Ki van itt?

Oldalainkat 1768 vendég és 1 tag böngészi

  • Zotyababy

Rovatok

Ahogy már nem egyszer felmerült ezekben az irományokban, a nyár a szórakoztatóiparban mindig is egy különleges időszak. Az amerikai mainstream képregények kiadói kifejezetten ilyenkor tudják legjobb eladásokat produkálni, és ez idén sincs másképp. A júliusi adatok egészen kellemesnek hatnak – ám csak a 2011-es év eddigi számait figyelembe véve. Szóval a 2006-os nagy dömping ugyan már legfeljebb csak a kiadók emlékeiben él, de a 2011 júliusi eladásokra nem lehet panaszuk ahhoz képest, hogy milyen leszálló ágban volt a teljes első félévben a piac. Hogy pontosan mennyire...? Nos, erre a kérdésre nem igazán tudok most választ adni. Erről majd a cikk végén pár szó. Addig is egy kis kényeztetés a Marvel-fanoknak. Ugyanis a mostani elemzés szinte teljes egészében a legnagyobb amerikai kiadó júliusi ténykedéséről fog szólni (gyakorlatilag ők mozgolódtak csak a hónapban, így velük vannak érdekességek).

A DC ugyan már jó ideje bejelentette a DCnU nevezésű marketingfogásukat, ami röviden összefoglalva 52 db első számot fog takarni. Ezt az eseményt a naptári őszre, szeptemberre időzítették. A Marvel ezzel szemben kapott az alkalmon, és a nyár közepén kidobott pár első számot néhány komolyabb címmel bíró sorozatából. Ám mégsem egy ilyen végzett az élen.
Ahogy egy korábbi ilyen cikkben írtam, az Amazing Spider-Man sorsa Joseph Michael Straczynski távozása óta finoman szólva is mostoha volt. Az előző főszerkesztő, Joe Quesada több évnyi munka után áterőltette a vezetőségen az ötletét, mely szerint megszüntetik Peter házasságát és az egész sorozatot visszalövik hangulatilag húsz évet, hogy aztán egy havi 3-5 füzetes megjelenéssel és legalább három stabil gárdával egy fejőstehenet, vagyis pontosabban egy zászlóshajónak beállított fejőstehenet csináljanak belőle. Az ötlet végül annyira kivitelezhetetlennek bizonyult, hogy Brian Bendisnek az X-Mennel ellentétben itt abszolút nem kellett egy minisorozattal legalább öt évre menthetetlenül tönkretennie a teljes kiadványcsaládot, hogy az élen tarthassa az Avengerseit, mert a „Spidey Brain Trust” (kb. Pókfej agytrösztje) megtette ezt elég gyorsan helyette. A közel két éves kínszenvedésből - ami alatt olyan ritka hozzá nem értő írók garázdálkodtak a füzeteken, mint Guggenheim, Gale vagy később Kelly (mielőtt valaki itt felhördül: a mostani Joe Kellynek már köze sincs a 10 évvel ezelőtti önmagához, az irományai kb. olyan változáson estek át, mint Howard Chaykin rajzstílusa) - az lett, hogy végül az egyetlen igazán jó és az egész szériát úgy-ahogy egy egységes valamibe kalapáló Dan Slott kezébe adták, akinek amúgy már nagyon sok éve kijárt volna egy ilyen presztízsű megbízatás. És ő kemény munkával elkezdte feltornázni a megtépázott renoméjú sorozatot.
Csak hát persze ez sokat nem ér, ha az emberek nem tudnak róla. Az ASM másik nagy gyengéje ugyanis a reklámja volt. A marketingesek jó darabig a következő roppant elmés módszert alkalmazták vele: amikor már az eladások nagyon elkezdtek csúszni, akkor hirtelen bedobtak egy reklámhadjáratot egy éppen közelgő történetről, majd amint az elindult, már ott is hagyták teljesen a füzetet. Aztán az eladások a kezdeti fellendülés után megint elkezdtek esni, újabb reklámozás, újabb csúcs, újabb esés, folyamat ismétlődik megközelítőleg hatszor-hétszer. Nos, ez az, ami nem nagyon változott eddig.
És hogy mi célt szolgált ennyi felvezetés? Azt, hogy a fenti két zárógondolatok kombinációja áll a júliusi füzetes eladási lista élén.
Az Amazing Spider-Man 666. számában veszi kezdetét a Spider-Island című sztori, amiben lesz itt minden, pókképességeket kapott lakosságtól kezdve a talán lassan tucatadik visszatérését ünneplő Sakálig. A történetet Dan Slott viszi, és ez a legnagyobb marketingkampánnyal megtámogatott történet azóta, hogy Slott teljesen átvette a Pókember írását. Csak most nem egy sima sztoriról van szó az ASM-en, hanem egy jellegében nagyon is a World War Hulksra hasonlító mini-eseményről, amit kiegészítő minkkel és egyrészesekkel fognak megtámogatni. Persze ez se fog sokat érni, ha a reklámokkal nem hajtják és az olvasók ezt is egyhamar elfelejtik. Amire van esély, ha a Marvel úgy gondolja, hogy ez az Ultimate Comics Ultimate Spider-man fináléját, a Fear Itself vagy a Flashpoint kezdését, de még a nagy sikernek tartott FF #1 eladásait is messze maga mögé utasító, idei rekordot felállító 135e példányos eladás elég lesz ahhoz, hogy kényelmesen hátradőlve lapátolják be a pénzt a Spider-Island után. Amely szám mellesleg több mint kétszerese az előző füzet eladásainak (16. hely, 56e példány).
Bizony. A Marvel nyári mini-eventje (ne csodálkozzon senki, 2006. óta rendszeresen vannak ilyenek, csak sose ezek vannak a fókuszban) lenyomta a kiadó és a riválisa nagy főeseményeit, a Fear Itselfet és a Flashpointot is. De nagyon. Az említett crossoverek gerincsorozatinak aktuális részei 93e és 86e példányos eladásokkal a harmadik és negyedik helyen találhatóak csak. Hogy akkor mi a második?

A Thor mozifilm kapcsán párszor szóba került, hogy a film nem igazán segített a képregények eladásain. Már a Vasember 2-nél is látszott, hogy az első résszel ellentétben a több havisorozat és egyszerre kijövő mini gyakorlatilag semmi emelkedést nem mutat illetve nem veszik csak pár ezren. Amerika Kapitány esetében úgy tűnt, a Marvel nem is fogja erőltetni ezt, a próbálkozásuk kimerül abban, hogy egy csomó sorozatnak kihoznak egy I Am Captain America variánst, és kész. Aztán valahol meggondolhatták magukat.
A Little Help című, már előzetesében rém gyengének tűnő mini a próbálkozásuk láthatóan rosszabbik része. Ami viszont lehet, hogy éleslátásra mutatott tanúbizonyságot, az az, hogy kihasználták Bucky Barnes értelmetlen legyilkolását a Fear Itselfben, és annak apropóján, hogy Steve Rogers visszavette a jelmezt és a nevet, nem sokkal (húsz számmal) a nagy v1-esre visszaszámozás után most egyszer csak kihoztak egy Captain America v6 #1-et. Igen, hogy egy gyűjtőnek végleg halvány esélye se legyen értelmesen rendezni a füzeteit (a v5-ből lett egyszer csak v1 #600, amiből most lett v6 #1).
Ez a bizonyos kiadvány 97e példánnyal a második helyen végzett. Ám mielőtt valaki esetleg örülni kezdene, hogy Brubaker zseniálisan induló, majd kissé ellaposodott, de még mindig átlag feletti szakasza újra egy olyan helyen van, amit igazából még megérdemelne, annak az a rossz hírem, hogy ez a szám ugyanannak köszönheti a sikerét, aminek az X-Men v3 #1 is anno: első szám (nagy okosság, mi?), és fél tucat variáns borító. Ami ugyan smafu az IDW-s Godzilla első számának nyolcvan variánsához képest (nem, nem írtam el, nyolcvan fajta borítóval jelent meg), de így is már-már avatari szint. A kérdés inkább az lesz, hogy ha már beáldozták a patinás 600 feletti számozást egy első számért, amivel a filmnézőket próbálják meg becsalni, vajon megérte-e ez a mozdulat és képes lesz-e a sorozat az addigi 50e körüli példányról magasabbra menni huzamosan. A részemről erősen kételkedem ebben, ilyen kunsztokra már nagyon régóta immúnisak az amerikai képregények olvasói.

Az első számoknak és a 100-as feletti indexnek még nincs vége (utóbbinak nagyon nem), mert a hatodik helyen, egy Green Lantern v4 mögé szorulva akad egy újabb #1, ami szintén egy nemrég történt visszaszámozás után jelent meg. A DareDevil v3 első füzete az, aminek a 64e példányos nyitása ugyan nem olyan rég még egy erős közepesnek ment volna csak el, most azonban mégis egy egész ígéretes kezdetnek vehetjük. Amikor több mint egy évtizede hasonlót műveltek a karakterrel, az igen hamar a Marvel egyik legjobb sorozatához vezetett Brian Bendis alatt.

De van itt lejjebb, éppen csak a top10-en kívül egy érdekes első számunk is.
A Marvel nagy eseményhármasaiból már említettem a nyári fő crossovereket, a mini-eventeket, de van még egy stabilan visszatérő elem, a harmadik tag a crossovertriászukból, mégpedig a kiadó fő világától még mindig kissé távol álló X-sorozatok crossoverei. Voltak köztük kisebbek, nagyobbak, klasszikus felépítésűek és modern, gerincsorozat alapúak is. És most is elkezdődött egy, nem is olyan sokkal a Second Coming eseményeinek feldolgozása után. A Schismről van szó, aminek a tartalmára a címéből nem nagy kunszt következtetni. A sztorit meglehetősen jó ideje reklámozzák, elég súlyos dolgokat dobtak be a marketingesek, sőt, még azt is megengedték az íróknak, hogy valami értelmeset is nyilatkozzanak a szokásos bullshit mellett (tudjátok, hogy itt minden megváltozik, hogy olyan szituációk lesznek, mint addig még soha,hogy a szereplők teljesen más világba kerülnek, mint megszokták, nagy lesz, szép lesz, konkrétumot nem mondok, csak vegyétek és fizessetek, bla bla bla).
Hogy ettől most azt várták-e, hogy hirtelen bővülni fog az X-sorozatok olvasóinak száma, nem tudom. Ezek a füzetek gyakorlatilag harminc éve egy külön mikroverzumot alkotnak a Marvel-olvasók körében is, ami nem szokott egyik napról a másikra drasztikusan megváltozni (leszámítva a '97-es krachot, de ott mi volt az, ami nem esett 50-90%-ot?). A Schism első számának eladásai is egyszerűen azt mutatják, hogy az összes addigi X-Ment olvasó ember megvette, más nem. Szóval ha úgy vesszük, hogy olvasócsalogatónak kellett volna lennie, akkor bukás volt. Erre majd legfeljebb az utolsó még nem átszámozott sorozatuk újraindítása, az Uncanny X-Men v2 első száma lehet alkalmas. Ha meg úgy, hogy egy újabb X-es crossover a Marvel-események tengerében, egy gyakorlatilag négy éve folyamatosan tartó hatalmas X-crossover-sorozatlánc végén, akkor meg igenis siker, mert aki X-ment olvas füzetekben, az megvette mind.

Visszatérve az első tízbe: Az Avengers v4 még tartja magát itt, a testvérsorozata, a New Avengers v2 azonban a mindössze négyezer példányos hátránya ellenére a Schism mögött található. A Zöld Lámpásokat a fősorozat mellett a War of the Green Lanterns egyik szerkesztőileg érdekes lezárása képviseli, a WotGL: Aftermath című két részes mini első fele. A füzet, azon kívül, hogy Tony Bedard egyik legépkézlábabb (szándékosan hülye szó) munkája lehet, megtöri a DC egyezményes minden-füzet-három-dollár fogadalmát, mert emelt áron adják. Plusz felveti a kérdést, hogy miért nem lehetett ezt az egészet megcsinálni abban a két-két füzetben, ami szerencsétlen érintett sorozatokból a szeptemberi újraindítás előtt még hátra van? Érthetetlen a mini léte, még úgy is, hogy a DC hajlamos külön minikben foglalkozni utóhatásokkal a Marvel saját sorozatokra lebontott módszere helyett. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez hosszú távon jó út lesz.
A DC-nél maradva, van még egy címük a felső tízben. Egy Batman-cím. A Dark Knight v2 harmadik része. Amiről nem tudom eldönteni, hogy most volt-e értelme kiadni.
A Dark Knight v2 (ami amúgy valamiért most hirtelen Batman: the Dark Knight v1 lett), ha valaki nem emlékezne rá, David Finch saját Batman-sorozata, melyet ő ír és rajzol, és aminek az első száma valamikor tavaly jött ki egy hatalmas, és egy röpke ideig mindent letarolónak tűnő Batman-áradat utolsó, legütősebbnek szánt elemeként. Finch mostanra tudta nagy nehezen összehozni a harmadik füzetet a hat részesre tervezett első történetfonalából. Másfél hónappal azelőtt, hogy a sorozatot a DCnU keretében újraszámoznák. Vagyis igen, a sztori kellős közepén egyszer csak újraindul a sorozat. Tehát továbbra sem értem, hogy a szerkesztőség pontosan mit gondolt. Valószínűleg azt, hogy most már így is, úgy is el van cseszve, akkor már legalább olvassák ezt a szerencsétlen füzetet. De hogy betelt valahol a pohár, az biztos, mert Finch mellé, aki eddig ugye író/rajzoló volt egymaga, behajítottak egy írót és egy rajzolót is, ahonnan meg már csak egy lépés, hogy Finchet kitúrják a fenébe és átrakják borítózni, hátha azzal elkészül időben.
Avagy a tanulság: ez már nem a kilencvenes évek és nem a szerkesztők nélkül üzemelő Image Comics. Ha tudod magadról, hogy nem tudsz elkészülni egy hónap alatt egy nyamvadt 22 oldalas füzettel, akkor ne vállalj be egy havi sorozatot, mert a szerkesztők egyszerűen fognak és kiveszik a kezedből a címet.

Mivel nagyon sok hely elment már, így a lista maradékáról csak címszavakban:
Az Ultimate Comics-vonalból Ultimater Ultimate Comics-vonalba átvezető, Peter Parker halálát feldolgozó mini, az Ultimate Comics Ultimate Fallout hetisorozata az Ultimate-ekhez képest meglehetősen erősen teljesít. Az első három rész 49/45/44e-s eladásai kifejezetten jónak minősülnek, még az is lehet, hogy tényleg képesek lesznek életben tartani a címeket valahogy. Persze nem a szerkesztők munkájával, mert ők voltak azok, akik a sírba küldték, és én Hickmanben se bízom 100%-osan, de ha értelmesen állnak hozzá (nem kuncog! Tudom, hogy Ultimate, de attól még előfordulhat...), akkor talán nem kell a közép-alsó kategória alsó fertályában lebegniük olyan álmokat kergetve, hogy majd ők lesznek a Marvel húzóága. Vagy röviden: ha az Ultimate-vonal kinövi a nagyzási hóbortjait, még lehet is belőle valami.
A Flashpoint tie-in minijei tartják magukat, 25-30e környékén tobzódnak tömegével, ami az első számaik átlag 30e-s teljesítményéhez képest teljesen korrekt. Ez így igazság szerint várható is volt.
A Fear Itself nem ongoingokba rakott mellékszálainál sincs változás, senkit se érdekelnek igazán, de nem is olyan rémesek, hogy veszteségesek legyenek. Elolvashatóak, de el is felejthetőek.
Van itt még egy Ghost Rider v5 #1 is, de erről szinte semmit se tudok és igazából nem is nagyon érdekel. 41e-rel nyitott, ami még mindig értelmesebb, mint a máig érthetetlen okokból indított Alpha Flight előző hónapban. Mindenesetre hátha valaki érdekesnek találja, hogy a második film forgatásának kezdetéhez igazítottak a jelek szerint egy új sorozatot.
A többi cím mozgolódása nagyrészt benne van a statisztikai hibahatárokban. Érzékelhető egy stagnálás/nagyon enyhe emelkedés sok helyen, másoknál meg egy kisebb esés, de ez hónapról hónapra teljesen megszokott.

A kicsik között nem meglepő módon a Walking Deaddel az Image áll a dobogó tetején. A második helyen viszont, hogy őszinte legyek, pislogtam egy jó darabig. Az Aspen MLT füzete, a Lady Mechanika #2 szerepel itt 20e példánnyal. Azon kívül, hogy az Aspen MLT nem igazán szokott itt lenni (jut eszembe, ha valakinek esetleg nem esne le a betűszó a kiadó nevében: az alapító, Michael Layton Turner monogramja, amit a cég az író/rajzoló/igazgató túlságosan is korai halála után is megtartott), a Google segítségét kellett igénybe vennem, hogy visszaemlékezzek, ennek a sorozatnak az első száma tavaly jelent meg. Nem siették el, meg kell hagyni. A kiadóhoz kapcsolódik még, hogy a v2 vége óta követhetetlen kiadási és olvasási sorrendű címük, az alapító karrierjének legnagyobb sorozata, a Fathom megint új történettel indul náluk, de az Aspen MLT-nél legalább van annyi tisztesség bennük, hogy a kiadvány hivatalos neve az, hogy Fathom v4, nem az embernek kell kisakkoznia, hogy akkor ez most hanyadik sorozat akar lenni. (A legtöbb v2, v3, stb. jelölést a rajongók szedik össze, az impresszumban már huszonpár éve derogál a kiadóknak feltüntetni, hogy létezett már korábban sorozat olyan névvel, melyet egyszer meg kellett szüntetniük).
A harmadik helyért nagy harc folyt, összesen három századnyi indexpont (kb. 20 füzet) döntött a Boys javára a Hellboy-jal szemben. De eggyel lejjebb megint egy hasonló Dynamite-Dark Horse páros csapott össze ugyanilyen eredménnyel, mert a Kirby: Genesis és egy újabb, hosszú című Star Wars kiadvány között is 0,65 pont a különbség (olyan 300 füzet).
(Azért kezdek el inkább pontokkal dobálózni, mert azok az igazán hivatalos adatok, a példányszámok – bár elég jó közelítést szoktak adni – becsült értékek, amiknél lehetnek azért eltérések.)
Az IDW az első tízbe se jutott be, a Rocketeer Adventures harmadik száma a 12. a kicsik között. A Godzilla áll még ezen kívül jó helyen, utána azonban jóformán megint kibérlik a 10e példány környékét az erősebb licencképregényeikkel (True Blood, GI Joe, TransFormers, stb.).
A Boom! Studios továbbra sincs valami magas helyen, de most a Hellraisernek hála legalább megelőzték az Avatar Crossedját. Az Irredeemable füzetes mélyrepülése megállt ugyan 10e alatt, de onnan már feljebb nem igazán fog a jelek szerint menni.
Nem tartozik a kicsik versenyébe, de érdekes látni, hogy a 194-195. helyen egymás alatt van egy Avengalyne v4 #1 (és itt kicsit meg vagyok lőve, mert gyakorlatilag kideríthetetlen, ez igazából hanyadik sorozat első száma, annyira átláthatatlanok voltak a régi Chaos!-t majmoló címek... a v4 az, amire a legerősebb tippet találtam a neten) és egy Lady Death-füzet. A kilencvenes évek valahol nagyon tartja magát és nem igazán akar végleg kipusztulni, pedig már nagyon ráférne, ha a képregényes stílust nézzük.
Tényleg, tudtátok, hogy van most Total Recall (Emlékmás) képregény? Az van most a 300-as lista legalján. De ami még meglepőbb, a Stan Lee nevével reklámozott (amúgy semmi köze hozzájuk azt leszámítva, hogy olyan rosszak, mintha tényleg ő írná őket) Boom!-sorozatok még mindig mennek? És van 4e ember, akit még érdekelnek is?

Kötetek tekintetében a legnagyobb hír természetesen a League of Extraordinary Gentlemen III: Century (1969) második könyvének megjelenése, ami rögtön indított is 22e példánnyal. Mögötte egy egész erős Conan-tpb vonul fel, furamód egy Kick-Ass-szel támogatva. De erős a Blackest Night is, az első húszból hét helyen vannak ott a puhafedeles kiadásokkal.
Könyvesboltokban a Walking Dead 14. kötete továbbra is viszi a prímet, a Yen Press pedig még mindig másodhegedűs (iskolai sorozatok ide vagy oda) a Vizzel szemben. Az első helyezettet leszámítva nyugati mainstream képregénykiadó egyedül a 16. helyen képviseli magát: az IDW a Locke & Key negyedik könyvével.

"Ki a legkapzsibb?" címet is kapható részlegünkben megint megnézzük, ki az, aki megpróbál minél többet elkérni a saját füzeteiért.
A DC arányai valamelyest javultak, és még mindig ők a legbarátibbak talán. A reklámkiadványokat és egy spéci sorozatot, a 70s Retroactive-ot nem számítva 75 db háromdolláros és három darab drágább képregény van a felhozatalban. Persze ha a fentebb említett Retroactive-ot belevesszük, az arány 75/9-re romlik.
A Marvelnél 44 olcsóbb kiadványra már 49 drágább jut. Ebből négy 4 dollárnál is drágább, köztük egy olyan címmel, amitől lehasaltam... Venom: Flashpoint. Ha ez nem a pofátlanság egyik csúcsa, hogy egy népszerűnek mutatkozó karakter neve mögé a konkurencia aktuális húzónevét tesszük oda, és drága pénzért kiadjuk, akkor nem tudom, mi. A House of M: Civil War ehhez képest smafu.
Image-ék Top Cow stúdiójánál továbbra is Silvestri idiotizmusa tombol, és a négy dolcsis árak. Ám már a fő iroda is elkezdett óvatosan emelgetni, mert öt kiadvány – köztük három első szám – három és fél dollárba kóstált.
Az IDW természetesen véletlenül se megy 4 dollár alá, ahogy a Dynamite vagy a Boom! Studios sem. A Dark Horse egy egyrészessel elmerészkedett ugyan ide, de még mindig a három és fél dollár a jellemző náluk.
A teljes listán a háromdolláros választóvonalat figyelembe véve (nem beleszámolva a reklámfüzeteket) az olcsók/drágák aránya 157/137. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint júniusban, ahol a cikkben egy egyes érthetetlen okokból lemaradt mindkét szám elől.

Amiért eléggé terjedelmes lehetett a cikk első nagy szakasza, az az, hogy számokkal gyakorlatilag nem tudok szolgáltatni. A Diamond az eddigi egyre bővebb listáival ellentétben júliusra mindössze a kiadók részesedési diagramját adta ki, semmi mást. Reméljük, ebből nem lesz szokásuk.
A Marvel és a DC közti rés továbbra is kisebb, mint az első naptári negyedévben volt. A Marvel természetesen vezet, bevétel/példányszám arányban 39,5/43,5%-kal a DC 30,5/34,5%-ával szemben. A kicsik közül toronymagasan az IDW vezet 5,3/3,7%-kal, amivel gyakorlatilag megfordította a júniusi helyzetét. Az Image 4,5/4,5%-kal áll mögötte, a Dark Horse pedig még jobban leszakadva, 3,7/2,7%-kal. A Dynamite most nem bízott semmit a véletlenre, a Boom! igen komoly leszakadással áll mögötte. Rajtuk kívül az Eaglemoss figurái értek el 1%-ot (csak bevételben), de a Top Shelf (LoEG-nek hála), a Viz és az Aspen MLT is viszonylag közel voltak ehhez a határhoz most. Ha nem lenne a piac elárasztva a Flashpoint-minikkel és nem dobott volna pont most a Marvel egy első számos dömpinget, ők is valószínűleg felmentek volna 1% fölé, új rekordot állítva fel az ide eljutó kiadók számában.
Ha már nincsenek plusz adatok, pár érdekesség a részesedési arányokról. Az Avatar és a Zenescope jó szokásukhoz híven egymást marják itt, de a pénzügyi politikájukat jól jellemzi, hogy az Avatar úgy van fentebb, hogy a bevételi részesedése 0,68% a Zenescope 0,6%-ával szemben, példányszámok tekintetében viszont utóbbi nyerne 0,63-0,37 arányban. Ennyire durva különbség egy kiadónál ár-példány között csak az IDW-nél van. Látszik, kik a legkapzsibbak a piacon, mi?
A felső ötöt leszámítva érdekes az Archie, de még inkább a Bongo helyzete. Náluk ugyanis a példányszámok részesedése magasabb, mint a bevételé (a felső kategóriában ez a Marvelre és a DC-re is igaz, ahogy az Image-re is), vagyis ők azok, akik a piachoz képest az olcsóbb áraikkal próbálnak versenyben maradni. Pont ellenkezőn taktikán vannak tehát, mint az Avatar vagy az IDW.

Ideje lezárni a cikket, így is rekordhosszúságú lesz lassan. Mivel nem állnak rendelkezésre számok, így sokat nem lehet mondani konklúzióként, csak annyit, hogy a nyár szokványos módon jót tesz az amerikai képregénypiacnak, de csodát láthatóan nem tesz. Ha majd visszajönnek az arányszámok, lehet talán mire tippelni, ahogy sokat jelentenek majd az október környéki adatok is. Addig is... nos, van most bőven esemény és szerencsére eseményeken kívüli cím is, így lehet olvasgatni őket egy kicsit. Aztán majd meglátjuk, mi lesz az enyhe fellélegzés után.

A cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A jelek szerint a San Diego-i képregényes... képregényesnek mondott, de már rég csak a hollywoodi felhajtásról szóló esemény eléggé lefoglalhatta az ICv2 stábját is, mert most kivételesen nem az én lustaságom/feledékenységem miatt nem készült el ez a cikk értelmes időben, hanem mert a júniusi listát július legutolsó napjaiban tették közzé, jó két, két és fél héttel azután, hogy szokták.
Habár San Diegóban sor került az Eisner-díjak átadására is, amelyeknél kicsit rutinszerű osztogatást lehet felfedezni, most nem erről szól a bejegyzés, hanem arról, hogy javult-e az első nyári hónapban, a képregényes eladások egyik legerősebb időszakában bármit is az amerikai piac helyzete.
Igen. És ez mégsem annyira jó hír.

Nem titok, hogy sem Brian Bendis utóbbi években elkövetett munkásságát nem kedvelem, és az Ultimate-vonal se volt igazából nagyon a szívem csücske, pláne Brian Keller Vaughan távozása óta. Arról nem is beszélve, hogy elég sok ehhez hasonló cikket végigmorogtam az Ultimate-szerkesztők páratlan ostobaságai miatt, akik mellett Tom Breevort idősödő kori félelmetes megmozdulásai és gerinctelen talpnyalása tényleg a fentebb nevezett úriember fénykorszakának kulminálódása. (Breevort valamikor a szakma legjobbnak tartott szerkesztője volt a tengerentúlon.)
Ennek ellenére ami most a fenti kettő dolog metszetének köszönhetően történik, a mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Sőt, jelen állás szerint dicsérő szavak nélkül.
Habár egy olyan szereplő, mint Peter Parker, vagyis Pókember halála a képregényekben egy What If kivételével aligha nevezhető stabil valaminek, és még most is inkább hajlanék részemről a felé, hogy nem fog 24 hónapnál tovább tartani, ennek ellenére Bendis tényleg meglépte és megölte az Újvilágban (vagy Ultimateverzumban) a hálószövőt, és e sorok írásához képest a tegnapi napon már kiderült az is, hogy az utóda egy fekete-latin kevert vérű fiú lesz – mondhatni, az „ultimate kisebbségi” az USA-ban.
Ez a terjedelmes felvezető azt akarta előkészíteni, hogy az Ultimate Comics Ultimate Spider-Man újabb újraszámozásig utolsó, vagyis 160. száma 159e-s eladási adataival a lista csúcsára került. Ezzel több mint megháromszorozta az előző, az eseményt felvezető számainak eladásait, és régóta ritkaságszámba menő módon elérte a 300-as feletti indexet. Ez utóbbi tény amúgy már sejteti, milyen hangvételű lesz a cikk második fele.

2006. óta a két nagy kiadó egyre inkább a nagy nyári eseményekre támaszkodik. Ennek az előnyei és hátrányai is megvannak, mint ahogy az olvasók közötti támogatói, ellenzői és a ténnyel szemben közömbös csoportok is. Ám bárhogy is legyen, tény, hogy a két nagy kiadó aktuális eventjei a piachoz képet igenis jól muzsikálnak. A jelenlegi piachoz képest. Mert attól még a Fear Itself 95e-re és a Flashpoint 87e-re mondjuk a 200e-s Civil War tükrében már nem olyan izmos számok.
A Flashpoint amúgy az annyira nem kevés, de nem is sok erősödő sorozat között van. Csakhogy itt most egy elsőről második számra történő erősödést láthatunk, ami bizony egy hihetetlenül ritka jelenség (a 30-50%-os olvasóvesztés a megszokottabb).

A bronzérem után már komoly szakadék következik, konkrétan a hetvenezres kategóriát semmi sem képviseli. A hatvanasokat is egy füzet, az Avengers v4 14. száma. Az ötveneseknél már annál nagyobb a tülekedés, van itt minden vegyesen Batman-címektől kezdve Amazing Spider-Maneken át X-Menig. A részleget amúgy pont az Ultimate Comics Spider-Man 159. száma zárja.
A középrészlegnek persze itt nincs vége. Ahogy már megszokhattuk az utóbbi időkben, az, hogy az ötvenezreseket középrészlegnek nevezzük, már nevetséges. Az új határ bizony egy húszassal lejjebb van, és még így is engedékenyek vagyunk. A 61. helyezéssel már elérjük ennek a tömbnek is az alját, és ebben bizony olyan rég bevált címek vannak, mint az X-Men, Superman, Wonder Woman, Hulk. Nem beszélve az ide ragadt tonnányi, és tényleg tonnányi Flashpoint tie-inről. Például a 46.-tól 54. helyig csak Flashpoint-címek vannak, egyedül egy árva Walking Dead ékelődött be közéjük. Sőt, ha kicsit jobban körülnézünk, a 33-61. helyek közt ott van 18 darab Flashpoint-kiegészítő. Az ember azt hinné, hogy a DC csak szeptemberben akarja ésszerűtlenül túlterhelni és elönteni a piacot, instant módon halálra ítélve vele az 52 db új sorozata közül legalább harmincat... de nem, a Flashpointtal már most kifacsarnak mindenkit, akik még potenciálisan beleugranának egy nagyobb DCnU-vásárlásba. Szerintem az eladási listák alapján tapasztalható amerikai vásárlóerő és -kedv alapján ez öngyilkos húzás lesz, de hát előfordulhat, hogy mégsem és bejön nekik. Nem ez lenne az első predikcióm ezekben a cikkekben, ami nem jön be. (Bár ha mégis, az se első alkalom lenne...)
És ha a Flashpoint tie-injei meg lettek említve, illik a Fear Itselfét is: nincs semmi extra. Itt az ongoingok csatlakoznak inkább be, azoknál a hatás minimális vagy nem létezik, a külön minik meg igazából úgy mennek, ahogy számítani lehetett: nem bukások, de nem is igazán jelentősek. Az olvasók harmada-negyede megveszi, de senki se veszít sokat, ha kihagyja.

A nagy mennyiségű Flashpoint igazából elég jót tett külcsínre a listával. Májusban még a 100. helyen se voltunk, amikor átléptük a mára már rég érvényét vesztett „bűvös határt”, a húszezret; most a nagy mennyiségű friss címnek – vagyis one-shotnak – hála egészen a 119. helyig tartja magát ez a rész. Itt mondjuk nem áll meg a Marvel-DC tengely uralma, mert az egészen a lista feléig kitart.

Fentebb olvasható volt, ki nyerte a kis kiadók versenyét. A Walking Dead mögött a Dynamite egyelőre jó ötletnek tűnő akciója, a Kirby: Genesis következik, ami a múlt havi egy dolláros és 36e példányos nulladik része után 26e-s eladást produkált négyszeres áron, tehát elmondható, hogy az olvasók nagyobbik része úgy ítélte, érdemes ennyi pénzt kiadni a folytatásért a promóanyag alapján. Több elhibázott döntés és kísérlet után ez a Vampirellával és a Warlord of Marsszal kiegészülve az új sorozatok egész erős alapját adja jelenleg a kiadónál. Bár utóbbi kettő pesze szépen el van maradva a Boystól, ami most csak negyedik helyen van, egy Hellboy-füzet mögé szorulva.
Bizony, az IDW szépen leszorult, a Rocketeer Adventures csak a nyolcadik, egy új Godzilla-egyrészes meg mindössze a a tizenhatodik. Cserébe gyakorlatilag megkapta a kereken 10e példány körüli szakaszt, ahova szépen besorolta a GI Joe-történeteit és a TransFormers főágát.
Amúgy ha már IDW-féle GI Joe. Ha emlékeztek, a(z amúgy eléggé szépen elhasalt) film megjelenésének környékén a kiadó nagyon elkezdte erőltetni ezt a teljesen modernizált, totál valóságosnak tűnő, csak éppen a régi játékoktól és ami még főbb, rajzfilmektől fényévekre álló vonalat... nos, ez azóta ott tart, hogy ezt a modernizált sorozatot újraindították, lett egy Snake Eyes-sorozat és felvették a Marvel által abbahagyott történetszál fonalát és a számozást is viszik tovább... vagyis gyakorlatilag azt csinálják, amit régen a Marvel és utána a Devil's Due is. Ezzel legalább sikerült egy nem túl nagy példányszámú, de stabil kiadványcsaládot életben tartaniuk. A TransFormersnél ez már annyi nem elmondható, a jelző nélküli sorozat még úgy-ahogy bírja, de a film semmit se segített rajta, a kiegészítők meg éppen csak mennek annyira, hogy ne legyen okuk megszüntetni a kiadásukat. Valószínűleg ezért is adták be a derekukat, hogy a GI Joe után itt is folytassák a Marvel által abbahagyott szériát a Generation One 81. számával (amivel Simon Furman gyakorlatilag kitörli a Gen Two eseményeit és nyit egy új sztorivonalat).
A Boom! Studios és az Avatar egyre komolyabb pozícióharcokat kezd el vívni a listán. Az Irredeemable egyelőre vezet az új Crossed-mini előtt, amit amúgy a Lady Death ongoing is megtámogatott. És bár a Boom! még tartja a helyét, az Avatar mostanában egyre aktívabban próbál visszakapaszkodni. Kérdés mondjuk, hogy amíg azt olyan sorozatokkal teszi, mint a Caligula, ami olyan, mintha egy hormonzavaros kiskamasz írta volna, miután valaki alaposan felbosszantotta Call of Duty multiban (röviden: képzeljetek el egy végtelenül sablonos és unalmas bosszútörténetet úgy, hogy a helyszínt hozzá Tinto Brass azonos című filmje szolgáltja, csak leveszünk belőle minden létező művészinek tekinthetőt értéket és egy értelmetlen, sokkolni szándékozó, de az erőlködésben elbukó, polgárpukkasztásra is alkalmatlan kínlódástömeg marad), akkor milyen esélyük lesz valami jót is elérni a piacon. Láthatóan nagyon bíznak az amúgy tényleg tehetséges (díjjal is érdemesült) David Laphamben, akiben talán van is remény – ám a másik oldal az, hogy ő készítette a Caligulát is, aminél már az előzetes kiöl minden reményt bárkiből, aki nem a különböző betűkkel jelölt kromoszómájú hormontúltengéses serdülők csoportjába tartozik.

Kötetek tekintetében továbbra sincs nagy újdonság. Kijött a tizennégyes Walking Dead-tpb, ami rögtön dobott is egy 20e feletti eladást, és a könyvesboltokban is szépen indított, egyedül a lassan szappanoperákat is megszégyenítő manga-sikersorozat, a Naruto 51. kötete tudta megelőzni a utóbbi listán júniusban.
A Narutót is kiadó Viz Media amúgy a Yen májusi dömpingjét is megszégyenítő módon tarolt a könyvesboltokban, az első 15-ből 10 hely az övék. Nyugati kiadók közül csak a DC tudot beférkőzni még oda a filmhez igazított Green Lantern: Secret Originsszel ill. Brightest Day-jel és az új Fablesszel.
A Naruto amúgy a képregénybolti listán is dobogós, de megelőzi még a Buffy nyolcadik kötete. Az első Batwoman-tpb-vel, a harmadik Sweet Tooth-kötettel és az Arkahm Asylum: Madnesszel együtt csak ők tudtak valami értelmesnek mondható eladást produkálni.

Úgymond új rovat, hogy megnézzük, ki mennyire próbálja a csökkenő piacot még jobban kisajtolni, avagy kik mennyiért adják a képregényeket.
Marvelnél a háromdollárosok 49-ről ötvenre növekedése szinte semmi, ahogy a drágábbik füzetek 42-ről 43-ra változása sem mondható nagynak. Ebből csak annyit látni, hogy több kiadványuk volt most a listán.
DC-nél továbbra is csak a Flashpoint főága illetve a Weird Worlds kerül többe, mint három dollár, a listán szereplő maradék 84 sorozatuk (egy 80 oldalas különszámtól eltekintve, amit évkönyvárban adtak) a tavalyi ígéretükhöz híven maradt a régi 2 dollár 99 centes kategóriában.
Teljes listán az olcsó kiadványok eltűnése folytatódik, a nulladik számokat és reklámfüzeteket leszámítva 36 olyan sor látható, ahol 3 dollárnál alacsonyabb ár szerepel, (15 olyan, ami három és fél, és jórészt Dark Horse) és 59 olyan, ahol ennél drágább. Az Image-nél ezek közül továbbra is a megkergült Silvestri által vezetett Top Cow-kiadványok az egyedüliek, amik a drágább kategóriába esnek, IDW-nél, Dynamite-nél, Boom!-nál és Avatarnál meg nemes egyszerűséggel nincs olcsóbb fajta sorozat.

A bődületes mennyiségű Flashpoint-sztorinak hála a DC egy kicsit javított az egyre gyatrább teljesítményén a piaci részesedésénél, így sikerült elérnie egy 28/33%-os arányt a Marvel 39/43%-ával szemben (bevétel/példányszám).
A kicsik nagy hármasából, ahogy fentebb is írtam, az IDW júniusban nagyot hasalt, meg se tudta közelíteni a Dark Horse-ot vagy a győztes Image-et. Ez utóbbi a kötetes dobbantásának hála toronymagasan vezet most, példányszámok tekintetében különösen. Az IDW leszorult a hadakozó Boom!-Dynamite pároshoz, éppen csak meg tudta verni a Dynamite-ot mindkét téren. Rajtuk kívül csak a Viz tudott eladásokban 1% feletti részt produkálni (példányszámban a fél is éppen csak megvan nekik), más nem. Ha meg valaki azon csodálkozna, hogy lehet, hogy a füzetes listán a Boom! az Avatarral hadakozik, utóbbi meg itt sehol sincs... nos, az Avatar aligha veheti fel a versenyt a Boom! Studios gyerekrészlegével vagy a köteteikkel. Ebből a szempontból az ebben a cikkben még nem említett Archie Comics vagy a Zenescope is jobb náluk – és a részesedési listán is feljebb vannak.

Nyers számok tekintetében a hírek alapvetően most jók. Kicsit fura ennyi hónapnyi kesergés után ezt írni, de tényleg sikerült most némi előrelépést elérniük a tengerentúliaknak.
A májusi – igaz, önmagában is elég borzalmas – eladásokhoz képest a piac 17,5/19%-os növekedést ért el, aminek az oroszlánrészét a füzetek adták – hála az UCSM befejező részének és a rengeteg Flashpointnak -, de a Walking Dead–Buffy páros is kivette azért a részét a köteteknél.
Tavaly júniussal összehasonlítva már rosszabb a kép, mert gyengébbek a példányszámok és a bevételek is, a mértéke azonban alacsonyabb, mint az ezt megelőző hónapokban. Ez az év elejétől aktuális hónapig tartó összehasonlításban is megmutatkozik, kicsit visszább esett a hátrány, most már példányok és bevétel tekintetében is kevesebb, mint nyolcszázalékos a szűkülés.
Ami sajna még mindig rengeteg.
Ha már statisztikázunk, akkor csináljuk is végig. A tavalyi második félévvel összevetve az idei elsőt a hiány 11/7,5%, a tavalyi második negyedév és az idei ugyanazon időszak mérlege -6/-7%, a második naptári negyedév pedig az elsőhöz képest 10/7,5%-os többletet mutatott.
Vagyis érthető módon a tavaszi időszak erősebb volt a télinél, ami gyakorlatilag megszokott. Az előző évvel valós összehasonlítás során meg egy durva, de fokozatosan csökkenő lemaradás mutatkozik.
Ez persze már biztatóan hangzik, hisz végre a görbe felfelé mozdul, ám tegyük hozzá, június eléggé extrém hónap volt, és egyáltalán nem biztos, hogy a Flashpoint csatlakozósorozatainak sikere akármilyen szinten kitart, ráadásul új Walking Dead-könyv se lehet minden hónapban. A két nagy crossovere erősnek mutatkozik ugyan, tehát egy kis stagnálás valószínűsíthető, talán a nyár hatására némi felfelé mozdulás is, de hogy mennyire sikerül feljebb tornázni ezt a nyolc százaléktól nem sokkal elmaradó csökkenést, vagy hogy tényleg jobb lesz-e év végére az összesítés ennél, még erősen kérdéses. Bizakodni lehet, ám ne feledjük, hogy a képregénypiac igencsak szeszélyes tud lenni, emlékezzünk vissza, hogy nem volt annyira rég az az időszak, amikor már majdnem úgy tűnt, hogy a DC Comics Morrisonnak és Batmannek hála behozza, sőt talán kicsit meg is előzi a Marvelt... azóta meg gyakorlatilag történelmi csúcsot is döntögetett a köztük lévő szakadék. Tehát ki tudja...? Még az is lehet, hogy az év végi dömping után kijön egy enyhe bővülés is, a piac meg beáll a régebben jellemző éles eladási kategóriahatárok helyett az egy nagy, de eléggé összetartó középrészlegre.

26. Bármilyen vonzóak is legyenek egyes ellenkező nemű lázadók, biztos vagyok benne, hogy léteznek hasonló vonzerővel bíró személyek azok között is, akik nem fojtanának meg egy kanál vízben. Ennélfogva többször is meggondolom, mielőtt a hálótermembe rendelnék egy foglyot.

27. Sose fogok csakis egyetlen darabot építeni a létfontosságú eszközökből. Minden egyes kulcsrendszernek több irányítószerve és számos tartalék energiaforrása lesz. Ugyanezen indokból kifolyólag mindig tartok magamnál legalább kettő töltött fegyvert.

28. A kedvenc szörnyemet egy megerősített ketrecben fogom tartani, amiből nem szökhet ki, és amibe én se eshetek bele a véletlen folytán.

29. Vidám, élénk színekbe fogok öltözni, hogy ezzel is összezavarjam az ellenfeleimet.

30. A birodalmam összes kétbalkezes varázstudóját, ügyefogyott apródját, csapnivaló bárdját és gyáva tolvaját azonnal kivégeztetem. Az ellenségeim minden bizonnyal azon nyomban fel fogják adni a megdöntésemre irányzott minden tervüket, ha nem lehet mellettük senki, aki folyton humoros helyzeteket szolgáltatna.

31. Az összes együgyű, nagy keblű fogadóslányt mogorva, világundorral megátkozott pincérnőkre fogom cserélni, akik nem fognak a semmiből felbukkanva segíteni a hősnek vagy a segédjének, és nem esnek szerelembe se a fentebbi személyekkel.

32. Nem fogok dühöngeni és megölni a rossz hír hozóját, csak azért, hogy megmutassam, mennyire gonosz vagyok. Sosem könnyű megbízható futárokat találni.

33. Nem fogom arra kötelezni a magasabb beosztású női alkalmazottaimat, hogy fém mellvértet viseljenek. A morált sokkal jobban erősíti a kevésbé formális öltözködés. Hasonló okból kifolyólag betiltom a fekete bőrből varrt öltözeteket is, melyeket legfeljebb hivatalos összejöveteleken lehet majd viselni.

34. Nem fogok kígyóvá változni. Sosem segít.

35. Nem fogok kecskeszakállat növeszteni. A régi szép időkben csak ördögien néztél ki tőlük, most meg inkább egy figyelemhiányos szatírnak.

36. Egy adott társaság tagjait sosem fogom egyazon börtönblokkban, hát még ugyanabban a cellában fogva tartani. És amennyiben különösen fontos foglyok, a cellájuk kulcsát magamnál fogom tartani, és nem fogok az összes alacsony beosztású őrnek másolatokat osztogatni belőle.

37. Ha a megbízható hadnagyom azt mondja, hogy a Terrorlégióim vesztésre állnak a csatában, hinni fogok neki. Elvégre ő a megbízható hadnagyom.

38. Ha a frissen megölt ellenségemnek valahol van egy testvére vagy gyereke, azt azon nyomban felkutattatom és megöletem, és nem várom meg, hogy felnőjön és bosszúszomjasan ellenem lázadjon öregkoromra.

39. Ha semmiképpen se kerülhetem el, hogy én is csatába vonuljak, biztosan nem a Terrorlégióim előtt vágtázva fogom tenni, mint ahogy az ellenség soraiban se fogom felkutatni az én nagy ellenpáromat.

40. Nem leszek se lovagias, se sportszerű. Ha rendelkezem egy megállíthatatlan csodafegyverrel, azt olyan hamar és olyan gyakran vetem be, amennyire csak a lehetőségeim megengedik.

41. Amint megszilárdítottam az uralmamat, elpusztíttatom az összes nyavalyás időutazásra alkalmas eszközt.

42. Ha elfogom a hőst, gondoskodom róla, hogy előkerítsék a kutyáját, macskáját, papagáját, majmát, tarajos sülét, Rob Schneiderét vagy bármi más egyéb idegesítő állatkáját, ami képes lenne elrágni a köteleit vagy elcsenni a zárkája kulcsát.

43. Ha elfogom a lázadók szépséges vezetőnőjét, akkor egészséges szkepticizmussal fogok viseltetni iránta, amikor azt vallja, teljesen odavan értem, és egy szempillantás alatt hajlandó lenne elárulni értem a társait, ha én beavatom a terveimbe.

44. Csakis olyan fejvadászokat fogok alkalmazni, akiket kizárólag a pénz motivál. Azok, akik csak a vadászat öröméért csinálják, hajlamosak olyan ostobaságokat elkövetni, mint kiegyenlíteni az esélyeket, hogy sportszerűen járjanak el a másikkal szemben.

45. Teszek róla, hogy tisztában legyek vele, ki miért is felelős pontosan a szervezetemen belül. Példának okáért, ha egy tábornokom kudarcot vall, nem fogom elővenni a pisztolyom, rámutatni, majd kinyilvánítani, hogy most meg kell fizetnie a tetteiért, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal egy teljesen véletlenszerű beosztottját lőjem le.

46. Ha egy tanácsadóm valaha is azt mondja nekem, hogy: "De uram, ő csak egyetlen ember. Ugyan mit tehetne egyetlen ember?", azt fogom válaszolni neki, hogy: „Ezt.” – majd előveszem a pisztolyom, és lelövöm a tanácsadót.

47. Ha tudomásomra jut, hogy egy tapasztalatlan ifjú a fejébe vette, hogy elpusztít engem, addig öletem meg, amíg még egy tapasztalatlan ifjú, és nem várom meg, hogy megedződjön.

48. Az összes, mágia vagy egyéb módszerek segítségével általam irányított vadállattal tisztelettel, kedvesen fogok bánni. Így ha bármi ok miatt megtörne az uralom felette, nem engem akar majd mindenképp megölni legelőször.

49. Ha tudomásomra jut egy olyan ereklye létezése, ami képes lenne elpusztítani engem, nem fogom érte küldetni az összes katonám. Helyette látványosan elparancsolom őket a birodalmam másik szegletébe, és csendben feladok álnév alatt egy hirdetést egy ismert napilapban.

50. A számítógépeim egy teljesen saját tervezésű operációs rendszeren fognak futni, ami egyáltalán nem lesz kompatibilis semmiféle IBM- vagy Macintosh-rendszerrel.

Az áprilisi lista megcsúszása után most próbálom kicsit kevésbé megkésve hozni a májusi lista elemezgetését. Sok jóra nem lehet számítani most sem... sőt, igazság szerint semmi jóra. Az eredmények annyira siralmasak, hogy az ICv2 elemzője, akinek az írása valamilyen szinten ezeknek a cikkeknek is alapjait szokta jelenteni, már elkezdett mentségeket kitalálni az ipar számára, hogy ne váljék az oldal képregénypiaci elemzése egy hatalmas fekete keretes hírré. No de lássuk részleteiben:

Habár szinte mindenki azt várta, hogy a semmitmondó és lehúzott Fear Itself konkurenseként kijövő DC-s nagy nyári esemény első száma a Blackest Nighthoz hasonlóan egy igen erős és Marvelverő nyitással indít (bár ez így most nem teljesen igaz, lévén hogy a Blackest Night első része eléggé kikapott a Captain America: Reborn első részétől, másodikra azonban kétszer akkora előnyt vert a BN Kapira), a Flashpoint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez, azon kívül, hogy egy brutálisan hosszú mondat lett, azt jelenti, hogy a Fear Itself bizony továbbra is vezet. Méghozzá annyira nem is kicsit, több mint 10%-ot ver a második füzete a Flashpoint indítószámára. Ám még így se érjük el megint csak a 100e-s határt, mert a Fear Itself 96e példányra csúszott le, ami egy jó 32e olvasós veszteséget jelent. De pontosan ugyanígy járt a múlt havi második helyezett Mighty Thor is. Nem arányra, példányszámra: második helyről és 82e füzetről egy hónap alatt huszonkettedik helyre és 50e füzetre. Ezzel, azt hiszem, megdöntötte a Bendisvengers v4 és a Wolverine v4 bukási csúcsát az elmúlt évek Marvel-sorozatainak tükrében a maga több mint -38%-val.
Amúgy ha már szóba került: az Avengers v4 egyike annak a három sorozatnak, amik erősítettek a felső kategóriában. A Secret Avengersszel együtt a Fear Itself tie-innek köszönhetően sikerült összekaparniuk még 3-4e olvasót maguknak, amivel még a Green Lantern Emerald Warriors növekedésén is túlmutatnak, ami amúgy szintén egy esemény, a War of the Green Lanterns hatására emelkedett.
Ugyanez az esemény azonban nem tartotta a helyén a Green Lantern v4-et, igaz, az így is megtartotta a harmadik helyezését. Ahogy a Corps is a példányszámait, bár ez most 12. helyett a hatodikra volt most elég. Cserébe egy jó kis szendvicsbe kerül, Hickman számonként az olvasói 10%-át veszítő FF-jének kenyérszeletei közé. Ez a cím amúgy egyelőre még, bármilyen hihetetlen, stabilnak tűnik. Érdekes vízválasztó lesz majd itt a 7-12. számok környéke.
A 8-14. hely valami gyönyörűség, ugyanis a két nagy kiadó két húzókaraktere bunyózik itt egy kellemeset. A Marvel három Amazing Spider-Manjét három Batman-cím fogja közre alulról, felülről és középről is Batman Inc., Batman & Robin és Batman sorrendben. Éppen csak ez alatt a rész alatt van a továbbra is viszonylag egy tömböt alkotó X-részleg, amikre megint csak a Flash v4 aktuális száma telepedett. Ez utóbbinak érdekessége, hogy a Flashpoint semmit se lendített a helyzetén, ugyanott maradt, ahol az eseményhez vezető története felerősítette.

A 25. hely alatti részben akad most megint pár – véleményem szerint – megemlítendő, érdekesnek vehető dolog. Az egyik ilyen, hogy a következő Daredevil v2-nek mondott (vagyis inkább remélt) sorozat, a Moon Knight v6, melyet Brian Bendis ír, jelen viszonyokhoz képest egész jónak mondható helyen, a 23. pozícióban, majdnem 50e füzettel nyitott. Ez már a legendásan rossz Spider-Woman v4-éhez képest is maga a siker. Még az Ultimate Comics Ultimate Spider-Mant is megverte, igaz, az a látszólag jobb helyezése ellenére is (26.-ról 24.) esett: az indexe kettőt, a példányszámok pedig kétezret.
Továbbra is bámulatos, hogy a Mavel egyik legstabilabb top50-es címe a Venom v2. Venom. Ohmyf*ingGod. Közvetlen a nagy Ultimate-esemény, az Ultimate Comics Ultimate Avengers vs. Ultimate Comics New Ultimates alatt.
De nem is ez az igazán durva, hanem az Astonishing X-Men v3 és a Walking Dead. Előbbi, ha még emlékeztek rá, valamikor a Marvel egyik legnagyobb példányszámban fogyó sorozata volt. Nem X-Menen, hanem cégen, sőt, amerikai piacon belül. Jelen pillanatban veri az Action Comics, a Detective Comics, a Venom(!!!), a Journey Into Mystery, és 29(!) füzet híján a Walking Dead.
Igen, a Marvel valaha egyik legjobban fogyó sorozata az Image egyik címével konkurál. Ez a sorozat szó szerint már annak a hírére is meghalt, hogy a méltán rettegetten tehetségtelen Daniel Way és a gyakran hasonlóan pocsékul író, de Slott farvizén felevező Christos Gage átvette a címet. És a szerkesztőség halál komolyan úgy adta oda nekik, hogy havi minimum kettő füzetnek kell kijönnie, és hat füzetenként váltanak. Vagyis komolyan azt gondolták, hogy ezek így hosszú távon eladhatóvá teszik a presztízssorozatot. Ez már majdnem olyan, minthogy a jelek szerint állandóan csodálkoznak a szerkesztők, hogy odaadnak Guggenheimnek egy címet, és az valamiért 12 hónapon belül az eladhatatlanság miatt megszűnik. Úgy tűnik, van, ami szó szerint évek alatt, tizenkilencedik nekifutásra sem esik le egyeseknek.
Ugyanakkor egy fontos megjegyzést oda kell biggyesztenem a fentebbi bekezdéshez: a Walking Dead, az ég tudja mióta először, de jelentősen emelkedett. Áprilishoz képest 20%-ot, de az átlagos eladásaihoz viszonyítva is tízet. Vagyis ő is feljebb jött, ám ez így, 40e füzet alatti szinten akkor se sokat ment a valaha 200e feletti AXM v3 jelenlegi teljesítményén.
Ami még innen bejelentendő azon kívül, hogy megint egy helyezéssel feljebb kell búcsút intenünk a nagy lélektani 20e-s határnak, az az, hogy megjelent ugye nemrég a hosszú kínlódások kísérte Marvel-féle vegyetekmegacímemért-sorozat újabb kiadása, az Astonishing Spider-Man and Wolverine, ami állítólag a ritka vontatott és értelmezhetetlen kezdés után kifejezetten szórakoztató és ötletes lett, szóval merészebbek akár ki is próbálhatják (nem ez lenne az első zseniális Marvel-cím alacsony eladási szinten, a S.W.O.R.D. Simán kiadási éve egyik fő meglepetése volt, mégis elkaszálták). Ám attól még a füzet piszok bénán végzett, ugyanis abban a kétes dicsőségben részesült, hogy megverhette a Booster Goldot és az Avengery Academyt, de abból is azt a rész ami a lista mérése szempontjából egy hetet se volt a boltokban. És ha esetleg valaki kíváncsi lenne, hogy mi lesz a címemmajdtaláneladpárhülyének-sorozat legújabb tagja, annak jó hírem van, már tudjuk: Avenging Spider-Man, aminek az első részében szerepel Amerika Kapitány (jön a filmje), Thor (most jött a filmje), Vasember (annyira nem lehet régi az a bluray) és Rozsomák (ő meg szimplán a címlapon is ott lesz, biztos ami biztos). Ja, és a vörös veszedelem, akinek a jelenléte és az, hogy egy csomó karakter az előzeteseken a két évvel ezelőtti ruhájában szerepel, azt feltételezi, hogy a rajzoló, Joe Madureira nem mosta kezdett bele, hanem akkor, amikor még akadt olyan pályakezdő szerkesztő a cégben, akivel Loeb el tudta még hitetni, hogy az a karakter érdekel bárkit azon túl, hogy ki a fene lehet valójában (amit azóta ugye megtudtunk, és nem lepődtünk meg, mert annyira átlátszó volt egy idő után). Szóval lesz itt még pofátlan pénzlenyúlás csak borítókép alapján, nem kell félni. És igen. Képesek voltak kitalálni az „Avenging” szót a címbe, hátha az amerikai hülyegyerek csak az első öt betűig jut, mire feltűnik neki a „Spider-Man” szó is mellé. És ettől majd azt gondolja, hogy hű, Avengers ÉS Spider-Man, ez csak jó lehet. Jó, mint a Bendisvengers a Brand New Day-ediken. Annyira jó, hogy James Rolfe karakterének egy teljesen új kifejezést kellene alkotnia rá.

A kicsik versenye most még kiélezettebb lett, mint az előző hónapban, de erről számokban majd szokás szerint a cikk végén. Addig maradjunk a listás helyezéseknél.
Ahogy fentebb már kiderült, továbbra is a Walking Dead vezet, vagyis az Image megint első helyere jutott a kategóriáján belül. Mögötte nem a Dark Horse van, hanem két új kiadvány. Az egyik Jack Kirby Genesisének újradolgozása a Dynamite-tól, a bronzérem pedig az IDW új licenctermékéé, a Rocketeeré, amit a jelek szerint valahogy megszereztek a Dark Horse-tól. Ez utóbbi amúgy egy új első részes Star Wars-zal, a Jedi: Dark Side-dal maradt csak le a dobogóról. (Meg ezer füzettel.) És aztán rá is tromfol egy Hellboy-egyrészessel, hatodik helyre taszítva az amúgy második-harmadik hely környékén lebzselő Boyst. Majd megint két Star Wars, utána egy sokkoló, döbbenetes és hihetetlen látvány: Spawn 14e felett. Ez legalább az ezerszerese annak, mint ami reálisan elvárható lenne attól a sorozattól. Jobban ment, mint az IDW Godzillája!
A kicsik nagy ötösébe ezúttal kicsit magasabban szól bele egy még kisebb, mint az általában várható. Az Archie Comics újabb Nintendo-korszakos játéklicencéről van szó, a Mega Manről,aminek az első része (meg nem mondom, hogy ez a képregénysorozat hanyadik lehet) a 128. helyen nyitott, 12e felett, jobban, mint az IDW-től a Snake Eyes-ongoing kezdőfüzete.
A Boom! még lejjebb indít, és nem a lecsengett Irredeemable-jével, hanem a már szinte elfeledett licencsorozatával, a kissé pofátlanul reklámozott Hellraiserével, aminek nagy nehezen kijött a második száma. Apropó, ha már Iredeemable. Szememre vetették, és jogosan, hogy lecsengettnek írom. Ami igaz is, csakhogy nem tettem/teszem hozzá, hogy füzetekben az. Ez csakis a kötetek miatt megy, mert ott tényleg produkál még értelmes eladásokat, főleg könyvesboltokban. Amúgy májusban nem sok választotta el a Hellraisertől.
A Boom! nagy listabéli riválisa, az Avatar Press egy jó kis duplázással kezdte a felbukkanását. Az új Crossed-sorozat és a Lady Death ongoing között nem volt most negyven füzetnyi eltérés sem.

A múlt havihoz hasonlóan megint pár szám arról, ki mennyiért vesztegeti a portékáját egy egyre komolyabban halódó piacon.
A Marvelnek immár csak 42 darab három dollárnál drágább terméke van az áprilisi 56-tal szemben, a háromdolcsis vagy annál olcsóbbak száma pedig 44-ről 49-re változott. Ez, pláne az elmúlt hónapok tükrében, már bizony tendencia. A jobbik fajtából. Persze még így is elmarad a DC-től, ahol 59 három dolláros jut a 9 drágábbra, ráadásul ezek közül egyedül a Flashpoint és a Weird Worlds az egyetlenek, amik szokványos sorozatoknak tekinthetőek.
A 300-as listán azonban az arányok már romlanak. A két nagyon túl nyolc darabbal 96-ra nőtt a drága füzetek száma, az olcsóbbaké pedig negyvenkettőre csökkent. Az IDW ehhez szokványos módon 22 drága/2 olcsó arányban járul hozzá, de a Boom! is kiveszi a maga részét egy laza 18 drágával a kettő olcsójára. Csak összehasonlításképp: az Image-nél 12 drága jut 23 olcsóra, csakhogy a drágák majdnem mindegyike az Image egyetlen még különválasztott alstúdiójától, a már évek óta bizonyíthatóan megőrült és teljesen pofátlan és gerinctelen pénzhajhásszá vált Silvestri műhelyétől, a Top Cow-tól jön. (Ami azért Image szintjén elég komoly, hogy pénzhajhász egy olyan helyen, amit Todd McFarlane alapított, akinél pofátlanabb pénzharácsoló az amerikai képregényszakmában nem sok létezett.)

Piaci részesedés szempontjából a Marvel és a DC közötti szakadék kezd lassan éves rekordokat döntögetni. A Disney leánycége a teljes bevétel 42,5%át vitte el, de a példányszámok tekintetében is ott van egy laza 46% az ő oszlopában. Vagyis igen, majdnem minden második eladott füzet a Marveltől jelent meg. A DC 26,5/28%-os arányai ehhez képest tényleg roppant szerénynek mondhatóak.
A három nagy kicsi versenyében ezúttal komoly küzdelem folyt. Most a múlt havi legjobban lemaradó Dark Horse tört előre, ismét megakadályozva az Image trón-visszafoglalását. Egyetlen század százalékkal választotta el őket bevételben – ugyanakkor példányszámok tekintetében az Image alaposan elverte mindkét vetélytársát, egy ill. közel két százalékot vert rájuk (és nem a DH kapta az egyet...). Az IDW amúgy nem volt túl messzire tőlük, szóval a verseny most nagyon kiegyenlített a hármas között.
De a Dynamite előnye is mintha kezdene fogyni, mert a Boom! már nincs is olyan messze tőle. Igaz, annál a kiadónál sose lehet tudni, mi van éppen vele, van, amikor már úgy tűnik, betör a kistigrisek hármasa közé, máskor meg elkezd az Avatar-féle banda közelébe zuhanni.
Amúgy ha már Avatar, megint nem sikerült elérniük az új Crossed ellenére sem az egy százalékot, a Viznek azonban ezúttal igen. De furamód még a Zenescope is befurakodott ebbe a kategóriába.

A számok... továbbra sem jók. A havi viszonylag jó hírt az előző havihoz viszonyított lista adja meglepő módon. Füzetek tekintetében alig 3/2,5%-os (bevétel/példányszám) volt az esés, de köteteknél +5/+12,5%-os növekedést sikerült elérni. Ami rávilágít amúgy arra az apróságra, hogy ezúttal Marvel-módira gyakorlatilag mindenki megemelte a képregénykönyvei árát. És nem kicsit. Ezúttal viszont nem lehet csak a Marvel pénzsóvárságára fogni, most mindenki valamiért hirtelen a könyves piacon akarja pótolni a veszteségeit. Lehet, mindenki azt képzeli a saját termékéről, hogy az lesz a következő Watchmen.
A tavalyi májushoz képest azonban, amikor ráadásul eggyel kevesebb megjelenési nap volt, máris sokkal rosszabb a helyzet, pedig az a hónap is siralmas volt már. A füzetek -14/-15,5%-ban, a kötetek -4,5/3%-ban, a teljes kép pedig -11/14,5%-ban változott. A hónapos összehasonlítás, bár hullámzó, de összességében egyre inkább rosszabbodó irányba kezd mutatni. Ezt erősíti az is, hogy a januártól tárgyhóig terjedő teljesítmény április után még egy százalékot esett mindkét téren, vagyis a múlt év hasonló időszakjához képest jelenleg -7,5/-9%-on áll az amerikai képregénypiac.

A helyzet tehát romlik, és nem ad okot sok reményre a két nagy nyári eseményeinek eddigi fogadtatása sem. A Fear Itself ugyan még úgy tűnik, a piaci aktualitásokhoz képest viszonylag sikeres és mindenképpen nyereséges lesz, hosszú távú hatásaitól meg Marvel lévén nem kell tartani, ám az, hogy a DC eddigi pénztermelője, Johns gyakorlatilag már a legelején hasalni látszik az eddigi legunalmasabb sorozatának eddigi legunalmasabb karaktere (ami mondjuk teljesítmény Hal Jordan mellett, akinek a teljes jellemrajza az, hogy nagy az akaratereje, és hogy... nagy az akaratereje... esetleg még említést téve az akaraterejéről) köré épített eseményével. Vagy kicsit sok volt a DC-olvasóknak, hogy éppen csak lement a Brightest Day és még megy mellé egy Green Lantern-crossover is. Úgyhogy lehet, csodát a nyártól nem lehet várni, ami pedig még rosszabb statisztikát eredményez, ami még idegesebb részvényeseket, ami még nagyobb nyomást szerkesztőségi szinten, ami megint a kreatív sorozatok elkaszálását hozza maga után a „címe és az alkotók neve majd csak elviszi, akármilyen pocsék is” jellegűek khmAvengingSpider-Mankhm javára. Aztán megint átveszi az uralmat (a mostaninál is jobban) a marketingosztály, és megint összeomlik az egész piac, mint '97-ben.

Végezetül a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Igencsak megkésett a mostani havi összesítő, pedig azért vannak érdekességek az áprilisi listában. És nem csak az, hogy a Marvel a jelek szerint árat csökkentett.

Az április havi füzetes lista első helye, mint ahogy ilyenkor írni szoktam, nem igazán meglepő. A Marvel aktuális nagy eseménye, amit amúgy mára eléggé latymatag netes figyelem kísér, végre képes volt egy egész normális eladást produkálni. A Fear Itself címet kapott crossoverről van szó, ami eddig nem részesült kritikailag valami roppant fényes fogadtatásban.
Második helyre megint a Marvel tolt fel egy sorozatot, a változatosság kedvéért egy első részt – igen, míg a DC egyszerre indít újra 52 sorozatot szeptemberben, addig a Marvel ezt havi négy-öttel csinálja, de folyamatosan. Egy első részt, a Mighty Thort takar, ami azon kívül, hogy az Asylum stúdió most megjelentetett, olcsó Thor-mozifilm másolatának a címe (aminek a producerek náluk marhára örülhettek, mert a skandináv isten neve végre nem volt levédetett), egyben a Disney leányvállalatának nem igazán leplezett próbálkozása arra, hogy egy első szám + moziban is van című kombináció segítségével gyorsan nagy pénzhez jusson. És igen, ez és a Fear Itself is négy dollárosak.
A próbálkozás amúgy félsiker, mert igaz, hogy a mai piaci helyzethez képest tisztességesnek mondható a 82e példány még egy első számnál is, de hogy ennek sincs sok esélye sokáig az élbolyban maradni, az is biztos.
Habár a márciusi lista alapján várható lenne, hogy az FF második száma még bedöcögjön a harmadik helyre... nem így történt. A sorozat szűk 40%-os esést ért el a második számra – ami még egy jó dolog, figyelembe véve, milyen iramban amortizálta az olvasókat ugyanez az író, amikor még Fantasztikus Négyes címen írta ugyanezt – így már csak az ötödik helyre volt jó, ahol is egy jó kis Brightest Day-szendvics közepébe került. És ez előtt az egész pakk előtt van a harmadik helyezett, a Green Lantern v4, amit egy eseményen túl (War of the Green Lanterns) vagy meghajt már egy kicsit a mozi előszele, vagy nem. Személyes véleményem szerint egy cseppet sem, mások meg szeretik azt hinni, hogy a mozifilmeknek van még bármilyen hatásuk a képregénypiacra.
Habár általában azt szokhattuk meg az elmúlt hónapokban, hogy a DC igen erős a felső részben, aztán visszaesik, ez a trend most nem igazán érvényesül. A top10-ben a fentebbieken túl egy Batman Inc.-kel van még csak jelen, ami szintén egy szendvicsben rekedt, csak ezúttal a kenyeret a Bendisvengersek szimbolizálják, amik a változatosság végett most egy -3/+2e-s változást értek el. A tízes sort végül a szokásos havi hullámvasútját teljesítő Amazing Spider-Man zárja, ami amúgy egészen a Brand New Day óta komolyan olyan jeleket mutat, mintha lenne 3-4e ember, akik még abban a hiszemben élnek, hogy ebből havi egy füzet jön ki és csak azt veszik meg. Ami persze valószínűleg nem igaz, de érdekes, hogy más, havonta két füzettel megjelenő sorozatoknál (legyen a havi kettő folyamatos vagy eseti) sokkal kisebb eltérések szoktak lenni a szomszédos számok között.

Top25-re bővítve a kínálatot egy kicsit jobbá válik a DC helyzete, mert itt már 13:12-es győzelmet ér el, ám ez a múlt havi 8:2-es top10-éhez képest nem valami erőteljes eredmény. A szokásos címeken túl egy jubileumi füzet kapott helyet tőlük ebben a kategóriában, az Action Comics nevezetessé vált 900. száma, aminek a híre kisebb csinnadrattával ugyan, de a világsajtót is bejárta, hisz az Acélember itt lemondott az amerikai állampolgárságáról. Persze a szeptemberi reboot fényében ennek nincs sok jelentősége már, de attól még a hír az hír.
De nem csak az Action Comics helyzete érdekes most, hanem a Flash v4-é is. Ami ugyan nem ismeretlen a top25-ben, ám az áprilisi füzetek voltak a DC nyári eseménye, a Flashpoint felvezető részei, és eddig egész stabilnak mutatkoznak... legalábbis ahhoz képest, hogy a halál unalmas főszereplő halál unalmas sorozata a jó kezdés után mennyire gyorsan esett vissza háromnegyed évvel ezelőtt. Jelenleg a Flash az Uncanny X-Men/Uncanny X-Force/Batman triásszal van ismét egy szinten, amik továbbra is a felső középkategória törzsét képezik, szóval talán a DC-nek lehet még némi reménye a nyári eseményében.
Habár sok helyről hallani már és most tényleg, hogy mindenkinek elege van az évi szokványos mindent megváltoztatónak mondó eseményekből a két nagynál. Ezek az eventek amúgy is hullámvasúton voltak, ha az elmúlt hat évet nézzük, de ebből nehéz megmondani, hogy csak a szokásos netes fanyalgásról van szó, vagy tényleg kezd elegük lenni az olvasóknak ebből a kicsit talán leplezetlenül is pénzkicsaló szerkesztői módszerből. Végső soron a kilencvenes évek nagy heppje, a sorozatcsaládokon belüli crossoverezés rendszere is eléldegélt az ellenérzések feltámadása után is jó három-négy évig, mielőtt végleg, ámde legalább zajosan összeomlott.

Igaz, kicsúszunk ezzel a top25-ből, de megemlítendő, hogy a Marvel folytatta a .1-es számok megjelentetését, amiknek a hatása eddig olyan teljesen semlegesnek tűnik. Ugyan a tört sorszámú füzetek eladása alacsonyabb, mint a két szomszédos füzeteké ugyanazokon a címeken, a különbség viszont elhanyagolható... ám a másik oldalon az van, hogy nem igazán akaródzanak az érintett sorozatok egy-két hónap után sem feljebb menni, pedig a .1-es füzetek lényege pont az lenne, hogy promócióként és beugró pontként szolgáljanak az új olvasóknak. Ezt jelzi az is, hogy a Marvel annyira megerőltette magát, hogy képes volt végtelen kegyelmességében egy teljes dollárral csökkenteni az említett füzetek árát. Amiért ugyan majdnem minden más kiadónál egy szokványos és nem egy reklámtömeg füzetet lehet venni, de hát hé, a Marveltől már ez is olyan, mintha Dagobert bácsi adakozni kezdene végtelen jószívűségében.
És ha már a nem túlságosan sikeres Marvel-kunsztokról van szó: a Fear Itself tie-injei eddig nem nagyon mozgatták meg az amerikaiak fantáziáját. Az Invincible Iron Man v5 és a Journey Into Mystery (leánynevén Thor v3) is maradtak, ahol eddig, a kapcsolódó töltelékmini(k első példánya), a Home Front pedig a nem túl vészes, de nem is túl erős harmincezres kategória alján indított.
Ahogy azt már Maniac is megjegyezte a Kneten, az Ultimate Comics Ultimate részlegének Ultimate eseménye, az Ultimate Comics: Ultimate Death of Ultimate Spider-Man crossovere, ami az Ultimate Comics: Ultimate Spider-Manben és az Ultimate Comics: Ultimate Avengers vs. Ultimate New Ultimates in the Ultimate Death of the Ultimate Spider-Manben ultimatizálódik sok-sok Ultimate szó alatt, az Ultimate Comics eddigi teljesítményéhez képest egész szépen muzsikál. Amit persze nem zavar, hogy az egyetlen másik még létező Ultimate Comics-sorozat, az Ultimate Comics: Ultimate Captain in Ultimate America már feleannyi füzetes eladásokat se bír produkálni, vagyis az egészet azért kezdték valószínűleg venni, mert komolyan elhiszik, hogy az Ultimate Comicsban meg merik ölni (Ultimate) Pókembert (az a tény, hogy amúgy bemutatták Pókember új ruháját, ami az itteni történet után debütál, nem nagyon zavar senkit ebben a hitben, ahogy az sem, hogy az Ultimte Ultimatumot is úgy vezették fel, hogy megölik Pókembert, de a jelek szerint a karaktert elfelejtették értesíteni erről). Ez persze elég indokot adott nekik, hogy a főnökségtől kisírjanak egy újabb újraszámozást, így nemsokára jön az Ultimate Ultimate Comics imprint (vagy Ultimate Comics Comics, egyelőre folynak a viták, melyik legyen), amiben lesznek olyan régi ismerősök is, mint az Ultimate Ultimate Comics: Ultimate X-Men vagy a már a hírekben is gyakorlatilag pofátlan és minden szemérem nélküli Authority-másolat (nem csak csapatra, jellegre, hangulatra, de beismerten történetre is ugyanarról van szó), az Ultimate Ultimate Comics: Ultimate New Ultimates, amelynek a címében lassan már csak akkor lehetne nagyobb az Ultimate szó aránya, ha Ultimate Ultimatesnek keresztelnék el – amin amúgy nem lepődnék meg egy leendő második széria esetén. Szóval aki esetleg még abban a hitben van, hogy egy három éve teljesen kifulladt világba annak atyja, Bendis, megölője, Loeb, és a legrégebbi Marvel-sorozatot módszeresen legyilkoló Hickman (amúgy eme teljesítménye a világon egyedülálló volt, eddig még senki se írta úgy a sorozatot, hogy azt meg kelljen szüntetni miatta) képes csodát tenni vele és nem egy újabb WildStormot csinálni belőle, annak valószínűleg ezek kifejezetten jó hírek. Ahogy azoknak is, akik szeretnék gyakorolni az ultimate angol szó kiejtését.

Ó, és egy furcsaság: A Venom v2 második része alig 25%-ot esett. Ez egyszerre megdöbbentő és sokkoló is valahol. Vagy nagyon jól sikerült indítani azt a sorozatot, vagy tényleg létezik 40e ember, akiket komolyan érdekel, mi történhet a Marvel legunalmasabb figurájával, aki valaha saját címet kapott. Többet, mint ahányat a DC legrégebb óta folyamatosan futó sorozata, a Detective Comics vagy a Superman. Ez azért valahol eléggé kiábrándító. Bár az is, hogy a Wolverine: The Best There Is még mindig jobban megy, mint egy Gotham City Sirens, Black Panther: Man Without Fear vagy Batgirl v3.

A kicsik versenyében, mint amióta a Buffy megszűnése/szünetelése (igazság szerint a jelek szerint a Dark Horse se tudja még, melyik van most) óta megszokhattuk, az Image végzett az első helyen a legstabilabbnak mondható sorozatával, a Walking Deaddel. Ezüstérmes a Dark Horse egy Hellboy-egyrészessel, amivel elvette a szokásos helyet a Dynamite Boysától. A True Blood második minije a kicsik listájának hetedik helyére juttatta csak az IDW-t. És ez a hármas szokás szerint dominálja is a kisebbek listáját, az első, ami nem közülük való, a Lady Death ongoing az Avatartól a teljes lista 149., a kicsik listájának 28. helyén. A Boom! teljes érdektelenségbe süllyedt Irredeemable-je pedig még egy fokkal lejjebb van, de az új licencképregényük, a Planet of the Apes se indított fényesebben – nem tudni, hogy ez utóbbinál mennyire játszhatott be az eredetileg érdekes társadalmi kérdéseket is firtató filmszéria faék összetételű zombihorrorrá degradálása reboot címén (amiben a jelek szerint két tucat intelligens majom szó szerint kiirtja és leigázza az emberiséget... és aki ezt elhiszi, az kb. azon az értelmi szinten lehet, amit a filmkészítők az ottani emberiségnek szántak).

Kötetlistában egy érdekesség van csak, az első helyezett. Kijött a Fables új tpb-je, és bár a széria az indulása óta fokozatos és lassú visszaesésben van és megvoltak a maga hullámvölgyei, könyvben továbbra is a DC egyik legerősebb címe, így nem csoda, hogy most is az élre ugrott a képregénybolti listán. A második helyezett, ami amúgy a Boys nyolcadik kötete, már feleannyi eladást se tudott produkálni, a negyedik helytől lefelé már gyakorlatilag egymás nyakán taposó kétezresek vannak mindenütt. A listán amúgy megint vannak érdekesebb címek, mint például a Walter Simonson-féle Thorok egy omnibusba kötve (laza 125 dolláros borítóáron...) vagy a Darkwing Duck-gyűjtemény második kötetkéje a Boom!-tól, de inkább hagyom, hogy mindenki maga fedezze fel, ha úgy van kedve.
Könyvesboltokban teljes mangauralom volt képregény fronton Észak-Amerikában. A Yen Press és a Viz Media uralta a terepet, a nyugatiak közül egyedül a DC tartotta csak magát az új Fablesszel, a nemrég megjelent Unwritten hármas számú kötetével és furamód megint a Watchmennel. Melléjük egy kevéske Scott Pilgrim és a szokásos Walking Dead egyes tpb, és ki is merült a nyugati lista. Az első helyezett amúgy a Rosario + Vampire második szériájának negyedik kötete lett (úgy tűnik, nagyon megy odaát is a hosszú hajú vámpírláz), de a Black Butler vagy három kötettel szerepel a top20-ban, szóval az inkább az igazi nyertes (fekete komédia, egy démon kénytelen inasként szolgálni egy 12 éves gyerek mellett).

Mielőtt rátérnénk a részesedésekre és a változásokra, megint pár adat arról, hogyan alakul az árszabás. Év elején volt már erről pár szó, de talán érdekesebb lehet részletesebben is kifejtve. A Marvelnek a 300-as listán 56 kiadványa van három dollár felett, 44 darab az alatt (ebbe beletartozik a két dollár kilencvenkilenc cent is). Ez azért érdekes most, mert mintha érezhetően javulna az arány az olcsóbb füzetek felé, sőt, biztos, hogy nem egy sorozatnak árat csökkentettek, hátha így sikerül kicsit javítani az olvasottságán. Bár nem néztem meg mindet részletesen, de úgy tűnik, csoda ugyan nem történ, ám az érintett sorozatok esése mintha egy hangyányit kisebb lenne az árukat megtartottakénál. (Mondjuk tegyük hozzá, egy olyan címet, mint mondjuk a Skaar: King of Savage Land, nem nagyon lehetne eladni négy dollárért, igaz, a számok alapján háromért se igazán.) A DC-nél ez az arány természetesen jobb, tíz drágább füzet (ebből kettő szokványos sorozat, két prestige, egy Giant-Sized, egy Annual, két jubileumi szám és két sorozatzáró duplaepizód van) van a hatvan háromdollárosra. Amúgy mintegy érdekességképp hozzátenném, hogy a teljes listán a két nagyon túl 34 darab három dolláros vagy olcsóbb és 88 annál drágább füzet kapott helyet, szóval összpiaci viszonylatban a Marvel még nem is olyan vészes, mint volt mondjuk negyedévvel ezelőtt – vagy mint az IDW, ahol a 28 kiadványból csak két reklámanyag nem került legalább négy dollárba.
A lista felső részéből és a fentebbiekből sejthető, hogy a Marvel piacvezető helye áprilisban sem ingott meg. A vállalat a teljes torta 40/38%-át szerezte meg (bevétel/példányszám), messze maga mögé utasítva a DC 27/27%-át.
A kicsik versenyében a roppant drága, ám most egész jó franchise-okat bezsákoló IDW jött ki győztesen, amitől a Godzilla első részének újranyomatát is megint szép számmal megvették az emberek. Nagyon érződik, hogy hét éve nem készült már egyetlen Godzilla-film sem... Az Image Comics amúgy példányszámban megverte az IDW-t, bevételben viszont két század százalékkal lemaradt mögötte. A Dark Horse ezúttal kicsit jobban lemaradva baktat a harmadik helyen, ám a triász ezúttal összességében sokkal jobban együtt van, mint bármikor, amióta csak figyelemmel követem ezt a részesedési statisztikát. A mögöttük kialakult feltörekvők versenye megint eldőlni látszik, a Dynamite mögött ugyanis eléggé leszakadt a Boom!. Mögöttük pedig mindössze az Eaglemossnak sikerült most bejutnia 1% fölé, a Viz Media alig pár századdal csúszott le ebből a kategóriából.

Trendek esetében van egy siralmas, egy kevésbé siralmas és egy már majdnem jónak ható adatunk is. A legkatasztrofálisabb egyértelműen a márciusival összehasonlított eladási adathalmaz. A füzetek több mint tíz százalékkal estek bevételi és közel tizennéggyel példányszámi szinten, de a köteteknél is összejött egy nem túl kellemes -8/-11%, aminek a vége egy kombinált -10/-13,5% lett.
Tavaly áprilishoz képest nézve már jóval kellemesebb a helyzet, a teljes esés itt csak -1,75/3,75% füzeteken, -0,8/-6% köteteken (ez azért jelzi, hogy a köteteken milyen drabális áremelés volt az elmúlt egy év viszonylatában), -1,5/-4% összesen.
Ez se töri meg a mondhatni stabil -5%-os trendvonalat, ugyanis az január-áprilisi szakaszok összehasonlításában a tavalyi év hasonló első harmadához képest a piac -6,5/-7,5%-ot szűkölt összességében, amiből -7/-7%-ot a füzetek, -5,5/-11,5%-ot a kötetek adtak – vagyis a kötetek hatása még mindig elhanyagolható az összképre nézve.

Nagyon nincs mit hozzáfűzni mindehhez. Az amerikai képregénypiac egyre pocsékabb képet mutat, amire a Marvel magasról tesz, mondván, hogy pocséknak pocsék, de legalább övé az egész, a DC meg lassan negyedévente kitalál valami komolyabbat, jelenleg azt, hogy '86-hoz hasonlóan megint megnyomják a reset gombot az univerzumukon... de a nyolcvanas évektől az USA mainstream képregényeire jellemző módon csak óvatosan, úgy, hogy bármikor vissza lehessen csinálni az egészet, ha egy kicsit is úgy érzik, nem tetszik az olvasóknak. Hogy mennyire jó ötlet egyszerre 52 darab első számot rázúdítani a haldokló piacra, mindenki döntse el maga. Ám amíg ez be nem következik – és az még odébb lesz, hisz szeptemberre tervezik – addig legfeljebb azt nézhetjük, mennyire válik majd be az újabb nyári eseménypáros.

A cikk végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

V. fejezet: A Lángoló Légió visszatérése (4/4)

Belháború a Ragályföldeken

Ner'zhul, a Lidérckirály tudta, hogy kevés ideje maradt. A fagyos trónba börtönözve sejtette, hogy Kil'jaeden elküldi majd ügynökeit, hogy elpusztítsák őt. Illidan varázslata yon komoly károkat okozott, megrepesztette a fagyos trónt, így a Lidérckirály hatalma napról napra csökkent. Kétségbeesetten próbálta menteni magát, ezért magához hivatta leghatalmasabb halandó szolgáját, Arthas herceget, a halállovagot.

A Lidérckirály gyengesége miatt Arthas saját hatalma is megfogyatkozott, aminek következtében kitört a polgárháború Lordaeronon. Szélfutó Sylvanas, a sikítószellem, a megmaradt élőholt haderő felének parancsnoka magához ragadta az élőholt birodalom irányítását. Arthas, a Lidérckirály hívásának engedelmeskedve kénytelen volt az Ostort helyettesére, Kel'Thuzadra bízni miközben a háború már a Ragályföldek egészére kiterjedt.

Végül Sylvanas és a magukat Elhagyatottaknak nevező lázadó élőholtak elfoglalták Lordaeron romba dőlt fővárosát. A romváros alatt az Elhagyottak felépítették saját főhadiszállásukat és megesküdtek rá, hogy legyőzik az Ostort és elűzik földjeikről Kel'Thuzadot és talpnyalóit.

A legyengült, de urát bármiáron menteni igyekvő Arthas eközben megérkezett Északszirtre, ám Illidan ái és vérelfjei már vártak rá. Arthas és nerubián szövetségesei kénytelenk voltak versenyt futni Illidan haderőivel, hogy időben elérjék a Jégkorona-gleccsert és megvédhessék a fagyos trónt.

A Lidérckirály diadala

Minden gyengesége ellenére Arthas végül megelőzte Illidant és elsőként jutott el a fagyos trónhoz. Rúnakardját, a Fagysiratót használva Arthas széttörte a Lidérckirály jeges börtönét és ezzel kiszabadította Ner'zhul mágikus sisakját és mellvértjét. Arthas saját fejére helyezte a mérhetetlen hatalommal bíró sisakot és ezzel ő lett az új Lidérckirály. Ner'zhul és Arthas lelke egyesült, egyetlen, minden képzeletet felülmúló hatalommal bíró lénnyé változva, ahogy azt Ner'zhul végig tervezte. Míg Illidan és harcosai kénytelenek voltak visszavonulni a Külsőföldre, addig Arthas a világon valaha létezett egyik leghatalmasabb entitássá vált.

Arthas, az új és halhatatlan Lidérckirály, jelenleg Északszirten él, állítólag a Jégkorona citadella újjáépítésén fáradozik. Hű helyettese, Kel'Thuzad a Ragályföldeken állomásozó Ostor csapatok parancsnoka. Sylvanas és a lázadó Elhagyottjai egyedül a Tirisfal Ligetet, a háború dúlta királyság egy kicsiny részét uralják.

Régi gyülölködés – Kalimdor gyarmatosítása

Noha a győzelem az övék volt, a halandó fajok egy háború tépázta világban találták magukat. Az Ostor és a Lángoló Légió szinte teljesen elpusztította a Lordaeroni civilizációt és kishíján Kalimdor is erre a sorsra jutott. Az erdők gyógyításra, a régi sérelmek az eltemetésükre, az otthonok pedig az újjáépítésre vártak. A háború mindegyik fajt mélyen érintette, de most önzetlenül fogtak össze egy új kezdet reményében, amelynek alapja a Szövetség és a Horda között kötött törékeny béke lett.

Thrall Kalimdor kontinensére vezette az orkokat, ahol tauren bajtársaik segítségével új otthont teremtettek. Új hazájukat Thrall meggyilkolt apja után Durotarnak nevezték el, majd nekiláttak, hogy újjáépítsék egykori dicső társadalmukat. Most, hogy a démoni átok végetért, a Horda a korábbi hadi gépezetből egy laza szövetséggé változott, amely a hódítás helyett sokkal inkább a túlélést és a jólét tűzte ki maga elé célként. A nemes taurenek és a sötétlándzsa törzs ravasz trolljainak segítségével Thrall és az orkok népe egy új, békés korszak elé nézett saját földjükön.

A megmaradt Szövetséges erők Büszkemocsár Jaina vezetése alatt Kalimdor déli részén telepedtek le. A Porlepte-öböl keleti partján építették fel Theramore zord kikötőerődjét, majd az emberek és törp szövetségeseik vállvetve igyekeztek túlélni egy olyan vidéken, ami állandó veszélyeket rejtett számukra. Noha Durotar védői és Theramore katonái megtartották a köztük fennálló békét, ez a törékeny nyugalom nem tartott sokáig.

Az orkok és emberek közötti ingatag lábakon álló béke felbillent, amikor egy hatalmas Szövetséges flotta jelent meg Kalimdor partjainál. Ez a flotta, Büszkemocsár Daelin Főadmirális, Jaina édesapjának vezetése alatt még azelőtt hagyta el Lordaeront, mielőtt Arthas elpusztította a királyságot. Hosszú és kimerítő, hónapokig tartó hajóútja során Büszkemocsár admirális végig a túlélő Szövetséges haderők után kutatott.

Büszkemocsár armadája komoly fenyegetést jelentett a régió stabilitására nézve. A második háború ünnepelt hőseként Jaina apja a Horda esküdt ellensége volt és feltett szándéka volt, hogy elpusztítja Durotart, mielőtt az orkok megvethetnék lábukat a kontinensen.

A főadmirális rettenetes döntés meghozatalára kényszerítette Jainát: támogassa őt az orkok elleni hadjáratban, elárulva ezzel újdonsült szövetségeseit, vagy szálljon szembe saját apjával, hogy megőrizze a Szövetség és a Horda között végre-valahára megvalósult törékeny békét. Jaina sokáig vívódott magában, de végül ez utóbbit választotta és segített Thrallnak legyőzni elvakult apját. Sajnálatos módon Büszkemocsár admirális életét vesztette a csatában, mielőtt Jaina békét köthetett volna vele, vagy bebizonyíthatta volna, hogy az orkok immár nem a korábban megismert vérszomjas szörnyek. Hűségéért cserébe az orkok szabad elvonulást biztosítottak Jaina csapatainak, melyek így biztonságban hazatérhettek Theramore-ba.

A márciusi amerikai képregény-eladási lista kapcsán az első gondolatom az volt, hogy két tippem bejött korábbról, egy viszont nem. A gond az, hogy ebben a felállásban ez a hír nem sok jóval kecsegtet. De akkor most részletesebben.

Ahogy azt sejteni lehetett, a Future Foundation, vagy ahogy a füzetborítón nevezik, az FF első száma hozta az F4 (átmenetileg) utolsó részének eladásait, és 114e példánnyal a lista élén végzett. De nagyon az élén végzett. Majdnem negyvenezer példánnyal veri a második helyezettet, ami egyben a harmadik helyezett is, ugyanis egy Green Lantern v4-páros csücsül a dobogó fennmaradó fokain.
A DC amúgy az eddigi trendjeit tartva nagyon erős a felső tízben, hét helyet halászott itt össze magának. A Zöld Lámpás mellett, akinek a sorozata amúgy – talán a közelgő film hatására – enyhe emelkedő tendenciát mutat, a kétheti, ámde lassan véget érő Brightest Day (ami után tuti lesz még ilyen mini, ha ez ilyen jól ment) és a Bőregér-részleg képviseli a kiadót. Utóbbinál meglepő módon két Batman Inc. is kijött, mintha csak arra hajtana a sorozat, hogy behozza a lemaradását az első két szám között tátongó lyuk miatt. A harmadik Batman-cím a Dark Knight v2, aminek természetesen nem tett jót a potom negyed éves kihagyás az első szám után (meg az, hogy David Finch továbbra sem egy író, hanem egy rajzoló), így már csak laza 71e füzetes eladást tudott produkálni... igaz, ez így is 5-6 ezerrel magasabb, mint az Inc. eladásai.
A Dark Knight v2 kapcsán amúgy bejelentették, hogy a sorozat mégsem havi megjelenésű lesz, hanem kéthavi. Természetesen mi, olvasók már vagyunk annyira értelmesek és tapasztaltak, hogy tudjuk, valójában ezzel azt akarják közölni, hogy csoda lesz, ha idén kijön még kettőnél több füzet ebből a címből, az pedig még nagyobb, ha Finch valami csoda folytán nem unja el a negyedik füzet után és adja át valaki másnak előbb az írást, majd a rajzolást is (szigorúan szellemnév alatt, hogy még mindig vele lehessen reklámozni a sorozatot), de hát engedjük meg nekik, hogy elhiggyék, elhittük a hitegetésüket. Hi(he)tetlen.
A top10 Marvel-részlegét, akármilyen hihetetlen, de nem Brian Bendis egymaga képviseli. Sőt, most csak egy sorozata jutott be oda, az Avengers v4, ami időközben elhatározta, hogy az egyszer őt megverő New Avengers v2-t végre a helyére rakja és megmarad ő a vezető Marvel-sorozat. Ennek következtében az NA v2 10. része rögtön lejjebb is ment a 13. helyig, a két sorozat között pedig jó 6e olvasónyi vagy 10%-nyi különbség van, kinek hogy érzékletesebb.
A harmadik legjobb Marvel-cím pedig a Fear Itself címre keresztelt, idei most-minden-mindörökre-megváltozik-és-olyan-események-következnek-be-hogy-azt-húsz-év-múlva-is-emlegetni-fogják-az-olvasók-de-bizony-olyan-komoly-lesz-hogy-ilyet-még-sose-láttatok-és-itt-komolyan-sorsok-fognak-az-idők-végezetéig-eldőlni jellegű eseményének a felvezető egyrészese lett. Habár valószínűleg a Marvel maga sem tudja, hogy most ebből a sztoriból mit is kellene kihozniuk, és eléggé bizonytalan, hogy bármilyen hosszú távú következményei lennének úgy, hogy nem maga a nagy Bendis írja azt személyesen, sőt, még kreatív konzultánsként sincs ott, ergo valószínűleg neki kell majd magára vállalni azt a fárasztó feladatot, hogy egy 168 füzetes megacrossover keretében visszacsinálja mindazt, amit a hozzá nem értő, botor munkatársai tönkretesznek itt neki a 2024-re tervezett jubileumi számra írt történetével kapcsolatosan, amelynek a terveit már akkor lefektette és részletesen kidolgozta, hogy életében először kézbe vett 4 évesen egy Marvel-füzetet. A sztori ennek ellenére mégis kapott – szokás szerint – egy teljesen jellegtelen, ám eléggé erőszakos marketingkampányt, ahol bemutattak néhány nagyon érdekes karaktertervet, amely alapján a nagy ötlet az, hogy pár C-listát alakot meg még néhány ismertebb egyént átalakítanak egy God of War-szereplővé... de végső soron csak egy újabb lufinak ígérkezik eddig. Habár ki tudja. Lehet, hogy végre úgy, hogy nem kell Bendishez alkalmazkodni, és Loeb és Millar se érnek rá tanácsokat osztogatni, valami olvasható is kisül belőle.

A top10-ből éppen csak lecsúszott Mark Millar legújabb sikerszériája, a Kick-Ass 2 a második füzettel. Ez a tény nem azt jelenti, hogy az amerikaiak kezdték el hirtelen értékelni az Icon-féle kiadványokat, amelyek eddig is legfeljebb egy erős középmezőnyre voltak alkalmasak, hanem azt, hogy a mainstream szuperhősös sorozatokat vásárlók száma annyira lecsökkent, hogy egy iconos sorozat hirtelen az élmezőnyben találta magát. Alig megelőzve amúgy a végül egészen stabilnak kikiáltható Green Lantern Corps v2-őt, ami a Blackest Night óta bekövetkező esését nagyon szépen megfékezte és bebetonozta magát a közép-felső kategóriába. Még a fentebb említett New Avengerst is megverte most.
A következő helyek meglehetős változatosságot mutatnak, ám nem térek ki mindegyikre, az a korszak már elmúlt a listaösszesítéseim történetében. A két legérdekesebb dologról ejtenék inkább pár szót.
Az első, hogy a jelek szerint végül, ha valószínűleg nem is a kiadótól elvárt mértékkel és zajjal, de igenis jó ötlet volt egyetlen stabil íróra bízni az Amazing Spider-Mant, ám itt is az ötlet igazán zseniális része az volt, hogy Dan Slott volt ez az író, aki az elmúlt hosszú-hosszú években az egyik legalulértékeltebb tehetség volt a mainstream amerikai képregényiparban. Habár a sorozat folyton ingadozik a gyakorinak mondható (kétheti) megjelenései miatt, és szinte bárhová beeshet az 55-65e közé eső skálán, mégis, most már lassan kijelenthető lesz talán, hogy a fluktuáció ellenére Slott elérte, hogy az ASM úgy maradjon benne mindig ugyanebben a tartományban, hogy körülötte tényleg minden csak lefelé menetel (jelenleg egyedül a Green Lantern tűnik csak kivételnek ez alól). Márciusban például őbendissége New Avengersét mindössze háromszáz füzet választotta el az ASM 656. számától.
A második érdekesség az az, hogy... nem, nem a Venom v2 az, amiben az is fura, hogy a kismilliárd minije mellett tényleg csak egy sorozat volt ezen kívül, ami sima Venom címen ment, de az még inkább, hogy 2011-ben tényleg akad 55e ember, akit komolyan érdekel egy olyan Marvel-sorozat, aminek a címszereplője a legkilencvenesebb Pókember-ellenség, aki csak létezik... szóval az, hogy az IDW dobbantott egy olyat, hogy 100-as feletti index lett a vége. Ami azt jelenti, hogy ez a bizonyos füzet több példányban ment el, mint a Batman 708. száma. Úgy, hogy egy hét éve szándékosan pihenőre küldött, jóval több, mint félszáz éves karakterről van most szó, a legismertebb kaidzsuról, a Szörnyek királyáról, Godzsiráról, vagy ahogy Nyugaton jobban ismerik, Godzilláról. Akinek az új képregénysorozatát az IDW természetesen négy dollárért adja, mert a három dolláros árról ők az indulásuk óta legfeljebb csak legendákban hallottak. A jelek szerint nem tanultak abból, hogy az amúgy a maga pénzlenyúzó mivolta ellenére is viszonylag érdekes alapötletű Infestation címre hallgató crossoverüket alig két hónapja nyírták ki menthetetlenül az idióta árazásukkal. És persze még ők panaszkodnak, hogy nem mennek a licencelt cuccok, pedig milyen népszerű címekről van szó. Talán nem kéne egy minimálbér felét elkérni darabjáért.
Amúgy ha már esések, valahol úgy érzem, muszáj megemlítenem, hogy James Justice Robinson Justice League of Justice Americája már ott tart, hogy a Legacy kivételével az összes X-sorozat veri, de lassan az is beelőzi.
Habár rajtam kívül Maniac az, aki még szokta biztosan figyelni a listát és ír is vele kapcsolatban, furamód nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna ujjongani az Ultimate-részleg átmeneti megerősödésén, pedig példányszámra és arányra is sikerült komoly emelkedést elérni a Death of Spider-Man című történettel, aminél valószínűleg senki se nagyon hiszi el, hogy megölik Pókembert (amihez talán köze van annak, hogy bemutatták a történet után debütáló, új ruháját...). Pedig a sorozat pár rész alatt 50%-os emelkedést ért el, ami kifejezetten szép eredmény olyasvalamitől, ami gyakorlatilag egy kihalófélben lévő, de még erőlködő részleg vezércímének szerepét tölti be. Ugyanakkor hozzátenném, hogy a meglepően pozitív kritikai visszhangot kapó Ultimate X ezzel szemben nagyon komolyan bukdácsol lefelé, habár ehhez talán több köze van Loeb és Art Adams félelmetes lassúságának, amivel lassan elérik, hogy a széria kiszámíthatatlanabb legyen, mint az All Star Goddamn Batman and Dick Grayson, Age Twelve volt. Vagy lassan írhatom az előbb említett ASGBADGAT folytatását, a Dark Knight: Boy Wondert, aminek a legelső része eddig van negyed éves csúszásban, és a DC mondani se mer már semmit, hogy mikor fog kijönni belőle bármi.
Habár nincs benne semmi érdemleges, mégis olyan aranyos a 45. és az 50. hely közötti rész: Wonder Woman-Hulk-Incredible Hulks-Action Comics-Wonder Woman-Hulk. Ezek annyira egy rakáson vannak így, hogy öröm nézni. Azt már viszont nem, hogy 32e környékén.

A kis kiadók versenyének győzteséről már volt szó fentebb, a True Blood után az IDW a Godzillával megint képes volt – talán ismételten csak egy röpke időre – az élre törni. A következő két hely viszont természetesen az Image-é, méghozzá két Walking Deaddel. Utánuk pedig, immár a 100. helyen túl, a Dark Horse és a Dynamite valami kegyetlen harcba kezdenek a 19e példányos sávban. A Sötét Ló egy Dollhouse-történettel indít, amire a Dinamit egy Warlord of Marsszal és egy Boysszal kontráz (igen, a Boys gyengébb a John Carternél, ami még talán valami reménnyel is kecsegtethet a klasszikus sci-fi kedvelőinek), amit a DH két Star Warsszal fejel meg. A valamikor még előkelő helyen álló True Blood csak utánuk jön már, éppen csak benne van a másik erős Kirkman-sorozattal, az Invincible-lel együtt a tízes éllistában.
Habár a Vampirella v5 érezhetően gyengül, mégis látványosan jobban tartja magát, mint a Spawn, aminél most egy éves elmaradást próbálnak a jelek szerint behozni azzal, hogy havonta két részt adnak ki, habár egyiket se veszi nagyon senki. Bár kétségtelenül jobban megy, mint a hogyan-másoljuk-le-Venomot-immáron-huszadszorra-is-és-adjuk-el-tök-új-karakternek című sorozat, amit már a Spawn is ver.
A Boom! Studios egykoron szétajnározott sorozata, az Irredeemable immáron teljesen kifulladtnak tekinthető, az elnyújtás menthetetlenül betette neki a kaput, de a Stan Lee nevével reklámozott történetek is úgy mennek, ahogy manapság elvárható egy Stan Lee nevével ellátott történettől: abszolúte sehogy. Az egyetlen mentsvárukat most egy újabb licencképregény jelenti, a Hellraiser első része, ami jellegében már inkább hasonlít azokra a sorozatokra, amikkel a Boom! elindult, és viszonylag tűrhető, 14e körüli példányszámot mutatott. Az Avatar legjobbja például, Alan Moore Neonomiconja alig 11e példánnyal vegetálgat a 177. helyen.

Kötetek terén nem történt semmi. Az első hely is olyan alacsony példányszámot tud felmutatni, hogy egyszerűen nincs értelme fejtegetni a listát. Az Unwritten harmadik kötete jött az élre, a Batman & Robin első kötetének puhafedeles változata lett a második, és egy iconos GN, a Takio a harmadik. Ami említendő talán, hogy a Walking Deadnek immár nyoma sincs, és hogy valamiért kiadták Loeb és Bachalo Witching Hourjét Showcase-formátumban.

Bár a DC a top10-ből hét helyet vitt el, az első százból már negyven cím se az övé. Mivel a lista alapvetően eléggé szoros (egy-két száz füzetek döntöttek néha 3-4 helyezésről), ez visszahat a kiadók közötti részesedésarányából is. Mivel immár a két top Batman-cím is visszajött, és Zöld Lámpásokból is duplázott, kijelenthetjük, hogy a múlt év végi nagy emelkedés csak egy átmeneti kiugrás volt, és a Marvel továbbra is magasan őrzi a piacvezető helyét. Egészen konkrétan 40/45%-kal (bevétel/példányszám), vagyis a tovább folytatódó középmezőnyös kiadványhalmozásával kezdi átvenni az uralmat a piac fele felett.
A kicsik versenyéből a Dark Horse márciusban gyakorlatilag kiszállt, a küzdelem az IDW és az Image között zajlott. Bár utóbbinál nem volt se jubileum, se Walking Dead, az IDW top sorozatainak visszaesése annyira éreztette a hatását, hogy végül esélye se volt az Image ellen, az 5,5/5%-ra verte az IDW 5/4%-át (ami egyben megint szépen mutatja a két kiadó átlagárai közti különbséget). A Dark Horse erre egy gyenge 4/3%-ot tudott csak felmutatni. Ugyanakkor nem volt mitől tartania, a Dynamite és a Boom! se tudtak előrelépést elérni, sőt, a Marvel előrenyomulása miatt a számok náluk is drasztikusan csökkenni látszanak. (Ennek ellenére a kiadványaik majdnem ugyanúgy mennek, persze.) Ez a jelenség az oka annak, hogy az amúgy lassan-lassan visszakapaszkodó Avatar megint lecsúszott az egy százalékosok sorából (0,04%-kal csúszott le), és ismételten a Viz Media az utolsó, ami még bejutott oda.
Bár a Marvel kiszorítósdija látszólag szépen hoz a cégnek nyers számok tekintetében a baljós kilátások tovább folytatódnak. Pozitív számokat csak az előző havi listával való összehasonlításban láthatunk, de ez nem meglepő, elvégre a 2011. februári lista annyira pocsék volt, amire minden eddigi feljegyzés szerint az elmúlt legalább 15 évben még nem volt példa. Így nem volt nehéz füzeteken 17/19, köteteken pedig 14/18, összességében pedig 16/19%-os bővülést elérni. (Ez amúgy jól példázza, hogy az elmúlt két hónapban mennyire jelentéktelenné vált a képregényboltokban a kötetek eladása, a mozgásuk semmiben sem hat a végeredményre.)
Az igazán elszomorító a tavaly márciusihoz képesti állás. Habár az első 300 füzet és kötet −7,5%-os esést mutat, az alsó részleg megint húz ezen, így a füzetek −2,5/+1 és a kötetek −10/−16,5/-ból végül egy −5/−0,8%-os szűkülés jön csak ki. Ami olyan brutális mértékű áremelést szemléltek a képregénypiacon, amire még valószínűleg nem nagyon volt példa a kilencvenes években sem. Az első száz füzet harmada kerül három dollárnál többe, ebből egy cím kötődik az IDW-hez, kettő a DC-hez, harminc(!) pedig a Marvelhez. Sőt, a háromszázas lista ötöde (61 füzet) drága Marvel-képregényekből áll, ezzel szemben a DC-től összesen nyolc ilyet találni (IDW-től 19-et, Image-től 5-öt, a Dark Horse meg jó ideje a középutat követi, és szinte minden jobban menő kiadványa három és fél dollár).
Március lévén újabb negyedévet zártunk le, ez viszont teljes egészében romlást mutat, még bevételi téren is. A kötetek hatása itt is teljességgel elhanyagolható, a füzetek számai tükröződnek a végeredményben, ami bizony egy nem túl biztató −8/−8,5%. Ó, és mivel említették ezt nekem: ez a negyedéves zárás esetünkben második üzleti negyedéves (vagy üzleti féléves) zárásnak minősül, ugyanis Magyarországgal ellentétben az USA-ban az üzleti év október elsejével indul.
Hogy ebből sok jó nem fog kisülni, az előre látható. Az amerikai képregényipar jelenleg gyorsabban szűkül, mint az építőiparon kívül szinte bármi a nemrég lezajlott gazdasági válság kitörése után. Bár fura ezt a tünetegyüttest látni itt, abban az ágazatban, ami a válságot simán átvészelte évi néhány százalékos lemorzsolódással, az most inkább a kérdés, hogy mihez fognak kezdeni ezzel. Immár egyre biztosabban kijelenthető, hogy a Marvelnek kell annak lennie, ami kihúzza az ágazatot ebből a kátyúból, ugyanakkor nem igazán látni a cégen a hajlandóságot erre, amíg a kapcsolt termékek (főleg a filmek most) megfelelő mértékben hoznak a konyhára. Ugyanakkor kérdés, hogy miként lehet majd hosszú távon úgy képregényes árukat eladni, hogy nincs is már mögöttük képregény, mert eltűnt a piacról.

S a cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

V. fejezet: A Lángoló Légió visszatérése (4/3)

Az áruló lázadása

A Légió kőrisvölgyi inváziója során, végül szabadon engedték a tíz évezrede börtönkriptájában sínylődő Illidant. Noha eleinte próbált együttműködni bajtársaival, nemsokára azonban kimutatta a foga fehérjét, és magába szívta a Gul'dan Koponyájaként ismert nagyhatalmú boszorkánymester ereklye erejét. Eme tettétől Illidan teste démonivá torzult, hatalma viszont a sokszorosára duzzadt, és még Gul'dan néhány emléke is a birtokába került, például a Sargeras Sírjára vonatkozó sziget-labirintus képei, melynek mélyén állítólag ott pihentek Sargeras, a Sötét Titán maradványai.

A hatalomtól és a szabadságtól megittasult Illidan útnak eredt, hogy megtalálja helyét a dolgok jelenlegi rendjében. Mikor szembekerült Kil'jaedennel, az egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett neki. Noha tombolt Archimonde hyjal-hegyi veresége miatt, jelenleg yobb gondjai is voltak a bosszúnál. Rádöbbent, hogy teremtménye, a Lidérckirály immár túlzságosan megerősödött, és kicsúszott az irányítása alól, így Kil'jaeden azt parancsolta Illidannak, hogy pusztítsa el Ner'zhult és vele együtt állítsa meg az élőholt Ostort egyszer és mindenkorra. Cserébe elképzelhetetlen hatalmat ígért Illidannak és helyet a Lángoló Légió még életben lévő urai között.

Illidan ráállt az egyezségre, azon nyomban útnak eredt, hogy elpusztítsa a Fagyos Trónt, a Lidérckirály lelkét magába záró jégkoporsót. Tudta, hogy szüksége lesz egy nagyhatalmú ereklyére, ha el akarja pusztítani a Trónt. Illidan elhatározta, hogy a Gul'dan emlékeiből szerzett információkat felhasználva felkutatja Sargeras Sírját és megszerzi a Sötét Titán maradványait. Az előkelők ősi tartozásaira hivatkozva magához hívta a kígyószerű nágákat sötét, vízalatti rejtekeikből. A ravasz boszorkány, Lady Vashj vezette nágák segítettek Illidannak eljutni a Széthasadt Szigetekre ahol állítólag Sargeras Sírja található.

Miközben Illidan útnak indult a nágákkal, Árnydal Maiev, az őrszemek egyik tisztje a nyomába eredt, hogy levadássza. Maiev volt Illidan börtönének őre tízezer esztendőn keresztül, és tetszett neki a gondolat, hogy ismét elfoghatja őt. Illidan azonban túljárt Maiev és az őt követő Őrszemek eszén és minden erőfeszítésük ellenére mégiscsak megszerezte Sargeras Szemét. A nagyhatalmú Szemmel a birtokában Illidan az egykori varázsló városba, Dalaranba ment. A város mágikus erővonalaival felerősítve a Szem segítségével pusztító varázslatot szórt a Lidérckirály erődjére, a távoli Északszirt kontinensén álló Jégkorona citadellára. Illidan varázslata áttört a Lidérckirály védelmén és szétzilálta a világ tetején álló kontinenst, ám varázslata az utolsó pillanatban megszakadt, mikor testvére Malfurion és Tyrande főpapnő Maiev segítségére siettek.

Illidan tudta, hogy Kil'jaedennek nem fog tetszeni, hogy kudarcot vallott a Fagyos Trón elpusztítására tett próbálkozása, ezért egy pusztasággá vált dimenzióba menekült, a Külsőföldre: az orkok egykori otthonának, Draenornak maradványaira. Ott aztán kitalálhatta, hogyan kerülje el Kil'jaeden haragját és megtervezhette következő lépését. Miután sikerült megállítaniuk Illidant, Malfurion és Tyrande hazatértek Kőrisvölgy erdejébe, ahol tovább őrködtek népük felett. Azonban Maiev, aki nem adta fel ilyen könnyedén, követte Illidant a Külsőföldre az igazságszolgáltatás eltökélt szándékával.

A vérelfek lázadása

Az élőholt Ostor ekkora már gyakorlatilag teljesen megfertőzte Lordaeront és Quel'Thalast, helyükön pedig megszülettek a megmérgezett Ragályföldek. A Szövetség ellenálló haderejéből csak néhány elszigetelt csoport maradt. Az egyik ilyen csoportot, amely főleg nemes elfekből állt, a Naplovas dinasztia utolsó képviselője, Kael'thas herceg vezette. Kael, aki maga is igen ytudású varázsló volt, nem bízott már a szétesőben lévő Szövetségben. A hazájuk elvesztését sirattó nemes elfek elhatározták, hogy elpusztított népük iránti tiszteletből attól kezdve vérelfeknek nevezik magukat. Miközben azon fáradoztak, hogy az Ostort visszaszorítsák, hihetetlen kínokat kellett kiállniuk, mivel már nem fértek hozzá a Napkúthoz, ami addig táplálta őket. Kael elkeseredetten kutatott valami után, ami gyógyírt jelenthetett volna népének mágiától való függőségére és végül egy addig elképzelhetetlen dologra szánta rá magát: magához ölelte fajának az előkelőktől rájukmaradt hagyatékát, és csatlakozott Illidanhoz valamint az őt követő ákhoz, abban a reményben, hogy talán így rátalálhat egy új mágikus forrásra, ami táplálhatná őket. A megmaradt Szövetséges haderők vezérei ezért a lépésükért árulónak bélyegezték a vérelfeket és véglegesen száműzték őket.

Mivel nem maradt más hely, ahova mehettek volna, Kael és vérelfjei követték Lady Vashj-ot a Külsőföldre, hogy segítsenek neki szembeszállni Maievvel, az Őrszemmel, aki végül mégis fogságba ejtette Illidant. A ák és a vérelfek egyesült erővel legyőzték Maievet és kiszabadították Illidant. A Külsőföldet bázisként használva, Illidan összegyűjtötte seregeit, hogy újabb csapást mérhessen a Lidérckirályra és az erődjére, a Jégkoronára.

A februári amerikai eladási adatok alapján a képregényiparban is előfordulhat, hogy a kicsi menti meg a nagyot... legalábbis statisztikailag. Az ágazat tovább szűkül, melynek mértéke most stagnált, ám ez attól még nem sok jóval kecsegtet. Az év eleji lassulás most igen drasztikusan érezteti a hatását, ennek ellenére a Marvel fejesei megint abba a buta álomba ringathatják magukat, hogy amit csinálnak, az jó... pedig egyre kevésbé az, sőt, lassan egyáltalán nem.

Januárban a lista élének gyengélkedését még a DC nagyágyúinak hiányával lehetett megpróbálni kimagyarázni, amely nézethez én is csatlakoztam, hisz a 2010 év végi trendek alapján ezt tűnt a legnyilvánvalóbbnak. Most viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az ott tényleg egy időszakos kiugrás volt, mert a februári első számú képregény olyan számmal végzett a csúcson, amelyre az elmúlt 10 évben még nem volt példa... de lehet, ha alaposabban vizsgálnák, még a '97-es krach környékén is sikerült ezt túlszárnyalni.
A Green Lantern v4 aktuális részéről van szó, ami egy 71 és fél ezres értéken állt meg. Alatta nem sokkal a két szokványos Brightest Day található: így a DC ismét csak elvitte a teljes dobogót. Magán a top10-en belül is jól állnak 6:4-es aránnyal, a Batman, Batman & Robin és a Flashpoint kezdete kibérelt nekik további három helyet. A Marvel erre csak a szokásos Avengers-párossal (amik most alig estek), a Fantastic Four (egyelőre) utolsó részével és egy igen érdekes kiadvánnyal, az Amazing Spider-Man 654.1-gyel jutott csak fel az élbolyba.

Mielőtt továbbmennénk, pár szó erről a .1-es számról...
A Marvelnél mostanság egy érdekes dualitás van érvényben. Úgy tesznek, mintha változnának, valahogy mégis minden ugyanolyan marad. Quesada eltávolításával egyelőre semmit se érezni a címeken, nincsenek szerkesztői szintű belenyúlások. Teljesen olyan, mintha eddig se lett volna felső szintű irányítás, és ez a helyzet azóta se változott volna. Kiadói szinten nézve a Marvel továbbra is sodródik az árral és imádkozik, hogy az előnye a DC-vel szemben kitartson. Egyes részlegeknél lehet ugyan tapasztalni változásokat – például a Fantasztikus Négyesnél, Pókembernél vagy az X-eknél – de ezek vagy időszakos eredményeket hoznak, vagy semmilyeneket.
Az „új” ötlet most az, hogy megpróbálnak ismét új olvasókat szerezni. Az egyetlen komoly változás a megközelítésben ezúttal az, hogy nem indítanak egy Ultimate-pótlékot, hogy egy új kontinuitással szerezzenek fanokat, mert végre megtanulták, hogy az ilyen világok, hacsak nem dolgozzák ki őket olyan szinten, mint az alap univerzumot – ami alsó hangon vagy két tucat sorozatot kívánna, amit csak a vakvilágba indítani öngyilkosság-szintű rizikó lenne – legfeljebb néhány évig életképesek magas szinten, utána minden azon múlik, sikerül-e odacsábítani egy alkotót, aki képes fenntartani az érdeklődést. Azonban nem lehet minden egyes alterverzum egy Straczynski-féle Supreme Power...
Tehát maradt az, hogy a patinás sorozatok iránt keltik fel az érdeklődést. A .1-es füzetek kettős célt szolgálnak. Egyrészt tartalmilag kicsit olyanok, mint az Untold Tales-ek, vagyis önmagukban megállják a helyüket és illeszkednek a két szomszédos szám sztorija közé minden különösebb gond nélkül, ám ezeknél az is feltétel most, hogy olyan módon nyújtsanak áttekintést adott címről, hogy az remek kapcsolódási pont legyen azoknak, akik évek/évtizedek óta, vagy akár sohasem olvastak adott karaktertől semmit.
Hogy összesen mennyi lesz, nem tudom, februárban három ilyet jelentettek meg, és egyelőre további nyolc másik van kilátásban. Az egyik a Pókember volt, aminél már-már olyan, mintha tényleg megpróbálnának komolyan elkezdeni építeni Dan Slott munkásságára, hisz a Big Time is szép nagy marketingkampányt kapott. Mégis... folyamatosan olyan érzése van az embernek, hogy bedobnak egy kampányt egy történetre, és amint az elkezdődik, azonnal hagyják is ahelyett, hogy folyamatosan megpróbálnák fenntartani az érdeklődést. Így immár sokadszorra láthattuk, hogy egy reklámozott füzet hirtelen megugrik, a következő hónapban pedig már ezrével, tízezrével esnek az eladásai, mert a Marvel rögtön megy tovább valamelyik másik címre, mintha meg lenne győződve róla, hogy az egyszeri lökés elég lendületet ad majd, hogy a sorozat kitartson évekig. Az ASM 564.1 is ilyen, kapott egy kis reklámot, utána azonban rögtön egy hónapokkal később induló Pók-történetre ugrott a marketinggépezet, nem az 565. részre, hogy igen, ezt is vegyétek... nem, hanem reklámoznak egy négy hónappal későbbit. Szóval sok jóra nem lehet számítani. Különösen, hogy ez a .1-es szám az ASM-en semmi példányszám-emelkedést nem ért el, vagyis továbbra is csak azok veszik a sorozatot, akik eddig is.
De nem jobb a helyzet a többi .1-gyel sem. A Wolverine v4 hatodik száma ugyan jobban ment, mint az 5.1-es, de alig 1600 példánnyal... az Iron Man 500.1 pedig már az 501. szám felett áll, és mindketten 12e-rel lejjebb, mint az 500. rész januárban.
Az egyetlen igazán pozitív dolog, amit eddig el lehet mondani róluk, hogy mivel egy füzetnyi eseményt foglalnak csak magukba és egyelőre sikerült ellenállni a kísértésnek, hogy valamilyen történetnek az első vagy utolsó részét tegyék beléjük, így az alkotók végre kiélhetik magukat és nem kell mindenáron hat füzetre nyújtaniuk egy ötletüket. Az elmúlt években a Marvelnél is jó példák voltak arra, hogy milyen szórakoztató (ami ugye elvileg az egész iparág célja volna, csak valamiért a kiadóknál ez módosult a pénzt szedünk be mindenáron elvre) dolgok sülhetnek el az ilyen egyfüzetesekből, amiket egy ongoingban jelentetnek meg (Pókembernél is ott van pl. a Brand New Day alatti megtorlós füzet, ami az egyik legjobb volt abban az évben). Ezek is ilyenek. Ki tudja, még az is lehet, hogy oly sok év után lesz egy vicces Deadpool-történet egy olyan füzetben,aminek a címében is szerepel Deadpool, és nem mellékszereplőként bukkan fel. Bár tegyük hozzá, ha Way írja, erre az esély kisebb, mint arra, hogy a képregényszakma egyhangúlag visszahívja Chuck Austent, mert hiányoznak neki a remekművei. Vagy mondjuk arra, hogy Brian Bendis egyszer szerényen nyilatkozik arról, hogy milyen jó érzés volt megfogadni a kollégái tanácsát és nem a saját feje után menve átírni a Marvel félszáz éves történelmét. Vagy arra, hogy Dan DiDio bejelenti, hogy talán mégiscsak le kellett volna köszönnie a főszerkesztői posztjáról 2005. után. Vagy arra, hogy e sorok írója egyszer maradéktalanul pozitívan nyilatkozzon akármiről ebben az életben.

Bár a legfelső részen a DC győzött ismét, magát a felső kategóriát magasan a Marvel nyerte, arányra (16:9, és ez most nem a képernyőm dimenzióinak aránya), darabra és bevételre is. Persze utóbbinál lehet, hogy segített, hogy „véletlenül” a felső 50-ből az összes négy dolláros képregény a Marveltől van, a DC ugyanis tényleg betartotta végül az ígéretét, és néhány nagyon ritka, főleg tavalyról átcsúszott kivételtől eltekintve minden 32 (ebből 22 sztori) oldalas képregényének árát levitte három dollárra... mire a Marvel marha okosan fogta magát, és kiterjesztette a drágább képregényeinek sorát, most már az első százban összesen 21 db három dolláros Marvel-képregény van a 36 darab négy dollárossal vagy a még annál is drágábbal szemben. Csak érdekességképp, ez az arányszám a DC-nél most 35:6 az olcsóbbak javára. Természetesen ennek lesz majd nyoma a bevételi részesedésarányon. (Amúgy a DC-nek összesen 11 db három dollárnál drágább kiadványa szerepel csak a teljes 300-as listán, igaz, ebből három darab nyolc dolcsiba kóstált.)
Ez így mind szépen és jól hangzik, csakhogy ennek az egésznek van egy olyan hátulütője, hogy az utolsó oszlop adatai siralmasak. A példányszámokról van szó, amink nem csak az első helyen állnak ramatyul. Érzékletes például, hogy a Walking Dead, aminek a füzetes eladásain a jelek szerint valószínűleg még egy világvége sem változtatna, szinte darabra ugyanúgy áll, mint bármikor az elmúlt években, mégis most ott van a 45. helyen... miközben volt olyan időszak, amikor örülhetett, ha ilyen számokkal benne volt a felső százban. A példányszámok úgy zuhannak, hogy még a határvonalakat felírni is iszonyat. A 18. hellyel már 50e, a 33.-kal 40e, az 52-kel 30e, a 91.-kel pedig 20e alatt vagyunk, de a lista felét is éppen csak elhagyjuk (174. hely), mire a számjegyek száma lecsökken négyre. Gyakorlatilag kijelenthető, hogy ha a 2000-es évek átlagos eladásait nézzük, akkor az egész mostani lista egyetlen hatalmas közép- és alsó mezőny. Ilyenkor nagyon kíváncsi lennék azért egy olyan listára, ami a cégek éves bevételi jelentéseit gyűjti egy grafikonba. A képregényágazatnál van egy olyan baljós előérzetem, hogy mostanában ez a trend igen meredek, és nem biztos, hogy a kapcsolódó árukból és licencelésből befolyó összes bármeddig képes lesz kiegyensúlyozni ezt.

Ahogy fentebb már lelepleztem, a kis kiadók versenyét az Image nyerte a Waling Deaddel. A múlt havi nagy Spawn-mánia most odáig tartott, hogy a 202. rész a 96., a következő pedig a 115. helyen van, ami egy olyan listán, ahol a számok alacsonyabbak, mint valaha, nem éppen egy előkelő pozíció. És igen, egyben azt is jelenti, hogy a sorozat olvasottsága rohamosan fogy.
A második helyen amúgy az IDW új True Blood-kiadványa, a Tainted Love áll, közé és a fentebb említett Spawn közé pedig egy már-már szokványosan egész erősnek mondható Boys fészkelődött be. A Dark Horse így kénytelen volt megelégedni az ötödik hellyel az egyik Star Wars-sorozatának hála.
Ez a négy kiadó aztán kényelmesen elvan a kicsik versenyének első húsz helyén, a homogenitást csak egy Spongyabob-képregény indító száma, az Archie aktuális füzete és a Lady Death ongoing zavarja meg hosszabb távon. A Boom! Comicsszal és a vezető Irredeemable-jével nem is futunk össze egészen az összesített 173. helyig, amivel a fentebbi információk alapján kisakkozható, hogy éppen csak egy hajszállal van a 10e példányos határ felett. Utána már csak ötven hellyel később találkozunk velük a Stan Lee's... sorozatok kapcsán.

A kötetek listájában most némileg jobb a helyzet, mint januárban volt, most vannak használható példányszámok is, igaz, legfeljebb csak az első tíz helyen.
A lista élén a DC nem kicsit túlárazott keményfedelese található, a Batman: The Return of Bruce Wayne című minijének összefoglaló kiadványa, aminek egyetlen pozitívuma, hogy Deluxe kiadás... igaz, egykoron ez a fajta volt az alapvető követelmény a HC-k terén, mielőtt bejöttek volna a pénzlehúzó premiere-ek.
A második helyet az Image roppant sablonos és amúgy eléggé elfelejtett és érdektelenséggel fogadott sorozata, a Morning Glories fogadja el, ami arra a szétkoptatott alapsémára épül, hogy a drága magániskolák vezetősége valójában korrupt és titkos társaságokba tömörülve áskálódnak azon, miként foglalhatnák el a világot a pedellusi nádpálcájuk félelmetes erejével felfegyverkezve (snitt). És persze mindig akad pár diák, aki rájönnek a roppant jól álcázott összeesküvésre, amiért megpróbálják megölni őket.
Bár a sorozat koncepciója némileg más, az alapséma attól még remekül alkalmazható. És hogy mégis miért került ez a második helyre? Természetesen azért, mert a klisés mivolta ellenére sokan gondolták/gondolják úgy, hogy tíz dolcsit simán megér kiadni azért, hogy egyben elolvassák az első történetet, és majd aztán döntsenek arról, érdemes-e további anyagi áldozatot hozni a sztori folytatásának megismeréséért. Az Image-nél amúgy is remekül beválik az a taktika, hogy tíz dollárért adják a legtöbb sorozatuk első gyűjteményes kötetét, ennél jobb stratégia nem is kell a horgásznyelven etetésnek hívott művelethez, amivel simán elérhetik, hogy a nullszaldós vagy enyhén veszteséges első könyv hosszútávon szerezzen annyi plusz olvasót a köteteknél, hogy az végül pozitív hatást érjen el a szériára nézve.
A dobogó harmadik helyén kicsit szokatlanul egy manga áll, valamiért a Narutonál is volt hatása a jubilálásnak, mert az ötvenedik kötet (idehaza jól el vagyunk maradva, mi?) egész szép eladásokat produkált a képregényes szaküzletekben. Alatta nem sokkal egy szép Vertigo-hármas áll a DMZ-Daytripper-Scalped trióval, melyek közé csak egy premiere Nemesis HC #1 ékelődik be. És innen lefelé már elérünk abba a szakaszba, ahol a számok nem igazán segíthetnek sokat.
Viszont így is érdekesség, hogy a listavezető, harminc dolláros HC árát meg sem sikerül közelíteni egészen a 24. helyig, ahol természetesen a Marvel az, aki bedobott egy extra vastag Deadpool: Merc With a Mouth-tpb-t. Valószínűleg abból a logikából kiindulva, hogy ha a sorozat nem kell senkinek, a túlárazott gyűjteményese majd többeket fog. Sajna ez a tömény politikus-logika (értsd: valósághoz semmi köze) még mindig erősen érezteti magát a cégnél. Ugyanakkor azt is gyorsan hozzátenném, hogy a fentebbi szemlélet nem igaz mindenre, sőt, eléggé sok a 14-16 dollár közötti Marvel-tpb a listán, és a HC-ik is nagy átlagban húsz dollárba kóstálnak, ami – premiere vagy nem premiere – kifejezetten jó, sőt, a négy dolcsis füzeteik viszonylatában kész baráti ár. Vagyis az új kiadások esetében lassan megint megéri köteteket venni a Marveltől, mert nem áll fenn az a helyzet, hogy az amúgy olcsóságukért kedvelt tpb-k drágábbak, mint a füzetek külön.

Mióta a Diamond is vezet pontos statisztikákat, kicsit árnyaltabban lehet látni a képet a piacról, ugyanakkor még mindig felmerülhet a Top300 vizsgálatának létjogosultsága, hisz mégis ez az a szegmens, ami meghatározza gyakorlatilag a komplett piacot. Erre a bevezetőre majd a számháborúk kapcsán lesz szükség.
A kiadók részesedésarányát a gyenge felhozatalban ismét a Marvel nyerte, a DC-n továbbra is érződik a két új Batman hiánya. A Marvel a teljes torta 40,5/45%-át vitte el (bevétel/példányszám), a DC-nél ez a szám 28/31,5%, vagyis igen jelentős lemaradásban van. A Marvel mostani eredményeihez egyrészt a nevetséges borítóárú füzetei, másrészt az olcsó kötetei is hozzájárultak, míg a DC most sem tudott semmi igazán komoly nagyágyút előhúzni, vagy amit igen, az is az időszaknak megfelelően gyengén teljesített.
A Walking Dead (időszakos?) kifutásával az Image lejjebb csúszott, bár így is sikerült egy hajszállal megőriznie a harmadik helyét a Dark Horse előtt, ami bevételben amúgy öt századszázalékra megközelítette – példányban messze elmarad, de a Dark Horse-nál megszokott, hogy a kötetei drágák. Az IDW tartotta a helyét, a Dynamite azonban most valamiért nagyon feltört, 25%-kal jobban teljesített önmagához képest, mint januárban. A Boom! továbbra is tartja a helyét, mögötte azonban kis meglepetésre a Viz mellett az Avatar is elérte a bűvös 1%-ot a bevételekből. Ha tippelnem kellene, a Lady Death ongoinghoz lehet köze (ami miatt ChaosComicsSupportee! szemöldöke még mindig rángatózhat).
Ezek az arányok szépek és jók, főleg a Marvel számára, csak hát nem mindegy, hogy minek az arányai, ugye. A ritka pocsék január után a trend természetesen emelkedő az idei naptári évre nézve, hisz már önmagában a Green Lantern v4 visszatérése komolyan húzza a számokat felfelé. Így füzeteken az év első hónapjához képest 20/21%-os, köteteken 14/8%-os (itt nagyon meglátszik a Marvel árcsökkentése), összességében pedig 18/20%-os javulást ért el a piac. Sajna azonban 2010 februárjával összehasonlítva a számok nem olyan szépek, teljes piac szintjén összesen 1%-os bevételnövekedés és 2%-os példányszám-csökkenés tapasztalható, amiből az első 300 füzet/kötet mindkét téren mínuszt mutat. Ebből jön az, amire már a cikk bevezetőjében utaltam, hogy a februári listát azok a kiadványok szépítik, amik rajta sincsenek: az igazán kicsik, amikről még az USA-ban is alig hallott valaki, hát még itt, az óceán túlfelén. Ám még ők se változtatnak azon a tényen, hogy a példányszámok igenis folyamatosan esnek, vagyis a vásárlókör szűkül. Hol kevésbé, hol jobban, de szűkül. Amely trendet lassan meg kell törniük valamivel, mert a mostani számok siralmasabbak, mint az elmúlt 10 évben bármikor... de lehet, hogy még nagyobb időintervallumra nézve.

A végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

V. fejezet: A Lángoló Légió visszatérése (4/2)

Archimonde visszatérése és kalimdori útja

Miután Kel'Thuzad ismét Azeroth földjére lépett, Arthas dél felé indult, Dalaran ellen vezette az Ostort. A lich meg akarta szerezni Medivh yhatalmú varázskönyvét, hogy azt felhasználva, újra a világába idézze Archimonde-ot. Onnantól pedig maga Archimonde indította volna meg a Légió végső invázióját. Még a Kirin Tor varázslóinak sem sikerült megakadályozniuk, hogy Arthas erői megszerezzék Medivh könyvét és így hamarosan Kel'Thuzad birtokában volt minden, amire szüksége volt ahhoz, hogy elvégezze a varázslatot. Tízezer év száműzetés után után Archimonde, a hatalmas démon ismét Azeroth földjére léphetett. Azonban nem Dalaran a végső céljuk. Kil'jaeden parancsára Archimonde és démonai csatlakoztak az élőholt Ostorhoz és Kalimdor ellen vonultak azzal a céllal, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát.

A káosz közepette egy magányos, rejtélyes próféta bukkant fel, hogy útmutatást nyújtson a halandó fajoknak. Ez a próféta nem más volt, mint Medivh, az utolsó Őrző, aki csodával határos módon visszatért a mélységből, hogy vezekeljen múltbeli bűneiért. Medivh a Hordát és a Szövetséget is figyelmeztette a veszedelemre, amellyel szembekerültek, és a két fél összefogását sürgette. A generációkon átívelő gyűlölködést azonban sem az orkok, sem az emberek nem tudták elfelejteni, ezért a megbékélésnek még csak lehetőségéről sem akartak hallani. Medivh kénytelen volt mind a két fajjal külön-külön tárgyalni, így végül ravaszsága és jövendölései segítségével sikerült rávennie őket, hogy átkeljenek a tengeren Kalimdor legendás földjére. Az orkok és az emberek hamarosan találkoztak a Kaldoreiek hosszú ideje rejtett civilizációjával.

Thrall vezetése alatt az orkok sorozatosan akadályokba ütköztek miközben átkeltek kalimdori Pusztaságokon. Noha sikerült barátságot kötniük Vérespata Cairne-nel és tauren harcosaival, az orkok egy részét annyi év után ismét magával ragadta a démoni vérszomj. Thrall egyik főparancsnoka, Pokolsikoly Grom még a Hordát is elárulta, amikor átadta magát alantas ösztöneinek. Pokolsikoly és hűséges Csatadal klánjának harcosai Kőrisvölgy erdejeiben portyáztak és többször is összecsaptak az ősidők óta itt élő éjelfek Őrszemeil. A félisten, Cenarius biztos volt benne, hogy az orkok visszatértek korábbi háborúzó életmódjukhoz, ezért előjött rejtekéből, hogy elűzze Pokolsikolyt és orkjait. Természetfeletti gyűlöletüktől és erejüktől hajtva Pokolsikoly és ork követői megölték Cenariust és megmérgezék az ősi erdőt. Végül Pokolsikoly visszaszerezte becsületét azzal, hogy segített Thrallnak legyőzni Mannoroth-t, azt a démon urat, aki először átkozta el az orkok vérvonalát gyűlölettel és dühvel. Mannoroth halálával az orkok vérét sújtó átok végre megszűnt.

Míg Medivh azon fáradozott, hogy meggyőzze az orkokat és az embereket az összefogás létfontosságáról, az éjelfek saját titokzatos módjukon küzdöttek a Légió ellen. Szellőszó Tyrande, az éjelf Őrszemek halhatatlan főpapnője elkeseredetten küzdött azért, hogy kiűzze Kőrisvölgy erdeiből a démonok és az élőholtak seregeit. Tyrande érezte, hogy ehhez segítségre lesz szüksége, így elhatározta, hogy felébreszti az éjelf druidákat ezeréves álmukból. Régi szerelme, Viharhozó Malfurion segítségével Tyrande sikeresen megerősítette a védelmet és visszaszorította a Légiót. Malfurionnak köszönhetően maga a természet ébredt fel, hogy elpusztítsa a Légiót és szövetségesét, az Ostort.

Míalatt az alvó druidákat kereste, Malfurion rátalált arra az ősi börtönkriptára hol testvérét, Illidan sínylődött rabláncra verve. Miután meggyőződött arról, hogy segíteni fogja őket a Légió ellenében, Tyrande szabadon engedte. Noha Illidan valóban Segítette őket egy ideig, később megszökött, hogy saját útját járja tovább.

Az éjelfek beásták magukat és eltökélten folytatták harcukat a Lángoló Légió ellen. A Légió nem tett le tervéről, hogy uralma alá vonja a végtelen forrást, amely immár régóta világfan erejének forrása és az éjelf királyság szíve volt. Ha a Fa ellen tervezett támadásuk sikerrel járt volna, a démonok szó szoros értelmében darabokra szaggathatták volna a világot.

A hyjal-hegyi csata

Medivh irányítása alatt Thrall és Büszkemocsár Jaina – a kalimdori emberi hadak vezére - végül rádöbbentek, hogy félre kell tenniük a köztük levő ellentéteket. Ugyanakkor a Malfurion és Tyrande vezette éjelfek is egyet értettek végre abban, hogy egyesíteniük kell az erejüket az idegenekkel, ha meg akarják védeni a Világfát. Azeroth szövetségre lépett fajai a közös cél érdekében együttes erővel igyekeztek legjobb tudásuk szerint megerősíteni a világfa energiáit. A világ erejével felvértezett Malfurion elszabadította Nordrassil elemi dühét, végleg elpusztítva ezzel Archimonde-ot, és elvágta a Légiót minden kötelékét a végtelen forráshoz. A végső csata a gyökeréig megrázta Kalimdor kontinensét. Mivel már képtelen volt erőt meríteni a forrásból, a Lángoló Légió elbukott a halandó seregek egyesített erejével szemben.

Alkategóriák

eh logo

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta