Rovatok
- Írta: talgaby
Őszinte leszek... a mostani lista és valószínűleg az elemzése is dögunalmas lesz. Az első huszonöt helyet leszámítva a február hozza a formáját, és nem történik statisztikai szempontból benne semmi. De jöjjenek inkább a konkrétumok:
Őszintén megvallva az ICv2 listáján az első számot megpillantva pillogtam rendesen, mert azért nem most volt utoljára, hogy az első hely kétszázas feletti indexszel köszöntsön be. Persze ez csak az első benyomás, de akkor is. (Kis magyarázat: ez egy sima arányszám, amit a lista az amerikai képregényipar legstabilabbnak vélt sorozatához, a Batmanhez - vagy, ha nem jelent meg ebből a címből füzet adott hónapban, a Detective Comicshoz - mér. A sorozat ingadozása folytán természetesen az arányok jobban hullámoznak, mint a fociszurkolók a meccs alatt, de összességében jó képet fest arról, hogy egyes sorozatok adott időszakokban hogyan teljesítenek az összképhez képest.) A delikvens természetesen a Blackest Night utolsó előtti száma, ami visszajött 130e példányra, és ezzel zsinórban a harmadik szám maradt ugyanott, ahol eddig is (ha kombináljuk az előző rész két havi eladásait). Amúgy a listán borzalmas BN-dominancia van, de erről majd később.
A második helyen a Siege végzett. A Marvel év eleji eseménye nagyon kettős képet mutat. Először is, gyakorlatilag darabra annyi fogyott a második részből, mint az elsőből, így beismerem, tévedtem, amikor azt hittem, szokás szerint az első füzet után ez is leesik. És ezzel természetesen a legjobb Marvel-cím is egyben, sőt, az első három Marvel-füzetet februárban mind Brian Bendis írta. (Cinikus közbevetés: mondanám, hogy ez is bizonyítja, nem kell tudnod írni is ahhoz, hogy sok pénzt keress vele... de valójában a Siege csak feleolyan rossz, mint előre hittem.)
A dobogó utolsó fokán... oké, aki nem a Green lantern v4 aktuális részére - amúgy az 51. - gondolt, az tegye fel a kezét. Ő viszont már erősen 100e alatt van, mint ahogy az utána jövő páros, amik kivételesen nem a crossoverekhez tartoznak. A Batman & Robinból két füzet is kijött az év legrövidebb hónapjában, mindkettő megy lefelé, de még így is a GL után a legjobb ongoingok az egész piacon, és ezt megaesemény támogatása nélkül érik el. Az ő párosukat követik a Bendisvengersek, vagyis a New és a Dark Avengers, mindkettő hivatalosan is a Siege részeként.
És akkor az ok, hogy ez az egész Siege-mizéria miért is felemás: Igen, a központi mini stabil, sőt, pusztán csak arányokat nézve a lista legstabilabb sorozata. Ugyanakkor a kapcsolódó történetek egyetlen, de egyetlen sorozatot se nyomtak meg, sőt, a New Avengers konkrétan esett, amikor bekapcsolódott. Vagyis míg a BN megduplázta a két hozzá legközelebb álló sorozatot és felső ötvenes miniket hoztak ki mellé, addig a Siege gyakorlatilag zéró plusz olvasót hozott... vagyis kicsit úgy tűnik, a főmini közönsége is az adott sorozatok törzsközönsége, nem mezei érdeklődök. Pénzügyileg stabil, marketing szempontjából eddig bukta. Ami a Marvel eddigi crossovereit (és minőségüket) figyelembe véve fura.
Két hely kiadó még a felső tízben, azon a Flash Rebirth - csak kétmilliárd évet késett - hatodik része és az aktuális Uncanny X-men osztoznak. Utóbbi amúgy azon kisebbség körébe tartozik, amelynek nőttek az eladásai... igaz, ezt valószínűleg a kétfajta borítónak köszönheti.
A következő tizenötösben szokás szerint helyet kaptak a top címek (Thor v3, Captain America v5, Batman, JLA v4, Dark Wolverine), de van itt egy rakat BN-mini is. A "könyörgöm, rúgjanak már ki tőlem mindenkit, Dan Slottot kivéve" című sorozat, amit egyes elmaradott nyelvterületeken és kultúrákban csak Amazing Spider-Man néven ismernek, végre rájött, hogy ő olyan olvashatatlanná vált, hogy ennek illene meglátszania is rajta, esett is gyorsan egy egészséges 12-13%-ot. A zuhanás mértéke amúgy kriminális volt, de még így se közelíti meg a színvonala görbéjét (aminek a meredeksége megközelítőleg 271°). Jó hír még, hogy a Megnevezhetetlen sorozat (vagy Vörös Veszedelem) olvasói is kijózanodhattak, mert crossover (Fall of the Hulks... tökéletes cím) ide vagy oda, bizony az is elhajított 10%-ot magától. Imádkozzunk közösen, hogy ez a trend csak növekedjen. A negyedszázas lista utolsó helyén pedig egy szintén kiváló hír, az X-Men Legacy visszajött 50e fölé, sőt, az Invincible Iron Man v5 is emelkedett alatta, az X-Force pedig tartotta a lépést az előző havi számaival (avagy azért néha még az amerikaiak is képesek felfogni, mik azok a felső kategóriás sorozatok, amik jók is...).
50e alatt megint sok minden ugyanolyan, mint eddig, de most van pár dolog, amit megemlítek, ha már amúgy eléggé rövid lenne ez a cikk:
Habár a Deadpool-filmről még az se biztos, hogy egyáltalán lesz, a Marvelnél valaki valami eddig megmagyarázatlan indok miatt kitalálta, hogy addig fogják a csapból is folyatni a karaktert, amíg vagy el nem mennek tüntetni a Marvel elé, vagy Daniel Way végleg megőrül és megszabadulnak végre tőle (habár mostanában a képregényiparban mintha az elmebetegség kezdene alapkövetelmény lenni... az Image-nél legalábbis). És bár a legjobb sorozata, a továbbra is sótlan és lapos v4 továbbra is csak lefelé megy, és már a középkategória középkategóriájában van, a második, a Merc With a Mouth (ami... nem tudom, milyen, lehet, hogy az jó) lassan a Superman-részleg alá megy, a Team-Upot pedig nemes egyszerűséggel már senki sem olvassa... sőt, a variáns borítókat is kezdik már marhára unni vele... Ám a Marvelnél mégis tovább erőltetik ezeket a plusz borítókat, amiknek már lassan a negyede sem vicces. A jelenségre mai napig nem tud senki se még csak elméleteket sem felállítani, mint ahogy arra sem, hogy miként lehet, hogy egy paródiakarakter ennyi helyen szerepel, és még sincs benne semmi humoros. Ez már statisztikailag is valószínűtlen, szóval csakis szándékosság állhat mögötte.
Na jó, elég ennyit erről. Az alsóbb részleghez érés előtt még annyit tennék hozzá, hogy a Superman-füzetek mélyrepülése tovább folytatódik, gyakorlatilag csak a címe miatt nem nevezzük még alsóháznak. Már a Secret Six is felette van, igaz, az befutott a BN-be, ez is magyarázat lehet. Továbbá hiába nem írt már Jenkins évek óta egy épkézláb sztorit, most, hogy látszólag talán mégis sikerül neki négy év után, senki se veszi. Az Embedded majdnem 25%-ot esett, ami nem éppen egészséges, hiába négy részes csak az egész. És végezetül még ide: tisztában vagyok vele, hogy Jonathan Hickman egy ügyes író... volt addig a pillanatig, hogy belépett a Marvel székházába, ahol a jelek szerint Quesada sok már remek íróhoz hasonlóan az ő agyát is egy zombiéra cserélte; mert ami a Fantasztikus Négyesen megy, az már szavakkal leírhatatlan, de a sorozat is szó szerint történetének abszolút mélypontján van (az indexe nem, de a példányszámok igen). És Hickman ennek ellenére évekre előre tervezi a történetét.
A nagyok alsóházában nincs semmi érdemleges. Egyedül annyi, hogy az egykor top10-es Marvels Project hatodik száma gyakorlatilag már a rosszabbul menő minik szintjén kókadozik. Egyéb kiadók tájékán se olyan izgalmas a kép. A Dark Horse Buffyja ismét az egyetlen, akinek sikerült a top50-be és 40e fölé jutnia, az Image-nél pedig továbbra is a Walking Dead vezet, és továbbra is megmagyarázatlan módon a Venom... vagyis Venomkoppincs... szóval a Hauntvagymiafene a második legjobb sorozatuk. De a függetlenek harmadik helye veszélyben van a számára, mert a Boys bizony félezer füzetre sincs tőle, ami még ezen a szinten nem nagy különbség. Ugyanakkor viszont érdekesség, hogy a Project Superpowers utolérte a Boyst, de nagyon. Az Image United a kezdeti lelkesedés után gyorsan kifulladt, a töltelékként kiadott nulladik szám 15e-n áll. Kíváncsi vagyok, a negyedik füzet reklámkampánya segít-e a sorozaton bármennyit. Meg arra is, hogy egyszer valaki meg tudja-e magyarázni nekem, konkréten miről is akar szólni ez a mini, és mi az értelme az egésznek (kiadási és történeti szempontból is).
Az Archie meg... hihetetlen, de tartja az Image felsőbb sorozatinak szintjét. Sőt, a maga 15e példánya a kis kiadók (de még egyes Marvel/DC-sorozatok) viszonylatában is remek teljesítmény. Megelőzi még az Invincible-t is!
Lentebb... igazából nincs érdemleges mozgás vagy sorozat, amit nagyon ki kellene emelni. Sok jó cím van, persze, a kisebbek hihetetlen jó arányban képesek minőségi történetekkel előállni, de számok szempontjából az utolsó bő 150 helyen semmi izgalmas sincs (bár lehet, az előtte lévő 130-ban se volt sok...).
A kötetek között az első három helyezett tényleg olyan, amikre teljesen számítani lehetett. Az új Fables-tpb, a Great Fables Crossover vezeti a listát 12e példánnyal, utána jön a Kick-Ass első HC-ja, aminél elsőre csodálkoztam, hogy miért premiere formátum, aztán persze beugrott, hogy ez a Marvel, szóval háromszoros pénzlenyúlással dolgoznak. Aki szereti ezt az amúgy kiváló sorozatot, annak azt javaslom, ezt így ne vegye meg. Tuti, hogy lesz deluxe formátum, amiben minimum kettő hc-t fognak majd egybekötni, értelmes méretben, extrákkal együtt. A harmadik helyen meg a régóta magára várató All Star Superman tpb vol. 2 pihenget csendesen. Amiből év végén jön majd az Absolute formátum, 330 oldalnyi, A4-esél is nagyobb tömény finomság. Várjuk, de nagyon.
A számok leeséséig még van egy szokásos SW Adventures tpb, az új Green Lantern v4 tpb (a szerintem teljesen felesleges sztori, a Secret Origin kötete), a legújabb Dark Tower - amit gyakorlatilag már csak könyv formájában vesznek, szóval lehet, több értelme volna átállni OGN-formátumra - és a Hellblazer 20. születésnapjára kiadott GN, a Pandemonium, amit a sorozat első bő három évének írója, Jamie Delano írt és a Losers rajzolója illusztrált. Ja, és marha drága, de ez van.
Hoppá, ha már az ár... a Marvelnél a jelek szerint Dan Buckely járt egy könyvesboltban, majd bement a cégéhez, és jól fejbe ütögette a marketingeseket (ha van Isten/יהוה/الله/सिद्धार्थ गौतम/insertyourchosendeityhere, akkor egy harci kalapáccsal). Ennek következtében a köteteikről hirtelen eltűnt az a plusz tíz dolláros felár, ami az összes többi kiadóhoz képest a könyveiken volt. Ha ez nem csak átmeneti, lassan megint eljutunk odáig, hogy érdemes lesz Marvel-köteteket venni.
Mivel a számok innentől fogva lényegtelenek, lássuk, mik azok, amik a címeik alapján érdekesek lehetnek - persze csak kivonatolva. majd nézzétek át a lenti linken a listát, hátha találtok benne érdekességeket:
Megjelent a második Preacher HC, drága, de marha vastag. Kihozták a Cable & Deadpool ölnilehetvelem méretű gyűjteményének első könyvét (vagy inkább kódexét). De jelent meg új Essential és Showcase is, ha valaki hozzám hasonlóan odavan a fekete-fehér, ámde jó vastag (félezer oldalas), klasszikus történetek gyűjteményeiért. Ha őszinte lehetek, számomra mostanában ezek azok, amikre azt mondom, érdemes is pénzt költeni rájuk látatlanban is.
Új kiadást élt meg Neil Gaiman 1602-je, és itt van a NextWave: Agents of H.A.T.E. egykötetes változata is, igaz, ez még mocskos drágán (35 dollár, pedig puhafedeles).
És most jöjjenek a nyers számok. Hiába sikerült erősen feljönnie a legmagasabb kategóriában megint a DC-nek, és hiába teljesítenek felemásan a közép/felső szinten, a Marvel olyan embertelen mennyiségű címet ad ki mostanában, hogy nyers erővel nyomják le a riválist. A Marvel részesedésaránya februárban 45% (példány)/ 41,6% (bevétel) volt, míg a DC-é csak 34/31%. Bár hozzáteszem, utóbbi tartotta a januári szintet, a Marvel a sok kicsi sorozatával a kisebb kiadóktól happolta össze ezt a plusz 3/3%-ot.
De a kicsiknél is nagy volt most a mozgás. A legnagyobb vesztes a Dark Horse volt, ami csak egy hajszállal maradt az amúgy saját szintjét tartó Image előtt. Márpedig utóbbi a következő hónapokban indít egy-két olyan sorozatot illetve közeleg pár olyan kiadványa, amik, lehet, segítenek neki visszaszerezni a harmadik helyet.
Eggyel lentebb megingathatatlanul fészkel az IDW, viszont mögötte a Dynamite visszaelőzte a Boom! Studiost, mégpedig egy hihetetlen nagy ugrással (közel fél százalék, ami a saját viszonylatában egy majdnem 25%-os növekedés egyetlen hónap alatt!). De a Viz Media is a februári mangaáradatával - bődületes mennyiséget toltak ki egyszerre a piacra valamiért - feljött a januári utolsó nevesített helyről, megelőzve az Archie-t és a szintén nagyon visszahulló Wizardot.
Összességében a füzetek tavaly ilyenkorhoz képest 3%-ot estek, míg a kötetek közel egy év után most először erősödtek az akkori eladásokhoz képest, igaz, csak egy százalékot. Ez így furamód az összegüket, vagyis 2%-os összpiaci csökkenést eredményezett, ami jelen körülmények mellett nem igazán vészes adat.
És végezetül a linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
- Írta: Aldarion
I. fejezet: Mítosz (5/4)
A meghasadt föld
Illidan tisztában volt azzal, hogy a Forrás elpusztítása lehetetlenné tenné, hogy valaha is újra mágiát használhasson, ezért elhagyta a csoportot és elindult, hogy figyelmeztesse az előkelőket Malfurion tervére. Függőségéből eredő őrületének illetve testvére Tirandával folytatott viszonya miatt érzett gyötrő féltékenységének köszönhetően Illidannak egyáltalán nem volt lelkiismeretfurdalása amiatt, hogy elárulta Malfuriont és csatlakozott Azshara követőihez. Illidan esküt tett rá, hogy mindenek felett álló célja lesz a Forrás hatalmának megvédése, bármilyen eszközzel.
A testvére távozásától megtört szívű Malfurion társainak élén Azshara templomához vonult. Ám ahogy betörtek a fogadóterembe, ott találták az előkelőket, akik sötét varázslatukat kántálták. A közösen felidézett varázslat a Forrás háborgó mélységeiben egy instabil energiaörvényt hozott létre. Miközben Sargeras fenyegető árnya egyre közelebb került a felszínhez, Malfurion és szövetségesei támadásba lendültek.
Illidan figyelmeztetésének köszönhetően Azshara fel tudott készülni a támadásra. Malfurion majdnem mindegyik követője áldozatául esett az őrült királynő mágiájának. Tyrande-t, aki megpróbálta hátbatámadni Azsharát meglepte a királynő előkelő testőreinek támadása. Bár sikerült legyőznie a testőröket, rettenetes sebeket szerzett az ellenük vívott harcban. Mikor Malfurion látta, hogy szerelme elesett, gyilkos dühroham uralkodott el rajta és elhatározta, hogy véget vet Azshara életének.
Miközben a templom falain belül és kívül is ádáz csata zajlott, Illidan előbukkant az árnyakból a nagy Forrás partján. Különleges módon előkészített üvegcséket vett elő és letérdelve megtöltötte őket a Forrás csillámló vizével. Biztos volt benne, hogy a démonok szétzúzzák az éjelfek civilizációját, ezért Illidan úgy tervezte, hogy ellopja a megszentelt vizet, és energiáit megtartja magának.
A Malfurion és Azshara között kibontakozó csata az előkelők gondosan megtervezett varázslatát káoszba taszította. A Forrás mélységeiben kavargó instabil örvény felrobbant és ez egy végzetes eseménysort indított el, amely a világ meghasadását eredményezte. A hatalmas robbanás az alapjáig lerombolta a templomot és óriási lökéshullámokat gerjesztett a megkínzott föld mélyén. Miközben folyt az elkeseredett küzdelem a Légió és az éjelfek között a lerombolt fővárosban, a háborgó Örökkévalóság Forrása magába roskadt és összeomlott.
Az ezután következő végzetes robbanás megrázta a földet és elsötétítette az eget.
Ahogy a Forrás felrobbanásának utórezgései megrázták a világ csontjait, a tenger benyomult, hogy kitöltse a földben maradt tátongó sebet. Kalimdor földterületének közel nyolcvan százaléka megsemmisült a robbanásban, csak egy maroknyi különálló kontinens maradt utána az újonnan született háborgó tenger körül. Az új tenger közepén, ott ahol valaha az Örökkévalóság Forrása volt, egy szökőáraktól és kaotikus energiáktól korbácsolt viharos terület keletkezett. Ez az iszonyatos seb, amelyet csak a Forgatag néven ismernek, talán az örökkévalóságig folytatja vad kavargását. Állandó mementója marad ennek a rettenetes katasztrófának… és annak az utopisztikus korszaknak, ami örökre elveszett.
Valahogyan, csodával határos módon Azshara királynő és előkelő követői túlélték a katasztrófát. A magukból kibocsátott mágia visszacsapása megkínozta és eltorzította őket miközben a Forrás robbanásától felkorbácsolt tenger lerántotta őket a mélybe. Átok szállt rájuk és átalakulva új formát vettek fel, belőlük lettek a gyűlöletes kígyószerű nágák. Azshara gyűlölettel és haraggal eltelve egy hatalmas szörnyszülött lett, tükrözve azt a romlottságot és gonoszságot, ami mindig is benne rejtőzött.
Ott, mélyen a Forgatag alatt a nágák egy új várost építettek maguknak, Nazjatart, és szép lassan elkezdték újra felépíteni hatalmukat. Ezután több mint tízezer év telt el, míg a nagák felfedték létezésüket a felszíni világnak.
A Hyjal-hegy és Illidan ajándéka
A maroknyi éjelf, akik túlélték az iszonyatos robbanást, sebtében összetákolt tutajokra szálltak és lassan elindultak az egyetlen, látótávolságban levő földdarab felé. Valahogyan, Elune kegyelméből, Malfurion, Tyrande és Cenarius túlélte a Nagy Hasadást. A megfáradt hősök megegyeztek, hogy a túlélők élére állnak és új otthont keresnek népük számára. Néma csendben zajló útjuk során felmérték a világukat ért csapás nagyságát és ráébredtek, hogy önnön szenvedélyességük okozta a mindent elemésztő pusztítást. Bár Sargerast és a Légióját a Forrás pusztulása kitaszította a világból, Malfurion és társai gondolatait a győzelem rettenetes árán való töprengés kötötte le.
Számos előkelő is sértetlenül élte túl a kataklizmát. Ők a többi éjelffel együtt utaztak az új földrész partjai felé. Bár Malfurion nem bízott szándékaikban, egyelőre megelégedett azzal, hogy a Forrás energiái nélkül igazán nagy bajt nem okozhattak.
Mikor az elcsigázott éjelfek partra szálltak az új földrészen, felfedezték, hogy szent hegyük, a Hyjal is átvészelte a katasztrófát. Új otthon után kutatva Malfurion és az éjelfek felmásztak a Hyjal-hegy meredek emelkedőin és eljutottak a széljárta hegytetőre. A hegy hatalmas csúcsai között elhelyezkedő erdős völgybe leereszkedve egy békés kis tóra leltek. Rettenettel látták, hogy a tó vizét mágia szennyezte be.
Illidan, aki szintén túlélte a Hasadást, jóval előbb érkezett a Hyjal-hegy tetejére, mint Malfurion és az éjelfek. Őrülten vágyva rá, hogy a mágia továbbra is szabadon áramolhasson a világban, Illidan a hegyi tóba ürítette üvegcséit, melyek az Örökkévalóság Forrásából nyert értékes vizet tárolták. A Forrás erőteljes energiái gyorsan fellángoltak és létrehozták az új Örökkévalóság Forrását. Az örvendező Illidan hitte, hogy az új Forrás ajándék lesz az eljövendő generációk számára, így teljesen megdöbbent, mikor Malfurion kérdőre vonta és elmagyarázta neki, hogy a mágia természetéből fakadóan kaotikus, használata elkerülhetetlenül széleskörű korrupcióhoz és viszályhoz vezet. Illidan azonban még ezek után sem volt hajlandó lemondani mágikus képességeinek használatáról.
Malfurion tisztában volt vele, hogy hova vezethetnek Illidan kegyetlen mesterkedései, ezért elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra leszámol a hatalomtól megtébolyodott testvérével. Cenarius segítségével Malfurion egy kiterjedt földalatti börtönbe zárta Illidant, hogy az idők végezetéig maradjon ott leláncolva és hatalmától megfosztva. Hogy megbizonyosodjon testvére fogságban maradásáról, Malfurion a fiatal őrzőt, Árnydal Maievet jelölte ki Illidan személyes börtönőrének.
Az éjelfek tartottak tőle, hogy az új Forrás elpusztítása talán egy még nagyobb katasztrófát eredményezne, ezért inkább nem háborgatták. Malfurion pedig kinyilvánította, hogy népe soha többé nem gyakorolja a mágia művészetét. Cenarius felügyelete alatt elkezdték elsajátítani a druidizmus ősi tanait, hogy képessé váljanak a föld sebeinek begyógyítására és szeretett erdőik újratelepítésére a Hyjal-hegy lábánál.
- Írta: talgaby
101. A hasznos hiszékenység törvénye:
Ha bárki egy teljesen nevetséges állítással lép oda eléd – teszem azt, hogy ő nem egy macska, hanem valójában egy vörös sárkány – három esetből kétszer az igazat mondja. Ezért érdemes mindenkinek hinni, akivel csak találkozol, jó eséllyel később még kifizetődik.
102. A kifordítottság elve:
Ha bizonytalan vagy abban, hogy mit kellene tenned, kérdezd meg a környező lakosokat. Azok vagy siettetnek, hogy csinálj meg valamit – mely esetben azon nyomban meg kell tenned azt; vagy mindent megtesznek azért, hogy lebeszéljenek egy bizonyos cselekedetről – mely esetben azon nyomban meg kell tenned azt.
103. A halálközeli tudattágítás élménye (Fei-szabály):
Ha egy küzdelem során semmilyen fegyveretek vagy tudásotok nem elég ahhoz, hogy egyáltalán megsebezzétek az aktuális főszörnyet, akkor biztos lehetsz abban, hogy egy láthatatlan időzítő leteltével az egyik csapattag hirtelen megvilágosodik, és szert tesz egy olyan képességre, amivel két másodperc alatt fasírtot csinál az ellenségből.
104. Wutai-szabály:
A legtöbb RPG-ben – játszódjanak azok bármilyen környezetben – található egy, a feudális Japánról mintázott terület. És ez a pagodákkal, kegyhelyekkel, sógunokkal és szusival teli földdarab az adott világ kizárólagos szamuráj- és nindzsaexportőre.
105. A baka-törvény:
A Gonosz Birodalomnak dolgozó katonák kivétel nélkül faragatlanok, lusták, kétbalkezesek és nyúlszívűek. A Hősies ellenállás tagjai pedig az utolsó emberig harmatgyengék és képzetlenek, akiket az ellenség a legelső pillanatokban mind egy szálig elintéz.
106. A csapdák törvénye:
Bármilyen nyilvánvaló is legyen egy csapda, addig nem fejezheted be a játékot, amíg bele nem estél.
107. A fák napjának szabálya:
A játék egy pontján el kell beszélgetned egy fával, és követned kell az utasításait.
108. A Klub első szabálya, hogy…:
Ha az utad során bármikor említést tesznek neked egy harci tornáról, a játék folyamán kénytelen leszel megnyerni azt.
109. A láthatatlan bürokrácia törvénye:
A királyi családot, annak cselszövő tanácsadóját és a pincében bütykölő házi tudóst leszámítva az utad során – néhány őrön és a konyhaszemélyzeten kívül – egyetlen közalkalmazottba se fogsz botlani.
110. Az automatizálás csodája:
Ehhez hasonlóan akárhány gyárba tévedj be, ott legfeljebb pár kósza őr képviseli az emberi életet. Munkásoknak, karbantartóknak nyomát sem láthatod.
111. A kényelmes régészet törvénye:
Bármilyen ősi gépezetre bukkanjatok, az tökéletesen működőképes állapotban lesz, és a későbbiekben sem romlik el. Nem számít, hogy a körülötte elterelő város elsüllyedt, összeomlott, felrobbant vagy a földdel vált egyenlővé, maga az eszköz olyan lesz, mintha frissen építették volna.
Sajnálatos folyomány, hogy ez érvényes az ősi őrökre és védelmi gépezetekre, akik nem néznék jó szemmel, hogy lelépnétek a romváros minden kincsével a zsebetekben.
112. Ezek se olyanok már, mint régen (Cid törvénye):
A modern gépezetek ezzel szemben folyton-folyvást a legrosszabb pillanatban mondják be az unalmast: például amikor már csak egyetlen lövésre volna szükség az óriási ágyúból, hogy legyőzhesd a nagy szörnyet.
113. Gondoljon ide egy megfelelő transzvesztita viccet (avagy a Cloud kisasszony-szabály):
Ha a férfi főhősnek valamiért lánynak kell öltöznie, mindenki sokkal vonzóbbnak tartja egy „valódi” lánynál. Ezzel szemben, ha a női főhős férfinak adja ki magát, mindenki azon nyomban felismeri… kivéve a főhőst és a legfőbb ellenséget.
114. Helyet! Helyet!:
A városokban mindig több lakó van, mint ahány ház. A település nagy részét ugyanis a boltok, templomok, kocsmák, titkos átjárók, fogadók és a város leggazdagabb emberének kúriája foglalja el.
115. A tudományos időzítés törvénye:
Ha a főhősnek szüksége lesz egy éppen feltalálás alatt álló szerkezetre, kiderül, hogy a világ egyik zugában valaki már az egész életét annak a bizonyos eszköznek a kifejlesztésére szentelte, és többnyire már csak egyetlen kulcsfontosságú komponensre van szüksége hozzá, ami persze egy szörnyektől nyüzsgő tömlöc legmélyén található.
116. Megfelelően kell körbejárni:
Ha bármikor utadba akad valaki egy településen, aki egy bizonyos, látszólag hétköznapi tárgyért (ami lehet egy darab szappan vagy egy matrac) cserébe megosztana veled egy létfontosságú tárgyat/információt, készülj fel arra, hogy az elkövetkezendő legalább fél órát ennek a tárgynak a felkajtatásával töltöd, miközben egyre hajmeresztőbb csereüzleteket kötsz városszerte.
117. Sok beszédnek sok az alja-szabály:
Az RPG-k világában a diplomácia teljesen hasztalan. Minden egyes béketárgyalás, fegyverszünet és hasonló ajánlat valójában csak egy álca, amivel csak el akarják hitetni a hiszékeny jókkal, hogy vége a háborúnak. Vagy arra használják, hogy agymossák a világ vezetőit.
118. Hagyj fel az életeddel (Setzer-szabály):
Nem számít, milyen izgalmas, cselekménydús életet élt egy szereplő a csapathoz való csatlakozása előtt, amint bevettétek, tökéletesen megelégszik azzal, hogy egy léghajón ücsörögjön egész nap, amíg szükségetek nem lesz rá.
119. Ne tűnj ki:
Ha egy helybéli szokatlan öltözéket visel vagy bármely más módon kitűnik a többiek közül, akkor:
— Csatlakozik a csapathoz, amint teljesítettek egy feladatot a számára.
— Az ellenség szolgálatában áll.
— Összebarátkozik a csapat egyik nőtagjával, hogy aztán az ellenség azon nyomban elrabolja és túszul ejtse.
120.Kicsi Némó-szabály:
Ha az egyik karakter álmodik valamiről, akkor az vagy egy 100%-osan pontos múltbéli emlék, vagy egy távoli, éppen zajló esemény 100%-osan pontos látomása, vagy egy 100%-osan pontos jóslat – vagy ezek bármilyen tetszőleges kombinációja.
121. Gyermekvédelmi szabály (avagy Rydia törvénye):
A 12 évesnél fiatalabb gyermekek ellenállnak a halálnak. Olyan kataklizmákat élnek túl, gyakran egyetlen karcolás nélkül, ami több száz felnőtt ember vesztét okozta. Amennyiben az említett szerencsétlenség árvává teszi a gyermeket, további védelemben fog részesülni.
122. Az eltűnt mester hipotézise:
Majdnem mindegyik erőember egyetlen idős mestertől tanulta minden harcművészeti ismeretét. Említett mester időközben azonban vagy átállt a gonoszokhoz, vagy megölték, vagy rejtélyes körülmények között nyoma veszett.
123. Az eltűnt mester hipotézisének folyománya (Sabin-szabály):
Ha a fentebbi szabályban említett mester eltűnt, akkor biztosan találkoztok vele az út során. Ekkor kihívja a tanítványát, hogy legvégül megmutassa neki azt az egyetlen, ősi, csakis általa ismert technikát, melyet a kiképzés során végig elhallgatott előle.
124. Godzsira-axióma:
A városokat romba dönteni képes óriási szörnyetegek a következő tulajdonságokkal bírnak:
— Alacsony intelligencia
— Mérhetetlen fizikai erő
— Távolsági támadások
— Gigantikus karmok és agyarak, amik feltételezhetőleg más óriásszörnyek felfalására használatosak
— Sérülékenyek egy náluk tízezerszer kisebb fegyverrel szemben
— Ökológiailag roppant érzékenyek
125. „Te sem tudtál aludni, mi?”:
Ha bármely karakter belefut egy másik olyan szereplőbe, aki éjszaka egyedül áll a holdfény alatt, akkor azok ketten óhatatlanul egymásba szeretnek.
126. Az abszolút hatalom abszolút módon ront meg, avagy az Athena-szabály:
Ha egy jófiú/lány valami okból kifolyólag átcsábul a sötét oldalra, az átállás pillanatában olyan mérhetetlen erőtartalékokat fedez fel önmagában, amellyel egyetlen intésével elsöpörheti az egész csapatot.
127. Minden megbocsátható (Nash szabálya):
Ám ha a csapat egyik garantáltan megbízható tagja fordul szembe veletek, akkor az szinte szóra sem érdemes. Úgyis visszajön majd, miután végzett a rejtélyes különfeladatával/amnéziájával/agymosásával, aminek következtében a csapat összes mindenható, misztikus tárgyát odaadta valakinek.
128. Az öltözködés első szabálya:
Minden egyes szereplő egyetlen öltözetet visel, ami az egész játék során egyszer sem változik. Kivéve, amikor az ellenség katonáinak öltöznek, hogy beosonjanak a titkos bázisba.
129. Az öltözködés második szabálya:
Minden egyes szereplő ruhája, legyen az bármilyen hivalkodó, bonyolult vagy egyszerűen különös, tökéletesen alkalmas hegymászásra, sivatagi vándorutakra és a csatornában való mászkálásra. És még azután is kifogástalan állapotban lesz, hogy közvetlen ezek után az adott szereplő a király elé megy kihallgatásra.
130. Az öltözködés harmadik szabálya:
Minden futurisztikus környezetben a női katonák és különleges ügynökök egyenruhájának elengedhetetlen tartozéka a miniszoknya és a térdharisnya. A férfiakénak pedig egy hatalmas és különösen nevetséges kalap.
131. A politika első szabálya (avagy a Kancellár-törvény):
Minden uralkodó legfőbb tanácsadója már évek óta szövögeti a hatalom átvételéről szóló terveit. És az időzítés csodájának hála a csapat mindig a puccs kezdőpillanatában lép be a trónterembe.
132. A politika második szabálya (avagy a Bűnbak-alapelv):
Ha a tanácsadó a gonosz uralkodó egyik embere, akkor ő legalább annyira gonosz, ha nem még jobban, mint az ura, és jó eséllyel ő a legvégső főellenség (ld. a Hamis befejezés szabályát). Amennyiben a jó király tanácsadója, úgy valószínűleg minden terve mögött valójában csakis az ország érdekeit tartja szem előtt, ám ez se akadályozza meg abban, hogy a csapatot tegye meg bűnbaknak minden egyes sorscsapás miatt, aminek következtében a banda igen hamar a tömlöcben találja magát.
133. A politika utolsó szabálya:
A királyságok mindig jók. A birodalmak/császárságok mindig gonoszak.
134. A külső jegyek öröklésének szabálya (Ramus-törvény):
Több tucat generáció lehet közöttük, de egy uralkodó közvetlen leszármazottja akkor is megszólalásig hasonlítani fog az ősére.
135. A beugró játékosok törvénye:
Ha a csapat egyik tagja meghal vagy visszavonul, nem számít, milyen különleges képességekkel rendelkezett, jó eséllyel azonnal felbukkan valaki, aki ugyanazokkal a képességekkel bír, és ugyanolyan szakértelemmel forgatja ugyanazokat a fegyvereket.
136. Hogyan viselkedjünk szép nők közelében, első rész (avagy a Yuffie-szabály):
Minden jól kinéző fiatal nő azért van, hogy téged segítsen. Még akkor is, ha szóban forgó nőnemű lény idegesítő, hasznavehetetlen vagy láthatóan bűngonosz.
137. Hogyan viselkedjünk szép nők közelében, második rész (Rogue-szabály):
Minden jól kinéző középkorú nő azért létezik, hogy megöljön téged. Még akkor is, ha szóban forgó nőszemély többször is kivívta a feltétlen bizalmadat.
138. Nos, ennyit erről…:
Miután hosszas vesződségek és veszedelmek árán megszerezted azt az egyetlen tárgyat, amely megmenthetné a világot, a bekapcsolása pillanatában a) eltűnik b) ellopják c) kiderül, hogy nem működik.
139. A baljós Gyűrű:
A baljós Gyűrű (nagybetűvel) egy olyan földrajzi képződmény, amit sokszor nem is látni a térképen. Amikor már úgy gondolnád, hogy minden jól alakul, és a Gonosz erői is megfutamodtak, hirtelen szörnyek, démonok és őrült istenek özönlenek elő a Gyűrű közepéből, és a helyzet tízszer olyan rosszá válik, mint előtte. A legfőbb ellenség is többnyire ezeknek a gyűrűknek a közelében álldogál, miután elnyerte az isteni hatalmat. Ha több ilyen baljós Gyűrű is van a világon vagy az egész világtérkép egyetlen hatalmas Gyűrű… akkor azt bizony megszívtátok.
140. A relativitás törvénye NPC-kre nézve (Magus-szabály):
Vannak olyan szereplők, akik emberfeletti tettekre képesek, hátrakötött kézzel igáznak le egész seregeket és bámulatos képességekkel rendelkeznek… egészen addig, amíg nem csatlakoznak a csapathoz, és át nem veszed felettük az irányítást. Ekkor ezeknek a hihetetlen képességeknek teljesen nyomuk veszik, az életerőpontjaik legjavával együtt.
141. Őrség! Őrség! (avagy Lindblum teljes foglalkoztatottsági törvénye):
Minden létező zugot őriznek és fallal vesznek körbe (felvonókat, kikötőket, régi kötélhidakat, az erdőben kanyargó út véletlenszerű pontjait), kivéve azt, amit tényleg őrizni is kellene.
142. Köszönjük, hogy megnyomta az önmegsemmisítő gombot!:
Minden katonai létesítmény és városméretű hadi gépezet rendelkezik egy látható helyen elhelyezett, könnyen működésbe hozható önmegsemmisítő rendszerrel.
143. A zuhanás szabálya:
A szerepjátékok szereplői hatalmas mélységeket zuhanhatnak anélkül, hogy némi eszméletvesztésen kívül bármi bajuk esne. Sőt, a zuhanás kifejezetten gyógyít! Ha bárkit lelőnek, leszúrnak, agyonvernek, majd lehajítanak egy magas szikláról, az nem sokkal később egyetlen karcolás nélkül tér vissza.
144. Anyagtudományi alapok:
Az arany, ezüst és egyéb nemesfémek a való világban túl puhák ahhoz, hogy fegyver készüljön belőlük, ez azonban nem zavarja az RPG-k kovácsait. Sőt, az ezekből készült fegyverek és páncélok annyira hatásosak, hogy soha egyetlen viselőjük sem gondolt arra, hogy beolvassza őket és az így nyert aranyból élete végéig gondtalanul éldegéljen.
145. Anyagtudományi haladó kurzus:
utad során sokaktól hallod majd, hogy egy bizonyos ultraritka anyagból (vas, mithril, stb.) milyen fantasztikus képességű felszerelést készülhet. Bárcsak szert tehetnél egy kevésre belőle!
Ám amint ténylegesen szerzel – természetesen egy sor halálos veszedelem árán – mondjuk egy kis vasat, mindenki a tegnap híreként tekint rá, és egy új és még fantasztikusabb anyagról, például az aranyról lelkendezik.
Ez a sor aztán egészen addig folytatódik, amíg el nem érsz a mitril (vagy a helyi megfelelője) után következő anyagig.
146. Félidei nyújtózkodás (Elc-szabály):
A játék egy bizonyos pontján a főhős a történet szerint súlyosan megsebesül és kórházba kerül ahelyett, hogy egy varázsló egyszerűen meggyógyítaná. Így legalább két hosszabb mellékküldetés idejéig harcképtelen állapotban marad a női főhőssel együtt, aki viszont nem hajlandó felkelni a kórházi ágya mellől. Végül egy látomásban megélt kalandot követően azon nyomban teljesen felépül.
147. Vivi varázskönyves szabálya:
A játék során több órát fogsz eltölteni húsztól százig terjedő számú képességek és/vagy varázslatok tanulgatásával, melyek közül a játék végére megközelítőleg hármat használsz rendszeresen.
148. Nemi egyenjogúság, első rész (Feena-törvény):
Az RPG-k tipikus női főszereplője többfajta halálos fegyvert tart magánál és könnyedén keresztülvágja magát egy egész sereg szörnyetegen, gyilkos kiborgon és mutáns démonon anélkül, hogy akárcsak megizzadna.
Lehet tapasztalt nindzsa, szuerképességű titkos ügynök, a világ legnagyobb kalandozója.
Ugyanakkor, ha a játék egyik főellensége mögé lopakodik és megragadja őt az Általános Női Karaktermegragadó Ponton (az egyik felkarján), teljesen magatehetetlenné válik, és az is marad addig, amíg a főhős meg nem menti.
149. Nemi egyenjogúság, második rész (Tifa-szabály):
Ha a csapat bármelyik női tagja egy hirtelen dühroham következtében úgy dönt, hogy otthagyja a csapatot – mert ő egyedül is képes valamilyen feladat elvégzésére –, óhatatlanul is csúfosan elbukik, és a végén a többieknek kell megmenteniük őt.
150. Nemi egyenjogúság, harmadik rész (Luna-szabály):
A női főhős statisztikáinak maximalizálására fordított minden órád teljes időpocsékolásnak számít, amint kiderül, hogy az a legvégső csata alatt éppen halott, megbűvölték vagy foglyul ejtették.
- Írta: Aldarion
Az ébredező világ és az Örökkévalóság Forrása
Tízezer évvel azelőtt, hogy az orkok és az emberek összecsaptak egymással az első háborúban, Azeroth világának bölcsőjében egyetlen hatalmas kontinens ringott, tengerektől körülvéve. Ez a Kalimdornak nevezett föld számos változatos fajnak és teremtménynek adott otthont, akik a túlélésükért küzdöttek az ébredő világ vad természeti erői ellen. A sötét kontinens közepén volt egy izzó energiákból álló rejtélyes tó. Ez a tó, amelyet később az Örökkévalóság Forrásának neveztek el, a világ mágiájának és természetes hatalmának igaz szíve volt. A világon túli Sötét Mélységből származó energiájával a Forrás egy misztikus gócpont volt, amely szétszórta ezeket az energiákat a világban, táplálva az életet annak minden csodálatos megjelenési formájában.
Idővel egy éjszakai életmódot folytató primitív humanoid törzs merészkedett óvatosan az igézően bűbájos tó partjaira. A vad, nomád humanoidok, akiket a tó furcsa energiái vonzottak oda, kezdetleges viskókat építettek békés partjain. Idővel a Forrás kozmikus hatalma befolyásolta a törzset, erősebbé, bölcsebbé és gyakorlatilag halhatatlanná változtatta őket. A törzs felvette a kaldorei nevet, amely anyanyelvükön azt jelentette: „a csillagok gyermekei”. Bimbózó társadalmukat ünnepelve a tó partjai mentén hatalmas építményeket és templomokat emeltek.
A kaldoreiek, vagy későbbi nevükön az éjelfek a holdistennőt, Elune-t tisztelték és hitték, hogy a nappali órákban ott alszik a tó csillámló mélységeiben. Az ősi éjelf papok és jövendőmondók kielégíthetetlen kíváncsisággal tanulmányozták a Forrást, attól a vágytól hajtva, hogy felfedezzék ismeretlen titkait és hatalmát. Ahogy a társadalmuk fejlődött, az éjelfek felderítették egész Kalimdort és találkoztak más lakóival is. Az egyedüli lények, akiktől tartottak az ősi és nagyhatalmú sárkányok voltak. Az óriási hüllőszerű lények gyakran visszahúzódónak bizonyultak, de kétségkívül sokat tettek azért, hogy az ismert földeket megvédjék az esetleges fenyegetésektől. Az éjelfek megtudták, hogy a sárkányok magukat a világ védelmezőinek tartják és elfogadták, hogy őket és a titkaikat jobb nem háborgatni.
Idővel az éjelfek kíváncsisága ahhoz vezetett, hogy találkoztak és barátságot kötöttek számos nagyhatalmú lénnyel, köztük például Cenariusszal, aki a háborítatlan erdőségek félistene volt. A nemeslelkű Cenarius megkedvelte a kíváncsi éjelfeket és sok időt töltött azzal, hogy megtanítsa nekik a természet titkait. A békés kaldoreiekben erős kötődés támadt Kalimdor élő erdőségei iránt és elmerültek a természet harmonikus egyensúlyában.
Ahogy teltek-múltak a végtelennek tűnő korszakok, az éjelfek civilizációja felvirágzott mind területileg, mind kulturálisan. Templomaik, útjaik és lakóházaik megtalálhatók voltak szerte az egész sötét kontinensen. Azshara, az éjelfek gyönyörű és tehetséges királynője egy hatalmas, csodálatos palotát épített a Forrás partjainál, ahol kiválasztott udvartartása élt a drágakövekkel díszített csarnokokban. Hű szolgái, akiket Quel’doreinek vagyis előkelőknek hívott lesték minden parancsát és mindenki másnál többre tartották magukat. Bár Azshara királynőt egyformán szerette az egész népe, az előkelőket titkon irigyelte és egyáltalán nem kedvelte a többi éjelf.
Azshara királynő osztotta a papok kíváncsiságát az Örökkévalóság Forrásával kapcsolatban, ezért elrendelte, hogy az előkelők derítsék ki a tó titkait és fedjék fel igazi célját a világban. Így aztán belevetették magukat a munkába és fáradhatatlanul tanulmányozták a Forrást. Idővel kifejlesztették azt a képességet, hogy manipulálni és irányítani tudták a Forrás kozmikus energiáit. Kísérleteik előrehaladtával felfedezték, hogy újonnan kifejlesztett képességükkel kedvükre tudtak teremteni vagy pusztítani. A meggondolatlan előkelők primitív mágiába botlottak és elhatározták, életüket annak szentelik, hogy a mesterévé váljanak. Bár abban egyetértettek, hogy a mágia veszélyes is lehet, ha felelőtlenül használják, Azshara és a kiválasztottai mégis meggondolatlan nemtörődömséggel kezdték gyakorolni mágiájukat. Bár Cenarius és számos hajlott korú éjelf tudós figyelmeztetett rá, hogy a mágia egyértelműen szeszélyes művészetével való játszadozás csakis katasztrófához vezethet, ennek ellenére Azshara és követői makacsul folytatták bimbózó képességeik fejlesztését.
Ahogy hatalmuk egyre nőtt, Azshara és az előkelők határozott változáson mentek át. A gőgös és zárkózott főnemesi osztály egyre érzéketlenebb és kegyetlenebb lett éjelf testvéreikkel szemben. Egy sötét és nyomasztó árnyék borult fekete lepelként Azshara valaha lenyűgöző szépségére. Egyre jobban visszavonult szerető népétől és senkivel sem érintkezett megbízható előkelő papjain kívül.
Egy fiatal tudós, Viharhozó Malfurion, aki sok időt töltött a druidizmus primitív művészetének tanulmányozásával, sejteni kezdte, hogy az előkelőket és szeretett királynőjét valami rettenetes hatalom rontása támadta meg. Bár arról sejtelme sem volt, hogy miféle gonosz közeleg, azt tudta, hogy az éjelfek élete hamarosan örökre megváltozik…
10000 évvel a Warcraft I. eseményei előtt
Az előkelők meggondolatlan mágiahasználata az Örökkévalóság Forrásából kiindulva energiahullámokat bocsátott ki a Sötét Mélységbe. Ezeket a folyamatosan áradó energiahullámokat rettenetes idegen elmék érzékelték. Sargeras – minden élő Nagy Ellensége, a Világok Elpusztítója – felfigyelt ezekre az erős hullámokra és azonnal távoli kiindulópontjuk felé fordult. Azeroth őskori világát kémlelve és az Örökkévalóság Forrásának határtalan energiáit érzékelve Sargerasban mohó vágy ébredt. A Névtelen Üresség nagy sötét istene elhatározta, hogy elpusztítja az ifjú világot és megkaparintja az energiáit magának.
Sargeras összehívta hatalmas Lángoló Légióját és megindult Azeroth gyanútlan világa felé. A Légiót alkotó milliónyi rikoltozó démont az univerzum távoli sarkaiból rángatták elő és már ki voltak éhezve a hódításra. Sargeras hadnagyai, Archimonde, a Tisztátalan és Mannoroth, a Pusztító felkészítették pokolbéli szolgáikat a támadásra.
Azshara királynő, eltelve mágiájának szörnyű extázisától, áldozatául esett Sargeras ellenállhatatlan hatalmának és beleegyezett, hogy elősegíti a világon való megtestesülését. Még előkelő szolgálói is átadták magukat a mágia elkerülhetetlen rontásának és istenként kezdték tisztelni Sargerast. A Légióhoz való hűségüket bizonyítandó, segítettek királynőjüknek egy hatalmas, kavargó portál megnyitásában, az Örökkévalóság Forrásának mélyén.
Miután végzett az előkészületekkel, Sargeras megkezdte Azeroth elleni invázióját. A Lángoló Légió harcos démonai megrohanták a világot az Örökkévalóság Forrásán keresztül és ostrom alá vonták az éjelfek békésen alvó városait. Archimonde és Mannoroth vezetésével a Légió elözönlötte Kalimdor földjét, nyomukban csak hamu és gyász maradt. A boszorkánymester démonok perzselő pokollényeket idéztek, akik meteorokként zuhantak rá Kalimdor templomainak díszes tornyaira. Kalimdor mezőin egy csapat gyújtogató, vérontó gyilkosból, a Végzetgárdistákból álló banda masírozott végig és mindenkit legyilkoltak, aki az útjukba állt. Vad, démoni pokolkutyák falkái pusztíthattak ellenállás nélkül a vidéken. Bár a bátor Kaldorei harcosok sietve indultak ősi hazájuk megvédelmezésére, méterről-méterre egyre hátrébb szorultak a Légió támadásának dühe elől.
Viharhozó Malfurion feladata lett, hogy segítséget találjon ostromlott testvéreinek. Viharhozót - kinek testvére, Illidan maga is a előkelők mágiáját gyakorolta – dühítette a főnemesi osztály egyre növekvő korrupciója. Miután meggyőzte Illidant, hogy hagyjon fel veszélyes szenvedélyével, Malfurion elindult, hogy megtalálja Cenariust és toborozzon egy ellenálló sereget. A fiatal és szemrevaló papnő, Tyrande is csatlakozott a testvérekhez, Elune nevében. Bár mind Malfurion, mind Illidan gyengéd érzelmeket táplált az idealista papnő irányában, Tyrande szíve egyedül Malfurioné volt. Illidan féltékenyen szemlélte testvére és Tyrande bimbózó románcát, de tudta, hogy szívének fájdalma semmi a mágia iránti függőségének kínjához képest.
Illidan aki rászokott a mágia éltető energiáira, erejét megfeszítve igyekezett ellenállni annak az elemi erejű kísértésnek, hogy még egyszer megcsapolja a Forrás energiáit. Azonban Tyrande türelmes támogatásával képes volt megtartóztatni magát és segített megtalálni testvérének a rejtőzködő félistent, Cenariust. Cenarius, aki a távoli Hyjal-hegy szent Holdligetében élt beleegyezett, hogy segít az éjelfeknek megtalálni az ősi sárkányokat és megnyerni támogatásukat. A sárkányok, akiket az óriási vörös leviatán, Alexstrasza vezetett belementek, hogy harcba küldjék rajaikat a démonok és pokolbéli mestereik ellen.
Cenarius a megbűvölt erdő szellemeinek segítségével összehívott egy ősöreg faemberekből álló sereget és egy bátor szárazföldi offenzívában a Légió ellen vezette őket. Mikor az éjelfek ostromgyűrűt vontak Azshara temploma és az Örökkévalóság Forrása köré, kitört a totális háború. Újonnan szerzett erős szövetségeseik ellenére Malfurion és társai felismerték, hogy a Légiót nem lehet pusztán katonai erővel legyőzni.
Miközben titáni csata zajlott Azshara fővárosa körül, a megtévedt királynő Sargeras érkezését várta. A Légió ura arra készült, hogy átlép az Örökkévalóság Forrásán és megtestesül a felprédált világon. Ahogy lehetetlenül hatalmas árnyéka egyre közelebb került a Forrás háborgó felszínéhez, Azshara maga köré gyűjtötte legnagyobb hatalmú előkelő követőit. Csak úgy tudtak volna Sargeras számára megfelelően nagy kaput nyitni, ha mágiájukat egyetlen fókuszált varázslatban egyesítik.
Miközben dúlt a csata Kalimdor lángoló harcmezőin, rettenetes dolog történt. Az események pontos részletei elvesztek a múlt ködében, de azt tudjuk, hogy Neltharion, a Föld Sárkány Aspektusa megőrült a Lángoló Légió elleni egyik kritikusan fontos összecsapásban. Bőre elkezdett felhasadni, testéből lángok és mindent elemésztő düh áradt ki. Felvette a Halálszárny nevet, majd a lángoló sárkány saját testvérei ellen fordult és elűzte az öt sárkányrajt a csatamezőről.
Halálszárny váratlan árulása annyira pusztító volt, hogy az öt sárkányraj sosem heverte ki igazán. A sebesült és döbbent Alexstrasza valamint a többi nemes sárkány arra kényszerült, hogy magukra hagyja halandó szövetségeseiket. Malfurion és társai, akik egyszerre csak reménytelen túlerővel találták szemben magukat, alig élték túl az ezt követő ellentámadást.
Malfurion meg volt győződve róla, hogy az Örökkévalóság Forrása köti össze mintegy köldökzsinórként a démonokat a fizikai világgal, ezért azt hangoztatta, hogy pusztítsák el. Társai – tudván, hogy a Forrás volt halhatatlanságuk és hatalmuk forrása – borzadva fogadták ezt a hirtelen hozott döntést. Tyrande mégis látta a bölcsességet Malfurion elmélete mögött, így meggyőzte Cenariust és a többieket, hogy rohanják le Azshara templomát és találják meg a módját a Forrás elpusztításának egyszer és mindenkorra.
- Írta: talgaby
Kicsit megkésett a cikk, eredetileg február legvégén jelentettem volna meg, de jobb későn, mint egyszer sem. A mai irományunk tárgya természetesen az, hogyan indítottak a képregények az amerikai piacon, avagy a tavaly év végi dörgedelmes ígérgetések milyen mértékben váltak be. Lássuk.
Mivel a múlt hónapban a Blackest Night főminije szünetet tartott, így a Marvelnek alkalma nyalt visszaszerezni jó fél év után az első helyet a nagy riválistól. A Siege pedig, amihez a szerkesztőségük nagy reményeket fűzött, sikeresen is indított meg nem is. Sikerült megelőznie a Green Lantern v4 50. számát, ami önmagában is nagy siker a Marvelnek, de az első rész így is csak 108e-n nyitott, ami azt sejteti, hogy elég hamar le fog ez csengeni az olvasóknál. Bár az egész esemény mindössze négy hónapig fog tartani, ami a mai képregények viszonylatában semmi, így kis eseményként nézve Bendis neve elég szépen felhúzta.
Az első kettőt már tudjuk, a harmadikat pedig nem nehéz kitalálni. Természetesen a Batman & Robin 7. számáról van szó, amiben új történet, új rajzoló, és egy félig-meddig Blackest Night-sztori található (a címe Blackest Knight, ám ezen kívül igazából nincs semmi köze a lámpásokhoz... ám attól még ügyes reklámfogás). A sorozat viszont sajna már csak 87e-n áll, ami aggasztó, tekintetbe véve, hogy valószínűleg a legjobb mostani ongoingról van szó.
A Blackest Night-pihenőt kihasználva a Marvel kitúrta a DC-t a toplista éléről, a marha későn megjelent Captain America: Reborn zárófejezete, a két Bendisvengers, az Uncanny X-Men és egy százmilliárd varianttal megjelent Amazing Spider-Man is ott található a top10-ben, míg a DC-t mindössze a GL Corps v2 és a BN: Flash képviseli még.
De rájár a rúd a DC-n belül a Blackest Nightra is. A BN: Wonder Woman és a BN: JSA-minik második számai több mint tízezres esést könyvelhettek el, ami minden tendencia mellett is hatalmas, különösen figyelembe véve az előttük lezajlott minik sokkal jobb eredményeit. Jelenleg a variáns borítók nélküli ASM-ekkel viaskodnak, amik a változatosság kedvéért most megint egy kicsit csökkenő tendenciát mutatnak az elmúlt pár hónap lassú növekedése után. Nem úgy a JLA v4, ami a decemberi emelkedés után megint eljátszott egy -15%-ot. De így is sikerült elszakadnia a Cry for Justice-tól, Justice Robinson és Justice Cascioli justice-sorozatától, aminek az utolsó justice száma hihetetlenül justice-ul, 50e justice alatt justice-olt. Amikor egy történetet már a rajzok sem mentenek meg, ott már régen gond van.
A Siege sikeresen feljebb hozott pár Marvel-címet, amivel még jobb arányt értek el a top25-ön belül, viszont a sorozat, ami köré elvileg az egész épülne, a Thor v3, tovább folytatja mélyrepülését. Lassan lehet kezdeni tippelni, eléri-e még idén azt a pontot, hogy meg kelljen szüntetni a rossz eladások miatt. És ismét csak kijelentem, mindez azért van, mert szándékosan kitúrták onnan Straczynskit.
És az utolsó említendő dolog az első negyedszázból, hogy Joss Whedon visszatért a Buffy Season Eight írói székébe, ami ugyan nem sokat lendített az eladásokon, de így is bejött a 25. helyre. Nagyon rég volt már olyan, hogy a két nagyon kívül más is szerepelt az első huszonötben.
Megállt a mélyrepülésben az Ultimate Comics Spider-man, de az Ultimate imprintet már így is sikerült annyira ellehetetleníteni, hogy a Jeph Loeb munkásságáról szóló mini, az Ultimate Enemy első száma az egyre csak lejjebb és lejjebb eső JSA v3 alatt indítson. Még a Catwoman v3, Blackest Nighthoz kiadott, +1-edik, vagyis 83. száma is beelőzte. Hickman Fantasztikus Négyese azonban hiába kezdett stabilizálódni - sőt, feljebb jönni 10%-kal -, egy ilyen kiadvány van előtte, hogy Fall of the Hulks: Red Hulk. Ha ez nem a vég, akkor nem tudom, mi. Bár az F4-nél nem csak az eladásokkal van komoly gond, hanem a termékkel is.
Az amúgy elég vérszegényre sikeredett BN-tie-in után a Superman/Batman is közel 40%-ot jött lefelé, ami ahhoz képest, hogy most egy nagy sztorit akarnak futtatni benne, nem egy izmos szám. Bár az is megjegyzendő, hogy a régen már vészesnek számító harmincezresek sorában is elég nagy címek sorakoznak, és szép számmal: a 37.-től 64. helyig tart ez a részleg, amit a meglepően élvezetes Batgirl v3 zár, hogy aztán az enyhe felemelkedés után egyre inkább a csúfos vég felé közeledő Secret Warriors nyithassa a húszasokat.
Megemlítendő még, hogy bejött, amit a decemberi lista elemzésénél jósoltam, a Blackest Night hatodik száma, ami ugye csak pár napig volt kapható év végén, januárban összeszedett még 35e vevőt, így összesítve 135e-n zárt, ami egy teljesen szokványos tendenciát mutat immár a sorozat eddigi teljesítményét nézve. Viszont ez után a kitérő után nézzük, hol is voltunk...
Áh, igen, a húszezresek... a szuperhősös zsáner kedvelői sajnálatos módon itt találhatnak rá az igazi ínyencségekre, mint például a X-Factor v3-ra, Wonder Woman v3-ra, de nagyon, nagyon meglepő módon a Venom... izé, Haunt se akar kiesni innen semmiért sem. És ezzel még mindig ő a legjobb Image-sorozat, igaz, nem sokkal előzi a Walking Deadet. Rajtuk kívül szokás szerint csak a Boys és az Angel jutottak a kisebbek közül 20e fölé.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a 20e alatti részleg már általában a kicsik küzdőtere szokott lenni, most mégis egészen a 135. helyig, 13e környékéig a DC és a Marvel gyepálja egymást rengeteg minivel, illetve kisebb sorozatokkal. Bár ha így teljesítenek, valószínűleg az ongoingokból is inkább minik lesznek ezen a szinten. Mindenesetre fura, hogy az ilyen címeknek, mint a Conan, a G.I.Joe vagy a Star Wars, úgy kell tülekedniük a nagyok cuccai között.
És ha már a kisebbek... A Boom! a jelek szerint kezdi teljesen lenyomni a Dynamite-ot, ami azért fura, mert az utóbbi se tétlenkedik az utóbbi időben, ráadásul olyan nevek dolgoznak nekik elég sokat, mint Alex Ross vagy Johny Cassaday. A Boom! viszont az Irredeemable után bevetett egy új sorozatot is Incorruptable néven, ami ugyanúgy teljesít, mint Waid nagy sikerű szériája. Persze a Boys sikerét így se közelítik meg, de a Dynamite másik két húzócíme, a Project Superpowers és a Queen Sonja már mesze elmarad a Boom! slágerei mögött. (Erről majd a legvégén lesz még szó.)
Érdekes viszont, hogy mennyire meglendült az Archie, már persze csak az arányokat tekintve. A Sonic the hedgehog, annak ellenére, hogy a kritikusok eléggé lehúzzák mindig, jövöget fölfelé, és az Archie-sorozat sikere is még mindig kitart. Ezzel szemben az Avatar hiába adta két dollárért (ami a fele a nagyok húzófüzetein szereplő borítóárnak) Alan Moore nevével egy kiadványát, azt senki se vette. A füzet egyébként Moore új horrorsorozatának, a Neonomiconnak az előzetes, szóval az is igaz, hogy csak egy pofátlan kísérlet volt azelőtt lehúzni még egy rókabőrt, hogy megjelent volna, de akkor is különös.
Mióta a Boom! igen nagy energiákat fektet a gyerekrészlegébe, meglepően nagy népszerűségnek örvendenek a kisebbeknek szóló sorozatok. Már persze a korábbi évek viszonylatában. Annak ellenére, hogy ez a lista csakis a képregényboltokat nézi, az újságárusokat nem, a Boom! gyerekcuccai olyanokat előznek, mint a Star Trek-képregények vagy az Image termésének fele.
Könyvek tekintetében nem meglepő módon az új Walking Dead-tpb mindent vitt, 16e példányával háromszor annyi ment el belőle, mint a második helyezett Unwrittenből. Ami viszont ijesztő, hogy az Ultimatum két hellyel is képviselteti magát az első ötben, de ami számomra különösen aranyos, hogy a Marvel kiadott egy vékonyka kis tpb-t Siege Prelude néven, és komolyan azt hitték, tömegével adnak majd ki 25 dolcsit érte. Néha olyan hülyék, hogy az már nem felháborító, hanem már mosolyogtatóan szánalmas. Összehasonlításképp a Dark Horse-től a SW: Shadows of the Empire Omnibus kerül ennyibe, ami csekély kétszer olyan vastag.
És... innen kezdve már nagyon nincs mit említeni. A számok annyira leesnek, hogy legfeljebb csak arra jó a lista, hogy megnézze az ember, milyen köteteket lehet kapni mostanában.
Számok tekintetében a január nem indult éppenséggel olyan izmosan, mint várták volna, két éves viszonylatban 8%-os az esés, és még a tavaly év elején elég erős Watchmen-eladásokat figyelmen kívül hagyva is enyhe negatívban van a mérleg. Bár azt hozzáteszem, hogy a két lista összeladásai decemberhez képest csak 2%-ot estek, ami a szokványos januári visszaesések között az utóbbi időben az egyik legalacsonyabb.
Arányok tekintetében a DC tartotta a decemberi szintet, a Marvel viszont visszább esett, hiába uralta a top25-öt. A kicsik mégis jobban jöttek ki az év eleji pangásból, A Dark Horsjavítottak, sőt, annyira, hogy átugrotta a szintén kicsit feljebb jövő Image-et és az IDW-t is, mely utóbbi amúgy eléggé visszaszorult most. A Dynamite meg hiába próbált felzárkózni, a Boom! még jobban jön felfelé, lassan elérik a 2%-ot, ami hatalmas előrelépés a kiadótól alig egy év alatt. De a Marvel visszaesésének az Archie is örülhetett, utolsóként jutott be az 1% felettiek táborába. Igaz, az olcsó kiadványaik miatt a dollárrészesedés oszlopában már majdnem kikapnak a Random House-tól és a TokyPoptól is. Ezzel kontrasztban áll a többi kicsi, akik a dollárarányból még nagyobb szeleteket tudtak kiszakítani maguknak, szinte csak a Marvel kárára. Ami eléggé azt sugallja, hogy a Marvelnél (de már a DC-nél is) a pénz sokkal inkább az olcsóbb, három dolláros füzetekből jön, nem a drágább négydolcsisokból. És egyben ez is lehet a magyarázat arra, miért hagynak olyan sok sorozatot 20-30e környékén: hiába maradnak le messze a legmenőbbektől, annyian vannak és akkora az összesített vevőkörük, hogy ezek tartják el mindkét céget.
És a legvégén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
- Írta: Aldarion
Az ősi istenek és Azeroth átformálása
A titánok nem tudván arról, hogy Sargeras küldetése számtalan világon tönkretette munkájukat, mindez idő alatt tovább formálták a planétákat elképzeléseiknek megfelelően. Utazásaik során többek közt egy olyan kisebb világra is rátaláltak, melyet lakói később Azeroth-nak neveztek el. Miközben a titánok elkezdték munkájukat az eredeti kontinensen, találkoztak néhány barátságtalan elementál életformával. Ezek az elementálok, akik valamiféle rejtélyes, gonosz, csak ősi istenekként ismert entitásokat imádtak, megesküdtek, hogy kiűzik a titánokat, és megakadályozzák, hogy a megszállók rátegyék fémes kezüket a világukra.
Az ősi istenek gonoszsága rákényszerítette a Phanteont, hogy háborút indítson az elementálok és sötét uraik ellen. A régi istenek seregeit a legerősebb elementál hadnagyok vezették: Ragnaros a Tűzúr, Therazane a Kőanya, Al'Akir a Szélúr, és Neptulon a Hullámvadász. Kaotikus erőik végig söpörtek a világon, és összecsaptak a titánokkal. Noha az elementálok hatalma meghaladta a halandó elme felfogóképességét, egyesített erejük is kevésnek bizonyult a nagyhatalmú titánokkal szemben. Az elementál urak egytől-egyig elbuktak, seregeik szétszóródtak.
A Phanteon összezúzta az ősi istenek citadelláját, és világ felszíne alá láncolta az öt gonosz istent. Az ősi istenek hatalma nélkül, amely a haragvó szellemeket a fizikai világhoz kötötte, az elementálokat száműzték egy mélységi síkra, ahol az örökkévalóságig harcolhatnak egymással. Az elementálok távozása után a természet megnyugodott, és a világra béke és harmónia telepedett. A titánok látva, hogy megfékezték a fenyegetést, folytatták munkájukat.
A titánok erőt adtak néhány fajnak ahhoz, hogy segíthessenek nekik a világ formálásában. Mágikus élő kövek felhasználásával törpeszerű kőlényeket teremtettek, hogy segítsenek nekik a végtelen földalatti alagutak kivájásában, a tengerfenék kialakításához, és a föld felemeléséhez pedig megteremtették a tengeri óriásokat. A titánok korokon keresztül formálták a földet, míg végül egyetlen tökéletes kontinenst alkottak. A kontinens közepén kialakítottak egy sziporkázó energiákból álló tavat. A tó, amelynek az Örökkévalóság Forrása nevet adták, volt minden élet forrása a planétán. Termékeny energiái táplálták a föld csontjait, és azok ruházták fel az életet azzal a képességgel, hogy gyökeret verhessen a bolygó gazdag talajában. Idővel növények és fák borították a kontinenst, szörnyetegek és más élőlények járták egyre nagyobb számban a szárazföldeket és a vizeket. Munkájuk utolsó napjának alkonyán a titánok Kalimdornak, az "örök csillagfény földjének" nevezték el a kontinenst.
Minthogy munkájuk a kis planétán elvégeztetett, a titánok elégedetten elhagyni készültek Azeroth-ot. Ám mielőtt így tettek volna, a bolygó leghatalmasabb fajait felruházták a feladattal, hogy ügyeljenek Kalimdorra, nehogy bármiféle erő veszélyeztethesse tökéletes békéjét. Abban a korban még számtalan sárkánycsalád létezett, de közülük öt messze felülmúlta testvéreit. Ezt az ötöt választották ki a titánok, hogy őrködjenek a bimbózó világ felett. A Phanteon legnagyobb hatalmú tagjai átadták erejük egy-egy morzsáját a családok vezetőinek, akiket azóta Nagy Aspektusok, vagy Sárkány Aspektusok néven ismernek.
Aman'Thul, a Pantheon ősatyja a hatalmas bronz sárkánynak, Nozdormunak adományozta kozmikus hatalmának egy részét. Felruházta a sárkányt azzal a képességgel, hogy felügyelje az időt, és a szemmel tartsa a sors és az elmúlás örökkön öszefonódó szálait. A szoikus, nemeslekű Nozdormut attól kezdve az Időtlennek nevezték.
Eonar, minden élet titán patrónusa hatalma egy részét a vörös leviatánnak, Alexstraszának adta át. Alexstrasza, kit ezután az Élet Őrzőjeként ismertek, ügyelt minden élő teremtmény biztonságára szerte a világon. Bölcseségéért és minden élőlény iránti határtalan könyörületéért Alexstaraszát Sárkánykirálynővé koronázták és ráruházták a fajtája feletti uralmat.
Eonar Alexstrasza húgát, a karcsú zöld sárkányt, Yserát is megáldotta a természet befolyásolásának hatalmával. Ysera örök transzba merülve hozzákötődött a teremtés álmához. Álmodóként ismerik őt, aki zöldellő birodalmából, a smaragd álomból őrködik a világ növekvő vadonjai felett.
Norgannon, a titánok tudományának őrzője és mágus mestere a kék sárkányra, Malygosra bízta végtelen hatalmának egy morzsáját. Ettől fogva Malygost Mágiaszövőnek is nevezik, ő a mágia és a titkos arkán tanok őrzője.
Khaz'goroth a titán világok formálója és kovácsa nagy hatalmának egy részét a rettentő fekete sárkányra, Neltharionra bízta. A nemeslelkű Neltharion, akit ettől fogva a Föld Őrzője névvel illettek hatalmat kapott a föld és a világ mélyen fekvő vidékei felett. A világ erejét testesítette meg. Ő volt Alexstrasza legnagyobb támogatója.
Ilyenformán felhatalmazva, az Öt Aspektusra bízták a világ védelmét a titánok távollétében. Miután a sárkányok felkészültek a teremtés őrzésére, a titánok örökre maguk mögött hagyták Azerothot. Sajnos csak idő kérdése volt, hogy Sargeras tudomást szerezzen az újszülött világ létezéséről...
- Írta: talgaby
Mármint az amerikai képregénykiadók szempontjából, persze.
A képregényipar a kilencvenes évek robbanásszerű növekedése, majd az évtized teljes és totális összeomlása után 2000-ben ismét lassan erőre kapott, és egészen idáig folyamatos növekedést produkált. A számok persze meg se közelítették annak az évtizednek az eladásait, mégis sikerült elég stabilan kialakítani egy 100e feletti csúcskategóriás réteget. A globális gazdasági válság viszont erre az ágra is lecsapott, hiába része a szórakoztatóiparnak, ami hagyományosan jól bírja a gazdasági csuklórohamokat. Ennek ellenére a helyzet nem annyira rémes, mint akár lehetett volna, ahogy azt Steve Geppi, a Diamond (az összes észak-amerikai kiadó képregényfüzeteinek terjesztője) vezetője is megjegyezte.
A Diamond, mint már régóta, most is összeállította az 500 legjobban fogyó képregényfüzet és -kötet listáját (link a cikk végén), ami egyrészt nem mutat sok újdonságot, másrészt vannak rajta bőven érdekes dolgok.
A legelső helyen természetesen az a bizonyos Amazing Spider-Man, konkrétan az 583. szám áll, aminek a végén egy pár oldalas obamás történet kapott helyett. A közel 530e-s összeladásával kimagaslóan vezeti a listát, ez a füzet egyedül önmagában közel 2 millió dolláros bevételt termelt a Marvelnek.
A top 10-ben nem túl meglepő módon a Blackest Night első öt száma kivétel nélkül helyet kapott, akárcsak két füzet a Captain America: Rebornból. Hozzájuk csapódott még a Batman & Robin és a Dark Avengers első számai, ezzel teljessé téve az első tízet. Ezt a listát nézve elég erős DC-fölényt tapasztalni, de ha kissé kiterjesszük, változik a kép - igaz, nem sokat.
Bár nemrég valaki megjegyezte nekem, hogy Bendis a Marvel pénzcsinálója - ami igaz is - a listán finoman szólva is elég gyengén szerepel. Az első huszonötben a fentebbi DA #1-en túl mindössze a New Avengers jubileumi, 50-es száma található, de a Marvelt is rajtuk kívül mindössze még két Reborn-rész és az Amazing Spider-Man 600. száma erősíti. Minden mást elvisz a két Green Lantern-sorozat BN-hez kapcsolósó részei és a Batman & Robin.
Összesen 38 füzet jutott 100e fölé tavaly, a fentebbi sorozatokon kívül nem sokaknak volt esélye elérni ezt az álomhatárt. Mindössze a Dark Avengers/Uncanny X-Men crossover nyitófejezetének, egy Batman-füzetnek, a Battle for the Cowl első részének, a Final Crisis utáni első Detective Comicsnak, az Ultimate Comics Avengersnek és a Thor 600. számának, ami nem egy túl vegyes felhozatal. Így az írók versenyét szinte a semmiből előbukkanva magasan a DC egyik alappillére, Geoff Johns nyerte, utána következik Grant Morrison 7 füzettel, és Brian Michael Bendis csak a harmadik néggyel.
A listán gyakorlatilag a két nagy dominál, de elképesztő mértéken, egyedül a Buffynak sikerül úgy-ahogy képviselnie a többieket, de ő is mindössze a 152. hellyel kezdődően. Semmi, ismétlem, semmi más nem jutott be, egyelten Image, IDW, vagy bármilyen más kiadó által megjelentetett füzet sem.
Persze a köteteknél már más a helyzet, ám mivel ez csak töredékét képviseli a valós eladásoknak - lévén, hogy a könyvesbolti eladásokat nem a Diamondon keresztül intézik -, így legfeljebb csak remélhetjük, hogy az itteni helyezések legalább részben megfelelnek az összképnek is. (Ha valaki esetleg képes lenne linket találni nekem a könyvesbolti képregényeladási statisztikákhoz, azért hálás lennék. Az is bőven kilenc számjegyes forgalmat takar egymagában.)
A könyveket természetesen a Watchmen vezeti, de hogy ne csak egy régi Moore-képregény legyen elöl, a mester legújabb irománya, a LoEG III első könyve is rögtön ott van a második helyen. Aztán nem túl nagy meglepetésre a könyvesbolti tömeggyilkos, Kirkman Walking Deadje jön, amit még a képregényboltokban is többen vesznek könyv formájában, mint füzetként. A Marvel nagy eseménye, a Secret Invasion idénre átcsúszott gyűjteményes változata igen szerényen húzza már meg magát a hatodik helyen, és nem is csoda, mert egy Stephen King-adaptációt és az obamás sztorit magába foglaló premiere hc-t leszámítva a kiadó semmivel sem képviselteti magát az első negyedszáz helyen.
Nem így a DC, ami mindig is erős volt a könyvpiacon, és ezt most se hagyta abba. Persze a Vertigónak is igen sok köze van ehhez, a Fables, az Y, the Last Man, a 100 Bullets és még sok minden más garantálja, hogy a könyvnyomás sose álljon le náluk. Ugyanakkor a mainstrean részleg is szépen aratott a nagy dérrel-dúrral beharangozott, ám igencsak harmatosra (vagy mondjuk ki kereken: iszonyat gyengére) sikeredett Joker HC-val, a Killing Joke sokadik újrakiadásával, a Final Crisisszel vagy a Sinestro Corps Warral, és persze sok-sok régi és hihetetlenül híres történetük újrakiadásával (Kingdom Come, TDKR, Batman: Year One, Sandman... a lista nagyon sokáig sorolható).
A Dark Horse itt is elég hamar felbukkan, de itt már nem a Buffyval, hanem az Umbrella Academyvel, amit a kritikusok egyszerűen nem győznek agyondicsérni, és nem véletlenül, az utóbbi évek egyik legkreatívabb képregénye, ami csak megjelent. De a Boom! Studiosnál megjelenő Irredeemable és Garth Ennis Boysa is kimagaslóan teljesített éves viszonylatban.
A számokat tekintve a kép vegyes, és mint általában minden statisztikánál, itt is lehet úgy alakítani, hogy rémületesnek tűnjön, de úgy is, hogy elég fényesnek.
Az év utolsó negyedében összesen 18,66 millió füzet ment el, ami 11%-os esés a tavalyihoz képest, de az áremeléseknek köszönhetően a bevételcsökkenés mindössze 6%-os volt. Egész évben összesen kis híján 75 millió füzetet adtak el majdnem 258 millió dollár értékben, ami -4 ill. -2 százalékos csökkenést jelent a 2008-as évhez képest. Ugyanakkor azonban öt éves viszonylatban nézve - ami azért még reális visszatekintés - a példányszámok a válság ellenére is 1%-ot, a bevétel pedig négyet nőtt, vagyis a tendencia egyelőre még mindig felfelé mutat a füzetek terén.
A köteteknél a megbízhatatlanság miatt csak az első százat vizsgálták, így az utolsó negyedév 11,61 és a teljes év 77 és fél milliós forgalma a tavalyival összevetve a kissé aggasztónak látszó -21%/-28%-os képet adja, ám ha összeadjuk a fentivel, akkor a végeredmény az, hogy a füzetek és a 100 legjobb kötet összesített eladása a maga 335,47 millió dollárjával mindössze négy százalékot esett a teljes ágazat szintjén, amely adatért nagyon sok más iparág a bolygón akár ölni is képes lenne. Persze még hozzátenném, hogy ezek becsült adatok, de a Diamond néhány éve bevezetett új előrendelési rendszerének hála a hibahatáruk szinte elhanyagolhatóan alacsony.
Végül azért megjegyzem, hogy a kiadók nem csak füzeteket és könyveket adnak ki, léteznek magazinok is, és nem csak a Wizard. Ezeknek a forgalmazása is a Diamondon keresztül történik, és ha ezeket is hozzávesszük, akkor a végösszeg egy elég szépen hangzó 428 millió dolláros összbevétel ami már csak két százalékkal marad el a tavalyitól. Ehhez az eredményhez persze az is hozzájárul, hogy '96 óta, amióta a Diamond az egyetlen terjesztő, még sose fordult elő olyan, hogy a képregények átlagos ára (füzet, kötet, magazin együtt) 7%-ot nőtt volna, ami bőven meghaladja a dollár tavalyi 3% alatti inflációját is - ami amúgy még viszonylag alacsony volt, pláne, ha a Bush-éra alatti brutális dollárromláshoz viszonyítjuk.
És hogy miként osztoznak ezen a kiadók? Nos, itt nincs nagy meglepetés. A Marvel, bár az év folyamán többször is úgy tűnt, hogy visszább esik a piacvezetői pozíciójából, végül éves szinten 45%-ot szakított ki magának a példányok tortájából, igaz, a bevétele már "mindössze" a piac 40%-át tette ki. (Érdekes, hogy a decemberi számai is gyakorlatilag ugyanezek.) A DC ugyan feljebb jött, de még így is a példányok esetén a harmada, a bevételnél pedig a háromtizede csak az övé. A Dark Horse tovább őrizte az első helyét a kistigrisek között, 4/5,1%-kal, az IDW viszont egy hihetetlenül mozgalmas évvel és rengeteg lobbizással átugorta az Image-et.
Jönnek fel ezen kívül a kicsik, bár annyian vannak, hogy külön-külön szinte alig látni változást. A Dynamite a tavalyi lendület megőrzésével megtartotta a hatodik helyet, de a Boom! idén annyira rákapcsolt, hogy az év utolsó negyedében már erősen veszélyezteti a Dynamite pozícióját.
Mivel a képregényboltok inkább az amerikai cuccokat árulják, így nem csoda, hogy a Viz, a Tokypop és a többi amerikai manga-, manwha- és egyéb távol-keleti képregények kiadója szinte nem is képviselteti magát a listán. Az Archie-nak viszont jót tett az Archie #600 meglepően jó szereplése, mert a Viz kivételével az összes vetélytársát átugrotta, köztük a Wizard magazin kiadóját is. Igaz, az Archie-nál megint kezd felkapottabb lenni a Sonic is.
A sok kicsi azonban sokra megy, mivel nem volt egészen az év második feléig nagy esemény a nagyoknál, ötéves csúcsot döntöttek összesített részesedésben, ami az utolsó két negyedévben ugyan visszaesett, de még így is nagyobb szeletet sikerült kihasítaniuk maguknak, mint eddig bármikor.
Hogy mi jön 2010-ben... fene tudja. Az biztos, hogy a szokásos gyenge évkezdést a Marvel az év legelső hetén egy komolyabb eseménnyel, a Siege-dzsel próbálja ellensúlyozni, és már most hallani olyan híreket, amik azt sejtetik, a kiadók mindent megtesznek azért, hogy ezt a kisebb piacszűkülést megállítsák és folytassák az elmúlt évtized általános tendenciáját a képregények eladásának kibővítésével. A DC részéről egyelőre sokat nem hallani, annyi biztos, hogy ők tovább akarják erősíteni a könyvek eladásait, a legújabb imprintjük, amibe sikerült megnyerni Straczynskit is, ezt a formát célozza meg. A kisebb kiadók háza tájáról egyelőre nem sok mindent hallani, egyedül az Image volt az, ami mintha próbálná szűkíteni a kínálatát, ami valószínűleg arra utal, hogy ismét csak pénzügyi gondok kezdenek felmerülni náluk (bár inkább a Top Cow mutat egyre jobban erre utaló jeleket, igaz, ők mér több mint egy éve).
2009. top 500 képregényfüzete és -kötete
- Írta: Aldarion
I. fejezet: Mítosz (5/1)
A titánok és az univerzum kialakulása
Senki sem tudja pontosan, hogyan született az univerzum. Némely teóriák szerint valamiféle katasztrofális kozmikus robbanás hozta létre a világok végtelen szövedékét a Sötét Mélység végtelenében - világokat, melyek egy nap csodálatos, vagy elborzasztó létformák seregeit hordozzák majd. Mások abban hisznek, hogy az univerzumot egyes-egyedül teremtette egy mindenható entitás. Noha a kaotikus univerzum valódi eredete máig homályba burkolózik, annyi azonban bizonyos, hogy egy nagyhatalmú faj tagjai kezdtek el stabilitást vinni a különféle világokba, hogy biztonságos jövőt építsenek a nyomdokaikba lépő lényeknek.
A titánok, a kozmosz távoli végeinek kolosszális, fémes bőrű istenei fogtak először az újszülött univerzum fölfedezésébe, és kezdtek munkálkodni a számtalan világon. Átformálták a planétákat, hatalmas hegységeket emeltek és végtelen tengeröblöket mélyítettek. Belélegezhető levegőt és viharokban dús atmoszférát teremtettek. De ez csak egy részlete volt mérhetetlenül grandiózus tervüknek, hogy rendet teremtsenek a káoszban. Oly erővel ruházták fel a primitív lényeket, mellyel azok gondját viselhették művüknek, és megőrizhették az átformált világok sértetlenségét.
A Phanteon nevű elit csoport által vezetett titánok a Sötét Mélységben szétszórt világok százmillióinak hozták el a rendet a teremtés első korszakában. A jóindulatú Phanteon, mely meg akarta védelmezni ezeket a világokat, mindig éberen a figyelt a Torz Túlnan dimenzión kívüli gonosz entitásainak támadásaira. A túlnan, a kaotikus mágia egyik éteri síkja, mely kapcsolódik az univerzum miriádnyi világához, volt az otthona egy gonosz, végtelen számú tagból álló démoni fajnak, melynek egyetlen vágya, hogy megsemmisítsen minden életet, és kiszipolyozhassa az élő univerzum energiáit. A titánok, minthogy eredendően képtelenek voltak megérteni a gonoszság akármilyen formáját, igyekeztek megtalálni a módját, hogyan vethetnének véget a démonok szüntelen fenyegetésének.
Sargeras árulása
Idővel a démonok meglelték az utat a Torz Túlnanból a titánok világaira, ezért a Phanteon kiválasztotta legnagyobb harcosát, Sargerast, hogy ő maga alkossa a védelem első vonalát. A csodálatos, olvadt bronz bőrű óriás számtalan évezreden keresztül teljesítette kötelességét, felkutatott és elpusztított annyi démont, amennyit csak tudott. Az eónok során Sargeras két nagyhatalmú démon fajtával találkozott, melyekben közös vonás volt, hogy mindkét faj uralni akarta a valós univerzumot.
Az eredar, egy démoni varázslókból álló faj arra használta boszorkánymesteri mágiáját, hogy lerohanja és leigázza a világokat. A megtámadott világok őslakos népeit átalakították a gonosz energiák, míg végül maguk is démonokká változtak. Noha Sargeras majdhogynem végtelen hatalma bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy legyőzze gonosz eredarokat, hatalmas bajt zúdított nyakába a lények romlottsága, és mindent átjáró gonoszsága. Védtelenül a mélységes gonoszsággal szemben, a hatalmas titán elkezdett egyfajta zavarodott depresszióba süllyedni. Egyre növekvő gondjai ellenére Sargeras megtisztította az univerzumot a boszorkánymesterektől - bebörtönözte őket a Torz Túlnan egyik eldugott szegletében.
Miközben gondjai és kétségei egyre nőttek, Sargeras a titánok parancsára kénytelen volt szembeszállni egy újabb csoporttal: a nathrezimmel. Ez a gonosz vámpírikus démonfajta (ismertebb nevükön rémurak) meghódított néhányat a lakott világok közül azáltal, hogy lakóikat a hatalmukba kerítették, s az árnyak felé fordították szívüket. Az alávaló, intrikus rémurak egész nemzeteket fordítottak egymás ellen, bizalmatlanságot és esztelen gyűlöletet szítva közöttük. Sargeras könnyedén legyőzte a nathrezimeket, de romlottságuk mélyen megérintette őt.
Ahogy a kétely és a kétségbeesés felülkerekedett Sargeras ítélőképességén, elvesztette a küldetésébe és a titánok rendezett univerzumáról szőtt álmába vetett hitét. Végül arra a következtetésre jutott, hogy már a rend puszta gondolata is képtelenség, és hogy a sötét, magányos mindenséget valójában a káosz és a gonoszság uralja. Bajtársai, a titánok próbálták meggyőzni tévedéséről, és lenyugtatni háborgó kedélyét, de ő semmibe vette a reményteli álmaikat, ostoba önámító illúzióként kezelve azokat. Soraikat véglegesen elhagyván Sargeras elindult, hogy megtalálja saját helyét az univerzumban. Noha a Phanteont elkeserítette távozása, a titánok nem láthatták előre, meddig merészkedik eltévelyedett fivérük.
Idővel Sargeras őrülete felőrölte egykor dicső szellemének utolsó morzsáit is, s meggyőződésévé vált, hogy a teremtés kudarcáért maguk a titánok a felelősek. Elhatározta hát, hogy megállíthatatlan sereget toboroz, mellyel semmissé teszi a titánok munkáját, és lángba borítja az anyagi univerzumot.
A szívét megfertőző romlottság oly erős volt, hogy még Sargeras titáni külsején is nyomot hagyott. Szemei, haja és szakálla lángba borult, fémes, bronzszínű bőre pedig megrepedezett, felfedve alatta a végtelen gyűlölet fortyogó katlanját.
Haragjában Sargeras összezúzta az eredarok és a nathrezimek börtönét, és szabadjára eresztette a démonokat. A ravasz teremtmények fejet hajtottak a sötét titán tomboló dühe előtt, és felajánlották, hogy romlott tudásuk legjavával szolgálják őt. Sargeras kiválasztott két bajnokot az eredárok nagy erejű népéből, hogy vezessék a pusztítás démoni hadseregét. Kil'jaedennek, a Megtévesztőnek jutott az a feladat, hogy felkutassa a mindenség leggonoszabb fajait, és Sargeras seregébe toborozza őket. A másik bajnoknak, Archimonde-nak, a Tisztátalannak Sargeras azt a feladatot adta, hogy vezesse egyre gyarapodó seregét mindazok ellen, kik szembe mernek szegülni a titán akaratával.
Kil'jaeden első lépéseként borzalmas erejét felhasználva leigázta a vámpírikus rémurakat. A rémurak szolgáltak személyes ügynökeiként a mindenségben, és örömüket lelték a primitívebb fajok felkutatásában, hogy mesterük megronthassa, és a nyájhoz csatolhassa őket. Tichondrius, a Sötétséghozó volt a rémurak legkiválóbbika. Tichondrius kiváló katonaként szolgálta Kil'jaedent, és örömmel teljesítette Sargeras akaratát a mindenség sötét zugaiban.
A hatalmas Archimonde is kiválasztotta saját ügynökeit. Besorozta a gonosz veremurakat, és kegyetlen vezérüket, Mannoroth-ot, a Pusztítót, abban a reményben, hogy az így felállított harcos elit felkutat neki minden életformát.
Miután Sargeras látta, hogy seregei összegyűltek és készen állnak rá, hogy teljesítsék minden parancsát, kivezényelte erőit a mérhetetlen Sötét Mélységbe. Egyre erősödő seregének a Lángoló Légió nevet adta, s mind máig tisztázatlan az a tény, hogy hány világot prédált és perzselt fel szerte az univerzumban a szentségtelen lángoló hadjárata során.
- Írta: talgaby
Az amerikai képregénypiac év végi hajrája év végi katasztrófába torkollott. Az eddigi listavezetők hatalmasakat buktak, kezdve rögtön a Blackest Nighttal, ami a 114e-s novemberi eladásait követően kerek százezren végezte, vagyis közel 30%-ot esett!
Mielőtt azonban megszólalnának a vészharangok, mindössze annyi történt, hogy az év utolsó hetében odaát nem jelent meg semmilyen új füzet, és a BN hatodik részére is mindössze egy hetük volt a vásárlóknak, hogy beszerezzék. E mellé ráadásul a DC bevetett egy rendelési kavart is a terjesztőkkel, ami elég zavarólag hatott. Így nagy valószínűséggel vissza fog még köszönni a füzet a januári lista első 100 helyén valahol.
A fentiek érvényesek a Green Lantern v4-re is, ami a vártaknak megfelelően immár 100e alatt van. A sorozat stabil visszaesést mutat a történet kezdete óta, de még így is a DC egyik legerősebb címe a crossovernek hála.
Harmadik helyen található az első Marvel-füzet, ami természetesen a Reborn, igaz, már így is egy hónapos késéssel jött ki. A sztori magával rántotta az epilógusát is, a Who Will Wield the Shieldet, ám az már 10e-rel kevesebben, 80e-n áll csak. Szintén ennyi nyitott a Blackest Night: Flash mini első része is, ami így beelőzte a GL Corps v3-at is.
A BN: Wonder Woman Angyali szendvicsbe került, ugyanis a 70e-n indító mini körül minimális differenciával a New és a Dark Avengers címek találhatóak... ami, igen, azt jelenti, hogy a Marvel elméletileg zászlóvivő címei lassan középkategóriássá válnak. Ebből a szempontból talán nem olyan különös, hogy az összes Avengers-cím véget fog érni az idén év elején lezajló Siege után. Egyes pletykák szerint - bár ezek valószínűleg csak találgatások - ezt a franchise-t is heti sorozatként életszik újjá, mint az Amazing Spider-Mant. Bár ismétlem, ennek nincs még semmiféle tényalapja, csak annyi tudott, hogy lesz Avengers v4 #1 valamikor nem sokkal az év eleji kis-nagy esemény után.
A tizedik helyen megint egy BN-tie-in, a BN: JSA első része, aminek érdekessége, hogy még száz füzet különbség sincs közte és az év végi kavarásoknak (is) áldozatul esett JLA v4 között. Utóbbi egyébként igen különös képet mutat, mert a 38. szám hatvanezer alján mozgott, a 39. közel 90e-rel ment, míg a mostani, negyvenedik visszaesett 68e-re.
A Blackest Night összes aktuális címének ellövése után a Marvel végre átvehette a terepet a top25 második felében, amit nagyban köszönhet amúgy annak is, hogy az X-Men füzetekből szokatlanul sok jelent meg az év végére. A két Uncanny X-Men a Siege felvezetőjével és a hónap legjobb Amazing Spider-Manjével viaskodott, megelőzve a Fall of the Hulks indítófüzetét és mindkét Avengers Annualt is. Az X-ek vezércíme azonban, az Astonishing v3 továbbra is gyengélkedik, igaz, a mostani sztori végre úgy tűnik, 10 hónapon belül képes lesz lemenni. X-fronton amúgy elég nagy a stabilitás, nem úgy mint a Thornál, ami Straczynski távozása után ugyanúgy csúszik még mindig folyton, de nem csak a megjelenési dátumot illetően, hanem a helyezését is. Az egykoron százezres cím most ötvenre satnyult, és ez még nem a lejtő alja.
Ezen a ponton megjegyezném, hogy az egy hetes kimaradás miatt minden létező cím rosszabbul áll a mostani listán, mint az előzőeken, úgyhogy innentől jórészt azokat említem meg, amik ennél a kb. 5%-os változásnál nagyobb mértékben mozogtak.
Hiába érkezett el a karakter eddigi történetének egyik legérdekesebb pontja, az Invincible Iron Man az Eisner-díja ellenére is esik, méghozzá ezúttal nagyon. A dolog sok szempontból érthetetlen, és ebbe nem csak a történet remek mivolta játszik, hanem az is, hogy hamarosan jön a következő film, aminek megindult már a reklámkampánya is, mégse látszódna, hogy ennek lenne visszahatása a képregényeire. Ennek ellenére valószínűleg érdekes lesz szemmel tartani az Iron Man címet és az esetleges miniket/egyrészeseket a következő hónapokban.
Jót tett az Incredible Hulknak a Fall of the Hulks című kis esemény, mert azon nagyon kevés cím közé tartozik, amik erősíteni tudtak az előző hónaphoz képest, méghozzá egész jól. A "sima" Hulkhoz képest háromszoros a növekedése. De hogy ez így marad-e, nem tudni, ugyanis a Fall of the Hulks másik egyrészese, a Gamma, az Alpha 62e-hez képes már csak 46e-n áll.
Bár egy hónapot késett, de az ötvenedik rész után megjelent az immár visszaszámozott X-Factor 200. száma, ami egy igen áldásos +20%-os növekedést ért el a sorozatnál. Sajna így is csak 36e vevőre talált, ami biztos, hogy később megint rohamosan csökkenni fog. A Web of Spider-Man v2 meg pont az ellenkezőjét csinálja, sajna elég hamar rájöttek az olvasók, hogy ez csak a SM Family folytatása, mert megint 10%-kal ment lejjebb, és nem úgy néz ki, mint ami meg akar állni.
A két nagyról kb. ennyi érdekességet lehet elmondani decemberre. Amúgy még a végén hozzátenném, hogy érdemes megnézni a listán a 88. és a 120. hely között található címeket, amik 24e-től 17e-ig terjednek amúgy. Továbbra is elkeserítően sok remek sorozat vergődik az alacsony régiókban.
Az Image Comics mostanában megint megpróbál belehúzni, ami egyben a régi receptjeik és a régi alkotóik előbányászását jelentette. Az eredmény elég felemás, ugyanis kétségtelen, hogy a Venom... izé, bocs, Spider-Spawn... mégsem... szóval a Haunt még mindig a legjobban menő sorozatuk, ami magasan jobb eredményeket ér el, mint addig a listavezetőik, ennek viszont megvan az az aprócska hátránya, hogy a kritikusok nagy kedvenc kiadójából megint a kilencvenes évek eleji színvonalra süllyesztették a minőséget, ami hosszabb távon akkor majdnem a cég halálához vezetett. A második nagyágyújuk, Kirkman nyakába varrt értelmetlen és üres crossover is sajna ez a kategória, bár az még mindig jobban tartja az eladásait, mint az amúgy szépen eső Haunt. (És ha már Kirkman... a Walking Deadezt valahogy most se zavarta a recesszió meg a kimaradt hét és ilyenek, tökugyanannyin áll, mint eddig is.)
Amúgy hiába tör vissza az Image és készül a Spawn 200. részére, még mindig képtelenek elbitorolni a legjobb nem-Marvel/DC cím trófeáját a Dark Horse-tól, aminek a Buffyja most egy Willow-ról szóló egyrészessel képviseltette mindössze magát, de azt ugyanannyian megvették, mint a Buffyt is. Ugyanakkor Mark Waid iszonyatosan nagy kritikai visszhangot kapott és agyondicsért sorozata, az Irredeemable is egész jól felhúzta a Boom! Studiost, akik szintén az utolsó negyedévben döntöttek úgy, hogy ideje lenne nagyobb szeletet kérniük abból a bizonyos tortából.
Bár nem szívesen vallom be, de jót tett a Disney-képregényeknek, hogy az addigi vaskosabb zsebkönyvből átváltottak az olcsóbb, de ötödannyi oldalt tartalmazó füzetekre. Amióta a Boom! átvette őket, másfélszeresére nőttek a képrgényboltos eladásaik. Bár nem csodálkoznék, ha ezek újságosoknál is ott lennének.
A kötetlista szinte tejesen behalt, a boltos eladások ezen a téren gyakorlatilag az égvilágon semmit nem mondanak. Ennek elég jó bizonyítéka, hogy a nem vicces Deadpool v4 második tpb-je simán a második helyen van, de az is, hogy a nyolcadik helyen az eladott példányszám már csak a fele az elsőének. Ami esetleg érdekes lehet, hogy megjelent pár figyelemreméltóbb kötet: a klasszikus Rocketeer teljes gyűjteményes HC-jának első kötete, az új SW Clone Wars-tpb, a következő Transmetrolpolitan-újrakiadás, a Thor: Tales from Asgard tpb-változata (bár ez majdnem annyi az áremelés miatt, mint a HC...), tagtársam, sámson doki nagy kedvencének, Supergirlnek a legutóbbi minije egy kötetben, de van itt új Deluxe Ex Machina (ami gyakorlatilag egy normális, méretnövelt hc-t takar), vagy egy nagy kedvenc, a teljes Mini Marvels-gyűjtemény potom 20 dolcsiért. De sok-sok minden más is, a linken minden szemezgethet magának nyugodtan.
A Blackest Night előretörése után a Marvel alaposan felkötötte az év végére a gatyát, mert bizony a piaci részesedés tortagrafikonjára ránézni is félelmetes: a Marvel 49%-át uralta a piacnak! Igaz, a köteteknek és a Marvel drágább füzetei visszaszorulásának következtében a bevételnek "mindössze" a 44%-át vitte el. A DC-nek nagyon megártott az utolsó hét kimaradása, 30/27%-ra esett vissza, így viszont az Image-Dark Horse-IDW hármas elvihetett több mint 10%-ot. Megemlítendő még, hogy a Boom! nagyon hajtja magát, immár lassan 2% közelében vannak, ami ahhoz képest, hogy teszem azt tavaly ilyenkor hol voltak, hatalmas fejlődés.
Összességében a december elég rossz hónap volt, három hetes vagy sem. A füzetek tavaly ilyenkorhoz képest tizenegy, a kötete pedig duplaennyi százalékot estek, aminek az összesített hatása így -14%-ra jön így ki. Ennek következtében a novemberi bővüléssel együtt sem sikerült javítani a negyedéven, az végül -6%-ra jött ki.
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
- Írta: talgaby
A legjobbak... izé, vagyis a top10:
Gondolom, nem lep meg senkit, hogy a Blackest Night ötödik része végzett a csúcson, ami egy különleges promónak (tömören és röviden: kütyüvel kezdték el árulni) köszönhetően feljebb tornászta az eladásait. De a Green Lantern v4 is képes volt még megtartani a 100e feletti példányszámot, igaz, már csak éppen hogy.Azt októberi listával ellentétben most már feljutott egy Marvel-képregény is a dobogóra a Captain America: Reborn harmadik részének köszönhetően, ami igaz, így is iszonyatos késésben van már az előzetes tervekhez viszonyítva. Nagy szerencséje a cégnek, hogy az olvasók még úgy is kíváncsiak a történetre, hogy már jóformán mindenki tudja, mi a vége.
A Batman & Robin sajna lement 100e alá, ami talán annak köszönhető, hogy a második történet a Red Hoodra koncentrált, akit a rajongók nagy átlagban eléggé rühellnek.
Persze az is lehet, hogy ez csak a normális vásárlócsökkenés, de egyelőre még reménykedem abban, hogy a cím megmarad a DC legerősebb és legstabilabb sorozatának, mert megérdemli. De az 5%-os esés mindenesetre kicsit aggasztó.A következő három helyet a Blackest Night tie-injei foglalják. Elül kivételesen nem a GL Corps v2 tanyázik, hanem a crossoverbe becsatlakozó JLA v4, amit az Adventure
Comics v2 negyedik száma követ, és csak utánuk jön a Corps. Ezzel egy hellyel lejjebb taszították a New Avengerst, ami eddigi szokását megtartva megint megszabadult kétezer vásárlótól, de még így is kezd egyre jobban elszakadni a még gyorsabban lejjebb csúszó Dark Avengerstől, ami meglepő módon kezd a Marvel egyik kevés olvasható ongoingjává kinőni, ami azért is fura, mert egy csapatcím, és Bendis írja. De hát a top10-ben most mindössze három Marvel-cím van, szóval a jelek szerint a tengerentúli képregénypiacon a csodák tényleg megtörténhetnek, köztük az is, hogy BMB képes két füzetnél hosszabban jól írni egy csapat sztoriját. A két angyali sorozat között amúgy a szintén szépen csúszkáló Flash: Rebirth ötödik része kapott helyet.
Visszatérő Marvel-uralom:A lista legtetejét megint a DC bérelte ki, de a középmagas mezőnyben a Marvel visszavág. Igaz, inkább csak a pozíciókkal, nem a számokkal. Hetvenezer alatt elég nagy iramban esnek a számok, igaz, az ötvenezres rész kifejezetten stabilan tartja magát és csak gyarapszik az ide kerülő címek száma. A 11.-től 20. helyig tartó szakasz
érdekessége, hogy mindössze két DC-képregény jutott ide, a Batman 693. és a Booster Gold v2 26. számai. Utóbbi egyébként szintén kütyüs volt.A maradék nyolc Marvel képregény közül négyet az Amazing Spider-Man heti megjelenésű számai visznek el, aminek érdekessége, hogy a számok kifejezetten emelkedő tendenciát mutatnak, 61e-ről mentek fel 68e-re. Mivel én részemről olvashatatlanul színvonaltalannak tituláltam ezt a sorozatot három hónapja, így nem tudom, pontosan mi ennek az oka. A másik négy helyen két X-sorozat, az Uncanny és az Astonishing v3, továbbá a zuhanásban a jelek szerint máris megtorpant Ultimate Avengers (ami nagyon, de nagyon lenyomta az Ultimate Comics Spider-Mant, erre majd mindjárt vissza is térek) és egy pókemberes Dark Reign-egyrészes csücsül amúgy.
A huszonegyedik helytől visszatér a nagyon vegyes kavalkád, gyakorlatilag a Marvel és a DC sorozatai párban járnak, és mindig picit az előbbi kiadó javára billen a mérleg minden esetben. Van itt Vasembertől kezdve a Straczynski-féle Thor-sztorit lezáró Thor Giant-Sizedon és a JLA: Cry for Justice-on (melyben immár minden oldal helyett csak
minden másodikon mondja ki valaki legalább egyszer azt, hogy "justice") át a feltámadni látszó Superman/Batmanig szinte minden. Sajnos viszont X-Men Legacy nincs, az már elérte az ötvenezer legalját is. Sajna nem lehet minden hír jó...Középen:
50e alatt nagy átlagban változatlan a helyzet, de azért akad itt az ötvenedik helyig pár érdekesebb dolog. Az első az, hogy ide esett vissza a Mighty Avengers, amivel, ha a Marvel presztízskérdést csinál abból, hogy az évek óta legjobban erőltetett részlege továbbra is az elitjének tűnjön, könnyen lehet, hogy megpecsételte a saját sorsát.
Jelenleg a sorozat a legjobban fogyó kisebb kiadós címmel, a Buffyval van egy szinten, de míg az már jó ideje tartja ezt, a Mighty folyamatosan megy lefelé.Szóba került feljebb az UCSM. Nos, Bendis leghosszabb ideje futó sorozata (ha nem vesszük figyelembe az újraszámozást) újabb mélypontot ért el, és a tendencia alapján még egy darabig lejjebb is fog menni. A jelek szerint a rajzok tényleg totálisan alávágtak a sorozatnak, és nem tudom, Mijazava mennyit segíthet ezen, annak ellenére, hogy amúgy egy kiváló tinisorozat-rajzoló, az összes igazán jó képregénye a középiskolások körül forog.
Rosszabb hír, hogy az állítólag sokak által várt Superman: Secret Origins továbbra is legfeljebb egy középkategóriás sorozatnak számít, aminek a közelébe tudott férkőzni a második legjobb független cím, az Image United, ami, igen, ahogy a címe is sejteti, arról szól, hogy az Image szuperhősvilágának összes egyede összejön, hogy minden ok és értelem nélkül szétverje egymást hatszor huszonkét oldalon. De persze lehet, a szép fogyásban közreműködik, hogy egyazon termékkód alatt jelentették meg mind a hét(!) variáns borítóját, és az elvakult McFarlane- és Liefeld-rajongók (mind a három) megvették az összeset...Ami viszont érthetetlen a számomra, hogy az Incredible Hulk, sokkal, mégpedig brutálisan sokkal rosszabbul teljesít, mint a Sorozat, Mit Nem Nevezünk Nevén, Mert Az Is Rontást Hoz. És ami még rémisztőbb, lesz egy nagy, össznépi Hulk-esemény is, aminek a lényege valószínűleg annyiban fog kimerülni, hogy az összegyűl az összes Hulk zöldtől a kéken és a lilán át a pirosig, hogy a különböző színű gammalényekkel együtt sok-sok füzeten át megverekedjenek a nagy semmi miatt, de a remek marketingstratégiának hála ezt úgy igyekeznek majd eladni, mint ami érdekes is. Azért néha rossz belegondolni, hogy az amúgy tehetséges Jeff Parkert pont ebbe a részlegbe kellett előléptetés címén átrakni, amivel gyakorlatilag meg is ölték az írói karrierjét.
A Deadpool-fanok élvezkedhetnek a három Deadpool-sorozaton, az eladásaikon viszont már nem. A főcím, ami természetesen az írónak hála már másfél éve olvashatatlan, jól teljesít, de a másik kettő, a Merc With a Mouth és a Team-Up a jelek szerint nem fognak már sok számot megérni. Ami az utóbbi esetében kár, mert már a 899. résznél tart, nem is lett volna messze a jubileumi szám...De a Rozsomák-rajongókra is rájár a rúd, mert a kedvenc kanadai szőrmókjuk nem hogy az X-címekből kezd lassan kiveszni, de már saját sorozata is alig akad. A fia, Daken
elbitorolt tőle kettőt is, a megmaradt pedig annyira pocsékul teljesít, hogy csodálkoznék, ha a Weapon X megérne 12 számnál többet.Amivel viszont szinte biztosan lassan kezdeni kell valamit, mégpedig valami nagyon nagyot, az a Fantasztikus Négyes. A 39e-s 47. hely szinte már szégyen a Marvel egyik alapkövének számító sorozat esetében. Legalább annyira, mint a Superman-füzetek kriminálisan alacsony eladásai a DC-nél.
Bár nem csak az Acélember áll rosszul. A kötetlistán taroló Setét Torony-sorozat füzetformában a jelek szerint a Vertigo-címekhez hasonlóan gyakorlatilag halott ügynek számít, de a kisebb X-címek sem akarnak feljebb menni sajna, pedig már crossovereznek is keresztbe-kasul. Igaz, még mindig fényesebben állnak, mint az elég nagy késéssel indult Spider-Woman v4, vagy az első számmal még 30e-t sem elérő Punishermax (igen, így, egybe, és igen, a Marvel marketingesei képesek voltak találni egy olyan mélységet, amit eddig nem tudtak elérni, akármilyen hihetetlen is ez). Az immár v7-esnek számító cím, ami amúgy a v5-ös folytatása, ezennel elérte, hogy a Megtorló címeinek rendszerezése képtelenebb feladattá vált az X-Men-füzetek sorrendbe rakásánál, ami azért, valljuk be, elég komoly munkát igényelt.
A nagyok legalja:
Ha már a harmincasok alatti rész került szóba, itt aztán rogyásig vannak a különböző Marvel-és DC-füzetek, hogy aztán a többi kiadó is szépen be-beköszöntgessen. Van itt a Fekete özvegy eredetét (eddig kb. harmadszorra) felülíró mini, egy új sorozat az X-ek Pszichéjéről (ennek az ötlete ugyan honnan jött?), a még mindig 25e-t elérő Archie a 603. számával, az új Oz-sorozat a Marveltől, ami talán az elmúlt százegynéhány év történelme során először dolgozza fel a második Oz-könyvet, de akad itt Incredible Herc is...Itt álljunk meg egy pillanatra. Ezt már három hónapja kellett volna leírnom, de imádom a Marvelt néha. Szóval volt nekünk egy Incredible Hulk v3-unk, amit aztán átneveztek jó két és fél éve Incredible Herculesnek, de megtartotta a számozását. Aztán a sorozatot visszavette a nagy zöldség és visszaszámozták az eredeti sorozatra, így született meg az Incredible Hulk (v1) 600. száma, DE megtartották az Incredible Hercules sorozatot, aminek a számozása is megmaradt! Szóval volt egy sorozatunk, amit átneveztünk, de folytattunk, hogy aztán vissza is nevezzük és -számozzuk, de ne is nevezzük vissza és a számozását is tartsuk meg. Ezek után ha születne egy új Incredible Hulk-sorozat, amit az első számmal indítanának, ember legyen a talpán, aki megmondja, az hányadik sorozat lenne...
A kis kitérő után még pár apróság innen, a huszonezresek környékéről...
A Punisher v6 - mivel ebbe könnyen bele lehet hülyülni... a jelenlegi 616-os cím - egyre inkább úgy tűnik, halott ügy, de arra is kíváncsi lennék, a bámulatosan rosszul nyitó Doctor Voodoo-
sorozat után kinek volt az a remek ideája, hogy indítsanak egy új Strange-sorozatot, ami aztán természetesen olyan gyengén nyitott, hogy nézni is rossz. Aminek az első száma 23e olvasót érdekel, annál biztos nem kell hosszú történetfolyamokban gondolkoznia az írónak. Aki amúgy Mark Waid, egy elég ismert figura, a Zsák olvasóinak is talán ismerős lehet a Kingdom Come írójaként.
De ha már a halálraítéltnek tűnő sorozatoknál tartunk, van itt megint csak Nova v4, Guardians of the galaxy v2, Ms. Marvel v2, Secret Six v3, szóval a szokásos adagok, minden, ami jó, csak nem veszik. Ja, és ha már fentebb szóba került a pocsékul indító Strange, van jobb is: Deathlok v4, ami első számon indított húszezernél. Igaz, négy dollárba is kerül, és nem is tervezik hosszú távra, de akkor is. Persze ez közel sem olyan rossz hír, mint az, hogy az X-Men Forever lement 20e alá, akárcsak a Black Panther v5 (aminek a gyors újraindítása szerintem akkor is hibás döntés volt, akárcsak az eXiles vagy a Moon Knight esetében).A kicsik területe:
A Vasember-film kapcsán valószínűleg hamarosan egy elég szép reklámgépezet fogja felölelni az egyre lejjebb csúszó War Machine v2-t is, de továbbra sem
tudok felülemelkedni azon a tényen, hogy minek kellett egy Doctor Voodoo-sorozat, amikor már a második száma a béka alfele alatt van, és még hol van a sorozat a valószínűsíthető stabilizálódástól... A sorozat állapotát jól mutatja, hogy a Star Wars-képregényekkel és a Conannal van egy szinten, ami a kisebb kiadók (jelen esetben a Dark Horse) esetében egy jó hely, de a Marvel szempontjából már inkább ciki.
Szerencsére azért vannak jó sorozatok is, vagy legalábbis olyan címek, amik eltartják a kisebb kiadókat. Persze akadhatnak kivételek, mert van úgy, hogy jön egy állítólag híres és nagynevű képregényalkotó, aki bejelenti, hogy ő most jól visszatér, amitől úgy tűnik, hogy nagy a hű meg a ha, sőt, még a volt kiadójának jelenlegi aranytojást tojó tyúkjával (aki speciel jelen esetben kb. egy mázsa, szakállas és hímnemű) is összefog a garantált siker esetében. A siker receptje pedig természetesen az, ami húsz éve is remekül bevált, annyi ötletet lopunk el a Pókemberből, amennyit a per veszélye nélkül még lehet, és kiadjuk saját ötletként. Csak persze amikor a Pókember színvonala is a béka feneke alatt van, és a kilencvenes évek generációja is értelmileg elhagyta a fél számjegyű IQ színvonalát, előfordulhat, hogy a nagy visszatérés nagy leégéssé válik.Nem, nem Liefeldről és a Youngblood v4 orbitális égéséről beszélek, (hiszen az egy Tini Titán-másolat volt eleve, nem Pókember), hanem Todd Mcfarlene-ről, aki egykoron a fentebb emíltett Liefelddel és még pár társukkal *khmfrankmillerkhm* együtt sikeresen tíz évnyi sötétségbe taszították az amerikai képregényipart. És bár kétségtelen, hogy a
Spawn egykor nagyon jól ment - az okokat máig kutatják, mert manapság tíz embert nem találni, aki azt mondaná, hogy az jó volt - manapság ugyanez a recept azt eredményezi, hogy egy ötvenezres eladással indító sorozat a második számára elűzi az olvasói felét! Ilyen orbitális buktát még James Justice Robinson Jutice League of Justice America: Cry Justice for Justice (by Justice) című Justice-sorozata sem tudta megcsinálni, pedig az is valahol a legalja felé van színvonalban. Persze McFarlane-t nem kell félteni, már most leszedette a nevét a borítóról, hogy nagy szemekkel nézzen, hogy neki semmi köze ehhez. Nem baj, a Spawnt még mindig tönkreteheti a 200. számmal, azt nem ússza meg.
De hogy valami jóról is írjak, a TransFormers ongoing, ami a roppant kreatív és hihetetlenül meglepő TransFormers Ongoing címet kapta (egész jól próbálják leplezni, hogy ongoingot akarnak csinálni vele, mi?) kiemelkedően jól indított a maga 15e példányával. Bár a rajzok finoman szólva is... ééééérdekesek, lehet, hogy a végén még ki is fizetődik az IDW-nek ez a Hasbro-licenc. (Bár amint meglátok benne egy olyan robotot, aminek golyói lesznek, és kiszállok...)Van még itt viszont 10e fölött Chew (erről majd kicsit lentebb), a doki bagy örömére egy egyre inkább betonstabilnak tűnő GI Joe, amit képesek voltak a mozi... ööö... hogy is
fogalmazzak finoman... megközelítőleg két működő agysejttel rendelkezőknek készített mozifilm nem éppen kiemelkedő sikere ellenére is egész jól szinten tartani; Witchblade, aminél most a nagy felpörgetés után kicsit visszafogottabb történetek mennek, de még Terry Moore Echójának is beköszönt végre egy újabb része.(A gyerekrészlegről szóló bekezdést mostantól kihagyom, mivel ott annyira nincs változás, hogy unom hónapról hónapra leírni ugyanazokat. Ha lesz valami érdekes, majd a húszasok alatti részhez rakom be.)
Elkönyvelt Image-sikerek:
A képregénybolti kötetek eladásai finoman szólva sem voltak túl izmosak novemberben, amit majd a cikk alján kicsit bővebben ki is fejtek, de még így is egész betömörült a banda, és közülük is kiemelkedik az Image mostanában egyik legjobbnak tartott újdonsága, amit akár a Haunt ellenpárjának is mondhatunk, mert ez nem csak, hogy olvasmányos, de új ötletek vannak benne, és érdekes is. A Chew-ról van szó, melynek főhőse egy olyan nyomozó, aki az általa elfogyasztott ételtől lát látomásokat, konkrétan azt hogy az ételnek milyen volt az élete, mielőtt a tányérjára került volna. Nem egy mindennapi képesség, ami nem mindennapi történeteket szül. Ezek 
közül az elsőt gyűjtötte kötetbe az Image és adta ki puhafedeles verzióban, és - ez a legszebb - 10 dollárért. Aki ért angolul, annak kvázi kötelező ezt megvennie.A második helyen Garth Ennis Beszólokaszuperhősöknek c. sorozatának soron következő, szám szerint ötödik tpb-je található, ami már közel sem ilyen baráti áron, 19 dollárért megyeget a tengerentúlon is. Aztán egy DC-kettős követi, egy Green Lantern- majd egy Batman: Battle for the Cowl HC. Előbbit még megértem, de az kicsit meglepett, hogy az amúgy kiszámítható és elég gyengécskén megírt denevérsztori ilyen szépen megy keményfedelesben is.
Az Incognito, Brubaker szuperhős-noirjának viszonlag jól teljesítése viszont nem. Aki szereti az xfanzine-on is olvasható Criminalt, az imádni fogja ezt a sorozatot is, bár a húsz dolláros árát már valószínűleg nem annyira.
A Deadpool Classic harminc dolcsis árát meg pláne. Bármennyire is hiánypótló a Joe Kelly-féle sorozat ilyen formában történő újrakiadása, azért a rablásnak is megvannak a maga mértékei.
De vannak még itt finomságok, mint a Superman: Red Son Deluxe kiadása, ami ha ugyanazt takarja, mint a két Whatever... esetében, akkor egy jóformán kötelező vételt csinál belőle. Akárcsak az X-Men Legacy: Salvage című történetéből, amiben mindenki kedvenc marveles déli virágszálának olyan esemény történik az életében, ami tényleg alaposan megváltoztatja azt, és ez hihetetlen módon tényleg nem valami marketingfogás volt. Persze én még reménykedek, hogy a Legacyt kiadják 12 részes oversized HC-kban is, mert hát csak úgy az igazi...Megjelent továbbá a Brubaker Captain America v5-jének csúcspontját jelentő sztori, a Death of Captain America mind a tizennyolc(!) részét magába foglaló omnibus is, ami ugyan elég drága (65 dollár), de legalább tényleg van is benne olvasnivaló bőven. Amitől viszont csuklottam egyet, az a Marvel Masterworks Deathlok, ami nem elég, hogy tíz füzetet tartalmaz csak, de ezért is képesek voltak 65 dollárt elkérni, és ami még megdöbbentőbb, a lista 55. helyén van ennek ellenére is. Emellett az 56. hely 40(!) dolláros Green Hulk/Red Hulk hc-ja már szinte nem is lep meg.
Rengeteg jó kötet jelent meg amúgy, amik a felsorolt jobb-rosszabb sztorik mellett így hirtelen szemet szúrnak, azok az új Sherlock Holmes-sorozat első története (bár ez is negyedszáz dolcsi), a Peter Milligan-féle Shade, the Changing Man-sorozat első tpb-jének új kiadása, amit a második kötet megjelenésének köszönhetünk, vagy egy bazi vastag Walking Dead-tpb (de komolyan, 1100 oldal, és puhafedeles, ragasztott?!?). De nyugodtan böngésszétek majd át a listát, vannak rajta A számok:
Szinte látom, a rengeteg felcsillanó szemet... mindegy, még mndig így a legérzékletesebb, hogy pontosan mi is a helyzet az Atlanti-óceán túlfelén. Szóval...
A Watchmen hiánya nagyon érződik a kötetek eladásain, mert tavaly novemberhez képest a háromnegyedükre estek csak vissza, ami eléggé odatett az összesített értékeknek is. Bár nem csak a Watchmen nyomta meg akkor az eladásokat, volt akkoriban egy vadiój Dark Tower-kötet, Alan Moore LoEG-jének új része és egy Hősök-kötet is, szóval nem volt éppen gyenge a tavaly november. Szerencsére a képregényfüzetek eladása a mindössze két 100e feletti cím ellenére is 12%-ot emelkedett tavaly ilyenkorhoz képest, amikor pedig két kegyetlenül reklámozott esemény is ment. Ennyit jelent, hogy rengeteg címnek sikerült stabilizálnia magát a 35-60e közötti sávban. Így hiába esnek már nyolcadik hónapja a könyvek a képregényüzletekben, az összesített eladási mutatók novemberben 2008 ugyanezen hónapjához képest dollárban mérve kihoztak egy szép, kövér nullás eltérést. Vagyis igen, válság vagy sem, az amerikai képregénypiac egy év távlatából nézve fikarcnyit sem változott. Az októberi gyászos jelentések végére rakott pozitív előretekintés eddig beigazolódni látszik, de még rengeteg múlik a decemberen és a nagy karácsonyi rohamon. Igaz, valószínűleg a könyvesboltokban eladott kötetek alapján érzik majd meg a pozitív hatást a cégek, a Diamond által forgalmazott dolgok esetén nem kell majd hirtelen kiugrásokra számítani.
A százalékos megoszlás újabb fordulatot vett. A Marvel végre felhagyott a sorozatai áremelgetésével, már csak az újonnan indítottak esetében látható új négydolláros a listán, a DC ezzel szemben viszont meg kicsit megkésve, de elkezdte ugyanezt, és nem egy sorozatán árat emelt, nagy valószínűséggel azért, hogy ezzel próbáljanak meg életben tartani pár címet, és a nagyobb bevételekkel kiegyensúlyozni a fogyásokat. Vagyis pont fordítva csinálják, mint a Marvel, ami a jól menőkre rakott egy nagyobb sápot, és ezzel el is kaszálta legalább három top címét.
A középmezőny erősödésének hála a Marvel a DC top10-es uralma ellenére visszajött, és az eladott füzetek 42%.át adta novemberben, ami az összbevételből egy 37,85%-os szeletet jelentett a számára. A DC ezzel szemben a múlt havi nagy előretörés után visszament 35/32%-ra. Itt is látható, hogy az áremelés miatt mennyire közel került egymáshoz a két szám a DC-nél. Ezzel viszont teret hagytak a Dark Horse-nak, aminek sikeróült kicsit beleerősítenie, az Image viszont eléggé megérezte a Haunt iszonyatos bukását. És végül megemlíteném, hogy a Dynamite majd az IDW után lassan a Boom! Studios is eléri, hogy számon tartsák a komolyabb "kis" kiadók között, miután eléggé stabilan képes 1,5% felett tartania magát már egy ideje. Kíváncsi vagyok, a Disney-licenc megszerzése mennyit segít majd ezen.
És a legvégén persze nem maradhatnak el a linkek sem. Íme:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése a Diamond szerint
Alkategóriák
talgaby rovata Cikkek száma: 100
Amerikai képregényeladások Cikkek száma: 84
Egyéb cikkek Cikkek száma: 1
Sámson doki rendelője Cikkek száma: 12
Aldarion rovata Cikkek száma: 19
Marvel Enciklopédia Cikkek száma: 7
Egészséges Herotika Cikkek száma: 36
