Hozzászólások

  • Vini 2019.10.16. 11:28
    Köszönöm szépen a rengeteg munkát, amit az egyes számok honosítására fordítasz. Sok éve még a Semic-es ...

    Bővebben...

     
  • dejko 2019.10.15. 19:28
    Sziasztok, erről nagyon lemaradtam ,menteni se tudtam, van valakinek egybe,és eltudná küldeni mailben ...

    Bővebben...

     
  • solymosgyu 2019.10.15. 15:55
    Ez így rossz. Máshogy kéne. Onanntol kéne kiadni ahonnan abbamaradt. a fordítás.

    Bővebben...

     
  • Micho 2019.10.15. 08:42
    A helyzet az, hogy egy adott honosítás sosem lehet előrébb való a nyomtatásban megjelenő képregénynél ...

    Bővebben...

     
  • grrrgo79 2019.10.14. 14:20
    Akinek program ajánló kell! Letöltésre pl: bulk image downloader Olvasásra pl: YACReader (Internetről ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 257 vendég és 3 tag böngészi

  • Bran Galed
  • mergenc
  • mupet

Rovatok

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A második naptári negyedév első hónapján az amerikai képregénykiadók a legkevésbé sem unatkoztak – már ha csak színtisztán a Diamond által jelentett hivatalos fogyási adatokat nézzük. Mind a nagyok, mind a kicsik kavartak egyet a mostanában amúgy sem igazán nyugodt állóvízen.

A felvezetővel ellentétes kicsit, hogy az első helyen ugyanaz a cím áll, mint márciusban. Az Avengers vs. X-Men (amit kb. minden írott médium egyszerűen AvX-nek nevez... köztük maga a kiadvány címlapja is) második száma jóval alacsonyabb eladásokkal, de tartja magát kényelmesen a vezető DC-s cím előtt. Igaz, már 160e alatt van, miközben a mostani hónappal együtt az első rész eladásai lassan közelítenek a negyedmillióhoz. Az esemény amúgy kifejezetten áldásos hatással van a Marvel eladásaira, és szinte példátlan módon egy tie-in sorozat, a Versus is igen komoly számokkal bír: 103e példánnyal a negyedik helyen található.
Az AvX-szendvicsben természetesen a DC szolgáltatja a tölteléket. Viszont most nem a JLA v5 van felül, ahogy ezt az elmúlt több mint fél évben megszokhattuk. A rajzolóváltás óta (Jim Lee természetesen csak az első történetig volt, gondolom, senki sem hitte, hogy fél évnél tovább van remény abban, hogy havi egy füzetnyi anyag kijöhessen tőle) az eladásai kissé erősebben mennek lefelé, bár ez könnyen lehet valami időszakos lejtés.
Snyder Batmanje viszont negyed éve elkezdett felfelé lépegetni szépen. Az első egy-két szám eladásaihoz persze közel sincs, viszont maga a tény, hogy egy top10-es sorozat felfelé jön, manapság szinte döbbenetes eredmény. Jó másfél ezer példánnyal meg is előzte a Ligát és átvette a legjobban fogyó DC-sorozat címet. És ha nem lenne ott felette az AvX, akkor most az indexek alapján legkönnyebben áttekinthető listát kapnánk, mert a 100-as lenne legfelül.
De mozgolódott megint a Green Lantern v5 is, mert az eddigi tendenciáját folytatva megint kevesebbet esett, mint a két „Comics”, az Action és a Detective. Morrison Superman-eredeteposza amúgy most már alig egy hajszállal van csak a DetCom felett. Érdekes lesz megnézni, hogy megy majd a gyűjteményes változat – avagy a könyvre várva veszik kevesebben, vagy tényleg ennyire képtelen olvasókat tartani a minden idők egyik legjobb képregényírójának kikiáltott skót.

Az elmúlt egynéhány hónapban Dan Slott Amazing Spider-Manje lassan osonva már kezdett a felé közelíteni, hogy hirtelen belőle legyen a vezető Marvel-ongoing. Az AvX hatása azonban a két érintett csapat címeire is kiterjedt, ugyanis mindegyik átlagosan jó tízezer új olvasóra tett szert. Hogy ez most a két tábor átjárása vagy azok köre, akik egyiket se olvasták eddig, de az event miatt bekapcsolódtak, nem tudni. Ennek köszönhetően a Marvel alulról is betört a top10-be, mely helyeket eddig az olyan DC-s címek foglaltak el, mint a Superman v3, Flash v6, esetleg Auqaman v7.
Ezzel együtt viszont a felső 25 helyen egyre kuszább versengés kezd kialakulni a jelenlegi négy vezető részleg, a Batman-família, az X-Men, a Bosszú Angyalai és Pókember között. Jelen pillanatban a Bőregér vezető helye egyre megingathatatlanabbnak tűnik. Stabilabb, mint a R.I.P. Vagy a Return of Bruce Wayne környékén volt. Ebben sokban közrejátszhat, hogy a címek jóval kevésbé kaotikusak mind tartalomra, mind megjelenésre vagy szerkesztésileg. Ugyanakkor most a film miatt nem lehet leírni az Angyalokat, az X-eknél meg egyszerűen a kiadványaik számának nagysága tud komoly fegyvertény lenni – habár a sok cím összesített ára elrettentő tényezőként is hathat. (El is kezdődött egy természetes kiválogatódás, aminek eddig az Uncanny X-Men és a Wolverine and the X-Men tűnik a győztesének. A v3 és a Legacy már komoly lemaradásban vannak, az Astonishing v3 és a Faktor pedig lassan süllyednek határszintre.)
A fenti tömböknek áprilisban mindössze egy igazán komoly vesztese volt, mégpedig pont a márciusban meglepően nagyot dobbantó Avengers: Assemble!, Bendis immár hatodik saját indítású Bosszúangyal-címe, ami 100e-ről pillanatok alatt visszament 53e-re. Ezzel csak azért nem a legrosszabb cím lett az áprilisi Avengers-részlegben, mert a Secret továbbra is a maga középszintjén evickél, négyezerrel az Assemble eladásai alatt.
Ó, és igen: a .1-ezés továbbra is megy Marveléknél, bár nem csodálkoznék, ha igazából már senki sem emlékezne arra, milyen céllal vezették ezt be eredetileg. Vagy ki tudja, lehet, annyira sikeresnek gondolják, hogy hosszú távon megtartják, és szépen lassan minden sorozatnál bedobnak egy ilyen új-olvasót-felkészít-a-teljes-címre-hogy-innentől-vegye-rendszeresen kiadványt.

A kicsiknél most a Dynamite keverte meg a leginkább a dolgokat a füzetes listán (az Image meg minden más szinten). Megszerezték az Árnyék (itthon valószínűleg a megkérdőjelezhető színvonalú Baldwin-filmből lehet ismerős sokaknak ez a név) jogait, és indítottak is egy címet. Ami érdekes benne, hogy Garth Ennisre bízták az írását egy alapvetően kissé erőszakos, de meglehetősen polkorrekt, és mindenekfelett 100%-osan ponyva hősnek. Aki nem hazudta meg magát, csak az előzetes néhány oldalon megközelítőleg kétszáz embert látunk lemészárolni, és egyet természetesen úgy kellett fejbe lőni, hogy a fél koponyája leszakadjon. Mindezt meglehetősen milleres narrátorszöveggel, nulla dialógussal.
Emiatt roppant érdekes lesz, hogy a második szám hogyan teljesít. Az elsőre persze nem lehetett panasz, a négy dolláros (vagyis nem a tőlük megszokott egydolcsis beetető) ár ellenére 45e ember vette meg. Ebben persze erősen szerepet játszhatott, hogy a füzet 12 fajta borítóval jelent meg (bár hogy legyen bárki, aki szándékosan a Chaykin variánst akarná, kétlem).
Második a Walking Dead, ami nem kicsit erősített füzetes fronton. Igaz, alig 3e olvasót szerzett, de azon a szinten, ahol ez közel 10%-os ugrást jelent felső kategóriában, elég komoly teljesítmény. Ám nem csak ez volt erős az Image háza táján, hanem Vaughan Sagája is, aminek a második száma alig 2%-ot veszített az első rész olvasótáborából. Ez akármilyen kiadó akármelyik kiadványánál szinte példa nélküli jelenség. Sőt, kissé kiterjesztve bármilyen szórakoztatóipari sorozat esetén (mínusz a mozifilmek) hihetetlenül pazar munka. Most már csak azon lehet szurkolni, hogy ne legyenek csúszások a címen. Image-nél ez közel sem evidens.
A Dark Horse így lekerült a dobogóról, pedig a Buffy kilencedik évadára és a Star Wars-címeikre továbbra sem panaszkodhatnak. Utóbbit azonban még egy cím beelőzte, ráadásul a Boom! Studiostól. Egy paródiáról van szó, ami a Fanboys vs. Zombies nevet kapta a szerkesztőség keresztségében. Az alaptörténete röviden annyi, hogy zombijárvány tör ki a San Diego Comic Conon, és a képregényfanoknak szembe kell szállniuk rettenetes agysejtpusztító hordák végtelen hadával. Mármint a zombikkal, nem a Fox News stábjával. A számot erősen segítette J. Scott Campbell kismillió variáns borítója.
Az IDW éppen csak bejutott a felső tízbe az egyébként stabil TMNT-vel, ami mögött egy érdekes címet látunk nála: egy új Popeye-füzetet. Ami valószínűleg csak ebben a hónapban, de lenyomta a TransFormerseket is. Bár, ki tudja... a Peanuts negyedik száma például nincs annyira a Popeye nyitó eladása alatt.
Nagyon sok új cím indult most a kicsiknél, melyekből nem csak az említettek végeztek a felső részen. Mindenről azonban nem lehet írni. Ám attól még javasolt körülnézni a listán, lehet találni még érdekességeket.
Ó, az Infestation 2 pedig még mindig megy, és továbbra is a lista legalsó fertályán kullog, mert senkit se érdekel.

A könyvekről szóló bekezdést két szóban letudhatnám.
Le is tudom: Walking Dead.
Diamondnál (képregényüzletek) 20-ból 15, BookScanen (könyvesbolt) 20-ból 12. A hónapban egyedül legalább hat számjegyben mentek el a tpb-k, hc-k és a Compendium.

A számok...
A Marvel továbbra is őrzi vezető helyét, ám az ollót annak ellenére nem sikerült érezhetően nagyobbra nyitnia, hogy most a felső részen igen komoly fejlődést ért el. 34/39%-ot (bevétel/példányszám) mutat fel a nagy konkurens 30/34%-ával szemben.
A részesedési táblázat legnagyobb nyertese azonban nem közülük került ki. Az Image az irdatlan mennyiségű eladott kötetnek köszönhetően messze maga mögött hagyta két állandó vetélytársát. Bevételből 8,6%-ot vitt el, példányszámból pedig 6,6-ot. Ez utóbbi tény jelzi, hogy az olcsó Walking Dead tpb-ket milyen hatalmas stócokban hordtak ki a vásárlók a képregényüzletekből.
A Dark Horse közben lassan építgeti a birodalmát. Nem volt semmi igazán különös dobása, mégis kényelmesen ott van az IDW előtt, aminél pedig most kicsit mintha hiányzott volna áprilisban a lendület. Annyira, hogy a Shadow-nak köszönhetően a visszaerősítő Dynamite fél százalékra megközelítette mindkét fronton. Mögötte már jóval le van maradva a Boom!, ám a zombis füzetnek köszönhetően most ők is lazán átlépték az 1%-os küszöböt. Ráadásul utolsóként, mert az amúgy mostanában szorgalmas Avatar megint egy hajszállal lemaradt. (Őket amúgy a Zenescope megelőzte példányszámra, de az Avatar árai a legmagasabbak az IDW után most az észak-amerikai képregénypiacon.)

Végre nem volt kavarás a hetek számával és azok eloszlásával, így január óta most először egy úgy-ahogy reális képet láthatunk a teljes piac helyzetéről. Persze némileg torzít az AvX, ami egy átmeneti javító tényező, ám az ilyenek 2006 óta egy évből könnyen elvisznek akár 6-10 hónapot is, így a jelenlétük bizonyos szempontból szokványosnak mondható a listán.
Az előző hónaphoz képest áprilisban kellemes 6,7/2,2%-os növekedést ért el a piac, ami egy kifejezetten jó, és láthatóan nem csak egy kisebb csodának köszönhető, tiszavirág-életű javulás – hanem olyasmi, aminél már reménykedhetünk tendenciában. A kötetek persze most erős felhúzó tényezőként voltak jelen, ami hamiskás képet ad, ám még a bődületes zombidömpinget leszedve is egy biztató 4-5%-os pozitív mérleget láthatnánk.
Tavaly áprilishoz nézve a számok már szinte félelmetesen nagyok. Két számjegy mindenütt, összesen több mint 15/16%-os erősödés volt 2011 hasonló időszakához képest. Aminél viszont ne felejtsük továbbra sem, hogy egy évvel ezelőtt ilyenkor már hónapról hónapra döntögettük a negatív csúcsokat, vagyis a völgy aljáról nem nehéz felfelé jönni. Ami meglepő, hogy ilyen meredeken. Ez most tényleg ad okot némi optimizmusra.
Az aktuális éves különbség (januártól adott hóig számolt összesítés) az idei és a tavalyi teljesítmény között hasonló végösszegnél áll meg. A bevétel kicsit 14% alatt, a példányszámok meg némileg e fölött rögzültek. Továbbra is a füzetek viszik a döntő részt, a kötetek általános piaci gyengélkedésének nem nagyon akaródzik vége szakadni. Bár kérdés persze, hogy vajon milyen számok röpködhetnek a könyvesboltokban.

Összességében az április kifejezetten ígéretesen zárult, ráadásul az olvasók számára akár jót is jelenthet, hogy a Marvel nem hagyja magát és keményen küzd a New52-vel visszatört DC ellen, mert így legalább a kiélezett helyzet valami jóra sarkallja őket.
Vagy megint belekezdenek egy végtelen eventháborúba, ki tudja.

A szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Mint azt már talán észrevettétek, mostantól a főoldalon is hozzá tudtok szólni az aznapi képregényhez. Egyelőre regisztráció nélkül is megy a dolog, ez valószínűleg így is marad, ha nem lesz belőle probléma a későbbiekben.

Aztán a másik bejelentenivaló, hogy a Logan Rozsomák ellen 14. oldalán történt egy kis javítás, töltsétek le megint azt az oldalt, ha eltettétek magatoknak korábban.

Biztos sokan észrevettétek már, hogy a Figyelőnk már majd' egy éve nem igazán frissült. Ennek az oka, hogy Galen, aki eddig foglalkozott azzal a részleggel, egyéb elfoglaltásai miatt már nem tud időt szakítani rá. Mivel a tagságból senki nem vette át tőle, így a Figyelő határozatlan ideig szünetel. Lekerült a főoldalról is.

Amerikai képregényeladások áttekintő

Bevezető, ismertető

Nem titkolom, hogy más blogokból vettem az ötletet, mely szerint az eddig elkészült amerikai Diamond-listáról szóló cikkeimet összeszedem egyetlen nagy bejegyzésbe, amelyre aztán minden későbbi hasonló témájú bejegyzésben lehet linkelni. És ami egyben egyfajta hosszútávú tartalomjegyzékként funkcionál majd.

Azon új olvasók számára, akik még nem jártak itt, egy rövid összefoglaló arról, mi is ez:
Az egész még 2008-ban kezdődött a Kingpin fórumán, oda születtek olyan fórumbejegyzéses írások, amik az ICv2 által a Diamond nyilvános adataiból összeállított amerikai képregényes eladási listák elemzését/összegzését tartalmazták. Később, amikor elkészült a „HálóZsák 2.0” és az új motornak hála lehetőség nyílt egyfajta blogolásra, ez a rovat átköltözött ide.
Az irományok alapvetően eléggé szubjektív elemzések, témájuk a már fentebb említett eladási lista, illetve az abból származtatott statisztikai adatok. Elsődleges céljuk, hogy mindazok, akiket érdekel, valamilyen szinten tisztában legyenek a tengerentúli helyzet alakulásával. Akár azért, mert érdeklik a kedvenc sorozatuk/szereplőjük teljesítményére, akár mert aggódnak, hogy mikor szűnik meg akár az egész iparág, akár mert kíváncsiak az ilyen statisztikaielemzés-szerű dolgokra… vagy bármi másért.

2015
 
január február március április
május június július augusztus
szeptember október november december
2014
éves áttekintő
január február március április
május június július augusztus
szeptember október november december
2013
éves áttekintő
január február március április
május június július augusztus
szeptember október november december

 

2012
éves áttekintő
január február március április
május június július augusztus
szeptember október november december

 

2011
éves áttekintő
január február március április
május június július augusztus
szeptember október november december

 

2010
éves áttekintő
január február március április
május június július augusztus
szeptember október november december

 

2009
éves áttekintő
  február március április
május június július augusztus
szeptember október november december

Régóta kering a köztudatban az a pletyka, hogy a sötét színek megjelenítésé a monitorokon kevesebb energiába kerül, mint a világosaké. Blackle néven még egy "alternatív Google" is készült emiatt.

Most viszont valaki tényleg kimérte ezt, CRT-n 22, LCD-n 10%-kal jelent alacsonyabb fogyasztást egy sötét színösszeállítás egy világoshoz képest.

Konklúzió: a HálóZsák környezetbarát. :)

A márciusi észak-amerikai képregényes toplistáról szóló cikket csakis egy dologgal lehet indítani: a Marvel megcsinálta. Ez jelenleg egy olyan tény, ami mellett még egy Superman-jelmezbe öltözött DC-mániás sem mehet el szó nélkül. A Marvel megcsinálta.
Persze a mostani modern társadalomra jellemző cinizmus rögtön előbújhat és hozzátehetjük, hogy vajon meddig lesz képes ezt folytatni, elvégre évek óta azt nézzük, hogy ez a médium a tengerentúlon időnként a puszta létezésért küzd... a maga kis mikrokozmoszán belül azonban marad a tény. A Marvel kitartó munkával – amiben voltak félelmetes marhaságok és egyszer egy eléggé drága, de legalább felesleges pénzkidobás is – megcsinálta.
Hogy mit?

Az Avengers vs. X-Menről emlékeim szerint párszor már megemlékeztem itt. Ez az a történet, ami egy eléggé érdekes kísérlet. Több szempontból is. Egyrészt az egész alapvetően, lényegében lebontva az Ultimate War című előző évtizedi mini 616-os kiadása: a Bosszú Angyalai és az X-ek egymásnak esnek, hogy egy egész crossovert végig, színtisztán és 101%-ban keresztülbunyózzanak.
Másrészt ezt mégis event nagyságban teszik. Ez nem vicc. A központi gerincsorozat 12+1 részes, és minden olyan füzetben menni fog mellette (tie-inekkel vagy crossover részekkel), aminek a címében ott van egy X betű vagy egy Bosszúangyal-logó. Plusz külön minikben, mint például a VS (versus). Az egész cucc bőven félszáz füzet felett fog megállni – még nem tudni, pontosan hol.
Az esemény Civil War-szintű marketinget kapott. A jelenlegi kiemelt (Aaron) és az előző évek legmeghatározóbb (Bendis) írója viszi közösen/felváltva (címektől függ, hogy melyik igaz). Hónapok óta erről szól a Marvel minden digitális felülete. Egy egész felvezető címet kerítettek köré, amit Loeb és állandónak mondható tettestársa, McGuinness követtek el (a megfogalmazás a kritikák alapján ráadásul elég találó... elkövetés esete forog fenn).
Ez az egész cucc most az első helyen van a nulladik és első számával. Utóbbi 159 feletti indexszel. Amit a DCnU óta még nem láthattunk. (Előtte nem volt nehéz, röpködtek 3-500-as indexek is.) És szintén a DC nagy dobásához hasonlítható a másik szám: 200e feletti példány. Gyakorlatilag majdnem minden (nem könyvekben gondolkodó) Marvel-olvasó megvette ennek a sztorinak az indítását. Ilyen arány talán a Civil War óta nem volt.

Persze a DC-t se kellett félteni, ám az elmúlt hónapok top10 = DC hatása bizony véget ért. A szokásos <100e kettőse – a JLA v6 és a Batman v2 – után bejött a film örömére (csak nem bírták ki) egy új Bosszúangyal-ongoing, az Avengers: Assemble!, amit a változatosság kedvéért Bendis ír... annak ellenére, hogy már bejelentett tény, hogy otthagyja a franchise-t. Vagyis Bendis jó pár hónapnyi vergődés után végre megint a legjobban fogyó Marvel-ongoing írójának címét birtokolja.
Az Assemble alatt érdekes esemény következett be, ugyanis a három majdnem-top DC-s cím, az Action Comics v2, a Detective Comics v2 és a Green Lantern v5 olyan mértékben estek most, hogy az utóbbi beékelődött az eddig egyre jobban egymás felé közeledő két „Comics” közé.
Alattuk a szokásos sorrend tapasztalható, de a mellettük lévő számok alakulása már nem egyforma. Valószínűleg az AvX hatására kicsit feljebb jöttek a főbb Avengers-címek, most már viszonylag egy szinten vannak az X-ekkel – bár utóbbi részleg még mindig összességében az Angyalok felett helyezkedik el. Érdekes, hogy a Pókember meg szépen surranópályán feljött annyira, hogy majdnem az Amazing Spider-Man lett a legjobban fogyó cím az Assemble után. Bár most szinte végig az 50e-s kategórián belül vagyunk, vagyis nem éppen a legdicsőbb helyeken, mégis azt kell mondani, látszik, hogy jelenleg ez a három kiadványcsalád kapja a legnagyobb figyelmet a Marvelen belül. Az Avengersnél ugyan jelen pillanatban is azt mondanám, nagyon erős mesterséges gerjesztéssel tudják már csak itt tartani, mert jelen állásában kifulladt, de lehet, hogy Bendis után szerencséjük lesz és találnak egy Slotthoz hasonló kaliberű valakit, aki képes lesz gyorsan életet lehelni megint belé.

És ha már a három kiemelt Marvel... Az X-Men és az Avengers kapcsán egyértelmű, mivel húzzák most. Pókembernél viszont a legújabb nagy ötlet kissé felemás. Crossover lesz a 616-os és az Ultimate sorozatok között. Amiben nagy potenciál van még akkor is, ha Bendis írja, ugyanakkor valahol az ötlettelenség egyik elég riasztó jele. Másrészt kétségtelen tény, hogy az ASM és az Ultimate Comics Ultimate2 Spider-Man azon kevés sorozatok közé tartoznak, amik nem esnek, hanem stagnálnak vagy enyhén nőnek. Kérdés, hogy a két hatást összeereszteni vajon eredményes lesz-e vagy a két teljesen különböző olvasótábor a másik világ miatt pont nem fogja megvenni a cuccot.
Meg persze közben megy az ASM-féle spéci marketing is. Erről írtam eleget, aki olvassa ezt a rovatot, tudja, mire gondolok. A hatása továbbra is valószínűleg nulla. Slott miatt veszik egyre többen a sorozatot, aki mást hisz, az félelmetesen naiv.

A két nagyon kívüli élet az Image-dzsel kezdődik, de nem a Gyalogló Hullákkal, hanem egy új havi sorozat első számával. A Sagáról van szó, melyet az itthon talán leginkább az Y the Last Man írójaként ismert Brian Keller Vaughan jegyez és egy fiatal, 2008-ban elég aktívan debütált rajzolónő segít neki képbe önteni a gondolatait. A harmadik helyre pedig a Dark Horse hozta megint csak a Buffyt.
Lentebb a szinte szokásos ping-pongozás megy a három kicsi-nagy közt, de a tét érezhetően kisebb: a harmadik hely 28e példánya után még két cím van 20e felet, aztán máris 18e-nél találjuk magunkat. Itt vannak az IDW erős szériái (pl. a Magic the Gathering vagy a TMNT), a Star Wars-címek vagy a méltán népszerű (főleg könyvben) Rocketeer Adventures második szériájának eleje.
A Dynamite most csak egy Boyst tud felmutatni, ami azonban az első tízben sincs ott (valós helye pedig a 111.). Érződik most a kiadónál, hogy kimaradt a Warlord of Mars főszériája. (Aminek ráadásul a film se segített.) Az Avatar viszont megint próbálkozik egyet, és ismét bedobtak egy Crossed-folytatást, aminek az az érdekessége, hogy ezt megint Garth Ennis írja. Az az Ennis, aki anno a nélküle készült folytatás előtt megjegyezte, hogy szerinte ő már mindent kihozott az ötletből az első miniben, amire képes volt, és hogy a témát nem nagyon lehetne értelmesen tovább boncolgatni. Most valahogy mégis odaült ismét a szövegszerkesztő elé, és áttette a sztorit a skótokhoz. (Ha az íreknél lenne, valahol megérteném, de ez így nagyon... álságos a korábbi nyilatkozata tükrében.) Mindezek ellenére vagy mellett az első rész nem indított olyan rosszul, a TransFormers-ongoingok előtt végzett.
Az Infestation 2 pedig tovább folytatódik, és továbbra se veszi senki sem.

Könyvek tekintetében most minden és tényleg minden a Walking Dead körül forgott. A képregényüzletekben az első tpb-t vették a legtöbben (bár ott most megint olyan alacsony számok vannak mindenütt, de azok legalább jó hosszan, hogy megint nem nagyon lehet hova kiindulni belőlük), ám ami még főbb a széria szempontjából, hogy most nyers erőből megverték a Sailor Moont a könyvesboltokban. A Compendium található az első helyen az új Sailor Moon-kötet, a négyes előtt. Ráadásul ezen a listán a zombiké a helyek 65%-a. Szinte biztosan a filmsorozat hatása, hogy ebben nagyrészt a sorozat eleje van benne (első öt tpb, illetve HC, meg persze a Compendium), és csak a legfrissebb kötet bukkan fel még mellettük, jelezvén, hogy akadnak olyan emebrek is, akik már egy ideje követik a képregénysorozatot.
Ezen kívül egy másik Trónok harca-feldolgozás, ezúttal egy GN-esített változat is felbukkan, amivel szinte példátlan módon összesen hat keleti címnek jutott hely a BookScan-lista húszas táblázatán.

A kiadók részesedésében nincs igazán nagy izgalom. Annak ellenére, hogy a Marvel visszatört a top10-be, az előnye igazából nem nőtt a DC-vel szemben (36-31% bevételben, 40-36% példányszámban). Az ok abban rejlik, hogy a DC-s sorozatok felül ugyan gyengültek, de középen és alul az olvasóvesztés mértéke kisebb, mint a Marvel átlagos példányszámcsökkenése. Vagy kevésbé körülményesen: a DC-s címeket kevesebben hagyják ott mostanság.
A kicsik hármasánál ennyi élőholt mellett nehéz lett volna nem az Image-nek nyernie az igazán ördögi 6,66%-ával. Bár fentebb nem nagyon tértem ki részletesen erre, de a kicsik listájának felső harmada ennek ellenére egy meglehetősen kusza Dark Horse-IDW gabalyodás, aminek meg is látszik az eredménye, mert utóbbi nagyon marginálisan, fél százalékkal vezet csak a Sötét Ló előtt. A Dynamite pedig, ami az első két hónapban szinte a nyakukon volt, a tavalyi ugyanilyan kiugrásához hasonló módon megint nagyot esett vissza. Vagyis inkább újfent a triász és a valóban kicsi kiadók között lebeg a maga majdnem 3%-ával félúton. Alatta pedig hiába volt jó hónapja az Avatarnak, a Boom! a maga bevált címeivel megint csak elérhetetlenül messze maradt.
Fura látni, hogy az Archie, ami eddig azért a zászlóscímének hála – ami mostanában hozzájuk képest egészen szépen megy képregényüzletekben is – jelen volt a kiadói listán, most sehol sincs. Helyette itt van megint a Zenescope az 1% feletti részen. Őket amúgy a Grimm-széria egy új eleme, a Dzsungel könyvének (hogy mi köze Kipling regényének Grimmékhez, ne kérdezze senki) első számával jöttek kicsit feljebb. Persze az is segíthetett, hogy Maugli itt valamiért egy Playboy-modellnek beillő nő lett. Aki sokfajta variáns borítón igyekszik a lehető legjobban domborítani.

A februári cikkben felmerült, hogy mivel idén szökőév van, és a szökőnap miatt február furamód öt szállítást látott, amit a Marvel viszont kihagyott, így az összehasonlító számok igazából... nem sokat érnek. Nos, most itt van ennek a jelenségnek a második fele. Amire rátesz egy lapáttal, hogy a tavalyi március meg egy ötszállításos időszak volt a mostani néggyel szemben. Vagyis...
A négy hét termése gyengébb volt, mint az öté. Nem valami meglepő. Februárhoz képest összesen kb. 6/2% volt az összehúzódás mértéke (bevétel/példány), míg a tavalyi márciushoz képest 2,6/2%-nyit estek az eladások. Mindkettőnél továbbra is a könyveknél láthatóak komolyabb mínuszok.
Valamivel jobb áttekintést ad a negyedévek összevetése. A tavalyi évkezdés minden volt, csak jó nem. Ehhez képest idén azért sikerült füzeteken 15% környéki javulást elérni, ami a könyvekkel együtt summázva valamivel 13 és 14 százalék fölé viszi az erősödést. Persze a tavalyihoz képest javulni nem nehéz, mégis, ez így már-már biztató.
Persze ha a tavalyi utolsó naptári negyedhez nézzük, rögtön ugyanezeket a számokat látjuk egy negatív előjellel. Ott azonban frissen jött a New52, plusz a karácsonyi időszak is arra esett, vagyis ez teljességgel természetes. Hiába látunk −11/−14%-ot, ez tényleg nem ok az aggodalomra.
És itt van az utolsó összehasonlítás, az előző tizenkét hónap összesített adatai az azt megelőző év hasonló eredményeivel szemben. Az elmúlt három hónap során azt lehetett látni, hogy egy gyenge, de folyamatos növekedés látható. Nem kiugró (a DC hengere ellenére sem), de nem is akkora, hogy az egészet csak a New52-re lehessen fogni. Nem az alagút vége, pláne, hogy ezen a szinten ez az alagút még mindig a fejükre omolhat... de a fény már talán látszódik a háttérben. És ne feledjük, ezek a papír alapú eladások. A digitális piac ugyan még csak töredékét adja ennek, ám ott van, létezik és növekszik.
Egyszóval attól nem kell félni, hogy az amerikai kiadók egyszer csak lehúzzák a rolót, de nagyon attól sem, hogy a képregény ismételten egy tömegtermékké válik, nem csak egy kicsinyke szubkultúra elfoglaltsága marad. De hát... csodát nem is lehet csinálni pár hónap alatt a szórakoztatóiparban.

És a cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Az észak-amerikai képregénypiacról szóló februári Diamond-jelentés egy rózsaszín leányálom az elmúlt időszak eseményeinek tükrében. Kár, hogy valójában a Marvel kent egy cukormázat rá, ami kissé módosítja az unikornisok hátán fagylaltfák felé ugráló tündibündi nyuszimuszik negédes képét.
Az idei február, mint tudjuk, szökőhónap volt. Amerikai képregénykiadás szempontjából egyben egy roppant ritka szökőhónap, ugyanis elseje, ennek következtében 29-e is szerdára, az ottani képregény-megjelenési napra esett. Vagyis az év legrövidebb hónapja furamód öt szállítást is látott. Pontosabban csak látott volna, de a DC a jelek szerint nem küldte ki akkor az új megjelenéseit, így csak a Marvel számait látni. Ennek hála most ők ketten elérték, hogy zsinórban két hónapnál is alig lehessen kibogozni, mi a valós helyzet. Mielőtt azonban kifejtenénk ezt számokban, lássuk szokás szerint magát a listát.

Úgy néz ki, minden hónapban kiesik egy sorozat a 100e feletti részből. Februárban az Action Comics v2-t érte utol ez a sors. 96e példánya a dobogóra még elég volt a JLA v5 és a Batman v2 előtt, de most már egyre biztosabb, hogy ezzel az ütemmel Morrison tervezett 16 számának végére a cím felsőből vissza fog esni közép-felső/középkategóriába. Az első két helyezett azonban még egészen tartja magát.
A Bőregér továbbra is a legstabilabb DC-s (meg nagy átlagban amerikai) képregénycsaládot alkotja. A Batman & Robin esik ugyan, de a Detective Comics v2 hónapról hónapra egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átvegye a harmadik helyezést, és a Dark Knight v2 is immár egészen biztos kézzel vezeti a közép-felső kategóriát a Liga-tagok önálló címei és a komplett Marvel-élmezőny előtt. Mindez azt eredményezi, hogy a DC ismét elviszi a teljes top10-et – bár ennek hátulütője, hogy a jelek szerint annyira az élre koncentrálnak, hogy a Marvel a nagy tömeggel egyszerűen lenyomta őket piaci szinten. (Ez amúgy nagyon kicsiben a Marvel Comics hetvenes években végzett munkájára emlékeztet, ahol szintén a címeik sokaságával gyűrték le az akkor is erősen pár bizonyos kiadványcsaládra koncentráló DC-t.)

A Marvelnél továbbra is az X-részleg tekinthető húzóágazatnak, bár az Avengers ebben a hónapban kicsit visszaerősített korábbi önmagához képest. Okokat nehéz mondani, lehet időszakos hullámzástól kezdve a közelgő Avengers vs. X-Men című esemény előzetes hatásáig sok minden. Bár érdekes módon pont a metszet, a fentebbi eventet felvezető X-Sanction az, ami a több variáns borító ellenére a legmeredekebben esik.
A Pókember-címek ismételten mindennek a közepén szóródnak szét. Az Amazing Spider-Man újfent csak pár száz füzetre volt attól, hogy lenyomja a legmagasabban végző Avengers-címet, az Avengers v4-et. Ez a bravúr várhatóan most már nem is fog összejönni neki az AvX lezárásáig. Ugyan Póki is kap most egy újabb reklámhadjáratot a rá jellemző megoldással – a marketingesek kiragadnak egy random készülő sztorit és próbálják elhitetni, hogy ez nem csak egy történetfolyam része, hanem valami nagyon döbbenetes, nagyon komoly hatású és a Marvel-univerzum megértéséhez nélkülözhetetlen darab... hogy aztán az első szám kijövetelekor azt is elfelejtsék, hogy valaha reklámoztak ők ilyesmit – ám az várhatóan ugyanolyan hatásos lesz, mint az összes többi ilyen felkapott sztori onnan: semennyire. Mégis, a tény maga, hogy eljutottunk oda, hogy Slott saját erejéből cégen belüli vezető pozícióig hozott fel egy majdnem teljesen elsüllyedt sorozatot, jól mutatja, milyen lehetőségek vannak abban az emberben. És hogy az elmúlt évek során mekkora rajongótábort volt képes kialakítani magának. (Slott azon kevés írók egyike, akiket szinte mindenki imád, amióta egyedül írja a Pókembert.)
Az Avenging Spider-Man pedig, ami igazából közel sem olyan rossz, mint hinné az ember – sőt, a maga agyatlanul bunyózó, hiperkönnyed kis kalandos módján szinte hiánypótló – egyre közelebb van, hogy a legutóbbi Web of SM sorsára jusson, és egy éven belül a „már-nem-vállalhatjuk-annyira-nem-veszik” kategóriáig essen. Jelenleg fej-fej mellett halad az Ultimate Comics Ultimate Spider-(Ultimate)-Mannel. Ami mondjuk nem feltétlen egy rossz dolog, mert az Ultimate-részleg zászlóshajója alapvetően egy meglepően szolid sorozatnak bizonyult – sőt, jelenleg az egész Ultimate annak látszik. Közelébe sincsenek a nagy Marvel-éllovas helyezésnek, amiről egykoron valami érthetetlen okból kifolyólag álmodoztak, ám végre elmondhatják, hogy nem veszítenek havonta több tízezer olvasót, mint amikor még a kiadó szintű befolyásról álmodoztak. Vagyis már csak idő kérdése, hogy egy újabb nagyravágyó gigamega eseménnyel mikor vágják tönkre ezt az éppen csak megszilárduló bázist maguk alatt. Mert erre sor fog kerülni, amíg ugyanazok az emberek vezetik, akik öt-tíz éve, ebben szinte biztosak lehetünk.

Nem telhet egy úgy hónap, hogy a Marvel azért nem kövessen el valami baromságot, de legalább mindig adnak alkalmat nekem arra, hogy morgolódhassak kicsit rajtuk. A mostani nagy dobásukat egy közép-alsó kategóriás sorozaton, a Venom-ongoingon követték el, aminek az íróját, Remendert elfelejtették tájékoztatni arról, hogy miről is szólnak pontosan a .1-es számok: önmagukban megálló történeteknek kell lenniük, amik egy teljesen új olvasónak bemutatják a cím főbb szereplőit és a történetek jellemző hangulatát. Ez Remenderhez a következőképpen jutott el: a 13. számban belekezdett egy hat részes történetbe, amibe beleráncigált egy rakás, a füzet szempontjából tök ismeretlen mellékszereplőt és egy addigiaktól teljesen eltérő (szuperhősös katonai kommandózás helyett misztikus hadoválás a Pokolban) hangulatú sztorit. Majd a következő négy részt beletették a 13.1, 13.2, 13.3 és 13.4-es számokba, hogy aztán a 14. füzetben lezáruljon egy hat részes sztori. Tehát végső soron a .1-esek kritériumai közül sikerült annyira nem teljesíteni egyet sem, hogy gyakorlatilag a tökéletes ellenkezője jött össze belőle. Ez a történet minőségétől tökéletesen függetlenül azért teljesítmény az írótól, de leginkább a szerkesztőtől is, aki egy eléggé egyszerű üzenetnek egyetlen icipici részletét se volt képes közvetíteni a címzettnek. Bravó.
És hogy még szebb legyen, ez a bizonyos szerkesztő Mark Paniccia, akinek nem elég, hogy elég komoly szakmai tapasztalatai vannak, de a kiadó jobb szerkesztői közé tartozik.
Persze az is lehet, hogy részükről ez egyfajta állásfoglalás volt a .1-esek értelmetlensége ellen, ám ez se nagyon teszi megbocsáthatóvá a képregény-történelem legidiótább számozását.

A nagy kiadók alatti élet egyrészt kicsit visszazökkent a régi kerékvágásba – a Walking Dead vezet ismét, mögötte egy Buffyval – másrészt a triász két tagja, a Dark Horse és az IDW roppant izgága hangulatban lehettek, mert egy csomó első rész van a Marvel-DC párostól megtisztított lista teteje felé.
Itt van például a máig eléggé nagy népszerűségnek örvendő gyűjtögetős fantasy kalandjáték, a Magic the Gathering egy újabb képregényes adaptációja. Ami most először talán ongoing lesz. És aminek a második száma alig veszített a vevőköréből, ami az egyik legígéretesebben kezdő IDW-sorozattá teszi a feltámasztott TMNT óta. (A rövidítés a Teenage Mutant Ninja Turtlest takarja, de ha valaki ezt nem tudta, annak talán nem egy képregényes cikket kellene most olvasnia, mert ez 14 éves kor alatt még Magyarországon is az alapvetően ismerendő rövidítések körébe tartozik.) Igaz, utóbbinál még kérdéses, hogyan fog valójában teljesíteni a gyűjteményes kiadása, ami szintén februárban jelent meg, és ami a képregényboltos terjesztésben eddig nem szerepelt valami izmosan.
A Dark Horse az első számokat szinte már hagyományos módon egy új SW-címmel erősítette (így van már legalább hatvanöt tucat különböző kicsi címük egymás mellett... rosszabbak, mint a Chaos! Comics volt másfél évtizede), ám nem ez volt a jobban kezdő új szériája, hanem az ismét újjáindított Conan the Barbarian. (Őszinte leszek: már én se merem megtippelni, ez hanyadik széria lehet – elméletileg hivatalosan Conan the Barbarian v2 – és hogy már hanyadszorra indítják újra ennél a kiadónál... legalább harmadszorra.)
A nagy kavarodásnak köszönhetően aztán az amúgy stabilan a kicsik dobogójának közelében kóricáló Boys most az első tíz leghalványabb közelében sem volt – és a helyzetét nem teszi szebbé, hogy se helyezésben, se eladásban nem volt messze tőle a megcélzott korosztályok túlvégét képviselő Archie, ahol a KISS-szel közös sztori tényleg eléggé magasan tartja a sorozatot. Tudom, hogy már negyedik hónapja ismétlem ezt, de tényleg példa nélkülien stabil a sztori alatt ez a cím.
Nem ez volt viszont a legnagyobb pofon a Dynamite-nak, hanem a januárban indított Tarzan-széria, a Lord of the Jungle második részének szereplése. Az első szám ugye beetető áron ment (egy dollár), a teljes összeget viszont a vevőinek kicsit több mint harmada volt hajlandó kiadni a folytatásért. Vagyis a januári vezető sorozat most nagyon, nagyon lent van minden tekintetben. A Game of Thrones azért kicsit jobban bírja a strapát, bár ott is kérdéses valahol, hogy tényleg kibír-e az a sorozat 24 részt úgy, hogy az csak az első könyv (ami mondjuk kétségtelenül egy gyilkolásra alkalmas eszköz, ám a képregény egy cseppet más médium).
Ja, igen, volt még Infestation 2 is sok tie-innel. Senkit se érdekeltek, senki se vette őket, továbbléptünk rajta.
És végül egy érdekesség: a jóformán egy szál tangás bikiniben közelharcba bocsátkozó fantasy-főhősnők két prominens képviselője, Vörös Sonja és a Boszorkánypenge hordozója összefutottak egy közös kalandra a Dynamite és a Top Cow egy crossoverében (a kiadó az előbbi volt, a Top Cow általában a partnerre bízza a crossoverei megjelentetését). Fura, hogy ennyi fedetlenség mellett a kiadó egyik leggyengébben muzsikáló címe volt a hónapban.

A képregénybolti könyveladások továbbra sem akarnak erősödni. Az első helyezett, a Batman: Gates of Gotham valamivel több mint négyezer példányos eladást tudott csak produkálni, de utána már eléggé gyorsan lemegyünk háromezerre, a kétezret pedig még a huszadik hely előtt elérjük.
Az itteni lista teteje amúgy a füzetekéhez hasonlóan eléggé Batman-orientált, a Walking Dead inkább csak azért van itt, hogy emlékeztessen minket arra, melyik franchise-ról szólt az elmúlt tizenpár hónap a kötetek terén.
Könyvesboltokban ismét totális mangauralom volt. A Sailor Moon negyedik kötete csak márciusban jelent meg, így most esély nyílt elbitorolni az első helyét, amit egy másik keleti kötet, az Avatar (nem a Cameron-féle Pocahontas-másolat, hanem a borzalmas megfilmesítésű Last Airbender) magáénak is követelt. A Walking Dead pedig szintén megpróbálta, ám ő már alulmaradt Uszagiékkal (vagy ha a borítót nézzük, Reijel) szemben. A zombisorozat ezen túl a szokásos Compendiummal erősítette magát, a Sailor Moon pedig mindkét maradék kötetével. A zombikon kívül egyedül a CsakKattintokÉszNélkülMertAzÁllítólagSzórakoztat, vagyis a Diablo új részének felvezető könyve, a Book of Cain, illetve rajta kívül a Phantom Menace feldolgozása képviseli a nyugati kiadványokat, egyébként teljes a könyvesboltok képregényes részlegén a keleti dominancia.

A Diamond kicsit változtatott a nyilvános adatok megjelenítésén, így már csak a tíz legjobban teljesítő kiadó részesedésarányát láthatjuk. A kissé szűkebb listát ebben a hónapban is a Marvel vezette 36/38%-os (bevétel/példányszám) részesedéssel a DC 29/35%-ával szemben. Vagyis itt jól látható, amiről fentebb már esett szó: a DC annyira a felső részen lévő sorozataira koncentrál, hogy a maradék három tucat gyakorlatilag leszorul egészen a közép/közép-alsó kategóriáig, a lista felső százát igazából a Marvel uralja – DC-s top10 ide vagy oda. Persze ettől még sejthető, hogy a Marvel fejesei nagyon szeretnék, ha végre az ő egyik címük vezetne a toplistán. Ehhez azonban az sem lenne most elég, ha megdupláznák a legjobban teljesítő sorozatuk eladásait.
A kicsik között ismételten nem volt vita a sorrendet illetően. Az IDW a Magic the Gathering duplázása miatt lazán az élre került, az Image-et meg most alig támogatta meg a Walking Dead, ám még így is könnyűszerrel verte a Dark Horse-t. Ami érdekes, hogy a Dynamite közelebb volt februárban a Dark Horse-hoz, mint az az Image-hez. Egyszer már láttunk ilyet, amikor a Dynamite már majdnem ott volt, hogy betörjön a hármas közé, ám akkor végül az utolsó pillanatban kifulladtak és annyira visszaestek, hogy sokáig a Boom! Studiosszal versengtek az összesített hatodik helyért. Érdekes kérdés, hogy vajon most tényleg eljön-e számukra az évek óta várt áttörés. Ha igen, akkor jóformán kijelenthető, hogy érdekes szerzői címek ide vagy oda, manapság a két nagy alatt igazán csak licencelt címekkel lehet élet.
A fentebbi kiadókon túl a bevételi lista maradék három tagja – a Viz, az Eaglemoss és az Archie – 1% felett végzett, amivel jó ideje a legnépesebbre nőtt az ezt a számot elérő kiadók aránya. Példányszámoknál már árnyaltabb a helyzet, ott azonban meglepő, de az Archie annyira nem volt messze a Boom! teljesítményétől. (Sőt, ezen a listán a Dynamite-DH közti különbség még elenyészőbb.)

Mivel februárban öt szállítási nap is volt, így a januárhoz viszonyított számok természetesen erősen pozitívban állnak. Ugyanakkor a lista alapján leginkább csak a Marvel szállított ezen a napon, vagyis nem igazán a valós erőviszonyoknak megfelelő állapotból készültek a havi statisztikák – és mivel várhatóan a többi kiadó ötödik heti megjelenései a márciusi listán csapódnak vissza, így ott, ha a DC nagyágyúi bedupláznak, teljes lesz a kavar.
A felemás helyzet amúgy füzeteken az év indításához képest 11/8%-os növekedést hozott, köteteknél pedig egy erős 11/11%-ot. A végeredmény pedig ennek ellenére szinte megegyezik a füzetes differenciaszámokkal.
Ami biztató, az a tavaly februárihoz mért adat, itt ugyanis bevételben több mint húsz, példányra pedig közel 19%-os növekedés volt látható, ami, öt hét ide vagy oda, javuló tendenciát mutat. Másrészt fontos kiemelni, hogy a tavalyi év egészen a DCnU indulásáig egy totális katasztrófa volt, ahonnan feljebb jönni egyáltalán nem művészet. Ennek köszönhető az is, hogy a 2011-es év első két hónapjánál az idei január-február összesítve majdnem egynegyeddel nagyobb eladást produkált.
Negatív számokat egyedül az elmúlt két évet vizsgáló gördülő statisztika mutat. (Ez a statisztika az elmúlt 12 hónap összesített eredményeit veti össze az az előtti 12 hónapéval, hogy folyamatosan mutassa, kétéves távlatban milyen módon alakulnak az eladások.) Ezen jól látszik, hogy a tavaly-tavalyelőtti megindult köteteladás egyre jobban kezd elsatnyulni. Ebben nagy szerepet játszhat a könyvek elég komoly drágulása, ami ezen a statisztikán gyönyörűen látható: a két 12 hónapos szakasz között két százalékot esett csak a bevétel, a példányok azonban közel tízet. Másrészt a kis piaci arányukat jellemzi, hogy ezek a mínuszok a füzetek 7/11%-os erősödését összességében csak 4/9%-ra húzzák eddig le.
Kevésbé számosan kifejezve: annak ellenére, hogy az előző évtizedben a parancs az volt, hogy mindent kötetekbe kell tenni és könyvekben nyomulni, mára a fent nevezett könyvek erőteljes drágulása és egy arra rárakódó érdektelenség miatt ismételten a füzetek jelentik a képregények húzóágazatát, és egyre inkább úgy tűnik, a kiadók is ezekre koncentrálnak. Ami azért nem biztos, hogy jó dolog, és azért is játszhat közre esetleg az általános esésben, mert pont az előbb említett nagy tpb-robbanás következtében kialakult egy réteg, akik kifejezetten kivárják egy-egy sorozaton, hogy megjelenjen az új könyv, mintsem hogy megvegyék füzetekben. (Erre jó példa a komplett Vertigo.) Bár azt is meg kell említeni, hogy a DC már kiadta előzetesben az első DCnU-s tpb-k megjelenési adatait, és ez alapján – lehet, csak most, kezdetekben – megint alaposan visszanyírják az árakat. Mostanra ugyanis megszokás lett, hogy az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, amikor egy tpb borítóára jóval alacsonyabb volt az őt kitevő füzetekénél, egy sima, öt füzetes könyv drágább lett hat képregényfüzetnél. A DC új megjelenései azonban a füzetes összár 60-80%-ába fognak kerülni, ami azt mutatja, hogy a digitális terjesztés mellett vinni akarják a könyveket, ami azért jó taktika, mert a Marvel meg a jelek szerint egy ideje teljesen feladta azt a szegmenst.
Igen, okosnak tűnő taktika a DC részéről. Szinte hihetetlen ennyi év után. A végén kiderül, a teljes vezetői tisztogatás mégis ért valamit.

A cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Amikor JPEG formátumban mentünk el egy képet, a fájl struktúráját sok esetben nem sikerül a lehető legjobban megválasztania a programunknak, ha ezt ügyesebben tennénk meg, a képeken bármiféle minőségvesztés nélkül méretcsökkenést lehetne elérni (konkrétan a felhasznált Huffman-kódolás kódtábláiról van itt szó). Még a Photoshop sem valami ügyes ezen a téren, mielőtt azt gondolnánk, hogy ez úgyis csak a gagyibb képszerkesztőkre vonatkozik.

A jpegoptim nevű segédprogram pont erre a problémára jelent megoldást, ha ráeresztjük egy képre, akkor annak méretét 3-5%-kal is képes csökkenteni úgy, hogy maga a tárolt adat nem változik, nem lesz zajosabb tőle a kép. Ez az 5 százalék talán nem hangzik soknak egyetlen kép esetén, de 40 GB-nál azért már jelentős méretcsökkenést lehet így elérni.

A jpegoptim egyetlen baja, hogy tudtommal nem létezik hozzá windowsos frontend. Én írtam hozzá magamnak egy shellscriptet Linuxra, amivel boldogan elvagyok, de arra magamtól is rájöttem, hogy a többi HZs-tag nem annyira rajongana érte. :) Készítettem hát hozzá egy GUI-t Javában, és lefuttattuk a HálóZsák képregényeinek egy offline mentésén. Szekciókra lebontva ennyi helyet sikerült így spórolnunk:

Akció: 1,94 GB (2.093.105.905) -> 1,91 GB (2.056.162.529) -1,76%
Erotika: 695 MB (728.921.516) -> 688 MB (722.060.292) -0,94%
FanArt: 618 MB (648.220.079) -> 594 MB (623.172.446) -3,86%
Fantasy: 4,19 GB (4.504.457.298) -> 3,98 GB (4.277.113.260) -5,05%
Hálódark: 2,34 GB (2.519.551.718) -> 2,26 GB (2.430.985.210) -3,51%
Ifjúsági: 3,63 GB (3.901.795.744) -> 3,52 GB (3.789.545.556) -2,87%
Napi: 296 MB (310.617.963) -> 282 MB (296.170.525) -4,65%
Fantom: 1,76 GB (1.892.517.628) -> 1,72 GB (1.855.064.183) -1,98%
Sci-fi: 1,99 GB (2.143.642.196) -> 1,93 GB (2.083.030.105) -2,83%
Star Wars: 1,13 GB (1.223.506.835) -> 1,10 GB (1.188.516.236) -2,86%
Szuperhős: 14,6 GB (15.731.033.706) -> 14,3 GB (15.361.120.687) -2,35%
  -> Avengers: 2,57 GB (2.767.784.167) -> 2,47 GB (2.661.362.496) -3,84%
  -> DC: 2,42 GB (2.600.343.732) -> 2,40 GB (2.581.877.425) -0,71%
  -> F4: 2,56 GB (2.754.170.896) -> 2,52 GB (2.715.776.757) -1,39%
  -> Hulk: 675 MB (708.080.969) -> 653 MB (685.566.382) -3,18%
  -> Marvel: 5,20 GB (5.589.916.646) -> 5,07 GB (5.448.123.356) -2,53%
  -> MC2: 1,22 GB (1.310.737.296) -> 1,18 GB (1.268.414.271) -3,23%
TransFormers: 3,22 GB (3.464.015.835) -> 3,06 GB (3.291.456.109) -4,98%
Vegyes: 570 MB (598.596.879) -> 559 MB (586.531.172) -2,01%

Ez összesen körülbelül 1,2 GB, ami nem rossz eredmény. Az optimalizált képregényeket ma éjjel töltjük vissza a szerverre, türelmeteket kérjük, ha valamelyik ideiglenesen nem lenne elérhető.

Ha pedig valaki esetleg szeretné használni a programunkat, mert nem tud magának jpegoptimot fordítani vagy a parancssort kényelmetlennek találja, akkor odaadom szívesen, ha szóltok.

Jó háromnegyed év után talán itt az ideje, hogy folytassuk a How to Be a Succesful Overlord c. gyűjtemény magyar változatát…

51. Ha az egyik fegyőröm felhívja a figyelmem a hercegnő cellájának szerinte embertelen körülményeire, azon nyomban áthelyeztetem egy kevésbé emberközpontú pozícióba.

52. Felfogadok egy csapat képzett építészt és karbantartót, hogy alaposan fésüljék át a kastélyom olyan titkos átjárók és alagutak után, amikről esetleg még nem lenne tudomásom.

53. Ha az általam elfogott szépséges hercegnő azt mondja nekem, hogy nem fog hozzám jönni soha, de semmilyen körülmények között, de bármiért sem, megrántom a vállam, és megölöm.

54. Ha alkut kötök egy démoni lénnyel, nem fogom megpróbálni átverni őt, csak mert rám jön a kétszínűség.

55. A Terrorlégióimban helyet kaphatnak a deformálódott mutánsok és az eszelős pszichopaták is. Ugyanakkor mielőtt kiküldeném őket egy fedett akcióra, alaposan körülnézek a seregemben, hátha akad valaki más, aki hasonló kvalitásokkal rendelkezik, és nem hívja fel magára ennyire a figyelmet.

56. A Terrorlégióim szigorú kiképzést fognak kapni céllövészetből. Bárkit, aki nem lesz képes eltalálni egy emberméretű célpontot 10 méterről, céltáblának fogunk használni.

57. Mielőtt felhasználnék bármilyen elfogott ereklyét vagy szerkezetet, alaposan áttanulmányozom a használati útmutatót.

58. Ha valamiért kénytelen leszek elmenekülni, nem fogok drámaian visszafordulni a menekülőjárat ajtajából, hogy még odavessek egy laza mondatot.

59. Semmilyen körülmények között nem fogok olyan értelmes számítógépet létrehozni, ami még nálam is okosabb.

60. Az ötéves tanácsadómat ezen kívül megkérem majd, hogy próbáljon meg megfejteni minden, általam kitalált kódrendszert. Amennyiben képes lesz azt 30 másodpercen belül feltörni, nem fogjuk használatba léptetni. Utólagos megjegyzés önmagamnak: ugyanez érvényes lesz a belépőkódokra és jelszavakra is.

61. Ha egy tanácsadóm azt kérdezi tőlem, hogy miért kockáztatok ennyi mindent egy látszólag őrült terv kedvéért, addig nem fogok elmozdulni a helyemről, amíg elő nem állok egy számára megfelelő válasszal.

62. A kastélyom folyosóin nem lesznek alkóvok vagy egyéb kiszögellések, ahová a hősök könnyűszerrel fedezékbe húzódhatnak egy tűzpárbaj során.

63. A hulladékot szemétégetők segítségével fogjuk eltüntetni, nem pedig présekkel. És folyton üzemelni fognak, nem lesz itt semmiféle ostobaság félpercenként végigsuhanó lángokkal a járatokban.

64. Felkeresek egy szakképzett pszichiátert, hogy az gyógyítson ki mindenféle ismert és még számomra is felfedezetlen fóbiából és rögeszmés pótcselekvésből, ami esetleg még a hátrányomra válhat.

65. Ha kénytelen leszek nyilvánosan hozzáférhető számítógépes terminálokat állítani a hálózatomban, amiken ráadásul elérhető lesz a központom térképe is, teszek róla, hogy azon jól láthatóan be legyen jelölve egy Irányítóterem feliratú helység. Ez a helység a valóságban a kivégzőterem lesz. A valódi irányítóterem a térképen Csatornatúlfolyás-gátló csarnok címen lesz bejegyezve.

66. A biztonsági számzáram valójában egy rejtett ujjlenyomat-olvasó lesz. Így ha bárki kilesi a kódot vagy port szór rá ujjlenyomatok után kutatva, azonnal meg fogja szólaltatni a riasztót, amikor a kód bevitelével próbálkozik.

67. Akárhány rövidzárlat is legyen normál körülmények között a rendszerben, az őrök arra lesznek utasítva, hogy bármely meghibásodott biztonsági kamera felfedezése esetén szólaltassák meg a teljes körű riadót.

68. Ha valaki korábban megmentette az életemet, én is meg fogom kímélni az övét. Ez így logikus, és egyben másokat is hasonló cselekedetekre fog ösztönözni. Ám ez az ajánlat csak egyszer érvényes. Ha azt akarják, hogy ismét megkegyelmezzek nekik, mentsenek meg megint.

69. A bábákat száműzni fogom. Minden egyes gyermek államilag felügyelt kórházakban fog a világra jönni. Az árvákat pedig nevelőszülőknél helyezzük el, nem vetjük ki a vadonba, hogy ott vadállatok neveljék fel őket.

70. Ha az őreim különválnak, hogy megkeressék a behatolókat, legalább kétfős csoportokban kell maradniuk. Továbbá arra képzem ki őket, hogy ha az egyikük rejtélyes körülmények között eltűnik őrjáratozás során, a másik azonnal szólaltassa meg a riasztót és/vagy hívjon erősítést, ne kukkantson előtte be kíváncsian a sarok mögé.

71. Ha próbára akarom tenni egy hadnagyom hűségét, hogy meglássam, előléptethetem-e már Megbízható Hadnaggyá, a biztonság kedvéért készenlétben tartok egy rejtekajtó mögött egy osztag mesterlövészt, arra az esetre, ha elbukna a próbán.

72. Ha a hősök egy szokatlan eszköz köré csoportosulva kezdenek el szándékosan ingerelni, előveszek egy hétköznapi fegyvert, és azzal nyitok tüzet rájuk a megállíthatatlan csodafegyverem helyett.

73. Nem fogok belemenni abba, hogy a hősök szabadon távozzanak, amennyiben megnyernek egy megbundázott viadalt, bármennyire is bizonygassák nekem a tanácsadóim, hogy semmiképpen sem győzhetnek azon.

74. Ha készítek egy látványos számítógépes prezentációt a leendő terveimről, hogy annak a segítségével mutathassam be azt az ötéves tanácsadómnak, nem fogom a lemezre ráírni, hogy „Világuralmi tervek”, és nem fogom azt az íróasztalomon se elöl hagyni.

75. A Terrorlégióimat arra képzem ki, hogy tömegesen rohamozzák le a hősöket, és ne csak álldogáljanak, mialatt a társaik egyesével az ellenségre támadnak.

A január általában a szórakoztatóipar egyik legnagyobb mélypontja szokott lenni. Ennek okaként fel szokás hozni a karácsony körüli nagy költekezéseket – ugyanakkor, ha belegondolunk, a nyugati társadalmakban eléggé kezd elterjedni a szokás, hogy mindenki a szilvesztert követő nagy leárazások alatt vásárol be nem fogyócikkekből egész évre. Mondják még, hogy mert az ünnepek alatt mindenki annyit pihent, így januárban még van lendülete inkább a munkával foglalkozni. Vagy szóba jöhet még, hogy mindenki elvan a karácsonyi ajándékával.
Hogy mik a pontos okok, jó társadalomgazdasági tanulmány lehetne. Valószínűleg akad is pár ilyen. A cikket azonban azért vezettem fel így, mert 2012 januárja a tengerentúli közvetlen terjesztésű képregények esetében közel sem volt ilyen rossz. Persze gyengébb lett, mint az előtte lévő december, de közel sem annyira, mint szokott. Mielőtt azonban a számokhoz érnénk, nézzük szokás szerint a listát magát.

Habár a Marvel visszavette még előző év végén a piacvezetői helyét, a toplistában kezd egyre reménytelenebbé válni számára, hogy saját erejéből visszakapaszkodjon a dobogó élére. Annyira, hogy most januárban nem az első háromból, hanem az első tízből estek ki. Bizony, 2012 januárjában Top 10 = DC Comics. Ráadásul a sorrend itt is kicsit megborult, mert az eddigi stabil JLA v5 – Batman v2 – Action Comics v2 – Green Lantern v5 négyes negyedik tagja most eggyel lejjebb szorult, hogy a Detective Comics v2 vegye át a helyét. A Bőregeret mostanában tényleg nem lehet megállítani a DC-nél, pedig még hol van a következő film, ami mindenféle belső okok nélkül emelhetné az eladásokat...!
Ám bármilyen ügyesen is előzött be a DetCom egy egész erős (+10%) emelkedéssel, egy hajszállal ugyan, de lecsúszott a 100e-ről, amit most csak a felső három címnek sikerült áttörnie. Az emelkedés amúgy nem csak a Detective Comicsot érintette, hanem a Dark Knight v2-t, ami egészen szépen tartja magát azóta, hogy Finch mellé odaültettek egy írót és egy rajzolót, hogy valami értelmet verjenek abba a sorozatba. Nagyon úgy tűnik, hogy Jenkins írói tapasztalata eladási szempontokból is jót tett ennek a címnek.

Emlékeztek még, mint mondtam a közelgő Avengers vs. X-Men kapcsán? Hogy lehet, ez a crossover fog dönteni arról, a két részleg közül melyik legyen a közeljövőben a Marvel húzóága? Nos, úgy tűnik, hacsak nem nyúlnak bele ott nagyon a történetbe (továbbra is fenntartom így előzetesen, hogy bele fognak), akkor bizony ez a kérdés már a kezdete előtt eldőlt. Ha csak a Marvel kiadványait nézzük önmagukhoz képest, az első öt helyen X-címek vannak, az Avengers-részleg pedig lassan Pókember sorozatainak eladását is képtelen megtartani. Tavaly év végén még az X-ekkel voltak szoros versenyben, most a Pók-címek azok, amik pár száz füzetes különbségekkel püfölik oda-vissza őket. Érdekes amúgy, hogy a kettő közös pontja, az Avenging Spider-Man az egyetlen, ami egyre ölesebb léptekkel halad lefelé. Bár ez így nem igaz, de az elmúlt néhány hónap összesítéséből úgy tűnhet, hogy míg öt éve azzal volt sikeres egy cím, ha a borítóján szerepelt az Avengers vagy a Bendis szó, most viszont az előbbi kifejezés késztet minél több embert arra, hogy ne vegye meg adott széria legújabb darabját.
(A valódi válasz igazából az, hogy az Avenging Spider-Man egy ügyesen megrajzolt, dinamikus és meglepően élvezhető, ám végső soron teljesen üres bunyófolyam, amiben érdemi tartalmat jóformán lehetetlen találni. És ez Slott szereplőorientált írásai mellett igen könnyen csalódást tud okozni.)

A Marvelnél maradva (bocs, DC-fanok, de fentebb a kiadóval kapcsolatos minden érdekességet elmondtam; a totális elsőséget és a Denevér erősödését leszámítva a sorozataik a szokásos enyhe esést/stagnálást mutatják, semmi egyebet): decemberben két erős első számuk volt, melynél feltettem a kérdést, hogy vajon csak az első rész ereje és a sok variáns borító tolta fel őket ennyire, vagy tényleg sikerült egy jó koncepciót találniuk?
Nos, most már egyértelmű, hogy az előbbi. Fentebb említésre került, hogy a Marvelen belül első öt helyen X-címek vannak. Csakhogy ezek közül az ötödik az X-Sanction második száma. Ami ugyan alig hétezerrel, vagyis csak kb. 12%-kal marad el a vezető Uncanny X-Men mögött, a decemberi 93e-hez képest azonban meglehetősen komolyan visszakullogott, különösen, ha számba vesszük, hogy a sorozat továbbra is többféle borítóval jelenik meg.
A másik első rész tavaly év végén a Defenders v4 volt, ahol felmerült a kérdés, hogy a koncepció, ami a nyolcvanas évekkel együtt halálozott el, működhet-e most. A válasz eléggé egyértelmű: a második szám 47e olvasót veszített, az első rész vásárlóinak 55%-át. Ez példányszámra ugyan nem, arányra azonban szinte biztosan rekordnak nevezhető az elmúlt évtizedből. A 38e-s olvasótábor mondjuk még mindig bőven a fenntartható szinten van (15e környékén is élnek még 616-os sorozatok a Marvelnél), ám ha figyelembe vesszük, hogy a közönségkedvenc Fraction írja és az olvasottságnövelésre használt Dodson-házaspár rajzolja, ráadásul nagyon pofátlanul igyekszik megfelelni a fiatal hímnemű olvasóknak... akkor bizony ez a széria már most nagyon, nagyon, nagyon csúnyán megbukott. Hacsak nem történik valami csoda vele, akkor Fraction másik saját ötletű csapatcímének, az Ordernek a sorsára juthat, és majd a Defenders v4 kapcsán is olvashatjuk, hogy igazából mennyire szerették a kritikusok (csak a közönség nem).
Lassan akár azt is megkockáztathatjuk, hogy kijelentsük: Fractionnek nem mennek a csapatcímek. Az Uncanny X-Men se volt éppen élete legfényesebb pontja.
Az igazságosság végett ezen gondolatsort folytatva említést kell tennem az Incredile Hulk v4-ről, amely szintén nem sokkal a Defenders felett tartózkodik a maga 45e példányával, és ami indulásakor még 100e felett volt. Itt szintén bejön, hogy maga a figura – bármennyire is próbált Loeb mást elhitetni a kiadóval – jelenleg egyszerűen képtelen többre. Ez nem azt jelenti, hogy a Hulk unalmas vagy kifulladt, hanem azt, hogy nem lehet minden egyes képregényhősből top10-es alakot faragni. Persze, mindenkinek megvan a maga dicső korszaka és a benne rejlő potenciál (Hulknál az ereje mellett a skizofréniája és a többszörös személyisége jó alapanyag, bár nem feltétélen egy olyan, 30 füzetes elbeszélő pszichoanalízishez, mint amit Jenkins írt vele), ez azonban nem egyenlő azzal, hogy folyamatosan közönségkedvenc lehet.
Most úgy tűnhet, mintha nem egészen egyenrangúan kezelnék két hasonló esetet, ám a kettő között van egy lényegi különbség: Aaron Hulkja egy kezdeti mesterséges emelés után esett egy nagyobbat, majd onnan szürkült bele lassan a középmezőnybe. A sorozat gyengül és nincsenek jó kilátásai, ám ez mégse említhető egy lapon azzal, hogy valami már az indításánál elkergesse az olvasói több mint felét, és éllovasból egyetlen szempillantás alatt a közép-felső kategória alján találja magát. Egyik széria se hozta a hozzá fűzött reményeket, de a Defenders kapcsán már most garantáltnak tűnik az orbitális pofára esés, a Hulknál pedig még nem.

Egyelőre még egy kicsit Marvel...
Manapság az IDW és a Dynamite Entertainment kettősét szoktuk a legnagyobb licencelőbajnokoknak tartani, akik egymást tapossák, hogy valami képregény-adaptációt hozzanak ki népszerű dolgokról abban a reményben, hogy így gyors pénzhez juthatnak. Az eredmény a zseniálistól a szégyenletesig eléggé széles skálát lefed mindkettejüknél. Csakhogy ők ketten valójában kezdő és tapasztalatlan kiscserkészek ahhoz képest, amit a Marvel művelt a hetvenes évek második felétől a nyolcvanas évek végéig. A Marvel akkoriban szinte arcpirítóan szégyentelenül megpróbált képregényt csinálni bármiből. Mármint bármiből. Volt náluk minden Rendőrakadémiától kezdve egy NFL-szuperhősön és a Kool-Aid reklámfiguráján keresztül az ewokokig és a Szíves bocsokig. Százával (nem, nem túlzás) vettek licencjogokat rajzfilmekre, popkulturális karakterekre, de akár ismert szervezetek, termékek reklámfiguráira is.
Ez pedig... nem igazán ment fényesen nekik. Manapság persze az emberek nagyja olyan licenccímekre emlékszik csak tőlük, mint a Conan, a Star Wars, a ROM és a Micronauts (plusz esetleg a TransFormers, bár arra igazából annyira nem sokan, akármilyen meglepő is legyen ez idehaza), melyeket a kiadó legjobbjai között lehet számon tartani. (A ROM, The Space Knightot mai napig kora egyik legkiemelkedőbb címének tartják, aminek a képregénye vicces módon majdnem kifizetődőbb volt, mint maga a játék.) Ám mindezek mellett ott volt – főleg a Star Comics imprint alatt – a Marvel licenccímeinek sötét oldala.
Hogy mi köze ennek a mához? Nos, annyi, hogy egy furcsa csavar miatt most tanúi lehetünk annak, hogy a Marvel bénábban kezel egy licencelt címet, mint egy másik kiadó ugyanazt. A Marvel-féle John Carter-feldolgozások ugyanis annyira elmaradnak már a Dynamite címeitől, hogy utóbbi kiadó januári vezető Carter-címe majdnem kétszer annyi olvasót érdekel, mint a Marvelé. Ez azért egy eléggé csúnya pofon valahol az óriásnak. Pláne, hogy a Marvelnél az egyik sorozat (a kiadótól meglepő módon) olcsóbb, mint a Dynamite szériái.

És ha már szóba kerültek a kicsik és a folyamatosan zsákmányolt licencek...
Pár első rész miatt eléggé megkavarodott az állóvíz itt, ám ez pont a Walking Deadet és a Buffyt nem zavarta, ők köszönik szépen, elvannak a vezető helyeiken. Utánuk viszont három új sorozat jön. Három, ilyen-olyan szempontokból roppant érdekes új sorozat.
Az első közülük a Dynamite újabb egy dolláros beetető árral kiadott füzete, a Lord of the Jungle. Bizony, ez a cím Tarzant takarja, és igen, megint az eredettörténetét (ami, ha jól számolom, az ötödik képregényes megvalósítás ugyanarra a sztorira - nem számolva a sorozatok közbeni későbbi visszaemlékezéseket ugyanerre az eseménysorra). A kiadó ígérete szerint nem fogják vissza magukat, Burroughs eredetijének hű és véres mását fogják kapni most az olvasók.
A következő első részt az Image szállítja. A sorozat címe Fatale, az érdekessége pedig az alkotópáros: Brubaker és Philips. Bizony, bizony, a Criminal és az Incognito alkotópárosa visszatér, hogy a Marvel kiherélt Iconja helyett az Image kiadásában jelenjen meg legújabb művük. Ami inkább az Incognito nyomait járja, ugyanis a természetfelettiség itt is fontos sztorielem lesz halhatatlan nőktől kezdve a démonmaffiózókig.
A hármas utolsó tagja inkább csak a kiadó miatt különös. A Danger Girl eredetileg az Image egyik legjobban fogyó címe volt, amit leginkább az alkotónak (Jeffrey Scott Campbell) és az alapötletnek (tipikus kalandorientált kincsvadász akció kémekkel és rengeteg humorral) köszönhetett. A széria aztán – főleg Cambell kivonulása miatt – eléggé elsüllyedt, most azonban a híres rajzoló visszatért.
Csak éppenségel az IDW-hez.
Ami azért fura, mert a Danger Girl eredeti kiadója a WildStorm volt, ami ugyan egy ideje nem létezik, de a jogai és a munkatársai még igen, hisz beolvasztották őket a DC Comicsba. Campbellék mégsem a DC-vel adatják ki, hanem átmentek az IDW-hez. Amihez joguk volt, hisz a sorozat jogai az övék, mégis kissé fura egy ex-wildstormos szériát az IDW logójával látni. Az IDW annyira megörült amúgy neki, hogy a hónapban elkezdték kiadni az eredeti sorozatot is kettesével füzetekbe szedve, illetve máris bejelentettek egy Danger Girl – Army of Darkness crossovert... mert az IDW-nél lassan kötelező lesz minden címnek crossoverezni az Army of Darknesszel. (Bár érdekes lenne, hogyan oldanának meg egy Locke & Key – AoD közös sztorit.)
A fentiek mellett akad még egy roppant érdekes első szám a listán. Bár már tavaly évé végén kijött egy nulladik füzet, most vette csak kezdetét igazából a Boom! Studios kaboom imprintjénél (a gyerekrészlegük új neve) a Peanuts, amit idehaza leginkább Snoopyként ismerünk. A sorozat különlegessége az, hogy nem a régi stripeket gyűjti egybe és adja ki - mint a magyarországi Garfield képregénymagazin -, hanem teljesen új történeteket írnak az ismert szereplőkkel. Ez a tény önmagában ugyan nem példátlan, azonban roppant merésszé teszi, hogy a Peanuts az USA-ban egy nagyon kultikus strip volt. A leghíresebb valaha. (Nem vicc. A Garfield és a Kázmér és Huba együttesen voltak csak annyira ismertek és kedveltek, mint a Peanuts.) Ehhez új anyagot írni folyamatosan úgy, hogy az alkotója több mint tíz éve nincs az élők sorában (pláne, hogy Schulz jóformán halála napjáig írta), igencsak komoly lépés. Már csak azért is, mert az utolsó kiadott napi csíkban Schulz kifejtette, hogy a családja nem akarja, hogy bárki más átvegye tőle a stafétát (mint az más stripek, például a Dick Tracy esetében már előfordult). A kiadó amúgy folyamatosan értekezik a hagyatékkezelő céggel a teljes autentikusság végett. Nagyon érdekes lesz látni, hogy a kísérletük milyen eredményt hoz.

Kötetek tekintetében első helyen ismét Bőregér-dominancia látható. A Through the Looking Glass című GN a címéből kitalálhatóan a Kalapos körül forog. Vagy még pontosabban retconolja első találkozását Batmannel, hogy a gothami detektívet aztán végigrángathassák Csodaország kifordult másán. Melyhez eléggé illik a rajzoló, Kieth, bár az íróra se lehet panasz, hisz Bruce Jones jegyzi. Ő volt az, aki Jenkins szakasza után – melyet itthon valamiért sokan kedvelnek – szó szerint a sírból hozta vissza a majdnem nulla eladásra esett Hulkokat. (Vagyis igen, az itthon kedvelt Jenkins-szakasz igazából teljesen tönkretette azt a sorozatot, és igazából amilyen unalmas pszichiátriai kórkép volt, ez nem olyan meglepő.)
Könyvesboltokban úgy tűnik, az észak-amerikaiak egy időre elegendő Walking Deadet vettek maguknak és ismerőseiknek, mert a januári listán egyedül a legfrissebb tpb szerepel a második helyen, semmi más. A Sailor Moon viszont visszavette vezető helyét a harmadik kötettel. Az első kettő szintén szerepel a húszas listán. És mellettük még tíz keleti kötet. Eléggé keményen indították az évet ott a mangák. Viszont most a Marvelnek is sikerült két könyvet beszuszakolnia ide, mégpedig a tavalyi évük két legnagyobb eseményének (Fear Itself és Schism) keményfedeles kiadását.

Számok tekintetében a Marvel nyert is meg nem is. A kiadók és az anyacégeik természetesen azt nézik, hogy a vállalat a teljes piac bevételeiből hogyan részesedik, és ezt a Marvel nyerte 35-33 arányban. Példányszámra azonban a DC kerekedett felül 40-37-re.
A kicsik nagy hármasa között most sem volt igazából verseny, az Image nagyon verte a Dark Horse-ot, ami meg az IDW-t, ami mögött nincs annyira lemaradva a Dynamite (példányoknál 12 századnyira volt csak az IDW-től). Rajtuk kívül a Boom! az, ami kényelmesen ott van 1% felett, ahogy bevételben a figuraárusító Eaglemoss is. A Viz most lecsúszott, és hiába megy továbbra is jól az Archie-ban a KISS-es sztori, az Archie Comics most már nagyon messze van az egy százalékos részesedéstől akármelyik téren.

A bevezetőben hosszasan tértem rá arra, hogy a január egyáltalán nem volt rossz a tengerentúli képregénypiacon. Ez a decemberhez képest viszonyított számokban persze aligha látszik, hogy képregényeknél 7/9% (bevétel/példányszám) volt a csökkenés, köteteknél pedig 5% környéke, ami összesítve egy több mint hat százalékos bevételi csökkenést hozott össze. Ez azonban karácsony után természetes. Ilyenkor mindig esniük kell a bevételeknek, hisz decemberben rengeteg egyszeri vásárló akad.
Ami már sokkal jobban néz ki, az a tavaly januárihoz viszonyított adathalmaz. 2011 januárja ugyan majdnem minden szempontból egy hatalmas katasztrófa volt, amihez képest nem nagy kunszt jobbat hozni, de a 2012-es évkezdet nagyon jobbat hozott. Füzeteken mindkét növekedés 30% feletti, de még köteteknél is a példányszámok több mint 8%-ot nőttek, hát még a bevétel...! Összességében idén januárban több mint 27%-kal nagyobb bevételt értek el a kiadók, mint tavaly ilyenkor, 31% feletti forgalombővülés mellett.

És végül a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Alkategóriák

eh logo

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta