Hozzászólások

  • Bran Galed 2019.07.21. 10:07
    Köszönöm a honosítást :)

    Bővebben...

     
  • bartleby007 2019.07.20. 17:34
    Csak egy érdekes tény: A 32. oldalon az nem Batgirl, hanem Harley Quinn Batgirlnek öltözve. Pont pár ...

    Bővebben...

     
  • Sepi 2019.07.18. 23:25
    Nagyjából igen, de azt azért megelőzte több próbálkozás is. Hiszen ne feledkezzünk meg a Pengéről ...

    Bővebben...

     
  • roberto 2019.07.18. 21:54
    Nem ekkoriban kezdték mozivászonra vinni az X-ment?

    Bővebben...

     
  • Sepi 2019.07.18. 21:29
    Pontosan én sem vágom, talán talgaby az, aki jobban képben van ezzel. De nagyjából azzal, hogy ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 553 vendég és 7 tag böngészi

  • 24747
  • AmbrusAttila
  • gabesz38
  • Gonza
  • joss68
  • tarpi8
  • Tipca

eh logo

Hidrológiai propaganda ismeretek IC professzorral, három kreditpontért.

Nem kívánom az olvasók életkorát feszegetni, mindenesetre én még emlékszem a nyolcvanas évekbeli híradókra (1984-től már színesben – mivel ekkor vett apám színes tévét, nade ’83-tól már Dáciánk is volt). Más kérdés, hogy kb. annyi maradt meg, hogy csak a műsor közepétől volt érdemes nézni, mert ekkor jöttek az olyan érdekfeszítő dolgok, mint a medencébe ugró és úszó házinyulak, autókrossz-tudósítások (Telesport…), szovjet tudósok eredményei, amerikai tudósok kudarcai, stb. A híradó, azaz bocsánat: a Híradó első felét letudtam annyival, hogy öltönyös emberek nagy termekben unalmas dolgokat csinálnak, vagy a repülőtéren smárolnak. Mármint egymással.

Felteszem, az olvasók jellemfejlődése már némileg túlhaladt ezen a szinten, és körülbelül tisztában vannak azzal, hogy nagyjából mi történik a világban, még ha ez esetleg nem is érdekli őket. Nem baj, nem is kell – sőt, sokan azért is olvasunk képregényeket, hogy addig se kelljen ilyen hülyeségekkel foglalkozni. Épp ezért talán nem vagyok egyedül azzal, hogy ha mégis ilyesmit találok a képregényeimben (vagy bárhol, ahol nem keresem), az nagyon irritál.

„Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja a Wanderer csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy ott dinókat dugjanak meg.”

Nem hangzik valami ütősen, ugye? Pedig ez aztán valóban a legvégső határ lenne, vagy perpillanat annak tűnik, de mint tudjuk, mindig van lejjebb… Sokadszor is kiadjuk a figyelmeztetést: töményet kézközelbe, tizennyolc-a-köbön karika, senki se olvassa el, aki mégis, az magára vessen, mert most is olyan dolgokat láthat és olvashat, amik még évtizedek múlva is kísérthetik…

„Állítólag a férfiaknak tizennyolc másodpercenként támad egy szexuális gondolatuk – de ez képtelenség, akkor mire gondolnak a többi tizenhét másodpercben?”

Tudományos kitérők után vissza a könnyedebb vizekre, és a tér- és idődimenziók helyett próbáljuk ismét a képregény-alkotók szándékait megérteni. Persze nem biztos, hogy könnyebb lesz… Pedig az alkotók fantáziájának ELVILEG a külső és a belső cenzúra is határt szab, vagyis a külső hatóságok, például a Comics Code Authority (aminek az áldásos tevékenységét A Széntigris Tamás bátya ellen posztban már érintettük), és az öncenzúra, vagyis hogy „nem mennek házhoz a pofonért”.

Noha a múltkor még azt lengettük be, hogy nem legyeskedünk túl messzire a képregények lenge öltözetű hölgyeitől, egy kis kitérőt teszünk más vizekre. Röviden: nem lesznek majdnem pucér csajok, lesz viszont fizika. A szokásos figyelmeztetés marad érvényben: én szóltam, és aki itt marad, magára vessen…

Fülledt Herotika II.: Sose volt még ennyire durva

John Byrne klasszikus művészetének BDSM-be hajló részeinek elemzésénél tartva ott tartottunk, hogy a jeles alkotó végre szerzett magának akkora nevet, hogy a sztorijaiban a történet meg egyéb unalmas dolgok már épp csak a szükséges minimum erejéig legyenek jelen, és végre a nők vetkőztetésére koncentrálhasson.

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta