Fülledt Herotika V: Ez legalább sze-x, bébi!
A múltkori magvas gondolatok után gyorsan oldjuk egy kicsit a feszültséget; ezúttal a New X-Men #118 híres-hírhedt esetét elevenítjük fel. Hogy rögtön a dolgok mélyére hatoljunk, annyi történt, hogy a rajzoló, Ethan Van Sciver minden egyes oldalon elrejtette a SEX szót. Itt van pár oldal, megtaláljátok?
Hidrológiai propaganda ismeretek IC professzorral, három kreditpontért.
Nem kívánom az olvasók életkorát feszegetni, mindenesetre én még emlékszem a nyolcvanas évekbeli híradókra (1984-től már színesben – mivel ekkor vett apám színes tévét, nade ’83-tól már Dáciánk is volt). Más kérdés, hogy kb. annyi maradt meg, hogy csak a műsor közepétől volt érdemes nézni, mert ekkor jöttek az olyan érdekfeszítő dolgok, mint a medencébe ugró és úszó házinyulak, autókrossz-tudósítások (Telesport…), szovjet tudósok eredményei, amerikai tudósok kudarcai, stb. A híradó, azaz bocsánat: a Híradó első felét letudtam annyival, hogy öltönyös emberek nagy termekben unalmas dolgokat csinálnak, vagy a repülőtéren smárolnak. Mármint egymással.
Felteszem, az olvasók jellemfejlődése már némileg túlhaladt ezen a szinten, és körülbelül tisztában vannak azzal, hogy nagyjából mi történik a világban, még ha ez esetleg nem is érdekli őket. Nem baj, nem is kell – sőt, sokan azért is olvasunk képregényeket, hogy addig se kelljen ilyen hülyeségekkel foglalkozni. Épp ezért talán nem vagyok egyedül azzal, hogy ha mégis ilyesmit találok a képregényeimben (vagy bárhol, ahol nem keresem), az nagyon irritál.
„Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja a Wanderer csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy ott dinókat dugjanak meg.”
Nem hangzik valami ütősen, ugye? Pedig ez aztán valóban a legvégső határ lenne, vagy perpillanat annak tűnik, de mint tudjuk, mindig van lejjebb… Sokadszor is kiadjuk a figyelmeztetést: töményet kézközelbe, tizennyolc-a-köbön karika, senki se olvassa el, aki mégis, az magára vessen, mert most is olyan dolgokat láthat és olvashat, amik még évtizedek múlva is kísérthetik…
„Állítólag a férfiaknak tizennyolc másodpercenként támad egy szexuális gondolatuk – de ez képtelenség, akkor mire gondolnak a többi tizenhét másodpercben?”
Tudományos kitérők után vissza a könnyedebb vizekre, és a tér- és idődimenziók helyett próbáljuk ismét a képregény-alkotók szándékait megérteni. Persze nem biztos, hogy könnyebb lesz… Pedig az alkotók fantáziájának ELVILEG a külső és a belső cenzúra is határt szab, vagyis a külső hatóságok, például a Comics Code Authority (aminek az áldásos tevékenységét A Széntigris Tamás bátya ellen posztban már érintettük), és az öncenzúra, vagyis hogy „nem mennek házhoz a pofonért”.
Noha a múltkor még azt lengettük be, hogy nem legyeskedünk túl messzire a képregények lenge öltözetű hölgyeitől, egy kis kitérőt teszünk más vizekre. Röviden: nem lesznek majdnem pucér csajok, lesz viszont fizika. A szokásos figyelmeztetés marad érvényben: én szóltam, és aki itt marad, magára vessen…