméket és öt és félmilliós bevételnövekedést (minden Diamond által terjesztettnél közel nyolc és félmillió dollár a bővülést) jelent, szóval nem zártak a nagy víz túloldalán egy rossz hónapot.
Tavaly októberhez képest – New52 belendülése, emlékszünk? – a füzetek eladásai estek ugyan szűk egy százalékot, ám így is a bevétel – főleg a könyveknek köszönhetően – majdnem 20%-ot nőtt, és a példányszámok is enyhe emelkedésben vannak. Ha pedig a januártól adott időszakig nézzük, akkor jelenleg a 2012-es esztendő 16/12%-kal teljesít jobban, mint 2011. És csak érdekességképp hozzátenném, hogy ezzel már sikerült elérni az öt évvel ezelőtti szintet, ami egy remek hír, hisz az még a válság beütése előtti időszak.

És végül a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

 

Ahogy azt a napokban észrevehettétek, a képregények CBZ formátumban való letöltése szünetelt. Ennek az volt az oka, hogy TLoF kérésére cache-eléssel egészítettem ki a generáló scriptet. Ez két okból is jó, egyrészt jóval kevesebb terhelést jelent a szervernek, másrészt nektek is gyorsabb lesz a letöltés (ha épp benne van az adott képregény a cache-ben).

Ha problémát észlelnétek, jelezzétek, melyik képregénynél fordult elő.

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A szeptemberi észak-amerikai képregényes toplistát elnézve könnyen kijelenthetjük, hogy a múlt havi teljesítmény az élbolyban egy nagy nulla.

Ugyanis az a helyzet, hogy az első hely ugyan a szokásos – mert az Avengers vs. X-Men (AvX) 11. száma elvitte, ahogy illik a maga közel 170e példányával –, ám a 2. és a 12. helyek közötti 11 helyezést kizárólag a DC viszonylag nagy dérrel-dúrral beharangozott nulladik számai vitték el.
Ha valaki nem hallott volna ezekről, dióhéjban arról lenne szó, hogy adott sorozatokon ezek a nulladik részek magyaráznák meg, pontosan mik maradtak meg a régi kontinuitásból, mik cserélődtek le, és milyen módon indult el ebben az új világban a hősök pályafutása.
Elviekben.
Elméleti síkon.
Sajnos itt bejön az, amit nehéz lenne megkerülni, és ami most a rovat ezen cikkének bulváros részét képezi.
Amikor Liefeld elment a DC-től... megint... miután senki sem értette, ki volt az az értelmileg csökkent képességű vadmarha, aki egyáltalán kiötölte, hogy odahívják... nagyon durván kifakadt az interneten, hogy a DC szerkesztősége egy inkompetens diliház, ahol semmilyen értelmes munkafolyamat nem zajlik. Ezt, mivel Liefeldről van szó, a nagy többség bevette egy ócska kis hisztinek, hiszen – ismétlem – Liefeldről van szó, akinél nyafogóbb, sértődősebb képregény... „alkotó” kevesebb létezik az amerikai piacon. (Rosszabb akad, szép számmal, bár ennyire a mainstreamben nem igazán.)
Csakhogy sok nulladik számnál látni olyan visszajelzéseket, és már állítólag más csatornákon is felbukkantak olyan kifakadások, hogy hiába tartja úgy-ahogy a frontot pár bevált szerkesztő, illetve viszi a kiemelt és szabad kezet kapott írókat (köztük természetesen az egyik gyakorlati főnököt, Geoff Johnst) a lendület, igazából szerkesztésileg a DC teljes káosz alatt van. A Marvelt meghaladó szinten. Olyan szinten, mint amilyen szerkesztés szülte ott a teljes House of M eseményt (aki emlékszik még onnan az olyan minikre, mint a Vasember vagy a Pókember, az pontosan tudja, mire gondolok ez alatt). Hogy mennyire gáz a helyzet?
Az, hogy egyes számokat átíratnak menet közben nulláról, időnként belefér. Még akkor is, ha mondjuk ez érint fél tucat vagy több sorozatot. Az, hogy egy történet gyűjteményes kiadásában némileg más található, mint az eredeti füzetesben, az sem ismeretlen jelenség. Az, hogy egy később kijött füzet – akár ugyanattól a szerzőtől – ellentmond korábban ugyanott lefektetett alapoknak... ilyen is megesik (hol azért, mert az író meggondolta magát, hol mert nyomás alatt van, hol mert egyszerűen elfelejti).
Az, hogy kerek egy év után 52 futó sorozatból több mint 50%-ot érint a fenti jelenségek közül legalább egy, de van, amit több (sőt, olyan is, amit mind!)... az már ciki. Gáz. Szégyenletes. Lesújtó. Katasztrofális. Válassza ki mindenki magának a kedvenc kifejezését.
És ez nem az írók hibája, vagy nem teljes egészében. Ezek itt mind klasszikus és ótvar nagy szerkesztői hiányosságok, hibák, félrenyúlások. Nemes egyszerűséggel a jelek szerint azért kellettek a nulladik számok, mert sok sorozat önmagában, a teljes DC univerzumra kiható összefogó kontinuitás meg céges szinte el van [#cenzúrázva#]. Egy kis hazánkban gyakran idézett klasszikussal élve: nem kicsit; nagyon.
Persze ebből nem feltétlen lát sokat az egyszeri olvasó. Különösen, hogy azért a többség nem követi az összes címet, csak jó esetben néhányat. Ám kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor már egy sima mezei ottani képregényfogyasztó számára is észrevehetőek lesznek az ellentétek. És most nem csak arra gondolok, hogy Superman három fő sorozatban három teljesen más karakter.
Mégis... mégis, az a tény, hogy megint itt van egy Zero Month, egy Nulladik hónap, ahol csakis és kizárólag a nulladik számok jelentek meg – ezek pótolták most a sima részeket –, már kívülre is jelzi, hogy itt nem minden kerek. Márpedig a képregénypiac olyan, hogy a csalódottságot az olvasók egy pici ideig kibírják, aztán a lendület nagyon hamar és nagyon csúnyán megtörik. Nem arról van szó, hogy e szavakkal DC-halált vizionálnék – különösen a mostani cikk végén olvasható tények tükrében –, hanem inkább arról, hogy a DC mindenféle külső jelek ellenére közel sem olyan stabil, mint amilyennek a DCnU indulása után négy-öt hónappal tűnt... amikor elhitették, elhittük, hogy a kezdeti gyerekbetegségeket lassan kinőtték és stabilizálták az új világukat.

A lista felső részén ezen túl igazán nagy meglepetés nincs, legfeljebb az, hogy ez az új, közel megduplázódott Walking Dead-olvasóbázis megmaradt. Igazából inkább egy lassú fogyás volt prognosztizálható, mert ez sose arról szólt, hogy füzetekben veszik.
A Before Watchmen részei ugyanúgy a középmezőnyben lézengenek, és az AvX társsorozatai is megtartották a számaikat. Amúgy itt megint az Uncanny v2 volt a vezető tie-in, az Avengers v4 fellendülése tiszavirág életű maradt.

A kicsik közül az első helyezéssel már foglalkoztunk: maradtak a Totyogó Túlvilágiak. Saga nem volt szeptemberben, akadt helyette más, amivel az Image elhappolhatta az ezüstérmet is: a Happy. Ami egy kiégett ex-zsaru/bérgyilkosról szól, aki elszúr egy melót; és amely történetben felbukkan egy gyerekeket ölő sorozatgyilkos és egy kék unikornis. Utóbbi a címszereplő. Ja, és Grant Morrison írja és Darick Robertson rajzolja. Utóbbi úriember talán ismerősebb lehet úgy, hogy ő rajzolta a Metropolitant, a Boysot és a Punisher: Bornt... meg sok minden mást is.
Harmadik helyen a Sötét Ló hozta a Vámpírvadászt, ebben különösebben meglepő nincs továbbra sem. Meglepőbb viszont, hogy az X-O Manowar elég szépen stabilizálódik a felsőbb részben. A Valiant amúgy e hónapban nem adott ki újabb első számot, egyelőre marad a mostani felhozataluk, aminek amúgy már van egy kisebb olvasóbázisa, mert a maradék három széria majdnem teljesen egy kupacban van 14,5e (összesített 144-148. hely, kicsik 18-20. hely) környékén. Az X-O Manowar amúgy veri az IDW üdvöskéjét, a Star Trek TNG – Doctor Who crossovert is... ami alatt megint ott van valamiért egy Spawn. Valaki tudja, mi folyik azon a címen, hogy valami okból kifolyólag húszezer szerencsétlen erre költi a pénzét valami értelmes dolog helyett (mondjuk begyújthatna vele, legalább meleget termel)?
Bár az Adventure Time emiatt lejjebb esett, a Boom! Gyerekrészlegét – meg így mondjuk az egész kiadót – vezető sorozat teljesítményére továbbra sem lehet panaszuk. A Dynamite (Dynamic) palettáját érdekes módon még mindig Garth Egyszadistávalkameraelőttlegalábbháromcsaládotköztükkötelezőenegynégyéveskislánytkibeleztetek Ennis Shadow-átköltése vezeti (Ennis amúgy a hatodikkal elhagyja a címet, és azt az ittenieknek talán a Deadpool: Merc With a Mouth írójaként ismerős amerikai krimiíró, Gischler veszi át), mögötte ismét a Boysszal. Utóbbi amúgy 15. ezen a listán, alig valamivel a Valiant Comics felhozatala és a Star Warsok felsőbb vége előtt.
Kisebb meglepetés, hogy a szűrt listán nem kell görgetni az Avatar felbukkanásáig, 12e példánnyal ott van a (részben) Alan Moore által írt Szépség és a szörnyeteg-átdolgozás, a Fashion Beast első füzete.

A kötetek közül képregényüzletekben Jim Starlin Thanos-eposza ment a legjobban... vagyis annak újranyomása, természetesen. Az egész Bendis újabb... nevezzük ötletének egy előszele amúgy, mert a senkit sem érdeklő és senki által nem olvasott Avengers: Assemble hetedik számában egy thanosos sztorit akar – valószínűleg azért, mert rájött, hogy ő az egyik utolsó olyan ismert és nagyágyú ellenség, akit eddig nem volt alkalma megfelelően tönkretenni.
Második helyen egy DC GN szerepel Walter Simonsontól, ami egyik Júdás-ezüst útját követi i. sz. 33-tól egészen 2087-ig a DC néhány elfeledett, más korokba helyezett hőse segítségével. A borítóján amúgy természetesen Batman szerepel, mert bár köze nincs a sztorihoz, de mostanság mindenhova Batmant kell megint rakni, mert pavlovi reflex alapján akkor veszik.
Innentől lefelé nagyrészt a szokásos: Walking Dead, DCnU kötetei, stb.
Könyvesboltokban visszatért a mangauralom, egyszerre jelent meg a Sailor Moon 7. és a Naruto 58. kötete. (Ez utóbbinak sem lesz már sohasem vége.) Az Avatar harmadik kötete előtt viszont már van nyugati: visszajött az Avengers Guide és veszik tovább a nem éppen rövid Knightfall-sorozatot is, most a harmadik kötet áll a negyedik helyen. Természetesen a még minimum négy Batman és a két Walking Dead (furamód az első tpb nincs ott, csak a Compendium, bár sejtelmem szerint utóbbinak az Image egy pöttyet jobban örül) elmaradhatatlan, és többek között ezek miatt is a teljes lista továbbra is inkább nyugati, mintsem keleti.

Számok tekintetében az augusztusi marginális adok-kapok után nem maradt sok cicózás, a nulladik számoknak hála a DC 36-31% (bevétel) és 41-33% (példányszám) arányban lemosta a Marvelt.
Harmadik helyen megint nem az Image van, hanem az IDW, nagyon szorosan mögötte az Image-dzsel. A Dark Horse leszakadása most nagyobb, mint augusztusban. A Dynamite azonban ugyanolyan erős maradt, és a Boom! Studios sem panaszkodhat. A valiantos jóslat egyelőre nem vált be, példányszámoknál megint csak kétszázadon múlt, de lecsúsztak az egyszázalékos részesedésről. Van helyette Avatar Press, aminek tényleg láthatóan jót tett az a (ráfogjuk, hogy) Moore-cím.

Az AvX-ből csak egy füzet jött ki, nem volt új Before Watchmen első szám, illetve az 50. évi jubileumi Amazing Spider-Man hatása is elmúlt... plusz a képregénybolti könyves lista erősen visszaesett szeptemberben (ami nem egy nagy dolog egy hónapos távlatban, az a piac igencsak hullámzik). Ezt azért fontos kiemelni előre, hogy érthető legyen, az előző hónaphoz mért füzetes -12/-9% (bevétel/példányszám) és a kötetes -14-16%, amik összesen -13/-10%-ot tesznek ki, miért nem számít katasztrófának. Ez amúgy azért torz egy kicsit, mert benne vannak a figuraeladások és a magazinok is, ugyanis csak a füzetek + kötetek együtt csak bő 3%-ot estek (szumma 33 millió dollárról szűk 30 millióra).
Ami viszont már tényleg jó hír, hogy tavaly szeptemberhez mérten a teljes bevétel enyhén nőtt, és az összesített példányszámcsökkenés is alig -7%, amiből a füzetek -4/-9%-kal teszik oda magukat. Ne feledjük, akkor indult a New52, vagyis egy kiugró csúcshoz viszonyítunk most. Ahhoz képest egy év alatt kevesebb mint 10%-os esés gyakorlatilag semmi.
Ezt bizonyítja, hogy az idei január-szeptemberi összesítés a tavalyi hasonlóhoz képest rögtön egy 16/14%-os erősödést mutat. És ebben azért még viszonylag korai New52-es címek is benne vannak – meg persze az idén indított erősebb újak is, hogy a mérleg másik oldala is képviseletet kapjon.
A harmadik negyedév enyhe erősödést mutat (2/1%) a másodikhoz képest, ami mondjuk nem kiemelkedő, ha belegondolunk, hogy a harmadik volt a nyár, ami hagyományosan egy erős szakasz a képregénypiacon. A negyedév amúgy tavalyi rokonához nézve az éves összehasonlításra hajazó számokat, 12/14%-os erősödést mutat.
Ez az egész nagy átlagban azt jelenti, hogy a nyár nem volt annyira sikeres, mint illett volna neki; cserébe viszont maga az év eddig jóval izmosabbra sikeredett, mint a tavalyi hullámvölgy. Mivel a Marvel Now! még csak éppen a célegyenesben van – és mivel a DC-ről sok szó esett, így az, hogy mi ez, átkerül októberi értekezésbe –, és nincs még torzító hatás, kijelenthetjük, hogy a visszakapaszkodás elkezdődött... és ha a DC nem omlasztja magát össze, akkor akár meg is maradhat.

A szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Miért van az, hogy ahányszor már-már sikerül jó színben feltüntetnem a Marvelt és megbékélni a sok kis hülyeségükkel, állandóan előrukkolnak valami kedves kis pofátlansággal, hogy emlékeztessenek minket arra, csak azért nem ők a legmocskosabb amerikai képregénykiadó, mert van ott egy IDW, egy Zenescope és egy Bluewater Comics... És mindezt úgy, hogy a hónapban hivatalosan is a DC volt a pénzéhesebb (vagy teljesítette túl a könyvpiacot).
Plusz a tengerentúl augusztusban kissé... egysíkúan viselkedett. Szinte már mintha megjelent volna egy Batman-film, vagy mi.
Egyszóval kijött a Diamond észak-amerikai eladásokról szóló augusztusi listája, szedjük hát szét egy kicsit.

A Marvel két nagy csapatának össznépi verekedését most se nagyon szorongatta meg semmi, az Avengers vs. X-Men (AvX) 9. és 10. számai hozták az előző hónapban látott számokat, és ezzel már csak a szeptemberi eladások hiányoznak ahhoz, hogy hivatalosan is a Civil War óta legsikeresebbnek és legstabilabbnak mondható crossover eventnek tekintsük (habár nyers bevételben a Secret Invasion a tizenhétmilliárd tie-injével jövedelmezőbb volt nála).
Mögöttük, mint már egy ideje megszokható, felsorakozik egy Batman v2 – JLA v5 párosítás. A szokásostól eltérő jelenség az ötödik hely. Idáig sikerült felkúsznia az Amazing Spider-Man 692. számának, melyet Pókember megalkotásának 50. évfordulójára adtak ki.
Dupla terjedelemben.
Dupla árral.
Mert komolyan azt hiszik, az olvasók olyan hülyék, hogy azt gondolják, a kétszeres oldalszám kétszeres költséget jelent. (Megsúgom: nem.) Na és mert persze úgyis tudták, hogy egyrészt Pókfej hőssegédjének eredettörténete – plusz maga a jubileum – úgyis megtolja majd az eladásokat (cirka 50 százalékos emelkedés a szintén az ezen a listán szereplő 691. számhoz képest), így gyorsan rácsaptak még pár dolcsit a borítóra. De nem ettől lesz gusztustalan az egész eset, hanem attól, hogy ez a füzet az előzetesben, mindenhol sima négy dollárosként szerepelt (mondjuk továbbra is tartom, hogy ha nem emelt kategóriában lenne, sokkal jobb helyezést érne el), majd egyszer csak a megjelenés előtt lett belőle hat. A pofátlanság egyik újabb mérföldköve a Fear Itself lezáró része után.
Kicsit áttérve a DC-re: a Before Watchmen e havi számai továbbra is egyre erősebb csökkenést mutatnak. Az összesített eladások az frissen érkező címek ellenére június óta nem túl rózsásak: 415.911, 282.227, 337.933 példány ment el összesen az itteni címekből – és a legutolsót már négy helyett öt cím adja össze, vagyis eddig a harmadik hónapban az átlag közel 104e-ről 67e-re ment le, ami egy ilyen alkotógárda és ilyen franchise mellett – akárhogyan nézzük – bizony bukásnak könyvelhető el. Anyagilag lehet, nyereséges lesz a kiadónak, de a tervezet valószínűleg bevonul majd a „felesleges és értelmetlen folytatások/előzmények” közé (az Ördögűző 4, a Hannibal Rising, akármelyik Fűrész, Dumb és Dumber 2. és – cinizmus – Prometheus mellé... és mielőtt valaki felemlegeti: a Baljós árnyak és/vagy X-Men Origins rossz volt, de nem felesleges).

A kicsikre térés előtt néhány összefüggéstelen észrevétel a felső részlegből:
A DC triásza (Detective Comics v2 – Action Comics v2 – Green Lantern v5) mögé odatapadt az Earth 2. Hogy ez most az ottani Zöld Lámpás körüli bulvár hírverés miatt vagy mert tényleg képes megélni ez a sorozat, még nem ismert. Reméljük, utóbbi. És hogy még szebb legyen, a Bőregérrészleg (Batman: The Dark Knight v2 – Batman & Robin v2 és most már a Batman Incorporated v2) ott van pár füzetnyire mögöttük. Ha a tendencia folytatódik, lehet, év végére a DC listának első helyein a JLA-t leszámítva csak a Denevér címei lesznek. Tisztára 1993.
Hosszú idő után először az Avengers v4 megelőzte az Uncanny X-Men v2-t. Persze a Marvel Now! miatt ez már csak egy lényegtelen részletkérdés, hisz Alonso egy meglepő húzással úgy vitte véghez a tervét, hogy az még talán működőképes is lehet: az X-ek akképp integrálódnak a Marvel-univerzumba, hogy a két csapat egybeolvad. Lesz két közös cím (egy nagy gerincsorozat a Marvel központi eseményeihez plusz egy íróknak készített játszótér team-upoknak), és amellett futhatnak majd a saját események.
Teljességgel hihetetlen, de a Spider-Men zuhanása tényleg teljesen megállt. Egy felejthető kis mini jobban megy Bendisnek, mint az Avengers film csapatával készített nagy-nagy sztorija egy Avengers címet viselő kiadványban (amit amúgy a lista alsó fertályán keressetek, mert – igen – ennyire nem veszik). Amúgy érdekes, hogy a Now!-ban nem szűnik majd meg ez utóbbi cím, hanem megpróbálják folytatni újraindítás nélkül. Csak hogy érezzétek, mennyire „elit”: a Swamp Thing és a Red Lanterns közötti sávban található.

A kicsik kapcsán kíváncsian:
Tudom, hogy sok rajongója van, és próbálom nem a megszokott cinizmussal tálalni: akármennyire ünnepelt hírességgé tette (megint) Kirkmant a Walking Dead, a képregény füzetes eladásait csak a sorozat támogatja annyira, hogy megint a kicsik első helyén legyen. Ugyanis a Saga olvasóközönsége, ha ez lehetséges, stabilabb, mint a Sétafikáló Eltávozottaké volt annak kevésbé felkapott, ámde valahol nosztalgikusan csendes és nem szétsztárolt időszakában. (Amúgy tényleg, rajongók: nem tartotok attól, hogy a fene nagy siker – akármilyen jól menjen most Kirkmannek az írása – miatt iszonyatosan be fog bukni a színvonal, mint majdnem minden olyan indie cuccnál, amit elkezdtek tolni a marketingesek mainstreambe?)
Nem tudni, marad-e majd a Saga szintje itt akkor is, ha kijött az első kötet, mert az vízválasztó lehet. Ha most rászoknak sokan, akkor a türelmesebbjénél sanszos, hogy könyvben, sőt onnan is remény szerint HC-ben veszi majd meg. Az viszont visszacsaphat keményen a füzetekre.
A Dark Horse most elcsípett egy szép dobogót a Buffy kilencedik évadával, egészen kényelmesen vezet az új Valiant-sorozat előtt. Utóbbi kiadó termékei amúgy továbbra is tartják a kellemes közepes szintet. Még pár futó széria, és ha marad a közönség, elérhetik az egyszázalékos részesedést is, amivel pedig egy kifejezetten jó előrehaladást érnének el a nulláról való indulás mellett. (Arról, hogy a kiadó jogelődje egykoron majdnem piacvezető is volt, most jótékonyan feledkezzünk meg.)
Az IDW legerősebb címe továbbra is a Star Trek/Dr. Who crossover, ahogy a Boom! Studios is az Adventure Time-mal ér el szép eredményeket – aminek azóta amúgy van spin-offja is. A Dynamite erős címe már meglepőbb, mert a Shadow az, simán verte a TMNT-t is. Ami kissé furcsa ott rögtön, hogy utóbbi alatt a Spawn van. Nem szoktunk hozzá, hogy ez közel húszezres eladásokat produkáljon. McFarlene-nek nincs azért ennyi rokona.
Érdekesség még, hogy a múlt havi piacgyilkos Walking Dead 100. megint felbukkan az összesített 117-ik, kicsiken belül meg a hatodik helyen közel 22e példánnyal. Pók-gyilkos nem lesz az Évtized Legnagyobb Példányszáma versenyben (már csak azért is, mert az ObamaPók múlt tized, plusz nem az volt az évtized legtöbb példányban eladott füzete, hanem a Fantastic Four v3 #60 háromnegyed millióval), ám attól még ez a mostani is elég szép.
Kissé érdekes, hogy a kicsik listájának régi nagy erős címei, mint a Star Wars vagy a Boys mennyire lesüllyedtek. SW a 18. helyen szerepel először, a Boys pedig a 17. Volt, amikor a Walking Deaddel és a Buffyval együtt ők négyen versengtek azért, melyik cím esik éppen csak le a dobogóról (mondjuk többnyire a Star Wars volt az).
Teljesen véletlenszerű információ: a valamikor a kicsik listájának top10-ében indított Fanboys vs. Zombies jelenleg a teljes lista utolsó előtti előtti helyét foglalja el. A „mérsékelt siker” kifejezés használatos ilyenkor marketinges szempontból, ha jól emlékszem. (20-as IQ feletti, értelmesen és alkoholtól mentesen gondolkodó lények nyelvére fordítva: „teljes bukta”.)

Könyves fronton képregényboltokban ismét gyorsan letudjuk a listát. A Batman: Earth One (ami inkább James Gordon and the Marvelously Incompetent Guy in th Bat-Cape: Earth One lehetne) megint az élre került, mögötte egy kis Walking Deaddel... és egy rahedli DCnU-s első tpb-vel vagy HC-val. Összességében azonban ez a lista nem mutat különösebb trendet, csak annyit, hogy az emberek vásárolgattak köteteket.
A könyvesbolti listán visszaköszön a cikk bevezetőjében taglalt jelenség: mintha megjelent volna valami Bat-mozi, vagy mi a szösz. Húszból nyolc cím köthető a Bőregérhez, ebből egy ismeretterjesztő/kézikönyv, a többi az ismertebb történetei (TDKR, Hush, Killing Joke, Knightfall – ennél van egy sanda tippem, milyen borítóval adta ki a DC) plusz Snyder első tpb-je és persze az Earth One. Tegyünk még hozzá némi Watchment, Walking Deadet, no megy egy csepp Action Comicsot és V for Vendettát, és meg is van a totális nyugati dominancia. A keletieket most az Avatar 2. könyve vezeti a Sailor Moon 6 és a Bleach nagyon sokadik kötetei előtt.

A kiadók versenyét árbevételben a DC nyerte majdnem egy (pontosabban kilenctized) százalékkal az ősellenség előtt – és ezzel majdnem pontosan a piac (megközelítőleg kerek 11 millió dollárt érő) egyharmadát vitte el –, ám példányszámra utóbbi kemény hat század százalékkal többet adott el. Nehéz első blikkre megmondani, hogy azért van ez így, mert a DC mára minden top20-as sorozatát négy dollárért adja, vagy mert összességében a kötetekben a New52-eseknél volt az előny.
A kicsik versenyét NEM az Image nyerte. Az IDW egy paraszthajszállal beelőzte. Tekintetbe véve, hogy milyen számok repkedtek a kicsik toplistájának felső részén – amit meglehetősen az Image ült be – kijelenthető, hogy akármennyire kapzsi és néha egyenesen hülye az IDW stábja, komolyan iszonyatosan szorgalmasak és keményen dolgoznak az eredményért. Lassan már nem is lesznek olyan utálatosak, mint három-négy éve.
És hogy a harmadik helyezett se maradjon el: a Dark Horse lemaradt ugyan, ám közel sem annyira, mint eddig, szóval az egyensúly kezd lassan visszaállni. Habár személy szerint kétlem, hogy sokáig így marad, hisz közeleg az ősz, indul a Walking Dead tévésorozatának harmadik évada.
A Dynamite (vagy Dynamic, kissé identitászavarosak ők is, hogy most mi a nevük) az eddigi fluktuáló teljesítményének emlékére keményen visszaerősített, 3% fölé hozta magát, de az Egalemossnál is meglendülhetett a figuraeladások szekere, mert majdnem két százalékkal integetnek az összesített hetedik helyről. Mögöttük a Boom! Studios még bejutott egy százalék fölé, a Viz azonban egy kicsivel lecsúszott róla. Példányszámoknál a Valiant jár hasonló cipőben, ott már akár szeptemberben kinézhet nekik egy 1% feletti részesedés. (Ha tőzsdén lennének önálló cégként, most javasolnék beléjük fektetni: iszonyat stabilan jönnek fel a piacon. Ha megmarad a lendület, a kiadó a Dynamite kihívója lehet – jelenleg ugyanis arra készül, hogy átlépjen az Archie-n és az Avataron – ami negyed évvel a piacra lépést követően eléggé jó ütem.)

Az összehasonlító eredmények jók. Nincs „ha”. Nincs „de”. Nincs „ugyanakkor”. Jók. Múlt hónaphoz képest 11/7%-ot erősödtek (bevétel/példányszám), tavaly ilyenkorhoz nézve 18/15%-ot, a 2012-es év pedig a 2011-es azonos időszakához mérten szintén 18%-os javulást ért el. Lehet, hogy közelében nem vagyunk még mondjuk 2006-nak, de a lendület visszajött, és a Marvel kunsztja miatt garantált, hogy idén a pozitív hangulat fennmarad.

Bár a kiadók természetesen továbbra sem hibátlanok, idén mégis inkább a jól sikerült döntések kerültek előtérbe és ez kezdi meghozni megint kicsit a bizalmat az olvasókban. Jó nyarat zártunk, kíváncsian nézhetünk az év utolsó szakasza elé.

És a végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Mi a legnagyobb gond azzal, ha egy mezőnyben egyszer csak mindenki elkezd az addigi megszokott szintjénél érezhetően erősebb teljesítményt nyújtani? (És nem azért, mert sikerült egy olyan szert kitalálni, amit a NOB még nem rakott nemzetközi tiltólistára.) Az, hogy ha a hirtelen jött lendület a verseny lefolyásának elkerülhetetlen szabályosságai miatt megtörik, minden néző és elemző elkezd aggódni, hogy mi van, ha nem periodikus esetről van szó?
És mi van akkor, ha az egész mezőny egyszerre gyengül vissza ugyanakkora mértékben, ám valaki még egy utolsó hajrát nyom? Az, hogy a verseny összképét kicsit javíthatja, ámde ugyanakkor mégis szépen megbolygathatja.
Megérkeztek hát a Diamond Comics értékesítési számai az észak-amerikai képregényes piacról, lássuk, mi mindent szűrhetünk ki a kapott adatokból.

Legelőször is azt, hogy a jelek szerint akadnak kissé lusta képregényolvasók, ugyanis hiába érkezett 380e feletti előrendelés a Walking Dead 100. számára – amivel a XXI. század legjobb egy hónapon belüli eladását produkálta volna a tengerentúli képregénypiacon –, csak 335e példányt adtak el július folyamán, amivel még a 2009-es obamás Amazing Spider-Man #583 első havi számait sem sikerült elérnie. (És ne feledjük, hogy az a képregény utána a következő hónapban is listavezető volt és összesen bőven félmillió felett adtak el belőle.) Ezzel persze a füzet toronymagasan vezet, és az a tény sem igazán tompítja a brutális fölényt, hogy közel tíz különféle variáns borítóval jelent meg. (Habár elméletben ez akár azt is jelenthetné, hogy a sorozatot füzetekben vásárló törzsközönségen túl egyetlen új olvasó sem érkezett. Persze ez egy nagyon ostoba feltételezés volna.) Személyes megjegyzés, de nagyon kíváncsi lennék, ebből hány példányt vettek laikusok üzérkedési célzattal, hogy aztán jól pofára essenek (spekulációs szempontból jó tíz éve nem érnek semmit a jubileumi vagy az első számok).

Ez a 300e feletti eladás esélyt sem adott az Avengers vs. X-Mennek a dobogó élére. A sorozat eladásai amúgy most ismét lejjebb mentek egy cseppet, mindkettő a százhetvenes részt erősíti. Ám még így is jóval megelőzik a DC párosát, a kb. 3-4e példányt eső Batman v2 – JLA v5 duót. Mégsem ez a pár tízezer dollár lehet az, ami fájó veszteség lehetett a hónapban amúgy több mint tízmillió dolláros bevételt produkáló cégnek (és ebben csak a füzetek és a képregénybolti kötetek vannak benne, a könyvesbolti terjesztés és a nem nyomdai termékekből fakadó pénzek nem), hanem az, hogy a júniusban 100e környékén induló Before Watchmen sorozatokból igazából egyik se maradt különösebben talpon. A hatvanezres részben van a nagyjuk, kivéve a most indult Ozymandiast, ám ennek is az első száma alig 88e-s eladást tud felmutatni. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem aratott osztatlan sikert a próbálkozás, ám azt se jelenthetjük ki, hogy elbukott. Lehet, el fog lébecolni a felső-közép részlegben, ami a cégnek eladás szempontjából nem rossz, presztízskérdésként tekintve azonban kissé égő, ha az egyik legnagyobb példányszámban értékesített könyvükhöz csak egy átlagos középcuccokhoz illő előzményre futja, különösen ilyen alkotógárdával.
Ahogy a Before Watchmen előtt megszokhattuk, a tízes felső részt az AvX legfőbb társsorozata, a Versus, illetve a DC nagy, roppantul összetapadt hármasa, a Detective Comics v2 – Green Lantern v5 – Action Comics v2 zárja.
Amúgy ha már összeszokott címek: a Batman & Robin v2 és a Dark Knight v2 közé most két címnek is sikerült befurakodni annak ellenére, hogy a számokban nincs igazán nagy különbség. Az Earth 2 az erős visszaesés dacára már most beállni látszik (ami... felettébb szokatlan, kb. a hatodik számra szokott kialakulni egy stabilnak mondható vásárlói réteg), az Uncanny X-Men pedig a többi főbb X-címmel és az Angyalokkal együtt folytatja a totális kavargását a listán. Mindeközben pedig az Amazing Spider-Man eladásai kezdenek annyira beállni, hogy lassan cöveket lehetne verni belé és a köré építeni a listát. A nagy felfuttatása előtt a Walking Dead művelt hasonlót: akármerre mozdult akármennyit a lista, majdnem főre pontosan ugyanannyian vették. Slott Pókja most dettó ugyanezt produkálja, ami egy szuperhősös (vagy Marvel-)címtől legenyhébb kifejezés szerint is szokatlan. (Még a stabilnak mondott top sorozatok is művelnek egy jó kis 1-3%-os ingadozást hónapról hónapra, amit inkább hosszú távon, esetleg kötetes eladásban egyenlítenek ki.)
Pók kapcsán kissé nagyobb meglepetést okoz, hogy a Bendis-féle Spider-Men (ami egyre inkább egy „Reklámozzuk Slott 616-os Pókemberével az Ultimate-univerzumot, mert a 616-ba innen már mi vissza nem megyünk” marketingkampány jelleget ölt) továbbra is szépen zuhan lefelé. A múlt havi bőven +10e-s előnyéből -2e-s hátrány lett a 616-os fősorozattal szemben. Pedig valljuk be, ha Bendis már Ultimate Pókot sem tud írni, akkor minden reményt feladhatunk annak kapcsán, hogy ez az ember valaha bármi élvezhetőt alkosson.

A kisebb kiadók listáját... oké, ez így hülye felvezetés. Mostanság aligha okoz bármi meglepetést az ittani listavezető kiléte, pláne, hogy a cikk eleje nem éppen két szóban foglalkozott a Walking Dead jubileumi számának brutális példányszámával. És hogy még szebb legyen, a harmadik helyen is ugyanez a füzet áll, csak a tíz dollárba fájó fényvisszaverős borítójú kiadása, közel 31e eladott füzettel. (Elképzelhető, hogy ezt is beleszámolták abba a fentebb említett 380e-s előrendelésbe, ám mivel teljesen más a kódja, így ezt a lehetőséget tessék enyhe gyanakvással fogadni.) A két zombitömeg között amúgy Vaughan Sagája áll, amivel az Image teljes mértékben elbitorolta a kis kiadók dobogóját.
Erről a tribünről megint éppen csak lecsúszott a Valiant, ami elindította a harmadik feltámasztott címét, a félelmetesen gagyin kilencvenes évekre emlékeztető hangzású Bloodshotot. (Akkoriban volt minden akkor született karakter nevében benne a blood, death, shot szavak valamilyen mutációja, lehetőleg egy teljesen véletlenszerű és totál értelmetlen főnévvel párosítva, hogy egy olyan összetett szó jöjjön ki belőle, ami hangalakilag lehet, jónak hangzik, de értelme nulla.)
A Bloodshot mögött szorosan jön a Buffy kilencedik évada, majd az IDW mostan üdvöskéje, a Star Trek TNG – Dr. Who crossover. De a Boom! se akart elmaradni, az Adventure Time rögtön ott van az IDW címe mögött. Akiknek ez utóbbi esetleg nem mond semmit, mert már nem nagyon tartoznak azok közé, akik Cartooon Networköt néznek: igen, a mondat eleje arra utal, hogy ez egy népszerű animációs sorozat. A Boom! Studios sok ilyesféle adaptációt adott és ad ki máig. Tudom, sok hazai olvasónak elég nagy sokk lehet, de az Irredeemable kiadója igazából az Archie mellett az USA-beli ifjúsági- és gyermekképregények legfőbb megjelentetője, mára ez a legfőbb tevékenységi körük.
Bár szokás szerint rengeteg olyan érdekesebb cím van, amiről meg lehetne emlékezni, nem ez az érdekes a kicsik listáján, hanem az, hogy határozottan erősödnek. Hihetetlen sok cím van 10e példány alatt, köztük olyanok is, amik valahol meglepőek (Crossed, Godzilla, GI Joe) – és persze olyanok is, amiknél inkább az a fura, hogy egyáltalán ennyien veszik még őket (pl. Haunt) –, ezek átlaga mégis hónapról hónapra emelkedik.

Ha a képregényfüzetek listája most jóformán a Walking Deadrő szólt, akkor a köteteké pedig csak Geoff Johns és Gary Frank Batman: Earth One-járól. Amiben igaz, hogy Johns gyakorlatilag semmi újat nem mutatott, csak az eddig ismert nevezetesebb eredettörténetekből lopkodta össze az emlékezetesebb jeleneteket, mégis sikerült ezzel olyasmit alkotnia, ami a képregénybolti listán 33e példánnyal letarolt mindent. Kis híján többet adtak el ebből az egy könyvből, mint a listán utána jövő hatból együttesen. Pedig azok között olyasmik vannak, int az új Fables tpb (bár tény, hogy a széria sikere finoman szólva is eléggé megkopott), az új Parker-könyv vagy a Buffy kilencedik évadának első tpb-je.
Nem csak a képregényüzletekben, a könyvesboltokba is első helyre került a Batman: Earth One, még a hatodik Sailor Moon-kötetet is sikerült beelőznie. Amit az új Naruto követett, és csak utánuk jött a 16-os Walking Dead tpb. Nem is emlékszem már, mikor volt utoljára olyan, hogy nem volt Walking Dead a könyvesbolti lista dobogóján. Sőt, az első compendiumot és az örökzöld első tpb-t leszámítva nem is látni ezt a franchise-t. Van helyette Denevérember. Earth One, Knightfall, TDKR, Killing Joke, Dark Knight Manual... látszik, hogy megérkezett Nolan utolsó Batman-filmje, elkezdték vásárolgatni a kapcsolódó termékeket.

Mint valószínűleg sokan tudjátok, a Marvel októberben majdnem minden sorozatát befejezi, hogy novemberben egy tonna első résszel térjen vissza. Ha valaki arra gondol, hogy ez egy roppant látványosan elgörcsölt reakció a DCnU másolására, annak tökéletesen igaza van. A dolog előkészítettsége jó esetben is minimális – bár ebből a szempontból a DC-nél is voltak azért nem kis gondok –, ám az alkotógárdák eléggé stabilak. Erre azért is szükségük van, mert hiába van itt az amúgy meglepően sikeres AvX, a DC kemény, izzadságos munkával, különösebb trükközések nélkül, erőből elérte, hogy megint az övék legyen a piac legnagyobb részesedése. Marginálisan, 32,71/31,96 illetve 36,55/35,45 százalékos arányra (bevétel, illetve példányszám) verik a nagy riválist, ám ez se változtat a tényen, hogy júliusban ők voltak a legnagyobb amerikai kiadó. És elég reális esélyük van, hogy ez a következő három hónapban így folytatódjon. A Marvelnél most nagyon sok múlik azon, mennyire összeszedetten tudják meghajtani a Now! indítását és egységbe kalapálását. Ez valószínűleg a most már kifutó szériáik végének rovására megy majd, hogy azután onnan próbáljanak meg a DC nagy durranásához hasonlóan felkapaszkodni.
A kicsik között nem kérdés, hogy az Image vezet, majdnem tíz százalékot kapart össze magának. Mögötte az IDW se kérdezett sokat, ismét elég szépen verte a Dark Horse-ot. A Dynamite még mindig döglődik, a Boom! és a Zenescope azonban kezdenek erősödni. Sőt, immár az eddig összesen három címmel rendelkező Valiant is érezteti a jelenlétét a részesedésben. Bár a sorozataik kezdeti lemorzsolódása eléggé magas, egyelőre úgy néz ki, van keresnivalójuk a piacon.

És most a számokról. A hónapban egyetlen aggasztó adat volt, ám az kissé rémisztő valahol. Júniushoz képest, ahol ugye nem volt semmiféle háromszázezres eladás semmin, a júliusi összpéldányszám – Walking Dead ide vagy oda – két százalékot esett. Mondhatnánk, hogy persze, a top10-ből minden esett 2-5e példányt, illetve a Before Watchmen is veszített több mint százezret, ám ezek összességében még mindig nem tesznek ki mínusz kétszázezer példányt, vagyis a Walking Deadnek önmagában ellensúlyoznia, sőt, fordítania kellett volna ezen az eredményen. Vagy ha így érzékletesebb: hirtelen eltűnt majdnem félmillió példány a forgalomból. Ami azért eléggé számottevő (júniusi lista teljes első három helyezettje).
A kötetek ugyan most javítottak a képen a Bőregérnek hála, ám a havi összehasonlítás most először lett negatív. Ami önmagában nem ok a pánikra, de az, hogy a nyár közepén történt, már inkább. Októberben lehet ilyesmit tapasztalni, meg az év első két-három hónapjában, nem a második legforgalmasabb időszakban.
Persze a másik két összehasonlítás rögtön sokkal szebb képet fest. Tavaly júliushoz képest a mostani, illetve 2011 első hét hónapjához mérten az idei január-július közti szakasz is cirka 20%-os erősödést mutat bevételben és olyan 3-5%-kal kisebbet példányszámban. Vagyis még mindig fényévekkel jobb a 2012-es esztendő, mint a 2011-es.

És a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Mivel e sorok írása közben fogalmam sincs, mikor kerül ki ez a cikk (teljesen tisztában vagyok vele, hogy csak rajtam áll, ám az, hogy mikor van az embernek ideje megírni, majd utána legalább öt nap kihagyással átnézni és magyarrá fogalmazni az egészet, más kérdéskör), ezért reménykedem, hogy az a megállapítás, hogy jóval hamarabb, mint a májusi értekezés, megállja majd a helyét.

Nagyon fura ezt leírni, de az előző havi jó trend folytatódott, és pont emiatt a lista igazából majdnem pontosan ugyanolyan, mint a májusi. Ami tényleg jó hír, de cikkírás szempontjából egy roppant unalmas és nehezen kiaknázható tény.
Ahogy az indulása óta, most is az Avengers vs. X-Men áll az élen. Ráadásul a papír alapú eladások tovább emelkednek minden egyes füzettel, a hatodik szám már elérte a 190e példányt, vagyis ha ez a tendencia folytatódik, az utolsó felvonás nyitó fejezete, a kilencedik füzet, el fogja érni a nulladik szám 200e feletti eladásait.
Ha folytatódik a tendencia. Továbbra is muszáj kiemelnem, hogy az elmúlt időszak minden jó híre ellenére jelenleg a képregénypiac továbbra is hihetetlenül ingatag lábakon áll, és leginkább a két nagy nyári filmnek és magának a nyárnak köszönhető, hogy ez a médium a tengerentúlon kicsit visszakerült az érdeklődésbe. (Meg a DC remek kampányának.) Sajnos még mindig sanszos, hogy az idei elnökválasztáson és az utána látható politikai úton elég sok minden fog múlni, ugyanis az elmúlt jó pár év azt mutatta, hogy a képregényipar a legtöbb szórakoztatóipari szegmenssel ellentétben eléggé érzékeny a gazdaságra (ami valószínűleg a kampányok egyik legfőbb témaköre lesz ott).

A két AvsX-füzet mögött ismét a Batman v2 jött befutó helyen a dobogóra, mögötte szorosan egy JLA v5-tel. Mindketten estek pár ezer példányt, viszont ez nem biztos, hogy még intő jel, jövő hónapban dől el, hogy így van-e.
A DC ismételten be tudott dobni pár komoly első számot a listába, hogy biztosítsa a dominanciáját a felső részen. A fenti kettő mellett megérkezett a négy „Before Watchmen” minisorozat nyitánya (a hétből), melyek a DC egyik legrizikósabb kísérletének tekinthetőek az elmúlt időszakból. Igen, rizikósabbnak, mint a DCnU. A szerkesztőség is érezhette, hogy Moore mesterművéhez előzményt írni már ötlet szintjén is elborzaszthatja a rajongók... úgy egészét, ezért All Star szintűen irdatlan alkotógárdát gründoltak össze hozzá. Csak pár kiragadott: Cooke, Azzarello, Straczynski, Kuberték, Bermejo, Hughes. A mostani négy füzet egyelőre hozza, amit kell, mindegyik 100e felett van. Nagyon, nagyon sok minden áll majd a júliusi számaikon. Itt most nem nagyon van középút: a DC itt vagy megdicsőül és bebizonyítja, hogy igenis képes a szerkesztőség felérni Moore-hoz; vagy iszonyatosan pofára esnek. Felemás eredmény csak abban a nagyon kis esélyű esetben lehetséges, ha egy-egy adott cím képes extrémen teljesíteni, mialatt a többi elbukik (vagy jól megy).

Persze a Marvel se adta fel, Bendis Spider-Menje kifizette eddig azt a nem éppen pár ezer dollárba fájó marketinges hadjáratot, amit rá költöttek, és 94e példánnyal bement a top10-be (ami Bendistől egy ideje már egyáltalán nem olyasmi, ami alapból elvárható). Még az AvX 3. számát is megelőzte – igaz, összesen húsz darab füzettel. (Utóbbi nem keverendő az event gerincsorozatával, ez itt a Versus című különálló tie-in mini.)
Bendis körül ugyebár most eléggé zajlanak az események. Az Avengersei végét az event húzza fel, ám az ebből kimaradt cím, a kifejezetten a film miatt készített Avengers: Assemble! c. mini enyhe kifejezéssel is szánalmasan teljesít. Az Ultimate Comics Ultimate Spider-Ultimate-ManUltimate ugyan továbbra is elvan a maga kategóriájának az élén, ám ez most igazából nem lényeges két ok miatt: egyrészt az ultimate egy teljesen elkülönülő valami a Marvelen belül minden szempontból, másrészt az Ultimate legteteje még mindig egy jobb középkategória. Plusz, sajna a színvonala, akár jó, akár rossz, valahogy nem megy át az író többi művére.
Hír még Bendisszel kapcsolatban – mondtam, hogy zajlanak körülötte az események –, hogy nemsokára megkapja az X-Men címet (hogy ez X-Men v4 vagy a mostani v3 átvétele, nem tisztázott), vagyis e cikk írójának több éve rettegett rémálma sajna teljesül, és Bendis X-ek környékére kerül. Azt, hogy miként kezel majd egy Avengersen túli 616-os címet, sajna láthattuk mostanában (Spider-Woman v4...), és ez nem vetít túl sok jót előre. És persze ott van még a Spider-Men is, aminek ugyan a kétharmada inkább Ultimate, mégis talán betekintést enged abba, mi vár ránk Bendis X-eiben.
(A Bendis-féle X-Men híre magával vonzaná, hogy megemlékezzek a Marvel Now!-ról, ám arra majd egy későbbi cikkben kerül sor.)

Sok helyet töltök ki most a két naggyal, de ennek még mindig nincs vége. A felsőbb részből több említendő dolog is akad. Például, hogy hiába volt a jó kezdés, az Earth 2 és a Batman Incorporated v2 sem tudták tartani a nyitó példányszámot és 18 ill. 26 ezernyi eséssel örültek, hogy a top25-ben ott ragadtak. A Bőregérnek ettől függetlenül jól megy a sora, az öt központi címe benne van a felső negyedszázban. Bár érdekes nézni, hogy a Detective Comics v2 milyen fogócskát képes rendezni az Action Comics v2-vel és a Green Lantern v5-tel (majdnem minden hónapban más a sorrendjük, és marha közel vannak továbbra is egymáshoz).
Marvel részéről két dolgot említenék csak még meg. Az egyik, hogy a Kick-Ass spin-offot kapott, az alkotógárda (Miller és Romita) belekezdtek egy Hit-Girl minibe. Mégsem ez az érdekes, hanem az, hogy egy nagyon egyszerű bejelentés/hír mindenféle költséges reklámok nélkül képes volt nagyot dobni, mert a lista 12. helyén egyszer csak ott van 82e példánnyal az eddig a középszerű harmincezresek közt tengődő Astonishing X-Men v3. Bizony, a történet, amiben Sarkcsillag végül összeházasodik a barátjával, sikeresen majdnem megháromszorozta a sorozat iránti érdeklődést.

A kicsik között megint csak nem volt vita, az erősödő Walking Dead vitte a prímet. És ez semmi ahhoz képest, hogy mit fog csinálni a júliusi listán, állítólag évtizedes rekordszámon áll eddig az előrendelés arra a füzetre. (Ami mélységesen ledöbbent, mert azt jelenti, komolyan vannak még emberek, akik azt képzelik, egy képregényfüzetnek lehet spekulatív értéke, miközben, nem is tudom... mennyit ér mostanában mondjuk a szintén spekulációs céllal összeharácsolt Ultimate Spider-Man v1 #100?... Bizony, a borítóára felét).
Második helyen az IDW egyik új próbálkozása áll, a Mars Attacks első száma (a film, ami az alapjául szolgált, Támad a Mars! címen futott idehaza). Alapvetően egy ilyet nagyon gyorsan leírna az ember, és még a rajzoló (McRea) neve is csak egy kis demográfiát sarkallna megvételre (valószínűleg a Hitman c. sorozat rajzolójaként lehet a legismerősebb, amúgy ő is Ennis egyik nagy cimborája, utóbbi protezsálta be az USA-ba), ám az írógép – vagyis szövegszerkesztő mögött – a Chew-t jegyző Layman ült, és emiatt a kritikák eddig... kifejezetten pozitívak (75-90% közöttiek). Ennek ellenére a rossz emlékű cím – a borzalmas film nagyon nagyot bukott – miatt nem biztos, hogy nem hamvában holt az egész kezdeményezés.
Harmadik helyen Vaughan Sagája áll, messze az X-O Manowarnál gyengébben indított Harbinger felett. A Manowar amúgy megfelezte az olvasóit, bár a 20e feletti eladások még mindig egész kellemesek.
A kicsik listáján az első Dark Horse-os sorozat, a Buffy előtt egyszer csak ott van egy Spawn. Nem tudom, hogyan duplázta meg a semmiből az olvasóit, de az tény, hogy szép manőver volt egy olyan címtől, aminek húsz éve véget kellett volna érnie.
A listán természetesen még sok érdekesség van, ám én most nem címekre hívnám fel a figyelmet, hanem a kicsik eladásaira. Érdekes módon kezd úgy kinézni a listájuk, mint a DC-é az év elején: van egy réteg, ami nagyon kimagaslik a többi közül. Ugyan az itteni címek darabszáma szűk és inkább csak tovább szűkül, mintsem bővül, mégis egyre komolyabb példányszámokat látni mellettük. A felső rész kicsit kezdett hízni, míg az igazán marginális címek egyre szaporodnak. Másrészt a kicsik részlege kezd egyre jobban sűrűsödni, ami azt jelenti, hogy a Marvel-DC páros sorozatainál alig marad olyan, ami eltengődhet, mert vagy a stabil 20e (vagy még inkább 25e) feletti részben vannak, vagy teljesen eltűnnek. Másképpen kifejezve kezdenek egyre élesebb sávok kialakulni, ami nem igazán jó hír, mert erőteljes olvasói „szegregálódást” enged feltételezni mögötte.
Ja, és van új KISS-sorozat, ami a jelek szerint hangulatilag ugyanaz, mint az előzők. Érdekes.

Könyvek tekintetében megint a Walking Dead vezeti a képregényüzletek eladásait. Kijött a 16. tpb, és vert is gyorsan mindent, még a League of Extraordinary Gentlemen III: Century harmadik kötetét is. Utánuk még van egy Watchmen tpb (aminél most már elismerem, hogy tényleg a Before Watchmen okán lódulhatott meg ismét egy picit a szekere), majd a nagy semmi.
Könyvesboltokban szintén a 16. Walking Dead vezet, mögötte a második Avatar – ami felhúzta magával az elsőt – és a múlt havi vezető Avengers Guide. A lista most jóval kelet-barátibb, bár a nyugati képregények se panaszkodhatnak. Van itt minden Batmantől Kic-Assen át egy Superman-dokumentumkönyvig.

A piaci részesedések megint megkavarodtak egy picit. A bevétel legnagyobb részét most is a Marvel vágta zsebre, 33,77%-ot kapart ki magának a DC 33,03%-ával szemben. Utóbbi viszont példányszámban visszavágott, négy tizedszázalékkal megelőzte a riválist és az élre állt. (Innen látszik, hogy a Marvelnél egy átlagos füzet még mindig többe kerül.)
A kicsik közt megint nem volt vita, hiába volt nem egy jó dobása most az IDW-nek (nem akartam tételesen felsorolni őket fentebb, mert tényleg jó pár akad, nagyon erősek voltak), a Walking Dead ellen nem volt esélyük. A Dark Horse ebből a küzdelemből aligha jöhetett volna ki jól – bár a Dynamite most megint a közelében sem volt annak, hogy megszorongassa.
Rajtuk kívül egyedül a Boom! és az Eaglemoss tudta átütni az 1%-os határt, igaz, most nem kicsivel.

Mivel júniusban négy szállítási hét volt a májusi öttel szemben, így várható, hogy a havi arányszámok negatívak lesznek. Bevétel/példányszám viszonylatában összesen 9/7%-ot estek, ami a 20%-kal kevesebb megjelenési esélyek mellett egy iszonyatosan biztató eredmény. Bár a kötetek majdnem hozták ezt a negatívumot, vagyis ott még mindig nagyon komoly gondok vannak.
Az előző év júniusával összehasonlítva a kötetek eladásai továbbra sem pozitívak, de a füzetek ereje miatt ebből sok nem látszik, bőven 10% felett van az erősödés.
Félév zárásának okán rögtön három főbb számot is össze lehet vetni. Az első a tavalyi és az idei első félév összehasonlítása, itt kb. 18%-os javulás tapasztalható. Az idei első negyedévhez képest még jobb az erősödés, itt még a kötetek is tevékenyen odatették magukat, és összesen egy 19/15%-os emelkedést eredményeztek.
A legmeredekebb pedig a tavalyi és az idei második negyedévek összevetése. 2011-ben ugye ilyenkor kezdtünk egyre inkább közeledni a gödör legmélyéhez, vagyis a mostani remek számok (ami alatt nem csak az AvsX-et kell érteni) könnyedén feltornászták a különbséget +18/22%-ra.

Habár a Marvel eventezik, és a DC is nyomja, ahogy csak tudja a Batman-címeken a kis mini-eseményét, mégsem mondhatjuk, hogy a 2012-es nyár az eventláztól fűtve hajtaná irreális magasságba az eladásokat, mert az alap sorozatok is az eddigiekhez mérten erősen teljesítenek. És már tudjuk, hogy a kiadók nem pihennek, jó érzékkel már most bejelentették, hogy a szeptember-október környéki iskolakezdő őszi időszakot teljes mellszélességgel le fogják támadni mindketten. Ehhez hozzájön majd a Walking Dead újabb évada év vége felé, plusz az, hogy lassan tényleg látni lehet, mennyire mennek a DCnU kötetei a boltokban, és a végén még elérünk oda, hogy – ha minden marad ezen az vonalon – az év végét kifejezetten jó érzésekkel zárhatjuk.

És a cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A tavalyi alapvetően búskomor hangulat után idén a tengerentúli képregényes piaci helyzetről szóló cikkek egészen pozitív felhangokkal jelennek meg. A májusi listáról szóló, kissé megkésve érkezett értekezés sem lesz másmilyen.

Bár május most egy nagyon tiszta ötszállításos hónap volt (egyik szerda sem első vagy utolsó napra esett), és ez jelentősen torzítja az összehasonlító statisztikákat, a jelenség által okozott pozitív zaj kiszűrése mögött is kifejezetten javuló tendenciákat lehet megfigyelni. Vagy magyarul: májusban az eddigiekhez képest meglepően jól mentek Észak-Amerikában a képregények. (Ó, igen, ha valakinek esetleg nem lenne ez tiszta: a Diamond az USA-ba és Kanadába is egyszerre szállít, szóval a két ország piaca ebből a szempontból ugyanaz, és ezért használom sokszor a kontinens nevét az USA helyett.)

Az ötödik hetes szállítást a két nagy közül csak a Marvel vállalta be, a DC maradt a New52-vel kialakított négyhetes rendszerében, nem akartam megbontani azt – helyette kidobott a köztes időre pár Annualt. Ennek következtében a Marvel most az első ötvenben is erősebben képviseli magát, pedig ez mostanában a DC játszótere inkább, a Marvel top100-ban veszi át a teljes dominanciát. (Az első 10 és 25 maradt a DC felségterülete 7:3 és 16:9 arányban.)
Az Avengers vs. X-Mennek elméletben lett volna esélye három füzettel felkerülni, de a hetek száma nem így jött ki. Így is sikerült hoznia a Secret Invasion egykori számait (ami persze jelentősen elmarad a Civil Wartól), és 170e feletti eladásokkal üldögél a lista első két helyén. Mögötte a DC vezető címét átvevő Batman v2-t találjuk egy hajszállal a JLA v5 előtt (nem tartom a lépést azzal a sorozattal, de úgy tudom, ezt a füzetet ismét Jim Lee rajzolta, ami hatalmas vásárlócsalogató erőt képvisel). Személyes dolog, de szeretem, hogy a Batman ennyire magasan van, végre értelmesen használható előzetes becslésre a Diamond indexszáma.
A Bőregér ismételten a legeredményesebb franchise-nak bizonyult, ugyanis az ő „ötödik heti” megjelenése, a Batman v2 Annual #1 (2012) egészen az ötödik helyig feljött, és egyben lezárja a 100e feletti részleget. De van itt persze Detective Comics v2 és visszatért a Batman Incorporated is, amiben az ígéretek szerint le fog zárulni az a történetfolyam, amibe Morrison még évekkel ezelőtt belekezdett. Sőt, a Dark Knight v2-t és a Batman & Robint is a nagy Marvel-tömb felett láthatjuk.
Hogy ez most a közelgő film előszele (kétlem), egyszerűen ismét divatos lett a Denevérember (nagyobb esélyt tennék erre), vagy a két nagy sikerű videojáték miatt most a célközönség elkezdett visszaszivárogni (elméletben lehetséges, és ha ez igaz, jó stratégiával hihetetlen eredményeket lehetne ebből kihozni), jó kérdés. Ám tény, hogy jelenleg vele lehet a legjobban eladni a tengerentúlon képregényeket.
A Batman Annual apropóján megemlítendő, hogy másik társcím, az AvX: Vs. éppen csak lecsúszott a hat számjegyű kategóriából. Ennek viszont javára legyen mondva, alig esett az első számhoz képest. Persze ez egy mininél nem ritka, de az, hogy 5% alatt van a fogyás elsőről másodikra, az már igen.

Marveléknél közben tovább folyik a kiélezett verseny az Avengers- és az X-szerkesztőségek között, melyben továbbra is hajszállal utóbbiak állnak nyerésre, hogy aztán a Marvel saját listája gyakorlatilag végig egy X-ek/Angyalok/X-ek/Angyalok sorozatba rendeződjön az élen. Ami kissé meglepőbb, hogy az Uncanny most már egészen kényelmesen vezet a sokáig erősebbnek és jobbnak látszó Wolverine and the X-Men előtt, ami többé-kevésbé az X-ek új vezércíme volt hivatott lenni. Komolyan lehet valami abban, hogy egy bevált címnél már... nos, maga a cím is hatalmas erővel bírhat.
Pókember ezzel szemben az egészen ígéretes előző fél-háromnegyed év tendenciája után nagyon úgy tűnik, hogy teljesen megtorpant. Megint. Kétségtelen, hogy a top25 környéke majdnem 60e-s eladásokkal szebben hangzik, mint a top30 környéke 45-50e példányokkal, ám Slott a rengeteg dicséret és a hihetetlen jó visszajelzések ellenére képtelen nagyobb közönséget gründolni karrierje jelenlegi csúcspontjának.

Mégsem ez az igazán hírértékű az ötvenesekben, hanem a 28. és 31. helyek. Amivel át is térünk a két nagyon túli részre. Bizony, a kicsik ebben a hónapban meglepően erősen teljesítettek, ami az összesített részarányaikon is megmutatkozik majd. A Walking Dead pedig talán a füzetes sorozat csúcsára ért most, ugyanis sikerült majdnem megduplázniuk azt a szintet, ahol mondjuk még januárban álltak. Az eddig gyakorlatilag csak kötetekben eladott széria most a Marvel és a DC közép-felső rétegében játszik. És nincs teljesen egyedül.
Nem az 50e feletti tartományban ugyan, de találunk még itt nagyon erősnek tűnő független címeket. 31-es indexszel itt van rögtön az új X-O Manowar a Valiant Comicstól. És aki utánajárás nélkül tudja, hogy mi ez a cím vagy a Valiant Comics, az most veregesse magát nyugodtan hátba. Azok pedig, akik nem, elégedjenek meg azzal, hogy a Valiant volt valószínűleg az egyetlen olyan kiadó, amelyik a kilencvenes évek első felében talán a legjobb minőségű történeteket próbálta meg a piacra dobni, és egy időben bizony közel álltak ahhoz, hogy nem lista- hanem piacvezetők legyenek (csúcspontjuk közelében majdnem lenyomták a DC-t). Majd jött az Acclaim, felvásárolta őket, a saját okos ötleteik alapján újraindította az összes címüket, minek közvetlen folyományaként két év után teljesen eltűntek a semmiben. Most pedig, miután nemrég a többek között az RTL-hálózatot is birtokló német médiabirodalom amerikai kirendeltsége, a Random House egy árverésen megvette a Valiant-portfóliót (cégnév, karakterjogok, logó, szóval a komplett csomag), megpróbálják feléleszteni a vonalat az akkori legsikeresebb saját címmel – és ez az X-O Manowar. Képregény-történeti lecke vége.
A fentebbi hosszas levezetésből látható, hogy most se a Saga, se a Buffy nem tudtak a dobogóra férkőzni, pedig alapvetően egyikük sem teljesít rosszul. Utánuk a lista pedig... egy igen érdekes kavarodás, amiben teljesen összegabalyodtak az IDW, a Dark Horse, az Image címei néha egy-egy felbukkanó Boom! Studios által megjelentetett füzettel és a májusban nagyon gyengén szereplő Dynamite Entertainmenttel. Utóbbi amúgy folytatja a támadást ponyvatéren, mert az áprilisi Shadow után most a Spidert szedték elő. Hogy az új sorozat meddig fog élni, jó kérdés. A modern időkbe helyezték és az egészet mintha Frank Miller narrálná végig (sőt, dialógus az előzetes oldalakon gyakorlatilag nincs is, csak a Pók monologizál magában New York emberi mocskának gennyes söpredékéről, melyet neki kell eltakarítania a sebhelyes város üszkösödő utcáiról és a több és a többi... ja, és természetesen éjszaka esik az eső, mert az kö-te-le-ző!). Ráadásul az első szám is alig 12e-rel kezdett. Kerek ötven hellyel a Shadow 2. száma mögött, aminél a jelek szerint Ennis neve eléggé húzza a címet (bár furamód a szintén dynamite-os Boysnál már nem).
A hónap legnagyobb geeksége most nem a Comic Con-os zombiinvázió – aminek a második része amúgy kriminális eladásokkal bírt, eleinte azt hittem, nem is jelent meg májusban, csak véletlenül vettem észre a lista legalja felé –, hanem a Doctor Who – Star Trek TNG crossover. Őszintén megvallva roppant érdekes lehetne egy általános összejövetel ennek a két franchise-nak a rajongóiból. (Bár a whovianok valahogy alapvetően értelmesebb emberi lényeknek tűnnek, mint a trekkie-k és trekkerek, előbbiekkel lehet racionálisan diskurzust folytatni és nem akarnak klingonul beszélni.) És mielőtt valaki megkérdezi: igen, a TNG miatt adott, hogy a borgok fognak össze a kiberemberekkel és ők adják a konfliktus alapját. És a tizenegyedik Doktor, a jelenlegi, Matt Smith-féle. Egyéb kérdésre a képregény olvasása által lehet választ kapni.

Őszinte leszek: a májusi Diamond-féle kötetes listát én sehogyan sem tudom kibogozni. Persze, látszik, hogy elkezdtek jönni a New52 első gyűjteményesei, és a Johns-Lee JLA és a Batman: Court of Owls simán vezeti a listát, méghozzá 8e felett, ami az utóbbi idők mellett remek szám... Mégis, nincs igazán trend benne. Itt vannak a DCnU kötetei, amik alapvetően szépen mennek, plusz az elmaradhatatlan Walking Dead; de a lista felső részén olyan címeket találni, mint a Watchmen vagy a Kick-Ass, amiknek aztán tényleg nem sok apropója van. Esetleg előbbinél a Before Wathmen című kis mini-köteg, de ez szerintem csak egy ok keresése az amúgy ok nélkülinek tűnő eseményre.
A könyvesbolti lista sokkal döbbenetesebb. Kezdjük ott, hogy a felső húszban összesen négy darab keleti van. És nem Walking Dead a maradék, alig öt könyvvel vannak most jelen az áprilisi tucat után. Van itt most Batman, ám nem az vezet. Hanem a DK Publishing Ultimate Guide-sorozatának a Bosszú Angyalairól szóló része. Bizony, a Bosszúállók akkorát söpört odaát, hogy még a könyvesboltban is elkapkodták a karakterek leírásait és a csapat történetét egybegyűjtő kódexet. (Melyet persze jó érzékkel filmes borítóval dobtak ki.) És valljuk be, nagyon durva ipari menyiséget kellett eladni ebből, ha simán megelőzte a legújabb Sailor Moon-kötetet és Narutót.

Az erős felső mezőnynek és a jó kötetes eladásoknak köszönhetően a DC kicsit visszazárta az ollót, bár a Marvel piacvezető helyét továbbra sem sodorta igazán veszélybe. Bevétel és példányszámok tekintetében 35-32 és 38-36 arányban maradt végül alul.
Bár a könyvesboltokban lanyhulóban van az amúgy még mindig figyelmet érdemlő Walking Dead-láz, a sorozat általános erősödése okán az Image behozhatatlanul elhúzott két régi vetélytársa elől. Mindkét listán 2% feletti az előnye a Dark Horse-ot bevételben egy hajszállal megverő IDW előtt. A Dynamite most nagyon gyenge volt, alig 2% feletti, a Boom! pedig egy érdekes bravúrral századra pontosan ugyanannyi, 1,60%-os részesedést szerzett mindkét táblázatban. Rajta kívül csak a figuraárusító Eaglemoss tudott 1% fölé kapaszkodni.

Az általános példányszám-emelkedést öt megjelenési hét támogatta, így nem csoda, hogy áprilishoz képest bőven 20% felett van a bővülés májusban úgy, hogy a DC az ötödik hétre igazából néhány Annualon kívül semmit sem hozott. Az igazán durva számokat a tavalyi egyik mélyponthoz, 2011 májusához képest látni. Az akkori négy szállítási hetet és a 100e példányt sem elérő listát tavalyelőtti szintű példányszámokhoz és öt héthez viszonyítva... nem csoda, hogy – főleg a füzetek miatt – több mint 40%-os erősödést tapasztalni ebben az összehasonlításban.
A gördülő statisztika most ismét a klasszikus „év első napjától adott dátumig” összehasonlítás 2011 és 2012 között. Ez alapján idén 20%-ot erősödött a piac a tavalyi hanyatláshoz képest, ami akkor −8% alján állt. Vagyis nagyon elnagyolva eddig a 2012-es esztendő cirka 10%-kal teljesít jobban, mint a 2010-es, ami már kezd egészen jól hangozni. Csak aztán nyár után is tartson majd ki ez a szép lendület. És reménykedjünk, hogy egyik kiadó sem akarja túlerőltetni, mint a Marvel 2006-2009 között.

És a végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A képregények offline olvasásának segítésére készítettem egy új funkciót a HálóZsákra. A bejelentkezett felhasználók a közvetlen letöltési linkek alatt mostantól látnak egy "Letöltés CBZ formátumban" linket is. Erre kattintva az oldal becsomagolja a képregényeket cbz-be, és felkínálja letöltésre.

Talán készül majd egy leírás is azok számára, akiknek nem lenne ismerős a cbz. Hogy milyen programmal lehet megnézni, meg ilyenek. Nahát, már van ilyenünk: klikk.

A letöltött archívum végén található képek Predash munkái.

Alkategóriák

eh logo

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta