Rovatok
- Írta: talgaby
Hoppá, bocs, ez nem a Bendis-féle Bosszú Angyalai felvezetése. Bár lehet, mégis. Bosszúsan angyali lett a májusi lista, Brian Bendis pedig kissé megmagyarázhatatlan módon érdekes fricskát adott Geoff Johnsnak az áprilisi DC-féle pénzbehajtó akció után.
Az első helyen kitalálható módon az Avengers v4 első száma végzett, 163e példánnyal, ami jó egy éve a legmagasabb szám, amit az eladások oszlopában láthattunk. A két alkotó (Bendis és Romita) neve a jelek szerint önmagában is elég szépen megnyomta az első számokkal járó jelenséget. De furamód BMB van a második helyen is, a Siege befejező részével, ami nagy meglepetésre jobban áll, mint az első rész. Bendis első értelmes hosszabb története 616-os vonalon... ööö... öt éve... hat...? valahogy úgy... és ezt az olvasók is a jelek szerint hamar belátták. De a Brubaker nevével fémjelzett, egész erős karakterfelhozatallal bíró Secret Avengers is szépen indított a maga 107e-vel, amely segítségével az öt db százezer feletti címből hosszú idő után ismét a Marvel jött ki győztesen 3:2 arányban.
A másik kettő füzet sem nagy meglepetés, a Return of Bruce Wayne és a Brightest Day első számai érték el ezt az álomhatárt - igaz, a szintén májusban kijött második számaik 15 és 13 ezerrel kevesebbre csúsztak le, bár még így is csak ők ketten vannak 90e felett. Ami egyébként meglepő, hogy Morrison minije máris lenyomta a gyakorlatilag most induló Brightest Day-t, viszont a történethez hozzátartozik, hogy a DC kétheti maxijának első hat száma "garanciás", vagyis vissza lehet küldeni a kiadónak a fennmaradt példányokat, így lehet, a Diamond nem a teljes fogyást jelentette le, hanem belekalkuláltak némi remittendát is.
Nemrég ért véget két nagy esemény is (Blackest Night és Siege), amik vagy jobban vagy kevésbé jobban, de jótékony hatással voltak a kapcsolódó sorozataik eladására, ám most, hogy befejeződtek, máris elindultak ezek az ominózus szériák lefelé. Ehhez hozzájön még, hogy X-fronton nagyban megy a Second Coming, ami elég szép visszhangot kap (folyamatosan jönnek az új nyomatok a korábbi fejezetekből), és még nemrég volt pár érdekesebb friss sorozat, és máris megvan, hogy mik foglalják el a felső részleget:
A Green Lantern v4 a BN után visszasüllyedt az addigi lassú, eseménytelen unalmába, ám még így is megelőzi a Batman & Robin első évadának befejező részét, és így nekik hála egy DC-páros ül egyedül a nyolcvanasok sorában.
A hetvenezres részleg csak kétszer ekkora, oda viszont DC-ből csak a Flash 2. része jutott be, amivel potom 25%-ot esett rögtön az első hónapban. Nem szívesen szidom Johnst, mert tényleg jó író, de Bendisszel ellentétben ő nem tud mindenféle olvashatatlan, unalmas, jellegtelen vackot összeírni úgy, hogy az emberek vegyék, és ez a sorozat is jó példa rá. Csak a fentebb említett kopaszhoz hasonlóan most már szabad keze van - tekintve, hogy ő a főnök - és ez egyre rohamosabb romlást eredményez a címein. (Részemről nem is emlékszem tőle bármi közepesnél jobbra az elmúlt két évből.)
A fentebb említett másik három hetvenezres amúgy továbbra is az, amire számítani lehet, egy Uncanny X-Men, New Avengers (lezáró rész) és Dark Avengers (befejező rész) hármas. Viszont érdekes, hogy a Second Coming többi füzete, az X-Men Legacy és az X-Force v3 elég szorosan ott van mögöttük, kiegészülve a Green Lantern Corps v2-vel, amit sajnos elhagy az eddigi írója, hogy Tony "én írtam a Countdownt és büszke vagyok rá" Bedard vegye át. Tomasi helyette átmegy írni az új Green Lantern-sorozatot.
És itt egy kis kitérő. A Marvelnél már megszokhattuk, hogy amint megszagolják, hogy valami egy kicsit is népszerű, rögtön lesz legalább két tucat csatlakozó, kiegészítő, hasonló nevű, klónozott stb. sorozata. A kilencvenes évek X-füzetei és a hatvan Pókember-sorozat eléggé nyomravezető ebben, de akár a jelenlegi három Wolverine-cím is (Deadpoolt most ne vegyük ide, senki se érti, hogy minek van ennyi sorozata, amikor senki se olvassa, és egyik sem jó). A DC-nél pedig most volt egy hihetetlen jövedelmező esemény, a Blackest Night, főszerepben a Zöld Lámpásokkal, meg persze a főminiben két tök érdektelen karakterrel, akiket hat részen át kergettek a zombik, és ez senkit se érdekelt. A nagy DC-marketinggépezet pedig rögtön lecsapott erre, de annyira pofátlanul, hogy a legutóbbi Green Lanternben konkrétan egy egész oldalas, a történetbe épített reklám keretében vezeti fel nekünk azt a négy címet, amit a BN népszerűségének meglovagolására állítottak rá. Szóval az eddigi két GL mellé lesz most egy harmadik Guy Gardnerrel (tudjátok, a Lámpással, akit amúgy mindenki utál, tehát tuti jó alapanyag saját sorozathoz), és persze a Brightest Day, ami kb. arról szól, hogy Johns 26 füzetben érzékelteti velünk, mennyivel jobb lenne, ha a teljes DC-univerzum visszatérne az 1970-es állapotokhoz, mert akkor milyen szép sztorik születtek, és most is az kellene.
Persze gyorsan hozzáteszem, hogy a Marvelt se kell félteni, mert a Bendisvengers farvizén evező - vagy néha inkább minőségben messze felette álló - sorozatok (Mighty, Initiative) után most kb. öt vagy hat Avengers-ongoingunk lesz havonta. Az más kérdés, hogy ebből az előzetes információk szerint is megközelítőleg egy vagy kettő ígérkezik olyannak, amit az ember szándékos agykárosodás okozása nélkül képes lesz olvasni, és ezek közül az egyik nem is Bendis címe. De lentebb még vissza fogok térni a Marvel marketingcsődjére... többször is. Nagyon, nagyon sokszor, hogy pontos legyek.
A 17. helyen járunk már, az elég erős hatvanezresek alsóházában, ahol is agy kutakodás után rálelhetünk a Justice League of Justice America (írta: Justice Justiceson) 45. számára is, ami meglepő módon stagnál. Ez Justice Robinson utóbbi éves tevékenysége mellett kifejezetten pozitív visszajelzés az olvasóktól, hogy nem hajították el a címet messzire maguktól. Sőt, még kemény 90 füzettel a Batman 699. részét is meg tudta előzni.
A hatvanasokat amúgy a kerek 20. helyen a Siege epilógusa, az elég harmatgyenge párbeszédekkel megírt Sentry: Fallen Sun zárja le, ami amúgy önmagában egy újabb kudarc volt (igen, máris itt az első marketinges bukta) a Marveltől abban a tekintetben, hogy próbálták előtte titkolni, hogy kinek a temetéséről fog szólni a sztori, de gyakorlatilag már a bejelentése előtt tisztában volt mindenki vele, hogy az Őrszem fog elpatkolni... esetleg ha nem interjúztatták volna meg Jenkinst, a karakter kitalálóját, hogy visszatér a céghez megírni egy rekviemet, talán sikerült volna fenntartani a feszültséget egy újabb pikoszekundumig. Fogalmam sincs, miért próbálják még mindig játszani ezt a "sose találjátok ki" játékot, amikor a DC-nél már tizenöt éve, az internet elterjedése előtt, levelezős rendszerben sorra belebuktak ebbe.
De ha már marketingcsőd, a hatalmas lendülettel bejelentett mini (amiről csak most derült ki, hogy mini), az Astonishing Spider-Man/Wolverine indítása egyszerűen siralmas. Az egész címről üvölt, hogy a lényege annyi lenne, hogy "vegyétek meg, mert csupa népszerű elemből állítottuk össze a címet", ráadásul még Adam Kubertet is sikerült megnyerni a rajzolására, az írója meg a remek Jason Aaron... és így is, egy közös Rozsomák-Pókember kaland rosszabbul áll, mint az Amazing Spider-Man mindhárom májusi füzete. Igen, a nagy új Astonishing 56e-rel nyitott, a teljesen 57e-re beállt ASM alatt.
De nem csak ez teljesített várakozás alatt. A már a második számával egy hónapot késett Ultimate Comics New Ultimates (kiváló ivójáték: ki az, aki először nem lesz képes kimondani a felesek után háromszor egymás után ezt a címet) 71e-ről olyan szépen lement 53e-re, hogy csak na. Éppen csak megelőzi az Ultimate Avengers 2 második számát, vagyis a sorozat nyolcadik füzetét. Egyetlen szám alatt annyira esett le, mint az több, mint fél év alatt. Ez azért már tehetséget igénylő feladat.
Szomorú hír viszont,hogy Gail Simone Birds of Prey v2-je, amit ráadásul Ed "csak pózoló fehérneműmodelleket tudok rajzolni" Benes rajzolt, elég szerény 50e-rel indított. Ez nem túl biztató kezdet, bár az is igaz, hogy Simone másik nagy címe, a Secret Six v3 is alacsonyan nyitott, és még most is megy.
A két nagy kiadónál amúgy mennek "kis" események is, a Marvelnél a World War Hulks, a DC-nél a War of the Superman. És ami közös bennük: senkit se érdekelnek. Még a marketingeseket se. Ez azért valahol jelzésértékű. Igaz, utóbbinak mindössze annyi a szerepe, hogy a New Krypton környékén felbukkant összes szereplőt jó véresen és tömegével lemészárolja, és előkészítse a terepet Straczynskinek és a társírójának, akik vagy képesek lesznek visszaverni Johns azon irányú törekvéseit, hogy Clark Kent egy 1930-ból származó írógépen pötyögjön a Planet irodájában a hatvanas évek történeteinek szellemében, vagy nem.
Amúgy a fentebb említett két kisebb event értékét jól jelzi szerintem, hogy a szokásos első nem-Marvel/DC-s sorozat, a Buffy szintjén állnak (amiben amúgy most egy marketingelt sztori megy, a címe Twilight... az irónia csak úgy süt, mi?). Nagy esemény, amivel a Dark Horse tartja a lépést! Igen, szinte látom, hogy Bendis elkezd aggódni a helyzete miatt a cégen belül...
És még mindig a Marvel hülyeségei (igen, a következő): mivel több mint két évtizedes lemaradásban vannak a legrégebbi sorozatukkal is a konkurenciával szemben, és még a havi három ASM-mel is igen messze vannak attól, hogy beérjék a Detective Comicsot, így kínjukban a Deadpool Team-Upnál elsütötték, hogy csak azért is 900. résztől kezdik. Igaz, azt visszafelé számozták, és még elment egy egyszeri hülyeségnek, már a címszereplő miatt is. De a Wolverine #900-ra egyszerűen csak az a magyarázat, hogy ennyi jutott eszükbe figyelemfelkeltés címén. Ezt akármelyik marketingsuliban meséljétek el, és garantáltan a tanároktól az utolsó diákig mindenki röhögni fog rajta, olyan szánalom. És ezek az emberek (mert többen vannak ám, akik ilyen remek ideákkal állnak elő!) pénzt kapnak ezért. És még azt hitte az ember, a politikus a világ egyik legkönnyebb állása...
A harminc- és húszezresek... továbbra is sok jó sorozat, Marveltől, DC-től vegyesen, némi beleszólással már a kisebb kiadóktól. Itt nyitott amúgy a Marvel következő űreposzának felvezetése, a Thanos Imperative: Ingition is, és nem meglepő módon itt dekkol az összes Deadpool is, de még Wolverine-ongoingot is találunk az alsóházban. Ugyanakkor nem túl biztató, hogy az Agents of Atlas harmadik nekifutása (most már csak Atlas címen) 22e-rel nyitott, igaz, szerintem butaság volt újraszámozni. Még ha úgy is érezték, hogy nem megy a sorozat, inkább pihentetni kellett volna egy évet, és valami nagy eseménnyel újraindítani. De nem egy egész pofás cím vérzett el így a Marvelnél, mert feleslegesen erőltették egy átmeneti szünettel társított erőgyűjtés helyett, így néha arra kell tippelnem, hogy a marketingosztályon vadásszák az olvasható csapatcímeket, és mindent megtesznek, hogy tönkretegyék őket, ezzel is csökkentve a dédelgetett Bosszú Angyalainak konkurenciáját és helyet csinálva a tizenhatodik Avengers-ongoingnak.
A kisebbeknél az erősorrend továbbra sem túlságosan változó, bár a két nagy most annyi címet ontott ki magából, hogy mindegyikük egységesen visszább szorult a piacon. Erről majd lejjebb bővebben.
A Buffy után továbbra is a Dynamite-féle Green Hornet vezet, megelőzve a Walking Deadet. Bár az előbbi még mindig lefelé eső ágban van, miközben Kirkman sorozata megszokott módon stabil, így előfordulhat, hogy ez az állapot nem marad sokáig tartós. Igaz, hozzáteszem, a Green Hornet társsorozata, a szintén Kevin Smith által írt (vagy legalábbis vázlatolt) Kato egész jól, nem sokkal a Venomkettő, izé, Haunt alatt indított. Rajtuk kívül a Boys az egyetlen, ami még 20e környékén tud mocorogni, a Spawn például már csak 18e-n áll, igaz, utána elég sok kisebb kiadós cím jön még (köztük Star Wars, Angel, egy újabb Green Hornet és egy új minisorozat, a Mystery Society, ami egy mostanában népszerű zsánert, a misztikus jellegű nyomozós történetek jellegzetességeit követi). A Boom! továbbra is az Irredeemable-lel és az Incorruptable-lel képviseli egyedül igazán magát a palettán, és a számos Disney-képregényével, ám furamód a fentebb említett sorozatok és az Irredeemable között megint csak kizárólag Marvel- és DC-címeket találunk. Tényleg hihetetlen, mennyi alacsony fogyású füzetet hoznak ki azok mostanában.
Amúgy ha már Marvel és kis eladás... a Girl Comics második száma sem teljesített túl fényesen, igaz, szerintem továbbra is több köze lehet ehhez az öt dolcsis árának. Az ár szintén érdekes kérdés volt a Heroic Age-et promotáló reklámkiadvány esetében, ami a nevének megfelelően nem volt más, mint egy rakás előzetes és reklám, mégis képesek voltak tíz teljes dollárt kérni érte, ami az olcsóbb Image tpb-k árának felel meg. Egy konkurens kötet (vagyis egy teljes történet) ára reklámért. És vicces módon még így is akadt 8e ember, aki megvette.
És a legvégén: ha már annyit szapultam a Marvelt, némi pozitívum: a normális áron (három dolcsi) adott X-füzetek reprintjeinél sem emeltek árat - pedig szokásuk néha - és ennek hála a Second Coming utólag nyomtatott korábbi fejezetei még így is képesek a 200. hely környékén, 5-6e példánnyal mozogni. Ilyet legutóbb a Batman & Robin első számainál lehetett látni, és szerintem dicséretes, hogy ilyen hamar és ilyen szép mennyiségben prezentálnak pótlást azoknak, akik lemaradtak az első rohamról. Még a legkevésbé felhúzott New Mutants reprintjei is kiválóan mennek, jobban, mint teszem azt az ultramillerisztikus ShadowHawk v2 bevezető része az Image-től, aminek pedig még variánsai is voltak, hogy megnöveljék az eladást. Bár aki olvassa a CoverArtot, az már láthatta, hogy miért is nem érdemes ennek a sztorinak a közelébe se menni, hacsak valaki nem túlzottan elvakult Sin City-megszállott.
A könyvek tájékán teljesen pangott a képregénybolti piac, az első helyen 4800 példánnyal az Ex Machina kilences tpb-je szerepel, mögötte nem sokkal a Sweet Tooth első és az Invincible 12. kötetével. De a negyedik hely is Kirkmané, a Walking Dead ötös hc-ja végre megérkezett (két gazillió év késést követően, szóval gratulálunk, Image...), bár nagyon ez se ment még.
A Kick-Ass eladásai a film hatására vagy anélkül is, de visszaestek, a májusi listán csak a 10. helyen szerepel.
Amúgy ha Walking Dead, nem tudom, miért, de az első tpb-t már vagy hatodszor nyomják újra, és még mindig itt van a lista elején, most a 19. helyen. Egyszerűen hihetetlen, micsoda mennyiséget adnak el ebből a sorozatból könyv formájában.
Az új (vagy csak nekem újnak tűnő) megjelenések közül ami talán említendő - részemről -, az a Marvel-féle klasszikus G. I Joe-k digitálisan felújított kalandjainak nyolcadik kötete, az új Essential Fantastic Four... igaz, ez a csapat egyik leggyengébb korszakát öleli fel, ami azért fura, mert Roy Thomas írta ekkoriban a címet. A Stephen King-fanoknak esetleg érdekes lehet, hogy egy független kiadónál kijött a Talisman első HC-ja, a pénzesebbeket meg esetleg érdekelheti a Golden Age Captain America Masterworks négyes és az Eerie Comics Archives hármas kötete. Mindkettő remek, igazi klasszikus sztorikkal van tele (akció illetve horror kategóriában).
Annak ellenére, hogy májusban csak négy szerda volt (szerdán jelennek meg ugye normál körülmények között az új képregények), a füzetek 15%-ot mentek felfelé. Igaz, a kötetek pedig 13%-ot lefelé. Bár az általam olvasott elemző szerint itt már nem lehet az eddigi Watchmen-effektusra fogni az esést - ami igaz is - de kihagyta a számításból, hogy tavaly májusban jelent meg a LoEG (ha valaki nem tudja, ez a rövidítés mit jelent, az szégyellje magát lelke legmélyéig) harmadik felvonásának első kötete, ami simán hozta az átlag Watchmen-eladásokat. Így még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mennyire is szűkül a képregénybolti könyvpiac - mert szűkül, az biztos. Ráadásul mivel nem férek hozzá a BookScan-adatokhoz (pláne visszamenőleg), így az is kérdéses, mekkora valójában a remisszió ezen a téren, és hogy meghaladja-e a füzetek példányszám-esését, ami szintén közel 10% környékén van (a bevételt nagyban segíti a 33%-os áremelés). A májusi összesített eredmény amúgy a tavaly májusihoz képest egy 8%-os bevételnövekedést eredményezett, és ha hozzávesszük, hogy a június öt szerdával bír, lehet, hogy a második naptári negyedévet egész jól fogja zárni az amerikai képregényipar. Ha a dollár is visszamászna emberi szintre, még a végén az is lehet, hogy némileg derűsebben állnának a licencelés kérdéséhez is.
A két nagy erőltetett nyári kiadáspolitikájának köszönhetően, amely szerint ilyenkor annyi és annyiféle sorozatot adnak ki, amennyit nem szégyellnek (és igen, igen vastag a bőr a képükön, szóval nagyon sokat nem szégyellnek), az arányok a szokásosnál is jobban a Marvelt és a DC-t támogatják. Előbbi 45,5/40,6%-ot (példányszám/bevétel), utóbbi 35/31%-ot hozott el a tortából, vagyis mindketten erősödtek áprilishoz képest. Ezt leginkább az Image érezte meg, aminél sajna mostanában nagyon visszatértek a liefeldi-mcfarlane-i korszak hangulatához a termékeikkel, és a szerzői komolyabb címeik is akadoznak, így ez a kettő együtt egy teljes százalékos példányszámesést produkált. Ugyanakkor a fentebbi okok mellett könnyen előfordulhat, hogy a példányszám-eséshez hozzájárult, hogy immár ők is emelik az áraikat, ami ugyan rövid távon most a fentebbi jelenség ellenére jól jött nekik (a bevételarány nőtt), de hosszú távon lehet, számos jobb szerzői sorozat fog elvérezni a magas borítóáron és az akadozó tpb-kiadásukon.
A Dark Horse-nak jól jött, hogy belendült a Star War-MMORPG reklámkampánya, mert a franchise-hoz kapcsolódó képregények enyhe erősödésével megint harmadik helyen van 3/4,5%-kal. Igaz, szó szerint csak egy hajszállal előzte be mindkét téren az Image-et.
Az IDW enyhe visszaesésben van, amit a Dynamite használt ki. A két kiadó múlt havi és májusi arányainak összege gyakorlatilag majdnem megegyezik, csak most a Dynamite sokkal közelebb került az IDW-hez, igaz, megelőzni továbbra sem tudja. A Boom! Studiosnak meg még mindig hiányoznak az igazi nagyágyúk, mert bár tavaly év végén feljöttek - szinte biztosan - a Disney-képregényeknek hála, ám most a gyerekrészlegük mellett továbbra is két komolyabb sorozatuk van, és már azokat is mentsvárként igyekeznek nyújtani, ám ezt sokáig nem lehet. Valamit ki kell találniuk, ha nem akarnak megint évekig stagnálni, mint 2008. előtt.
A fentieken kívül egyedül a Viz Media ért el (bevételben) 1%-nál magasabb értéket, továbbra is természetesen a kevés példányszámú, de vastag, ennek következtében drágább mangaköteteiknek hála. A nyolcadik helytől lefelé már mindegyik kiadó piaci részesedése szinte elhanyagolható a többiekéhez képest.
- Írta: Aldarion
II. fejezet: Az új világ (4/4)
A Három Pöröly Háborúja
230 évvel a Warcraft I előtt
A Vaskohó-hegy törpéi hosszú évszázadokon keresztül békében éltek. Településeik azonban lassan túlnőttek hegymélyi városaik korlátain. Bár a Nagykirály, Üllőkovács Modimus igazságosan és bölcsen uralkodott a törpék felett, három befolyásos csoport alakult ki a törpe társadalomban.
A Bronzszakáll klánt Bronzszakáll Madoran vezette, aki közeli kapcsolatokat ápolt a Nagykirállyal, hagyományosan ők voltak a Vaskohó-hegy védelmezői. A Vadpöröly klán, akiket Vadpöröly Khardros thán vezetett, a hegy lábánál elterülő dombos vidéken élt, de szerettek volna nagyobb befolyást nyerni a városban. A harmadik csoport a Sötétvas klán volt, őket a varázsló thán, Thaurissan uralta. A Sötétvas népe a hegy alatti legsötétebb árnyékok között rejtőzött és mind a Bronzszakáll, mind pedig a Vadpöröly klán ellen ármánykodott.
Egy ideig a három érdekcsoport pengeélen táncoló békében élt egymással, ám amikor az öreg Üllőkovács Nagykirály elhunyt, elszabadultak az indulatok. A három nagyhatalmú klán közt háború robbant ki Vaskohó uralmáért. A törpe polgárháború sok éven keresztül folyt a föld alatt. Végül a Bronzszakáll törpék, akiknek a legyobb seregük volt kiűzték a Sötétvas és a Vadpöröly klánokat a hegy mélyéről.
Khardros és a Vadpöröly klán harcosai északra vonultak, majd átkeltek Dun Algaz kapuin és megalapították saját királyságukat Grim Batol távoli csúcsai között. Ott aztán megerősödtek, és újra megtöltötték kincseskamráikat. Thaurissan és a Sötétvas törpék nem voltak ilyen szerencsések. Megszégyenülve, legyőzetésük felett érzett haragjukban megfogadták, hogy bosszút állnak Vaskohón. Thaurissan messze délre vezette népét és megalapított egy várost (amelyet saját maga után nevezett el) a szépséges Vörösbérc-hegységben. A múló évekkel érkező meggazdagodás sem enyhítette a Sötétvas klán acsargását rokonaik ellen. Thaurissan és felesége, Modgud a varázslónő kétfrontos támadást indítottak Vaskohó és Grim Batol ellen. A Sötétvas törpék feltett szándéka volt, hogy egész Khaz Modant uralmuk alá hajtsák.
A Sötétvas seregek elözönlötték fajtársaik erődítményeit és kishíján el is foglalták mindkét királyságot. Végül azonban Bronzszakáll Madoran győzelemre vezette klánját Thaurissan mágiahasználó serege ellen. Thaurissan és követői visszamenekültek városuk biztonságába, nem tudván a Grim Batolban kibontakozó eseményekről, ahol Modgud serege sem boldogult Khardrosszal és Vadpöröly harcosaival.
Az ellenséges harcosokkal szemben Modgud varázshatalmát használta, hogy félelmet ültessen szívükbe. Parancsára életre keltek az árnyékok és sötét dolgok másztak elő a föld mélyéből, hogy a Vadpörölyökre saját csarnokaikban csapjanak le. Végül Modgud áttört a kapukon és ostrom alá vonta az erődöt. A Vadpörölyök elkeseredetten küzdöttek, Khardros pedig belevetette magát az egymással csatázó törpék tengerébe, és végül levágta a varázsló királynőt. A Sötétvas törpék királynőjük elvesztése után hanyatt homlok menekültek a Vadpörölyök haragja elől. Délre futottak, királyuk városa felé, de útközben beleütköztek Vaskohó seregeibe, akik Grim Batol megsegítésére érkeztek. A két had közé szorult Sötétvas törpéket mind egy szálig levágták.
Vaskohó és Grim Batol egyesített seregei ezután dél felé vonultak, hogy egyszer és mindenkorra legyőzzék Thaurissant és a Sötétvas klánt. Nem jutottak messzire, mikor Thaurissan dühe egy végzetes erejű varázslatban öltött testet: egy természetfeletti szolgát akart megidézni, amivel biztosíthatta volna győzelmét, ezért szólította a világ alatt alvó ősi hatalmakat. Döbbenetére és vesztére a lény, ami előmászott a föld alól borzalmasabb volt, mint azt legvadabb rémálmaiban képzelte volna. Ragnaros, a Tűzúr, a tűzelementálok halhatatlan ura volt ő, akit a titánok még a világ ifjúkorában száműztek. Thaurissan hívásától felszabadítva, Ragnaros újra életre kelt. Azerothra való apokaliptikus újraszületése szétrobbantotta a Vörösbérc-hegységet és a pusztítás közepén egy dühöngő vulkánt hívott életre. A Feketeszikla néven ismert vulkánt északról a Perzselő Szurdok, délről pedig a Lángoló Sztyeppék határolták. Thaurissant elpusztította az általa elszabadított varázsenergia, a katasztrófát túlélő követőit pedig Ragnaros és elementáljai rabszolgaságba vetették. A mai napig ott élnek a hegy mélyén.
A rettenetes pusztítást és a déli hegyekben tomboló egyre terjedő tüzeket látva Madoran és Khardros királyok megállították seregeiket és visszafordultak saját királyságaik felé, Ragnaros haragjával nem mertek szembeszállni.
A Bronzszakáll törpék visszatértek Vaskohóba és újjáépítették csodás városukat. A Vadpörölyök is hazatértek Grim Batolba, ám Modgud halála gonosz foltot hagyott a hegyi erődön, így a Vadpörölyöknek nem volt tovább maradásuk. Szívükbe szomorúság költözött, hogy maguk mögött kell hagyniuk szeretett otthonukat. Bronzszakáll király felajánlotta a Vadpörölyöknek, hogy éljenek ezentúl Vaskohó határain belül, de ők makacsul elutasították az ajánlatot. Khardros népével északra vonult, Lordaeron vidékei felé. A Vadpörölyök végül a Hátföldeken telepedtek le és megalapították Szelesbérc várát, ahol idővel egyre közelebb kerültek a természethez, sőt még a környéken élő griffekkel is baráti kapcsolatokat ápoltak.
Vaskohó törpéi szerették volna fenntartani a rokoni és kereskedelmi kapcsolatokat a Vadpöröly klánnal, ezért két hatalmas kapu közé megépítették a Thandol Alagutat, hogy összeköttetést teremtsenek Khaz Modan és Lordaeron között. A kétoldalú kereskedelem jótékony hatásaként mindkét királyság felvirágzott. Madoran és Khardros halála után fiaik közös erőfeszítéssel állítottak szobrokat atyáik tiszteletére. A két szobor őrizte azontúl a - Ragnaros perzselő jelenléte miatt vulkanikus területté vált - délvidékre vezető szoros bejáratát. Egyrészt figyelmeztetésként szolgáltak mindenki számára, aki meg akarta volna támadni a törpe királyságokat, másrészt pedig mementói voltak annak, hogy mekkora árat fizettek bűneikért a Sötétvas törpék.
A két királyság pár éven át még ápolta kapcsolatait, de a Vadpöröly törpéket igazán megviselték azok a szörnyűségek, amelyeknek Grim Batolnál voltak szemtanúi. Azontúl inkább a föld felett éltek, Szelesbérc lejtőin, ahelyett, hogy hatalmas királyságot faragtak volna ki maguknak a hegy mélyén. A két megmaradt törpe klán közti ideológiai különbségek vezettek végül ahhoz, hogy útjaik elváltak egymástól.
Az utolsó Őrző
Aegwynn Őrző az évek során jelentős hatalomra tett szert és Tirisfal energiáival jelentősen meghosszabbította életét. Naívan abban a hitben élt, hogy végleg legyőzte Sargerast, így folytatta a világ védelmezését a démon király talpnyalói ellen közel kilencszáz éven át. Tirisfal Tanácsa azonban végül úgy döntött, hogy megbízatása a végéhez közeleg. A Tanács utasította Aegwynnt, hogy térjen vissza Dalaranba, hogy az Őrző hatalmát átadhassák egy új bajnoknak. Aegwynn azonban, aki mindig is bizalmatlanul tekintett a Tanácsra úgy döntött, saját maga választja ki utódját.
A büszke Aegwynn úgy tervezte, hogy egy fiúgyermeknek ad életet, akinek majd átadja minden hatalmát. Nem állt szándékában megadni a lehetőséget Tirisfal Rendjének arra, hogy befolyásolhassák utódját úgy, ahogy azt vele is megpróbálták. Aegwynn délre utazott, Azeroth királyságába, ahol egy Nielas Aran nevű gyakorlott varázsló személyében megtalálta a tökéletes férfit, aki apja lehetett fiának. Aran volt Azeroth királyának udvari mágusa és személyes tanácsadója. Aegwynn elcsábította a varázslót, aki fiút nemzett neki. Nielas mágiához való természetes érzéke mélyen beleivódott a még meg sem született gyermekbe és meghatározta azokat a tragikus lépéseket, melyeket későbbi életében tett. Tirisfal hatalma is ott szunnyadt a gyermekben, arra várva, hogy felébredjen, ha majd nagykorúvá válik.
Telt múlt az idő és Aegwynn megszülte fiát egy félreeső ligetben. A fiút Medivh-nek nevezte el, ami a nemes elfek nyelvén azt jelentette: "a titkok őrzője". Aegwynn szentül hitte, hogy felcseperedvén fia lesz a következő Őrző. Sajnos azonban Sargeras gonosz szelleme - amely addig ott rejtőzött Aegwynnben - megszállta a védtelen gyermeket, mikor az még anyja méhében fejlődött. Aegwynnek sejtelme sem volt róla, hogy a világ következő Őrzője már legnagyobb ellensége rabja.
Megbizonyosodva róla, hogy a gyermek egészséges, Aegwynn elvitte a fiatal Medivh-et Azeroth udvarába és rábízta halandó apjára, hogy nevelje fel népének körében. Azután utolsó útjára indult a vadonba, hogy felkészüljön az elmúlással való találkozásra, bármi várjon is rá a túlvilágon. Medivh erős fiúvá érett, de fogalma sem volt róla, hogy Tirisfal öröksége micsoda potenciális hatalommal ruházta fel.
Sargeras türelmesen várt, míg az ifjú hatalma végre megnyilvánult. Mire Medivh tizenéves lett, már híre járt Azerothban jelentős mágikus képességeinek. Gyakran indult kalandos utakra két barátjával: Llane-nel, Azeroth hercegével és Anduin Lotharral, aki az Arathi vérvonal egyik utolsó leszármazottja volt. A három fiú gyakran követett el mindenféle csínytevéseket a királyságban, de a nép ennek ellenére kedvelte őket.
Mikor Medivh tizennégy éves lett, felébredt benne az addig szunnyadó kozmikus hatalom és összecsapott a lelke mélyén rejtőzködő Sargeras szellemével. Medivh sok éven át tartó kómába zuhant. Amikor végre felébredt, már felnőtt ember volt, barátai Llane és Anduin pedig Azeroth régensei lettek. Bár vágyott arra, hogy újonnan felfedezett hihetetlen hatalmát az otthonának hívott ország védelmének szentelje, Sargeras sötét szelleme megrontotta gondolatait és érzelmeit, álnok végzet felé sodorva őt.
Sargeras örvendezve bújkált Medivh egyre sötétebb szívében, mert tudta, hogy a világ második inváziójára szőtt tervei hamarosan megvalósulnak és nem más, mint a világ utolsó Őrzője lesz az, akiben megérlelődnek...
- Írta: talgaby
Bár a kettő között nincs közvetlen kapcsolat, de vicces tény, hogy Dan DiDio távozása után a führeri, akarom mondani a DC főszerkesztői posztjáról, Geoff még-1970-et-írunk-ugye Johns uralma alatt a DC egy laza csuklómozdulattal elvitte az első négy helyet az áprilisi listán. Avagy üdvözlök mindenkit a 2010 áprilisi amerikai képregényeladási listáról szóló értekezésemben, ne is várjunk tovább, lássuk, kik a győztesek.
A GJ (korábban DC) kiadó újabb maxisorozata, a júliustól állítólag havi két számmal dübörgő, 26 részes "heti" sorozat, a félig-meddig antológia, félig-meddig váltott fókuszú csapatsorozat, a Brightest Day felvezető, négy dolcsis nulladik száma 129e példánnyal beköszönt a lista élére, miközben vidám baráti kézfogást ejtett a Flash v4 első számával és a Green Lantern v4 53. füzetével. Így Johns egymaga több mint 1,2 millió dolláros bevételt termelt a kiadójának áprilisban, Brian Michael Bendis meg megfulladhat a Secret Invasionjének rekordjával. Nem olyan jó hír viszont, hogy a Bruce Wayne visszatéréséről szóló történetbe kapcsolódással megtámogatott Batman & Robin csak 84e példányon áll.
A Marvel csak ezen a ponton kap észbe, hogy a konkurenciával nem ártana lassan konkurálni is valamilyen szinten, és bizony az ő saját toplistája szerényke is lett emiatt a vetélytárshoz képest. A legjobb sorozata a Siege-be kapcsolódó New Avengers volt, de ezzel ki is fújt az aktuális eventjük hátszele. A főmini hiányában cégen belül az X-részleg aktuális crossovere, a Second Coming nemes egyszerűséggel legyalulta a Siege-hez kapcsolódó címeket, pedig utóbbi kb. négyszer annyi füzettel állt csatába. Igaz, az összképbe belezavarnak olyan dolgok is, mint a Green Lantern Corps v2 (amit sajna elhagy az írója, pedig könnyedén a legjobb űrsorozat volt), az Iron Man v5, az Ultimate Comics Avengers 2: Crime & Punishment, or How Long Can a Title Be? című, elég könnyen megjegyezhető elnevezésű mini első, eléggé közepeske száma (ami elég szerényen, 64e-n nyitott, de most még ez is elegendő volt a 9. helyre) és a Thor 609. füzete, amely sorozatnál lassan az északi istenek se tudják lassan megmondani, hogy akkor most ki is fogja írni. Állítólag Fraction, de egy szám után eltűnt az írói pozícióból, mégis sok helyen váltig ragaszkodnak hozzá, hogy ő veszi át. Mondjuk sokan azt sem értették, hogy ha már egyszer a láthatóan bebukott Siege miatt el kellett űzni Straczynakit - aki futószalagon termeli a kiváló füzeteket amúgy a DC-nél, és úgy, hogy csak hobbiszinten firkálgat - akkor legalább az egyetlen épkézláb Thor-írót rakhatták volna a címre ahelyett, hogy egy tesztoszteronfesztivált csinálnak belőle és leküldik az eladásokat a kétéltűek alfele alá. De hát ez a Marvel...
A 11. helyen egy meglepő visszakapaszkodás, James Robinson JLA v4-e visszaszerzett magának 8e olvasót, és megint 60e felett áll, éppen csak megelőzve a Second Coming-os X-Force-ot. De hasonlóképp áll kétezerrel alattuk a Batman és az X-Men Legacy párosa, szintén csak pár füzet döntött a DC-s sorozat javára. És még itt sincs vége, mert a 15. helyet alig 101 füzettel meg egy Image-cím, a Walking Dead első számának reprintje happolta el a Captain America elől. Igaz, előbbinél jótékonyan hathatott az egy dolcsis ár. Komolyan, mintha minden létező cím kipécézett volna magának egy marvelest, hogy alig egy hajszállal elé kerüljön.
A Marvel hálószövője gyengén muzsikált, nem tudta visszahozni a múlt havi 60e-t, ezúttal 56e-ről esett le 53e-re, és most csak két számmal képviseltette magát a listán. Bár volt helyette Siege: Spider-Man, ami kb. ugyanannyi embert érdekelt.
A negyvenezresekben gyakorlatilag a megszokott Marvel-címek foglalnak csak helyet, ez a középmezőny az utóbbi időkben gyakorlatilag kizárólag az ő sorozataiknak szokott otthont adni. Konkrétan a 16-tól 31. helyig egy kivételével csak Marvel-sorozatok találhatóak, az egyetlen szakadárunk meg a szokás szerint egész jól futó Buffy a Dark Horse-tól. Ezen kívül a negyvenesek közé csak a Detective Comics és a pármillió év késés után kijövő Superman: Secret Origins utolsó előtti füzete furakodott be, a kategória végét pedig mintegy a színvonal teljes elfogyását jelezvén a World War Hulks első száma foglalja el. A crossoveré, amit a kiadója már most annyira szégyell, hogy nem is meri reklámozni, nehogy a végén összekössék vele. Amúgy kíváncsi vagyok, hogy most, miután kiderült, hogy a legesélyesebb befutó, Ross tábornok volt a Vörös Veszedelem - amire elég nagy téteket lehetett rakni a vörös Amazon megjelenésekor, akiről lesírt, hogy a lánya, Betty Ross - meddig fognak megmaradni az eladások, vagy tényleg mindenki már csak azt várta, hogy kiderüljön végre, ki volt az az iszonyat nulldimenziós karakter, és most már nyugodt szívvel hagyhatja az egész címet a fenébe.
A két nagy a hónapban három elég gyengén indító ongoinggal is szerepel a listán, bár ezek közül a két DC-s még talán valahol érthető is. Az viszont, hogy a Marvel a negyvenezreseket alig tartó Deadpooljaihoz minek indít egy negyedik ongoingot (pláne az egyik bebukása után, ugyanis a Team-Up a jelek szerint három hónapon belül átüti a húszezret), ami csak 39e-n tud nyitni, rejtély. Valahol szerintem Nicieza és Kelly megcsúfolása, hogy a nevükkel fémjelzett, elvileg a humorra építő karakter immáron négy futó sorozatban egyetlen épkézláb poént nem tud elsütni hónapról hónapra. Ennyire még Liefeld se tudna tehetségtelenül bánni vele...
Ha már fentebb a Marvel Emberiségellenes Bűntettének crossovere szóba került, megemlítem a DC hasonlóan pocsékul teljesítő eseményét, a Superman-címeken futó kriptoni háborút. Robinson sztorija a reklámnak hála kimozdította a Superman-részleget a harmincezresek legaljából, és egészen a szédületes 34e-ig húzta őket. Ami teljes 10%-os növekedés. Szinte már majdnem olyan mértékek, mint Johns emelkedése a Blackest Night előtt. Hopp, hogy az nem 10, hanem 100 százalék volt. Eh, egy nulla a különbség, és mint tudjuk, a nulla a semmivel egyenlő, vagyis semmi különbség a kettő között. És továbbra is jelzem, ennek a tehetségnek adták a zászlóshajó-címet, aminél végső soron Johns leggyengébb ongoingja csak másfélszer rosszabbul teljesít, és az az ember mellette ír fél tucat sorozatot és egy filmet. Igen, sose árt tudni, kire bízzuk a presztízssorozatokat, no. Nehogy a végén még csorbuljon itt a cég hírneve. Meg hát ez a Robinson amúgy is remekül képes volt kiirtani a komplett Új-Kriptont, mert sikerült annyira jól bánnia az alapötlettel, hogy a szerkesztőség jobbnak látta eltörölni a létezése nyomát is.
A harmincezresek utolsó példányát a már biztosan elkaszált Wolverine Weapon X 12. száma képviseli, és ezzel együtt mindenki mondjon egy nagy hellót a Marvel-DC páros legjobb sorozatainak. No nem példányszámra, hanem minőségre. Szokás szerint van itt Batgirl v3-tól (ami kb. olyan, mint az Ultimate Spider-Man, csak értelmesebb, összerakottabb, viccesebb, izgalmasabb, cselekménydúsabb és átgondoltabb... vagyis ugyanolyan, csak tízszer jobb) Gotham City Sirens, Wonder Woman v3 (amiből nemsokára megint v1 lesz, és átveszi Straczynski), Guardians of the Galaxy v2, stb. És van itt egy másik (elvileg) ongoing, a DC megint előszedte a már köztulajdonban lévő régi ponyvakaraktert, Doc Savege-et, aki gyakorlatilag Superman és Batman karakteralapjának is tekinthető, egyben kora egyik legsikeresebb ponyvahőse volt, egyesek szerint az első szuperhős is. (Ez utóbbi amúgy nem igaz, nem rendelkezik emberfeletti képességekkel, csak kiváló fizikumú és marha okos.) A húszasoktól amúgy most még a 100. hely előtt meg kell válnunk, a szokatlanul kicsinyke részlegük mindössze a 94. helyig tart. Nem sokkal maradt le innen amúgy az újraindított Spirit (elvileg v7, de a pontos szám meghatározása a képregény-történelem egyik legnehezebb feladata lenne), amivel a két nagy legrosszabbul indító ongoingja lett sajna a hónapban. Nem nagyon akar működni ez a sorozat, ami elég szomorú Will Eisner emlékére nézve, és bár biztos vagyok benne, hogy ehhez nagyban hozzájárult Frank HaIsteírniakarnanahozzámjárnatanácsadásra Miller minden elképzelhető ember és egyéb intelligens létforma által várt színvonala alatti filmje is (vagy nevezzük nevén: az ilyen címen mozikba küldött Sin City 1.5), de még Miller figyelemreméltó tehetségtelensége - amint ennyi évtized után végre a kritikusok is kezdenek észrevenni - se lehetett elég hozzá, hogy ilyen károkat okozzon.
A kicsik között megint fordult párszor a kocka, de érdekes, hogy a Walking Dead promóciós kiadványát leszámítva nem az Image, hanem a Dynamite Entertainment vitte el a kisebbek második helyét a Buffy után, Kevin Smith Green Hornet-jának harmadik számával. Ami ugyan csak az első füzet eladásainak felét tudta produkálni, de kategóriájában még mindig kiemelkedő. Igaz, nagyon ez se segített a kiadójának (erről majd lentebb). A Walking Dead új füzete csak mélyen (ötezerrel és húsz hellyel) alatta van. Ezzel megint ő a legjobb Image-cím, igaz, Todd McMásológép egyik olvasórémisztgető Venom-másolata sem képviselte magát egyetlen füzettel sem áprilisban. A tömegek megkönnyebbült sóhaja pedig idáig hallatszik, és okoz nekünk Európában mindenféle légköri zavarokat, amitől most az ország is ázik. Vagyis Todd még úgy is betesz nekünk, hogy nem csinál semmit. Veszélyes egy alak.
A dobogóról amúgy lecsúszott a Zöld Lódarázs előretörésével Ennis Boys-a, de eggyel lejjebb is érdekes párharc alakult ki a Dark Horse Star Wars-címei és az Image Invincible-je között, ami amúgy most vagy újraszámozódik vagy nem, még szerintem ők se tudják. A legjobb IDW-s sorozat (Angel, de ez náluk várható) csak jóval alattuk - vagyis elég sok ezer példánnyal a két fő Dynamite-füzet alatt - jön, ami azért érdekes tény, mert ennek ellenére az IDW elég komoly részesedésarányt ver a Dynamite-ra (másfélszer akkora az övé). Innen is látszik majd, hogy sok kicsi marha sokra tud menni egy tortadiagramon. De ha már az IDW elsőjét megemlítem, az utolsó kistigrisét is ide írom: az Irredeemeble első száma volt a Boom! Studios legkeresettebb füzete 12e példánnyal a 134. helyen. Ez egy újrakiadás, aminek érdekessége, hogy annak ellenére, hogy drágább volt, mint az eredeti első nyomat (négy dolcsi), mégis majdnem egy ezrest vert az egy dolcsis Batman & Robin első számának újabb kiadására. Igaz, ez utóbbi, ha jól számolgatom, legalább hatodik újranyomás volt, és már a HC is kijött belőle. (Amúgy ez csak egy reklámfogás része volt, a két nagy több híres sorozatuk első számát adta most ki újra egy dollárért: New Avengers v1, a Vörös Veszedelem és a Civil War is ezek között van.) Ám Waid sorozata után bizony a Boom! sokáig kimarad a listán, a második legjobb füzetük az alig több mint 5000 embert megmozgató Farscape volt csak. A tavaly év végi nagy lendületük eléggé elmaradt.
A Kick-Ass mozi ugyan közepes érdeklődést kapott csak, de a képregénygeekek eléggé szépen felfedezték maguknak, annyira, hogy sok nem képregénygeek is felfedezte magának. A kettő között ugyan nincs összefüggés, de nem akarom kitörölni ezt a szép mondatot. A - morogmorogmorogmorog - premiere... *sóhaj*... miért kell premiere-ben?... HC ezúttal 10e példánnyal ül az első helyen, utána a Batman & Robin fentebb említett első hc-ja - ami deluxe változat, vagyis az a fajta, amiben a Kick-Asst egy épeszű szerkesztő kiadta volna -, mögötte pedig az új ongoingtól is kicsit megtámogatva a Flash: Rebirth HC-ja áll.
És miután letudtuk az említésre érdemes mennyiségű köteteket, lássuk, milyen érdekesebb kiadványok vannak még itt.
Először is, elég szép helyezése van egy független kiadós, kifejezetten kisgyerekeknek készült mesekiadványának a Benny and Pennynek. Azért jó látni, hogy a mai tömegmészárlós képregénysorozatok világában még van hely a kisebbeknek szóló történeteknek is. Bár Ennis Crossed-jának (aki nem ismeri: a sorozat lényege összefoglalható abban, hogy Ennis és a rajzolója versenyeznek, mikor tud Ennis olyan groteszk és undorító halálnemet kitalálni, amit már az alkotótársa se bír megrajzolni) első kötete eléggé magasan végzett. Kijött ezen kívül a RASL második kötete is (a Bone alkotójának új sorozata), egy elég jó visszhangot kapott Vertigo-GN, az Other Lives (három nagyon diszfunkcionális alakról szól), a Dial H for Hero korai sorozatának Showcase-változata, és persze a sorozat, mit mindenkinek kötelező lesz majd beszerezni, és ami tuti lesz magyarul is: a Twilight manga első kötete. Vendégszerepben a Tokyo Hotel és Blade. Amúgy meg eléggé érződik, hogy készül a Scott Pilgrim-film, mert az összes eddig megjelent kötet szerepel a listán.
Ami a számokat illeti...
Tavaly áprilisban öt szerda volt, vagyis eggyel több hét az eladásokra, így kicsit érthető, hogy a füzetek tizenöt, a kötetek pedig huszonkilenc százalékkal teljesítettek rosszabbul. Mivel a múlt hónap idén szintén öt szállítási napos volt, így a kettőt összekombinálva a füzetek nullára, a kötetek pedig -20%-ra jönnek ki, az összesített forgalom pedig 5%-os esést mutat, ami a kötetek erős hanyatlása mellett még egész elviselhető. Bár ebben szerepe van annak, hogy lassan, de biztosan a kiadók az összes füzet árát négy dollárra emelik. Amúgy érdekes, hogy míg a Kick-Asst a film egész szépen megtolta, legalábbis a HC-t, a Vasember-mozi nem igazán emelte a karakter képregényeinek eladásait, a most indult ongoingja valószínűleg miniként fogja hamar bevégezni.
Hiába tarolt a DC a lista élén, a Marvel a középkategóriás dominanciájának hála megint teljesen fölé emelkedett. A példányok 45 és a bevétel 39%-a volt most az övé, míg a DC-nél ez a mutató 32/30-on áll. A kicsik között a változatosság kedvéért az Image végzett az élen, legalábbis a példányszámok tekintetében, 4,2/4%-kal. A Dark Horse viszont többet zsebelt be, a 3,8%-os példányrészesedés ellenére közel 5%-ot vittek a bevételből. Az IDW amúgy nem sokkal maradt el mögöttük, 3,4/3,9%-on áll. A két komoly sorozatot is felmutató Dynamite nem igazán szállt ringbe mással, így a hatodik helyen ül 2,3/2,3-mal, a Boom! pedig a tavalyi előretörés után teljesen beállt másfél százalék környékén. A többiek közül meg egyedül a Viz az, ami (bevételben) 1% fölé kapaszkodott, igaz, ők mangakönyveket árulnak, így a kevés példány is nagyobb bevételt jelent nekik.
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
- Írta: Aldarion
II. fejezet: Az új világ (4/3)
A hét királyság
1200 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Strom továbbra is Arathor központja volt, de Dalaranhoz hasonlóan számos új városállam született Lordaeron kontinensén mindenfelé. Gilneas, Alterac és Kul Tiras voltak ezek az első városállamok és bár mindegyiknek saját szokásai és kereskedelmi hálózata volt, Strom egységesítő uralmát mind elismerték.
Tirisfal Őrzőinek éber felügyelete alatt Dalaran lett a világ minden tájáról érkező varázslók tanításának központja. A Dalarant uraló Magokraták megalapították a Kirin Tort, egy különleges rendet, amelynek feladata az volt, hogy írja össze és kutassa fel az emberiség számára akkoriban ismert összes varázslatot, mágikus ereklyét és varázstárgyat.
Gilneas és Alterac erős támogatói lettek Stromnak, seregeikkel felderítették Khaz Modan délre fekvő hegyes vidékeit. Ebben az időben történt, hogy az emberek először találkoztak a törpék ősi fajával és meglátogatták hatalmas csarnokokból álló földalatti városukat, Vaskohót. Az emberek és a törpék megosztották egymással a fémkovácsolás és a mérnöki ismeretek titkait, de az is hamar kiderült, hogy mindkét faj szereti a csatákat és a jó történeteket.
Kul Tiras városállama, amelyet Lordaerontól délre egy szigeten alapítottak, egy halászaton és hajózáson alapuló virágzó gazdasággá fejlődött. Nem sokkal később Kul Tiras már hatalmas kereskedőhajó flottával rendelkezett. Hajói bejárták az ismert tengereket, egzotikus áruk után kutattak, amelyeket máshol jó áron lehetett eladni. Bár Arathor gazdasága virágzott, legerősebb alkotóelemei mégis lassan rothadni kezdtek.
Idővel Strom urai elhatározták, hogy székhelyüket Lordaeron északabbra fekvő zöldellő vidékeire helyezik át és elhagyják a déli, terméketlen területeket. Thoradin király utódai, az Arathi vérvonal utolsó képviselői azonban vitába szálltak ezzel a döntéssel, azt mondták Stromot nem lenne szabad elhagyni, ezzel a véleményükkel pedig kiváltották a lakosság elégedetlenségét, akiknek tetszett a távozás gondolata. Strom urai végül mégis úgy döntöttek, hogy elhagyják ősi városukat, hogy a vad északi vidékeken találjanak rá a tisztaságra és megvilágosodásra. Dalarantól messze északra, Strom urai egy új városállamot alapítottak, amelyet Lordaeronnak neveztek el. Az egész kontinens ettől a városállamtól kölcsönözte később a nevét. Lordaeron a hívő zarándokok és a belső békét és biztonságot kutató vallásos emberek szent központja lett.
Az Arathik leszármazottai, akik az ősi Strom omladozó falai közt maradtak úgy döntöttek, hogy délre mennek, túl Khaz Modan sziklás hegyein. Útjuk sok hosszú évszakon keresztül tartott, míg végül letelepedtek annak a kontinensnek az északi vidékein, amelyet később Azerothnak neveztek el. Egy termékeny völgyben megalapították Viharváradot, amely hamarosan egy teljesen önálló hatalmi tényezővé vált.
A Stromban maradt maroknyi harcos úgy határozott, hogy maradnak és őrzik városuk ősi falait. Strom többé már nem volt a birodalom központja, de egy új ország jött létre belőle, amelyet Stromgarde-nak neveztek el. Bár mindegyik városállam külön-külön sikeres volt, de Arathor királysága gyakorlatilag összeomlott. Mindegyik ország kialakította a saját szokásait és hitvilágát, eközben pedig egyre inkább elkülönültek és függetlenedtek egymástól. Thoradin király látomása az egységes emberiségről végül teljesen elenyészett.
Aegwynn és a sárkányvadászat
823 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Ahogy Tirisfal kozmikus hatalma feletti uralma egyre nőtt, Aegwynn rátalált néhány igazán nagyhatalmú démonra, akik Északszirt jeges kontinensén ólálkodtak. Aegwynn elutazott a távoli északi vidékre és a hegyekig követte a démonok nyomait. Felfedezte, hogy a démonok az egyik utolsó túlélő sárkányraj tagjaira vadásztak, hogy az ősi lényekből elszívják belső mágikus energiájukat. Az óriási sárkányok - akik ide vonultak vissza az egyre inkább előretörő halandó társadalmak elől - közel azonos hatalommal rendelkeztek, mint a Légió sötét tagjai. Aegwynn szembeszállt a démonokkal és a nemes sárkányok segítségével sikerült felborítani az erőegyensúlyt, így a démonokat elpusztították. Ám ahogy az utolsó démont is kiűzték a halandó világból, egy hatalmas vihar söpört végig északon. Egy óriási sötét arc jelent meg Északszirt felett az égen. Sargeras, a démonkirály, a Lángoló Légió ura jelent meg Aegwynn előtt, pokoli energiáktól feltüzelve. Közölte az ifjú Őrzővel, hogy Tirisfal ideje lassan a végéhez közeleg és a világ hamarosan térdre borul majd a Légió hatalma előtt.
A büszke Aegwynn úgy gondolta szembe tud szállni a vészjósló istennel és minden hatalmát rászabadította Sargeras avatárjára. Aegwynn zavarbaejtő könnyedséggel gyengítette meg mágiájával a démonurat és sikerült megölnie fizikai megtestesülését. Attól tartva, hogy Sargeras szelleme esetleg hátra maradhatott, a naív Aegwynn a holttestet Kalimdor egyik ősi csarnokába zárta, amely a tenger fenekére süllyedt, amikor az Örökkévalóság Forrása felrobbant. Sosem tudta meg, hogy pontosan úgy cselekedett, ahogy azt Sargeras kitervelte. Akaratlanul is megpecsételte tettével a halandó világ sorsát mivel Sargeras anyagi formájának halálakor áthelyezte szellemét Aegwynn kimerült testébe. A fiatal Őrző nem tudott róla, de Sargeras ezután számtalan hosszú éven keresztül rejtőzködött lelkének legsötétebb zugaiban.
- Írta: talgaby
151. Nemi egyenjogúság, kiegészítés (Rynn-törvény):
Abban a szinte elképzelhetetlen esetben, ha a játék főhőse egy nő, búcsút inthetünk mindenféle lehetséges szerelmi szálnak. Már ha a boltosok folytonos arcátlan flörtölését nem vesszük annak.
152. A rivaldafény kisajátítása (Edea-szabály):
Ha egy szereplő előre kijelentetten csak egy bizonyos ideig csatlakozik a csapathoz, sokkal klasszabb lesz majd, mint az összes többi csapattag.
153. „Anyu, miért nem használsz egy Főnixtollat Aerisen?”:
Ne számíts arra, hogy a játék működési elvei alkalmazhatóak a „valódi” világban is.
154. A Gold Saucer-szabály:
A játék legerősebb fegyvereit/felszerelését/varázslatait kizárólag madárversenyek megnyerésével és hasonló fáradalmas tortúrák által szerezheted meg.
155. A gonosz lehet, hogy örökké él, de nem öregszik valami szépen:
Habár egész seregek és a világ leghatalmasabb varázslóinak szövetsége kellett ahhoz, hogy egy világpusztító háború keretében elzárják az ősi gonoszt, kiszabadulásakor egy viszonylag tapasztalatlan kalandorcsapat is könnyedén végleg elpusztíthatja.
156. Sepiroth emlékművének kibúvópontja:
Bármilyen gaztett megbocsátható – még ha egész országok is pusztultak ki miatta –, ha elég klassz vagy.
157. Az elkárhozott utópiák alapszabálya (Zeal-törvény):
Az összes ideálisnak tűnő utópiát valójában egy gonosz erő működteti, ennek következtében az a végzete, hogy egy nagy, látványos robbanásban lelje a végzetét.
158. A lelki tanácsadás szabálya:
A kaland utolsó harmadában a főhős elkövet valami ostobaságot, ami lelkileg teljesen összetöri. Emiatt aztán minden egyes élő csapattag részletesen feleleveníti neki, hogy mennyi mindent tanultak azóta, hogy csatlakoztak mellé. A főhős önbizalma ettől azonnal helyrejön.
159. A rossz jó, szivi!:
A hősök mindig nyugodt szívvel számíthatnak a jó szándékú vámpírok, vérfarkasok, sárkányok, tolvajok, démonok és láncfűrészes gyilkosok segítségére a világ megmentését célzó kalandjuk során. Ugyanakkor…
160. A jó rossz, szivi!:
Nem árt óvatosnak lenni a kedveskedő papokkal, hűséges tisztekkel és nagy átlagban bármilyen komolyabb hatalmi helyzetben lévő szereplővel szemben, aki önszántából felajánlja a segítségét. Különösen akkor, ha megmentették az életeteket is, és többször is tanúbizonyságot tettek a jóakaratukról…
Ilyenkor ugyanis titokban már a veszteteket készítik elő (már persze amikor be tudják ezt szorítani a szűkös időrendjükbe az országuk elárulása, a terroristaszervezetek támogatása a gyerekek nyalókáinak ellopása közé), és csak arra várnak, hogy a lehető legalkalmasabb pillanatban hátba döfjenek, kivéve, ha…
161. Leo tábornok kivétele:
A másik oldalnak dolgozó nemes és szimpatikus szereplők motiváció mindig tiszták. Persze őket meg túlságosan lefoglalja az, hogy elölről próbáljanak ledöfni ahhoz, hogy túlságosan örülhessetek ennek, szóval így is, úgy is csak rosszul jártok. Továbbá ennek a kategóriának a képviselői mindig áldozatul esnek a…
162. A hasznavehetetlen volt rosszfiú axiómája (Mullen tábornok törvénye):
Nem számít, mennyire kemények és legyőzhetetlenek a gonoszok csatlósai, amint átállnak a jók oldalára, kiderül, hogy valójában nem is annyira rosszarcok. Olyannyira, hogy a főgonosz ilyenkor két mozdulattal legyőzi őket.
Mielőtt azonban még megszánnád őket, hamar kiderül, hogy az utolsó pillanatban gyáván eliszkoltak, hogy inkább rátok sújtson le az ő árulásuk következménye.
163. A világ minden ideje… (Rinoa-törvény):
Hacsak nincs egy visszaszámláló a képernyő egyik sarkában, annyi időd van az összes sürgető feladatod teljesítésére, amennyit csak akarsz. Akkor is, ha adott feladat mondjuk az, hogy mentsd meg a halálos szakadék felett fél kézzel kapaszkodó csapattársadat.
Siess vagy lézengj, úgyse számít… mindig pont a legutolsó pillanatban érkezel meg.
164. Hölgyeké az elsőbbség, avagy Belleza szabálya:
Amikor a dolgok kezdenek rosszra fordulni, mindig a főgonosz vonzó női csatlósa hagyja el elsőként a süllyedő hajót és áll át a jók oldalára. Habár ez sem menti meg attól, hogy valamikor a játékot lezáró videó előtt hősiesen feláldozza magát a szerelméért – legyen az a főhős vagy a főgonosz.
165. Tűzben edződni (Cecil-szabály):
A sötét, komor és morózus szereplők végül egy hosszú, körülményes és félig-meddig spirituális kalandnak köszönhetően jóvátehetik minden bűnüket. Ezek a küldetések a teljesítésük alatt meglehetősen nehéznek tűnnek, de a legvégén kiderül, hogy a teljes összképet nézve meglehetősen túlértékeltek voltak.
166. A kulcsfontosságú tárgyak alapszabálya:
Sose adj, ajándékozz, rakj vagy kótyavetyélj el semmit, amit a játék kezdetén vagy a legelső városában szerzel vagy kapsz. Ez különösen érvényes mindenre, aminek látszólag nincs semmi gyakorlati haszna, ugyanis ekkor lép képbe a…
167. A fordított hasznavehetőség szabálya:
Minden egyes szerzett tárgynak megvan a maga haszna. És minél haszontalanabbnak vagy értéktelenebbnek tűnik valami, később kiderül, hogy annál nagyobb hatalommal bír. És minél hamarabb teszel szert adott tárgyra, annál később kell felhasználnod azt. Továbbá minél nagyobb idő telik el a tárgy megszerzése és használata között, annál nagyobb erő birtokában van.
168. Szép volt, Serge!:
Egyszer csak kiderül majd, hogy a játék első (minimum) hatvan százalékában valójában a gonosz erők mozgatták minden tetteiteket, és végig az ő érdekükben cselekedtetek. Extrém esetekben ez felmehet egészen 90%-ig is. Ez is csak azt mutatja, hogy mindenki sokkal jobban járt volna, ha szépen a feneketeken maradtok.
169. Gilligan észrevétele:
Bármely szereplő, aki amnéziában szenved, a játék vége előtt kigyógyul belőle. Habár többnyire egyikük sincs elragadtatva attól, amit ekkor megtud önmagáról
170. Luke, én vagyok a te fárasztó, agyonhasznált kliséd! (Lynx-szabály):
Ha bármiféle halvány utalás van arra, hogy X főellenfél valójában a főhős apja, akkor X főellenség biztosan a főhős apja.
171. Az apróbb kellemetlenségek világa:
A tömegpusztító járvány, gyilkos gáz, bolygóirtó meteor vagy bármely egyéb nagyméretű tömegkatasztrófa, ami milliókkal végzett szerte a világon, semmiféle hatással nem lesz a csapattagokra (és azok barátaira és családtagjaira), leszámítva esetleg azt, hogy később újra össze kell majd gyűjteni a társaságot.
172. Az arany chocobo alapszabálya:
Biztosan lehetőség nyílik legalább egyszer arra, hogy minden eddiginél tovább fejleszd a fegyvered vagy felruházd a hátasod azzal a képességgel, hogy bárhová eljuthasson vagy bármit megtehessen. Ennek megszerzésével sok-sok órát töltesz el, hogy aztán a játék maradékában pontosan egyszer használd ezt a tárgyat vagy képességet.
173. Az arany chocobo-szabály folyománya:
A legvégső fejlesztés varázsformulájára a játékban csak nagyon homályos utalásokat találsz. Elvégre ezért találták ki a húszdolcsis stratégiai útmutatókat.
174. Árukereskedelmi szabály:
Adott boltban található áruk minősége csakis attól függ, hogy milyen messze vannak a főellenség rejtekhelyétől. Nem számít, ha egy virágzó gazdaságú kereskedelmi központban kezdesz, akkor is az egész játék legrosszabb felszerelését árulják. Ezzel szemben a Gonosz erődjétől kőhajításnyira található, három lelket számláló falu egyetlen vályogboltja az egész bolygó leghatalmasabb fegyvereit tartja a polcokon.
175. Főkulcs-szabály:
Bármely zárt ajtó, amivel a főhős a kalandjai során szembekerül, a játék végére biztosan kinyílik.
176. „Látod, mindig a gonosz győz. Az ostoba jó pedig elbukik!”:
Ha a főellenségnek szüksége van tíz legendás medalionra a világ leigázásához, amiből kilenc már nálatok van, az összes csapattag kiemelten fontosnak tartja, hogy mind a kilencet magukkal kell vinniük a gonosz kastélyába ahhoz, hogy megszerezzék a legutolsót. Ahelyett, hogy elrejtenétek őket, és ezzel is keresztbe tegyetek a terveinek.
És amint beteszitek a lábatokat a főhadiszállásába, elrabolja az egyik csapattagot – többnyire a főhős szerelmét –, amivel arra kényszerít, hogy elcseréld az egész világot a barátod életéért.
177. Dark Helmet kiegészítése:
Amint átadtad a maradék medalionokat, ne hidd, hogy valóban visszakapod a szerelmedet/ barátodat/ testvéredet/ szülődet/ bármely egyéb véletlenszerű csapattagodat. Szívás!
178. Ez nem az én szakterületem, mondá Wernher von Braun:
Az összes űrállomás, repülő város, lebegő kontinens és minden egyéb hasonló garantáltan a földbe csapódik még a játék vége előtt.
179. A legjobb tervek is…:
A legvégső főellenség nagyszabású terve hiába okozná sokmillió ártatlan halálát, volt hozzá elengedhetetlen több kormány, államvezetés, hadsereg és teljes országnyi lakosság ügyes manipulációja, és kellett a kivitelezéséhez öttől ötezer évig terjedő időszak, a főhős akkor is kevesebb mint öt perc alatt előáll egy ötlettel, amivel egy csapásra tönkreteszi azt.
180. Pürrhoszi győzelem:
Mire összeszeded az összes szükséges felszerelést, megoldod mindenféle személyes gondodat és végre felkészülsz a végső csatára, hogy megmentsd a világot, annak kilenctizede addigra már úgyis elpusztult. De legalább a maradék tíz százalékát még megmentheted!
181. Költői ellenfelek alapszabálya (avagy a Kefka-törvény):
Minden ellenség hirtelen költővé, filozófussá és/vagy drámai színésszé változik, amikor
a) Először találkozik a főhőssel.
b) A győzelem küszöbén áll vagy végre minden készen van a tervéhez.
c) Hamarosan kezdetét veszi valami jelentős esemény a játékban.
d) Közvetlen a végső csata előtt.
e) Mielőtt meghalna, amikor is mindig elég nagylelkűnek érzik magát, hogy ellásson némi bölcsességgel arról, hogy élvezd ki addig az életet, amíg még megteheted.
182. Időkompresszió:
Ahogy egyre jobban közeleg a végső összecsapás, az események egyre zavarosabbá, megmagyarázhatatlanabbá és bonyolultabbakká válnak…
Mintha egy mindenek felett álló kozmikus forgatókönyvíró hirtelen észrevette volna, hogy közeleg a határidő, ezért a lehető leghamarabb összecsapta a sztori végét.
183. Adam Smith bosszúja:
A játék vége felé mindenhol a Legendás Hősökként tekintenek rátok, minden egyes megmaradt államvezető és befolyásos személy felsorakozik mögöttetek, ráadásul még a semmiből felbukkanó véletlenszerű járókelők is barátságosan hátba veregetnek benneteket, hogy kifejezzék szívből jövő jókívánságaikat.
Ugyanakkor még csak ne is reménykedjetek abban, hogy a boltosok bármekkora engedményt adnak, vagy akár ingyen átnyújtanak nektek egy létfontosságú felszerelési tárgyat a főgonosszal vívott végső csata előtt.
184. Adam Smith bosszújának folyománya:
Nem számít, mekkora pusztítás érte a kontinenst/bolygót/világegyetemet, akkor is akad egy boltos, aki túlélte a világvégét, és ott üldögél a főgonosz kastélyának ajtajában az egész játék legerősebb fegyverzetével a hóna alatt, mintha mi se történt volna.
185. A cselekmény hosszú karja:
Az összes rosszfiú – nem számít, milyen messzire próbáljon menekülni – a játék végére vagy minden kétséget kizáróan halott, vagy átállt a jó oldalra. Nincs köztes lehetőség.
186. Apokalipszis… valamikor nemsokára:
A mellékküldetések elvégzésére legalkalmasabb idő az, amikor egy hatalmas meteor lebeg a bolygó felett, egyértelműen arra várva, hogy becsapódjon és elpusztítsa az egész világot.
187. „Szóval, Andros, felfedted hát valódi alakod!”:
A legvégső főellenséget legalább kétszer kell megölnöd. Eleinte ugyanis egy hétköznapi személynek tűnik, akivel viszonylag könnyen végzel. Ám ekkor hirtelen a hős méretének legalább ötvenszeresére növekszik, és nagyságrendekkel keményebb ellenfélnek bizonyul.
188. Ezt kapd ki, Jézus!:
És hiába gyűritek le így is, még korántsem végeztetek. Csak ekkor változik át a végső alakjába, ami szinte biztosan valamilyen angyalszerű, szárnyas figura lesz, a háttérzene pedig mindig egy templomi orgona és egy kórus énekének modern keverékére vált.
189. A történet tanulsága (Ghaleon-szabály):
Az univerzum összes létező gondja megoldható azzal, hogy megkeressük a megfelelő hosszú hajú szépfiút, és a lelket is kiverjük belőle.
190. A Fegyverek törvénye:
Mindig akad egy rejtett főszörny, aki jóval nagyobb kihívást jelent, mint a főellenség legvégső, világpusztító forma. Szerencsére ez a lény sosem akarja felfedni magát, mert ha megtenné, akkor valószínűleg könnyűszerrel leigázhatná az egész világot.
Ugyanakkor teljesen mindegy, hogy milyen jutalmat kapsz a legyőzéséért, ugyanis ha egyszer végeztél vele, akkor onnan fogva már semmi sem veheti fel veled a küzdelmet.
191. A Legvégső szabály:
Bármi, ami az Ultima vagy Ultimate (Legvégső v. Leghatalmasabb) nevet viseli, nem az. Mindig akad valami a világon, ami még annál is hatalmasabb.
192. Ismerd a közönséged (Vyse-szabály):
A játék összes női karaktere ellenállhatatlanul vonzónak tartja a férfi főhőst.
- Írta: Aldarion
II. fejezet: Az új világ (4/2)
Tirisfal Őrzői
2700 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
A trollok északról való kiűzése után Quel'Thalas elfjei nekiláttak, hogy újjáépítsék fenséges hazájukat, Arathor győztes seregei pedig hazatértek délre, Strom városába. Arathor társadalma fejlődött és felvirágzott, Thoradin azonban attól tartott, hogy királysága széttöredezhet, ha túlságosan nagyra nő, így fenntartotta, hogy Strom maradjon az arathori birodalom központja. Sok év telt el békés növekedéssel és kereskedelemmel, míg aztán a nagyhatalmú, öreg Thoradin király elhunyt, így Arathor fiatalabb generációja hozzáláthatott a birodalom Strom vidékein túli kiterjesztéséhez.
Az első száz mágus, akiket az elfek megtanítottak a mágia használatára továbbfejlesztették képességeiket és részleteiben is elsajátították a varázslatszövés misztikus tanait. Ezek a mágusok, akiket annak idején akaraterejük és nemes lelkük miatt választottak ki, mindig is figyelemmel és elővigyázatossággal használták mágiájukat, azonban titkaikat és hatalmukat egy olyan fiatalabb generációnak adták tovább, akik már nem ismerték a háború megpróbáltatásait és nem látták be az önmegtartóztatás szükségességét. Ezek a fiatal mágusok inkább saját hasznukra alkalmazták a mágiát ahelyett, hogy felelősséggel használták volna társaik boldogulása érdekében.
Ahogy a birodalom terjeszkedett és új területeket olvasztott magába, a fiatal varázslók is szétszóródtak a délvidéken. Misztikus hatalmuk segítségével a varázslók megvédelmezték a népet a bóklászó fenevadaktól, és lehetővé tették, hogy új városállamok épülhessenek a vadon helyén. Ám ahogy hatalmuk növekedett, a varázslók egyre önteltebbek lettek és elzárkóztak a társadalom többi részétől.
A második arathori városállamot - Dalarant - Stromtól északra alapították. Számos ifjú varázsló hagyta ott Strom korlátolt bezártságát és költözött át Dalaranba abban a reményben, hogy újonnan szerzett hatalmukat ott nagyobb szabadsággal használhatják. Ezek a varázslók építették fel mágiájukkal Dalaran megbűvölt tornyait, majd belemerültek tanulmányaikba. Dalaran polgárai eltűrték a mágusok cselekedeteit, hisz virágzó gazdaságot építettek ki varázshasználó védelmezőik óvó jelenlétének köszönhetően. Azonban ahogy egyre több varázsló folytatta mágikus tevékenységeit a városban, úgy kezdett Dalaran körül a valóság szövete gyengülni és foszladozni.
A Lángoló Légió sötétlelkű ügynökei, akiket elűzött az Örökkévalóság Forrásának összeomlása, most visszataláltak a világba, csábította őket Dalaran varázslóinak meggondolatlan mágiahasználata. Bár ezek a viszonylag gyenge démonok nem képviseltek számottevő erőt, mégis jelentős zavart és káoszt keltettek Dalaran utcáin. A démonokkal való találkozások nagyrészt elszigetelt esetek voltak, így a várost uraló Magokraták megtettek mindent, amit csak lehetett annak érdekében, hogy ezen eseteket titokban tartsák a nyilvánosság előtt. A leghatalmasabb varázslókat küldték a bújkáló démonok elfogására, de még ők is gyakran reménytelenül gyengének bizonyultak a hatalmas Légió magányos ügynökeivel szemben.
Néhány hónap múlva a babonás parasztok sejteni kezdték, hogy varázshasználó uraik valami retteneteset rejtegetnek előlük. Dalaran utcáin lázadásról szóló pletykák keringtek, a paranoiás polgárság elkezdte megkérdőjelezni a korábban csodált varázslók indítékait és tetteit. A Magokraták tartottak tőle, hogy ha a parasztok fellázadnak Strom közbe fog lépni ellenük, ezért ahhoz a csoporthoz fordultak segítségért, akikről azt gondolták, hogy kizárólag ők érthetik meg problémájukat: az elfekhez.
Amint értesültek a Magokratáktól a Dalaranban zajló démoni tevékenységről, az elfek azonnal elküldték leghatalmasabb varázslóikat az emberek országába. Az elf varázslók tanulmányozták a Dalarant átszövő energiahullámokat és részletes jelentést tettek mindazokról a démoni mesterkedésekről, amelyeket észleltek. Végkövetkeztetésük az volt, hogy bár csak néhány démon kószált szabadon a világban, a Légió maga óriási fenyegetés maradna, ha az emberek továbbra is használnák mágikus képességeiket.
A quel'thalasi elfeket uraló Ezüsthold Tanács titkos paktumot kötött Dalaran Magokrata uraival. Az elfek elmesélték nekik az ősi Kalimdor és a Lángoló Légió történetét, azt a múltat, amely még mindig fenyegetést jelentett a világra. Tájékoztatták az embereket arról, hogy amíg mágiát használnak, meg is kell védelmezniük népüket a Légió gonosz ügynökeitől. A Magokraták azt javasolták, hogy válasszanak ki egy halandó bajnokot, akit felruháznának az elfek és az emberek egyesített hatalmával azért, hogy ez a bajnok egy soha véget nem érő titkos háborút viselhessen a Légió ellen. Hangsúlyozták, hogy az emberiség nagy többsége sosem szerezhet tudomást az Őrzőkről vagy a Légió fenyegetéséről, mert ez félelemtől és paranoiától táplált lázadásokhoz vezethetne. Az elfek megalapítottak egy titkos társaságot, hogy az felügyelje az Őrző személyének kiválasztását és segítsen meggátolni a világ káoszba merülését.
A társaság titkos találkáit az árnyékos Tirisfal Ligetben tartotta, ott ahol a nemes elfek először telepedtek le Lordaeronon. Így aztán a titkos szektát elnevezték Tirisfal Őrzőinek. Az Őrzőnek választott halandó bajnokokat hihetetlen hatalommal ruházta fel az elfek és az emberek egyesített mágiája. Bár egyszerre mindig csak egyetlen egy létezett, ő olyan végtelen hatalomnak parancsolt, hogy egyedül is fel tudta venni a harcot a Légió ügynökeivel bárhol is találkozott velük a világban. Ereje olyan nagy volt, hogy csakis Tirisfal Tanácsának volt joga ahhoz, hogy kiválassza a potenciális jelöltek közül azt, aki megkaphatta ezt a rangot. Amikor egy Őrző megöregedett vagy elfáradt a káosz ellen vívott titkos háborúban, a Tanács egy új bajnokot választott és pontosan meghatározott körülmények között hivatalosan is az új ügynökbe áramoltatták át az Őrző hatalmát.
Emberöltőkön át védelmezték az Őrzők az emberiséget a Lángoló Légió láthatatlan fenyegetése ellenében Arathor és Quel'Thalas országaiban. Míg Arathor fejlődésnek és virágzásnak indult, a mágia használata pedig elterjedt szerte a birodalomban, azalatt az Őrzők árgus szemekkel kutattak a démoni tevékenységek árulkodó jelei után.
Vaskohó - a törpék ébredése
2500 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Az ősidőkben miután a titánok elhagyták Azeroth-ot, gyermekeik, a kőlények folytatták a világ mélységeinek formálását és őrzését. A kőlények nem igazán törődtek a felszínen élő fajok ügyes-bajos dolgaival, csak az éltette őket, hogy felderítsék a föld Sötét Mélységeit.Azonban amikor a világot széthasította az Örökkévalóság Forrásának felrobbanása, az a kőlényekre is komoly hatással volt. A föld fájdalmától megtántorodva, a kőlények elvesztették személyiségük jó részét és bezárták magukat azokba a kőből emelt csarnokokba, ahol megteremtették őket. Uldaman, Uldum, Ulduar... ezek voltak azoknak az ősi titán városoknak a nevei, ahol a kőlények először öltöttek alakot. A föld mélységes mélyén eltemetve pihentek békében a kőlények közel nyolcezer éven át.
Bár azt nem tudjuk, mi ébresztette fel őket, de az Uldamanba visszavonult kőlények idővel feleszméltek a saját magukra bocsátott álomból. Meglepve tapasztalták, hogy jelentősen megváltoztak a hosszú alvás alatt. Sziklás bőrük megpuhult és sima bőrré változott, a kövek és a föld feletti hatalmuk meggyengült. Halandó lényekké változtak.
Ezek a kőlények törpéknek nevezték magukat, és elhagyván Uldaman csarnokait nekivágtak az ébredező világnak. Mivel a mélyen fekvő helyek biztonsága és megannyi csodája még mindig vonzotta őket, ezért a vidék legmagasabb hegye alatt alapították meg királyságukat. Országukat Khaz Modannak, vagyis "Khaz Hegyének" nevezték el, titán teremtőjük Khaz'goroth iránti tiszteletből. A hegy szívében oltárt emeltek titán ősatyjuknak, egy hatalmas kohó formájában. Így aztán az oltár köré épült város a Vaskohó nevet viseli mind a mai napig.
A törpék - akiket természetüknél fogva megigézett a drágakövek és a sziklák megformálása -, elkezdték bányászni a környező hegyeket értékes fémek és drágakövek után kutatva. A világ alatt végzett munkájukkal megelégedve, a törpék elszigetelték magukat a földfelszínen élő szomszédaik viselt dolgaitól.
- Írta: Aldarion
Quel'thalas megalapítása
6800 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Dath'Remar vezetésével a nemes elfek elhagyták Kalimdort és megküzdöttek az Örvénnyel. Flottájuk hosszú éveken keresztül vándorolt a világ romjai között és ezalatt számos titkot és elveszett királyságot fedeztek fel. Dath'Remar, aki felvette a Napjáró nevet (szó szerint, "aki a napfényben jár") olyan helyek után kutatott, amelyek alatt jelentős erejű mágikus energiavonalak húzódtak, hogy egy ilyen helyen építhessen népének új hazát.
Flottája végül partot ért annak a királyságnak a partjain, melyet az emberek később Lordaeronnak neveztek el. Egyre beljebb hatolva a kontinens szívébe, a nemes elfek letelepedtek a békés Tirisfal Ligetben. Néhány év múlva azonban történt valami, amitől sokan megőrültek közülük. Elméletük szerint valami gonosz szunnyadt a világnak azon a részén a föld alatt, de ezeket a pletykákat sosem sikerült bizonyítani. A nemes elfek elhagyták településüket és észak felé vándoroltak, hogy találjanak egy másik, energiavonalakban gazdag helyet.
Mikor a nemes elfek átkeltek Lordaeron zord, hegyes vidékein, utazásuk egyre veszedelmesebb lett. Mivel gyakorlatilag elvágták magukat az Örökkévalóság Forrásának életadó energiáitól, sokan megbetegedtek közülük a hidegebb éghajlaton vagy egyszerűen éhen haltak. A legnyugtalanítóbb változás azonban az volt, hogy immáron sem voltak halhatatlanok, sem immunisak az elemekre. Testmagasságuk némileg lecsökkent és bőrük elvesztette jellegzetes ibolyakék árnyalatát. Megpróbáltatásaik ellenére számos csodás lénnyel találkoztak, amilyeneket Kalimdoron sosem láttak. Primitív emberekből álló törzseket is találtak, akik vadászó életmódot folytattak az ősi erdőségekben. A nemes elfek számára mind közül a legveszedelmesebb fenyegetést azonban Zul'Aman ádáz és ravasz erdei trolljai jelentették.
Ezek a mohaszín bőrű trollok regenerálni tudták elvesztett végtagjaikat és a legrettenetesebb fizikai sebekből is felépültek, de sajnálatos módon egy barbár, gonosz fajnak bizonyultak. Az Amani birodalom foglalta el Lordaeron északi vidékeinek nagy részét és a trollok keményen küzdöttek, hogy a hívatlan idegeneket határaikon kívül tartsák. Az elfek meggyűlölték az ádáz trollokat és azonnal felkoncolták őket, bárhol is futottak össze velük.
Sok hosszú év után a nemes elfek végül rábukkantak egy helyre, ami Kalimdorra emlékeztette őket. Mélyen a kontinens északi erdőségeinek szívében megalapították Quel'Thalas királyságát és megfogadták, hogy hatalmas birodalmat kovácsolnak belőle, olyat, ami mellett eltörpül majd Kaldorei testvéreik birodalma. Sajnos azonban hamarosan kiderült, hogy Quel'Thalast egy ősi troll város romjai felett építették fel, amelyet a trollok szent helynek tekintettek, így szinte azonnal elkezdték tömegesen támadni az elf településeket.
A makacs elfek azonban nem akarták feladni új otthonukat és az Örökkévalóság Forrásból merített mágiájukkal visszatszorították a vad trollokat. Dath'Remar vezetése alatt sikerült legyőzniük az Amani portyázókat, akik pedig tízszeres túlerőben voltak. Néhány elf azonban nyugtalankodott a Kaldoreiek ősi figyelmeztetése miatt, érezték, hogy mágiahasználatukkal akár magukra vonhatják az elűzött Lángoló Légió figyelmét is. Ezért elhatározták, hogy védelmező pajzsot vonnak birodalmuk köré, amely mögött szabadon folytathatták mágiájuk gyakorlását. Quel'Thalast meghatározott pontokon emelt rúnakövekkel vették körül, amelyek kijelölték a mágikus pajzs határait. A rúnakövek amellett, hogy álcázták az elfek mágiáját a dimenziókon túli fenyegetések elől, még a babonás troll támadókat is elijesztették a környékről.
Az idő múlásával Quel'Thalas ékes példája lett a nemes elfek kitartásának és mágikus hatalmának. Gyönyörű palotáit ugyanaz az építészeti stílus jellemezte, mint Kalimdor ősi csarnokait, ám itt ezeket beépítették a természetes domborzati viszonyok közé. Quel'Thalas lett az az ékkő, amit a nemes elfek olyannyira szerettek volna megteremteni. Quel'Thalas vezetésére megalapították az Ezüsthold Tanácsot, bár a Napjáró dinasztia is megtartott magának némi politikai hatalmat. A hét legnagyobb nemes elf főúrból álló Tanács azon munkálkodott, hogy biztosítsa az elfek országának és népének biztonságát. Védelmező pajzsuk mögött a nemes elfek figyelmen kívül hagyhatták a Kaldoreiek ősi figyelmeztetéseit és a mágiát kihívó nemtörődömséggel használták továbbra is életük szinte minden területén.
Közel négyezer éven keresztül éltek békében a nemes elfek elszigetelt királyságuk biztonságában. Ám a bosszúvágyó trollokat ilyen könnyen nem lehetett legyőzni. Az erdő mélyén tervezgettek és ármánykodtak, várva, hogy csapataik száma kellően felduzzadjon. Végül aztán egy hatalmas troll sereg rontott ki az árnyékos erdőkből és újra ostrom alá vették Quel'Thalas csillámló tornyait.
Arathor és a Troll Háborúk
2800 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Hat év alatt a ravasz Arathik diadalmaskodtak és legyőzték az összes rivális törzset. Minden egyes győzelem után békét és egyenjogúságot ajánlottak a legyőzötteknek, így megnyerték a hűségét mindazoknak, akik felett győzedelmeskedtek. Idővel számos másik törzs olvadt egybe az Arathik vezérlete alatt és hadseregük jelentősen megerősödött. Bízva abban, hogy ellenállhatnak a troll portyázóknak vagy akár a rejtőzködő elfeknek is, ha úgy alakul, a hadurak elhatározták, hogy építenek egy erődvárost Lordaeron déli vidékén. A városállam, amelyet Stromnak neveztek el, lett a fővárosa országuknak, Arathornak. Ahogy Arathor felvirágzott, a hatalmas kontinens minden sarkából dél felé vándoroltak az emberek, hogy Strom védelme alatt biztonságban élhessenek.
Egy zászló alatt egyesülve, az emberek törzsei erős, bizakodó kultúrát építettek. Thoradin, Arathor királya tudta, hogy északon a rejtélyes elfeket állandó ostrom alatt tartják a trollok, de vonakodott attól, hogy emberei biztonságát visszavonultan élő idegenek védelmében kockáztassa. Hónapok teltek el és északról lassan az elfek küszöbönálló vereségéről érkeztek hírek. Thoradin csak akkor ébredt rá, hogy valójában milyen nagy a troll veszély, mikor Quel'Thalasból megfáradt követek érkeztek Strom városába.
Az elfek tájékoztatták Thoradint arról, hogy a troll sereg hatalmas, és ha Quel'Thalas elesik bizonyára tovább haladnak majd dél felé. A kétségbeesett elfeknek mindenáron katonai segítségre volt szükségük, így gyorsan beleegyeztek abba, hogy a trollok elleni segítségért cserébe néhány kiválasztott embernek megtanítják a mágia használatát. Thoradin nem bízott annyira a mágiában, de felismerve kényszerű helyzetét beleegyezett, hogy megsegíti az elfeket. Szinte azonnal elf varázslók érkeztek Arathorba és egy csapat embernek elkezdték megtanítani a mágia művészetét.
Az elfek úgy találták, hogy bár az emberek természetüknél fogva ügyetlenül alkalmazták a mágiát, mégis meglepő affinitásuk volt iránta. Száz embernek tanították meg az elfek titkaik legalapvetőbb ismeretét, éppen annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy felvehessék a harcot a trollokkal. Meggyőződve róla, hogy ember tanítványaik készen állnak arra, hogy segítsenek a küzdelemben, az elfek elhagyták Stromot és északnak vonultak Thoradin király harcra kész seregeivel.
Az elfek és emberek egyesített seregei összecsaptak a trollok elsöprő erejű hadaival az Alterac-hegység lábainál. Napokig tartott a csata, de Arathor fáradhatatlan seregei egy tapodtat sem engedték előrenyomulni a trollok özönlő áradatát. Az elf főurak úgy látták elérkezett az ideje annak, hogy mágiájuk hatalmát az ellenségre szabadítsák. A száz ember mágus egy seregnyi elf varázslóval a mennyek dühét idézték meg az egekből, és lángra lobbantották a trollok hadát. Az elemi tűz megakadályozta, hogy a trollok regenerálják sérüléseiket, megkínzott testüket belülről emésztette el a mágikus tűz.
A troll seregek szétszórt maradéka menekülni próbált, de Thoradin katonái üldözőbe vették és lemészárolták őket mind egy szálig. A trollok soha sem heverték ki teljesen ezt a vereséget és a történelemben soha többé nem volt példa egy egységes troll nemzet felemelkedésére. Meggyőződve róla, hogy Quel'Thalas megmenekült a pusztulástól, az elfek hűséget és barátságot fogadtak Arathor országának és Thoradin király vérvonalának. Az emberek és az elfek ezután korszakokon át jó kapcsolatokat ápoltak egymással.
- Írta: talgaby
A szokásos első helyezettünk az utolsó részéhez érkezett, és a finálé a jelek szerint kicsit több ember érdeklődését vonta magára, mert plusz ötezerrel, összesen 135e-n végzett. De a második helyezett Siege is ennyit erősödött, és a természetesen még mindig magasan álló Green Lantern v4 is picit visszább jött, de még így se sikerült visszakapaszkodnia 100e fölé. Sőt, a GL v4 után erős csökkenés tapasztalható az eladott példányszámokban, a még mindig zseniális Batman & Robin például már alig 85e-n áll, a GL Corps v2 pedig lement bőven 80e alá. De még így is megveri a Bendisvengerseket, amik kart karba öltve ücsörögnek a 6-7. helyen, miközben a Dark Avengers azon gondolkozik, hogy mitől is zuhan ennyire az olvasottsága, amikor a többi Siege-hez kapcsolódó sorozat márciusban vagy erősített egy picit, vagy teljesen stagnál, egyedül ő és a Thor mentek lejjebb.
Ráadásul nem egyedül angyalkodnak, mert alig egy ezressel lemaradva ott van az Ultimate-univerzum legnagyobb sorscsapásának (nemzetközi körözvényeken és a legtitkosabb szekták gyűlésein csak Jeph Loeb néven suttogják) legfrissebb sorozata, az Ultimate Comics New Ultimates (csak úgy kimondatja magát ez a dallamos cím, mi... szinte látom, egy újságosnál hogy pillognának idehaza, ha kérnék egy áltimétkomiksznyúáltimétszet...), ami majd természetesen a második számra ugyanúgy össze fog zuhanni, mint a többi új Ultimate-sorozaté, most viszont mindenki örülhet vagy retteghet az erős nyitástól.
Mert a hetvenegyezer bizony most marha erősnek számít. A tizedik helyen álló sorozat, a Jaj-segítség-Quesada-megint-előállt-egy-ötlettel-és-most-meg-is-akarja-írni-belém - a fentebb említett szekták legbelsőbb köreinek legbeavatottabbjai merik már csak Amazing Spider-Mannek nevezni őt hangosan anélkül, hogy a gondolattól eliszonyodván ne kezdjenek ámokot futni - 623. része 66e-n örömködik, ám pusztán azért, mert valami ok miatt most a sorozat úgy döntött, szerez plusz tízezer olvasót csak úgy a nagy semmiből. Az ASM eladásainak görbéjéből jósolni lassan olyan lesz, mint előre meghatározni, melyik társasági összejövetelen fogja legközelebb riogatni a jónépet egy hirtelen jött Kiszel Tünde. Bár a későbbi adatok alapján, ha jól sejtem, ez egy nagyobb sztori első száma lehetett (őszinte leszek, pár hónapja akkora traumát okozott Joe Kelly... nevezzük írásának... a sorozatban, hogy azóta majdnem jobban kerülöm, mint a Vörös Veszedelmet). Ó, és amúgy a kimaradt kilencedik hely az Uncanny X-Mené. Ami azért lényeges, mert rögtön a 11. helyen ott a Second Coming, ami bizony a Messiás-trilógia utolsó felvonását készíti elő, szóval az X-fanok kezdhetik készíteni a pattogatott kukoricát, mert az eddigiek alapján még mindig ez az egyetlen részleg a Marvelnél ahol egy nagy eseménytől az ember nem érez ellenállhatatlan késztetést az olvasása után, hogy vindieselesítse önmagát hajszálai módszeres kitépkedésével.
A hónap maradék négy ASM-je - és igen, valamiért most ötöt adtak ki, mintha sietniük kellene valahova, és nem jönne másik tíz Pókember-ongoing - gyönyörűen esett lefelé, hogy a végén visszaálljon a februári 53e-s szint. Így látatlanban tisztára olyan, mintha megint Guggenheim írt volna valamit, hogy aztán a visszatérő olvasók egy halálsikoly közepette és kereszteket vetve távolodjon el a sztori maradékától. A köztes helyeket a még mindig zuhanó Thor, a DC második legjobb ongoingjává erősödött Batman – melyet szerencsére elvettek egy ideje Winicktől, és a R.I.P. rajzolója, Tony Salvador Daniel írja, némileg jobban, mint az elég sótlan Battle for the Cowl-t -, a meghatározhatatlanul teljesítő Captain America igen-végre-tényleg-folytatódom-miután-egy-évet-vártunk-arra-a-szerencsétlen-Rebonraadik száma és a nagyon sok csúszással kijött Ultimate Avengers foglalja el. Plusz egy Justice League of America v4...
Itt álljunk meg egy picit.
Bár volt egy elég hosszú kitérője, de amikor létrehozták a JLA-címet még a hatvanas években, az volt a célja, hogy ez legyen a DC nagyágyúja, a sorozat, ami mindent ver. Ez a v1 idején – 1960. és 1987. között - többé-kevésbé igaz is volt. Aztán áttértünk egy olyan szériára, ami az ismeretlenebb karakterekkel foglalkozott, ám az írójának, Keith Ian Giffennek hála az egyik legelismertebb csapatképregény lett. A sorozat eladásai azonban a kilencvenes években esni kezdtek, ráadásul ekkor már rengeteg testvérszéria is ment, egyre langyosabb sikerrel, így a a szerkesztőség kicsit megunta ezt az egészet, és egyberántották az egészet, felkérték Grant Morrisont, és ezzel úgy aládurrantottak a DC-nek, hogy egyes hatásait még így, másfél évtized után is érezni.
(Közbevetés a közbevetésben: Az első sorozat címe Justice League of America volt, ezt követte a Krízis után a Justice League International, amit aztán átneveztek Justice League Americára – igen, „of” nélkül –, a következő sorozat viszont simán csak „JLA” volt, hogy aztán a 2006-os megint Justice League of America legyen, ami elméletben egy v2-es jelölést jelentene, és használják is így. Viszont a második sorozat miatt elterjedt és általam is használt a sorozatok nemes egyszerűséggel JLA v1/v2/v3/v4-es jelölése. Zavarkeltő gubanc feloldását célzó közbevetésünk vége.)
A következő cirka 5-6 évben ez volt a DC zászlóvivője, a sorozat, amivel megpróbáltak még konkurálni az X-Men sikerével is, bár általában nem túl nagy sikerrel. Ennek ellenére a DC-n belül mindig is elég szép helyen állt.
És itt van a másik oldalon James Dale Robinson. Igaz ugyan, hogy ő jóformán egyetlen sorozattal szerezte meg a hírnevét, a Starmannel, ám azt a címet nem egy kritikus minden idők legjobb szuperhős-sorozatának titulálja, a gyűjteményes kötetei hatalmas példányszámban kelnek el. A mérleg másik oldala viszont a Justice League: Cry for Justice. Ami csak a felvezetője volt annak a ténynek, hogy Robinson átvette a JLA v4-et. Az a Robinson, ha hozzátehetem, aki a hetvenezres Superman-címekből képes volt harmincezres sorozatokat csinálni fél év alatt.
Mindezt azért hoztam most elő, hogy kicsit elgondolkodjak, pontosan miért is volt remek ötlet ennek az embernek a kezébe adni egy amúgy is halódó sorozatot, aminek a minőségét folyamatosan visszahúzta, sőt, néhol tönkretette, hogy a szerencsére már leköszönt DC-főszerkesztő, Dan DiDio gyakorlatilag semmi teret nem hagyott az íróknak, és végig beledirigált mindenbe. Amivel amúgy azt érte el, hogy a JLA a neve ellenére is egy felső-középkategóriás cím volt csak, Robinson viszont három füzet alatt eddig elűzte az olvasók egyharmadát. Három füzet alatt. Már a lesüllyedt Pókember is jobb nála. Az egyre rosszabb Thor jobb nála. A lezuhant Captain America jobb nála. És nem sok választotta el attól, hogy egy Dynamite-füzet jobb legyen nála. Ugyanis...
A lista 20. helyén egy érdekes példány található, a Dynamite által megjelentetett Green Hornet (gyűjtő lelkületűek számára: a v4-es széria) első száma, amelyet Kevin Smith írt, és amelyben a végül elutasított forgatókönyvét adja ki ilyen formában. A füzet megközelítőleg hatvanféle variáns borítóval jött ki, plusz ezeknek a negatív és vázlat-változataival, amely kunszt az író nevével párosulva egy kedves 54e-s végeredményt hozott, amivel közel 8e példányt vert arra a Buffy Season Eightre, ami általában a legjobb nem-Marvel/DC-s sorozat díját szokta elnyerni minden egyes hónapban. A top25 maradék helyein pedig végül aprócska, de jó hír, hogy a Marvel Nevén Nem Nevezett Sorozata ha csak kicsit is, de esett, ami ellentmond a lista általános tendenciájának (most a stagnálás volt a menő márciusban).
És most a középrészleg... Az igazat megvallva a 15. hely óta már a középrészlegben vagyunk, mert hiába voltak fentebb gyönyörű 90-150-es indexek, ha egyszer az alapsorozat, a Batman is 61e-n áll, és 50e környékén már ott a középkategória. Mindenesetre ez a részleg márciusban gyakorlatilag elviszi a lista tetemes részét, és elmegy a 86. helyig. És ebbe a hetvenpár helybe belezsúfolódik a két nagy sorozatainak kétharmada, némelyik nem is egy füzettel, és mindegyik gyakorlatilag változatlan eladásokkal. Van itt még mindig rémesen rosszul álló Fantastic Four, egy rakás, de továbbra is lefelé haladó Deadpool - immáron négy ongoinggal -, egy rakás Fall of the Hulks-tie-in, amikben közös, hogy a számok alapján a kutyának se kellenek... de lényegében az egész lista innentől eléggé unalmas. Szóval most a részekre bontás helyett sorrendben megpróbálok csipegetni érdekesebbeket, ha vannak.
A legelső Image-cím a hónapban a Walking Dead első száma. Ez a fura kijelentés azt takarja, hogy miután a DC két alkiadója valamiért elkezdte megjelentetni a legendás sorozataik legelső számát némi bónuszanyaggal - amely bónuszanyag gyakorlatilag egy hatalmas reklám, hogy szerintük mit kellene megvenni könyv formájában - az Image a régi gyökerekhez visszatérve rögtön fogta magát, és ellopta az ötletet. Így jelent meg ez a kiadvány is, amely vevőcsalogató értékét növelte az egyetlen dolláros borítóára. A kiadvány lényege attól még ugyanaz: "Légyszi vedd meg a Walking Deadet tpb-ben, HC-ben, omnibusban és compendiumban, sőt, ha lehet, mindegyikben egyszerre!" Viszont annyira rágyúrtak erre az egy kiadványra, hogy közben a Dynamite jött be a következő két "kicsis" helyre a szokásos Boys-zal, és egy Green Hornet-minivel, a Year One-nal. Eztán jön csak megint az Image a de-rég-loptunk-a-Marveltől-hát-gyorsan-visszaszokunk-rá hatodik füzetével, hogy aztán a Spawn 196. részének eladásait tekintve hangosan felröhöghessenek, amint a Todd McFarlane által megint tönkretett, és ismét faképnél hagyott sorozat csak egy hajszállal maradt le az új Pókember-ongoing, a Peter Parker első részétől. Kevésbé jó hír viszont a Girl Comics... erről is egy kis kitérő.
A Marvelnél valaki úgy gondolta, milyen jó fejek lesznek, és hagyják, hogy a női képregényalkotók is teret nyerjenek, hát csináltak nekik egy kiadványt, amit elkereszteltek Girl Comicsnak. Az ötletből sütő sovinizmus hímnemű létemre is kis híján ösztrogénvihart keltett bennem, ami már biológiailag is érdekes lett volna. Nem elég, hogy úgy tesznek, mintha a női alkotók nem lennének elég jók ahhoz, hogy akármilyen más címben megállják a helyüket, és csak ilyen antológiákra fussa nekik, voltak olyan kedvesek, hogy még egy dollárral megemelték az árát, és öt dolcsiért árulták. Amitől természetesen az első szám 13e-n indított. Szóval most nem elég, hogy képesek lesznek számokkal dobálódzva bizonyítani, hogy a női alkotók nem hoznak annyit, még ők vigyoroghatnak, hogy márpedig milyen felvilágosultak és előzékenyek voltak ezzel a nagylelkű kezdeményezéssel. De kis megjegyzés a végére... a DC-nél az egyik közönségkedvenc író, Gail Simone, egy nő. A Y, the last man rajzolója, azé a sorozaté, ami szó szerint milliókat hoz a könyvesboltokban, szintén egy nő. És a DC-nél nem külön antológiákba rakják őket, hogy nesztek, ide írjatok.
És mindez azért fura, mert annál a DC-nél van ez a nagy emancipáció, ahová Frank Miller ír manapság, akinél nagyobb nőgyűlölő írót rég nem hordott a hátán a Föld...
De ezek után nem csodálom, hogy a Breaking into Comics the Marvel Way (Hogyan törjünk be a képregényiparba a Marvel-módszerrel) c. kiadvány elhasalt a piacon, amikor a cég eléggé szépen sugározza a "majd mi megmondjuk, hogy elég jó vagy-e ahhoz, hogy egyáltalán rád vessük csak hímneműeket látó, úri tekintetünk" mentalitást.
A füzetekkel ellentétben a könyvpiacon eléggé pangott minden. A februári második helyezett Kick-Ass premiere HC a visszaesése ellenére az élen végzett, egyedül a Buffy hatos tpb-je tartotta vele a lépést. De például az Image McFarlane-jött-látott-és-megint-ellopta-Venomot sorozatának első kötete hiába megy mindössze tíz dolcsin, ami a fele annak, amennyibe a többi ekkora kötet kerül, a kutyának se kellett. Vagyis van még remény, hogy a sok-sok milliós Észak-Amerikában tényleg csak 20e agyilag sérült ember van, aki ezért hajlandó és akar is pénzt kiadni. Ami viszont már kevésbé jó hír, hogy a Planetary utolsó HC-ja is ugyanilyen gyengén teljesített.
Viszont kijött tpb-ként is a Heart of Hush, aki szereti a Denevérembert, annak feltétlen javasolt a beszerzése, az egyik, ha nem a legjobb Hush-sztori olvasható benne. Ám akad itt még újabb kiadást megélt Walking Dead első tpb, egy új Showcase (benne a World's Finest, egy elég vegyes, de szórakoztató antológia a hőskorból), a Steve Ditko-féle klasszikus Creeper, digitálisan felújítva (és jó drágán); egy marha nagy Chobits-gyűjtemény (amitől most a fejembe szorult a belőle készült sorozat főcímdala), de a Viz Media is egy kicsit belendült - vagy megkergült, nézőpont kérdése - mert elég szép kihagyás után kijött zsinórban öt újabb kötetnyi One Piece-szel, amik szépen körbelövöldözték a listán a teljes Peanuts- (vagy ahogy idehaza ismerik: Snoopy-)gyűjtemény 13. kötetét, az 1975-76-os csíkokat egybegyűjtő könyvet.
A számok bűvöletében élve az öt megjelenési nap jót tett a hónapnak, mert tavaly ilyenkorhoz képest teljes 20%-kal nőttek a bevételek, amik még a kötetek 10%-os esése mellett is összesen +11%-os mérleget adtak márciusra. Ezzel pedig annyira beerősített a piac, hogy teljesen eltüntette a január-februári kisebb visszaesést, így a tavalyihoz képest az első negyedév egy +2%-os növekedéssel zárhatott, amit persze segített, hogy csak a füzetek egyedül 6%-ot erősödtek 2009 első negyedéhez képest (a kötetek viszont 8%-ot estek). Ugyanakkor ehhez két dolgot kell hozzátenni:
2009 eleje volt a válságot leginkább megérző periódus, így azt nem volt nehéz túlszárnyalni, bár maga a tény, hogy sikerült, már ad némi okot a bizakodásra.
Egyre több cím ára megy fel négy dollárra, a lista elejéről már csak a Batman&Robin, a GL-ek és az ASM van a régi, három dolcsis áron, és utánuk nagyon sok emelt árú sorozat érkezik. Ugyanakkor az, hogy 10 éves viszonylatban nézve a példányszámok erősödtek, ha csak egy picit is, talán végre azt jelenti, hogy a képregénypiac kezd megint talpra állni és növekedésnek indulni. A következő negyedév alakulása elég tanulságos lehet majd ebből a szempontból.
És hogy a kiadók miként osztoznak ezen:
A Marvel tovább erősödött, jelenleg egyre közelebb állnak hozzá, hogy ők uralják az eladott példányszámok felét a piacon. Bár a bevételük nem sokat nőtt, de a 47/42%-os arány így is szép növekedést jelent számukra. Ennek leginkább viszont a DC itta meg a levét, ami tovább esett, 30/27%-ra, ami 4/4%-os csökkenést jelent nekik.
Az alsóházban tovább megy a pofozkodás a dobogóért, amit most nem kis meglepetésre az IDW szerzett meg, ami ugyan egyetlen komoly címet se tudott felmutatni, de annyi kisebbet adtak ki, hogy azok elegendőek voltak egy 3,6/4%-os részesedésre. A februári harmadik Dark Horse-nak ugyan ez fájhatott, ám az a tény, hogy ennek ellenére megőrizték az arányaikat, már nem annyira. A Dynamite-nak csak az ötödik helyre volt jó a Green Hornet-dömping, de a +1/1,5%-os erősödés biztos nem fájt nekik, mint ahogy az Image se sírhatott a fél/fél százalékos visszaeséstől, ami kb. az Image United megjelenésének hiányát takarta csak. A Boom! Studios ellenben a tavaly év végi hirtelen beerősödés után teljesen visszaesett, két-két százalék alatt van immár.
De vesztes még az Archie is, amit megelőzött egy eddig nem nagyon említett független kiadó, a Zenescope, aminek a legismertebb kiadványai talán a Grimm Fairy Tales-sorozat és jövevénycímei. A mangakiadók is visszaszorultak, de mellettük a legjobban a Wizard ment lejjebb, mert még a pindurka Aspen és az Avatar is előtte végeztek a maguk fél/fél százalékaival.
És az elmaradhatatlan linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
- Írta: talgaby
| Mr. Fantasztikus |
Valódi neve: Dr. Reed Richards
Foglalkozása: szuperhős, tudós és feltaláló
Személyazonossága: közismert
Állampolgársága: amerikai állampolgár, büntetlen előéletű
Egyéb álnevei: Rudion Richards, Invincible Man, Reed Benjamin, Sir Richard Reed, Nihil, Big Brain, Stretcho (Nyúlós), Lord Nimbus, Doc Fantastic
Születési helye: Central City, Kalifornia
Testmagassága: 186 cm (változó)
Testsúlya: 81 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: barna, a halántékánál őszes sávokkal
Családi állapota: nős
Ismert hozzátartozói: Susan Storm Richards (felesége), Franklin Richards (fia), Valeria Richards (lánya), Johnny Storm (sógora), Evelyn Richards (anyja, elhunyt), Nathaniel Richards (apja), John Richards (nagyapja), Franklin Storm (apósa, elhunyt), Mary Storm (anyósa, elhunyt), Cassandra Richards (mostohaanyja, elhunyt), Tara Richards (féltestvére), Kristoff Vernard (mostohatestvére), Kang (alternatív jövőbeli leszármazottja)
Csoporthoz tartozása: alapítója a Fantasztikus Négyesnek, tagja az Illuminátusoknak, és tartalékos Bosszúangyal
Működési területe: Baxter-épület, Manhattan, New York
Erejének nagysága: emberfeletti, több tonna súly megmozgatására is képes
Első megjelenése: Fantastic Four Vol 1 #1 (1961. november)
Története: Reed Richards a Kaliforniában található Central Cityben született, a zseniális tudós, Nathaniel Richards és felesége, Evelyn egyetlen gyermekeként. Evelyn sajnos korán távozott az élők sorából. Reed apja hatására kora gyermekkorától kezdve fokozottan érdeklődött a matematika, a fizika és a mechanika iránt, és miután mindössze tizennégy évesen befejezte a középiskolát, kijárta a legnevesebb Amerikai egyetemeket. A Massachusetts Institute of Technology, California Institute of Technology, Harvard University, Columbia University, és az Empire State University is hallgatóinak sorai között tudhatta. Az Empire State Universty-n (ESU) találkozott Ben Grimmel, akivel előbb szobatársak, majd elválaszthatatlan barátok lettek. Reed vele osztotta meg elképzeléseit és álmait legnagyobb vágyáról, az űrutazásról.
Az ESU után Reed folytatta tanulmányait, és a Columbia Egyetem diákja lett. Ekkor ismerkedett meg főbérlője unokahúgával, Sue Stormmal, akivel a köztük lévő korkülönbség ellenére is azonnal egymásba szerettek. A Columbia Egyetem azonban nemcsak új ismeretekkel, hanem egy különös barátsággal is gazdagította Reed életét, amely később a leghalálosabb ellenségeskedéssé változott. Természetesen Reed és Victor von Doom, a későbbi Doktor Fátum kapcsolatáról van szó, amely a kezdet kezdetén egy egészséges intellektuális és tudományos rivalizálással indult. Doom bármivel állt is elő, Reed pont az ellenkezőjét bizonyította be. Ha együtt dolgoztak Reed folyamatosan letorkolta Victort, és emiatt kettejük viszonya eléggé feszültté vált. Victor végül egy gépezet megépítésébe kezdett, ám mikor Reed felhívta rá a figyelmét, hogy a masina beállításánál hibás számításokkal dolgozott, Victorban már ügyet sem vetett rá, és pusztán dacból aktivált a gépet, amely felrobbant, és szétroncsolta az arcát. Victor hazatért szülőföldjére, Latvériába, Reed pedig folytatta tanulmányait.
A Columbia Egyetem után a Harvard következett, ahol Reed huszonkét évesen két doktorátust is szerzett, az egyiket fizikából, a másikat pedig az elektromérnöki karon. Az egyetemi évek után régi barátjával, Ben Grimmel beléptek a hadseregbe, majd miután Reed leszerelt, egy kormányprogram keretében saját űrhajójának megépítésébe kezdett Central City-ben. Minden a lehető legjobban alakult, Reed és Sue boldogan tervezték a közös jövőt, és a programhoz sikerült megnyerniük Ben Grimmet is, aki a légierő kiváló pilótája lett, és őt érte a megtiszteltetés, hogy Reed űrhajójának kormányosa legyen. A kormány azonban végül lefújta az űrhajó startját, de Reed ekkor már túlságosan is az utazás lázában égett, és eltökélte, hogy a tiltás ellenére mégis elindítja az űrhajót. Ő, Ben, Sue és Sue minden lében kanál öccse, Johnny belopóztak a lezárt területre ahol a hajó állomásozott, és elindították a visszaszámlálást. Mire a katonaság észlelte a kilövést, ők már a légkört is elhagyták, és nyílegyenesen száguldottak a világűr felé.
Azonban Reed elkövette élete első súlyos hibáját, tévesen kalkulálta ki az űrhajó pályáját, amely áthaladt egy olyan szektoron is, ahol a kozmikus sugárzás szintje veszélyes szintet ért el. A sugárzás súlyosan megrongálta a hajót, az utasait pedig megfertőzte. Csupán Ben kiváló pilótareflexeinek köszönhető, hogy vissza tudtak térni a Földre, és a becsapódás után életben maradtak. A kozmikus sugarak hatásai szinte rögtön ezután kifejtették hatásukat rájuk. Reed egész testét képessé vált megnyújtani, de társai is elképesztő képességekre tettek szert. Ott helyben megfogadták, hogy újonnan szerzett emberfeletti hatalmukat kizárólag jóra fogják használni. Reed felvette a Mr. Fantasztikus álnevet, csapatát pedig a Fantasztikus Négyesnek nevezték el.
Reed a következő időben számos új felfedezéssel és találmánnyal állt elő, amelyekkel megkönnyítette a Fantasztikus Négyes dolgát. Alkotott egy olyan szövetet, amely igazodott a kozmikus sugárzás hatására instabillá vált molekuláikhoz, és akkor sem károsodott, ha képességeiket használták. Egyenruháikat aztán ebből a szövetből készítették el. Reed másik nagy találmánya a Fantasztikocsi (Fantasticar) volt, amellyel a levegőben közlekedve szélsebesen eljuthattak bárhová. Ám nem mindenki osztozott lelkesedésében. A kozmikus sugarak legjobb barátjára, Benre voltak a legdrámaibb hatással, és egy kőszörnyeteggé változtatták. Ben érzelmileg teljesen összeroppant, és csupán Reed neki tett ígérete tartotta benne valamelyest a lelket. Reed megfogadta neki, hogy bármi áron, de meggyógyítja őt és visszaadja neki emberi mivoltát.
Amíg a Fantasztikus Négyest a Föld legkiválóbb hőseinek kijáró tisztelet és megbecsülés övezte, egy régi ismerős, az időközben Doktor Fátummá vált Victor von Doom megkezdte ellenük bosszúálló hadjáratát. Fátum minden gyűlöletét a sikerben fürdőző Mr. Fantasztikusra zúdította, és összecsapásaik során több alkalommal is kis híján megölte a szuperhősöket. Hosszú idő elteltével Reed és Sue végre összeházasodtak, és megszületett első gyermekük, Franklin, aki szülei képességei miatt mutánsként látta meg a napvilágot, és feltételezhetően egy nap a leghatalmasabb erővel bíró lénnyé válhat majd. Reed, hogy megóvja fiát és a világot ettől a most még irányíthatatlan erőtől, lezárta Franklin elméjének azon részét, amely képességeit aktiválhatta volna. Mikor ezt Sue megtudta, elborzadt a gondolattól, hogy Reed kísérleti patkánynak használja gyermeküket, és válással fenyegetőzött. Szerencsére életük eme nehéz fejezetét hamar maguk mögött hagyták, de megpróbáltatásaik sora természetesen korántsem ért véget.
Reed egy kozmikus ítélőszék előtt találta magát, amiért életben hagyott egy világpusztító szörnyeteget, a bolygófaló Galactust, aki élettel teli világok elnyelésével hosszabbította meg saját életét. Az elpusztult világok képviselői felelősségre vonták Mr. Fantasztikust, amiért életben hagyta Galactust, miközben módjában állt volna megölni több alkalommal is. Azzal, hogy Reed útjára engedte Galactust, egy személyben felelősévé vált az azóta elpusztított világok valamennyi ártatlanul lemészárolt lakójáért. Reedet bűnösnek találták az ellene felhozott vádakban, ám az Öröklét (Eternity) nevű kozmikus entitás kinyilvánította, hogy Galactus a kozmikus egész fontos része, és szerepe van az egyensúly fenntartásában. Ez persze nem vigasztalta a halottak családjait, de Reedet felmentették.
A Végítélet elleni harc során Mr. Fantasztikus fia játszott kulcsfontosságú szerepet. Végítélet megkísérelte megszerezni Franklin Richards erejét, hogy általa még hatalmasabb és legyőzhetetlen legyen. A Marvel Univerzum hősei, köztük a Fantasztikus Négyes is életét áldozta azért, hogy Franklin ne jusson Végítélet kezére, míg végül az univerzum is odaveszett. Franklin képességei a felszínre törtek, és a világ védelme érdekében a pusztulás pillanata előtt mindenkit egy zsebuniverzumba menekített, az úgynevezett Ellen-Földre (Counter Earth), ahonnét az Univerzum helyreállítása után mindenki épségben visszatért.
Reed tagja lett egy titkos szervezetnek, amely az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülése és kivizsgálása érdekében jött létre. A szervezet tagjai Reeden kívül Vasember, Namor herceg, Fekete Villám, Doktor Strange és Charles Xavier professzor voltak, magukat pedig Illuminátusoknak nevezték el. A szervezet létezéséről senki sem tudott.
Különleges képességei: Mr. Fantasztikus képessége, hogy testének minden porcikáját képes megnyújtani. Az eddig mért leghosszabb „nyújtózkodása” 45 km volt. Testrészeit egymástól függetlenül is képes nyújtani, teste rendkívül rugalmas és hajlékony, és ellenáll szinte bármilyen sérülésnek, ezért gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Mr. Fantasztikus a leghatalmasabb intelligenciával rendelkező földi lény, IQ-ja jóformán nem is mérhető. Reed fekete öves judo mester.
Fegyverzete: Mr. Fantasztikus a Marvel Univerzum egyik legnagyobb technológiai arzenáljával rendelkezik, amelybe űrhajók, robotok és fegyverek sora tartozik.
Hogy tetszett a leírás? 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4.33 (6 szavazat)
| Láthatatlan Nő |
Valódi neve: Susan Storm Richards
Foglalkozása: szuperhős, tanár, korábban színésznő és modell
Személyazonossága: közismert
Állampolgársága: amerikai állampolgár, büntetlen előéletű
Egyéb álnevei: Susan Benjamin, Malícia, Baroness von Doom
Születési helye: Glenville, Long Island, New York
Testmagassága: 152 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: szőke
Családi állapota: férjezett
Ismert hozzátartozói: Franklin Storm (apja, elhunyt), Mary Storm (anyja, elhunyt), Reed Richards (férje), Franklin Richards (fia), Valeria Richards (lánya), Jonathan Storm (öccse), Nathaniel Richards (apósa), Evelyn Richards (anyósa, elhunyt), Cassandra Richards (apósa második felesége, elhunyt), Bones (unokatestvére), Marygay Jewel Dinkins (nagynénje), Tara Richards (Huntara, sógornője), Lyja (sógornője)
Csoporthoz tartozása: Fantasztikus Négyes, Lady Liberators, Bosszú Angyalai
Működési területe: Baxter-épület, Four Freedoms Plaza, Belle Port, Connecticut
Erejének nagysága: emberfeletti
Első megjelenése: Fantastic Four v1 #1 (1961. november)
Története: Susan Storm egy orvosházaspár idősebb gyermeke. Luxuskörülmények között nevelkedett Long Island külvárosában, amíg édesanyja, Mary, egy tragikus autóbalesetben életét nem veszítette. Apja, Franklin, teljesen összetört amiatt, hogy képtelen volt megmenteni felesége életét, és hátat fordítva sikeres orvosi pályafutásának az alkohol és a szerencsejátékok világába menekült, majd gyilkossági ügybe keveredett. Susan és öccse, Johnny, apjuk idegösszeroppanása után nagynénjükhöz, Marygay-hez költöztek. Tizenkét éves korában találkozott először jövendőbeli férjével, Reed Richards-szal, aki a Kolumbia Egyetem frissen végzett diákjaként Susan New York-i nagynénjénél lakott albérletben. A lány beleszeretett a nála tizenegy évvel idősebb, magának való, de jóképű természettudósba, és megígérte neki, hogy tartani fogják a kapcsolatot. Susan végül Kaliforniába ment, hogy színésznőként munkát találjon. Sikerült is elintéznie, hogy kisebb szerepeket kapjon különböző tévéállomásoknál és kereskedelmi adóknál. Nagynénjétől hallotta, hogy barátja, Reed Richards, ez idő tájt szintén Kaliforniában lakott, így meglátogatta őt a Central City-beli vállalatnál, ahol Richards dolgozott. Kettejük viszonya lassan bensőségesebbé vált, míg végül elhatározták, hogy összeházasodnak.
Richards ebben az időben egy saját tervezésű kísérleti űrhajó létrehozásán fáradozott, amellyel egyik naprendszerből a másikba lehet utazni hipertéren keresztül. Amikor az Amerikai Egyesült Államok kormánya meg akarta vonni a támogatást a kísérletektől, Richards elhatározta, hogy sürgősen végrehajt egy próbarepülést. Egyedül akart indulni barátja, Benjamin Grimm kíséretében, aki a pilóta szerepét töltötte be, ám Susan és öccse, Johnny - aki látogatóban volt Kaliforniában - kijelentették, hogy velük tartanak.
Odalopakodtak az űrhajóhoz, beszálltak, és kilőtték magukat az űrbe. A hajót váratlanul rendkívül intenzív kozmikus sugárzás érte, amely túl erősnek bizonyult, és áthatolt a hajó védőpajzsán. (Az elmélet szerint egy napvihar következtében a Föld mágneses terének kiterjedése átmenetileg csökkent, és ez okozta a balesetet.) Ennek eredményeképpen a hajón tartózkodó négy embert is elérte a sugárzás. Megszakították a próbarepülést, és visszatértek a Földre, ahol furcsa változásokat észleltek magukon. Susan képessé vált egyik pillanatról a másikra láthatatlanná válni. A teszthajó legénysége nem sokkal később új képességeikre alapozva hozta létre a Fantasztikus Négyes nevű szuperhőscsoportot. Susan lassan kitapasztalta szervezetének mutagenetikai változások révén kialakult képességeit, melyek közül a legjelentősebb a különféle erőterek létrehozása. Eme képessége rendkívül hasznosnak bizonyult az olyan hatalmas ellenfelek elleni harcban, mint Doktor Fátum, vagy a bolygófaló Galactus.
Storm végül feleségül ment Richardshoz, és egy fiúgyermeknek adott életet, akinek a Franklin nevet adták. Egyébiránt a sugárzás okozta változások megbosszulták magukat Susan testén: szinte lehetetlenné vált, hogy még egy gyermeket kihordjon. Második gyermeke Valeria, aki akkor fogant, mikor szülei a Negatív Zóna elnevezésű veszélyes térben tartózkodtak, halva született. A Fantasztikus Négyes egyik ellenfele, Psycho és az általa létrehozott android, a "második" Gyűlöletszító manipulálta Susan Richardst, aki ennek hatására megtámadta csapattársait Malícia, a Gyűlölet Asszonyának képében. Reed Richards végül helyreállította Susan személyiségét, aki átértékelte önmagát. Ekkor változtatta a Négyesbeli teljes kódnevét Láthatatlan Lányról Láthatatlan Asszonyra.
Az elkövetkező időszak elég viszontagságos volt Sue számára. Reed látszólag életét veszítette egy csatában, és a csapat vezetése a Láthatatlanra hárult, aki felkérte Reed helyére a Hangyát. Sue ekkor került szerelmi kapcsolatba régi ismerősükkel, az atlantiszi Namor herceggel, ám a kettejük közti fellángolásnak Reed váratlan visszatérése vetett véget. Majd következett az Onslaught elleni harc, amelyben Sue is a kisfia által létrehozott zsebuniverzum oltalmába került. Mikor innen visszatértek, bekövetkezett Valeria felbukkanása.
Valeria a 616-os Földön Susan és Reed második gyermeke, aki a Negatív Zónában fogant és a sugárzás miatt halva született. Bátyja ,Franklin, a pár első gyermeke húga elvesztése feletti bánatában öntudatlanul átirányította Valeria létezését egy alternatív valóságba, a 9809-es Földre. Abban a valóságban a Láthatatlan első férje, Reed halála után összeházasodott a hősies Fátum Doktorral. A lány abban a hitben nőtt itt fel, hogy Victor von Doom az apja. Ahogy cseperedett, különleges mutáns adottságai kezdtek megmutatkozni. Fátum Doktor egy páncélt tervezett lányának, hogy biztosítsa annak testi épségét, Valeria pedig kitalálta magának a Csodalány („Marvel Girl”) álnevet. Tizenkét éves korában hivatalosan is beiktatták mint Fátum örökösét a Baxter-épület tróntermében. Nem sokkal ezt követően apja, Ben és Johnny világuk megmentése érdekében feláldozták az életüket. Valeria, amikor meglátogatta az emlékezetükre emelt szobrot, Alicia Masters munkáját a Holdon, mind a lány, mind pedig Franklin rövid, nem várt kommunikációt folytatott. Ezek után Valeria – valószínűleg véletlenül – átkerült időben és a térben a 616-os Földre, és sorozatos kalandok után találkozott a Fantasztikus Négyessel.
Első megjelenése alkalmával Valeria a semmiből materializálódott a Fantasztikus Négyes főhadiszállásán mint a jövőből érkezett Victor von Doom és Susan Storm gyermeke. A Négyest megzavarta az esemény, a Láthatatlant sokkolta a „tény”, hogy esetleg a jövőben frigyre léphet Fátummal, amiből közös gyermek jön a világra, és a lány elfutott anyja elutasítása elől. Órákon át bolyongott az utcákon, míg bele nem csöppent Amazon, Szivacsember és Titánia küzdelmébe, amit megpróbált leállítani, amíg aztán befutott a Fantasztikus Négyes is, akik számára a kis Valeria hasznos segítségnek bizonyult. A kezdeti konfliktusok után Susan befogadta a lányt, Val így több küldetésben segítette őket. Később szembekerült Fátum Doktorral is, ezzel a fiatalabb, gonosz változatával annak az embernek, akit az apjának hitt. Jelenléte ebben az idősávban egészen addig tartott, míg Franklin kozmikus hatalmai ki nem merültek. Ekkor Valeria visszatért még meg nem született sejt alakjába Sue méhén belül. Vagyis Sue újra várandós lett Valeriával.
Különleges képességei: A Láthatatlan rendelkezik azzal az erővel, hogy a környező kozmikus energiákat különböző módokon manipulálja. Ez magába foglalja saját maga, illetve más tárgyak láthatatlanná tételét, illetve a szilárd szerkezetek láthatatlan erőtereinek észlelését is. Máig ismeretlen módon a kozmikus energiák és Susan testének valamennyi sejtje hatnak egymásra, és ezáltal egy szokatlan tulajdonságokkal rendelkező újfajta energia jön létre.
Egyszerű koncentrálás segítségével képes irányítani az összes látható rezgéshullámot, az infravörös és ultraibolya fényeket maga körül anélkül, hogy bármilyen torzulás bekövetkezne. Egy megfigyelőnek, aki nem látja, hogy milyen utat tesz meg a fény Susan teste körül, az az érzése lesz, hogy átlát rajta. Olyan egyenletes és finom ez a fényzavar, hogy még Susan testének a körvonalai sem látszanak. A Láthatatlan akkor is normálisan lát, mikor a fényt teste köré irányítja, sőt, még a láthatatlanná válás pillanatában is. Nyilvánvalóan valahogy lehetővé tudja tenni, hogy a fény behatoljon a szemébe anélkül, hogy a láthatatlanság állapota megszűnne. A képesség, amellyel ezt megoldja, feltehetően ösztönös, hiszen már akkor is megvolt, mikor először használta képességeit.
A Láthatatlan képes mentális úton előállítani a láthatatlanná tevő energiákat, ami lehetővé teszi saját sejtjeinek és más személyeknek, tárgyaknak láthatatlanná tételét is. A legnagyobb tömeg, amit képes egyszerre láthatatlanná tenni, körülbelül 13-14000 köbméter. Ez nagyjából egy kisebb uszodának felel meg. Mivel megfelelő ellenőrzés alatt tudja tartani képességeit, azt is meg tudja oldani, hogy testének csak bizonyos részeit tegye láthatatlanná. Különleges tulajdonságai közé tartozik még, hogy más forrás által láthatatlanná tett objektumokat újra láthatóvá tegye energiájának, illetve az idegen forrás láthatatlanná tevő energiáinak interferálásával. Viszonylag egyszerűen láthatóvá tudja tenni az elektromágneses sugarak nem látható tartományait is.
Fegyverzete: nincs
Hogy tetszett a leírás? 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 5.00 (5 szavazat)
| Lény |
Valódi neve: Benjamin Jacob Grimm
Foglalkozása: jelenleg szuperhős, korábban építőmunkás, biztonság őr, tesztpilóta, asztronauta, pankrátor
Személyazonossága: közismert
Állampolgársága: amerikai állampolgár, büntetlen előéletű
Egyéb álnevei: Bashful Benjy, Uncle Benjy, The Ever-Lovin' Blue-Eyed Thing, Idol of Millions (ezt a nevet viccből találta ki saját magára), Grim Ben, Dr. Josiah Verpoorteen, Blackbeard the Pirate, El Morrito
Születési helye: New York, Manhattan Lower East Side
Testmagassága: emberi alakjában 183 cm, átváltozva 210 cm
Testsúlya: 227 és 300 kg között ingadozik
Szeme színe: kék
Haja színe: eredetileg barna, átváltozott állapotában nincs haja
Családi állapota: nőtlen
Ismert hozzátartozói: Petunia Grimm (nagynénje), Sophie Grimm (nagynénje, elhunyt), Alyce Grimm (nagynénje és gyámja), Jake Grimm (nagybátyja és gyámja), Daniel Grimm (apja, elhunyt), Elsie Grimm (anyja, elhunyt), Daniel Grimm Jr. (bátyja, elhunyt), Franklin Richards (keresztfia)
Csoporthoz tartozása: alapító tagja a Fantasztikus Négyesnek, ezen kívül tagja volt a Yancy Street Bandának, az Oltalmazóknak, a Bosszú Angyalainak, Project: PEGASUS, Thunderraiders
Működési területe: Baxter-épület, New York
Erejének nagysága: emberfeletti
Első megjelenése: Fantastic Four Vol 1 #1 (1961. november)
Története: Benjamin J. Grimm a Manhattanben található Yancy Streeten nőtt fel, nagy szegénységben. Édesanyját korán elveszítette, majd apját is, aki munka helyett alkoholfogyasztással töltötte napjait, és sikerült a túlvilágra átinnia magát. A család egyetlen bevételi forrását az a kevéske pénz jelentette, amelyet Ben bátyja, Daniel mint a Yancy Street-i banda vezére szerzett lopással és betöréssel. Ben szó szerint istenítette bátyját, és minden szavát leste. Sajnos Danielt meggyilkolta a rivális banda, Ben pedig, aki ekkor mindössze nyolcéves volt, úgy tűnt, végleg egyedül marad. Ben bizonyára testvére sorsára jutott volna, ha apai nagybátyja, Jake fel nem karolja, és ki nem rángatja őt az utca mocskából. Ben először mereven elutasította Jake segítő szándékát, sőt, megörökölte bátyja vezető szerepét a bandában is. Jake azonban hajthatatlan volt, és képtelen volt szenvtelenül végignézni, ahogy Ben is ugyanarra az önpusztító útra lép, amelyet apja és bátyja is bejártak, és amelynek végén csak a halál várt rájuk. Jake nem kis erőfeszítéssel rávette Bent, hogy hagyja el a bandát, és feleségével, Alyce-szal örökbe fogadták a fiút. Ben élete ettől kezdve gyökeresen megváltozott. Kiváló eredményekkel elvégezte a középiskolát, és sportösztöndíjjal felvették az Empire State University-re. Ben itt futballjátékosként szerzett hírnevet magának, és a pályán mindenki csak "Grimm Reaper", vagyis a Zord Kaszás néven emlegette.
Ben Grimm első egyetemi évében kollégiumi szobatársául egy igazi okostojást kapott, a briliáns fiatal tudós, Reed Richards személyében, akivel azonnal jó barátokká váltak. Ben élvezettel hallgatta barátja terveit arról, miképpen fog majd egy napon a saját tervezésű űrhajóján kijutni a világűrbe. Ben a móka kedvéért megígérte Reednek, hogy ha tényleg épít egy ilyen csodarakétát, ő elvállalja a pilóta szerepét. Az egyetemi diploma megszerzése után Ben az Amerikai Légierőhöz jelentkezett, ahol kiváló tesztpilótává és asztronautává képezték ki. Eközben barátja, Reed tényleg belevágott űrhajója megépítésébe, amelyhez a szövetségi kormánytól kapott támogatást. Aznap, amikor Ben leszerelt a légierőtől, Reed felkereste, hogy behajtsa rajta meggondolatlanul tett ígéretét, és felkérte, legyen az űrhajó pilótája.
Richards a kaliforniai Central Cityben rendezte be főhadiszállását, és Bennel itt fejezték be az űrhajó építését. A kormány képviselői a kilövés előtti napon visszavonták Reedtől a további támogatást és a felszállási engedélyt. Ezért Reed és Ben a tettek mezejére léptek, és úgy határoztak, ha kell, engedély nélkül is felszállnak. Ben teljesen megbízott Reedben, de figyelmeztette barátját, hogy kétségei vannak afelől, hogy a hajó biztonsági pajzsai kibírják-e az űrbéli kozmikus erők okozta megpróbáltatásokat. Ben félelme sajnos jogosnak bizonyult, amikor a bolygó elhagyása után az űrhajó a kozmikus viharok hatalmába került, és súlyosan megrongálódva, szinte irányíthatatlanul zuhant vissza a Földre. A becsapódás után a hajó utasai, Reed, Sue és Johnny Storm, valamint Ben is elképesztő változásokon estek át. A pajzsok nemcsak a hajót nem tudták megvédeni, hanem őket sem, és mindannyiukat átalakították a kozmikus erők.
A legfélelmetesebb hatással Benre volt a kozmikus sugárzás, egész testében egy narancssárga kőkolosszussá változott, és bár hatalmas erőt birtokolt, ez nem engesztelte őt eltorzult külsejéért. Reed meggyőzte őket, hogy képességeiket állítsák az emberiség szolgálatába, és létrehozták a Fantasztikus Négyest. Ben felvette a Lény fedőnevet, és egyedül az a tudat tartotta benne a lelket, hogy barátja, Reed, mindent el fog követni azért, hogy visszafordítsa az átváltozást folyamatát, és ő újra normális ember lehessen. A csapat tagjai nem pusztán barátai, hanem új családja is lettek, akikért a legnagyobb veszélyek közepette is tűzön-vízen keresztül harcba szállt.
Évek teltek el a baleset óta, de Ben mutációja a többiekével ellentétben ha lassan is, de tovább folytatódott. Testének szövetei mindinkább megkövesedtek, és ezzel egyre inkább szikárabb és robosztusabb alakot öltött. Mutációja a fizikai erejére is hatott, és olyan erőszinteket ért el, amelyeket csak nagyon kevesen az egész univerzumban. Ben az átváltozás utáni első néhány évben még képes volt arra, hogy hatalmas koncentráció árán (vagy egy külső körülmény esetén) visszanyerje emberi alakját, de ezek a periódusok sosem voltak tartósak, és arra sem elegendőek, hogy Reed tanulmányozhassa. Míg mások irigyelték őt lehengerlő erejéért, Ben fokozatosan egyre elkeseredettebb ember lett, és ez dühödt hangulatingadozásokban nyilvánult meg. Ben aztán megismerkedett a vak szobrászlánnyal, Alicia Masters-szel, aki rútsága dacára is szívből tudta őt szeretni.
Ben elkeseredettségének helyébe ekkor egy másik sötét érzelem, a kétség lépett, egyfolytában azon járt az esze, mihez kezdene, ha Alicia elhagyná őt. Aztán bekövetkezett az első Titkos Háború, és Ben a Túlontúli által létrehozott Csatavilágon találta magát, ahol kedve szerint változhatott emberré, majd újra Lénnyé. Ben a Háború után nem tért haza a többiekkel, hanem a Csatavilágon maradt, mert egyedül itt lehetett újra önmaga. Hónapokat töltött el itt, ám mutációja egy újabb fázisba ért, és már ezen világ sem tarthatta kordában. Ben minden eddiginél drasztikusabb átalakuláson ment keresztül, és teste a végletekig eltorzult. Úgy érezte, már itt sincs maradása, így hát visszatért a Földre, ahol újabb csapással kellett szembenéznie. Távolléte alatt Johnny Storm és Alicia egymásba szerettek, és Ben emiatt kilépett a Fantasztikusok közül. Egy ideig mint pankrátor dolgozott az Unlimited Class Wrestling Federationnél, eközben pedig több alkalommal is elkísérte a Nyugati Parti Bosszú Angyalait különböző küldetéseikre.
Grimm elfogadta az Angyalok felkérését, és csatlakozott hozzájuk. A velük töltött idő alatt ébredt rá, hogy felgyorsult mutációját egyedül ő okozza saját gondolataival. A félelem a további mutációtól idézte elő azt, hogy végül ténylegesen is mutálódott. Ben nem tudva mihez is kezdjen ezzel a kétes információval, egy nyugodt helyet keresett, ahol átértékelheti az életét. A Szörnyek Szigetét alkalmasnak találta erre, de itt az elmélyült gondolkodás helyett csak az F4 nemezise, a Vakond várt rá, akivel összecsaptak. A harcuk során mindketten rájöttek, hogy sok hasonlóság van kettejük között, mindketten torzak, és mindketten az emberi faj számkivetettei. Ő és a Vakond aztán egyfajta szövetségre léptek, és Ben segített beindítani egy gépezetet, amely egy egészen új világot teremtett, ahol nemcsak ő, hanem a Vakond és teremtményei is békében élhettek. Ben mutációja ekkor kezdett normalizálódni.
Az F4 három másik alapító tagja felfedezte, hogy a Vakond új világának megteremtésekor egy olyan láncreakciót indított el, amely hatalmas földrengéseket idéz elő, és a teljes kaliforniai partvidék pusztulásával fenyeget. Mikor Mr. Fantasztikus szavai nem hatották meg a Vakondot, aki újra aktiválni készült a gépezetet, Reed Benhez fordult segítségért, aki a Fáklyával sikeresen elpusztította a masinát. Ben ezután újra a Fantasztikus Négyes tagja lett.
Reed és Sue kisfiuk biztonságát szem előtt tartva elhagyták a csapat aktív tagságát és a vezető szerepet, valamint az új tagok felvételét Benre bízták. Ben a megüresedett posztokra Kristályt és Ms. Marvelt (Sharon Ventura) kérte fel, és miután Sharon is hasonló átváltozáson ment keresztül, mint ő, járni kezdtek. Miután Sharon Doktor Fátum segítségét kérte visszaváltozásához, kapcsolatuk megromlott, és Ben ezután Reed egykori barátnőjével, Alyssa Moy-jal kezdett viszonyt. majd ugyancsak meghitt kapcsolatba került a Damage Control vezetőjével, Kathleen O'Meara-ral. Johnny Storm sem volt tétlen, hiszen feleségül vette Aliciát, akiről az esküvő után derült csak ki, hogy nem az igazi Alicia Masters, hanem egy skrull kém, Lyja. A skrull lelepleződése után a csapat kiszabadította a régóta fogságban tartott igazi Aliciát, és bár Bennel nem kezdtek újra randevúzni, de nagyon jó barátok maradtak.
Különleges képességei: Ben képessége, vagy inkább átka, hogy teste és csontvázszerkezete organikus anyagból szervetlen kővé alakult. A Lény a Marvel-univerzum legerősebb karakterei között foglal helyet, optimális körülmények között 90-100 tonna súly megmozgatására képes, de szükség esetén még ezt is képes túlszárnyalni. Érzékszervei rendkívüli módon kiélesedtek, szaglása, látása messze meghaladja az átlagemberekét. Kőteste ellenáll a tüzérségi támadásoknak, egyes elméletek szerint még azt is túlélné, ha egy atombomba közvetlenül mellette csapódna be. A Lény jól viseli a viszontagságos időjárási körülményeket, kibírja a -60 és a 430°C-t is. Ben néhány esetben visszanyerte eredeti emberi alakját pszichikai stimuláció vagy vegyi kezelés hatására, de egyik sem nyújtott hosszan tartó eredményt.
Fegyverzete: nincs
Hogy tetszett a leírás? 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 5.00 (3 szavazat)
| Fáklya |
Valódi neve: Jonathan Lowell Spencer Storm
Foglalkozása: szuperhős, korábban színész, autóversenyző és szerelő
Személyazonossága: közismert
Állampolgársága: amerikai állampolgár, büntetlen előéletű
Egyéb álnevei: Gyufaszál Johnny (Matchstick Johnny), Doug Brown, Ryan Landau
Születési helye: Glenville, Long Island, New York
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 77 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: szőke
Családi állapota: elvált
Ismert hozzátartozói: Franklin Storm (apja, elhunyt), Mary Storm (édesanyja, elhunyt), Susan Storm Richards (Láthatatlan, nővére), Reed Richards (Mi .Fantasztikus, sógora), Franklin Richards (unokaöccse), Valeria (unokahúga), Lyja (volt felesége), Bones (unokatestvére)
Csoporthoz tartozása: Fantasztikus Négyes
Működési területe: Baxter-épület, New York
Erejének nagysága: edzett emberi
Első megjelenése: Fantastic Four v1 #1 (1961. november)
Története: Johnny Storm Glenville-ben született, ahol nővérével és orvos szüleivel jómódban éltek mindaddig, amíg édesanyja egy tragikus autóbalesetben életét nem veszítette. Míg nővére, Sue, viszonylag könnyebben dolgozta fel az anyjuk halálát, Johnny kissé elszigetelődött, és az autók világában keresett megnyugvást. Folyton barkácsolt valamit, olykor hengerfejeket pucolt, vagy motort javított, és mire elérte a tinédzserkort, már kiváló autószerelő vált belőle. Hősiességére és hirtelen természetére már az F4 előtti életéből is számos példát lehet felhozni. Egy alkalommal két barátját mentette ki egy lángokban álló épületből, de röviddel azután, hogy apja, Franklin Storm gyilkossági ügybe keveredett, Johnny-t maga Zarathos választotta ki hordozójául, és megpróbálta a fiút Szellemlovassá tenni. Zarathos hatalmára azonban mások is áhítoztak, és élőholtakból álló serege élén Johnny-t megtámadta St. Germaine, aki sikerrel is járhatott volna, ha ifjú hősünk barátnőjének, Cammy Brandeis-nek az archeológus nagybátyja, Max Parrish a segítségére nem siet. Max beavatkozott a harcba, és eközben Zarathos megszállta őt. Max Szellemlovas lett, és elűzte St. Germaine-t, Johnny pedig visszatérhetett „nyugodt” életéhez. Legalábbis egy rövid időre.
Johnny követte Sue-t a lány tudós szerelméhez, Reed Richards-hoz, aki pilótájával, Ben Grimmel egy kísérleti űrhajó engedély nélküli kilövését tervezte. Innen a történet már mindenki számára ismert. Johnny és Sue a legénység tagjai lettek, és az űrutazás közben fellépő kozmikus sugarak átváltoztatták a testvérpárt. Visszatérve a Földre Johnny – akárcsak társai – elképesztő átváltozáson ment keresztül, és élő lángcsóvává változott A hasonló képességekkel rendelkező híres II. világháborús hős tiszteletére felvette a Fáklya álnevet, és társaival megalapította a Fantasztikus Négyes nevű csapatot.
A Csodatévővel (Miracle Man) vívott küzdelem után Johnny a csapat elhagyása mellett döntött, mert nem volt képes elviselni, hogy idősebb társai, és legfőképpen nővére, állandóan basáskodnak felette. Johnny szólózni kezdett, és ekkor találkozott az atlantiszi Namor herceggel, aki amnéziája miatt magányosan és céltalanul kóborolt a Földön. Johnny felismerte a világháborús kalandokat bemutató képregények lapjairól Namort, és a tengerbe taszította. A tenger jeges, sós vize előhívta Namor emlékeit, és Atlantisz ura újra önmaga volt. Sajnos. Ugyanis Namor harcba szólította népét, és háborút esküdött a felszíni világ ellen. Johnny sietve visszatért a Fantasztikusokhoz, és beszámolt nekik Namor támadási tervéről. A hősök csapata még éppen idejében megfékezte Atlantisz urát, és visszaparancsolták a tenger mélyére. Később tisztázatlan okok miatt Johnny újra elhagyta az F4-et, és munkát vállalt unokatestvére, Bones cirkuszánál, de hamar felhagyott ezzel az élettel, és újra az F4 tagja lett.
Bár Johnny a világhírű Fantasztikus Négyes tagja volt, de még iskolaköteles, így a Glenville Középiskola legnépszerűbb diákja is. Bár szuperhős személyazonosságát próbálta titokban tartani, de ez lehetetlen vállalkozás volt, mivel az F4 tagjai nem viseltek maszkot, és nem is nagyon csináltak titkot kilétükből a kezdetektől fogva. Johnny úgy vélte, ha már úgyis ismerik kilétét, kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket, ezalatt persze legfőképpen a fiatal lányok meghódítását értette. A közismertséggel együtt járt azonban a szuperbűnözők állandó támadása is, és Johnny sokszor találta egyedül szemben magát a legelvetemültebb gonosztevőkkel, mint a kommunista eszmék harcosával, a Pusztítóval (Destroyer), a Varázslóval (Wizard), Xemuval, az 5. dimenzióból származó Hadúrral (Warlord of the 5th Dimension), Paste Pot Pete-tel (akit később mint Csapdász ismerhetünk), vagy akár az első Angolnával (Eel). Az ilyen összecsapások legfőbb oka az volt, hogy Johnny volt a leginkább szem előtt az F4 tagjai közül, és így az ellenfelek számára is ő volt a legkönnyebben hozzáférhető az iskola miatt. Csatái alatt azonban nemcsak ellenségeket, hanem jó barátokat és szövetségeseket is szerzett, és gyakran harcolt vállvetve a vele egykorú mutáns, Jégember oldalán.
A középiskolás hős riválisai azonban nem csak a bűnözők közül kerültek ki, sőt, egy Mike Snow nevű iskolatársa több gondot okozott neki, mint egy tucat gonosztevő. Persze tinédzsermérce szerint. Mike és ő mindenben versengtek egymással, a lányoktól kezdve, az autókon át a küzdősportokig. Azonban Johnny-nak volt valamije, ami Mike-nak nem. Szuperképessége. És bár Johnny igyekezett iskolatársaival szemben nem visszaélni erejével, mikor Mike egy napon rátámadt, Johnny ösztönösen felé küldött egy lángcsóvát, ami összeégette a fiú arcát. Johnny azonnal a kórházba sietett vele, de összecsapásuk nyoma mindörökre ráégett Mike arcára. Johnny személyes kapcsolatai nagyon megsínylették ezt az esetet. Aktuális barátnője, Dorrie Evans szakított vele, Johnny pedig nem igazán találta a helyét, egészen addig, amíg a tinédzserkorú szuperhős, Pókember, be nem hatolt az F4 főhadiszállására, abban a reményben, hogy képességeivel lenyűgözi annyira a tagokat, hogy azok, jó fizetésért persze, felveszik maguk közé. Pókember terve nem egészen úgy sült el, ahogy azt remélte, de ha a csapat tagságával nem is, Johnny Storm barátságával mindenképpen gazdagabb lett, és ők ketten mind a mai napig a legjobb barátok.
A Szuper Skrull feltűnése aztán nemcsak a csapat, hanem a Storm-testvérek életére is tragikus következményekkel járt. Az F4 képességeivel rendelkező Szuper Skrullt Johnny egy barlangban ejtette fogságba, de az idegent ez korántsem tarthatta féken, és elrabolta idősebb Franklin Stormot. Bár az F4 hősiesen helytállt, és mindent elkövettek Johnny és Sue apjának megmentése érdekében, a Skrull egy bombát ültetett Franklin mellkasába, aki feláldozta életét, csak hogy gyermekeit mentse. A Fantasztikusok ekkor a Skrullok bolygójára utaztak, hogy felelősségre vonják Morrat nagyurat, a merénylet megszervezőjét. Bár az F4 bosszúja megrendítő erejű volt, de nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a Skrullok hallattak magukról. Igazából ez az eset alapozta meg az idegenek és a földi hősök máig fennálló ellenségeskedését.
A középiskola elvégzése után Johnny életében felpörögtek az események. Felvételt nyert a Metro Collage főiskolára, ahol összebarátkozott szobatársával, Wyatt Wingfoottal, aki a Fantasztikus Négyes híres wakandai küldetésén is részt vett, amely során segítettek az afrikai ország urának, a Fekete Párducnak győzelmet aratni Klaw felett. Johnny eztán szeretett bele az Embertelenek (Nememberek) népéből származó Kristályba, ám kapcsolatuk amilyen hirtelen kialakult, olyan hirtelen szakadt is meg, és Kristály nem sokat habozva feleségül ment Magneto fiához, Higanyszálhoz. Johnny-t összetörte az eset, de Wyatt segítségével átlendült a dolgon. Wyatt egyre gyakrabban élvezte a Fantasztikusok vendégszeretetét, és ennek köszönhető szerelmi kapcsolata az Amazonnal is.
Johnny néhány futó kaland után beleszeretett Frankie Raye-be, a lány azonban mostohaapja, Phineas Horton hipnotikus zavarásának köszönhetően rettegett Johnny képességétől és a lángoktól. Johnny és Frankie közösen legyőzték a lány fóbiáját, de szerelmük nem teljesedhetett be Galactus váratlan megjelenése miatt. A bolygófaló olthatatlan étvágya miatt az energiától duzzadó Földet készült elemészteni, ám Frankie önként vállalta, hogy Galactus új hírnökévé válik, és a Föld épségéért cserébe új, bekebelezhető világokat keres neki. Galactus elfogadta az alkut, és Frankie Novaként a szolgálatába állt. A Túlontúli Csatavilágán lezajlott események nem meglepően ismét csak Johnny szerelmi életére voltak hatással. Míg mások a túlélésért folytatott küzdelemmel törődtek, addig ő és a mutáns Kolosszus az idegen világból való Zsaji nevű gyógyító lány szívéért versengtek. Ezt a harcot Johnny elvesztette, a lány ugyanis Kolosszust választotta, de végül egyikük sem lehetett boldog, mert Zsaji életét áldozta a hősök megmentéséért.
Johnny a Csatavilágból visszatért a Földre, ám társa, a Lény nem tartott a hazatérőkkel. Johnny és a Lény barátnője, Alicia Masters lassan egymásba szerettek, és össze is házasodtak. Azonban Johnny megtudta, hogy egykori nagy szerelme, Kristály elhagyta férjét, és hősünket elöntötték a régi érzések, de Alicia miatt nem közeledhetett Kristály felé. Alicia azonban egy hatalmas meglepetést tartogatott. Mint kiderült, Johnny nem az igazi Aliciát vette el, hanem a lány alakját magára öltő skrull imposztort, Lyját, aki megbízatása szerint belülről igyekezett bomlasztani az F4-et. Mikor a dologra fény derült, Johnny életének legnagyobb összecsapása következett, amely során a Paibokkal és Lyjával vívott küzdelemben az Empire State University jelentős része elpusztult. Johnny kénytelen volt emiatt menekülni a hatóságok elől, és csak úgy kerülhette el a felelősségre vonást, hogy Reed kifizette a felújítás teljes költségét.
Johnny élete ezután a szokásos mederben csordogált tovább, hol Doktor Fátum ellen szállt élet-halál harcban társaival, hol pedig egymaga vette fel a harcot a Rémes Négyessel vagy Vízemberrel. A földönkívüli Zius látogatása borította fel ismét az életét, aki felajánlott egy álcázót, amely képes lehetett volna elrejteni Galactus elől a Földet. Azonban mint kiderült, Zius sem jobb a korábban már megismert világhódítóknál, és kizárólag önös érdekek vezették. Legnagyobb meglepetésre Zius hajóját végül maga Galactus pusztította el, Johnny pedig a bolygófaló új hirnöke lett otthona védelme érdekében. Johnny mint hírnök képes volt analizálni Galactus testét, és fontos adatokat eljuttatva Reednek megoldást találtak arra, hogyan kaphatná vissza Galactus eredeti formáját, amellyel véget vethettek a további bolygók elpusztításának. Galactus végével Johnny is visszatérhetett a Fantasztikusok közé, de kalandjai ezzel még korántsem értek véget...
Különleges képességei: A Fáklya képessége, hogy egész testét képes nagyon magas hőfokú lánggal beborítani anélkül, hogy ő bármilyen égési sérülést elszenvedne. A lángok égéshője megközelítőleg 415°C, és mikor képességét használja, a Fáklya teste vörösen izzik. A lángok nagysága 30 és 150 cm közötti. Ha erősen koncentrál, a Fáklya képes testéből úgynevezett „Nova-lángot” kibocsátani, amely minden anyagot azonnal hamuvá porlaszt, és még a több centi vastag acéllemezt is megolvasztja. A legerősebb eddig mért „Nova-láng” hőmérséklete megközelítette az 560000°C-t, amely pusztító ereje felér egy atomerőmű felrobbanásakor keletkezett detonációval. Lángjai segítségével repülésre is képes, sebessége 215 kilométer óránként. Lángolását 12 órán keresztül képes egyhuzamban fenntartani.
Fegyverzete: nincs
Hogy tetszett a leírás? 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4.33 (6 szavazat)
- Írta: Aldarion
I. fejezet: Mítosz (5/5)
A világfa és a Smaragd Álom
9000 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Az éjelfek sok éven át dolgoztak fáradhatatlanul azon, hogy ősi hazájukat amennyire lehet újraépítsék. Hagyták, hogy leomlott templomaikat és útjaikat elborítsa a gaz és helyettük új otthonokat építettek maguknak a Hyjal-hegy lábánál elterülő zöldellő erdőkben és árnyékos dombokon. Idővel a nagy Hasadást túlélő sárkányok is előbújtak titkos rejtekhelyeikről.
Alexstrasza, a vörös, Ysera, a zöld és Nozdormu, a bronz alászálltak a druidák békés ligeteibe és megszemlélték az éjelfek munkájának gyümölcseit. Malfurion, akiből mérhetetlen hatalmú fődruida lett, üdvözölte a hatalmas sárkányokat és beszélt nekik az új Örökkévalóság Forrásának megteremtéséről. A nagy sárkányok aggódva fogadták a komor híreket és feltételezték, hogy amíg a Forrás létezik, a Légió egy napon visszatérhet, és újra megtámadhatja a világot. Malfurion és a három sárkány szövetséget kötöttek és megfogadták, hogy a Forrást megvédik és biztosítják, hogy a Lángoló Légió ügynökei soha ne találhassanak rá újból a világra.
Alexstrasza, az Élet Védelmezője egy megbűvölt makkot helyezett el az Örökkévalóság Forrásának szívében. A makk a mágikus erejű vízben azonnal szárba szökkent és egy hatalmas fa nőtt ki belőle. Az óriási fa gyökerei a Forrás vízében kapaszkodtak, zöldellő lombjai pedig úgy tűnt, mintha az eget érintették volna. Ez a hatalmas fa lett az éjelfek természettel kötött szövetségének örök szimbóluma, életadó energiái pedig idővel kiteljesedtek, hogy meggyógyítsák az egész világot. Az éjelfek a Nordrassil nevet adták Világfájuknak, amely anyanyelvükön azt jelentette: „a mennyek koronája”.
Nozdormu az Időtlen, bűbájt varázsolt a Világfára, biztosítva, hogy amíg a hatalmas fa él, az éjelfek nem öregednek és nem eshetnek áldozatául betegségnek vagy járványoknak.
Ysera, az Álmodó szintén megbűvölte a Világfát és saját birodalmához, a Smaragd Álomként ismert éteri dimenzióhoz kötötte. A Smaragd Álom, ez a hatalmas, állandóan változó szellemvilág a fizikai világ határain kívül létezett. Az Álomból irányította Ysera a természet örök körforgását és magának a világnak az evolúciós fejlődését. Az éjelf druidák, ideértve Malfuriont is, a Világfán keresztül szintén az Álomhoz kötődtek. A misztikus paktum részeként a druidák beleegyeztek, hogy évszázadokon át fognak szunnyadni, hogy közben szellemük Ysera végtelen Álomösvényeit járhassa. Bár a druidák bánkódtak azon, hogy életükből így sok-sok évet elveszítenek, mégis önzetlenül beleegyeztek, hogy Yserával kötött megegyezésüket megtartsák.
A nemeselfek száműzetése
7300 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Az évszázadok múlásával az éjelfek új társadalma megerősödött és lassan magába foglalta az egész zöldellő erdőt, amelyet Kőrisvölgynek kereszteltek el. A Nagy Hasadás előtt elterjedt sokféle élőlény és faj, mint például a medveemberek és a vaddisznóemberek újra megjelentek és benépesítették a vidéket. A druidák jóságos vezetése alatt az éjelfekre egy példátlanul békés és nyugodt korszak köszöntött a csillagok vigyázó tekintete alatt.
Az előkelő túlélők azonban egyre nyugtalanabbak lettek. Mint előttük Illidan, úgy ők is áldozatául estek az imádott mágiájuk elvesztése miatt náluk is jelentkező elvonási tüneteknek. Csábította őket a lehetőség, hogy merítsenek az Örökkévalóság Forrásának energiáiból és folytassák mágikus gyakorlataikat. Dath’Remar, az előkelők ifjú és szókimondó vezére nyíltan kritizálni kezdte a druidákat és gyávának nevezte őket amiért megtagadták a mágia használatát, amit pedig az éjelfek joggal tarthattak sajátjuknak. Malfurion és a druidák elutasították Dath’Remar érvelését és figyelmeztették az előkelőket, hogy a mágia bármiféle használatáért halálbüntetés járhat. Hogy megpróbálják rávenni a druidákat a törvény megváltoztatására, Dath’Remar és követői egy arcátlan és balsorsú tettre szánták el magukat: egy rettenetes mágikus vihart szabadítottak Kőrisvölgyre.
A druidák nem tudták rászánni magukat arra, hogy fajtársaik közül ilyen sokat halálra ítéljenek, ezért elhatározták, hogy a meggondolatlan előkelőket száműzik földjeikről. Dath’Remar és követői, – akik örültek neki, hogy végre megszabadulhattak konzervatív gondolkodású társaiktól – különlegesen felkészített hajókra szálltak és nekivágtak a nyílt óceánnak. Bár egyikük sem tudta, hogy mi vár rájuk a háborgó Forgatagon túli tengereken, mégis lelkesítette őket saját hazájuk megalapításának vágya, ahol majd büntetlenül gyakorolhatják imádott mágiájukat. Az előkelők, vagyis a Quel’dorei-ek, ahogy Azshara nevezte őket korszakokkal azelőtt végül partot értek a keleti földrészen, amelyet az emberek később Lordaeronnak neveztek el. Úgy tervezték, hogy felépítik saját mágikus királyságukat, Quel’Thalast és elutasítják az éjelfek holdimádatát és éjszakai életmódját. Örökre szívükbe fogadták a napot és eztán mindörökre nemes elfekként ismerte őket a világ.
Az Őrszemek és a Hosszú Őrség
Megtévedt testvéreik távozása után az éjelfek ismét varázslatos otthonuk védelmének szentelték figyelmüket. A druidák - megérezve, hogy visszavonulásuk ideje közeleg - felkészültek a hosszú álomra és arra, hogy hátrahagyják szeretteiket és családjaikat. Tyrande, akiből Elune főpapnője lett megkérte szerelmét Malfuriont, hogy ne hagyja el őt Ysera Smaragd Álmáért. Malfurion azonban - akit becsülete kötelezett rá, hogy rálépjen a folyton változó Álomutakra - búcsút intett a papnőnek, ám megfogadta, hogy amíg szerelmükhöz hűek maradnak, valójában sosem válnak el.
Tyrande, aki egyedül maradt, hogy megvédje Kalimdort az új világból rá leselkedő veszélyek elől éjelf nővéreivel egy hatékony harci szervezett alapított. Ezeket a félelmet nem ismerő, jól képzett harcosnőket, kik Kalimdor védelmére esküdtek fel, Őrszemeknek nevezték el. Bár inkább saját maguk járőröztek Kőrisvölgy árnyat adó erdeiben, sok szövetségesük is volt, akikre számíthattak szükség esetén.
A félisten, Cenarius a közelben maradt, a Hyjal-hegy Holdligetében. Fiai, akiket a Liget Őrzőiként ismertek, szemmel tartották az éjelfeket és gyakran segítséget is nyújtottak az Őrzőknek a vidék békéjének fenntartásában. Még Cenarius félénk leányai, a driádok is egyre gyakrabban jelentek meg nyíltan mások előtt.
Kőrisvölgy rendjének fenntartása lefoglalta Tyrande-t, de Malfurion nélkül kevés örömet lelt az életben. Ahogy teltek múltak a hosszú évszázadok, miközben a druidák az igazak álmát aludták, ő egyre inkább félni kezdett attól, hogy eljöhet egy második démoni invázió. Nem tudta lerázni magáról azt a nyugtalanító érzést, hogy a Lángoló Légió még odakint ólálkodik, a Sötét Mélységen túl és bosszút forral az éjelfek és Azeroth világa ellen.
Alkategóriák
talgaby rovata Cikkek száma: 100
Amerikai képregényeladások Cikkek száma: 84
Egyéb cikkek Cikkek száma: 1
Sámson doki rendelője Cikkek száma: 12
Aldarion rovata Cikkek száma: 19
Marvel Enciklopédia Cikkek száma: 7
Egészséges Herotika Cikkek száma: 36
